Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-19 / 243. szám
1569. október 19. imtvcrnttm *ioűe»Tio Lehalászás — növekvő gondokkal Szárazra vetett „halipar”? Jelentés a beruházásokról A rajtjelet a vízhőmérséklet adja meg. Ha a napi középhőmérséklet és a vízhőfok 12—14 Celsiusra süllyed, az ország ezernyi halastavánál megnyitják a zsilipeket: kezdődik az őszi lehalászás. Tavaly 2978 vagon halat mertek kosárba, s az idén legalább 4—5 százalékkal nagyobb lesz a „termés”. A boltokban máris érződik a nagy szüret előszele: a választék óriási, s alacsonyabbak az árak is. A pontybarátok, a halételek kedvelői örülnek, persze, a halgazdaságok vezetői azonban legszívesebben már el is felejtették volna az egészet. Mert amilyen népszerű étel a hal, any- nyira nehéz az értékesítése, különösen ilyenkor, ősszel. Óriási fejlődés 1938-ban 755 vagon halat tenyésztettek hazánk mesterséges halastavaiban. 1975-ben 4000 vagonra számítanak. A megyei adatok az országos ütemnek megfelelően nőttek, amit a tófelület alakulása is bizonyít. 1960-ban 487 holdnyi halastavuk volt megyénk szövetkezeteinek, 1969-ben 1609-el „startoltak”. Baranyai viszonylatban ehhez még 711 holdnyi állami gazdasági tó és a Baranya—Tolna megyei Állami Halgazdaság tavai jönnek, öt év alatt a haltermelés közel 40 százalékkal nőtt, melyből a termelőszövetkezetek 65, az állami gazdaságok 35, a természetes vizeken halászó társulások pedig 5 százalékkal részesednek. A legmagasabb szinten tenyésztő halgazdaságokban elérték az 1000 kilogrammos kihozatalt holdanként, s még mindig nincs megállás. A Megyei Tanács halászati f ^iigyelősége által összeállított 'ötéves fejlesztési terv szerint 1975-ben egy holdra vetítve 20 százalékkal lesz nagyobb a „termés”, össz- volumenében pedig (mert közben új tavak is épülnek) 60 százalékkal több halhúst kap a kereskedelem, mint idén. A tervnek egyetlen szépséghibája van: a piac közönye, a hal ugyanis nálunk csak kedvelt étel, de még nagyon mesz- sze van attól, hogy alapvető élelmiszereink egyike legyen. Egy tavaly készült kimutatás szerint 2 kiló halat fogyasztunk évente, míg a nyugateurópai átlag 6 kiló. De talán még ez sem mond olyan sokat, mint az a tény, hogy ezelőtt ötven évvel is 1,6—1,7 kiló volt az egy főre eső hazai fogyasztás... Olcsó-e az olcsó? Minden értékesítési nehézség vizsgálatát az árakkal kell kezdeni. A húsféleségek árlistáján a halak mellett áll a legkisebb szám, dehát valóban olcsó-e, ami olcsónak tűnik? 1960-ban 20 forint volt egy kiló hal, most 22,50. A differencia nem jelentős — vannak más, fontos cikkek, melyek ára jobban emelkedett. Az áremelés háttere közgazdaságilag érthető és indokolt: 1966-ig veszteséges volt a halipar. A „rendezés” — és az állami dotáció —, most úgy ahogy jobbra billentette a mérleg nyelvét, de a „bosszú” nem maradt el: megtorpant a vásárlási kedv. 1963-ban 1536 tonna halat értékesítettek a hazai piacon, 1968-ban 1507-et. A kérdésre adott válasz — olcsó-e a hal —, tehát egyértelmű: nem. — Az újjáalakult pécsi fiatal u azók klubja október 22-én, szerdán délután 5 órakor tartja első összejövetelét a Doktor Sándor Művelődési Házban (Déryné utca ■Ü). A klubesten Knoll István Balázs Béla-dijas filmrendező élménybeszámolót tart Négy világrész 25 országában címmel, majd levetítik a szerző néhány kis- íilmjét. Az érdeklődők a klubest keretében a helyszínen megtekinthetik a Magyarország—Dánia világbajnoki labdarúgó-mérkőzés tv-közvetítését is. Mit lehet tenni? Csökkenteni kellene az önköltséget. Nézzük, rövid távon várható-e ez? 1960-ban 11,7 forint volt az egy kilóra vetített önköltség, 1968-ban 16,54. A kilátások tehát nem túl biztatóak. Hogy miért így alakulnak az önköltségi mutatók, az — sajnos —, világos: emelkednek a takarmányárak. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az önköltségcsökkentés eleve lehetetlen. Csak erőfeszítéseket követel, egy olyasfajta „halipari” közérzetet, mely maga sem nyugszik bele a pillanatnyi helyzetbe, s mindenáron javítani akar. Üj takarmányok, a kettős hasznosítás (hal-pecsenye kacsa), az új, gazdaságosabb halfajták széleskörű elterjesztése mindmind eredményt ígér, csak hát valamivel gyorsabban kellene ebbe az irányba előrehaladni. A piac bővítése Persze lennének gyorsabban realizálható lehetőségei is a fogyasztás növelésének. Itt van például a piac-bővítés. Ha valaki megrajzolná hazánk halfogyasztási térképét, kiderülne, vannak községek, sőt egész járásnyi területek, ahol szinte nem is esznek halat. Az Alföld egésze mélyen az országos átlag alatt van e tekintetben tehát érdemes lenne végre felfedezni. De hát ennek is vannak objektív akadályai. Nincsenek szállítóeszközök, illetve olyan hűtőterek, ahol biztonságosan tárolhatók a halak. Ezt a problémát is ismeri mindenki, s ha valaki felveti mindjárt rákezdenek: jól van, de ki építse? S,ezzel el is érkeztünk a legproblematikusabb területhez: a halforgalmazáshoz. Nézzük, ki árul ma halat? Hát mindenekelőtt a Halértékesítő. Aztán van néhány szövetkezeti stand, néha a földművesszövetkezet is kér egy- egy kisebb tételt, s ezzel vége is a sornak. Átvevő, illetve tárolókapacitása egyedül a Halértékesítő Vállalatnak van, ez a vállalat azonban szinte kizárólag a városokba települt. A falvak tehát többnyire ellátatlanok, sőt arra is van példa, hogy éppen ott nem lehet halat kapni, ahol a tavak elterülnek. Első lépésként tehát a termelők szélesebb körű piaci u iulot*. 'un a ajjuu.1 • tevékenységét kellene kierőszakolni: áruljanak a halgazdaságok; sátorban, kocsikról, pavilonokban, városban és falun, egyszóval: értsék meg végre, hogy nem várhatnak senkire... Nagyvízi halászatot ; A hal ma szezoncikknek számít, éppen úgy, mint a gyümölcs. Ilyenkor ősszel van, de nyáron, tavasszal szinte sehol. Néhány gazdaságban már rátértek a nyári — nagyvízi halászatra —, de ennek is vannak objektív előfeltételei: nagyobb ivadékokat kell tavasszal vízbe engedni. Aztán itt van a halkülönlegességek — a busa, a fehéramur stb. —, kérdése. Nagyobb propagandát kellene mellettük kifejteni. Az is sokat segítene, ha bővítenék a választékot — a ponty rovására. Csuka, harcsa, süllő, compó kellene az eddiginél nagyobb mennyiségben, ezek a hazai piacon rendkívül népszerű halak. A telelők építése is hihetetlenül lassan halad, pedig a piac egyenletes ellátásának ez az egyetlen reális alapja. Egyszóval: a „halipar” ma egy kicsit olyan szárazra vetett halhoz hasonlít, mely ahelyett, hogy kiutat keresve vergődne, egykedvűen piheg az üdvöt adó lehetőségek közvetlen közelében... Békés Sándor Felsőfokú Építőipari Főiskola építkezése, a tanszéki épület és a diákszálló Szokolai felv. Elkészült a jelentés az év 9 hónapjának beruházási tevékenységéről és az éves várható teljesítésről a Beruházási Bank megyei fiókjánál. Az. idén két nagyberuházás fejeződött be, Zobák-akna fejlesztési munkálatai és a Szigetvári Konzervgyár rekonstrukciója; előkészítés alatt áll egy nagyberuházás, a Mohácsi Farostlemezgyár közel félmil- liárd forint költségbe kerülő bővítése. Ami a többi egyedi nagyberuházást illeti: az Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjének építésénél nincs, ellenben a Felsőfokú Építőipari Technikum építésénél 10 millió forintos lemaradás van. Az ok: a kivitelező vállalat létszámhiánya, illetve a kazánok késedelmes szállítása. A Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató V.-nál folyó építkezéseknél az év végéig 10 millió forintos lemaradás várható a benzinfejtő iparvágány Francia szabadalmat vezetnek be a zalai építők Az állandó munkaerőhiánynyal küzdő Zala megyei Állami Építőipari Vállalat a lakásépítés ütemének növelésére francia szabadalmat vezet be. Az átvett technológia alkalmazásával kevesebb lesz a szakipari munka, a falak belső vakolása helyett például tapétát használnak, parkett helyett pedig szőnyegpadlót építenek be. Mivel a lakóházak átadása éppen a szakipari munkák elhúzódása miatt késik, a francia építési mód átvételétől arra számítanak, hogy lényegesen csökkenthetik az építési időt. Az új építés- technológiát a jövő évben kezmintegy 8 millió forintos lemaradás várható a kommunális gázellátásra tervezett beruházásoknál is. Ennek az oka elsősorban a mélyépítő kapacitáshiány, valamint a gázvezeték építésénél 1969 második negyedévében bevezetett, nagyobb biztonságra törekvő technológiai előírás, amelyre a kivitelező vállalatok nem voltak felkészülve. A villa- mosenergia-elosztó hálózat fejlesztése megfelelő ütemben halad. Lemaradás van a siklósi transzformátorállomás építésénél, a 4—5 hónapos késedelem oka építési anyaghiány, s emiatt a technológiai szerelés is elhúzódik. Lemaradás várható a pécsi gépkocsi komplex telep építésénél, a gumijavító műhely és a futójavító bővítési munkálataiban a szerződéskötés elhúzódása miatt. Az egyéb állami beruházások kategóriájában a banki jelentés az Orvostudományi Egyetem 400 fős diákotthonát és a Tanárképző Főiskola fejlesztését említi, kivitelezni kapacitás-problémák miatt itt is lemaradás várható. Mint ismeretes, az épülő siklósi kenyérgyár kivitelezési munkáját abba kellett hagyni, mivel a kétemeletes épület megsüllyedt. A helytelen tervezésből eredő hiba kijavítható, amellyel a létesítmény rendeltetésének megfelelően, használatra alkalmassá tehető. A Központi Gazdasági Döntőbizottság határozata szerint az Élelmiszeripari Tervező Vállalat köteles az alapozás megerősítésére — az azzal kapcsolatos dúcolásra és a földszinti vasoszlopok megerősítésére — tóber 31-i határidőre díjmentesen elkészíteni és átadni. A Baranya megyei Építőipari Vállalat a javítási munkálatokat 1970. február 20-ig köteles elvégezni. Jelenleg még nem ismeretes a javítási és megerősítési munkák volumene, költsége és ezzel a beruházás várható befejezésének .ideje sem. Nem tartozik szorosan ide, de megemlíteném^, lapunk és több más lap cikke nyomán, az ügyben megindult a rendőrségi eljárás. A banki jelentés végezetül a vállalati beruházásokkal foglalkozik és megállapítja, a mezőgazdaságot, az építőipart, az építőanyagipart és a posta beruházásait kivéve a pótlás jellegű beruházások a jellemzőek. A vállalatok többségénél nem képződik olyan fejlesztési alap, amely jelentősebb beruházásokra, fejlesztésre adna lehetőséget. — A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyelem pécsi kihelyezett tagozata ez évben is szervez előkészítő tanfolyamot. A tanfolyam két tárgyas, választhatóan politikai gazdaságtan és matematika, vagy történelem és matematika. Az előkészítő tanfolyamra munaviszonyban álló, érettségivel ■ndelkező dolgozók jelentkezhetek. Az előkészítő tanfolyam díja 0 forint, amelyet egyösszegben őre kell fizetni. A tanfolyam 1969. decemberében ezdődik és 1970. júniusig tart. ■lentkezni a Pécsi Tudomány- syetem Állam- és Jogtudományi ar dékáni hivatalában (48-as tér I. em.) Mezősi Károlynénál leit 1939. november 15-ig. Bach-muzsika és a mini téglagyár A szobából kettőt csináltak. Szombat-vasárnap társadalmi munkában összedobtak egy erkélyt. Így most a „plafonon” is lehet dolgozni. Mindenütt rajzasztalok, több tonnányi műszaki dokumentum, rajz. Egy pauszon karcsú vasszerkezet: „Gör- csöny 1 téglagyár Bakdaru egyes lába”. — Egyetlen daru elkészítéséhez 40—50 részletrajzot kell készíteni. Nagy a hajtás mostanában. Többször előfordult, hogy észre sem vették a fiúk és reggel lett. Talán félórája, hogy a „fiúk” — nő is van köztük — Kuhár Antalt, a Téglaipari Vállalat műszaki fejlesztési csoportja vezetőjét jellemezték így: klassz srác az Anti. Nem játssza a főnököt, mégis mindig rendben vannak a dolgaink ... — Igaz, szeretem ha rend van, de csak úgy emberi módon. Elsősorban a fejekben kell, hogy ne legyen zűrzavar. A többi már mellékes. A kínos, öncélú rendet, az emberi tettvágy korlátáit nem tudom elviselni... Annyira furcsa minden az alig harmincéves fiatalemberen. Barna korszakán keretezi fiús arcát. Gyermekkorában csak a zenét és képzőművészetet szerette. Ugyanakkor félt is mélységeitől, buktatóitól. Most pedig egy nyugtalan gé- pész-szilikát mérnök... — Belenőttem a műszaki pályába. Apám is nyugtalan ember volt. Jártuk az országot. Inota, Mátra, végül a pécsi Hőerőmű építését vezette. Azt mondta: egy 18 éves fiatalember még nem rendelkezik elég ítélőképességgel saját sorsának eldöntésében. Így az ő akarata szerint kerültem a műszaki egyetemre. Eleinte természetesen nem tetszett. Szabadidejének nagy részét a József Attila Szabad- egyetemen, az Operaházban és a művészklubokban töltötte. Talán már a második évfolyamot is elvégezte, amikorra beletörődött sorsába. Ennek ellenére a tanulással soha nem volt baj... — Amikor végeztem — 1964-ben — a hirdetőtáblán láttam mostani munkahelyem pályázatát... Itt vagyok. — Simán ment? — Nagyon is. Mindig volt valami munka. Gyárak rekonstrukciói, kisebb tervezések. Ha lejárt a munkaidő hazamentem. Néha túlóra... K özben régi szerelmét a művészetet kereste. így vetődött a Bóbita együtteshez. Az egyik előadás után kérte: szóljatok, ha szükségetek lesz egy emberre... Hamar hívták. Röviddel ezután a Rómeó és Júlia címszerepeivel elnyerték a fesztivál legjobb férfi és női alakítás díját. „Júlia”, a felesége. A „Bóbitában” ismerkedtek össze. — Hát ebben elég sok romantika van. Pedig az új, görcsönyi téglagyár automata gépsorai között, az alagútke- mencében, amikor ottjártunk- kor percenként kértek tőle tanácsot, azt hittem ő száz százalékig a XX. század embere. — Fene tudja ... Meglehetősen praktikusan tudom szemlélni a dolgokat, de... egy Bach-muzsika napokig feldob. Jó kedvre derít: jó a fülnek, a léleknek... Az eszemnek, hogy ilyen képességű emberek éltek... ösztönző. — A téglagyár...? — Azzal kezdődött. Két éve. Addig csak a feladatok határozták meg, jól érzem-e magam. Abból soha nem származik semmi jó, ha az ember reggeltől estig gürizik. Nem tudja kipihenni saját munkájának terheit, nem tud örülni... Görcsöny az első. Több munkában kis hangya voltam ... Ez azonban más! Rájöttem: a gazdasági szakembernek műszakinak kell lennie. Viszont nekünk nem elég pihenni a diplománkon, hiszén mi tudjuk legjobban befolyásolni a gazdaságos termelést. Ezért iratkoztam be a mérnök-közgazdász képzésre is. — Sajnos a műszakiak nagy többsége, megreked saját vállalatának problémáinál, amelynek sikeres megoldásától függ a prémiuma ... — Igaz lehet. Csak a mi évfolyamunkon 430-an végeztünk. És az országban...? Mégis kevesen vannak, akik többet akarnak, mint ameny- nyit a fizetésükért kötelesek megtenni. Ezzel van összefüggésben a műszaki színvonal, minőség és azt hiszem az áremelkedés is.... Mennyire igaz, hogy a feladatok csodálatos energiákat és képességeket tudnak felszabadítani az emberekben. Ku- hár Antal hónapok óta minden nap kint jár az épülő téglagyárban. Csaknem 2000 lakás építéséhez elegendő téglát gyártanak majd itt évenként. A legkorszerűbb automata gépek formálják a téglát, szinte emberi kéz érintése nélkül kerül ki készen, a 100 méteres alagútkemencéből. Ki tudná felmérni hány napot dolgozott az automaták „okosításán”, mennyit a számítások ellenőrzésén ... — Igen. A leg ... szóval sokat köszönhetek ennek a munkának. Azt is, hogy már arra is gondoltam: szabad-e ilyeneket építeni? Óriási költségbe kerül. Nagyon lassan térül meg... Szükség lesz rá 20 esztendő múlva? A téglagyártás 3 ezer éves. Azóta alig változott valamit, csak a gépek átvették az ember szerepét. Azt mondjuk, az alagútkemence modern... de hiszen már a görögök is ... Ferdén befúrtak a hegybe egy barlangot. A nyers téglákat csúsztatták lefele, mire leért kiégett... Eddig nincs új a Nap alatt, tehát van lehetőség ... Mást, valami egészen mást kell... Egy svájci építészeti folyóiratot tesz elém ..., elkészült az a 16 emeletes épület, amelynek falvastagsága mindenütt 15 centiméter. — Elképzelhető milyen óriási szilárdságú téglából készül... Kisebb súly, kisebb alap kell, kevesebb anyag, alacsonyabb szállítási költségek... N yughatatlan ember. Fantasztikus elképzelései vannak. Most, amikor csaknem mindenki az óriási létesítmények lázában él, ő fejébe vette, hogy szállítható, bárhol, rövid idő alatt felépíthető, vándor minitéglagyárakat kellene konstruálni. Nem a tégla utazna az építkezésekhez, hanem a gyár. Ki tudja? Lehet, hegy rövidesen rájönnek: tényleg ez a jövő útja. A gazdasági élet ezer összetevője, az új gazdasági szemlélet, vizsgálódás furcsa titkokat rejtegethet még számunkra. Lombos! Jenő
