Dunántúli Napló, 1969. november (26. évfolyam, 254-279. szám)

1969-11-15 / 265. szám

t969. november 15. nunomm i r* nm n 3 „Hová lettek a belvárosból a fák?44 A közvélemény kívánságát tolmácsoljuk Csak akkor számíthatunk fordulatra, ha a városi tanács vb elé kerül a fásítás ügye — Kössük össze az anyagi érdekeltséget, meg a fák vé­delmét. Mondjuk ki, hogy annak, aki fát vág ki Pécs bel-, illetve külterületén, fi­zetnie kell. Állapítsunk meg akkora összeget, mely rrfég- gondolásra int mindenkit, mielőtt a fejszéhez, vagy fű­részhez nyúl. A fizetési kö­telezettség terjedjen ki min­den vállalatra és intézmény­re; a fák kivágásából be­folyt összegekből létesítsünk egy külön alapot, melyet a város fásításának, parkosítá­sának finanszírozására hasz­nálunk fel. Nemcsak több fa: facsoportok is A Dunántúli Napló szer­kesztőségében hangzott el a fenti javaslat, azon a fásí- Sim ankéton, melyet a na­pokban hívtunk össze. Mint­egy húszán vettek részt a tanácskozáson, minden olyan vállalat, intézmény képvisel­tette magát, melynek munká­ja, tevékenysége valamiképp befolyásolja a pécsi zöldte­rületek sorsát. Az ankét megismételte azt az — eredetileg dr. Szabó Lajos, a Megyei Tanács egészségügyi osztálya helyet­tes vezetője által kimondott és immár jelszóvá váló ja­vaslatot, hogy amennyiben valamely vállalat, vagy in­tézmény mégis fa kivágásá­ra szánná el magát, ültessen minden kivágott fa helyébe kettőt. A tanácskozás alá­húzta, hogy a város fásítása statisztikai' kérdés is, meg nem isi' Statisztikai kérdés annyiban, hogy Pécs az ezer lakosra jutó zöldterület ará­nyát tekintve, ‘ meglehetősen hátul kullog a magyar váro­sok között. (Erről dr. Papp Zoltán a városi KÖJÁL mun­katársa ismertetett elgondol­koztató adatokat.) Mégsem volna helyes, ha a számok, négyzetméterek, bűvöletébe esnénk, hiszen — erre már Kiss Dénes építészmérnök mutatott rá — van a témá­nak minőségi oldala is. Saj­nos, Pécsett — különösen a belvárosban — nagyon kevés a fás tér. Jobb híján azon­ban alkalmas e szerep be­töltésére egy — néhány fá­ból álló — facsoport is. — Ilyen facsoportot lehetne ül­tetni a Széchenyi térre és más helyekre — meg kelle­ne gondolni és határozni. Tágabb horizontot! Az ankét egy másik — egyöntetűen hangoztatott — állásfoglalása 'az volt, hogy szemléletváltoztatásra van szükség. Szabó Antal, a DÉDÁSZ műszaki igazgatóhelyettese — és az ankét több más részt­vevője — részletesen kifej­tette, hogy mit kell ezen ér­teni. A különböző közmű- vezetékek — gáz, víz, vil­lany stb. — elhelyezésének módjáról a Szabványügyi Hi­vatal intézkedik. A szóban- forgó rendeletben nem ka­pott kellő hangsúlyt, hogy a városok lakói nemcsak vízre, gázra stb.-re tartanak igényt, hanem fákra, zöldterületek­re is. A kérdéses rendeletet egyébként már vagy két év­tizeddel ezelőtt fogalmazták meg, régen elavult, s nem is lehet betartani. Szoyka Pál, a Pécsi Terve­ző Vállalat főmérnöke adott annak hangot, hogy van aki­ben a magánember és hiva­talos személy kettéválik. — Mint magánember azt kí­vánja, hogy sok zöld, il­letve fa legyen a városban. Mint hivatalos személy — közművesítéssel foglalkozó «akember, esetleg építész — kivágatja. Az egész társada­lomnak árt ez a kettősség, és ez is arra mutat, hogy szem­léletváltozásra van szükség. Jóllehet, sokszor adódik az életben olyan helyzet, hogy egy fa megtartása nagyon kö­rülményes és nehéz, még­sem szabad az egyszerűbb megoldást választani. Jó emberek tanácskozása? Sok figyelemre méltó ja­vaslat hangzott még el az ankéton. Ilyen volt például, hogy létesítsenek a város déli övezetében egy nagy erdősávot, tehát nagyobbít- ság meg a város „tüdejét”. Kiss Dénes felvetette, hogy nincs szükség új fásítási tervre — ti. már van, csak íróasztalfiókban fekszik —, mások azt indítványozták, hogy már most rendeljék meg a faiskoláktól a fásítás­ihoz szükséges csemetéket. — Időt vesz igénybe ugyanis, amíg azokat felnevelik. Jel­lemző az ankét légkörére, aktivitására, hogy Várnai Ti­vadar — a városi KÖJÁL mérnöke, a fásítás régi és elismert szószólója — dia­vetítő gépet hozott magával, hogy meggyőzőbben, nyoma­tékosabban fejthesse ki mondanivalóját. „Hasznos volt az ankét — mondta a vita végén Müller Márta, a Pécsi Tervező Vál­lalat kertészeti tervezője. —’ Az egész városnak előnyére válna, ha a sok jó javaslat megvalósulna. Csak az a kér­dés: mi biztosítékunk van erre? Ki veszi kézbe a fásí­tás ügyét tulajdonképpen? Mikor lesz már ennek az ügynek gazdája? Ki garan­tálja, hogy több leszünk, mint a jó akaratú emberek tanácsa?” A fiatal tervező aggodal­ma teljesen jogos volt. Köz­ismert, hogy sok ankétot ren­deztek már a METESZ-ben és másutt, s evvel egyidőben még kopárabb lett a belvá­ros, mint valaha volt. S va­lóban az a- dolgok rákfené­je, hogy nincs az ügynek gazdája, legalábbis a gyakor­A gépjárművezető-képzés és -vizsgáztatás reformjáról latban. A Városi Tanács me­zőgazdasági osztályát meg­bízták ugyan, hogy legyen „gazda”, ám az osztály — minden jóindulata ellené­re — képtelen megbirkózni a feladattal. Először is azért, mert — munkaköréből ere­dően — nem tudja elbírálni, hogy milyen jogos igények merülnek fel a közművesíté- si „oldalról”. Másodszor azért, mert az osztályt nem ruházták fel kellő hatáskör­rel. Mielőtt a harmadik — és legfőbb okra térnénk — meg kell jegyézni, hogy ilymódon az egész fásítási meg parko­sítási ügy a Városi Tanács építési és közlekedési osz­tálya kezébe összpontosult. Nem állítható, hogy az osz­tály fásításellenes volna, hi­szen ezt egy egész sor tény­nyel — például a Budai au­tóbusz-állomás fásításával — tudnák megcáfolni. Mégis, az az igazság, hogy az osztály­nak — munkaköréből ere­dően — elsősorban a város útjaival, közművesítésével kell törődnie, mert ezt kérik tőle számon. Tárcaközi bizottság döntsön Nem kívánhatunk az em­berektől lehetetlent, nem várhatjuk el tőlük azt, hogy megtagadják egész lényüket és hivatásukat. Következés­képp fordulatra csak akkor számíthatunk, ha az egy tár­ca, egy osztály helyett egy széles, tárcaközi bizottság fog dönteni, melyben min­den érdekelt helyet kap. — Erre már korábban javasla­tot tettünk, s nagy örömmel nyugtáztuk, hogy az ankét valamennyi résztvevője te­vékenyen támogatta ezt a gondolatot. Bízunk abban, hogy a Vá­rosi Tanács V. B. magáévá teszi ezt a javaslatot. Bizal- j munkát a vb. eddigi tévé- | kenységére, valamint arra ; alapozzuk, hogy valóban tár­sadalmi ügyről van szó, me­lyet mindenki támogat, aki szereti városát. Magyar László Mind több gépjármű köz­lekedik az utakon, mind több hozzáértést, figyelmet köve­tel vezetésük. A biztonságo­sabb közlekedés szükségsze­rűen megkövetelte a gépjár­művezető képzés és vizsgáz­tatás reformját. A reform végrehajtására már megje­lent a miniszteri utasítás. Er­ről kértünk tájékoztatót Lit- ványi Tibortól, az Autóköz­lekedési Tanintézet pécsi igazgatójától. Ki tehet gépjárművezetői vizsgát? — Nem részletezem, csak a leglényegesebbeket emlí­tem. Gépjárművezető csak az lehet, aki orvosi szempont­ból megfelel a követelmé­nyeknek, egészséges, tehát nem szenved semmi olyan betegségben, amely akadá­lyozná a vezetésben. Aki be­töltötte a 18. életévét. Autó­buszvezetéshez a 21. életév betöltése és legalább 2 éves teherautó vezetési gyakorlat kell. Feltétel: legalább a 8 általános iskolai végzettség. Januártól lehetővé válik: akiknek régi nem hivatásos vezetői engedélyük van. pá­lyaalkalmassági orvosi vizsga letételével és a gépjárműke­zelői tanfolyam elvégzésével — gépjárművezetői állást is vállalhatnak. — A tanfolyamok elneve­zése az új reform szerint megegyezik a vezetői enge­délyek elnevezésével, kategó­KI VEZETHET GÉPJÁRMÜVET? — ŰJ TANT ARG VAK — NŐTTEK A TANFOLYAMOK ÓRASZAMAI — BE­SZÉLGETÉS LITVÄNYI TIBORRAL, AZ AUTÓKÖZLE­KEDÉSI TANINTÉZET PÉCSI IGAZGATÓJÁVAL riájával. Milyen tanfolya­mokra jelentkeznek leggyak­rabban? — A legnépszerűbb tanfo­lyamok: A) motorkerékpár, B) 3,5 tonna súly alatt lévő gépjárművek, C) tehergépko­csik és 3,5 tonna felett lévő gépjárművek, valamint a D) kategóriájú tanfolyam, amelynek elvégzése autóbusz­vezetésre jogosít. — A reform lényeges vál­tozást hozott a tanfolyamok óraszámairól is. Melyek ezek? — Korábban a hivatásos személy- és teherautók ve­zetői engedélyének megszer­zéséhez 250 órás tanfolyamot kellett elvégezni. Most az ál- lásváilaláshoz szükséges tan­folyam 344 órás. Ebből a ré­gi 45 óra helyett 66 órát kell vezetési gyakorlattal eltölte­ni, plusz 30 órát kell megfi­gyelőként a kocsiban tölteni, amikor a tanuló a forgalom­mal ismerkedik. Tehát a 344 órából 248 óra az elméleti képzés, 96 óra pedig a veze­tés és megfigyelés időtarta­ma. Az új tanfolyam ára 3880 forint, körülbelüli időtarta­ma pedig 4 hónap. A B) kategóriájú tanfolya­mok egyre látogatottabbak, érthető, mind többen vásá­A Cserkút! Gépjavító Vállalat szigetvári üzeme mezőgazda- sági erő- és munkagépek javítása mellett számos más vas­ipari terméket gyárt. A Mecseki Ércbánya Vállalattal kötött szerződés alapján bányászati vasszerkezeti elemeket is gyár­tanak. rolnak személyautót. Míg ko­rábban 82 órás volt a tanfo­lyam, addig most 132 órás, ebből 72 óra az elméleti kép­zés. Ideje körülbelül 10 hét —, hetente kétszer négy óra elméleti képzés és 6 óra ve­zetési gyakorlat. Hetente te­hát 14 órai elfoglaltságot je­lent a tanfolyam elvégzése. Díja: 1800 forint. Még hozzá­tenném: a 30 órás vezetési gyakorlaton belül a tanfo­lyam hallgatói az országúti vezetést a Pécs—Szekszárd, az éjszakai vezetést pedig a Pécs—Mohács útvonalon gya­korolják, az új rendszer be­vezetésével. — A reform milyen új tantárgyakat vezetett be? — Mozgás-ismeret és veze­tési technika,, közlekedési etika, üzemeltetési ismeretek, közlekedési egészségtan. Kü­lön tantárgyként szerepel még az igazgatásrendészet. — Mennyiben változik a vizsgáztatás módszere? — Elméleti részből ez év­ben megszűnik a szóbéli vizsga, helyette a teszt rend­szer kerül bevezetésre. Ez abból áll, hogy a kérdőívek­be be kell írni a megfelelő választ. A hivatásos gépjár­művezetőknél azonban mint­egy fél órai szóbeli vizsgát is kell tenni. Általános, hogy gyakorlati vizsgára csak az bocsátható, aki a KRESZ- ből a vizsgát sikerrel letette. — És ha válaszai nem megfelelőek? — Pótvizsgázhat mindad­dig, amíg vizsgája eredmé­nyes lesz. Jelenleg Pécsett, Mohácson, Komlón, és Szi­getváron lehet a tanfolyamo­kat elvégezni, de gyakorlat­ból vizsgázni a megyében csak Pécsett lehet. Most mintegy ötszázan járnak a tanfolyamokra, de már újabb ötszáz jelentkezőnk .van. A tanfolyamokat folyamatosan, megszakítás nélkül szervez­zük, célunk: minél kevesebb legyen a várakozási idő. Annvit még: tanulni és vizsgát tenni saját gépkocsi­val is lehet, ebben az eset­ben a tanfolyam díja 960 fo­rint Jelentkezni lehet az Autóközlekedési Tanintézet­nél. Gépjárművezetők képzé­sével az MHSZ is foglalko­zik. G. P. Korunk kérdései 8. A kommunisták és a haladó mozgalmak A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK ez évi moszkvai tanácskozá­sa fő feladatának a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megszilárdítása mellett az összes antiimpe- rialista erők tömörítését te­kintette. Korunkban a béké­ért, demokráciáért, nemzeti függgetlenségért és a szocia­lizmusért folyó harc egymás­tól elválaszthatatlan. Az im­perializmus háborús akciói, a demokrácia korlátozására tett lépései, neokolonialista törekvései és -a szocializmus elleni dühödt támadásai a világ összes antiimperialista erőit összefogásra késztetik. A kommunista pártok helye­sen ismerték fel, hogy ko­runkban az összes antiimpe­rialista erők egyetlen forra­dalmi áradatba tömörítlietők. A különböző antiimperialista mozgalmak és irányzatok i összefogása azonban igen ne- í héz és komplikált feladat. I A világ haladó mozgalmai összefogásának nehézségei abból származnak, hogy ezek | a legkülönbözőbb társadal- 1 mi osztályok és rétegek érde- | keit fejezik ki. Szinte meg- ! számlálhatatlan, hogy hány féle antiimperialista eszmei­politikai irányzat van ma i szerte a világon. A kommu­nisták mégis a legfontosabb­nak azt tartják, hogy a világ összes haladó mozgalmainak van egy lényeges közös vo­nása: az antiimperializmus. Az emberiség jelentős ré­szét felölelő hatalmas moz­galom ma már a nemzet­közi békemozgalom. A há­ború elhárításáért és a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés együttéléséért folytatott harcban a munkás- osztálytól a nem monopolis­ta burzsoáziáig valamennyi társadalmi osztály képvise­lőit megtalálhatjuk. Ezek kö­zött sokan vannak akik nem hívei a szocializmusnak és a kapitalizmus megdöntéséért nem hajlandók harcolni. A békéért folytatott harcban azonban ők is szembe talál­ják magukat az imperializ­mus legagresszívabb „héjái­val”. Manapság a béke hívei­nek akciói közvetlenül a Vi­etnamban agresszív háborút folytató Amerikai Egyesült Államok monopolistái ellen irányulnak, ugyanakkor er­kölcsi-politikai támogatást is nyújtanak a vietnami nép harcának. Az utóbbi időben számot­tevően megerősödtek a de­mokratikus szabadságjogo­kért kibontakozó mozgalmak a tőkés országokban. A re­formista irányzatok befolyá­sa észrevehetően csökkent, a demokratikus mozgalmak ra- dikalizálódtak, követeléseik mindinkább közvetlenül a monopoltőke politikai hatal­ma ellen irányulnak. A leg­utóbbi években a munkás- osztály akciói mellett igen jelentősek a diákmozgalmak és általában az ifjúság impe­rialista ellenes megmozdulá­sai. A kommunista pártok min­denütt nagy figyelmet for­dítanak az ifjúsági és diák- mozgalmakra, amelyek sok­szor igen éles formában tá­madják a monopoltőke po­litikai bástyáit. A szocialista eszmék iránti érdeklődés és fogékonyság még soha nem volt olyan nagyarányú a tőkés országok ifjúsági moz­galmaiban, mint napjaink­ban. Ugyanakkor eléggé ter­jednek soraikban az álfor­radalmi radikalizmus, az anarchizmus és a romanti- cizmus különböző válfajai. Az Amerikai Egyesült Álla­mok ifjúsági mozgalmaiban jelentős a fekete diákoknak az egyenjogúságért és a oktatási rendszer demokra­tizálásáért folytatott harca, valamint a néger munkás­ifjúság polgárjogi küzdelme. Törekvéseik jogosak, de a fe­hér fajelmélettel gyakran a fekete nacionalizmust szege­lizmus egészében ma még I pozitív szerepet játszik, de vannak hátrányai már ma is és veszélyei a jövőre nézve. A fekete nacionalizmus a társadalmi problémákat osz­tályalapjukról faji alapokra tereli és gyengíti a fehér munkások és ifjúiág demok­ratikus mozgalmaival való összefogás lehetőségét. AZ UTÓBBI ÉVTIZEDBEN a világ nagy részét átfogó nemzeti fölszabadító mozgal­mak jelentős szerepet ját­szottak a nemzetközi impe­rializmus elleni harcban. A korábbi gyarmatok helyén új független államok egész sora alakult, amelyek továbbra is kénytelenek a neokolonializ- mussal szembeszállni. Ez a harc sok országban nemcsak antiimperialista, hanem anti­kapitalista jelleget is öltött. A nemzeti függetlenségi har­cot, ha különböző értelme­zéssel is, de sok helyen ösz- szekapcsolják a szocializmu­sért folytatott harccal. Az új független országokban sok­felé növekszik a munkásosz­tály és a kommunisták be­folyása, politikai szerepe. A nemzeti felszabadító mozgal­makban azonban gyakori még a politikai tapasztalat­lanság kiütközése, a "határo­zatlanság, következetlenség, a törzsi, vallási, nemzetiségi villongások, a belső demok­ratikus mozgalmak elleni fel­lépés stb. Ezek mind gyen­gítik a nemzeti felszabadító mozgalmak erejét és anti­zik szembe. Ez a naciona- i imperialista jellegét. A világ haladó mozgalmai­val való együttműködés, ezeknek az összefogása nem könnyű feladatot jelent a kommunistáknak, össze kell fogniok minden haladó erőt, együtt kell harcolniok a szö­vetséges erőkkel, de közben bírálni kell hibáikat, segíte­ni kell őket fogyatékossá­gaik leküzdésében. A hang­súly azonban mindig a közös érdekeken van, azon ami összetart bennünket és nem azon ami elválaszt. A kommunistáknak mindig ez volt a legfontosabb alapel­vük a haladó mozgalmakkal való együttműködésben. A KÖVETKEZETES ELVI POLITIKA mellett a kommunisták áldo­zatkészsége a másik olyan té­nyező, amely tekintélyt és el­ismerést vált ki a haladás hívei körében. A kommunis­ta pártok nem érdemtelenül vállalkoznak az összes hala­dó mozgalmak összefogására. Ez biztosítéka annak, hogy nem lesz hiábavaló a kom- ‘munista és munkáspártok moszkvai tanácskozásának fő dokumentumában megfogal­mazott felhívás: „Szocialista országok népei, tőkésországok proletárjai és összes demokratikus erői, fel­szabadult és elnyomott né­pek, fogjatok össze az impe­rializmus ellep, a békáért, a nemzeti felszabadulásért, a társadalmi haladásért, a de­mokráciáért és a szocializ­musért vívott közös harc­ban!” (Siklói Tamás) i

Next

/
Thumbnails
Contents