Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-25 / 248. szám

Dunoitltúll TlflTJtO 1969. október 23» Amikor a ktsz dolgozik be a maszeknak Fél százezres havi kereset Egy kereskedő kitűnő ötlete — Négymillió forintos megrendelés !Nemzedékek története zajlik a pincék világában im »Nein krumplit akarok en­ni, hanem libamájat”, volt a már régóta hangoztatott élet- felfogása Czijáki József 64 éves mohácsi lakosnak. A régi kereskedőcsaládból származó ember megkereste és mindig meg is találta a számára leg­megfelelőbb munkát. Legutóbb a mohácsi ÁFÉSZ ügynöke­ként tevékenykedett — foglal­kozott könyveladással, lottó­totó árusításával is. Havonta 6—7 ezer forint volt a juta­léka ... De hogyan lehetne még több pénzt keresni? — törte a fejét mindaddig, amíg kitűnő ötlet jutott eszébe. A népszámlálás! Hogy miként lehet a jövő év elején lebonyolításra kerülő népszámlálásból hasznot húz­ni? Most tessék figyelni! A népszámlálás előkészítésé­ben jelentős munka hárul a tanácsokra. Többek között rendbe kell hozni az utca- és házszámtáblákat, a kopottakat újra cserélni, a hiányokat pó­tolni. Ear az előkészület adta az ötletet Czijáki Józsefnek. Már 1968 végén felkereste ré­gi ismerősét Simon István ba- barci lakost és rábeszélte: la­katosmunkára váltson kisipari engedélyt. Simon az engedélyt megkapta. Ezután megállapod­tak: társulnak utca- és ház­számtáblák készítésére. „Én a megrendeléseket gyűjtöm, vég­zem az adminisztrációt, te pe­dig gyártod a táblákat” — osztotta el a feladatot Czi­jáki. Simon beleegyezett és írásos megbízást adott Czijá- kinak, miszerint üzletszerző­jéül alkalmazza. (A szabály­talanság már itt kezdődött, kisiparos csak kisiparossal tár­sulhat, Czijáki pedig nem volt kisiparos. Másrészt kisiparos rém alkalmazhat üzletszerzőt. Nem szólva arról, hogy az egész üzletet a KIOSZ-nak be sem jelentették.) Czijáki nagy lendülettel lá­tott munkához. Többszáz köz­ségi tanácsnak stencilezett le­velet küldött, miszerint: „... az 1970-es népszámláláshoz segít­séget kívánunk nyújtani... Utca és házszámtáblákat ké­szítünk. Amennyiben mun­kánkra igényt tartanak, úgy kérjük értesítésüket...” És halomszám érkeztek a válaszok. Több mint 300 köz­ségi tanács értesítette őkét: igényt tartanak a munkájukra. Sok tízezer utca- és házszám­tábla elkészítésére kaptak megbízást az ország minden területéről. A Czijáki—Simon „cég” megkezdte a tábJagyártást. A házszámtáblákat 16—18, az ut­catáblákat 38—48 forintért szállították. Rövid idő múlva már nem is győzték a meg­rendeléseket kielégíteni. Üjabb kisiparosokat és bedolgozókat vontak a munkába, — gyere­keket, felnőtteket egyaránt. Dőlt a pénz! Czijáki és Simon közös bankszámlát is nyitot­tak —, a megrendelők erre a számlára fizették be az össze­geket. Rövid néhány hét alatt közel 140 ezer forint állt már a közös számlán. A közös számlán! Mert Czijáki nyitott egy önálló számlát is a saját részére. Sok megrendelőnek ezt a szamot adta meg ... Ezen a 'számlán már közel 180 ezer forint állt,.. Elöntötte őket a megrende­lés. A „cég” már képtelen volt „maszek-munkával” az igé­nyeket kielégíteni, ezért Czi­jáki a mohácsi Építő Ktsz-t is bevonta a munkába. A ktsz —, amely így egy maszek-vál­lalkozás bedolgozója lett (!), sokezer lemezt vágott fel és adta el a Czijáki—Simon „cég­nek”. Az üzlet jól jövedelme­zett. Volt olyan kisiparos se­gítőtársuk, aki egy hónap alatt több mint 50 ezer forintot ke­resett. A maszek-vállalkozás néhány hónap alatt 600 ezer forint értékű megrendelést tel­jesített A hozzájuk érkezett összes megrendelés pedig több mint 4 millió forintra rúgott. Ügy számítottak, hogy az üz­leten 3 millió forintot keres­nek tisztán ... Kerestek is volna, ha a jogtalan és enge­dély nélküli maszek-vállalko­zásuk időközben le nem lep- leződik. Vakmerő betörő garázdálkodik a Dunántúlon Vakmerő autótolvaj és be­törő garázdálkodik a Dunán­túl 5 megyéjében Sági István büntetett előéletű csavargó személyében, aki 1941-ben Káptalánfüreden született, anyja neve Dobos Mária. Biz­tosra vehető, hogy Sági kö­vette el október 17-én Pécsett, a Hősök terei garázsfeltörést és autólopást is. Az ellopott autókat arra használja fel, hogy a betörésekből származó zsákmányt elszállítja egy- má­sik megyébe és ott értékesíti. A Pécsről elvitt és Székesfe­hérvár környékén üzemképte­len állapotban elhagyott Wart­burg autón is lopott nyulakat fuvarozott. Álneveken bujkál a Dunántúlon és ehhez az ellopott autókban talált sze­mélyi okmányokat használja fel. A pécsi rendőrkapitányság arra kéri a lakosságot, hogy aki bármit is tud az országo­san körözött Sági István hol­létéről, jelentse a kapitánysá­gon, vagy bármelyik rendőr­őrsön a nyomozás sikere érde­kében. Pódium GRAZ. A Magyarok Világszövetségének szer­vezésében november hó­napban Ausztriába uta­zik a Pécsi Nemzeti Színház két operaéneke­se: Horváth Eszter és Marczis Demeter, s fel­lép egy grazi hangver­senyen. o BUDAPEST. Verdi: Ri- goletto című operájának Gildáját sikerrel énekelte Ágoston Edit, a Pécsi Nemzeti Színház művész­nője Budapesten, a Ma­gyar Állami Operaházban október 19-én, vasárnap. (Képünk: Ágoston Edit.) Árva cimbalom. Országos hiány a cimbal­mos zenész. Ezért az OSZK pécsi könnyűzenei stúdiója cimbalmot szer­zett be, hogy az utánpót­lást biztosítsa. A hang­szer azonban árva ma­radt, egyelőre nem akadt cimbalmos-tanuló. DEL-BARANY A. Maj- láth—Abai: Ne szóljatok bele című zenés darabját nemcsak Pécsett és a me­gyében, hanem a Jugosz- { láviához tartozó Dél-Ba- ranya magyar közönségé­nek is bemutatja a Pécsi Nemzeti Színház, előre­láthatólag decemberben. A falak, boltivek sohasem beszélnek, csak tűrik a nyirkos évszázadokat Évszázados pincék Születnek, felcseperednek, elöregednek. De a pincék — azok hosszú- életűek. A falak, boltívek so­ha sem beszélnek, csak tűrik a nyirkos évszázadokat, a le­rakodó penészt, az évente is­métlődő széndioxid-tömeget, hallgatják az erjedő must kuttyogását, a présházak nó- tázgató, poharat csendítő han­gulatát és a szőlősgazda fo­hásztól káromkodásig változó kedvét. Családok, nemzedékek története zajlik le a csendes pincék, présházak világában. A pincét — szőlővel együtt — vásárolják, kapják, perük, épí­tik vagy öröklik. A pincék különbözőek: ki vájják a hegy­ből, ha kell, téglával boltoz­zák, némelynél pihenő-szobát emelnek, vagy megfelel e cél­ra a lekerített présház is prics- csel, vasággyal, szedett-vedett bútorokkal. A német közsé­gekben a pincék „beköltöztek” a faluvégre, szinte szoronga­nak fehérre meszelt falaikkal. Másutt kint állnak magányo­san a lankás domboldalakon, gyümölcsfák alatt. Ma már eggyéolvadt, de va­lamikor még a Karasica volt Szederkény és Nyomja között a határ. Két község, két templom, két szőlőoldal — egyfajta res-borral. A nyomja! oldalon — a nyárfás fölött — hajdani' dézsma-pince szege­cselt vasajtaján ez a jelzés olvasható: „H. P. 1890.” Pon­tosabban a présház ajtaján, mert a pince jóval régebbi. — Mikori? * — Ki tudja? — mondja Szig- 11 István, aki tulajdonképpen „harmad-tulajdonos”, sógorá­val és Hóhrrvann Péterrel kö­zös a pince, amely jó húsz méter hosszú, két és fél szé­les. Hetényiéké följebb van, jóval „idősebb”, több mint kétszáz esztendős. Száz méter hosszan nyúlik be a dombol­dalba. t Kim o\yta\a n royal Reggel 5 óra. Az első von­tató lábujjhegyen oson végig az utcán. Hozza magával a falu üzenetét. Tapasztalatcse­lére jött. A vontató nem visz semmit, csak a könnyen éb­redők álmait. 5.30 h. Ütemes, mély dübör­gés, a Széchenyi téren vára­kozók találgatják: — Talán a Kossuth Lajos Utca 32. sz. ház omlott össze? — Nem! — csak az Éva cukrászda repedt meg. 7 óra, megjelenik az első motoros. Ez nem az, aki uta­zik és el akar' jutni valahová, ez csak körbe megy. Ö a bel­városi motoros. Szereti a né­pes helyeket, a Széchenyi te­ret, Bem utcát és pihenni a Kossuth Lajos utcába tér. Közben terjed a csend. TÜZÉP kocsisok udvariaskod­nak és szórják le a szenet. CSENDÉLET A KOSSUTH LAJOS UTCÁN Ha nem szórják le, akkor vé­gig mennek, mert minden pécsi teherautós és fogatos megfogadta, hogy akár üre­sen, akár tele, de legalább egyszer megfordul ezen a helyen. Szép csendélet, amikor ketten egyszerre akarnak el­férni. Ilyenkor felmennek a járdára és egymást szeretnék meggyőzni. Ebben a kialakuló beszélgetésben van valami üde zamat, eredetiség. Szerencsére ilyenkor többnyire csak fel­nőttek járnak már. 9 óra. Hat elefánt vonul végig nagy trombitálással. Valamelyik nagy cirkusz itt mutatja be állatseregletét. Legszebb a de. 10—12 óra közötti időpont. Ilyenkor ha az idegen végig megy a vá­ros ezen utcáján, akkor azt hiszi, hogy az ezeregyéjszaka világában jár. Hosszú vasru- dakat húzogatnak az utcán, mert ez az egyetlen hely, ahol hosszú vasakat érdemes húzogatni és árulni. A város kicsit Nápolyra, kicsit Bag­dadra hasonlít. Pécs ugyanis a Kossuth Lajos utcában már világváros. Ilyenkor máshol nincs autó, csak itt. Közleke­dési dugó is csak itt van egyedül az országban. Szerencse: csak délig lehet közlekedni engedéllyel. Ebben a pillanatban egy csapásra minden • megváltozik. Hogy csönd lesz? Nem, csak ezután engedély nélkül közlekednek. Este 10-kor döntő változás következik be megint, mert ismét engedéllyel közleked­nek. Közben, ahogy sűrűsödik az éjszaka, szűknadrágú, derékig­érő haj ú kultúr emberek lom­ha, himbálódzó mozgással jeleneteket adnak elő: szar- vasbőgés este a vadonban címmel. Szép hangjuk van és madárhangot is tudnak utá­nozni. Legkedveltebb számuk, mikor azt utánozzák, hogy a bölömbika torkát a réti sas kaparássza. Lassan éjfél lesz, a kocs­mákat már kisöpörték és a Kossuth Lajos utcában lassan összeáll az acélhang dalárda. Sok ismerősük van, ezeket mind szórakoztatni akarják. Majd jön a pitymallat. Reg­gel 5 óra van és újra feltűnik az első vontató, mely lábujj­hegyen oson végig a mi Váci utcánkon. ­Szőllősi Kálmán — Milyen szőlő van itt? — Juhfark — mondja Szig- li István, aki az ÁFÉSZ el­nöke. — Közepes minőség, de sokat hoz. Előfordult, hogy egy holdról lejött 60 hekto­liter. Szép és sok szőlő volt erre, még a filoxera-vész előtt. Alig maradt belőle, de_ aztán az ötvenes évek végétől szé­pen telepítettek. ­* A századforduló előtti vész pusztította a Mecsek-oldalt is. A gazdák, egy része kiábrán­dultán hagyta el kertjét, ér­telmetlennek látva a további küszködést. A vessző kipusz­tult, a pincék beomlottak, fö­léjük föld és gaz került. A Bajmi dűlőben, a „horhos­közben” Petzinger Konrád vá­sárolt csupasz parlagterületet még 1960 derekán. A parcella ékszerűen vágja ketté a fel­fele vezető horhost. Van kő­kereszt is eképpan megjelöl­ve: „Alapította Varsits János 1806-ban”. A pince jóval öre­gebb. Már amit Petzinger Konrád talált itt — Hatvankettőben a kőmű­ves Lantos Miskával kezdjük az ásást. Kijelölünk vagy hat méternyi hosszat, ásunk lefe­le. Aztán a csákány eltűnik egy üregben... A kőműves bebújik, kikiált: — Na Konrád, húszezer a zsebemben maradt. Nagyméretű téglával kibol­tozott, három méter magas pince, vagy tiz méter hosszú. És hűs, mint a kútvíz! Zömök, ] ókedély ű ember, Petzinger Konrád. Mutatja a pincét, húsz lépcső vezet le, fönt a présházat lecementezte, később pedig üvegverandás kis szobát épített rá, s innét rálátni uránváros fehér panel­kockáira. Gyönyörű, szép vi­dék ez, a szőlőt élősövény fogja be kétoldalt. — Tíz éve parlag volt — mondja eltűnődve. — Apám szegény, nyolcvanhat évet élt, itt ült mindig ennél a hosszú asztalnál. Ezzel a szőlővel, pincével meghosszabbítottam az életét, ha csak néhány esz­tendővel is. Szívós, konok férfi. Kilenc éven át törte a földet, dobál­ta, feszegette ki a köveket és sziklákat, telepített, kapált, épített, szüretelt. Megmentett egy darabkát a Mecsekből. Nem ő az egyedüli. Ez a nem­zedék nem ismer „üresjára­tot”, szőlőben, pincében, prés­házban mindig munka van és talán észre sem veszik, mi­ként rabolja meg a szőlő nem­csak a talajt, hanem a gazda erejét is. * Ürögben, a pusztadűlőt át­metsző út mentén Horváth Sándornak talán az ükapja építette ezt a kis sima, régen gyártott cseréppel fedett prés­házat. A falon keretben ez áll: „1888. évi Pécsi általános mű-, ipar-, termény- és állat­kiállítás Bíráló Bizottságának határozata alapján Horváth János ürögkői lakos Elismerő Oklevelet nyert Kiváló Boto­! kért...” Van itt lakodalmas kép is, csizmás, borosüveges parasztokkal, hosszúszoknyás asszonyokkal, mezítlábas ci­gányzenészek flótával, bőgő­vel. Családi kép is: valame­lyik Horváth fia, lánya, fele­sége, két oldalt két szép ló is, meg a présház. — És a pince? — Vigyázzon, fogom a ke­zét, nehogy beessen, mert nem menekülünk ki innét... Kapcsolja a villanyt, négy lépcső csupán, de a negyedik­re már nem tudok ráeresz­kedni. A forrásban lévő bor­nak émelyítő, torkot szoron­gató gáza szinte mellbevág, gyerünk vissza, ki a szabad­levegőre. Másodszor próbálko­zom, a falról lekaparok te­nyérnyi nemespenészt, korom­fekete, bársonyos, vattaszerű réteg fedi a falat és a bolto­zatot. Mintha csillogó, fekete­szőrű nemesprémmel bélelték volna ki az egész folyosót. A jó húsz lépésnyi pince télen- nyáron tartja a 12—14 fokos hőmérsékletet. Azt mondják, ezt igényli a bor, ez a „Pin- cehideg” megfelelő. * A Kispiricsizma-dűlőben — közvetlenül a János-forrás mögött — hőmérővel vizsgál­ják a pince klímáját. A fölöt­te lévő öreg épület festői kör­nyezetben a Gyógyszertári Központ egyik dolgozójáé, Si­mon Béláé. A pincét bérbe­adta a Szőlő- és Gyümölcster­melő Szakszövetkezetnek. Nehéz tölgyfaajtón át lehet- bejutni. Az / ajtót egyébként vaslemezzel borították, ková­csolt vasszegekkel erősítve. Keresztbe vaspántot húztak, amelyet furcsa köralakú zár­ral láttak el hajdanában. A pincét a tizennegyedik méter­nél vasrács választja el, az előbbivel azonos zárral, majd utána folytatódik még tizen­nyolc métert. Jó három és fél méter magas a nagyméretű téglával kiépített boltozat kö­zepe. A szakszövetkezet rend­behozatta, azaz: bevakolták a falakat. Több változtatást nem szabad végrehajtani, mert mű­emlék. A gyümölcsösökkel, szőlővel, kis ösvényekkel tarkított szép völgy most csendes. De azért... nem volt itt mindig ilyen idil­likus a kép. Az évszázados pince előtt, egy kis mélyedés­ben áll a János-szobor, az alól bukkan elő kristályos cser­mely. János kezefején hiány­zik egy ujj. Puskagolyó vitte el. — Amikor a 6-os lázadás volt, sok katona erre mene­kült — mondja Simon Béla. — A szobor mögé egy, a ka­tonákat őrző, velük fellázadó tiszt bújt meg, utána lőttek. Akkor akadt meg itt a löve­dék. A tiszt elmenekült, de azokban a napokban itt so­káig folyt a lövöldözés... A kis forrás vize tiszta, meg-megcsillan, mintha piszt­rángok fürdenének a vakító napfényben. Rab Ferenc fvrinivs Következik majd a bírósági tárgyalás, ítélet stb. Maradjon köztünk a szó: igaz, hogy egy sor szabályta lanságot követtek el, de meg kell hagyni: mint ötlet, kitű­nő volt! Czijáki — nemhiába régi üzletember — meglátta a népszámlálás előkészítésé­ben rejlő nagy lehetőséget, ö meglátta! És a vállalatok, ktsz-ek? Hej, piackutatás!! n«i rn w Poron i*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents