Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-22 / 245. szám

!M». »Höher 22.

JJUTVftTímil napi»

3

Vidéken élni és alkotni

Fél nap a balettnél

Folyóirat-ankét Debrecenben

Csokonai városa, a felszabadulását ünneplő Debrecen látta vendégül az elmúlt héten e. vidéki folyóiratok, köztük a Jelenkor képviselőit, szerkesztőit, hogy beszéljenek közös gondjaikról. De nemcsak a folyóiratok munkatársait, hanem azokat az írókat is, akiket a város bocsátott útjukra, s azokat, akik maguk oldozták el a kötelékeket, amelyek valaha Debrecenhez fűzték őket. Józanság és szép gesztus volt ez a várostól és az Alföld c. folyóirat szerkesztőségétől, hiszen csak haszna lehet belőle a folyóiratnak, ha a volt debreceniek érzik, szívesen látják őket a fejlődő városban, és írásaikat a lapban. Ott volt Szabó Pál és Végh Antal, Szabó Magda és Molnár Zoltán. És melyik folyóirat az, amely nem látna szívesen jó írásokat? Különösen, ha vidéki folyóiratokról van szó, amelyek több vonatkozásban is kedvezőtlenebb helyzetben vannak sl fővárosi társlapoknál.

Vidék

■ -f. ■

és vidékiesség

Az ankét vitaindítója egyben vitazárónak is beillett volna. Fülöp László, az Alföld kritikai rovatának vezetője | tartotta, józanul, megadva a tanácskozás alapindítását, nehogy a vita amolyan „sebmu- fogatássá” fajuljon.

Vidéken élni — adottság. Olyan, amit kár lenne leplezni vagy nagyvonalúan semmisnek tekinteni. Vannak ennek a helyzetnek előnyei is, hátrányai is, de mindenképpen van rá mód, és lehet missziót vállalni mind az íróknak, mind a folyóiratoknak. Olyan feladatok ezek, amelyeket nem végezhetnek el a központi folyóiratok. Mindenekelőtt nem szabad lemondani az adott táj, regio sajátos gondjainak, igényeinek megfogalmazásáról, világának felmutatásáról, úgy, hogy az egyben az osztatlan országos közvéleménynek szóljon. Nagyon fontos itt pontos fogalmakat használni — mondotta Fülöp László. A vidékiség nem azonos a vidékiességgel, a regionális-lokális a provinciálissal. Arra kell törekedni, hogy a provinciális, a közép- és kisszerű, életérzésben, valóságlátásban, világszemléletben egyre jobban kiszoruljon, mert ez nem eleve a vidéki helyzetből ered. Mint Illyés Gyula mondotta nemrég: „... éppenséggel az lesz világirodalmi szerző, aki ilyen helyi lelkületet, „provinciális” anyagot világirodalmi rangon tud ábrázolni...” S itt a világirodalmi vagy éppen az országos minőségen, színvonalon van a hangsúly. Sosem szabad elfelejteni, hogy nincs „vidéki” mérce, kizárólag csak „egyetemes” létezik.

Irodalmi életünk „rossz szokásai“

De hogyan kerülhetnek veszélybe ezek a helyes élvek? A szerkesztőségek munkatársai ismerik, milyen fenyegető számban és módon ostromolják az irodalom kapuit a dilettánsok, akik a „kiskapukon” is megpróbálkoznak bejutni, ha másképp nem sikerül. Éppen ezért elsőrendű cél, hogy a vidéki folyóiratokban még véletlenül se jussanak nyilvánossághoz a dilettáns művek, mert a folyóirat olyan gyanúba keveredik, amit nehéz lenne lemosni a későbbiekben. Azután itt van irodalmi életünknek a régtől eredő rossz szokása, hogy fővárosi lapokban megjelenni sokkal nagyobb dicsőség, mint vidéI klekben. Ezért tolonganak a fiatal írók a „halhatatlanság i előszobáiban” — az amúgyis | túlzsúfolt fővárosi szerkesztőségekben. Másik oldalról, a fővárosi, „befutott”’ írók részéről viszont tartózkodás érez- i hető a vidéki megjelenéssel szemben. S ennek nemcsupán rossz beidegzés az oka. Objektív okai közül az egyik az, I hogy a vidéki folyóiratok ki- | sebb példányszámban jelennek j meg (2000—3000, míg a fővá- ! rosiak közül némelyik eléri a • 16 000-t is). Kisebb „hangeró- j vei” szól hát a vidéken meg- I jelenő mű. A kecskeméti For- ! rás szerkesztője elmondotta, hogy úgy érzik, „légüres térben” beszélnek, olyan vissz- hangtalanul vész el a szavuk akkor is. amikor fontosat mondanak ki.

Kérdőjelek

A tanácskozásokon általában okos hozzászólások hangzanak el. Így volt ez Debrecenben is. A kérdés most egyedül az, vajon sikerül-e részben megvalósítani azt, amit a javaslatok felvetettek. Tudja-e majd képviselni az írószövetség a vidéki folyóiratok érdekvédelmét akár a honorárium keret emelésében, akár más kérdésekben. Sikerül-e megnyerni a nagyvárosok illetékeseinek támogatását például úgy, ahogyan Miskolcon a Napjaink szerkesztőségének sikerült, ahol a nagyüzemek ösztöndíjakat adnak az íróknak. És nem utolsósorban, a folyóiratok képesek-e megvalósítani a „jobban, mint eddig” jelszavát, mert ez a legfontosabb. Különösen most. mert a megszaporodott vidéki folyóiratok között nemcsak az egészséges versengés, hanem az egybemosódás veszélye is fennáll.

Marafkó László

Hárommillió

rubeles

üzletkötés

Hazaérkezett Moszkvából az Egyesült Izzó delegációja, amely gazdasági tárgyalásokat folytatott és részt vett a Tungsram első önálló moszkvai kiállításán.

Dienes Béla, a vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a szovjet Technoprom- import Külkereskedelmi Egyesüléssel 1970. évi megállapo- tí ásaik kibővítéséről tárgyaltak, s szerződést írtak alá újabb hárommillió rubel értékű áru szállításáról. A többi között olyan gépeket vásárolt az Egyesült Izzótól a szovjet vállalat, amelyek óránként kétezer izzólámpát, 2200 autólámpát, illetve 1200 fénycsövet állítanak elő, s van köztük olyan berendezés, amely óránként ezer kiló üvegcső húzására alkalmas. Két héten belül szovjet delegációt várnak Budapestre, további négymillió rubeles szerződés aláírására.

Az Egyesült Izzó vezetői jártak Novgorodban, ahol nemrég helyezték üzembe a magyar gyártmányú tv-képcsőgyártó gépsorok egyrészét. A gyár vezetői igen elégedettek a magyar berendezésekkel, s kilátásba helyezték, hogy további képcsőgyártó gépsorokat rendelnek. — A Ívovi képcsőballongyárban viszont arról tárgyaltak, hogy a Szovjetunióból egyre több képcsőbarát szeretne Magyam ország importálni. Az ottani gyár vezetői elmondották, hogy a jövőben az 59 centi átmérőjű ballonokon kívül már 61 centiméter átmérőjű képcsőburákat is szállítani tudnak Magyarországnak. A I-eningrádi Szvetlána Gyárban a hagyományos műszaki tudományos együttműködés továbbfejlesztéséről folytattak eszmecserét, s megállapodtak, hogy kapcsolataikat a termelési és kereskedelmi kooperációra is kitérj esztik, különféle termékeket közösen fog- ■ak gyártani és értékesíteni.

Mit kapunk és mit adunk

Á határ menti árucsere keretében

Már többízben hírt adtunk arról, hogy a határmenti árucsere keretében többek között vegeta, rágógumi, szénsav és még sok más árucikk érkezett megyénkbe Jugoszláviából. Az önállóság, valamint a nagyobb áruválaszték elősegítése érdekében megyei kereskedelmi megbízottat nevezett ki Baranyában a HUNGAROCOOP Külkereskedelmi Vállalat. A megbízott fogja össze a jövőben a különféle kezdeményezéseket és főként a fogyasztási szövetkezetek nevében a Külkereskedelmi Vállalat teljesjogű képviselőjeként tárgyal a határmenti árucsere ügyletekben.

Jóváhagyták azt az árulistát, amely pontosan rögzíti, hogy 1970-ben milyen árukat kaphatunk illetve adhatunk a csere keretében Jugoszláviának. Lehetőség } van bútor, halkonzerv, különféle » levesporok, levestészták, takar- í mánytápok, kávékivonat, tanesz- ; közök, szerszámok és hétvégi házak behozatalára. Cserébe napos baromfit, mészkövet, kozmetikai cikkeket, gombát, tormát, zöldségkonzerveket, befőttet, műbőrt és játékárukat, kávéfőzőt, kuktát, vendéglátó ipari felszereléseket, valamint ásvány- és gyógyvizeket adhatnak a külkereskedelmi tevékenységet folytató szervek.

Délelőtt 10 óra. A színház . folyosóin viszonylagos csend, a hátsólépcső felől fclmosó- : vödör csörömpölése hallatszik. | A balett-teremből azonban | zongoraszó szűrődi« ki. A lányok gyakorolnak. Mikor belépek az ajtón, nekiütközöm ! a korlátnak, amely finoman j remeg a magasba emelkedő I lábaktól. A lányokon trikók, harisnyák, derékmelegítők, az arcukon pedig fénylő izzadság. Pedig nemrég kezdődött a gyakorlat.

Csendben ülök a sarokban, egy egész órán át. Tóth Sándor hangja bele-beleharsan a zongoraszóba: „Térdeket feljebb!” „Magasabbra ugorj!” „Elkezdjük a kis allegrokat...” S lejegyezhetetlen műszavak repdesnek a levegőben, oly sűrűn és oly természetességgel, mint nyári folyóparton a szúnyogok... A lányok karja kecsesen lebben, de az arcuk komor. Minden szóra feszült figyelemmel válaszolnak, a mozdulatok ismétlődnek, az ugrások halk csattanásaiba mind több lihegés vegyül, az izzadság lassan átüt a trikókon, aztán egyszercsak elhallgat a zongora, s kiderül, hogy tizenegy óra. A lányok az öltözőbe vonulnak, helyettük bejönnek a fiúk.

S újra megszólal a zongora.

Közben megérkezett Hajnala Irén, aki tíz napja foglalkozik a Pécsi Balettal. Harangozó Gyula balettjeit tanítja be nekik, a Poloveci táncokat és a Csárdajelenetet, amelyek a nagy Harangozótáncok közül valók.

Az irodában Hamala Irén és Eck Imre ennek a tavaszra tervezett bemutatónak a jelentőségét fejtegetik.

— Harangozó Gyula Csárdajelenete balett-történeti nevezetesség — mondja Eck Imre. — Ezt tekintjük a magyar nemzeti balett megteremtésének, korszaknyitó eseményének. 1936 óta, vagyis megszületésétől kezdve a világ sok balettszínpadán megismerhették. Hogy a Harangozó Gyula nagy korszakából való balettokat a pécsi együttes előadja, ismét balettszínpadra viszi, az számunkra nagyjelentőségű. Harangozó Gyula munkásságát nem szabad hagyományként értékelni, hanem úgy, mint egy ma is élő, ma is jelentős, ma is ható művészetet. Ezzel is kívánja ötéves jubileumát ünnepelni a Pécsi Balett.

Az együttes Hamala Irént, a mester feleségét kérte fel a darabok betanítására. Miként

Korunk kérdései 2.

Az imperializmus elleni harc lehetőségei napjainkban

A MARXISTA-LENINISTA PARTOKAT AZ JELLEMZI,

hogy akciókra mozgósító jelszavaikat nem kitalálják, nem önkényes módon alakítják ki, hanem a fennálló valóságból szűrik le, — figyelembe veszik az adott időszak jellegzetességeit, — az erőviszonyokat, az ebből adódó lehetőségeket. Ilyen tudományos elemzések alapján segítik a tömegeket annak felismerésére, hogy maguknak kell beavatkozni, tettekkel kell befolyásolni az emberiség jövőjének alakulását.

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása 1969 júniusában megvitatta a világhelyzetet, az ebből adódó feladatokat, s megállapította: „Az imperializmus, mint világrendszer nem lett erősebb.” Az imperialisták stratégiájukat- és taktikájukat tekintve viszont minden eddiginél sokrétűbbek, agresszí- vabbak. Veszélyeztetik min- | den nép jövőjét. Az imperializmus erőteljes készülődése a ! harmadik világháborúra, a i

fegyverkezési hajsza, a nemzetközi leszereléssel szemben elutasító magatartásuk más országokat is a katonai kiadások növelésére kényszerítenek. A fegyverkezésre költött ösz- szegekből meg lehetne oldani az emberiség jelenlegi legégetőbb gazdasági és szociális problémáit.

Európa békéjét és biztonságát különösen veszélyezteti a nyugatnémet imperializmus, amely amerikai segítséggel saját hadi iparát fejlesztve, háborúra készül.

Az imperializmus változatos eszközökkel igyekszik fenntartani, vagy visszaállítani uralmát a függetlenné vált országokban. Ezzel a céllal a második világháború után több mint 30 háborút indított és többszáz fegyveres akciót hajtott végre. Az imperializmus által támogatott jelenlegi indonéz rendszer mintegy 500 ezer kommunistát és demokratát gyilkolt meg, akik népük szabadságáért, függetlenségéért harcoltak az imperializmussal szemben. Az imperializmus erőszakot alkalmaz,

háborúkat visel saját országainak népei ellen. Az Egyesült Államokban már rendszeressé vált, hogy egész városok, lakónegyedek élnek a polgárháború állapotában. Új fegyverekkel, gázokkal felszerelt rendőrök támadnak a békés tüntetőkre.

AZ IMPERIALIZMUS válogatott eszközökkel és módszerekkel összpontosítja támadását a szocialista államok ellen. „A lélektani hadviselés” az anti-kommunista propaganda, a felforgató tevékenység, a nyílt fenyegetés és a fegyveres katonai akciók minden lehető válfaját alkalmazzák.

Az emberiség nem élhet örök félelem és rettegés között. Megálljt kell és lehet parancsolni az imperialistáknak. „A kialakult helyzet megköveteli a kommunisták és az ! összes anti-imperialista erők j akcióegységét avégett, hogy j mind újabb lehetőségek maximális kihasználásával szélesebb körű támadást bontakoztassanak ki az imperializmus I ellen, a reakció és a háború i

Próbál a balett női kara. Előtérben Bretus Mária.

látja ő a Harangozó-darabok, mindenekelőtt a Csárdajelenet nemzeti voltát?

— Tematikában és formában is magyar balettek ezek. A magyar népi folklór elemeit alkalmazta ő ebben a balettszínpadra, ami olyan törekvés volt, s máig is olyan, ami nem gyakori a világon. Sok néptáncot gyűjtött annakidején, de azért ezek a balettek nem népitánc-jellegűek, hanem valódi balettek, hívek a műfaj követelményeihez. A Poloveci táncok némiképp más, a múltja azonban ugyancsak gazdag: a harmincas évek végén a Milánói Scala Igor herceg bemutatójára készült ez a koreográfia, amelyet aztán az Operaház mindmáig repertoárján tartott, és sokszor vitt külföldre is. Most bekerül a darab a Pécsi Balett repertoárjába is.

12 óra, a gyakorlatoknak vége, kezdődik a próba. Irány ismét a balett-terem.

*

Hamala Irén is gyakorlóruhában — hozzáidomult a táncosokhoz. Int: a lányok kört alkotva leülnek a földre, megszólal a zene, a fejek, vál- lak csendesen ringanak a zene ütemére. A zenébe tüzesebb hangok keverednek, oldalról Stimácz Gabriella perdül be a „színpadra” és vérpezsdítő táncba kezd. A lányok köre is megélénkül, a táncba a fiúk is bekapcsolódnak, a teremben — hiába a kopott-izzadt trikók — ragyogó színek vibrálnak: ez a Poloveci táncok. Eck Imre odasúgja, míg szeme a táncosokon:

— Ez a világ legkitűnőbb Poloveci táncok-ja.

Ha most Hamala Irén visz- szautazik a fővárosba, ő veszi kézbe a munkát. Ismeri a koreográfiát, táncolta is évekkel ezelőtt, mikor még mestere, Harangozó Gyula oldalán dolgozott.

Elhangzik a tánc utolsó üteme is, az átmelegedett testek köpenyekbe burkolóznak. A köpenyek némán lekuporodnak a terem szélére és jön Bretus Mária. A Csárdajelenet cigány-kettőse következik Csi- fó Ferenccel. Pompás, tüzes tánc, teli a balett jellegzetes szépségeivel. Technikailag se túl könnyű, Hamala Irén köz- be-közbeszól, igazgatja a mozdulatokat, de azért mégis — már színházi esték hangulata kísért a szürke teremben.

Közeleg az 1 óra, mire a mestemő bejelenti: lássuk a „Vörösbort”! A zongorán felhangzik: Vörös, bort ittajh az este... A köpenyek lehullnak, az egész kar beáll, a terem megtelik talpak-tenyerek vidám csattogásával...

Alig több mint egy hete tanulják az új műsort, ami egészen más, mint amivel az együttes rangot vívott ki magának, de ami frissen és egészségesen egészíti ki a Pécsi Balett repertoárját, s ami méltó tisztelgés is lesz a magyar balett korszakfordulót jelentő, nagy hagyománya előtt.

H. E.

erő! ellen.” (Moszkvai Nyilatkozat 1969.)

Az imperializmus elleni harc huzamos, szívós és nehéz harc. Esetenként, helyenként átmeneti vereség érte és érheti a forradalmi erőket. Valamennyi nehézséget figyelembe véve az anti-imperialista harc erői növekedtek, s a veszély sokkal inkább elhárítható, mint bármikor a történelem során. Az imperialista agresszivitás megfékezésének alapvető feltétele az anti- imperialista erők egysége, a nemzetközi kommunista mozgalom egységes fellépése, a szocialista világrendszer ereje.

Az imperializmus elleni küzdelem fokozása konkrét, gyakorlati intézkedéseket, jól ösz- szehangolt akciókat követel a szocialista világtól, a nemzeti felszabadító mozgalmaktól, az új független államok haladó erőitől és a nemzetközi munkásmozgalomnak a kapitalista országokban harcoló erőitől. Valamennyi anti-imperialista erő a maga területén sajátos helyzetükből adódóan szellemi, politikai, ha kell valóságos fegyverrel is megállíthatja az imperialisták agresszivitását. Az egység és az összefogás hatalmas erő, az a harci eszköz, amelynek segítségével a világ népei kényszeríthetik az amerikai imperializmust a vietnami háború beszüntetésére, az idegen csapatok kivonására, a világ különböző pontjain lévő katonai támaszpontok felszámolására. Siettetni tudják a közel-keleti izraeli agresszió következményeinek felszámolását a Biztonsági Tanács határozata alapján. Meg tudják akadályozni az emberiség nagy részének pusztulását jelentő termonukleáris világháborút.

A béke megőrzése szempontjából legsürgősebb feladat az atomfegyver elterjedésének megakadályozása, az atom kizárólag békés célokra történő felhasználásának biztosítása, atom-mentes övezetek létrehozása, a fegyverkezési verseny beszüntetése. Rákénysze- ríthetik az imperialistákra a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élését, — a második világháború eredményeként Európában kialakult tényleges helyzet elismerését.

MINDEN HALADÓ, BÉKESZERETŐ ERŐ EGYSÉGE: EZ IDŐNK PARANCSSZAVA.

Hisz harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért. Ezért fordultak a kommunista és munkáspártok felhívással a világ . népeihez, minden emberhez, meggyőződésére és politikai nézeteire való tekintet nélkül, hogy hajtsanak végre együttes akciókat a béke megvédésére és megszilárdítására, az imperializmus ellen.

„A történelem ítéletet mondott az imperializmus fölött. Az ítélet végrehajtása maguknak a népeknek a feladata.”

Dr. Nagy Jánosáé