Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

196». október 9. Sunantmi napio' Az első visszhang: Legyen melegházváros Elkészült a tanulmányterv — Kétszázmilliós Kjruházás, óriási lehetőségek — Csak társulással lehet felépíteni Adjanak össze kétszázmillió forintot, s építsenek egy száz­ezer négyzetméteres „meleg­házvárost” a Pécsi Hőerőmű szomszédságában. Egy olyan mammut-üzemük lesz, mely csaknem 3.5 millió szál szeg­fű, 1.3 millió szál rózsa, 3 millió szál aszparágusz, 142 ezer kiló tavaszi és 118 ezer kiló őszi paradicsom előállí­tására lesz képes évente, az árupalántát és szaporítóanya­got nem számítva ... Az újságíró „nyelvére” for­dítva ez annak a tanulmány- tervnek a lényege, melyet Győr József, az AGROTERV tervezőmérnöke küldött meg nemrég a városnak, több pél­dányban. Mint várni lehetett alaposan felkavarta vele a kedélyeket Ez valóban világszínvonal A tanulmánytervből, vala­mint Győr József élőszóban elmondott tájékoztatójából részletes és kimerítő képet nyerhetünk arról, milyen len­ne az a melegházváros, amit a tervezők a Hőerőműtől nyugatra, a zagytéren kíván­nak felépíteni. Huszonöt hek­tárról lenne szó, melyből 15 hektárt a különböző kapcso­lódó létesítmények — osztá­lyozó, hűtő-tároló, raktár, mű­helyek, garázs stb. — foglal­nának el, s „csupán” 10 hek­tár maradna a növényházra. Megjegyezzük, még így is ez volna Magyarország legna­gyobb, összefüggő melegház­városa, vagy ahogy a terve­zők szerényebben mondják: növényház-telepe. Két és fél—8 méter magas 12—25 méter fesztávú össze­függő üvegház rengetegről van szó, melyet acélvázak tarta­nak. A i tervezők nem követ­nek semmilyen — holland, vagy más — mintát: a leg­korszerűbbre törekszenek, ami a nemzetközi szakirodalom is­meretében elképzelhető. Erre utal az a tény is, hogy a mammut-üzem óriási terme­léséhez képest igen alacsony, | mindössze 125 fős személyzet­re gondolnak, melyet csak ’ egyes idénymunkáknál — pél- j dául a paradicsomszedésnél j — kellene növelni. Amit csak ] lehet automatizálnak: a szel­lőztetést, a növényekre jutó fénymennyiséget és így to­vább. A Pécsi Hőerőmű 25 millió kalória hőenergiát tudna órán­ként biztosítani a melegház­városnak. Ez még a legna­gyobb téli hidegek idején is elég volna. A tervezők mind­össze 300 köbméter ivóvíz mi­nőségű vizet vonnának el na­ponta a várostól, a szükség­let többi részét tisztított szennyvízből kívánják fedezni. A vízhiánynak is szerepe van abban, hogy Győr József és kollégái nem a vízigényes zöldségre, hanem a virágra helyezik a hangsúlyt, avval a kitétellel persze, hogy azért Pécs és Komló zöldségellátásá­ba „be kell majd szállni”. tenként, bár, elkelt volna 300 ezer szál is! S hogy a rózsa se maradjon ki a sorból: 1965—68 között 14 szeresére növekedett Európában az üveg alatti rózsatermesztés, s mégis, 2,5 Guldent, tehát 17.50 forintnak megfelelő ösz- szeget kértek ez év január­jában az aalsmeri virágbör­zén egy szál első osztályú ró­zsáért. (Ez a hollandiai vá­ros a világ legnagyobb virág­börzéje.) Győr József számításai sze­rint a melegházváros 2 millió szál exportképes szegfűje 140 ezer USA-dollárt jövedelmez­ne évente. További 123 ezer USA-dollárt eredményezne a 820 ezer szál exportrózsa, s újabb 100 ezer dollárt lehet­ne megtakarítani azáltal, hogy nem kellene külföldről behozni a szegfüdugványt. Az ország legnagyobb üvegház alatti termelője, a budapesti Sasad Tsz ugyanis pillanat­nyilag külföldre van utalva. A tanulmánytervből ítélve üzemi vonatkozásban 5—6, népgazdasági méretekben pe­dig 10—12 év alatt térülne meg a mintegy 200 milliós beruházás. Nem rossz idő­arány, amit csak aláhúz az a tény, hogy a melegházváros felépítése, üzemeltetése javí­tana az ország devizamérle­gén. Rövidesen összeülnek Mindezt egy kis előzetes nek szántuk arra a tanácsko­zásra, melyet a Megyei Párt- bizottság mezőgazdasági osz­tálya a közeljövőben akar megtartani az érdekeltek tehát a Pécsi Hőerőmű, a két tsz-szövetség, az állami gazdaságok, a Megyei és Vá­rosi Tanács, a bank, a MÉK és mások, tehát az illetékesek jelenlétében. Azok, akik nem jutottak hozzá Győr József tanulmánytervéhez, némi tá­jékozottságra tehetnek szert, mielőtt az asztalhoz ülnek. Már a fenti vállalatok, in­tézmények puszta felsorolásá­ból is látható, hogy a me­legházvárost csak társulá­sos alapon lehet felépíteni. Szinte mondani sem kellene, olyan természetes ez, hiszen nem kis pénzről: 200 millió forint körüli összegről van szó. Megtörténhet, hogy még így is túl nagynak mutatko­zik a tőkeigény, bár ez nem jelent leküzdhetetlen akadályt. Győr József ugyanis még egy korábbi nyilatkozatában alá­húzta: ha nem megy egy­szerre, fel lehet építeni rész­leteiben is. Az a lényeg, hogy elkezdődjék valami. A pécsi melegházváros híre eljutott a párt központi szer­véhez és a kormány illeté­keseihez is. s érdeklődve, kedvező visszhanggal fogad­ták. Reméljük így történik Pécsett, azon a tanácskozá­son is, melynek kíváncsian várjuk a döntését. Magyar László ( Neonfeliratok Budapestre ( Megszépül Budapest ha- ) zánk felszabadulásának 25. 1 évfordulójára a Fővárosi S Tanács neonosítási prog- ramja keretében. A külön- l féle világító emblémák, neonfeliratok, színekben felvillanó figurális reklá­mok és transzparensek je­lentős részét Pécsett gyárt­ja a szederkényi fogyasz­tási szövetkezet neonüze­me. A Budapesti Neon Ktsz alvállalkozójaként a szövet­kezeti üzem készíti többek között a FERRGLOBUS, az Elektromos és Gázkészülé­kek Gyára, valamint a közértek és különféle bol­tok neonfeliratait, cégtáb­láit. A szívott plekszibúrás reklámetesteken kívül, ar­gon- . és neongázzal töltött, különböző színekben fel­villanó, mozgó, figurális reklámtechnikai berendezé­seket is rendeltek. A fel- szabadulási évfordulóra igen sok ötágú vörös csillag, pálmaággal övezett 25-ös szám, szabadságszobor, va­lamint Leninfej és világító 100-as készül Lenin szüle­tésének centenáriumára. A fél millió forint értékű megrendelésnek még ez év­ben eleget tesznek. Jövő év végére készül el a Megyeri úton épülő új raktárváros: A hatalmas épületkomplekszum több egységből áll, ezek egv részét már befejezték, a központi raktárépület oldalfalazásán dol­goznak az építők és a szakipari szerelők is elkezdték a munkát. A raktárváros iroda, konyha é* étterem épületegység vasbeton vázszerkezetét most készítik a Baianya megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Képen: az iroda, konyha és étterem épületegység látható. Szokolal felv. Lehet 4222 forinttal több...? NEB-vizsgálat — a lakosság panaszai alapján A Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz az utóbbi időben számos bejelen­tés érkezett a lakosság részé­re végzett szolgáltatások, ja­vítások meg nem felelő, vagy kellően át nem tekinthető számlázása miatt. Számos pa­nasz merült fel azért is, mert a megrendelő a számlából nem állapíthatja meg meg­nyugtató módon az elszámo­lás helyességét. A bejelenté­sek és panaszok nyomán most lezárult vizsgálat különös fi­gyelmet fordított arra, hogy az 1968. január 1-én bevezetett új árszabályozási rend alap­ján a javításokat, szolgáltatá­sokat végző szervek az irány­elveknek megfelelően alakí- tották-e ki saját díjszabási rendszerüket és ennek alap­ján pontosan meghatározha­tó-e a lakosság által igényelt szolgáltatások költsége. — A vizsgálat azért is érdekes, mert az árak — részben a ha­tósági intézkedések eredmé­nyeképpen — általában emel­kedtek, mivel a maximált ár­kategóriában gazdálkodó szer­vek igyekeztek a lehetősége­ket teljesen kihasználni és csak elvétve található olyan vállalati ármegállapítás, amely a maximált ártól lefelé térne el. A NEB-vizsgálat az árkép­zés számos visszásságára derí­tett fényt. Ezek közül néhá­nyat érdemes közelebbről is szemügyre venni. Több helyen problémák vannak a munkaidő elszámo­lásában, s e tekintetben — csodálatosképpen — mindig az ügyfél húzza a rövidebbet. A Sásdi Járási Építő Ktsz pél­dául a hegesztési munkáknál tört órát nem számol el. — A legcsekélyebb hegesztési mun­kánál is 1 órát számláznak 29 forintos egységárral. Feltehe­tően hasonló elszámolási rend­szer alapján jött ki a Baranya megyei Villamosipari és Gép­javító Ktsz egyik olajkályha- javító szakmunkásának már­ciusban á munkalapok alap­ján 362,9 óra, jóllehet tényle­gesen csak 206,5 órát dolgo­zott le és ezután kapta meg a munkabérét is. Egyedül eb­ben az esetben 4222 forint volt a többletszámlázás ősz­Előbb az embert nézd... Egy szál rózsa: 17,50 forint A virágok mellett szól még több más, köztük az erős kül-; földi konkurrencia. Az ismert, nevű tervező számokkal il­lusztrálta, milyen nagyarányú üvegház építési programot bonyolítanak le Bulgáriában > és Romániában. Ezekkel az országokkal nem lehet verse- j nyezni primőrök előállításá- [ ban, mert ott előbb van ta-, vasz és több a napfényes - órák száma. Más a virág! An­nál egyenlők az esélyeit. Magyarország lakossága 1,2; szál szegfűt „fogyaszt” fejen­ként évente. A közgazdászok! számításai szerint ezt 3 szál- ra lehetne növelni, hiszen az | NSZK-ban 5 szálnál tartanak már. Ez a helyzet a belső piacon. Ami a külföldet illeti: a HUNGAROFLOR 1968 ok­tóbere és 1969 áprilisa között j II ezer szálat exportált he­Mihálovics (Dalos) György életútja talán csak abban nem hasonlít a mesebeli szegény­ember legidősebb fiáéhoz, hogy ama bizonyos úti tarisz­nyát nem az Öperencián túl, hanem attól jóval innen, egy Mohács melletti kis falu ci­gányputrijában vette a nya­kába. Halljuk hát a történe­tét. — Tizenhét éves sem vol­tam, amikor apám meghalt és a boldogult éppen csak annyi pénzecskét hagyott ránk, hogy e világból tisztes­séggel eltakaríthassuk. Hagya­téknak csak a fedél és a szal- mavackos kamra maradt, na meg egy rozoga szekér az ud­varunkon, de az is mi hasz­na, mert apám még életében elénekelte előle a befogni va­lót. Hát ezért maradt raj­tunk a Dalos név is, mind a mai napig. Pedig, — ahogy ez a to­vábbiakban szép sorjában ki is derül, — ő aztán mindent elkövetett, hogy legalább a falu szájáról levétesse a Dan- kó Pista telepiek jóvoltából rájuk ragasztott jelzőt. Ho­gyan, mivel kezdte? — Bátorsággal, mondotta. — A temetés után előbb a sze­keret hoztam rendbe, utána pedig jól végiggondoltam, mi­vel is állítsak be Péró Lajos­hoz a falu legpénzesebb em­beréhez, kölcsönért. Pedig csak annyit tudtam róla, amit még apámtól hallottam. Azt, hogy jószívű ember, de előbb nagyon megnézi, nem lyu- kas-e a zseb amire rábízza a pengőjeit. Hogy rövidebbre fogjuk a dolgot, az ő „zsebét” rendben találhatta, mert a kölcsön mellé még jótanácsot is ka­pott ráadásnak. Nem is egyet. — Ha már lovat vásárolsz Gyurka fiam, ne azt nézd, meg előbb, hanem az embert, aki árulja. Ha nagyon cifrálko- dik a dicsérettel, hagyd ott, mert annak a negyede sem igaz. A másik pedig az, hogy­ha már lovad, kocsid van, ak­kor sem csak az ostort, hanem az eszed is használd, mert anélkül legfeljebb csak fuva­ros lehetsz, kereskedő ember sohasem. Ügy tégy, végy, ahogy boldogult apád. Várd ki min­dig a vásár utólját, s csak akkor állj alkuba a teknő- árusokkal. Ha így teszel, ne­kem sem kell majd arra vár­nom, hogy a csendőrökkel küldöd vissza a pénzemet. De erre nem is volt szük­ség, mert ahogy megígérte — egy nappal az első vásár után maga vitte vissza fillér híja nélkül a hozómra kapott köl­csönt. — Mert még papírt sem kért róla, mondotta. — Olyan emberrel, mint ő, azóta sem találkoztam. Hiába unszol­tam rá egy kis kamatot is, nem fogadta el. Azt mondta, tegyem csak el fiadzónak. — Hát az is lett belőle. Igaz, 9 évig vásároztam még a tek- nőkkel. amíg összejött a pénz az első 3 holdacskára, de az­után 2.... Ismét rövidebbre fogva a szót az történt, hogy eleinte még kölcsönlovat kötött szán­táskor a magáé mellé, de csak addig, amíg az első termést betakarította. Aztán a takar­mányt utolsó szemig disznók­ba etette, majd ezek árán újabb négy holdat ragasztott a régebbihez. Igaz, ekkor már segítségére volt az időközben megemberesedett családja is, de a „gyeplőt” még mindig ő tartotta kézben. — Pedig negyvenkilencben a családdal együtt a hét hold is a tsz-be került, mondotta, — de a közös pénz't ma is én számolom meg, és én dirigá­lom, hogy hova, mire haszno­sítsuk ... Lássuk, milyen eredmény­nyel. Húsz évvel ezelőtt, 1949- ben, előbb a Pista fia, majd egy évvel később a Flóra hú­ga költözött át cserepesház­ba, a kölkedi cigánysorból. — Ma már csak én, a Jó­zsi unokám és a feleségem vesztegelünk még a Dankó | Pista utcában, de mi sem so­káig ... Ezt akár mondania sem kellett volna, hiszen tető alatt áll már a kétszoba konyhás, fürdőszobás, szute- rénos új családi házuk, ami­nél szebbet, nagyobbat aligha látni kettőt is a községben. Hanem ahogy mondotta, — ilyen nehéz fába ő sem vágta még a fejszéjét. Pénzzé tette érte szinte minden „tartalé­kát”. Az említett apai házat, egy holdas termő telket, hízó­ba fogott jószágot, és ez még mindig csak felét fedezi a hátralévő kiadásoknak. — Na j persze pótolja ezt a tsz-tagság! révén kapott 60 ezer forintos ; OTP kölcsön, de hát azt visz- i sza is kell törleszteni valaki­nek. Ö pedig nem venné a lelkére, hogy éppen ebből az „utolsó erőpróbából” kimarad­jon. — Valahogy úgy okosko­dom majd ki, mint harminc évvel ezelőtt, amikor a földet vásároltam, mondotta. — Sze­rencsére van még 15 mázsa morzsolt kukoricám, ebből bőven futja majd egy bika- j borjúra. Ezért két év múlva! tízezer forintot kapok, ami- j bői már három borjút vásá- I rolhatok. Aztán még két év | és együtt lesz a negyvenezer forint, az én hozzájárulásom. Még utána számolt, hogy addigra ő is betölti a 70 esz­tendőt, amit nagyon szeretne megérni, és nem is csak a házadósság miatt. — A Dankó Pista utcaiakért is, akiknek harminc évig vol­tam bírója és szószólója, — mondotta. — Ha még azt megérném, hogy ők is köve­tik a példámat, igazán nyu­godtan halnék meg ... Vannak már akik követik. Az Orsós, a Balog famíliák­ból, már hat új család nevét tartják számon a községi ta­nács beltelki listáján. Persze ez még mindig csak egynyol- cada a maradóknak, a tétová­zóknak. De ha meggondoljuk, / csak ez a hat család már a | legutóbbi két-három évben j költözött új otthonba, akkor J egy kis szorzással kiszámít­hatjuk, hogy Mihalovics bácsi éppen... Vagy mégse számoljunk? Kívánjuk inkább tiszta szív­ből, hogy ezt a szép kort meg­érje erőben, egészségben. Pálinkás György szege. Ugyanennél a szövet­kezetnél az első negyedévben a tényleges munkaidő ráfor­dítás és a kiszámlázott között 1906 óra többletszámlázás volt. Ezt a jelentős többletet természetesen azok fizették meg, akik a szolgáltatásokat igénybevették. A számlázási gyakorlat — az autó- és motorjavító, vala­mint a tévé- és rádiójavító szakma kivételével — általá­ban alkalmas arra, hogy a számlákban foglalt tételek helyességét a megrendelők ellenőrizzék. A kivételként említett számláknál csak áz árjegyzék! díjtételek számát tüntetik fel, amiből a -meg** rendelő természetesen úaem> tájékozódhat az elvégzett munkáról. Persze, a megren­delő külön kérésére adnak részletes tájékoztatást a szám­lában foglalt tételekről. — Ugyanígy csak a megrendelő külön kívánságára adnak elő­kalkulációt a gépkocsijavító szakmában, de ezek túlnyomó többségére is csak akkor ke­rül sor, ha a javítást az Ál­lami Biztosító finanszírozza. Ez a „külön kérésre” bizonyá­ra azért van, mert nincs erre kötelező előírás. De ha így is van, nem ártana felhívni erre a lehetőségre a megrendelők figyelmét — már csak a köl­csönös bizalom érdekében is. Közismert, hogy az alkat­rész-ellátás nehézségei sok­szor mennyire megnehezítik a javításokat és nagyon sok esetben a javítási idő elhúzó­dásához vezetnek. Találkozott viszont a vizsgálat az alkat­részellátásban egy olyan je­lenséggel, amely a számlázás­ban fejeződik ki és a meg­rendelő részére hátrányos. Az AUTÖKER központja az ún. kurrens alkatrészeket a vidé­ki kiskereskedelmi egységek­hez szállítja, a javítóipar eze­ket a cikkeket csak innen sze­rezheti be, tehát a kiskeres­kedelmi árréssel növelten tudja továbbszámlázni. — Az AUTÖKER-nek ez az eljárá­sa szemben áll azzal ar-KPM- utasítással, amely szerint az autójavító vállalatok és szö­vetkezetek alkatrészigényének kielégítése megelőzi még a kiskereskedelem igényét is. A vizsgálat során számos adat merült fel arra vonatko­zóan, hogy a szolgáltató és javító iparban a tevékenység mindinkább az árutermelés felé tolódik el. E téren ked­vezőbbek a feltételek a szer­vezésre. az anyagellátás biz­tosítására, a termelékenység növelésére, a szezonális jelleg kiküszöbölésére, s ugyanakkor a jövedelmezőségi mutatók is kedvezőbbek, mint a szolgál­tatásoknál. Ennek a tenden­ciának az érvényesülése fel­tétlenül hátrányos a lakosság­ra nézve, ezért meg kell ta­lálni azokat a lehetőségeket, amelyek e szerveket serken­tik a javító- és szolgáltató tevékenység fokozására. 1L L k V.

Next

/
Thumbnails
Contents