Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-26 / 249. szám

flW.ettélMr»: stmantmt ndwio 5 \ KALMAN IMRE NAGYOPERETTJE A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN nak. Sik Ferenc ötletekben A n. KISPLASZTIKA! A budapesti Kassák Lajos Művelődési Házban kiállítást rendeztek Lantos Fe­renc pécsi képzőmű­vész alkotásaiból. Képűnk: a kiállítás egy részletét mutatja be, háttérben a nagy érdeklődést kivál­tott zománc-kísérle­tek. Foto; Selmeczi T. Já­nos. CIRKUSZHERCEGNŐ gazdag rendezése megtalálta a helyes egyensúlyt zene és próza között, biztosítva az egész előadás könnyed gör- dülékenységét. a lírai és* hu­moros jelenetek váltogatásá­val, annak helyes ritmusát. • A látványosságot a táncok növelik, melyek koreográfiá­ját Tóth Sándor készítette. A legutóbbi pécsi előadással szemben talán csak a cir­kusz légkörének sajátos áb­rázolását hiányoltuk. Vata Emil díszletei csillogóak és pompásak, de helyenként túlzsúfoltak. Vágó Nelly ru­hatervei nagyvonalúak, stí­lusosak. Káprázatos ruha- költeményeivel, elragadó hercegnői megjelenésével hódítja meg a közönséget. Palinszka Fedóra nagyher­cegnőként a címszereplő Cseh Mária, és azzal az énekhanggal, ami egyénien a sajátja. A pécsi közönség örömmel üdvözölte ismét a hazai színpadon Szabadi Jó­zsefet. Szárnyaló, férfias zengésű, operai szintű te­norja és szenvedélyes játéka nagyszerűen érvényesült Mister X. szerepében. Bara- csi Ferenc ellenállhatatlan humorú Sergius Vladimir nagyherceg. Színészi képes­ségei az egyébként sablonos operettfigurát megtöltik élettel: így válik az elő­adás egyik fő értékévé. Men délé nyi Vilmos és Vá­ri Éva adottságainak megfelelően — siíwel-lélek- kel kacagtat Kellemes per­ceket szerez a III. felvo­násban Péter Gizi és Szal­ma Lajos. Hamisítatlan ope­retthangulatot teremtenek, amiért forró taps a jutalom. Kovács Dénes, Fülöp Mi­hály. Szivler József, Mono- ri Ferenc és Kutas Béla játéka járul még hozzá a sikerhez. A Cirkuszhercegnő pécsi előadásának érdeme, hogy nem akar többet nyújtani, jelentősebb produkciónak látszani, mint ami a való­ságban. Szórakoztat mosolyt varázsol az arcokra, kedves melódiákat lop a fülekbe. Ezzel tökéletesen betölti hi­vatását. — nt — REMBRANDT-ÉVFORDULÓT ÜNNEPEL A LENINQRÁDI ERMITÁZS biennalen láttuk Antal Károly: Remete Kerényi Jenő: Keresztelő Szent János Az 1969-es esztendő „Rembrandt-év”; az UNES­CO határozata alapján világ­szerte sok országban emlé­keznek meg a nagy holland festőművész halálának 300. évfordulójáról. A világ egyik legnagyobb szépművészeti múzeumának — a leningrádi Ermitázsnak — igen gazdag Rembrandt- anyaga van. A legtöbb alkotást II. Ka­talin szerezte, aki 1764-ben 225 képet vásárolt az euró­pai gyűjteményekből az ak­koriban létesített Ermitázs számára; ezek között voltak Rembrandt-képek is. öt év­vel később megvásárolták Brüll gróf gyűjteményét, majd újabb három év eltel­tével Crose híres párizsi gyűjteményét. Rembradt alkotói mun­kásságának egyes korszakait gazdagon mutatja az Ermi­tázs Rembrandt-gyűjtemé- nye. E gyűjtemény egyik leg­szebb darabja a híres „Da­náé”. Ezt a témát korábban már Tizian is feldolgozta. A még ifjú Rembrandt azonban bátran versenyre kelt a nagy géniusszal, s egy csodálatos, sajátos festményt alkotott, amely telve van fénnyel, mozgással, ihletett átéléssel. A „Szent család” című képen azt az egyszerű holland családot láthatjuk, amelyre ráköszöntött a meg­békélés és nyugalom órája. „A tékozló fiú hazatérése” — a kitaszított.. nyomorgó mű­vész alkotása: összegezi Rembrandt egész művészi pályafutását, E képnek nem­csak minden egyes alakja, de apró részletei is érzéseket és gondolatokat ébresztenek. Az Ermitázs az évforduló alkalmából tudományos kon­ferenciát rendez, ,s kiállítás nyílik Rembrandt és tanít­ványai alkotásaiból. T X «rfnháil évad első ope­rettbemutatójának, Kálmán Imre: Cirkuszhercegnő cí­mű nagyoperettjének megte­kintése kapcsán — talán kissé rendhagyó módon — feljegyeztünk néhány gon­dolatot Szabályos kritika helyett írjuk le mindenek­előtt azt a tapasztalatot hogy bár a modem, új uta­kat kereső zenés műfaj, a musical térhódítása világ­szerte megtépázta az ope­rett régi egyeduralmát á városim k színpadán eddig •zínrehozott példányai — talán a My fair Lady ki­vételével (és kíváncsian vár­juk az idei West side sto- ry-t!) több bizalmatlanságot eredményeztek, mint amennyi őszinte és meg- győződéses hívet szereztek. A zenés vígjátékok igényte­lenségére kár Is szót vesz­tegetni. Az évtizedek során már kipróbált generációk tetszését, könnyű szórakozá­sát kielégítő operett tehát a reális adottságok számbavé­tele mellett még hosszú ide­ig nem hiányozhat színhá­zaink műsorából. A Pécsi Nemzeti Színház műsortervében is ezért kap helyet az operett, megfelelő Sergius Vladimir nagyherceg, Mister X. és Saskusin vidám jelenete. Szabadi József és Kovács Dénes.) (Baracsi Ferenc, FALU ÉS KULTÚRA | TELEVÍZIÓ ÉS NÉPMŰVELÉS Amikor a 60-as évek elején a televízió nálunk is meg­kezdte hódítását, a népművelők megrémültek: hogyan le­hetne visszahódítani azokat az embereket, akiket a hagyo­mányos kulturális rendezvényekről a tv-műsorok elcsaltak. Néhány év tapasztalatait figyelembe véve viszont kiderült, hogy a tömegkommunikációs eszközök térhódítása nem ve­tette vissza a könyvtárak látogatottságát, s az egy szín­házi előadásra eső nézők száma megyénkben az 1960. évi 290-ről 1966-ban éppenséggel 458-ra emelkedett Magyarán mondva, az egyéni kultúra „fogyasztás” került előtérbe. S elgondolkoztató volt az is, hogy vajon lemondhatnak-e a népművelők a tv-ről Baranyában, ahol a meglévő népmű­velési intézmények hatékonyságát, továbbfejleszthetőségét alapvetően csökkentette az apró kisközségek magas aránya. „BÉKÉS EGYÜTTÉLÉS" A következtetés egy lehetett: a tv-vel együtt, a tv-t fel­használva kell dolgozni. Óriási lehetőség van adva, hiszen gondoljunk arra, Baranyában 1966. december 31-ével bezáró­lag összesen 50 306 tv-előfizetőt tartottak nyilván, közülük 15 293-at községekben. Az egyéni, otthoni tv-nézés tulajdon­képpen az önművelés formái közé tartozik. De az alapmű­veltség, valamilyen iskola elvégzése után nem mindenki képes arra, hogy önállóan képezze tovább magát. Szükség van teh'át a két fokozat között egy közbülsőre, az irányí­tott művelődésre, s ezt kell elvégeznie a népművelésnek. Szükség van erre azért is, mert a tv „áldásos” tevékenységé­nek van egy hátrányos következménye: hozzászoktatja a nézőket a kényelmes befogadásra, a kész tények elfogadá­sára, a passzivitásra. A másik hátrány abból ered, hogy az Ismeretterjesztő és más műsorok is a legkülönfélébb mű­veltségű, igényű nézőknek készültek, s a műsor megtekin­tése nem jelenti egyben a dolgok lényegének megértését is. E veszélyek elkerüléséről megkérdeztük a népművelés két különböző helyén dolgozó gyakorlati szakemberét. Kígyós Sándor, a pécsváradi Művelődési Központ igazga­tója: — Megfigyelhető, hogy klubunkban bizonyos tv-műsorokra önmaguktól is összegyűlnek az emberek, holott mindegyi­küknek otthon is van készüléke. Ilyen például a meccsköz­vetítés, ahol szeretik rögtön megvitatni a dolgokat, vagy a fiatalok számára a „Halló...” A művelődési ház műsorá­nak összeállításában igazodunk a tv műsoraihoz, mert fe­lesleges lenne konkurrálnunk vele. Megfigyeltem, hogy nagy sikert arattak azok az előadások, amelyeket a tv-ből ismert szakemberek tartottak nálunk. Ez nem egyszerűen reklám­fogás, hanem a „visszacsatolás” biztosítása is, amelyet a tv-adás alatt csak a telefonhívás láthat eL Itt a helyszínen lehetőség nyűik az előadótól rögtön rákérdezni a problé­mákra. Antal Gyula, a Baranya megyei Tanács Művelődésügyi Osz­tálya Népművelési Csoportjának vezetője: — A klubokban olyan programokat érdemes szervezni, ame­lyek egy-egy adás „továbbgyűrűzésének” tekinthetők. A kulcskérdés az, hogy működik-e már a művelődési házban szervezett közösség, mert ha nem, akkor hiába van bár­milyen szervezkedés, az emberek nem jönnek össze meg­vitatni az adást Ha viszont működik ilyen csoport, akkor ezek a beszélgetések spontán alapon is létrejönnek. MÜSORPOLJTIKA — KÉRDŐJELEKKEL Még egy kérdésről kell szólnunk, ami nem is a tv felhasz­nálásával, hanem a műsorpolitika és a népművelés össze­függésével kapcsolatos. Nevezetesen a tv-műsorok össze­állításának és színvonalának kérdéséről. A népművelők az ismeretterjesztő előadások számának csökkenésétől nem félnek, mert a tv ismeretterjesztő műsorai színvonalasak, népszerűek. Elég, ha a közkedvelt Deltára hivatkozunk. Ugyanakkor a szórakoztató műsorok határozottan visszaes­tek. A népművelők véleménye szerint a tv műsorszerkesz­tőinek álláspontja, miszerint a tömegigény kielégítése dik­tálja az ilyen adásokat, nem helytálló. Sőt, úgy fordíthat­nánk meg a tételt, hogy az ilyen műsorok miatt vált tömeg­igénnyé a gyakran kispolgári ízlésről tanúskodó prog­ramok sugárzása.- máié — arányban a zenés vígjáték és a musical mellett. Félre­értés ne essék: egyik sem pótolhatja, helyettesítheti a másikat, hiszen mindegyik műfaj más korosztály, sajá­tos igényét hivatott kielé­gíteni. Nem kevés a száma azoknak, akik változatlanul igénylik az operettet, a „fel­nőttek mesemondóját”, az elgyönyörködtető „csodahe­gedűt”, a felhőket eloszlató könnyűzenés színpadot. E sokrétű műfajt aranypénz­nek nevezte egyik ismerője, amit olyan mesterek vertek, mint Strauss, Offenbach, Le­hár, Kálmán Imre ... Azt is tudomásul kell vennünk, hogy színházunktól az ope­rettbemutatók, vagy inkább felújítások kiválasztásában nem várhatunk különösebb merészséget, eredetiséget. (Erre inkább más műfajban kínálkozik lehetőség.) Űj operettek alig születnek, a klasszikus repertoár legnép­szerűbb darabjai között le­hetséges a válogatás, azokat véve elő újból és újból, amelyek biztos közönségsi­kerrel kecsegtetnek. Színhá­zunknak nem utolsó sor­ban ügyelnie kell arra, hogy a bevételi tervet legalább ebben a műfajban teljesítse. Mivel a közönség egy ré­sze igényli az operettet, s e műfaj klasszikus példányai elsősorban melódiakincsük­kel igényes szórakozást biz­tosítanak. problémaként már csupán az előadás, a színrevitel művészi színvo­nala .merül fel. Épp a Cir­kuszhercegnő pécsi előadá­sának megtekintése győzött meg arról, hogy csak a ren­delkezésre álló adottságok­kal számolhatunk. Azzal, hogy van egy jó képességű, fáradhatatlan muzsikusok­ból álló zenekarunk, van egy kislétszámú. de lelkes kórusunk, hogy adva van primadonnánk, bonviva­nunk, szubrettünk, táncos­komikusunk, akik nyilván tehetségük, tudásuk legja­vát nyújtják, amikor szín­padra lépnek. De bőrükből kibújni, képességeiknél töb­bet nyújtani képtelenek. El kell tehát őket fogad­nunk olyanoknak, amilye­nek. Ilyen szemmel-füllel ül­tünk be az előadásra, rend­hagyó módon nem is a mindig forró, egyedi at­moszférái ú premierre, ha­nem egy vasárnap délutá­nira. amikor a nézőtér ör­vendetes módon zsúfolásig megtelt, és az előadás épp­oly lendületes, gördülékeny, színes és fegyelmezett, volt, mint legelőször. A közönség reagálásaiból arra követ­keztethettünk, hogy a Cir­kuszhercegnő azon operettek közé tartozik, amelyek fel­újítása megéri a fáradságot. Kevésbé elcsépelt, mint test­vérei: a Csárdáskirálynő vagy a Marica grófnő. Kál­mán Imre zenéje, ha keve­sebb közismert melódiát tartalmaz is. szép, igényes, dallamos. Érződik rajta, hogy komponistája valami­kor a század elején együtt tanult a Zeneakadémián nemcsak Szirmai Alberttel és Jacobi Viktorral, hanem Bartók Bélával, Kodály Zoltánnal, Weiner Leóval is. Ennek a színvonalas operettmuzsikának igényes megszólaltatása elsősorban Nagy Ferenc érdeme, de a megtekintett előadást ve­zénylő Füzesséry Tiborban is lendületes, a műfajban járatos új karmestert ismer­tünk meg. A zene mellett megfelelő rang jutott az egészen hi­hető és derűs jelenetekben egyaránt bővelkedő szöveg­könyvnek, a színészi játék-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents