Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
6 Dtmantttit uapio 1969. októb«i 18. Beethoven és a herce«príinás A 2 esztergomi prímást levéltár anyagának, rendezése közben a kutatók egy 1823-ból származó, Ludwig van Beethoven aláírásit levélre akadtak. Az 1823 tavaszán Bécsben keltezett levélben Beethoven felajánlja Missa Solemnis c. művét Rudnay Sándor esztergomi hercegprímásnak, az esztergomi bazilika felszentelést ünnepére. Beethoven — aki e levelét mással íratta — azt írja: művéért nem kér tiszteletdíjat, csupán a partitúra másoltatására van szüksége SO dukátra. Megemlíti, hogy műve nem csupán templomi bemutatásra alkalmas, mint oratóriuot hangversenyen is elő lehet adni azt. Rudnay hercegprímás, mint e levélre írt sajátkezű feljegyzése mutatja, az érsekség építkezési költségei miatt nem fogadta el Beethoven ajánlatát és így Esztergomból Beethoven levelére elutasító választ küldtek. Beethoven nagy, hamarosan világhírűvé vált művét így Habsburg Rudolf főherceg, olmützi püspök, beiktatásakor mutatták be. Az esztergomi bazilika építkezései is elhúzódtak. Felavatására csak 1856-ban került sor. Ekkor — Beethoven Missa Solemnis-e helyett — Liszt Ferenc Esztergomi Miséjét mutatták be. Az elénekelt televízió A vajszínű Warszawa utasai — Ei*y s,örbe este Csibésszel és Szakállassal M. Illés szeptember 5-én televíziót akart vásárolni. Takarékbetétjéből kivett 5800 forintot és Pécsre utazott. Gondolta, ha már Pécsett jár, egy kis szórakozást sem tagad meg magától. A vasútállomáson felhajtott néhány üveg sört. Sörözés közben megismerkedett Major Pállal. Kis idő múltán asztalukhoz ült Major ismerőse, Kovács Gyula. Immár hármasban poha- raztak. Az idő este 9 óra körül járt. Együtt elmentek a Tavasz cukrászdába, ahol — mint eddig is — M. Illés állta a cehet. Itt Major Pál ismerősével. Perencz Istvánnal bővült a társaság. Csak a Tavaszban elfogyasztottak 30 üveg sört. M. Illés mindent fizetett, egymás után húzta elő a százasokat a zakója zsebében lévő kötegből. A társaság tagjai éber szemekkel figyelték a „pénzes pasast”. Autózzunk egyet — ajánlotta Perencz, amikor megpillantotta jó ismerősét az éjszakai életből, Iványi Istvánt. „Éppen ráérek, menjünk” — mondta Iványi és vajszínű Warsza- wájával, saját kocsijával már kanyarodott is a cukrászda elé. Iványi vezetett, mellette „Csibész” ült, a hátsó ülésen Két magyar szakember, Szászka László és Balás Ambrus találmánya alapján megpróbálják a szerencsétlenül járt óceánjáró luxushajó, a Titanic kiemelését az óceánból. Az akkor jégheggyel összeütközött hajó jelenleg 3800 méter mélyen fekszik, 9 méter Iszap borítja. A kiemelés kb. 2 millió angol fontba kerül, de az anyagi áldozat megtérül, mivel a Titanic roncsa 8 millió arany fontot rejt. A két magyar feltaláló valószínű decemberben indul el, egyelőre búvár-munkával pontos hely- és körülménymeghatá- rozást végeznek. A találmány bemutatása maketten — a hajó a tartályok segítségével felemelkedett á víz szintjére. a vezető mögött a „Szakállas”, majd középen M. Illés, jobbján pedig Perencz foglalt helyet. A hangulat kitűnő volt, olyannyira, hogy a kocsiban összéverbuválódott alkalmi dalárda énekelve rótta a pécsi utcákat. Eddig nem is történt különösebb hiba. A baj ott kezdődött, amikor egyikük felvetette: „Menjünk Harkányba, ott dobjunk még rá a vonóra ...” Iványi beleegyezett és Harkány felé vette az irányt. „Éppen úgy adódott”, hogy a Megyeri útra tértek, áthaladtak a vasúti átjárón, majd távolabb egy rét mellé értek. Megálltak és kiszálltak az autóból, illetve M. Illést ketten is támogatták, mert alig bírt járni. A közelben lévő árok partjáig vitték, lefektették a földre. Aztán hirtelen visszaugrottak a kocsiba és elhajtottak. „Nálam a lóvé” — mondta Perencz és már osztotta is szét a százasokat. Egyenlő arányban mindenki részesült belőle. Amikor összeadták a kapott pénzt, — 2700 forintra rúgott az összeg. „Ennél több pénz volt nála” — méltatlankodtak. „Csak nem képzelitek, hogy becsaplak benneteket” — válaszolta Perencz. „Aztán kuss ám a történtekről, mert kitudódik” — állapodtak meg a jövőt illetően. Pécsett még ittak valami „áldomást”, aztán ki-ki elment a saját útjára. M. Illés pedig reggel ébredt fel az árok partján ... Milyen emberekkel ismerkedett meg M. Illés? Major Pált az alvilág csak „Csibészeként ismeri. A 19 éves fiatalembernek munkahelye nincs, a szülei tartják el. — Én bányász vagyok — mondja. — Hol dolgozott? — István aknán. — Meddig? — öí... vagy hat napig csilléztem — mondja és jót nevet hozzá. — Nem kőmáliam én azt a melót. Jobb a Kazinczyban meg a Puskinban surglizni a csajokkal... Lopásért már volt büntetve. A szüleitől lopott. Elvitte az otthon talált 2800 forintot, és Budapestre utazott — Szép két nap volt — mondja nevetve. — Mert két nap alatt elvertem a pénzt. Hirtelen annyi haverom volt, persze csak ameddig a pénzem tartott. Aztán amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. A most történteket is nevetve meséli. „Beszivomyáztunjc alaposan, jót énekeltünk a kocsiban. Biztosan drága nóta lesz... Fizettem már én, legfeljebb most is fizetek. Egy év, két év? Na, mondja már.. Kovács Gyulát, „Szakállas”-t már korábban kézre kerítette a rendőrség. — Én jelenleg letartóztatásban vagyok, mert Rém Tiborral betörtünk. — Rém Tiborral? Csak nem a „mecseki remetével”, aki fóliasátrat vert a Misina-tető mögötti erdőben és onnan járt éjszakánként betörni. (Laj púnkban részletesen írtunk az j ügyről). — De igen. Én is aludtam a sátorban ... i Perencz. István. 31 éves fu- ; varos, a társaság harmadik j tagja. Magas, erős férfi. Több- i szőrösen büntetett előéletű. Rablásért 1954-ben 2 évre ítélték. Aztán 1958-ban újabb 2 év. Négy éve hamis tanúzás, bűnpártolás bűntettéért 2 év 3 hónapi szabadságvesztés . .. A vajszínű Warszawa tulajdonosa: — Nem tagadom, gyakran járok esti szórakozóhelyekre. Van ez a kocsim, miért ne? En is kaptam a pénzből. Tudtam, hogy honnan és hogyan származott, mégis elfogadtam. \ Ezért bűnösnek érzem maga- j mat. Ilyen társaságba csöppent | bele M. Illés. Sajnos, nem az egyedüli, aki pénzzel a zsebében, ittasan, válogatás nélkül ismerkedik a szórakozóhelyeken. Mit sem gyanítva arról, hogy vannak, akik megfigyelik a költekezőket, asztaltársul szegődnek és csak alkalomra várnak, vagy az alkalmat meg is teremtik, hogy kifoszthassák „jelöltjüket”. — Hát én tanultam a televízió-vásárlásból — mondja M. Illés. Mások is okulhatnak belőle. Garay Ferenc Világatlasz olaszul Most érkeztek haza a Kartográfiai Vállalat képviselői Frankfurt am Main-ból, az idei könyvvásárról. Több külföldi céggel folytattak közeli szerződéskötéssel biztató tárgyalásokat. Az egyik legnagyobb olasz cég a magyarul már közkézen forgó zsebatlaszt olasz nyelvű és a témákat olasz szempontból súlyozó változatban kívánja megrendelni. Svájci, angol és francia cégekkel olyan atlasz elkészítéséről tárgyalnak, amely a világ közlekedési, szállítási és hírközlési összeköttetéseit dolgozza fel angol, francia és német nyelven. Ugyancsak a frankfurti megbeszélések alapján készítenék el a magyar térképésze«: a nyugatnémet Grieben útikönyv-sorozat Szovjetunióval foglalkozó kötetének térképanyagát. KATÓN ASlROK... Elszomorító látvány Mint a Hazafias Népfront rácvárosi szervezetének titká-; ra múlt év őszén az alkotmányügyi bizottságok városi j ülésén szólaltam fel e tárgy- I I ban és memorandumomat dr. Takács József városi HNF titkárnak átadtam. | ígéret hangzott el, hogy az ! illetékes helyre fog jutni. I Hiszem, hogy el is jutott, j Ezzel szemben az állapot maradt a régi a mai napig. Egyeseknek ez, lehet, baga- tell ügy, de állíthatom, hogy sok tízezer pécsinek szívügye. Hiszem, hogy a cikk azért íródott, hogy végié rádöbbenjenek az illetékesek is súlyos mulasztásukra. Hogy tegyenek valamit! Mert a látvány nemcsak elszomorító. hanem lealázó is. Két hét múlva jön a halottak napja. Ismét virágba borul a pécsi temető. Tehát sürgősen tenni kell. Még nem késő. Kapcsoljuk be a mozgalomba az úttörőket! Gombos József, a HNF rácvárosi titkára Ők nem ismeretlen katonák? A pécsi sirkertben egyetlen hozzátartozóm sincsen, mégis minden évben, november 2-án, a halottak napján kimegyek a temetőbe és felkeresem az ott nyugvó, az első világháborúban hősi halált halt katonák sírjait. Miért teszem ezt? Mert ezek egykori bajtársaim. Valahányszor felkeresem őket a temetőben, mindig a legelhanyagoltabb, leggazosabb sírt hozom úgy-ahogy rendbe. Az elmúlt évben egy Péczeli Ferenc nevű, 20 éves ifjú katona sírjára tettem virágaimat. Persze a többi sír, hiszen elég sok van ott, továbbra is gondozatlanul és virág nélkül marad. Áldozatok voltak Magam is megjártam az első háború poklait, örömmel olvastam hát a Dunántúli Napló cikkét. Igaza van Békés elvtórsnak, nincs azoknak a szegény embereknek bűnük, áldozatok voltak valahányan. Javaslom, hogy a fiatalok — katonák, iskolások — vegyék gondozásukba az elhagyott katonasírokat. Emberséges, szép cselekedet lesz. Ha a városnak lesz erre ideje, ereje, csak megbecsülést szerez magának. Herényi János nyugdíjas, Pécs Jól van ez így, helyes ez? Nem lehet kétséges, hogy mind Pécs város lakossága, mind fiatalsága, az iskolák növendékei, lelkesedéssel segítenének e sírok rendbehozásában. Befejezésül engedjenek meg egy kérdést: ha a hozzánk érkező magasrangú vendégek megkoszorúzhatják az ismeretlen katona sírját, akkor miért nem gondolnak az illetékesek arra is, hogy e város temetőjében is sok ilyen halottunk pihen, s illendő volna ezeknek a sírjait is gondozni és legalább halottak napján virágokkal feldíszíteni. Bende Lajos Rendbehozzuk a sírokat Telefonon kaptuk tegnap délután az értesítést: a me- csekaljai általános iskola 710. számú Móricz Zsigmond Úttörőcsapata elvállalta a pécsi köztemetőben nyugvó első világháborús katonák sírjainak rendbehozását. ■— Légrádi Istvánná tanár, úttörőcsapatvezető elmondotta, hogy a kis önkéntes társadalmi munkások október 20-án, délután 3 órakor mennek ki először a temetőbe. Elhatározásuk, hogy november elsejére valamennyi sírt kigyomlálják, illetve lehetőségeikhez képest rendbe hozzák. Október 21—22.: Országos pedagógiai konferencia Az Országos Pedagógiai Intézet neveléstudományi tanszéke, a TIT országos pedagógiai választmánya, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem neveléstudományi és lélektani intézete, a Magyar Pedagógiai Társaság Csongrád megyei tagozata, a Csongrád megyei Tanács művelődésügyi osztálya és a Makói Városi Tanács művelődésügyi osztálya október 21-én és 22-én országos pedagógiai konferenciát rendez Makón. A tanácskozáson az egésznapos iskolával kapcsolatos, öt esztendővel ezelőtt kezdett kísérletek eddigi eredményeit és tapasztalatait összegezik, s egyidejűleg tudományos szinten elemzik a kísérlettel összefüggő további feladatokat, munka- módszereket. alan rovat MIRE JÓ A QRAFOLÓQIA! Kom olyt Olvasom, meg hála a tv- nek, ahol bűnügyi és kémtörténetekben látom is, hogy mind nagyobb szerephez jut a grafológia. Én minden új és sámángyanús tudomány úttörője és verebe vagyok. Ezt is a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Viharos ifjúságom javarésze a grafológia jegyében zajlott le és mindazoknak a hölgyeknek, akikbe szerelmes voltam, í.z írását valamikor lelkesen, részletesen elemeztem. Egyszer nagy gyakorlati hasznát is láttam az anti világban, amikor sorkatonának berángattak és Tamás Mihály szakaszvezető úr atyai körmei közé kerültem. Ahogy így visz- szaemlékszem rá, nem volt nagy eszű férfiú, mindössze a lóhoz értett, de nem nélkülözött a humora bizonyos bel- phegori elemeket. Volt benne valami az ó-angol humorból is. Legszebb népszokása az volt, hogy takarodó után végigjárta a szobákat és stentori hangon felüvöltött: — Patákat ki! Erre kidugtuk szép talpainkat, ő pedig a lovagló pálcájával megbökte azt, amelyet koszosnak talált és felordított: — Indíts a kerekes kútra! A vízcsap két szobával arrébb volt, a kerekes kút fél mérföldnyire a laktanya sarkában. A vízcsapból magától folyt a víz, a kerekes kutat hajtani kellett. Én ^ nem tetszettem neki, úgyhogy beosztott az istálló őrségbe. Az istóllóőr feladata rendkívüli szakképzettséget igényelt. Ehhez három dolog tartozott. Egy pitliszerű alkalmatosság, amit a ló alá kellett tartani, ha az kisdolgot mél- tóztatott' végezni. Ezt a lovak előre jelezték. A nagyobb kandlit. vagy lapátszerűséget akkor markolta meg az ember, ha a ló nagydologra gondolt. A vasvilla akkor kellett, amikor az ember elkésett. Akkor szalmával együtt elvittük a gyalázatot. Lelkiismeretes ember lévén, mindazt a feladatot, amit a katonai hatalom ez alkalommal rámruházott kifogástalanul elvégeztem. Ekkor állított be, 'úgy éjféltájt, gondviselő patrónusom. Mindenütt rend, a szalma kristálytiszta és fehér. Látszatra hibát találnia lehetetlennek tűnt. Ebben áz időben még üdezöld voltam és elgondolni sem tudtam, hogy most mi következik. Gondviselőm és vezérem megragadta a vasvillát, félretolta a tiszta felső szalmaréteget és alatta mintegy 30 cm-es rétegben ott virított a mintegy 3 hónapra tehető lucskos trágya. Az elődök bűnei. A további nem érdekes. Hajnali négy órakor még cipeltem a trágyát és az inam is roskadozott. t Éreztem, ha ez így megy tovább, végem. Hogy mégsem, azt kizárólag a grafológiának köszönhetem. Ült ugyanis egyszer az asztalnál gondviselőnk és rótta, véste a betűket. Én mögötte álltam és kihasználva a lélektani pillanatot, azt mondtam: j — Ejnye, de érdekes írás ez, 1 szakaszvezető úri Felordított! — Miféle marhaság ez?! — Ebből az írásból mindent meg lehet mondani! Először lemarházott, de a bogár már bent volt a fülében és addig dünnyögött maga elé, meg hitetlenkedett, amíg végül bekapta a horgot és azt mondta: — Nem hiszek én magának ugyan egy betűt sem, de mit tud ebből megmondani ? Én aztán lelkiismeretesen elmondtam, hogy ez nagyműveltségű ember írása, aki csak az ellenségei miatt nem lett vezérkari tiszt, kedves, tehetséges, jóhumorú, melegszívű ember. Rámnézett, mint az egyszeri legény az állatkertben a zsiráfra és azt mondta: — Csuda!... kis szünetet tartott és megkérdezte: — Más írásból is tud valamit mondani? Vérszemet kaptam és buzgón bizonygattam. Odaadott egy írást. Nem volt nehéz kitalálnom, hogy ] kié, mert gyakorta viháncolt 1 a kapu alatt egy jobb sorsra érdemtelen repedtsarkúval. Nahát én ezt a hölgyet kineveztem európai műveltségű zárdaszűznek és az előbbi nagy ember méltó társának. Tovább, akár el se mondjam. A kerekes kút nevű műintézményt többé nem kellett felkeresnem, az istállóőrség úgy lekopott rólam, mint a régen fürdött honfitársunkról a kosz Harkányban. A legnagyobb csoda azonban később következett be. Nehéz napok vártak ránk. Az ember már rég nem volt olyan fürge katona, mint az elején. Éppen kint voltam a szobából, amikor Tamás apánk vizitelt. Buzgón felsepertette fogkefével az ágy alól a cérnát, gyufát és más ilyen szembetűnő nagyobb tárgyat, amikor valami állati ötlet folytán benézett a kályhába. Kétszer elájult és utána kihúzott egy pár nya- kigsáros csizmát. Levegő után kapkodott, de ez az ordítozás- ban nem zavarta, és a tettest | követelte. Véleménye szerint [ a laktanyában nem lehetett sáros csizma, de ha már akadt, annak megőrzésére a kályhát nem találta elég jónak. — Kié ez? — ordítozott. Pillanatok alatt bemószeroltak. y — A Szőllősyé! Patrónusom maga elé meredt. Lelkében a tudományom iránti áhítat pankrációt folytatott a kályhából klrángatott sáros csizma elképesztő látványával. A csata az előbbi javára dőlt el, a szájtátva és megdöbbenéssel bámuló gyülekezet kezébe nyomta a csizmát és azt mondta: — Pucolják ki! Ebből remélem látják, hogy a grafológia hasznos és gyakorlati tudomány. Még a fentieken kívül is felhasználható valamire. Ennek révén el lehet mondani bármelyik barátunkról, vagy ellenségünkről a tökéletesen igaz, mindenben helytálló véleményt is. Ezt azonban nem ajánlom, mert ebben az esetben már nem barátaink és nem ellenségeink lesznek, hanem csupán ellenségeink. SzőUősy Kálmán 1 k
