Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

6 jLmu.cnb.\tl£s.u napló 1969. október 9« HONFOQLALÁS BARANYÁBAN AZ ÁRPÁDOK BIRTOKA? ban általában csak annyit kő- i zölnek, hogy a magyarok, mi- ! után a Dunán átkelve Panno- j niába nyomultak, Árpád azon I a helyen ütötte fel sátrait, ] ahol most Fehérvár áll. S ez a hely volt Árpád itteni első szállása. Turmair János (Aventinus) j bajor történetíró műve ugyan- ; csak 1554-ben lát először nap- világot, de a magyar törté- | netre vonatkozóan olyan ko- j rai hiteles forrásokat is fel­használ, amelyek ma már nem j állanak rendelkezésünkre. — j Szerinte „a magyarok „Kus- ' sál” vezérletével előbb Er- ! délyben foglalnak maguknak | hazát) elárasztják a Garam j folyótól a Fekete tengerig ter­jedően mindkét Dáciát, a Ti- j biscuson innen és túl, majd : Arnulph császár (887—899) szövetségében kétszer megró- i hanják és végigpusztítják Morvaországot. Ezután, míg Arnulph élt, kb. hat éven át, fegyvereikkel méghódított ha­táraik között tartózkodnak, de a császár halála után (899) átkelvén a Dunán, elragad­ták a bajoroktól Pannóniát”. Eddig Aventinus. Azaz Ba­Nem könnyű olyan törté­nelmi eseményt rekonstruál­ni, melyre vonatkozóan ez ideig egyetlen sor egykorú írásos feljegyzés sem került elő. Baranyai szállásfoglalá­sukról pláne még a korai utó­kor sem mondott sokat. Anonymustól Averttimisig Anonymus az első, aki a XII—XIII. szájad fordulóján részben talán a királyi kancel­láriában fennmaradt írásos feljegyzések részben az. ak­kor még elég élénk családi hagyományok alapján beszél a baranyai foglalásról. — De őtőle is csak annyit tudunk' meg, hogy Árpád és vezérei előbb a Dunán „inneni” része­ket hódoltatták s csak miután a Csepel-szigeten s környékén a vezér és népe hónapokon át pihent, ezután került sor a Dunán való átkelésre, majd Pannónia, a mai Dunántúl meghódítására. Az átkelés Anonymus sze­rint a Magyar révnél történt s „Árpád” bevonult vezérei élén Attila király városába (Öbuda táján). Űjabb húsz nap múlva felkerekedtek ezen Kcilburgból, hogy meghódít­sák Pannónia földjét egészen a Dráva (Droua) folyóig. Első napon a Duna mellett, a százhalom táján ütöttek tá­bort. S ekkor úgy rendelkez­tek, hogy a vezér hadseregé­nek egy részét a Duna men­tén küldje Baranyavár felé (uersus castrum Borona). Ka­pitányul és vezérül ezen had­seregrész élére kettőt állított Árpád a fejedelmi személyek közül, tudniilik öd (Eudu) atyját Étét és Vajtát (Boyta), akitől a Baracska nemzetség származott Később Árpád ezeknek si­keres és hűséges szolgálatai­kért nem csekély ajándékot adott, azonkívül ödnek a Duna mellett földet számolat- lan néppel, öd azon helyen, miután a vidék népét hódol- tatta, várat épített s ezt kö­zönségesen Szekcsőnek (Zecu- seu) nevezte, azért mert ott magának széket és állandó lakot állított. Ennyit tud tehát az 1200 körül író Anonymus Baranya foglalásáról. Kézai Simon, IV. László ki­rály udvari papja 1283 táján készítette „Gesta Hungaro- rum” című történeti művét, de ő még kevesebbet tud a foglalásról s művében Bara­nyát meg sem említi. Hasonló a helyzet a XIV. századi magyar krónikákkal. Ezek Dunántúllal kapcsolat­ranya foglalásáról részletei­ben ő sem mond semmit. Hivatalos történetírásunk Ezek után nem csodálatos,, ha hivatalos történetírásunk j 1930-ban is csak ennyit ír a tárgyról: „900 nyarán felke­rekedtek a Tisza vidékén s a Garam és Vág közt tanyázó magyar törzsek s a Dunán átkelve, minden ellenállás nél­kül birtokba vették Pannó­niát. Az új hazában régi tele­pülési szokásaikhoz híven külön-külön szálltak meg a törzsek egy-egy nagyobb föld­területet, melyek a hazai kró­nikáknak családi hagyomá­nyokon alapuló elbeszélései­ből pontosan megállapítha­tók”. A „pontos megállapítható­ság” eredményeként ezt írja a Magyar Történet: „Az Al- duna két partján — a későb­bi Bodrog, Bács, Valkó és Ba­ranya megyék területén — a megtelepülő törzs két legelő­kelőbb nemzetsége a Bodrog- vár vidékén s az Álduna két partján megtelepedett s ké­sőbb a Szerémségben is bir­tokos Botond — nem és a Baranya—Valkó megyék Drá- vakétparti részein megszállt Kán nemzetség”. Talán Anonymus leírása, a i Bácsban és Szerémben előjövő i Kölpény településnév (Botond j atyja Kölpény volt!) s a fenti 1 megállapítás szolgálhat ala- j pul a Baranya ismertetését célzó írások mindig visszatérő \ azon adatához, hogy Bara­nyát a honfoglaláskor ..Bo- I tond törzse” szállta meg. Most nem óhajtok vitaba szállni ezzel a megállapítás- i sál s azzal, hogy egyáltalán létezett-e „Botond törzs” a magyarság történetében. De j azt leszögezem, hogy Győrffy j György Árpádkori Történeti I Földrajz-ában ezt írja: „Bara- | nya megye már a X. század­ban az Árpádok uralma alatt áll. Az Árpádok Pécsen kívül birtokba vették a többi föld­várat is (Pécsvárad, Vály, j Földvár, Baranyavár, Gere- distye) s melléjük a fejedelmi kíséret saját és más törzsbeli 1 elemeit telepítették. A törzsi ! helynevek Pécs körüli sűrű- ; södése arra mutat, hogy itt ! volt a nemzetségfő, törzsfő, 1 vagy fejedelem vára”. „Feltehető tehát, hogy Ar- j pád falu, melyet Megyer, Ke- \ szü, Varsány és Kozár törzs­nevek köritßnek, a honfoglaló vezér egyik állandóbb jellegű ■ szálláshelye volt. Pécs kör- I nyéke fekvésénél fogva kü­lönben is kínálkozott arra, i hogy egy fejedelem téli szál­lását itt válassza meg”. A megye területének nagy ! része királyi birtok lett s eb- , bői jelentékeny hányad ke­rült királyi alapítású egyházak kezére — írja végül. Így tehát amúgy is eldőlt már, hogy Baranyát nem, de legalábbis nem elsősorban „Botond törzse” vette birtok­ba a honfoglalás idején. A felszabadulás utáni tör­ténetírásunk neves műve, az 1967-ben, néhai Molnár Erik főszerkesztésében megjelent „Magyarország története” azt írja: „Az ország szívében elő­ször a kündü családja ural­kodott, az aquinkumi katonai amfiteátrumot 900 körül erőd­ként használták, valószínűleg a honfoglaló Kuszán (1) ve­zér, a kündü fia vette birto­kába. A várat ugyanis Anony- j mus Kurszán várának nevezte s hasonló nevén a XIV. szá- \ zadi okleveles anyagban is előfordul. A fejedelem a nyugati kró­nikákban 904-ben még szere­pel Chussal néven, ez időben halhatott meg. A vezetés ezután az 5 ke­zéből teljesen Almos fia Ár­pádéba jutott. Az áj. fejedel­mi törzs szállta ezután meg az ország szívét: Fehérvár, Csepel-sziget, Taksony, Üllő, Solt táján..., hasonlóan je­lentős területre tette rá kezét az Árpád nemzetség Pécs vi­dékén. (Árpád falu tartja fenn emlékét!)’’ A névtudomány tanúsága Számunkra, pécs-baranyaiak számára bizonyára lényegesek és kellemesek a fenti katego­rikus megállapítások, de még jelentősebb az, amit a népünk széles rétegeit nevelő, oktató „Történelem a gimnáziumok II. osztálya számára” c. tan­könyv ír: „Az új haza terüle­tére a V er eckei-szór oson ke­resztül először az Árpád ve­zette törzsek nyomultak be 895-ben. Más részek Erdélyen keresztül törtek előre. A hon­foglalók nem ütköztek na­gyobb ellenállásba. Elsősorban a Kárpát-medence legeltetés­re alkalmas, központi, Duna- és Tisza menti tájait szállták meg. A Dunántúl dombos vi­dékére csak a X. század első éveiben jutottak él. Nemzetségenként s ezen be­lül nagycsaládonként teleped­tek le. Kurszán (!) nemzetsé­ge a Duna-kanyar és Aquin­cum vidékét, Árpád nemzet­sége a mai Pécs környékét szállta meg." Minden évben százezrek ta­nulják tehát ezt a tételt: Ár­pád nemzetsége a mai Pécs környékét szállta meg. Lakonikus, de ránk nézve jelentős megállapítás. S ha már népünknek cí­mezve így elhangzott, nem kötelez ez bennünket arra, hogy a középkori Árpád falu települ ésterületét régészetileg is feltárjuk? Hisz ismerjük egykori templomának helyét is. Ügy tudom ez a terület még szántó, de bizonyára be­építés előtt áll! Nem kellene addig közbelépnünk, míg nem késő? A másik, ami lényeges: mi­után írásos emlékeinken in­duló történetírásunk évszáza­dokig nem volt képes a fen­tiek megállapítására s csak ma az alkalmazott névtudo­mány segítségével juthatott el Pécs és Baranya honfogla­láskori szerepének ilyen ki­hangsúlyozásáig, illő, hogy ezen tudomány segítségét gon­dolatfűzésünkben továbbra is döntően igénybevegyük! Dr. Zsolt Zsigmond KOPPÁNYI QYÖRQY: DAINDOLI PRÉSHÁZ Présházunk a hegy fejére nyomva kis kalapként ül, sütkérezik, édesszájú muslincák repülnek felette és levelek lepik. A fal mellett, hol a fürge árny hullt, kecskelábú asztal billeget, szék előtte, és a széken ringok s hajkurászok egy-egy zöld legyet. Szőlőoldal asszonyokkal ékes, fürtök rajt és édes levegő, becsípett kis pillangó, míg kékes, aranyos ég baktat, csendülő. Présházunk az ördög tenyerében, angyal őrzi rajta a tetőt, cserélgeti kedvét, aki lakja: az áhítót, a részegedőt. Felette az arany-súlyos ősztől összerogynak a leány-nyarak s válogatják egymást az idők, mint gólyákat a varjúmadarak. Szüret az utcákon A Dráva mente apró fal­vaiban különös körülmények között történik a szüret: az utcán szedik az érett szőlőt a tőkékről. Ezen a mélyfek­vésű vidéken nem lehet sző­lőt termelni — legalábbis a hagyományos tőkeműveléssel — ezért az itt élő emberek óriási lugasokat építettek. Számos Dráva menti faluban akkora szőlőlugasok díszle­nek a házak körül, amelyek­nek termőterülete eléri a száz négyzetmétert. Egyes helyeken, ahol az udvar vagy a kert kicsiny, a szőlőhajtá­sokat kivezették a ház elé és azok árkádokként magasod­nak az utca fölé. Egy-egy ilyen lugason legalább 500 fürt van és a járókelőknek csak fel kell nyúlniuk, hogy szőlőt szakíthassanak a lomb közül. A Kisgazdapárt elvei és tettei A Kisgazdapárt a második világháború végi koncepciója abból az alapállásból indult ki, hogy Magyarországot az angolszász csapatok fogják felszabadítani a német elnyo­más alól. Miután ez nem következett be politikai el­képzelései használhatatlanná váltak. Ennek alapján elfo­gadta az MNFF programját. E programból azonban az alábbi fontos pontokat ki­hagyta: 1. a kulcsfontosságú iparágak és vállalatok állami ellenőrzése, 2. a közigazgatás megtisztítása a reakciós ele­mektől, 3. jószomszédi viszony megteremtése a környező ál­lamokkal, elsősorban a Szov­jetunióval. E célok megvaló­sítása ellenkezett a Kisgazda- pártban tömörült burzsoázia érdekeivel. A Kisgazdapárt felszaba­dulás utáni politikai irányvo­nalában már a kezdeti idő­szakban lényeges eltérés mu­tatkozott a Kisgazdapárt Ti­szántúlon folvtatott politiká­jához viszonyítva. A kelet felől terjedő fel­szabadító harcok a Tiszántú­lon és a Duna—Tisza közén a Kisgazdapárt meglévő bal­szárnyát aktivizálták, erősítet­ték és a koalíciós politika ha­ladó tényezőjévé tették. A Dunántúlon azonban néhány hónappal később bontakozott kj a népi demokratikus for­radalom, s ez a késés elég volt ahhoz, hogy a pártban szóhoz jusson, sőt túlsúlyba kerüljön a politikában járat­lan gazdákra támaszkodó jobboldal, a kulákszárny. Dél-Dunántúlon már 1945 elején, a párt szervezeti ki­építésének időszakában túl­súlyba került az irányítás­ban a burzsoá-kulák szárny. Már a felszabadulás előtt is nagy befolyása volt a Gaál Gaszton-féle irányzatnak, s ezt erősítette meg, bontakoz­tatta ki Nagy Ferenc, Ko­vács Eéla és Varga Béla. A Kisgazdapárt Baranya megyei politikájának alakulásában ugyan nem túlértékelendő, de jelentős szerepet játszott az a tény, hogy Nagy Ferenc Bissén. Kovács Béla Mecsek- alján gazdálkodott, s a párt e két országos vezéralakja i rendszeresen látogatta Pécset és Baranyát Mindezek persze nem azt jelentik, hogy Dél-Dunántú- lon a Kisgazdapárt egészének politikáját csak a jobboldali erők határozták meg. A párt radikálisabb balszárnya itt is kialakult, amely a meghir­detett program alapján hű maradt a koalíció elveihez. Ez a balszámy azonban gyen­ge volt, csak 1947 tavasza után erősödött meg. miután lelepleződött a Kisgazdapárt jobbszárnyával is kapcsolat­ban álló Magyar Közösség ne­vű köztársaságellenes össze­esküvés, s Nagy Ferenc, az ország miniszterelnöke Svájc­ba disszidált. Bár a német megszállás után, — 1944. március 19. után — a Kisgazdapárt szervezeteit is feloszlatták, a párttagság megmaradt, s ez nagyban megkönnyítette a felszabadu­lás utáni szervező munkát. Többek között ez az oka an­nak. hogy Dél-Dunántúlon, Baranyában és a falvak, köz­ségek többségében a kisgazda- párti szervezetek megalakulá­sában vagy újjáalakításában megelőzték a koalíciós párto­kat, közöttük a Kommunista Pártot is. A szervezeti kiépülést ügyes manőverrel összekötöt­ték a demokratikus népaka­rat legfőbb helyi szervezetei­nek, a nemzeti bizottságoknak megalakításával is. A párt megyei szervezete 1945. január 2-án felhívást intézett volt tagjaihoz, már újjáalakított szervezeteihez. „Ahol kommu­nista vagy szociáldemokrata szervezetek nincsenek, ott ki­zárólag a Kisgazdapárt veze­tősége alakítsa meg a nemzeti bizottságot... A megalakulást a helyi jegyzővel és főszolga­bíróval egyetértésben vigyék keresztül” — olvasható a fel­híváson. A nemzeti bizottsági tagság és a kisgazdapárti tag­ság a politikailag iskolázatlan falusi kisgazdák előtt kezdet­ben teljesen egybefonódott. A Kisgazdapárt Baranyá­ban 1945 februárjában és már­ciusában szinte teljesen kisa­játította a falusi nemzeti bi­zottságokat Baranya 303 hely­sége közül 1945 márciusában 297-ben volt nemzeti bizottság. E 297 nemzeti bizottság közül csak 29-ben nem vett részt a Kisgazdapárt. Ugyanakkor a Kommunista Párt csak - 140 nemzeti bizottságban volt kép­viselve. Ezek a számok — töb­bek között — azt is bizonyít­ják, hogy a Kisgazdapártnak 1945 márciusáig a legtöbb ba­ranyai községben voltak már szervezetei, vagy legalább ki­sebb csoportjai. A Magyar Parasztszövetség szervezeteinek egy része is átalakult kisgazdapárti szerve­zetekké, amely növelte a párt tagságát. A Parasztszövetség országos központja 1945. feb­ruárjáig Pécsett. működött Kovács Béla főtitkár irányí­tása alatt A Kisgazdapárt már a szer­vezeti kiépülés kezdetén vilá­gosan és egyértelműen kijelen, tette, hogy nem egy osztály pártja, a nemzet minden tag­ját képes magába foglalni. Kovács Béla 1944. december 17-én Pécsett tartott beszédé­ben a következőket mondotta: „A mi pártunk nem osztály­párt, nem a magyar paraszt­ság kizárólagos pártja, hanem összetételénél és célkitűzésé­nél fogva a magyar nemzet minden egyes tagját foglalko­zásra való tekintet nélkül ma­gába tudja foglalni. Az a tény, hogy a párt elnevezésében a kisgazda szerepel első helyen, csak annyit jelent, hogy ez az a párt. amely az erős és de­mokratikus Magyarországot a magyar nemzet éltető erejére, a magyar parasztságra akarja felépíteni.” Valóban, ennek a felvételi feltételnek minden magyar megfelelt. A paraszt­ság, mint „éltető erő” dema­góg szónoki kifejezése ébren tartotta, élesztgette azt a faj­elméleti irányzatot, amelynek alapvető célja a munkás-pa­raszt szövetség aláásása volt. A kisgazda szervezetek zö­mét parasztok alkották. Je­lentős számú hivatalnok, köz- igazgatási szakember, kispol­gár, kisiparos is a párt tagja lett. De a középburzsoázia, sőt a nagyburzsoázia bizonyos ele­mei is otthonra leltek a Kis­gazdapártban. Az értelmiség köreiből elsősorban az ügyvé­dek és a szabadfoglalkozásúak léptek be a pártba. A Baranya megyei kisgazda és a szociál­demokrata vezetőség között 1945 januárjában nagy harc folyt dr. Nikolits Mihály, volt horthysta főispán megnyeré­séért. Nikolits először a Szo­ciáldemokrata Pártba, majd később a Kisgazdapártba lé­pett. A kisgazdák azt mond­ták: ha a szociáldemokraták­nak jó volt a volt főispán, akkor nekünk is jó lesz. A Kisgazdapárt tagjai között va­lóban megtalálható volt a nemzet minden tagja. Ez az oka annak, hogy a párt tag­létszámában messze felülmúlt minden más pártot. A Kis­gazdapártnak Baranyában 1945 nyarán 38—40 ezer tag­ja volt. Bár kétségtelen, hogy a tag­létszám egymaga nem dönti el a politikai küzdelmeket. Ezt a taglétszámot azonban poli­tikai bűn lett volna lebecsül­ni. A parasztság, a kisembe­rek jelentős tömegei a Kis­gazdapárt mögé sorakoztak fel. A párt gyengéi abban mutatkoztak meg, hogy nem tudta, nem is tudhatta hosz- .szabb ideig képviselni egy- szerre a burzsoázia és az el­nyomottak érdekelt. Addig azonban, amíg ez a tény tu­datosult a párt szegény- és középparaszti tömegeiben és egyéb városi kisemberekben, nehéz politikai küzdelmek zaj­lottak le Baranyában a ha­ladó és a reakciós erők kö­zött Fehér Istváa A d

Next

/
Thumbnails
Contents