Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-12 / 237. szám

4 1969. október IX vtmantmt napio Először a néphadsereg történetében Két kiváló avattak Nagy Lajos ezredes, a hon­védelmi miniszter és a Ma­gyar Néphadsereg Katonai Tanácsának megbízásából teg­nap délelőtt nagyszabású ka­tonai díszünnepség keretében avatta fel a Petőfi Sándor ne­vét viselő honvédalakulat két ..Kiváló” alegységét, melyek a néphadseregben folyó szocia­lista versenymozgalom kere­tében nyerték el e rendkívül magas címet. Az egység sze­mélyi állománya pontosan nyolc órakor sorakozott fel a laktanya alakuló terén, hogy tisztelegjen a csapatzászló és a kitüntetett alegységek tag­jai előtt. Az ünnepség díszel­nökségében ott voltak polgári szervek — üzemek, hivatalok és vállalatok — képviselői is, köztük a Mecseki Szénbányák küldöttei, akik az egyik ki­váló alegység személyi állo­mányával sok év óta szoros, szocialista szerződésben rög­zített munkakapcsolatot tarta­nak fent A két „Kiváló” címmel ki­tüntetett alegység parancsno­ka Beck Sándor őrnagy és Horánszky Mátyás százados. Beck őrnagy már az elmúlt kiképzési évben is elnyerte a „Kiváló” címet, s ezzel a szá­razföldi csapatok között egye­dülálló eredményt produkált Horánszky Mátyás százados alegysége az „Élenjáró” cím után‘küzdötte fel magát a ki­válóak közé. Nagy Lajos ez­redes ünnepi beszédében azt a sokrétű politikai munkát emelte ki, mely e nagyszerű eredmény egyedüli titka. Az alegység katonái valamennyien egyszerű emberek, jelentős ré­szük még az általános iskola nyolc osztályát sem végezte el, a vizsgákon azonban kivé­tel nélkül mindannyian kiváló Egyperces interjú Sajt vásár utáu Ma még olcsón vásá­rolhatja meg a kedves vevő az ementálit, a trappistát és az óvárit. Olcsón? Az ezelőtti és a holnapi árnál lényegesen kevesebbért. Meg is et­tünk ezekben a hetekben annyi sajtot, mint az el­múlt években még soha. Mennyit is? Dr. Csongor Elemérhez, a Tejipari Vállalat anyag- és áru­forgalmi osztályának ve­zetőjéhez fordultunk kér­désünkkel. — Minket is megle­pett az, hogy mennyire felszökött a leszállított áru sajtok iránti keres­let. Néhány számadattal illusztrálnám ezt. Trap­pistából általában 170 mázsát adunk el havon­ta, szeptemberben 360 mázsa ment el. Az óvári 9—10 mázsás mennyisé­gével szemben most 40 mázsát vásároltak. Meg­jegyzem, hogy ebből a sajtból nem volt elegen­dő készletünk, ezért fo­gyott csak ennyi. Leg­jobban az ementáli ment. Az ugyancsak 9—10 má­zsás havi forgalommal szemben, szeptemberben 69 mázsa fogyott el az üzletekben. — Mi volt a helyzet októberben? — Változatlan volt az érdeklődés. Trappistából például heti 100—110 má­zsát adtak el a boltok­ban. — Milyen tapasztalat­tal járt a sajtvásár? — Egyértelmű választ kaptunk a vevőktől: sze­retik a sajtokat és ked­vező árak esetén jelentő­sen emelkedne a sajtfo- gyasztis általában. ' (-i-n) alegységet Pécsett minősítést kaptak. Ennek az alegységnek a katonái a napi feladatok átlagosnál tökélete­sebb végrehajtásán túl, arra is szakítottak időt, hogy a népgazdaság legégetőbb gond­jainak megoldását segítsék. A Petőfi Sándor nevét vi­selő alakulat egyik magasabb egysége is ritka elismerésben részesült ezen a napon: Miski Béla alezredes magasabb egy­sége másodszor is elnyerte az „Élenjáró” címet. A kitünte­tett alegységeknek, illetve ka­tonáknak a polgári szervek képviseletében Ács Mihály, a Mecseki Szénbányák Kossuth- bánya üzemének vájára, a KISZ Központi Bizottságának tagja gratulált. Az ünnepség az alakulat személyi állomá­nyának díszmenetével ért vé­get ** •< az élet végtelen. Sohse mondhatjuk rá: bevégezteir. S&obor- aratás Sellyén Kiss Géza élete a Baranya megyei Kákicsról indult. Itt született 1891. II. 26-án, itt kezdte iskoláit, majd Kun- j szentmiklóson és Pápán ta-; nult. Rövid budapesti tartóz­kodás után (1915-ben) vissza­tért szülőfalujába, amely 1916- ban papjául választotta. Ha­láláig (1947. IV. 28.) Kákicson lakott és dolgozott lankadha- tatlanul. Nem a református pap és tanító kapott szobrot (bár an­nak is kitűnő volt), hanem a néprajz és a népnyelv, az egykéző ormánsági nép jó­szemű és jó tollú, fáradhatat­lan kutatója, aki élete 12 évét Katonasírok Készlet a Mecsek Együttes műsorából Megnyílt a Doktor Sándor Művelődési Ház A Bóbita új otthona Korszerű színházterem — ünnepélyes átadás Szombaton este a Mecsek Művészegyüttes ének-, zene- és tánckarának műsorával és bállal nyílt meg a Doktor Sándor Művelődési Ház. Az átadási ünnepség előtt elláto­gattunk a művelődési házba, amely két évi szünet után is­mét megnyitotta kapuit. Az épület az átalakítással nem bővült jelentősen, ellen­ben minden tekintetben kor­szerűsödött. A korszerűsítés kerek 3 millióba került, de megérte. A két régi, zsúfolt iroda helyén most három, nagyon ízlésesen berendezett helyiség látható, Nagy változáson esett át a színházterem. Üj a padlózat, a falakat faburkolat védi. A régimódi kandallókat központi fűtés váltotta fel. S ami a | legfontosabb: bővítették a színpadot, korszerűsítették vi­lágítását. A nézőtér befogadó- képessége ugyan nem nőtt, de kényelmes, modem székekkel telepítették be. A közönség kényelmét szolgálja az újon­nan felállított büfé is. A művelődési ház kamara­termének megfelelő kialakítá­sával végre hírnevéhez méltó helyet kapott a Bóbita Báb­együttes is. Miniatűr színpad­juk világítása akár a nagy­színházaké, a színes reflekto­rokkal a legkülönbözőbb fény­hatásokat lehet előállítani. A 'függöny háta mögött még ra­kodás hallatszik: itt lesz aj Róbita kelléktára, kényelmes j raktárhelyisége. A raktárlép- j cső korlátján eredeti, aján-! dékba kapott buszmegálló jelzőtábla virít... A kamara­teremben egyébként meg tud­ják majd rendezni a tanács­kozásokat, ankétokat is a Bóbita előadásain kívül. Átépítették az alagsorba vi vő lépcsőházat is. Falára Lan­tos Ferenc készített zománc-. falat, ö készíti egyébként a művelődési ház további deko­rációit, díszítéseit ts. Az alag­sorban három új klubszobát alakítottak ki azon a helyen, ahol régen a Bóbita előadó­terme volt. Az alagsori terem­ben annakidején időről időre tönkrementek a világítóberen­dezések, a nagyfokú nedves­ség miatt. Most a három klub­szoba nemcsak építészetileg megfelelő, de a berendezésük is barátságos, ízléses. Itt kap helyet a tévé, a rex, az asz­tali foci is. A város művelődési háza ezzel elkészült, s új köntös­ben, a réginél nagyobb ké­nyelemmel és jobb felszere- j léssel várja látogatóit. Hegyi Ferenc áldozta Ormányság c. köny­vének összeállítására, majd betegen is folytatta az or­mánsági tájszótár anyagának gyűjtését — ennek megjele­nését azonban már nem ér­hette meg. A két vaskos kö­tet mellett számos cikke látott napvilágot a Protestáns Szem­le és szakfolyóiratok hasáb­jain, s minden leírt során át­süt a népe iránti szeretet lángja. Munkásságának értékelésé­nél megoszlanak a vélemé­nyek, s van is némi igazság Kodolányi János megállapítá­sában: „...a következtetések­től mindig tartózkodik”. De ő is elismerte: „így ezt a munkát másnak kell majd el­végeznie, de hogy egyáltalában elvégezhető lesz, azt Kiss Gé­zának köszönhetjük”. Hogyan vélekedett ő maga? Idézzünk az Ormányság be­vezetőjéből: „...az élet: vég­telen. Sohse mondhatjuk rá: bevégeztem”. Kiss Géza élete csakugyan végtelen: él művei­ben, amelyeken mint alapon építünk tovább, él a róla el­nevezett ormánsági múzeum­ban, s élni fog e szoborban, amelynek leleplezésére ma délelőtt 10 órakor kerül sor Sellyén, a múzeum előtt. Doktorrá avatás Az új tanév második or­vosdoktor avatását szombaton délben tartották meg a Pécsi Központi Egyetem dísztermé­ben. Az orvosegyetem tanácsa dr. Boros Béla rektor elnök­letével a tanulmányaikat si­keresen befejezett 21 orvosszi­gorlót fogadott doktorrá, akik közül egy summa cum laude, nyolc pedig cum laude ered­ménnyel tette le szigorlati vizsgáit. Aki hallja, adja át! Nagy választékban kabát! Bakfis átmeneti kabát 610,— Ft-tól Női szivacs kabát 710,— Ft-tól Női műszálas kabát 1000,— Ft Férfi műbőrkabát 810,— Ft ÉS MÉG SOK SZÁZ ÜBÓL VÁLASZTHAT ^solid árak 20 éves • nimm Áruházban Minden másnap eljön, akkor is, ha esik. Ebéd után felül az autóbuszra apró kis kapával, föld- szagú karkosarával, s bár ilyenkor már egyik óráról a másikra hűvös lesz a délután, kapuzárá­sig a sír mellett marad. Harmadik napja találko­zunk, s ez a temetőben elég ahhoz, hogy isme­rősként köszöntsön. — Megtalálta? Együttérzően néz; hát persze, hogy megtalál­tam; a sírokat mindig megtalálja az ember, ö is megtalálta. Huszonkét évvel ezelőtt történt, hogy Zalából végre Pécsre ke­rült, s akkor eljött a te­metőbe, s megkereste a sírt. Korábban is látta, de akkor minden más volt; akkor még újak voltak a kövek. — A férje? — Ó, nem... Az öcsém. Kék eres, törékeny ujjai végig futnak a ráncokkal szabdalt barnás-szürke, sírkövön: húsz éves volt, éppen egy hónappal múlt húsz, itt halt meg Pécsett a katonai kórházban, a vá­ros temettette el... Térdig érő gazban ál­lunk, egyensúlyukat vesz­tett fejfák között. A ne­vek többsége már olvasha­tatlan, katonák voltak, sze­rencsétlenek, egyformák a bajban, s azok az elmúlás­ban is. A nénike szabályos kis ösvényt taposott az „ő” sírjához — egyedül jár a sok száz katona közé. — Szépen megcsinálta. Fátyolos szemmel néz: ez a sír a mindene. — Amikor sebesülten hazahozták, már tudtam: nem éri meg a tavaszt... Hat hétig szenvedett. Haza akartuk vinni, de sokba került volna, így aztán ide temették. A város adta a sírhelyet, a fejfákat meg, ál­lítólag, a jóemberek össze­adott pénzén faragtatták... A nénike rózsái lehaj­tott fejjel hervadoznak, mintha szégyellnék magu­kat, A szomszédos sírokon elszáradt fűcsomókat szag­gat a szél. — Egyszer ezt is ki­gyomláltam, de olyan ha­mar visszanőtt... — Senki se segít? — Most már nemigen. Tavasszal hónapokig vár­tam, jó volt látni, érezni, hogy nem vagyok egyedül ezzel a sok halottal, de nem jött. Talán ő is... Zörren a gaz: egér ira­modik át a nénike ösvé­nyén. — Látja, már ezek is idetelepedtek ... Most már jó lenne megint tüzet gyújtani... — Tüzet? — Tavasszal mindig tü­zet gyújt valaki, s leégeti a sírokról az elszáradt kó­rót, füvet. Ilyenkor na­gyon csúnya itt minden, igazán mondom, félek is. Gondolja el, minden fe­kete, s a fejfák töve néha órákig füstölög ... A tárgyalóteremből Végig ballagunk a fej­fák között, s a néniké sor­ba mindenkit bemutat. — Ez itt orosz volt, néz­ze itt is van a neve. Mo­rozov Szergej Andrej. — Közvitéz. 1893—1916. Ez meg olasz. Nekik már­vány táblájuk is van. Sol- dato Grosso Michele. Csak tudnám, ki csináltatta eze­ket a szép táblákat az ola­szoknak? Oroszok, németek, hor- vátok, olaszok, szerbek és persze magyarok végtelen sorokban. Vajon ki rendez­te ezt így, kinek a gondo­lata volt, hogy egymás mellett feküdjenek a kü­lönböző, akkor még egy­mással ellenséges népek fiai? Péczeli Ferenc, köz­vitéz, élt 19 évet, s mel­lette mindjárt Danikov Nyikita Romanov, közvi­téz, meghalt 22 évesen... A nénike motyog: né­hány évvel ezelőtt az ola­szok sírját kitisztíttatta a kormányuk, de aztán úgy látszik, megfeledkeztek... Igaz, így jobb is, igazságo­sabb, miért legyen az egyiknek még a halálban is jobb sorsa? Esteledik, a temető azon­ban nem néptelenedik. ki: október közepe van, köze­ledik a halottak napja. A krizantémok fehérsége most hivalkodóan világít a kriptákon: e néhányszáz katonát leszámítva, szinte mindenkinek van valakije. Egy sírkő arcra bukva el­ánja az utunkat. Boric Ni­kola, vonatkatona... — Negyvenkét éves volt. — Szerbiából hozták, nyilván. Fogoly lehetett, s egészen biztos, hogy sohasem akart nekünk semmi rosszat. — Mintahogy a mellette fek­vő magyarok sem neki. Na­gyon valószínű, hogy so­hasem látták egymást, s most mégis itt fekszenek, egymás mellett, s testük­ből ugyanazok a gazok nő­nek ... Meghaltak, anél­kül, hogy tudták volna, miért. A nénike testvér- öccse vasutas akart lenni, s te, Nikola, te mi voltál? Nyilván paraszt. — Vagy napszámos? Szomorúan állnak a fejfák, kitaszítva, elhagyatottan. Még a ma­darak se szállnak erre: a hősök temetőjében nincse­nek fák... A nénike újságpapírba csomagolja a kapa fejét: most már igazán késő van. A térdig érő gazban elin­dul a „nagy” út felé, de közben le-lehajol, hogy ki­tépjen egy-egy bántóan magasra nőtt kórót. — Mondja, mi bűnük volt ezeknek? Nem vár választ, sok­szor kérdezte, már sokféle embertől, de felelni még senki sem felelt néki. — Nem voltak bűnösök, ál­dozatok voltak. Apók, nagyapák szerettek volna lenni ők is, s nincs na­gyobb igazságtalanság, mint, ha mi, a szerencsé­sek, az élvemaradottak fiai, unokái, most megta­gadjuk, szégyelljük őket... Békés Sándor Felháborító hálátlanság A hálátlanságnak visszatet­sző és felháborító példájaként tartja számon a bírósági kró­nika azt a bűncselekményt, amelyet Miháli Jánosné 33 éves pécsi lakos követett el. Amíg Miháliné legutóbbi büntetését töltötte, 10 éves Etel nevű leányát a gyámha­tóság Somberekén helyezte el Ruzsák Mátyás nevelőszülő­nél, akinél a kisleány meleg otthont kapott és szeretettel­jes bánásmódban részesült. Az anya a büntetésvégre­hajtási intézetből történt sza­badulása után ez év február­jában leutazott Somberekre leánya meglátogatására. Az iskolából azzal kérte ki a leányt, hogy vele együtt fel­keresi a nevelőszülőket. Ru- zsákék nem voltak otthon, ér­ié az anya álkulccsal kinyi­totta a lakást, majd kifaggatta a leányt, hogy nevelőszülei hol tartják a pénzüket. Ez­után leánya szemeláttára el­lopta Ruzsákék megtakarított pénzét, 1300 forintot és leá­nyát faképnél hagyva, sietve elhagyta Somberekét. A Mohácsi Járásbíróság Mi- hálinét, mint többszörösen visszaeső bűnözőt 2 évi és 4 hónapi szigorított börtönre ítéltem /

Next

/
Thumbnails
Contents