Dunántúli Napló, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

\ KÚ9. október 13. Dunantau napio Mi történt a soiiio»va[)áli tsz-ben? Egészen röviden az, hogy a tsz volt vezetői ésszerűtlen gazdálkodásukkal csődbe jut­tatták a termelőszövetkezetet. Egy és háromnegyed év alatt hibát hibára (műhibát műhi­bára) halmoztak. De nemcsak egyszerűen rossz gazdák vol­tak, becsületüket is feláldoz­ták. Nem álltak önként félre az útból, holott már korábban rádöbbenhettek, az élet, a gazdálkodás követelményei meghaladják képességeiket. Amennyire rossz gazdáknak bizonyultak, annyira igyekez­tek jó kozmetikusnak lenni. Meghamisították a tavalyi mér­leget. A szigetvári Járási Ta­nács pénzügyi osztálya ter­melőszövetkezeti csoportjának vizsgálata szerint közel 2 mil­lió forintos hamisításról van szó. Fiktív adatok szerepelnek a mérlegben, olyan tételek, amelyek mögött valójában nincs semmi. Tavaly, január elsejével há­rom tsz egyesült, a somogy­apáti, a somogyviszlói és a somogyhatvani. Titkos szava­zással a két jelölt közül Bá­nyász Istvánt választotta meg elnöknek a tagság. Az egye­sülés általában nem ígért si­ma startot, a gondok is össze- geződtek. Nem véletlen, hogy a járás vezetőinek fokozott fi­gyelme kísérte kezdettől fog­va a somogyapáti tsz gazdál­kodását. Szó sincs arról, hogy be akartak volna avatkozni, hiszen a szövetkezeti önálló­ság szent, a gazdálkodás kér­déseiben a tsz felelős vezetői maguk döntenek. De már kez­dettől fogva tudták, nem a legszerencsésebb a tsz vezetés összetétele. A tönkremenés útja Ebben az egy' és háromne­gyed évben a szigetvári Járási Tanács mezőgazdasági osztá­lyának vezetője, segítő szán­dékkal, sokszor járt a somogy­apáti tsz-ben. Személyesen győződött meg arról, hogyan dolgozik a szakmai vezeték, Már tavaly, vetéskor, egy ha­tárjárás után voltak észrevé­telei, javaslatai. A tsz vezetői ram vitatkoztak, elismerték, igaza van. De maradt minden >■ régiben. A nyáron már ko­moly bírálatot kapott a so- 3 togyapáti tsz elnöke. Miért volt nyugtalan az osztályveze­ti? Mert azt tapasztalta, hogy <'.z aratással párhuzamosan <vak csigalassúsággal folyik a talajmunka, a gépek álltak, 3 .agyrészt meghibásodva, javí­tásra várva. Látszott, nincs aki kézben tartaná a dolgot. Eljött az ősz. Az őszi szántás csak döcögött. Kilencszáz hold tavaszra maradt. Nem készí­tették elő megfelelően az őszi vetések alá sem a talajt. Száz­ötven hold takarmánybúzát már el sem tudtak vetni. A tavalyi, harmadik negyed­évi mérlegnél már előre ve­tette árnyékát a mérleghiány, cie nem csináltak különösebb problémát a dologból. A tsz- \ ezetők fogadkoztak, nyuga­lom, várjuk meg a zárszám­adást, év végére nem lesz baj. I Aztán elkövetkezett a zár­számadás. Mindjárt az első, üzemegységi közgyűlésen a vezetőség beszámolója önkriti­kus volt. A tsz ellenőrző bi­zottság ennél részletesebben értékelte a munkát, különféle hiányosságokra hívta fel a vezetők figyelmét. Ügy nézett ki, a tagság megbocsátott, el­végre türelmi idő is van a vi­lágon, az idén majd másképp lesz. A meghamisított mérlegada­tok persze nem sejtették, hogy a tsz a legjobb úton van a tönkremenés felé. A mérleget aztán, annak rendje módja szerint, bevitték a járási ta­nács pénzügyi osztálya tsz cso­portjához, ahol, feladatuknak megfelelően, csak számszaki­lag vizsgálták meg. Mindent rendbenlevőnek találtak. In­tézkedések is történtek a tsz- ben, több vezetőt leváltottak, de ezek a személycserék sem voltak minden esetben szeren­csések. És folytatódott az ésszerűt­len gazdálkodás. Csak két jel­lemző, ordító műhibát. A helytelen vegyszerezés követ­keztében 136 hold fő vetésű ku­koricából silókukorica lett. Nyáron megetették a halakkal a tavalyról maradt csávázott, tehát higanyt tartalmazó bú­zát. A KÖJÁL természetesen közfogyasztásra alkalmatlan­nak nyilvánította a halakat. Csak mellesleg, a főagronó- mus azelőtt egy halgazdaság vezetője volt. Nem használt a bírálat Felvetődik rögtön a kérdés,; nem látták mindezt a járás vezetői, s ha igen, miért szem­lélték tétlenül? Nos, látták az aggasztó helyzetet, mert sok jelzés befutott, hogy bajok vannak a somogyapáti tsz- ben. Többször és többen is próbáltak az elnökre hatni. De nem használt a sok kritika, figyelmeztetés. Az elnök, a sze­mélyes beszélgetésekkor, meg­hallgatta, de nem fogadta meg i a jótanácsokat. Nyárra már | nagyon kritikussá vált a hely- zet. Kétség nem fért hozzá: a somogyapáti tsz vezetősége alkalmatlan a vezetésre, to­vábbi ténykedésük csak újabb károkat okozna, a tagság elé kell vinni az ügyet. Aztán ideiglenesen mégis félretették, nehogy zavart keltsenek az aratási munkákban. Közben már a banktól is érkezett átirat a járási tanács tsz csoportjához, hogy a so­mogyapáti tsz kezd hitelkép­telen lenni. A tsz-csoport mun­katervében augusztus második felére tűzte ki a revízió idő­pontját. Tudni kell, hogy az új mechanizmus szellemének megfelelően megszűnt a tanács gyámkodása; elleniben minden évben . a helyszínen, tételesen ellenőrzik a mérleg valódisá­gát. De mielőtt még erre sor került volna, a somogyapáti tsz ellenőrző bizottsága leve­let írt a tsz-csoportnak, tart-» son ellenőrzést a tsz-ben. Ez már komoly figyelmeztetés volt. Á pénzügyi osztály szak­emberei kiszálltak, és megál­lapították a hiányt. Az augusztus végi revízió napvilágra hozta a manipulá­ciókat. Kibuktak a fiktív téte­lek. Hogy papíron megemelték a. kukorica készletet, hozam­többleteket könyveltek el, to­vábbá nem szerepeltették a mérlegben különböző esedékes tartozásaikat, összesen közel kétmillió forinttal hamisítot­ták meg a tavalyi mérleget. A revíziót követően már gyorsan peregtek az esemé­nyek. A különböző fórumo­kon, máj<3 pedig a tagság előtt feltárták a szomorú valóságot, a hamisítást. Az elnök beadta a lemondását. Szeptemberben g közgyűlés felmentette az el­nököt, megszüntette a függet­lenített elnökhelyettesi stá­tuszt, s kijelentette, a főagro- nómus és a főkönyvelő mun­kájára a továbbiakban nem tart igényt. Teljesen új veze­tőséget választottak. Íme így jutott csődbe egy és három­negyed év alatt egy jobb sors­ra érdemes gazdaság. Sok munka vár az új vezetőségre Az új vezetőségnek — élén Borbás János elnökkel, aki előzőleg a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályának volt a vezetője, s mellesleg az év végéig az almamelléki tsz elnöki tisztét is betölti — ne­héz dolga lesz. A mérlegha­misításon túlmenően a szövet­kezet az idén nemlétező kész­letre 730 ezer forintos hitelt vett fel, hogy a tagok részese­dését kifizethesse, továbbá a tavaly 444 ezer forintért vásá­rolt üszőket az idén fizették ki. A pénzügyi helyzet ka­tasztrofális. A legújabb fejlemény: a Megyei Tanács egymillió fo­rint óvadékot helyezett letét­be, hogy az élet ne álljon meg a somogyapáti tsz-ben. De az ésszerűtlen gazdálkodás kö­vetkezményeit nem viselheti az állam. Ezért szanálási el­járást folytatnak .le, a tsz- nék szanálási hitelt kell fel­vennie. A somogyapáti tsz kárvallott tagságát mindez annyiban érinti — sajnos —, hogy amíg a hitelt vissza nem fizetik, csak a garantált része­sedésüket kaphatják meg. Ügy hiszem, ezek után nem szükséges az ügy tanulságait taglalni, hogy ■ például az ön­állóság nagyobb felelősséggel jár, és így tovább, a tények­ből a tanulságok könnyűszer­rel leszűrhetők. A vizsgálat majd azt is ki­deríti, hogy volt-e szerepe az egyéni haszonlesésnek. Mert a bűnvádi feljelentést — a zár­számadás meghamisítása nyil­vánvalóan bűntett — megtet­ték a járási ügyészségen. Miklósvári Zoltán A magyar áruk sikere Damaszkusziban A HUNGEXPO-nál összes!- j j tették az idei Damaszkuszi j Nemzetközi Vásáron részt vett 15 magyar külkereskedelmi j ! vállalat eredményeit. A ran- | gos nemzetközi vásáron a ma- j gyár kiállítók idén érték el a ' ! legnagyobb anyagi sikert: a bemutatott áru legnagyobb ré- ! sze a helyszínen elkelt és kü- j lönféle termékekre pótszállí­tási szerződéseket is kötöttek. A vásár alkalmával 45 000 dől- ! , lár értékű megrendelést kap- | tak a festék a kozmetikai és ! ■ más használati cikkek értéke­sítésével foglalkozó magyar vállalatok. A MOGÜRT Die-j sei próbapadjai is vevőre ta- | láltak. A TECHNOIMPEX J j már a kiállítás alkalmával j 30 000 dollár értékű szerszám- | gépet adott el, ezek egy része esztergapad, oszlopos fúró- és j maróberendezés. További szál- j j Utasokra is kötöttek szerző- i dést, ennek értéke 110 000 dol­lár. Sikere volt a MOM geo­déziai műszereinek is. Élet-halál verseny a Balatonban Tüzelőszállítási gondok Várni türelmesen Egy hónapra vállal luvart az AK.OV Miért nem nyáron? — Kevés a kocsi A hónapok óta tartó ku­tatómunka fényt derített arra, hogy a magyar ten­ger reprezentatív halfajtá­ja, a fogas-süllő még mos­tohább körülmények között él, mint korábban. A halak béltartalom-vizsgálatai azt mutatják, hogy a süllő táp­lálkozásában lényeges vál­tozás következett be. A sül­lő kifejlett, ragadozó korá­ban elsősorban a vágódur- bincs nevű takarmányhalon élt. Ez a fajta azonban rendkívül meggyérült a tó­ban és már nem nyújthat elegendő táplálékot a sül­lőnek. A kényszerűség ét­rend-változtatásra késztette a fogas-süllőt: a vágódur- bincs helyébe a balatoni küsz lépett. A kutatók a halak gyo­mortartalom vizsgálatainál arra a következte'ésre ju­tottak, hogy a küsz népe­sebb állománya sem oldja meg a süllő táplálék-gond­jait. Ennek oka valószínű­leg az, hogy a küsz sokkal gyorsabban úszó hal a vi­szonylag lustamozgású vá- gódurbincsúál. A sftPtf és a küsz között a valóságos élet-halál versenyben gyak­ran a küsz bizonyul gyor­sabbnak. Ha valaki bemegy a TÜZÉP fuvarvállaló irodákba Pécsett, arról értesül, hogy a kifize­tett szenet az AKÖV egy hó­nap múlva fogja hazaszállí­tani. Ha ez a határidő nem felel meg. megy tovább, egyezkedik a fuvaros szövet­kezettel: — koránt sem biz­tos, hogy vállalják a haza- szállítást. Az idén sem szerezték be idejében a tüzelőt az embe­rek Pécsett! — mondták a Pécsi—Szekszárdi TÜZÉP köz­pontjában. — A megyében másutt szállítási probléma nincs, csak a megyeszékhe­lyen. Keresztvölgyi József, a TÜ­ZÉP áruforgalmi főosztály- vezetője elmondta, hogy míg Pécsett a TÜZÉP a második negyedévben 23 és fél ezer tonna tüzelőt értékesített, ad­dig a harmadik negyedévben 41 ezer tonnát; ennek a mennyiségnek is túlnyomó részét szeptemberben. Októ­ber félhónapjában a harma­dik negyedév átlagfélhónap- jához képest mintegy 10 szá­zalékos növekedés van. Ha a naponta történő eladást néz­zük a következő a helyzet: a második negyedévben naponta 261 tonna, a harmadik ne­gyedévben napi 453 tonna, októberben pedig több mint 500 tonnát értékesítettek. Természetesen a szállítás a nagymérvű igényekkel nem tud lépést tartani. Mindig is volt torlódás a szállításokban, ez a forgalom idényjellegéből adódott, de ilyen nagymérvű még soha­sem. Erre kerestünk választ — Több okot említhetnénk — mondta Makai József, a TÜZÉP szállítási és üzemelte­tési osztályvezetője, — töb­bek között a szállítási kény­szer megszüntetését is. Korábban a vállalatokat rendelet kötelezte, hogy téli tüzelőanyaguk egy részét nyá­ron vegyék át, most ez meg­szűnt. Sőt, az eszközlekötés és a kamatterhekből adódó gazdaságossági megfontolások egyértelműen azt kívánják, hogy minél később szerezzék be a tüzelőt. így a vállalatok tüzelőszer szállítása a legna­gyobb szállítási idényre to­lódott át. — Köztudott, hogy tavaly január elseje óta megszűnt az úgynevezett központosított szállítás, most bárki fuvaroz­hat. Ennek az intézkedésnek a | célja, éppen a konkurrencia ! megteremtése volt a fuvaro- I zásban. Azt reméltük, ez a [ fuvarozás meggyorsítását je­lenti majd. Az AKÖV-nek ilyen ala­csony árszínvonalon nem gaz- | daságos a* fuvarozást vállalni. ■ Jelenleg naponta 210 tétel ha- ! zaszállítását vállalják. Ez 1 igen kevés. j — Hol a konkurrencia? — Elméletileg a megalakult ! fuvarozó szövetkezet, mely a I magánfuvarosokat tömöríti. ! Kicsi a kapacitásuk. Szerve­zettségük nem vállalati jel­. legű. A tüzelőszállítás komoly gondot jelent az AKÖV-nél is. — Amit vállaltunk, azt a napi 210 tételt, azt most is fenntartjuk! — mondta dr. Károly József, a 12-es AKÖV áruforgalmi osztályának veze­tője. — Sőt a vasárnapi szál­lítást is bevezettük. — A fuvarozási kényszer : megszűnésével a TÜZÉP-nek korábban biztosított gépkocsi- parkot csökkentették? — Jelenleg is — mint az előző években — 20—25 kocsi szállít tüzelőt naponta. Akár­mennyi lenne a fuvarozási díj, akkor sem tudnánk több teherkocsit biztosítani. Nagy vállalat vágjunk, ezt a szá­munkra előnytelen áron is fuvaroznánk — kibírjuk, de mivel? Még az ígért gépko­csikat sem kaptuk meg az idén! — A jövőben mi lenne & megoldás? — Szerintem nyáron a vá­sárlóknak nyújtson kedvez­ményt a TÜZÉP, a tüzelővá­sárlásnál, a szezonban emelje az árakat, így lehet csak rá­szorítani a lakosságot, hogy , beszerezze a tüzelőanyagot idejében. A tanács most már „ve­szett fejsze nyele”. Türelem­mel várni kell, nincs más megoldás. — Egy tanulságot azonban le kell vonni: Ne fázzunk nyáron megvenni a tüzelőt, így majd nem fázunk télen! (Mécs) Korunk kérdései 1, A szocialista világrendszer szerepe Korunk valamennyi haladó és forradalmi erői közt legje­lentősebb a szocialista világ­rendszer. A szocialista világ- rendszer léte, erősödése, befo­lyásának növekedése hatal­mas jelentőségű a tőkés világ haladó és demokratikus erői és a nemzeti függetlenségé­ért harcoló népek számára. A szocialista országoknak nem­csak a puszta léte segíti a vi­lág elnvomottait, hanem egy­re növekvő politikai, gazdasá­gi, katonai és erkölcsi fereje is. A szocialista világrendszer létrejöttét először a Szovjet­unió Kommunista Pártja XX. kongresszusa tárta fel, amikor a Központi Bizottságnak a nemzetközi helyzetről szóló beszámolója megállapította: „Korunk fő jellegzetessége az, hogy a szocializmus túlnőtt egy ország keretein és világ- rendszerré vált. A kapitaliz­mus erőtlennek bizonyult ar­ra, hogy megakadályozza ezt a világtörténelmi folyamatot. A két ellentétes, különböző törvények alapján és ellenté­tes irányban fejlődő gazdasági világrendszer — a kapitaliz­mus és a szocializmus egy­idejű fennállása megmásítha­tatlan ténnyé vált." Az SZKP XX. kongresszusa nemcsak feltárta a nemzetközi erővi­szonyokban történt történelmi jellegű változást a szocializ­mus javára, hanem a szocia­lizmus világrendszerré válásá­ból egy sor fontos elméleti, politikai következtetést vont le a nemzetköri kommunista és munkásmozgalom egésze, de az egyes országok kommu­nista és munkáspártjai számá­ra is. Ilyen kérdések: a két rendszer békés egymás mel­lett élése; a háborúk elhárítá­sának lehetősége napjainkban; és a szocializmusba való át­menet formái a különböző or­szágokban. A marxizmus—le- ninizmus tanításait e kérdé­sekben továbbfejlesztette az új világhelyzetnek, az új erő­viszonyoknak megfelelően, s ezzel mintegy példát mutatott a marxizmus—leninizmus al­kotó alkalmazására. A kommunista és munkás­pártok 1957-es és 1960-as moszkvai nemzetközi tanács­kozásai, amelyeken 64, illetve 81 kommunista és munkáspárt képviselői vettek részt, a XX. kongresszus ezen útmutatásai­ból kiindulva kidolgozták a kommunista világmozgalom fő irányvonalát., amelynek lénye­ge: harc az imperializmus el­len, a békéért, a demokráciá- ért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. A két moszkvai tanácskozás tovább­fejlesztette a XX. kongresszus által feltárt megállapításokat a szocialista világrendszerről, annak szerepéről is. Az 1957­es nyilatkozat megállapította: „Korunk alapvető tartalma, a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet — ma már az egész világ lakosságá­nak több mint egyharmada — több mint 950 millió ember lépett a szocializmus útjára és építi az új életet.” A szocializmus erőinek ha­talmas fejlődése ösztönzőleg hatott mind a kapitalista or­szágokra, mind a gyarmati népek harcára. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista építés eredményei a többi szocialista országban egyre nagyobb hatást gyako­rolnak az elnyomott népekre, valamennyi ország munkás­osztályára. dolgozóira. Mind­azok az eredmények, melye­ket a szocialista világrendszer a dolgozók anyagi és kulturá­lis életszínvonalának emelésé­ben, a tudomány, a technika területén, a demokrácia és a "szabadság biztosítása terén el­ér, követendő célként, példa­ként állnak a kizsákmányolás, az elnyomás alatt élő népek előtt. A szocialista országok fejlődésének egész eddigi me­nete, tapasztalatai igazolják Leninnek azt a jövendölését, hogy „a győztes szocializmus országai főleg a gazdasági épí­téssel gyakorolnak befolyást a világforradalom fejlődésére”. „A szocialista világrendszer mindenekelőtt növekvő gazda- i sági hatalmával járul hozzá az imperializmus ellenes erők közös ügyéhez” — állapítja meg a kommunista és mun­káspártok 1969. évi moszkvai nemzetközi tanácskozása. Az új típusú nemzetközi gazda­sági kapcsolatok nyomán az elmúlt 25 évben a KGST-ben tömörült országokban gyöke­res átalakulások, történelmi jelentőségű változások mentek végbe a népgazdaságban is. Lerakták a szocializmus alap­jait és a szocializmus teljes felépítésének időszakába lép­tek. A társadalmi termelésben az ipar szerepe valamennyi országban egyre nagyobb je­lentőségre tesz szert A szocialista országok gaz­dasági fejlődésében egyre in­kább növekszik a KGST sze­repe. A szocialista országok időben felismerték, ha jobban kihasználják a nemzetközi munkamegosztás adta lehető­ségeket, akkor a szocialista országok térnyerése még gyor­sabb és nagyobb lehet. Ez a felismerés hozta létre a KGST alapelveinek megváltoztatását és a szocialista integráció elvi és gyakorlati kérdéseivel való foglalkozás előtérbe kerülését. A szocialista világrendszer országainak növekvő részará­nya a világtermelésben döntő hatással bír már ma is a nem­zetközi politika alakulására, a világesemények menetére. A szocalista országok részesedése a világ ipari termeléséből 38 százalék! A két világrendszer harca jelenleg a nemzetközi osztály­harc fő formája. Ennek mene­te dönti el sikerül-e megmen­teni az emberiséget — száz és százmilliókat az atomháború tói; sikerül-e megmenteni azo­kat az anyagi és szellemi ja­vakat, amelyeket az emberi­ség évszázadok során létre­hozott. „Korunkban a világ- fejlődést a két ellentétes tár­sadalmi rendszer közötti ver­seny alakulása és eredményei határozzák meg” — állapítot­ta meg a kommunista és mun­káspártok moszkvai tanácsko­zása 1957-ben. A világ vala­mennyi népének alapvető ér­deke, hogy a két világrend- szer közt folyó verseny a gaz­dasági élet és az ideológia te­rületére korlátozódják és ue váljon háborúvá a két világ- rendszer közt, mely az atom­háború veszélyét is magában hordja. Nem véletlen, hogy a kommunista és munkáspártok munkájában központi helyet foglal el napjainkban az im­perializmus elleni harc, az összes antiimperialista erők akcióegysége. A kommunista és munkás­pártok ezévi moszkvai nem­zetközi tanácskozásán is a há­ború és a béke, a békés egy­más mellett élés kérdése állt többek között a vita előteré­ben. A kérdéssel szinte vala­mennyi felszólaló nagy fele­lősséggel foglalkozott. Brezs- nyev elvtárs beszédében arra figyelmeztet, hogy „óriási hi­ba volna alábecsülni az im­perializmus által, mindenek­előtt a világreakció fő ereje, az amerikai imperializmus ál­tal támasztott háborús ve­szélyt ...” Rámutatott arra, hogy „a szocialista vívmányok megvédésére erőre is szükség van, mégpedig nem kis erő­re .. A kommunista és munkás­pártok ez év júniusában meg­tartott nemzetközi tanácskozá­sa a szocialista világrendszer szerepéről, jelentőségéről szól­va megállapította: „Az embe­riség fejlődésének fő útvona­lát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő határozza meg.” A szocialista világrendszer: az imperialista­ellenes harc döntő ereje. Bánfai Józsefoé

Next

/
Thumbnails
Contents