Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
3 Bunű.u'ittti naniö 1969. október 5.----------------------------------K ITEKINTÉS A MAI KELETNÉMET IRODALOM Nehéz feladat a mai német irodalomról átfogó, egységes képet alkotni azért is, mert ennek körébe kell kapcsolni a kapitalista nagyipar nyugatnémet államában keletkezett irodalmat, a svájci és osztrák semlegességből fakadó, a kapitalista társadalmi osztályokra épülő irodalmat és a Német Demokratikus Köztársaságnak az előbbiektől eszmeileg eltérő szocialista irodalmát, amelynek kisugárzó hatása mind erősebben érezhető az előbbi hármon. A Német Demokratikus Köztársaság mai irodalma a hitleri fasizmus elől külföldre menekült írók hagyományaiból sarjadt. Olyan írók, költők jelentkeztek mindjárt a kezdet elején, mint Bertolt Brecht, Johannes R. Becher, Anna Seghers (Radványi László magyar író felesége), Arnold Zweig, Stephan Hermlin, Leonhard Frank, Lion Fcuchtwan- ger és sokan mások. Ezek az írók szellemi tekintélyükkel, kiterjedt irodalmi munkásságukkal az egész világon megbecsülést szereztek a német nyelvű irodalomnak. A keletnémet irodalom kezdeti célkitűzése a német egység megvalósítására, a szellemi kapcsolatok kialakítására és fenntartására irányult. A Johannes R. Becher és Paul Wiegler által alapított Sinn und Form című irodalmi folyóirat azonban nemcsak e célok megvalósításának szolgálatába szegődött, hanem szoros kapcsolatot épített ki elsősorban a népi demokratikus országok írói köreivel, s a világ valamennyi haladó irodalmával. Hazánk új irodalmi életét az NDK-ban igen jól ismerik. Nemcsak a magyar irodalom klasszikusait jelenttették meg, de a jelenkori magyar írók műveiből is sokoldalú tematika tárul elénk. Darvas József, Illés Béla. Gelencsér Miklós, Molnár Géza, Goda Gábor, Fehér Klára, Thurv Zsuzsa és mások művei jelentek meg. A Sinn und Form ezévi első száma Illyés Gyula, Kalász Márton, Vas István, Garai Gábor, Nagy László, Pilinszky János, Rákos Sándor, Hajnal Gábor verseit, Lengyel József. Hubay Miklós, Szakonyi Károly novelláját közli. Az NDK kultúrpolitikájára nagy hatással volt és hosszú időn át irányító tevékenységével tűnt ki Johannes Robert Becher, a német költészet legnagyobb szocialista realista lírikusa. Költészete a kor hívó szavát követve tartalmában mindvégig a forradalmi munkásosztályt szolgálta, formájában pedig az expresszionizmus bonyolult útvesztőjéből kitörve a szocialista realizmus magasságába ívelt. „A német haza soha el nem veszett gyermeke” 12 évi keserű kálvária után tért végleg haza 1945-ben: Ha sírtam ts földed romhalmazán Te vagy mégis: Németország, hazám. A rend és az élet megszilárdulásával Becher egyre magasabb és fontosabb tisztségeket viselt. Élete utolsó évtizedében az NDK kulturális ügyeinek minisztere volt, egyetemek választották díszdoktorul, városok díszpolgárukul, kétszer is kitüntették nemzeti, majd 1952-ben nemzetközi Béke-díjjal. Bechert erősen izgatta az önábrázolás megvalósítása, s ezért 1950-ben napló formájában írta meg elgondolásait, apró benyomásait, melyeket teleszőtt esztétikai megállapításaival, pillanatnyi hangulatát kifejező versekkel. „Az ember úgy él — írja —, hogy állandóan naplójára gondol.” Felfedezi, hogy a naplóírás dialektikusán visszahat önmagára, vagyis az önkritika eszközévé válik. Naplója tele aforisztikus maximákkal, nevelő hatású e 1- mélkedésekkel. Becher a demokratikus német nemzeti himnusz szerzője, a klasszikusok örököse, a XX. század legnagyobb német lírikusa. Ma már irodalommá vált Bertolt Brecht neve is. Számos tanulmány foglalkozik a brechti epikus dráma elméletével. A szegény B. B.-ről szóló, híressé vált balladájában írja: anyjától a Fekete-erdő hűvös nyugalmát. apjától. az üzleti élet zaklatott életizgalmát kapta útravalóul. Ö is expresszionistaként indult, de a gondolkodó értelem nevében túllépett rajta. Műveit hajthatatlan bátorság, féktelen irónia és keserű cinizmus jellemzi. Rendkívül gazdag, fanyar, intellektuális lírája több kötetet tölt meg. Színházelméleti munkássága is rendkívül jelentős. Az NDK irodalmi életében jelentős állomás az 1959. évi bitiért eldi konferencia, amely felszámolni igyekezett a szellemi és a fizikai munka között fennálló különbségeket. A mozgalom eredményeként föllendült az irodalmi érdeklődés. Új írók jelentkeztek a bit- terfeldi út helyességének igazolására. Ezeket az írókat a nagy nemzedék legkiválóbb írói (Brecht, Becher stb.) vezették be az új szocialista német irodalomba. Brecht felfedezettje Erwin Strittmatter, aki autodidaxis útján pékmesterből fejlődött szocialista íróvá. Versei, regényei, drámái gyakran önéletrajzi jellegűek ugyan, de a környező világ alapos, pozitív ismeretéről tanúskodnak. A bpldog gyerekek erdeje c. mesegyűjteményében olyan típusokat állít elénk, akik eleinte kissé naivan, félszegül nézik a mai világot, de később annál lázasabb munkásaivá válnak. A fiatal írónemzedék kitűnő tollú írónője Christa Wolf. Eleinte kritikai, irodalmi szervező munkásságával tűnt fel. Első regényei a kettéosztott Németország egyéni konfliktusokban kiteljesedő drámai kérdéseire világítanak rá izgalmat keltő cselekménybonyolítással. A száműzetés éveiben írta legérettebb műveit, amelyek közül a Mammlock profesz- szor-1 kétszer is megfilmesítették. A mai keletnémet irodalom valamennyi műfajcsoportban rendkívül gazdag. A költők, írók új kifejezési formákat keresnek, de e téren meglehetős óvatossággal kísérleteznek. Megvan azonban a remény arra, hogy e világnézetében tiszta irodalom, a „béke-irodalma” az emberiség iránti bizalom jegyében sok értékkel gyarapítja még a világirodalmat. Dr. Tóth István Bertolt Brecht: A szegény B. B.-ről L Én, Bertolt Brecht a fekete erdőkből származom. Anyám a városba vitt, midőn méhében feküdtem. S az erdők hűvösségét megőrzőm magamban halálomig. Az aszfaltváros az otthonom. Valamennyi halotti szentségét magamhoz vettem: Újságokat, És dohányt. Pálinkát. Gyanakvón, lustán és végül elégedetten. 7. Könnyelmű nemzedék, ültünk, és azt gondoltuk: nem dőlhetnek romba fejünk fölött a házak (így építettük a Manhattan szigetének felhőkarcolóit, s az Atlanti Óceánt mulattató karcsú antennákat). 8. E városokból az marad, mi rajtunk átfütyöl: a szél! Boldog, mert házainkat üresre zabálja végre. Tudjuk, hogy előfutár mind, aki ma él, és ki utánunk jön, nem méltó említésre. 9. A jövendő földrengésekkor remélhetőleg nem oltom ki Virginiámat kcserűen-zavarlan, én Bertolt Brecht, ki aszfaltvárosokba vetődtem a fekete erdőkből, anyám testében, hajdan. (Eörsi István fordítása) Jutta Günter: A családanya Leonhard Frank: Baloldali- dobog a szívem Kurt Bartsch: Bohóc bohócot rajzol ceruzám, szomorút, fél lábon áll, nem tudja, hol a másik lába. kigombolja kabátját, ott van: a nagykabátban megtalálja lábát, s fut-fut a röhejünk elől. (Kalász Márton fordítása) Erwin Strittmatter versei: Ősz A nyár a végét járja, ürömillat mérgezi meg. Körmömre néz a halál ma, de a kezem nem remeg. Táncol a halál a porban, a hulló cseresznyefalombban. Tar ág alatt horkanva jár ott tüzes szürkém s füvet harap. Mégegyszer a nyergébe szállók a tágas őszi ég alatt. Álmatlanul Virrasztók, hallom, kúszik a betegség, ballom. hogy bagoly kiált a tetőn, hallom az arabs kanca tújtatását, fülelve horkan fel, ha forgolódom. Eloltom lámpám, mikor dereng. És akkor érzem, már elalvóban, mennyi szálat sző életem, hogy e világhoz hozzákötözzön. (Asztalos József fordításai) E gy csendes éjszakán visszatekintett életére. Oft ül az utolsó padban a megfélemlített kisfiú, Dürr tanító már fel sem hívja felelésre, úgysem lesz semmi ebből a tompa agyú kölyökből. Éveken áf töpreng a satu mellett, vajon ml lehetne belőle és mint fiatal lakatos, megérkezik a müncheni „Stephanie” kávéházba, s ott végzi „egyetemeit”. Nyolc ínséges esztendő után Berlinben megírja „A rabló- bandá”-1, első regényét, amelyben a lélekromboló Dürr tanító alakját is megrajzolja. Évek óta kínozza az elképzelés a halálra ítélt, lefejezett emberről. Könyvet ír a halálbüntetés ellen, „Az ok’’ című regényt, amelyben megölik Dürr tanítót E két könyv megírása révén megszabadul azoktól a lelkét pusztító szörnyektől, amelyeket tanítója adott útravalóul az életre. Ellenzi a háborút, Svájcba megy önkéntes száműzetésbe és könyvet ír a háború ellen: „Az ember jó." Szorgalmas munkás módján dolgozik minden nap, egymás után jelennek meg könyvei, és közben mint sikeres író, tudatosan éli át a csodálatos éveket, 1925 és 1930 között, Berlinben, a világvárosok akkori fővárosában. 1933-ban ismét maga mögött hagy mindent, másodszor is el kell hagynia hazáját és könyvet ír a nemzeti szocializmus ellen: a .Jézus tanítványai”-1. Élete a huszadik század viharos első felében élő harcos német író élete volt. Minden könyve lényének egy-egy tükörképe. Ifjú kora óta részt vállalt olyan dolgokban, amelyek személyét nem érintették, és úgy véli, hogy az olyan ember, aki nem így cselekszik, elveszti önbecsülését, ami egyenlő az erkölcsi öngyilkossággal. Legfőbb boldogsága a Lisával eltöltött élet volt, legsúlyosabb szenvedése: Lisa halála. És milyen végső következtetést von le életének tapasztalataiból? — ötlött fel Michael- ben a kérdés. Nem bánja, ha a csalhatatlanok és tévedhetetlenek rádobják is az első követ, meg fogja írni hitvallását a reménye- vesztett ifjúság számára, amely már nem hisz semmiben. Meggyőződése, hogy a tőkés rendszerben, az ipari országok mérhetetlen anyagi gyarapodásának ebben a történelmi szakaszában nem érvényesülhetnek szabadon az ember jó tulajdonságai, sem a gazdagoké, sem a szegényeké. Javára kell írnunk az embernek, hogy ennyire is ember maradta legszélsőségesebb egyenlőtlenség gazdasági rendszerében. Meggyőződése, hogy a történelem nagy vonalakban a maga egyéni törvényszerűségei útján halad — a szocialista gazdasági rendszer irányába — s hogy az elnyomott, haladásért küzdő emberek és népek csupán a történelem végrehajtó eszközeiként működnek, mint csikorgó homokszemek a mindenkori gépezetben. Elmondja mindenkinek, aki hallani akarja és aki nem akarja hallani, hogy e homokszemek győznek, mert a történelmi fejlődést semmi fel nem tartóztathatja N em hisz az atomháborúban, mert a győztes is meztelenül és halálos sebekkel kerülne ki belőle; mert a ka- pjtalizmus önmagát pusztítaná el és barbarizmusba fulladna; mert utána kevesebbet érne egy mázsa nagyszemű briliáns, mint egy marék búza, ha ugyan lenne még ember és búza az atomháború után. (A világ legnagyobb atomfizikusa, a lángeszű tudós, aki bizonyára jobban érti a dolgát, mint a rendíthetetlen úszítók, kifejtette: lehetséges, hogy az atomháború után megszűnik a földön minden fejlődés Az ellenkezőjét pedig senki nem tudja bizonyítani.) Michael így okoskodik: az ember rendelkezik azzal az eszközzel, amellyel kiirthatja önmagát. Ha megtenné, bebizonyítaná, hogy kezdettől fogva korcs és visszájára fordult eszes teremtmény. De Michael hisz az emberben. Hisz abban, hogy a követelő gazdasági rendszert a 2000-ik esztendőben atomháború nélkül is felváltja a szocialista rendszer. Hisz abban, hogy gyermekeink unokáinak boldogabb életben lesz részük, mint nekünk volt. Michael hisz abban, hogy az ember akkor lehet és lesz majd emberséges, ha semmi sem kényszeríti, hogy embertelen legyen. Hisz az emberben, mert hisz az ártatlan gyermek tekintetében. — Igen — bólintott Charlotte, mikor Michael felolvasta neki vallomását. És ő így szólt Charlotte-hoz: — Most elárulom neked, mi a férfi legnagyobb boldogsága. Legnagyobb boldogsága, ha az asszony, akit szeret, viszont szereti. Aki ezt át nem élte, az nem élt. 1952 május. Fordította: Gergely Erzsébet Johannes R. Becher: NAPLÓ (1950-1951) (Részlet) Tökéletességről álmodtam egyre, Mindig csak a tökéletest keresve. Tökéletes lehessen majd at ember: Ezt szolgáltam műveimmel, életemmel. A napló felfedezése. A napló, mint életforma. Aki köteles mindennap beszámolni önmagában, jobban összeszedi magát. Mit jelent ez: „összeszedi magát?” Jobban ügyel, hogy összeszedje legjobb képességeit. A napló eszköz, hogy megváltozzunk. Az ember úgy él, hogy sosem feledkezik meg a naplóról. A napló objektív ítélő- szék szerepét tölti be. A napló, mint az önmagunk feletti ítélőszék legközvetlenebb, mindenütt jelenlévő s mindig megnyilatkozó formája. Hosszabb vagy rövi- debb időre kilépünk önmagunkból s valóban olyannak mutatkozunk, amilyenek vagyunk. A naplóírás visszahat az életre. A napló így a személyiségtől az egyéniséghez vezethet. A napló útmutatás a tudatos élethez s a felelősségteljes cselekvéshez. A napló, mint műfaj. A kritika állandó jelenlétének, felügyeletének jelentősége. A naplóíró nem fukarkodik a kifogásokkal, önmagával szemben sem, s közbeszólásaival nem hagyja nyugton saját magát. A lét egész ellentmondásossága láthatóvá válik. Amennyiben a napló hozzájárul az emberiség gazdagításához s újjáalakítja az embereket, formában is adhat újat, s gazdagíthatja az eddigi formákat. De a legfontosabb az emberi hitvallás. Mit jelent ez: a huszadik század embere? És egyáltalán, mit jelent ez: az ember? Merni kell önmagunkat kifürkészni... Természetesen a napló mögé el is rejthetjük önnön arcunkat, de a naplóírás őszinteséget követek Figyelmeztetni kellene az embereket, vezessenek naplót. Aki naplót ír, okosabban él, jobban át tudja tekinteni az életet. A napló kitűnő eszköz, hogy megértessük magunkat. Tulajdonképpen mi is az írás? írás közben mindenekelőtt tisztában kell lennünk azzal, amiről írunk, gondolkoznunk kell róla, s miután elolvastuk, legtöbbször újra át kell írni. Az írás voltaképp: foglalkozás önmagunkkal. Azért írunk, hogy megismerjük magunkat, hogy eljussunk önmagunkhoz, vagy mert, mielőtt nekiláttunk az írásnak, úgy hittük, ismerjük már magunkat. Az ember összegezi az eredményt, de legtöbb esetben írás közben újra változtatunk valamit magunkon. Milyen tanulságos beszámolók születnének a titokzatos emberi természetről, ha mindenki vezetne naplót! De „mindenki”-n elsősorban azokat értem, akiket „egyszerű’’ embereknek nevezünk (s köz. ben kiderülne, hogy ezek a hétköznapi és egyszerű emberek egyáltalán nem is olyan egyszerűek vagy egy- ügyűek, mint azt hisszük, s ahogy azt a „bonyolult lelkek” elhitetni szeretnék). Ezzel szemben az úgynevezett „bonyolultak” leggyakrabban ijesztően primitívek és épp azok, akik oly szánalmasan tudnak siránkozni a „terrib- les simplificateurs” (szörnyű leegyszerűsítők) miatt, egyszerűsödnek le ijesztően, ha érdekeik úgy kívánják. (Gyurkó László fordítása) \ i í
