Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-05 / 231. szám
f H9. október 3. 5 jnmanTtm napit» 1 FALU ÉS Kl/LT\>RA~] IQÉNYEK, LEHETŐSÉQEK, FELADATOK A FALU NÉPMŰVELÉSI PROBLÉMAI BARANYÁBAN B aranya Péccsel együtt hazánk iparilag viszonylag fejlett területe, viszont Pécs—Komló nélkül, iparilag gyengén fejlett, jellegzetesen aprófalvas megye. Megyénk 220 000 lakosa — a lakosság 53%-a — 318 községben és több mint 1000 külterületi lakott helyen él. A külterületi lakosság száma közel 20 ezer. A községek több mint felében 500 főnél kevesebb a lélekszám. A 3000 főnél népesebb községek száma mindössze 8, ahol a lakosság 13%-a lakik. A települési viszonyok természetesen alapvetően determinálják oktatási és népművelési intézményeink állapotát, hatásfokát, eredményeit. Ezek zöme kicsi, korszerűtlen, az egyre növekvő minőségi követelményeket nem tudja kielégíteni. Ha a falusi népművelést az igények oldaláról közelítjük meg, akkor figyelembe kell venni, hogy az előzőekben vázolt települési struktúra változik. Általában csökken a falvak lakossága. Ez a csökkenés 1960—1968 között 8000 főt tett ki. Jelentősen növekedett a népesség a városias jellegű községekben, stagnál a fejlett községekben, viszont igen jelentős a csökkenés a gyengén fejlett és fejletlen falvakban, de még a közepesen fejlett községekben is. A 12 fejletlen faluban élő 1700 főnyi lakosság belátható időn belül (5—10 év) beköltözik a városokba, nagyobb községekbe. Hosszabb távon hasonló sors vár a 142 gyengén fejlett község egy részére és a külterületi településekre. A folyamatot a nagyüzemi mezőgazdaság és a tanácsigazgatási hálózat racionálisa segíti. Két-három évtizeddel ezelőtt a falut a várostól a viszonylag zárt, intim, homogén társadalmi berendezkedés különböztette meg. Ez ma már a múlté! A tulajdonviszonyok gyökeres megváltozása, a rohamos gazdasági, politikai és kulturális fejlődés szétfeszítette a régi kereteket. Falusiak tömeged kerültek városokba, helyezkedtek el az iparban, hivatalokban és máshol. Megváltoztak az osztályviszonyok, életmód és igények. Jellemző az átmenetiség, amely még sok konzervatív, retrográd elemet is tartalmaz. A fentiekben vázolt átalakulás, melyet megyénk sajátos viszonyai is motiválnak, állandóan módosítják a népműveléssel szemben támasztott társadalmi igényeket. Változik e műveltség fogalma, szerepe a termelésben és a társadalom életében. Megyénk népművelése igyekszik mind tartalmi, mind pedig módszerbeli vonatkozásban alkalmazkodni a változó viszonyokhoz. Erősödött pl. népművelési tevékenységünk termelési irányultsága. Nőtt a mezőgazdasági és technikai tanfolyamok, szakkörök száma. Immár hagyományossá váltak a járási technikai hetek. Fellendült a klubélet, egy év alatt 5100- ról közel 6000-re nőtt a klubfoglalkozások és 12 000 fővel az ezeken részt vevők száma. A beiratkozott könyvtári olvasók és a kölcsönzött kötetek száma 1960—1968 között megduplázódott. Vidéki népművelésünkben igen jelentős tömegeket (kb. 100 000 fő) mozgatnak meg a Baranyai Vasárnapok, a Filmszemle vidéki bemutatói, a Múzeumi Hónap rendezvényei. Ugyanakkor a népművelési munka belső arányainak átalakulása kedvezőtlenül érintett néhány hagyományos formát. Így jelentősen visszaesett az előadásos ismeretterjesztés, csökkentek a műkedvelő művészeti csoportok. A mozik látogatóinak száma pedig 5 év alatt egyharmadával, 1 millió fővel lett kevesebb. A változó és növekvő igényekhez való alkalmazkodás azonban nem problémamentes és számos nehézséggel, ellentmondással kell számolnunk. A népművelés előtérbe kerülése ma világjelenség s ez összefügg nálunk is az egyre jobban kibontakozó tudományos és technikai forradalommal, ill. „perriianens nevelés” igényével — ugyanakkor nem k;elégítőek a korszerű népműveléshez elengedhetetlenül szükséges tárgyi és személyi feltételek. A kulturális forradalom első szakaszában kiépült ugyan falvainkban a könyvtárak, művelődési otthonok, mozik egységes hálózata, de ezek többsége ma már az igényeknek nem felel meg. 1967-ben megyénk községeinek művelődési otthoni ellátottsága első volt az országban (690,6%), az intézmények felülvizsgálata és új besorolása után aztán kitűnt, hogy a 299 művelődési otthon közel fele nem felelt meg a minimális követelményeknek s ezek egyharmada felújítással, átépítéssel sem tehető alkalmassá. Központi fejlesztési alapokból — más égető problémák miatt — nem számíthatunk e kérdés megoldására. Ez a feladat elsősorban a községi tanácsokat terheli. A megoldás útját a „közös létesítés és fenntartás” széleskörű kibontakoztatásában látjuk. Ebben a községi tanácsok leginkább a tsz-ekre számíthatnak. Megyénk tsz-einek többsége ma már rentábilis nagyüzem, és jelentős kulturális alappal (1958-ban 5,2 millió Ft) rendelkeznek. Ezt az összeget tsz-eink azonban csak kisebb részben — (2,2 millió Ft) használták fel. noha művelődési otthonaink az állami támogatás elégtelensége (évi 8—10 000 Ft) miatt, hogy fenntartásukhoz szükséges bevételeiket növeljék, kénytelenek műsorpolitikai engedményeket tenni. Ez a kommercializáiódás veszélyét vonja maga után. A népművelési munka többszektorúságából adódóan igen fontos feladat a tartalmi, szervezeti és gazdasági ösz- szehangolás. A párt művelődéspolitikai irányelvei hangsúlyozzák, hogy gazdasági lehetőségeinkkel arányban növelni kell a művelődésre fordított anyagi eszközöket, és a kulturális rendeltetésű pénzeszközöket összehangoltan, tervszerűen és takarékosan kell felhasználni. Nagy szerepük lenne ebben a népművelési tanácsoknak. Parasztságunk ma már korszerű gazdasági és üzem- szervezési körülmények között dolgozik, jövedelme és szabadideje megnőtt. Ennek ellenére különösen az apró falvakban, tanyákon, külterületeken a tudati, műveltségbeli elmaradás még jelentős. Mintegy 10—12 ezerre tehető az analfabéták és félanalfabéták száma (csak Szabolcs-Szat- már megyében több!), a 15 éven felüli lakosság kb. 65°/'o-a nem végezte el az általános iskolát, tehát nem rendelkezik az alapműveltség társadalmilag szükséges minimumával. Sajnos az előrehaladás lassú, mivel az általános iskolákban nagy a lemorzsolódás, főleg a külterületeken lakó cigány tankötelesek körében. Előfordul a hátrányos helyzetből adódóan az analfabéták, félanalfabéták „újratermelése”! Tanácsainknak, falusi pedagógusainknak és népművelőinknek mindent el kell követniük az utóbbi években lecsökkent alapismereti tanfolyamok és dolgozók általános iskoláinak benépesítésére, a hátrányos helyzetű és főleg a tehetséges A szerkesztőség szívesen közöl olyan írásokat, melyek „Falu és kultúra” témakörben a fenti fcrás gondolataihoz kapcsolódnak. (Szerk. meg}.) paraszt szülők gyermekeinek tanulmányi megsegítésére. Fokozni kell a kisközségek kulturális ellátását, a körzeti művelődési otthonok, járási és megyei művelődési központok, könyvtárak és moziüzemi vállalat mobilizált szolgáltatásai útján is. Nehézséget jelent a megyei gépkocsipark elhasználtsága, elégtelensége. Ezen a pécsi járás példájára járási művelődési autók rendszeresítésével is segíthetünk. A bejáró, ún. „ingázó” munkások kulturális ellátásában az üzemek szakszervezeti bizottságainak is vannak feladatai a lakóhelyi klubkönyvtárak támogatásában. Sajnos ez- ideig erre kevés figyelmet fordítottak. A gondok között jelentős helyet foglalnak el a falusi könyvtárak. Ezek lennének a permanens nevelés, az önművelés leghatékonyabb műhelyei. Az elmúlt 20 év alatt kialakult megyénkben is a közművelődési könyvtárak hálózata, azonban falusi könyvtáraink többségének elhelyezése, felszerelése nem megfelelő. Az állománygyarapításra szolgáló összegek 1963—64 óta csökkentek, különösen nagymérvű volt a csökkenés a könyvbeszerzésben 1968-ban. A tárgyi feltételek és gazdaságossági megfontolások miatt gyenge és csökkenő megyénk falvainak színházi ellátottsága. Az elmúlt évadban mindössze 6 nagyobb községünkben és a városokban voltak táj előadások. Az úgynevezett „kis-táj”-előadások teljesen megszűntek. A színház által látogatott községek tekintetében országosan utolsó helyen áll megyénk. Gondjaink között $gyik legsúlyosabb, hogy nem kielégítő falvaink függetlenített népművelőkkel való ellátottsága. Községeinkben jelenleg csupán 56 főhivatású népművelő dolgozik. Nem lényegtelen problémája a népművelésnek falusi vezetőink és népművelőink egy részének elavult szemlélete és elvárása a népműveléssel szemben. A régi túléli önmagát, együtt él az újjal! Sokszor a korszerűség formai megragadása elnyomja a tartalmi korszerűsítést. Ez azt jelenti, hogy a korszerűsítést nem csak az új formák, hanem mindenekelőtt az időszerű társadalmi feladatok oldaláról kell megközelíteni. B efejezésül — a fentiekben vázolt főleg szervezeti-gazdasági problémákon és feladatokon túlmenően — a következőkben sűrítem össze a falusi népművelés előtt álló tartalmi célokat: © Kulcskérdése fejlődésünknek a szocialista demokrácia erősítése. Ezért falusi népművelésünknek is hatékonyabban, korszerűbben kellene segítenie a lakosság világnézeti-politikai fejlődését (cselekvő hazaszeretetre, szocialista erkölcsre való nevelés, az ifjúság nagyfokú aktivitásának helyes arányú kibontakoztatása, stb.). © Népművelésünknek fokozottan kellene szolgálnia a termelési kultúra fejlesztését. (A helyi sajátosságokra építve jobbá kell tenni a műszaki propagandát, mozgósítani kell ehhez a falvak egyéb, de főleg agrárértelmiségét. Fejleszteni kell a közgazdasági, munkalélektani és természettudományos ismeretter- ' jesztést.). © Kiemelten kellene foglalkozni ok falusi népművelőinknek a művészeti neveléssel, ízlésfejlesztéssel (hivatásos művészekkel, alkotóműhelyekkel való kapcsolat fejlesztése, kiscsoportos öntevékeny művészeti nevelés, stb.). © Nagyobb figyelmet érdemelnek a családi és egyéni élettel összefüggő kérdések. (Családi és társadalmi ünnepek, családi nevelés, pályaválasztás, stb.). Tudatában vagyok annak, hogy e szűkreszabott írásban a falusi népművelés problémáit, feladatait nem tudtam megközelítő teljességgel sem feltárni, nem is törekedtem erre. Hiszem viszont, hogy az új népművelési évad küszöbén, mindazokban, akiknek szívügye a falu felemelkedése, fejlődése, talán sikerült termékeny gondolatokat ébresztenem. Bernics Ferenc Kiss Nagy András: Ácsorgók Bocz Gyula: Kövek KÉT KIÁLLÍTÁS JÓZSA JÁNOS, Debrecenben élő festőművész kiállítását a Bartók Klubban rendezték meg. A festményeket s grafikákat egyaránt tartalmazó kis tárlat érdekes képet ad a fiatal festőről. II. Kisplasztikái Biennáléval egyidőre eső kiállítás után az érdeklődést növeli, hogy Kiss Nagy András hyerte az I. Kisplasztikái Biennálé első díját éremsorozafával. E kiállításán is jelentős Ablak Nálunk hagyománnyá vált már, hogy lakó, illetve tartózkodási helyhez* mindig stílust is asszociáljunk. Jó- zsa kitűnő ellenpélda erre. Bár képein rendszeresen előtűnnek a tipikusan debreceni motívumok, szellemiségükben e képek a szentendrei hagyományokból táplálkoznak elsődlegesen. Grafikáin Ámos Imre, Vajda Lajos tárgy-érfelmezése jelenik meg, ám mindig szimbolikus jelentéssel a kompozíció egy szerves részeként. Festményei a Nyolcak (különösen Tihanyi és Kmetty) piktora jának eredményeire épül. Általában bátran merít a modern képzőművészet for- majegyeiből, mégis egyéni ízt hordoznak munkái. Visszatérő allegorikus motívumai (lámpa, óra, repülő sfb.) csak erősítik a képek amúgy is erős „irodalmi” szféráját. Képei reneszánsz derűvel beszélnek a már-már elfelejtett emberi testről. Figuráit cselekvés közben, vagy cselekvésre ingerlőén jeleníti meg. A történést mindig belülről szemléli, s mégis mintha egy kicsit felülemelkedne festményei tárgyán. Egy groteszk fintorral mutat meg mindent, tán mert saját nosztalgikus érzéseit akarja leplezni. Szellemes, bár sokszor nem annyira képi, mint inkább irodalmi gondolatoktól izgalmas piktora. KISS NAGY ANDRÄS Munkácsy-díjas szobrászművész kiállítását a Modern Magyar Képtár új termében rendezte Romváry Ferenc. A előtt helyet foglalnak el érmei. Gondosan munkált felületi mintázással alakított, hagyományos értelemben is éremnek nevezhető munkák váltakoznak brvúros szobrá- szi felületeket mutató plakettekkel. Az utóbbiak a tetszetősebbek, szemet gyönyör- ködtetők, de nem tudunk megszabadulni a gondolattól, hogy tulajdonképpen szükségből egyszerűsödtek tíz centiméternyi átmérőjű érmekké e nagyszerű kisplasztikái ötletek. A szobrok tizenkét év terméséből adnak ízelítőt. A legkorábbi a Furulyás 1957- ben született, az Anya gyermekével 1961-ben, tulajdonképpen egyik sem igazi kisplasztika. Monumentális szobrok kicsinyített változatai. Ügy tűnik a 66-os, 67-es év volt sorsdöntő a művész munkásságában. Az Április, a Találkozás, az Ácsorgók már a „vitalitás és kifejező erő” hordozói. Egyenes ívben fejlődik innen Kiss Nagy András szobrainak plasztikai értéke, örvendetesen sok az 1969-ből datált mű s kivétel nélkül a legkiemelkedőbb munkák alaft olvashatjuk ezt az évszámot Ólomszobraiban a tömeg s tér dinamikus egysége hat szuggesztíven. Tükrösre csiszolt bronzfiguráiban mindezt a felület fényhatása líraivá, bensőségessé emeli, s ezért érezzük, hogy műfajilag is kisplasztikákat látunk s nem csupán apró szobrokat U J > i i
