Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

mt. ettftef \% amtiÄtittm ndt»tr' 5 FALU ÉS KULTÚRA 1 A NÉPMŰVELÉS SZOLQÄLATÄBAN TWIST OLIVÉR A kamaraszínhAzban Ezer példányban Jelenik meg a Bdranyai Művelődés egy-egy száma, a megyed ta­nács kiadásában. Tímár Ir­mával, a népművelési mód­szertani rovat vezetőjével beszélgetünk az időszaki ki­advány jelenéről, jövőjéről, lehetőségeiről. Az, hogy a Baranyai Művelődés immár 1957 óta folyamatosain évi három alkalommal megjele­nik, önmagában még nem bizonyítéka az életképesség­nek. Van-e biztos Jele annak, hogy a Baranya.! Népmű­velés -1 igénylik olvasói, a népművelés területén dolgo­zók? — Megnyugtatóan igennél válaszolnék. Tavaly, a három 50 éves évforduló alkalmával különszámot jelentettünk meg, hogy méltóképpen ké­szülhessenek fel az ünnepek­re a művelődési házak. Nem­csak megyénkben talált ked­vező visszhangra a kezdemé­nyezés, hanem több szomszé­dos és távoli megye lépett fel 100—150 példányos igény­léssel. Sajnos, nem tudtuk ki­elégíteni igényeiket, mert Ba­ranyában elfogyott az összes példány. Nemrégiben már napvilágot látott a felszaba­dulás 25. évfordulójának és Lenin születése 100. évfordu­lójának megünnepléséhez se­gítséget nyújtó külömszám. A népművelési munkának, e terület problémáinak . megvi­tatására külön fórum, a Népművelés c. folyóirat is rendelkezésre áll, de az or­szágos napilapok is gyakran rendeznek vitát erről a kér­désről. Hogyan határozza meg a szerkesztés a saját felada­tait ebben . az információhal­mazban? — Mindenekelőtt az hatá­rozza meg a tevékenységün­ket, hogy módszertani kiad­vány vagyunk. A gyakorlati népművelő munkához kívá­nunk segítséget adni, nem áll szándékunkban elvont, elmé­leti tanulmányok közlése. In­kább jó „recepteket” kapja­nak a népművelők. Egy ko­rábbi vizsgálatunk például megállapította, hogy a mű­velődési házak munkatervei nem úgy készülnek, ahogy mi szeretnénk. Elkezdtünk tehát konkrét munkatervi ja­vaslatokat publikálni a Ba­ranyai Művelődésben a kü­lönböző művészeti csoportok, szakkörök részére, szellemi vetélkedők megrendezéséhez. Néhány évvel ezelőtt nagy sikert aratott az a kiadvá­nyunk, amelyben a családi és társadalmi ünnepek megren­dezéséhez közöltünk forgató- könyvet, de kottákat és ver­seket is mellékeltünk. Ezt a számot minden községi ta­nácselnöknek megküldtük. Mindig a valóságosan jelent­kező igényekhez próbálunk igazodni. Az aktuális feladatokhoz való gyors alkalmazkodás legjobb A József Attila Művelődési Ház meszesi ifjúsági klubjá­ban kerültek bemutatásra Fürtös György legfrissebb munkái. A kiállításnak — bár távol esik a városköz­ponttól — jelentős látogatott­sága, komoly szakmai és kö­zönségsikere van. Fürtös Pécsett született, és a pécsi Porcelángyár terve­zője. Az Iparművészeti Főis­kolán szerzett diplomát 1963- ban. Ez évben már résztvett a fiatal pécsi képzőművészek kiállításán, majd a következő évben a fiatalok kiállítása mellett, önálló kiállításon is bemutatkozott a Janus Pan­nonius Múzeumban. Munkáit rendszeresen láthattuk a Képzőművész Szövetség Dél- Dunántúli Szervezetének cso­portos kiállításain, a Kerá­miai Biennálén, de szerepel­tek művei Szófiában, Varsó­ban, Sao Paolóban, Faenzá- ban is, városunk s a magyar formája a különszám. Ha vi­szont Ilyen jó „felvevőpiaca” van a kiadványoknak, nem tervezik-e, hogy többször is megjelentetik évente a Ba­ranyai Művelődés - t, mint eddig? — Mi is latolgattuk a fo­lyóirattá válást. Nem vetet­tük el véglegesen a gondola­tot, de egyelőre ennek külön­féle nehézségei lennének. A sajtóviták azt mutatják, hogy a népművelésben bizo­nyos átrétegeződés, átrendező­dés megy végbe. Egyes népmű­velési formák, így a nagytermes előadások, amikor az előadó elhintette a tudás magvait, a hallgatók felszedegették az is­mereteket, kezd „kikopni” a használatból. Hogyan próbál ehhez igazodni a Bara­nyai Művelődés? — Nem új rovatok létre­hozásával kívánunk részt- vemni ebben, inkább figye­lemfelhívó írásokat közlünk. A népművelésben valóban előtérbe kerülnek az inti- mebb formák, kistermi fog­lalkozások, beszélgetések, klubélet, szakkörök, kisfil- mek. S ma már örülhetünk, ha 30—40 vagy még ennél is kevesebb embert sikerül ösz- szegyűjtenünk. De ez nem baj! Sőt, téves lenne azt ál­lítani, hogy a tömegkommu­nikációs eszközök, a rádió és televízió ellenségei a nép­művelési munkának, elcsal­ják tőlünk a közönséget. A tv is lehet versenytárs és se­gítőtárs, ha megfelelő mó­don közeledünk hozzá. Nem szükséges valakit elcibálni a saját készüléke mellől, vi­szont nagyon hasznos, ha például egy mezőgazdasági adás után csoportokban meg­beszélik a műsort, hogy az általában helyes elveket, módszereket az adott község­re alkalmazhassák. Különö­sen a kisközségekben van jö­vője az ilyen foglalkozások­nak. A klubkönyvtár mozga­lom kiterjesztését is szeret­nénk előmozdítani. E célból felmértük, hogy mely közsé­gekben tudnának helyi erő­ből, beruházással ún. közös fenntartású klubkönyvtára­kat létrehozni. Ezeknek a községeknek a tsz-vezetőit elvittük a már működő mo­dem és ízléses klubkönyvtá­rakba, remélve, hogy kedvet kapnak. Mennyiben tudják bekapcsolni a népművelőket a Bara­nyai Művelődés mun­kájába? — Népművelőink nagy többségükben lelkes, agilis emberek, akik örömmel vég­zik munkájukat, viszont nem szeretnek írni. A gyakorlat emberei, szívesen végzik, amit kell, s amit lehet, de még a tovább adható mód­szereiket sem publikálják. Éppen ezért azt tervezzük, hogy a közeljövőben vitát nyitunk kiadványunk hasáb­jain, amelyben a klubkönyv­tár mozgalomról, s egyálta­lán a felhasználható tapasz­talatokról nyilatkozhatnak az aktív népművelők. kerámiaművészet népszerűsí­tésére. Külföldön főként falikerá­miái arattak sikert, s a konstruktív szemléletű mű­vészt is főként ennek a mű­fajnak a problémái izgatták. A hagyományos korongozás helyett a „felrakás” techni­kájával izgalmas ritmusú te­reket épített föl figurális kompozícióin és faliképéin egyaránt. Jelenlegi kiállításának si­kere mégis abban rejlik, hogy eddigi tevékenységével szemben is merőben újat ho­zott. Falikerámiaként kezeli s állította ki legújabb mű­veit, amelyek azonban tér­hatásukkal, mozgalmas kiter­jedésű felületeikkel, az asz­tali dísztárgyak szerepét is betölthetnék. E munkák ka­rakterét nem a technika és technológia határozza meg, hanem az anyag elrendezésé­nek, a térforma kialakításá­nak bravúrokat teremtő, já­tékos elevensége. Egy-egy TEKINTVE a kifejezett „gyermekdrámák” gyér szá­mát, mi sem természetesebb törekvés, mint hogy a vi­lágirodalom klasszikusainak azokat a műveit, amelyek emberöltők óta a fiatalok kedves olvasmányai közé tartoznak, gyermekszínpadra alkalmazzák. Az is termé­szetes, hogy Dickens nem maradhat ki ebből a sorból. Twist Olivér meg különö­sen régi ismerősünk filmről is. Ezeknek előrebocsátásával tehát különös lenne azt mondani: miért kell Twist Olivért felparancsolni a színpadra? A gondolat azonban akarva-akaratlanul felrémlik. Twist Olivér tör­ténete ugyanis, ha végre­hajtják rajta azt a ki cson­tozást, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy egy vaskos kö­tetből kétórás színpadi pro­dukció kerekedjék, egysze­riben' alig" több, mint a könnyzacskókra apelláló, századeleji történetkék a nyomorba taszított, ám fi­nom lelkét és jóságos ter­mészetét mindvégig híven őrző gyermekről, akiről az­után kiderül származásának titka. Vagyis az, hogy e gyermek csak gonosz sátá­nok ördögi mesterkedései ré­vén került az alsóbb nép­osztályok züllött soraiba, s azért volt oly finom, nemes és jó, mert magasabb kö­rökből származik. Márpedig — ez ugye köztudott — a nemesség az úri mivolttal minden esetben együtt járó lelki adottság, amely, lám, örökölhető. S ez bizony így, leko­pasztva mindentől, elég si­ralmas eledel a mi mai if­júságunknak, amelynek any- nyi erőfeszítéssel próbálunk használható eszményképe­ket, megfogható erkölcsi ta­nulságot, korszerű eszméket és esztétikai élményeket nyújtani. A Dickens-név va­rázsa mit sem számít ez esetben. Annál kevésbé, csendélet-kompozíció alkotó­elemei korongozással készül­tek, csak utána, a rendező elme sugallatára, a művész kettévágta őket, s a részeket sajátosan értelmezve rak­ta föl ismét, színét-fonákját megmutatva így az anyagban rejlő lehetősége sorozatá­nak. Ha divatos áramlatokhoz akarnánk sorolni, az ameri­kai „pop-art” jutna eszünk­be. Konkrét formái, konkrét formákból teremtett cserepei, a vásárian hivalkodó mázak e rokonságot bizonyíthatnák. De többről van szó. Fürtös György alkotómű­vész. Él a „pop” eszközeivel, de a teremtő ember igényes­ségével alkot. Nem kész for­mákat vesz át, hanem adott, ismert formákat értelmez újraformázásuk által, s min­dig, minden formát — virá­got, emberi alakot, csészét stb. — kerámikusi módon ér­telmez. B. la. mert a dickensi mű klasz- szikus voltát adó, a kor át­lagos terméséből azt kieme­lő lényeg hiányzik ebből a színpadi feldolgozásból, a minden romantikán, minden spekuláción, a történet el­avult fordulatain átsütő, le­tagadhatatlan társadalom- rajz. Amely minden nagy írónál ott sűrűsödik a hát­térben, akár akarja az író, akár nem. A kor valóságos lélegzete, igazi színei, elide­geníthetetlen sajátosságai, vagyis éppen azok a voná­sok, amelyektől a jó irodal­mi mű mindig többet mond el egy világról, mint a leg­kitűnőbb történelemkönyv. Nos, mindebből semmi sem látható, mégcsak nem is érezhető a színpadon. A SZÍNPADON egy Twist Olivér-musical látható, amelyben a jó diadalát éneklik meg többízhen a rossz felett, látható továbbá az alvilág vad romantikája, s egy sereg rongyokba bur­kolt tolvaj. Twist Olivér ez, persze, ugyanaz a történet, de mégis más, miként má­sok azok a tartalmi kivona­tok, amelyek mondjuk a Hamlet történetét kívánják összefoglalni két gépelt ol­dalon. A zenei betétek — ideértve a dalok szövegét is — pedig csak a legritkább esetben kapcsolódnak szeren­csésen a prózai anyaghoz, sokkal inkább azon kívül­álló, kopott erkölcsi igazsá­gokat újra és újra megfo­GERALDINE CHAPLIN Az EUROPEO című olasz hetilap terjedelmes interjút készített CHARLIE CHAP­LIN leányával, Geraldine- nal, melyben természetesen a híres papáról is szó esett. — Min dolgozik most az apja? — kérdezte a ripor­ter. — A film, melyet készít, egy szörny-lány története, aki két szárnyacskával a hátán született. Valami fé­lig madár, félig ember te­remtmény. Az ő torzságát lelkiismer etfur dalás nélkül igyekeznek kihasználni saját céljuk érdekében az imp­resszáriók, a reklámügynö­, kök, az újságírók. A film a j modern erkölcsök, elsősor- j ban a reklám-morál sza­tírája, kritikája lesz. Ugyan­akkor nagyon romantikus is ez a történet, nekem való­sággal fantasztikusnak tű­nik. — Es könyörtelen... — Igen, az üzleti világban nincs könyörület... Mint mindig, természetsen irónia is lesz benne. Sok keserű­ség volt a Hongkongi gróf­nőben is, kár, hogy a kriti­kusok nem értették meg ... TOLSZTOJ ÉS GANDHI Gandhi születésének szá­zadik évfordulója alkalmá­ból nemzetközi kiállítást rendeztek Delhiben. A ki­állítás egyik pavilonjában galmazó, enyhén unalmas dalok ezek. Mindössze a hu­moros elemeket is tartal­mazó, vaskosabb dalocskák illenek bele az összképbe, s jelzik — bármilyen halvá­nyan is — azokat a vonáso­kat, amelyeket a regényhez képest hiányolni próbál­tunk. Érthető, hogy ilyen hely­zetben a rendezőként debü­táló ifj. Kőmíves Sándor sem tehetett egyebet, mint hogy megteremtette a szín­padon ezt az alvilági ro­mantikával ízesített, kivona­tos tanmesét, amely jó hosz- szan ecseteli a történet happy endjét is. A rende­zés ennélfogva nem jelen­tett meglepetést, különösebb felfedeznivalót sem. A be­csületes igyekezettel színre- vitt Twist Olivér, amely a „zenés színmű” elnevezést viseli, rutinmunka lett azok számára is, akik e dimenziók és atmoszféra nélküli figu­rákat próbálták megformál­ni. Sólyom Kati, aki oly kellemesen mutatkozott be tavaly Nyilas Misi fiúsze­repében, ezúttal nem hozott többet, mint amit akkor láttunk tőle. A pontosabb fogalmazás kedvéért: ott mutatott erényeit csillogtat­ta meg, lényegesen erőtle- nebbül. Paál László úgyszin­tén rutin-öregembert for­mált meg a vén gonosz Fagin szerepében. Egyedül a Char- ley-t alakító Szabó Tünde, a Jack-et játszó Karikás Péter és a Charlotte-ot ala­kító Pásztor Erzsi számára adódott a karakterisztiku­sabb megformálásra némi lehetőség, A GYEREKSZÍNHÁZ más, mint a felnőtt színház, ezt mindenki tudja. Az igényes­ség tekintetében azonban semmi különbség sincs a kettő között, ezt is sok­szor elmondtuk már. Az igényes megközelítésnek va­lóban egyik jele, hogy a színház vezető színészei ugyanúgy otthon vannak a szomszédos kamaraszínház­ban, mint a nagyszínházban. Helyes törekvés az is, hogy fiatal művészeknek lehető­séget kívánnak biztosítani arra, hogy alkotókedvüket kamatoztassák itt, ahol erre van alkalom. De a Twist Olivér nem tartozik a gye­rekszínház sikeres bemuta­tói közé. S így a színház nem tölt­heti be azt a feladatot, amely a nagyszínház árnyé­kában rá várna az ifjú színházlátogatók ízlésneve­lésében, esztétikai és gondo­lati alakításában. érdekes dokumentumokra figyelhettek fel a látogatók. A dokumentumok a nagy orosz író, LEV TOLSZTOJ és GANDHI kapcsolatát de­monstrálták. A kiállítás e részletének tudományos ve­zetője L. N. Sifman, ezeket mondta a két ember kap­csolatáról a Lityeraturnaja Gazéta tudósítójának: — Tolsztojt és Gandhit meleg és őszinte barátság fűzte össze. Az 1909—10-es években Tolsztoj érdeklő­déssel figyelte a népi töme­gek jövendő vezérét, az ak­kor még ismeretlen ügyvé­det, aki India szabadságáért és függetlenségéért harcolt. Mikor egyik indiai cég jogtanácsosaként Dél-Afri- kába került, Jásznaja Pol- janába küldött leveleiben beszámolt a leigázott indiai­ak nyomorúságos helyzeté­ről és kérte az író segítsé­gét. Tolsztoj azonnal eleget tett a kérésnek. Három vá­laszlevelében, melyet a vi­lágsajtóban is publikált, megbélyegezte a faji szem­léletet. Ilyen nagy nyilvánosság előtt először állítottak ki értékes anyagot a Tolsz to j- archívumból. A dokumentu­mok között az író kéziratos cikkei szerepelnek Indiáról, naplójegyzetek Gandhiról és az indiai kultúra más tevé­keny alakjairól. Itt találjuk Gandhi jónéhány levelét. K. S. BARTA LAJOS EMLÉKEZETE HALÁLÁNAK ÖTÖDIK ÉVFORDULÓJÁN Az Értől az Óceánig veze­tett az útja... A szegények, a kisemberek szociális pa­naszainak felmérésétől _ in­dult el, s eljutott a válto­zás szükségességének felis­meréséhez, siettetéséhez az országon belül, majd tovább­ment, mert tovább kellett mennie a világimperializmus elleni harcig, és a világszo­cializmusért küzdött. Dél-Baranyából jött, ennek a fájnak soknemzetiségű népe nem egy művének köz­vetlen inspirálója. Magyarok, rácok, zsidók, svábok színes, kavargó forgataga vonul át novellám, de amiben közös a magyar paraszt, a zsidó kocsmáros, a rác kupec és sváb iparos — a kiszolgál­tatottság, a szegénység — ez a korai Barta-írások igazi témája. Radikalizmusa fel­lázadt mindenféle maradiság, mindennemű igazságtalanság ellen. Vidéki szerkesztősé­gekből Pestre érkezve azért csatlakozott az akkor indult Világ írógárdájához, mert programja egy volt azoké- val: a pusztaszeri Magyar- országot európai lelkiisme­retre ébreszteni. Hamarosan feltűnnek írásaiban azok is, akik vállalkoznak erre a fel­adatra: András, a Tavaszi mámor szolgalegény hőse, Takács, a kékruhás ember (Az agitátor). 1917-ben, Lenin forradalmának évében közli Az Ige terjedése c. novella­ciklusát. mely a szocializmus gondolatának vidékén való terjedéséről szól. így jut el Barta — a 10-es évek Ma­gyarországát most már közel­ről és tudatosan figyelve — a társadalom jobbá formá­lásának szándékától a mássá változtatás akarásáig. A Ta­nácsköztársaság aktív vállalói közt találjuk — a sok igenlő között: az Írók Szak- szervezetének titkára, a Fák­lya c. napilap szerkesztője, színdarabot, novellát, újság­cikket ír, előadásokat tart. A proletárdiktatúra buká­sa után külföldre kénysze­rült. A negyedszázados poli­tikai és írói emigráció kemé­nyen sújtotta, életét meg­hagyta ugyan, de pályáját kerékbe törte. írásművészete nem ért a joggal várt ma­gaslatra, korai, kényszerű aratás volt az övé, ha ugyan az életmű néhány jelentős korai alkotását aratásnak le­het nevezni. A távlati, na­gyobb tervek helyébe az or­szághatáron túl a minden­napi gondok kerültek, mint ahogy a mozgalom perspek­tíváit is gyakran zsugorította napi agitációvá a kor fojto­gató légköre. Emigrációs te­vékenységének legkiemelke­dőbb terméke nem is egyet­len írói mű, hanem egy fo­lyóirata, a pozsonyi Űj Szó, mely szinte nevével fonódott össze, s benne az irodalmi népfront elve és gyakorlata volt kialakulóban. Mikor a felszabadulás után hazatért, barátok és elvtár­sak közé jött. Ügy is fogad­ták, mint barátot és elvtár­sat, hiszen kinti antifasiszta tevékenységét itthon is jól ismerték. Ügy látszott, be­kapcsolódik irodalmi és tár­sadalmi életünkbe, de a személyi kultusz gyanúból szőtt hálója őt sem kerülte ki. 1956 márciusában — 78 évesen — megkapta a Kos- suth-díjat. Az ellenforrada­lom után, lankadó energiá­val bár, de részt vállalt a konszolidációban. A Népsza­badságban, az Élet és Iroda­lomban a Tanácsköztársaság emlékét idézte, a régi har­costársakat, akik útközben „hűtlenek” lettek hozzá, itt hagyták egyedül. Mikor 64 őszén betegen — nagynehe- zen — bement a Kútvölgyi­be, tudtuk, hogy — néhány művét félbehagyva, de élet­művét lezárva — ő is utá­nuk megy... Stenczer Fereae , Marafkó László FÜRTÖS QYÖRQY KERÁMIÁI Twist Olivért mulattatják a tolvajok tanyáján. Hallatna Erzsébet MESSZELATÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents