Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
6 DuncmTjau napio 1969. október 5. MOTE rém látó qatas QIRAUDOUX SZÍNMÜVÉNEK MAQYARORSZAQI BEMUTATÓJA TÉCSETT NÁDOR JUDIT csorba esnék, levágja a vezér fejét és hazasiet Ezzel megmenti népét és hírben, dicsőségben él sokáig. Gi- raudoux Juditja ezzel szemben nem jószántából, hanem a főpapok terrorja, a katonák tehetetlensége és szűzi ösztöne hatására indul a táborba, és ott is minden másként történik, mint önmaga s a biblia-olvasó gondolná. A barbár vezértől Judit megaláztatást és gyalázatot vár, ehelyett az igazi szabadság ígéretét s a teljes értékű férfi szerelmét kapja. Nem gyűlöletből, hanem szerelemből öl, nem hazafias lelkesedésből, hanem teljesen Freud Zsig- mond tanár úr szellemében. Hiába árulja el azonban népét, küldetését, mivel a tetszép szövegmondása még azokban a nehéz, hosszú passzusokban is élményt szerzett, amelyekben a szöveg alá játszani már alig volt lehetősége. Holl István Holofernésze közelebb állt a művelt párizsi világfihoz, mint a barbár hadvezérhez, s éppen ez volt benne a jó. Nem baj, hogy külső megjelenése is nélkülözött minden marconaságot. Játéka ízléses és mértékletes, szövegmondása biztos és szép volt, Ro- nyeczcel együtt az előadás legtöbb szuggesztív, szívszorító pillanatát szerezte. Jó teljesítményt nyújtott Kézdy György Joachim és Győri Emil János szerepében. Kézdy csak első jeleneteiben volt kissé elfogóRonyecz Mária tét végrehajtotta, indítékai lényegtelenné válnak, s nem tudja elkerülni, hogy szentet ne csináljanak belőle. EBBEN A JUDITBAN kétségtelenül benne van az egyéni lázadás és a kényszerű megalkuvás tragikuma, a törékeny individuum és egy kegyetlen manipulációs szerkezet összecsapása. De benne van ugyanakikor Giraudoux iróniája is Judittal szemben, pontosabban azzal az életszemlélettel szemben, amelynek alapján a kényelmes polgárok elképzelték a lázadást és a nemzet megmentését Az író nem azonosul Judittal, bűvkörén kívül marad. Rokon- szenve néha övé, de igazi hősnek nem tudja, nem akarja ábrázolni. Magyarországon először került előadásra a Judit, s a vállalkozás merészségéért eleve elismerés illeti a pécsi együttest. Emellett - korrekt jé előadást láthattunk, s talán csak egy kis többlet, a biztos fölényesség, a könnyed szellemesség hiányzott belőle, amely az egész nézőteret is magával tudta volna ragadni. Dobai Vilmos rendezése a mű sok értékét, részletszépségét felszínre hozta, de talán kissé többet mutatott a tragikus színezetből, mint az iróniából, a komorabb szépségből, mint a játékosságból. A dráma lényegét, ma is ható eszmeiségét Judit tragikumának, szándékainak, megalkuvásainak, a manipulációval való szembenállásának hangsúlyozásával emelte ki. R onyecz Mária Juditban eddigi pályája legnagyobb és legnehezebb szerepét kapta. Érezhetően beleszeretett Juditba, s ha teljesen felülkerekedni nem is tudott rajta, amit megragadott belőle, azt szépen és sikerrel játszotta. Nem hozta Judit minden színét, de még akkor is méltó maradt hozzá, amikor a szöveg áradása már-már bénította. A Giraudoux-szöveg a színész beszédtechnikájának egyik legnehezebb próbája. Ro- nyecz ebből a szempontból is legjobb képességeit nyújtotta: kitűnő hanganyaga, és Holl István dott. később egyre biztosabbá és meggyőzőbbé vált, s feledtetni tudta, hogy sokan talán Idősebb és félelmetesebb főpapra számították. Győri Emilt egyenletes, biztos játéka dicséri, örvendetesen jól oldotta meg a korábbi éhekénél jelentősebb és bonyolultabb szerepét Bősze György (Egon) is. Érdeklődéssel vártuk a színtársulat új tagjainak bemutatkozását. Antal Arietta Zsuzsanna nehéz szerepével egyszerre „mélyvízbe” merült, láthatóan nemcsak Judit, hanem a saját szerepe is mindvégig nyomasztotta. Képességeinek méreteiről így csak később lehet majd képet alkotni. Orbán Tibor kellemes meglepetést okozott. Kisebb, de egyáltalán nem könnyű szerepében természetesen illeszkedett az együttesbe, teljes biztonsággal. kifogástalan „szerepfogással” játszotta az őrt. Biztos támasza volt az előadásnak Bázsa Éva Sára és Galambos György József alakítása. Talán csak Fa- ludy László (Pál pap) és Szivler József (Otta) játék- és beszédstílusát éreztük kissé távolabbinak Giraudoux szellemétől. Pintye Gusztáv díszlet- és jelmez-megoldásaiból Judi- ték fehér-fekete-arany, és Holofernészék barnás árnyalataira, valamint Judit szépen sikerült kosztümjére szívesen emlékezünk. A díszlet egyébként meglehetősen szegényes és „vegyes” benyomást keltett. A PÉCSI BEMUTATÓN nem bukott meg a Judit, de legyünk őszinték: forró sikert sem aratott. A művet — gondolom — nem tömegsikernek, nem az átlagnézőnek szánta a színház. Valószínűleg inkább igényesebb szellemi tápláléknak, vagy cseínegének, ínyencfalatnak a fokozottabb szellemi erőfeszítést is vállaló, s műveltségben is átlagon felül felkészült rétegek számára. örülhetünk, hogy ilyen rétegekre is lehet számítani Pécseit, s ne sajnáljuk a hangos siker elmaradását. Szederkényi Ervin Erős, letisztult formáit, diszkrét, férfias színeit, nemes, harmonikus pirogránit- jait jól ismerjük, öt magát kevésbé. Legfeljebb hallani lehet, hogy rendkívül zárkózott, látni nagyon kevés helyen. Nem az a művész, aki bármi mást is szívesen vállal a művek megalkotásán kívül. Közben pedig szemüveges, csendes és szelíd fiatal nő, törékeny ujjakkal, halk beszéddel. A lakásán nem dolgozik, csak rajzol, fest és tervez, mivel a Porcelángyár a munkahelye és ott a műhelyben van egyszersmind a műterme is. Kerámiái sincsenek odahaza, mert amit ő csinál, az nem az övé, az a gyáré, s akármennyire szívéhez nőtt -is egyik-másik műve, akármilyen sikert aratott is kiállításokon, el nem teheti magának. Van ezzel szemben a lakásban egy csomó csigaház. Három-négy marokra való: egyszerű kerti csigáktól a különleges tengeri mészházig. A csigás tál mellett egy másikban gesztenyék. Két akvárium is, nyüzsgő halsokasággal. Zöld növények. Ha kinéz az ember az ablakon, a Tety- tye csendes háztetői, fák, szőlők, kavicsos utak, bokrok és füvek. Először azt hittem, a régi Brehm olyasféle családi ereklye, mint egy öreg sublót vagy egy csorba váza, amit nem illik kidobni. De nem. A csigaházak, gesztenyék után dossziékba, sőt, újságlapokba csomagolt félelmetes mennyiségű rajz volt a bizonyíték, hogy nem. A rajzok ágakat, virágokat, békákat, gyíkokat, csigákat ábrázolnak. — Valamikor azon is gondolkodtam, hogy biológus leszek — mondja Nádor Judit. — Nagyon szeretem az állatokat és növényeket, rengeteget kirándulok, s olyankor természetesen rajzolok is. Az Állatkertbe is ki szoktam menni és lerajzolgatom az állatokat. Baglyok, kutyák, majmok sorakoznak a fehér lapokon. Meg gesztenyék. — Van úgy, hogy egy-két évig is foglalkoztat egy dolog. A gesztenyéket két évig raj- zolgattam. Hihetetlenül érdekesek, ha az ember alaposan odafigyel. Vagy a csigák. Egyáltalán: a természeti formák izgatnak. Ügy érzem, minden egyes rajznak meglesz azért az eredménye, bár az, hogy mikor és hogyan, talán sosem derül ki. Nádor Judit egyébként izig- vérig keramikus. Ha a gyárban porcelán vagy eozin feladatot kap, annak a tervét is pirogránitban készíti el. A pirogránit a kedves anyaga, bár zöld eozin békái, macskája. halas falidísze, kakasa, piros eozin vázái és hamutálai, porcelán edényei szerte az országban ott vannak a t diókban. Amikor 1962-ben elvégezte az iparművészeti ff iskola kerámia szakát, azonnal ide került a Porcelán- g árba. Azóta becsületesen ei égzi n svárban rá háruló munkát, közben pedig több hf Ivi és országos, sőt külföldi kiállításon szerepelt. Pécsett Bagoly (kerti plasztika) több helyen ott vannak a munkái, az egyik ABC áruházban kerámia térelválasztó rácsa, a III. kerületi tanács házasságkötő termében pirogránit faliképé, a Porcelángyár főbejárata fölött kerámiarácsa. Kút és szökőkút tervei várnak kivitelezésre, vízköpő békája és ülőkével kombinált virágtartója pedig arra, hogy felállítsák, elhelyezzék valahol. Szeretem a nagy méreteket, szívesen csinálok kerti plasztikát is. Csak ezekre sajnos alig van igény. Most ugyan alakult a gyárban egy kerámiaműhely, de a terveinkből egyelőre azokat a vázákat fogadták el sorozat- gyártásra, amelyek a legköny- nyebben elkészíthetők. Tervek? Nádor Judit túl szerény ahhoz, semhogy nagy tervek seregét sorolja fel válaszul. Pusztán azt említi meg, hogy jó lenne többször egyedi munkákat egyedi megrendelésre készíteni. Hiszen elgondolás, vágy, megvalósításra váró ötlet annyi akad az újságpapírban sorakozó rajzlapokon, hogy egy életen át lehetne már ebből is élni. Hallama Erzsébet AZ ŐSBEMUTATÓN, 1931-ben Párizsban megbukott a Judit. Pedig a szerző, Giraudoux akkortájt már jól ismert, sőt népszerű művész, Jouvet, a rendező nemkülönben. A műnek azóta rossz is volt a híre, nem sokat játszották, néhány felújítása mégis sikert aratott, főként a címszerep érdeméből, egy-egy kitűnő tragika nagyszerű alakítása nyomán. Kétségtelen, hogy Judit Giraudoux egyik legszebb nőalakja, s az egész mű sem érdektelen: jó és hálás szerepek vannak benne, emellett kitűnően szerkesztett és csodálatos a nyelve... Egyetlen hibája, hogy kegyetlenül nehéz eljátszani. Nagyon el lehet képzelni, hogy Jouvet közönségét annak idején a Judit kissé felingerelte. A párizsiak 1931-ben egyébként is elég rossz hangulatban voltak. A 29-es gazdasági világválság, két esztendős késéssel, ekkor jutott el hozzájuk. Már azt hitték, megússzák, s most egymást követik a kormányválságok, fokozódik az „alsóbb osztályok” elégedetlensége, különféle fasiszta társaságok alakulnak. A hivatalos propaganda szokás szerint az ősi dicsőséggel táplálja a közvéleményt: most ünnepük a nemzeti hős, Jeanne d’Arc máglya- halálának 500. évfordulóját. Johanna és Judit históriájának hasonlósága szembeszökő. Judit persze nem volt pásztorlányka, hanem már a Bibliában, pontosabban a Judit könyve című apokrifban is gazdag nő, igaz, hogy itt viszont nem volt szűz, mint Johanna és Giraudoux hőse, hanem istenfélő özvegy. Johanna és Judit legnagyobb hasonlósága szenttéavatásuk komédiája, ami viszont a bibliai Juditra természetesen megint nem érvényes, csak Giraudoux-éra. De nézzük meg közelebbről Giraudoux hősének kapcsolatát a bibliai Judittal. Abban hű az író forrásához, hogy Judit igen csinos és kiváló szónok. Miként Károlyi Gáspár ódon, de nemes veretű szövegében olvashatjuk: „Az földnek egyik határától fogva az másikig nincs oly asszonyi állat, ki szépséggel és ékesen szólással hasonló volna hozzája.” Abban is megegyeznek, hogy a feladatuk azonos: népüket kell megmenteniük. Indítékaik és cselekvésük módja azonban igen eltérő, s nyilván éppen a különbségekben keresendő Giraudoux legfontosabb személyes mondanivalója. A bibliai Judit önkéntes vállalkozóként megy a félelmetes és kegyetlen Holo- femészhez, leitatja, majd mielőtt tisztes özvegységén A CICINO-MADÄRKA Amint arról hirt adtunk, nemrégiben szovjet újság- íróküldöttség járt városunkban. A delegáció egyik tagja, V. T o r d u a, a tbiliszi „Kommunyiszt** c. lap kulturális rovatának vezetője, egyben ismert író is. „A tűzön át” c. könyvéből való az alábbi rövid, háborús témájú írás. Nem tudom, van-e ilyen madár nálunk, Grúziában. Sajnos, nem emlékszem, milyen madár is ez. Belov géppuskás mondta nekem, de elfelejtettem. Külsőre íme: aprócska, kerek, mint egy kis tojás, pihés és tarka. Nem röp- dös, hanem lebeg a levegőben, apró szárnyaival verdes, s csicsereg, csivitel szüntelen. Nem tudom, miért neveztem el Cicinonak, ahogy legkisebb lányomat hívják. Talán azért, mert a lányom is ugyanígy csicsergett, mikor emelgettem a levegőbe. Egy májusi reggelen megjelent a Cicino-madár, megállt felettem és elkezdett csiripelni — Menj, menj — súgtam, csak úgy magamnak. — Repülj tovább, itt lövöldöznek, vagy gyere lejjebb, hadd rejtselek az ingembe az eltévedt golyó elől. Mintha megértett volna, egy szempillantás alatt megremegett, s elém hullt a lövészárokba. Gyorsan érte nyúltam, s ajkamhoz szorítottam a Ci- cino-madárkát. . a golyótalálta, bevérzett testet. (Oroszból fordította: Marajkó László) Munka közben A tUSERNYOjg^#operák és művész- portrék Talán statisztikai adató® hiányában sem felelőtlenség kijelenteni, hogy az opera ma még nem a legszélesebb tömegek rendszeres művészi tápláléka, sem nálunk, sem a világ bármelyik sarkában. Helyesen és dicséretesen ismerte fel viszont a televízió. hogy az opera a komoly zenének az a műfaja, amely — mivel előadáshoz, képi megjelenítéshea kapcsolható — legjobban megfelel a képernyő sajátos követelményeinek, s népszerűsítése nemcsak saját műfajának szerezhet újabb híveket, hanem szerencsés átmenetet, hidat is alkothat a képileg nehezebben megközelíthető szimfonikus- és kamarazenéhez. A komoly zene hívei örömmel és megelégedéssel tapasztalhatják, hogy a televízió egyre gyakrabban eS tervszerűbben tűz műsorára teljes operákat. Emellett éjiről is gondoskodik, hogy a kevésbé vájt fülűeket. a műfajjal most ismerkedőket^ barátkozókat is előzőleg bevezesse egy-egy mű világába. Erre a célra választották ki Abody Bélát, s aligha találtak volna megfelelőbbet, hiszen Abody nemcsak minden néző által ismert, népszerű alakja a tó* vének, hanem a muzsikáhoa is kitűnően ért. Opera-ismertetései joggal kedveltek, meri a komolyabb téma tárgyalásakor is megőrzi közvetlenségét, kedélyességét, az egyszerűséget és közérthetőséget S ez a legjobb módszer, még akkor is, ha némely intellektuális vagy sznob körökben elviselhetetlenül modorosnak tartják Abodyt Legutóbb a Faust és a Pillangókisasszony előzetesét hallhattuk tőle. bevezetői jé tájékozódást nyújtottak a művekben kevéssé járató« nézőknek. Maguk az operák a Margitszigeti Szabadtéri Színpad júliusi előadásainak felvételei voltak, mindkettő kiválóan alkalmas a műfaj népszerűsítésére. Művészileg a Faust volt a gyengébb: a különböző vendégművészek inkább szétzilálták, ahelyett, hogy összefogták volna aa előadást. Ismét bebizonyosodott: kár külföldre mennünk énekesekért, ha Itthon legalább egyenértékűt, de még jobbat is találhatnánk. Más a helyzet természetesen, ha valóban értékes vendégszereplőt hozunk. A Pillangókisasszony előadása művészi szempontból is jó színvonalat nyújtott; a címszereplő Jeanette Pilou kitűnő hangja és játéka maradandó élményt jelentett Jól szolgálják az operaműfaj megkedvéltetését a kiváló énekesekről készített portrék. Legutóbb Réti Józsefiéi. ismerkedhettünk meg ebben a sorozatban. Az interjú-rész talán kissé merev volt, a műsor összeállítása azonban tetszett, s a hang- felvételek is szépen sikerültek. Érdeklődéssel várjuk a so- rozat folytatását. A televízió tervei szerint az esztendő hátralevő részében Jámbor Lászlóról, Orosz Júliáról, László Margitról, Sándor Juditról és Simándy Józsefről láthatunk, hallhatunk összeállítást. Értékesnek ígérkezik az utolsó negyedév új sorozata is, amely ,,A muzsika nagymesterei” címen dokumentumjáték jellegű műveket tartalmaz híres zeneszerzők életéről és munkásságáról. A közeljövőben előadásra kerülő első műsor Erkel Ferenc művészetét mutatja be. SZ. E. I i
