Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-06 / 206. szám

19£9. szeptember 6. Dimantmt napló Miért korszerűtlen Pécs közvilágítása ? Gyér fényű főútvonalak — Akik a városra hárítják a terheket Külön tanulmányterv készül a probléma megoldására A széthordott lelet — Korszerűnek tekinthető-e Pécs közvilágítása? — tettük fel a kérdést Mayer Nándor villamosmérnöknek, a DÉ- DÁSZ csoportvezetőjének. — Válasz helyett hasonlít­suk össze Pécs közvilágítását Kaposvár, Szekszárd, Keszt­hely, Zalaegerszeg és Nagy­kanizsa városokéval — java­solta a főmérnök. — E váro­sok ugyanis mind a DÉDÁSZ működési területéhez tartoz­nak, így adataikat jól ismer­jük. Megelőztek bennünket felért az de- ha az Az összehasonlítás egy válasszal, hiszen rült ki belőle, hogy ezer főre jutó fénycső- és hi­ganygőzlámpa helyeket néz­zük, akkor Pécs az utolsó, ha pedig csak a higanygőzlámpa helyeket vesszük, akkor Pécs ez ötödik a hat város közül. Többen felvethetik, reális-e az ilyen összemérés? Feltét lenül, hiszen a szakember mind a hat városnál csak a belterületeket és főforgalmi utakat, tehát azokat a helye­ket vette figyelembe, ahol korszerű higanygőzlámpákkal, s — a már kevésbé modern, tíe még elfogadható — fény­csővel világítanak. Ha tovább bogozgatnánk a témát, köny- nyen kiderülhetne, hogy Pécs helyzete még rosszabb, mint t.z adatok mutatják, hiszen t gy 20—30 ezres városban egyetlen központra és néhány fontosabb útvonalra koncent­rálják a közvilágítást, míg e gy 140: ezres városban már t bb — ilyen,, vagy olyan jel- 1 :-gű — centrum illetve ma­gasabb kategóriába sorolt for­galmas út található, az ilyes­mik pedig nagyon sokat szá­mítanak a közvilágításnál. ■ Maradjunk azonban a min­denkit érdeklő Pécsnél, ahol csak az új városrészek — t jmecsekalja, Meszes — meg- ■v ilágítása tekinthető korsze- r 'nek és teljesnek. A fényár- 1 in úszó fontos belvárosi ut- < ikról, terekről, például a Széchenyi térről sok olyan sötét utca nyílik, mint a I.éryné, vagy pedig a Mun- 1 ácsy Mihály utca. Az egész , 1. kerület világítása rossz, Meszes és még néhány út­vonal kivételével. A DÉDÁSZ ^ alamint a Városi Tanács szakemberei az egész 6.-os út átmenő — tehát a Budai vámtól a Szigeti vámig ter­jedő szakaszával elégedetle­nek. mert nincs elég fényerő, r am egyenletes a megvilágí­tás, következésképp nem elég biztonságos a közlekedés. Ha­sonlót mondanak a Tolbuhin, Mohácsi, Bajcsy-Zsilinszky és Siklósi útról, tehát a város legforgalmasabb útjairól is. Jellemző a helyzetre, hogy a Siklósi út egy szakaszán még 'közönséges villanyégő világít! és a DÉDÁSZ illetékesei av­val fogadták munkatársunkat, hogy rövid időn belül össze­ülnek, felmérik a helyzetet, elkészítik a tervet, kiszámít­ják a költségeket stb. s a Városi Tanács vb elé tárják majd a közös elképzeléseket. Ha a terv szerint haladnak a dolgok, akkor 1975-ig, te­hát a következő öt-hat évben nagyarányú közvilágítás-kor­szerűsítési programot bonyo- j lítanak le a városban. Való- ;zínű, öt év múlva is lesz majd panasz, meg mérgelő- dés, hiszen senki sem képes lépést tartani a rohamosan növekvő igényekkel és köve­telményekkel, de talán elér­jük, hogy nem Pécs lesz az utolsó a cikkünk elején em­lített hat dél-dunántúli város j közül. A mai állapotokhoz mérve az sem lesz csekélység! ! Magyar László Tizenhat apró, későrómai kori pénz. Mikor beszálltunk a kocsi­ba, dr. Kiss Attila, a Janus Pannonius Múzeum régésze közölte, hogy az éremlelet, amelynek nyomába szegőd­tünk, korántsem Fazekasbo- dán került elő, hanem Pé­csett, a műszaki főiskola épít­kezésénél. Hogy miért me­gyünk Fazekasbodára ? Mert Jakab Mihály. a múzeum egyik ásatási munkása nem­rég közölte, hogy augusztus 20-án a szebényi búcsúban egyik rokonától azt hallotta, hogy pénzeket találtak a mun­kások az építkezésen. No már most: Kiss Attila kiment az építkezésre, beszélt az emberekkel, de mindössze 1 (egy) éremmel tért meg a múzeumba. Egyesek kijelen­tették. hogy ők nem vittek haza a pénzből, mások ké­sőbbre halasztották az érmek „beszolgáltatását”. Azt állítot­ták viszont, hogy Kiss Mihály fazekasbodai lakósnál van a legtöbb, aki jelenleg éppen betegszabadságon van. A kis faluban, némi kérde- zősködés után, rá is akadtunk Kiss Mihály házára. Felesége, kislánya és egy mérges kutya társaságában fogadott, kissé gyanakodva, majd feloldódó mosollyal azt mondta: Aknamélyítők között Petőcön... másikat a markoló nyomta agyon. Jó bányászok voltak ... Az akna minden méterének van története. Akik itt dolgoz­tak még sok évig meg tudják majd mutatni hol voltak a balesetek. Mint ahogy azt is mondogatják leszállás közben: ........itt fürödtünk”. Itt volt a l egrosszabb. Itt kaptuk 1966 júniusában a percenként 3 ezer literes vízbetörést. Ha egy órával később tudjuk be­indítani a nagyteljesítményű szivattyúkat, elúszott volna az akna. Már 50 métert emelke­dett a víz, csaknem elérte a motorokat, amikor indult... — Hogyan történik a mélyí­tés? — Fúrás, robbantás, a kő­zet felrakása. Négy méteren­ként 50 centi vastag beton­réteggel biztosítunk — mond­ja az üzemvezető — ez ismét­lődik ... — Mennyi robbanóanyagot használtak el? — Több mint 84 ezer kilo­grammot. Szakszerűen eloszt­va, 3 ezer házat fel lehetne ennyi dinamittal robbantani. — És amilyen jól tudunk mi „lőni” — szól közbe nevet­ve Horváth István — még több is sikerülne... Az autó ablakából többször visszanézek a petőci szállító- akna felé. A zöldellő hegyek között feltúrt föld, dombbá nőtt kőrakás, betonfalak lát­szanak. Közben számok jut­nak az eszembe: 50 millió fo­rint értékű állóeszköz szolgált a mélyítés alatt. Óránként 3 szer kilowatt energia igénye volt az itt dolgozó gépeknek, fizenhatezer köbméter betont használtak fel az akna bizto­sításához. És amit Horváth István mondott: Dél-Afrika, aztán Petőc. így áll a világ- ranglista ... Lombos! Jenő Az 1969—70-es tanévre pótbeiskolázást tartunk IPARI TANULOK RÉSZÉRE AZ ALÁBBI SZAKMÁKBAN: kőműves, ács, betonozó-elemgyártó, festő-tapétázó, burkoló, építőipari fehér munka, műanyagburkoló­parkettás. Otthonban történő elhelyezésről, teljes ellátás­ról gondoskodunk. — ösztöndíjat fizetünk. — Munkaruhát és bakancsot adunk. Jelentkezés sürgősen személyesen vagy írásban A 43. SZÁMÜ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT SZAKOKTATÁSI CSOPpRTJÁNÁL, Budapest, XI., Dombóvári út 19. sz. (Megközelíthető a 4-es, 41-es, 43-as és 47-es villamossal.) Szüretelnek To!nában Megkezdődött a borszőlő szüretelése Tolna megyében. A dunaföldvári közös gazda­ságok határában az oportót, a Szekszárdi Állami Gazdaság­ban pedig az újabban meg- J honosított medoc noire-t — és j ugyancsak oportót szednek. A J holdankénti hozamokat a { múlt évinél 1,5—2 mázsával magasabbra, 21,5—22 mázsá­ra becsülik megyei átlagban. Bírságok C7 vízszennyezésért A vidék gyors ütemű iparo­sítása következtében szembe­tűnően gyorsan szennyeződ­nek az ország legtisztább víz­folyásainak tartott Vas me­gyei folyók. A hatóságok igye­keznek elejét venni a vizek szennyezésének. A sárvári cu­korgyárra 800 000 forint bír­ságot róttak ki, a Vas megyei Víz- és Csatornamű Vállalat pedig félmillió forint bünte­tést fizetett vízszennyezésért. itt dolgozik, ezüstkoszorús szocialista brigádjával együtt. I Az elmúlt esztendőben, és az idén is. elsők és aknamélyítő brigádok országos versenyé­ben. — Itt kinn azért már köny- nyebb. — Hát szó ami szó. Nem volt kellemes 48 fokos meleg­ben dolgozni... Még a víz is közel volt a 30-fokhoz. — Hallottam sok vesződség volt a vízzel... Mégis 34 mé­tert mélyítettek havonként. Magyarországon ilyent még nem értek el... ? — Ügy tudom Dél-A£rika az első, aztán Pétőc következik... — A technológiái újítások egész sorát vezettük itt be — szól közbe az üzemvezető — és ez természetesen az ered­ményben is megmutatkozott. A technika tulajdonképpen feltételezi, hogy a dolgozók maguk is találnak ki újat. Ez nálunk bevált. Nem beszélve az emberek helytállásáról __ E lőfordult, hogy a hófúvás miatt nem tudott a váltás ide­jönni. Visszamentek és újabb 8 órát dolgoztak a „kemen­cében”. Fontos volt, hogy fo­lyamatos legyen a munka, mert naponta 75 ezer forint az amortizáció akár dolgoz­nak, akár nem. — Mikor töltötte otthon a karácsonyt? Horváth István elgondolkod­va válaszol. — Amióta „ezt” mélyítjük, nem voltam otthon. Ügyhozta a beosztás, hogy mindig mű­szakom volt. — Mennyi a kereset? — Átlagosan 5260 körül van. — Baleset... ? — Ketten ... Jankovich István szomorúan mondja. — Csák István és Penics Alajos. Az egyiket egy kő. a A petőci akna makettja — A PÉNZEK MIATT JÖTTEK? MINDJÁRT GONDOLTAM. A konyhaszekrényhez ment, s közben közölte, hogy ő már nekiállt megtisztítani a pén­zeket — ettől kezdenek csuk- lani a szakemberek — még­pedig ecettel. De ez szerencsé­re nem árt annyira a lelet­nek. A szám szerint 16 darab apró, későrómai pénz egy pa­pírszalvétában került elő, és Kiss Mihály készséggel elme­sélte, hogyan történt az egész. — Dolgoztunk a gödrökben, úgy augusztus 8—10-e lehe­tett, mellettem a Dietrich ásott, ő találta, nem az én gödrömben volt. Mutatta, hogy mit talált, erre én le­másztam és kotorászni kezd­tem, egy marokra való elő is került, de némelyik mindjárt szétesett, amikor megpiszkálta az ember. Mindjárt híre ment, mindenki akart belőle, én ma­gam is adtam egypárat en- nek-annak. Sajnos, mindjárt kiderül­nek olyan nevek, akiknél pe­dig saját bevallásuk szerint egy darab sincs ... Kiss Mi­hály .olyasmit magyaráz, hogy tervezte: ha Mohácsra megy, majd beviszi a múzeumba. — Vajon, miért nem Pécsre vitte vagy vitték, amikor az nincs is olyan messze az építkezés­től? Vagy miért nem szóltak be telefonon azon-nyomban a múzeumba? — A MŰVEZETŐ AZT MONDTA, HOGY HA BE­JUT A MÜZEUM FÜLÉ­BE, LEÁLL AZ ÉPÍTKE­ZÉS. 1 És a múzeumnak dolgozha­tunk, vagy hogyan is mondta. Kiss Mihály készséggel át­adja a tizenhat .pénzt bár ein t líti, hogy, a munkaruhája zsé-j' bében talán még van egy. Ez­zel a múzeum birtokába jutott érmek száma egyről tizenhét­re emelkedett. A hozzávető­leges becslések szerint viszont legalább száz darab lehetett a lelet. Kiss Attila elmondja, hogy a helyszínen az építkezésnek legalább két-három műveze­tője, továbbá technikusok vol­tak jelen. Iharosi Erzsébet technikus például valószínű­leg húsznál is több pénzt vett magához, a bátyja ugyanis éremgyűjtő... Érdekes módon az egyik művezető is azt mondta Kiss Attilának, hogy „ez kiemelt építkezés”... — Érthetetlen ez a magatartás, annál is inkább, mert 1. a múzeumnak csakúgy fő feladata és kötelessége a lelet­mentés, mint az építőknek az építés, 2. a múzeum nem szokott leállítani sem közönséges, sem kiemelt építkezéseket. Megjegyzendő, hogy a pén­zek semmi értéket nem je­lentenek, tudományos értékü­kön túl. Az azonban komoly hiba, hogy így szétszóródott a lelet. Későrómai — feltehető­leg IV. századi — elásott éremlelet erről a környékről ugyanis nem ismeretes. Az el­rejtésnek valamilyen oka kel­lett hogy legyen, ennek ki­derítése és pontos „betájolá­sa” azonban csak úgy lehet­séges, ha megvan valameny- nyi érem, s a legkésőbbi kel­tezésűből következtetni le­het az elrejtés időpontjára. — Azt a bizonyos gödröt egyéb­ként már lebetonozták, a ré­gésznek nem marad más ten­nivalója, mint hogy megkí­sérli a széthordott érmeket összegyűjteni. Olyan sok esetben adhat­tunk már hírt lelkiismeretes állampolgárokról, akik ilyen­kor azonnal szóltak a mú­zeumnak, hogy most kissé ne­héz szívvel írjuk le: a tettes egy egész építkezés teljes személyzete... (H. E.) 1 Hol a gazda? Kissé különös ez, hiszen a fenti főforgalmi utak a KPM- hez tartoznak, s a 6-os út átmenő szakasza, Tolbuhin út stb. nemrég lett korszerű­sítve. Bár az útügyi szabály­zat azt írja, hogy a városi utakat — köztük a korszerű­sített utakat — csak akkor szabad átadni, ha megfelelő közvilágítással vannak ellát­va, a 6-os és a Tolbuhin utat mégis enélkül adta át a KPM j a városnak. Miért történt így? Ha valaki, a KPM ille­tékes főosztálya nyilván tud­ja, hogy mi van abban a szabályzatban! Minden jel arra mutat, hogy jogosan méltatlankodik a tanács, mert a terhek egy részét egyszerűen áthárítják a városra. A tanács nem ké­pes időben pótolni a hiányo­kat, hiszen a korszerű közvi­lágítás meglehetősen drága. Ha vascsőből készült ostor­nyelet alkalmaznak, akkor 600 ezer, ha vasbetonból ’ gyártott ostornyelet, akkor j pedig 460—600 ezer forint egy kilométer beruházási költsé- j ge. Még a beton-, vagy fa- j oszlopra szerelt csőcsonk is j 200—300 ezer forintba kerül kilométerenként. A Kossuth téri pincék több mint 8 millió forintot vettek el a várostól illetve Pécs út­felújítási keretéből, éppen annyit, mint amennyit a köz- világítás korszerűsítésére szo­kott költeni évente. Ennek fényében még inkább méltat­lan a terhek áthárítása. S bár a Városi Tanács nagyon sokat költött az utak és vele együtt a közvilágítás korsze­rűsítésére az elmúlt években — Rét és Májláth utca, Már­tírok útja, Engels utca stb. — arra nem volt elegendő ereje, hogy gyökeres fordulatot ér­jen el a városban. A számí­tások szerint az sok évet venne igénybe. A közvilágítás ügyének nincs megfelelő koordinációs szerve, intézménye a város­ban s ebből paradox helyze­tek származnak. Amíg példá­ul az Engels utca fényárban úszik, a hozzá vezető Ágos­ton téren illetve Ady Endre i utcában csak sápadt villany- körték pislákolnak. De ez még csak a kisebbik baj vol­na! Sokkal nagyobb baj az, i hogy pillanatnyilag nincs a városnak olyan terve, mely • meghatározná, hogy hol és , milyen módon kerül majd 1 sor a közvilágítás korszerű- sítésére, márpedig egy ilyen ; terv nélkül valóban nem számíthatunk fordulatra. ' ■ Észrevették már Valószínű, sokakat meg­nyugtat majd az a tény, hogy e terv hiányát már az illeté­kes vezetők, szakemberek is észrevették. Hirdi Ferenc, a ! s Városi Tanács építési és köz- i lekedési osztályának vezetője s Már csak a félig ledőlt fa­iak jelzik az ideiglenes szál­lítógépház épületét. Romos gépalapok és egy árva motor árulkodik az egykori szállító- berendezésről. Pedig kár lenne megfeledkezni róla: 85 ezer köbméter kőzetet szállított ki, 1506 tonna vasat és több mint 150 vagon aknaszerelvényt „vitt” a mélységbe. Szomorú látvány a pusztulása. Az em­berek is megszokták ... Hiá­ba. A romokon túl már szere­lik az új, petőci szállítóakna tornyának csúszózsaluzatát. Azt mondják a toronynak isodájára fognak járni. A ma­kettről úgy tűnik igaz lehet .:. Az alap már kész. Mint egy erődítmény-rendszer. Tíz és iélezer köbméter földet „dol­goztak ki”, 1700 köbméter be- ;ont és vasat építettek a he- yébe. Csillepályák, hidrauli­kus továbbítók alapjai, lég- izívócsatornák. " Egy helyen •:issé párás, dohszagú, bágyadt evegő száll a lefektetett pad- ók közül. A fára lépve Jan- kovich István az Aknamélyítő Vállalat petőci körzetének izem vezető je tréfálkozik. — Itt van egy lyuk alat- unk, ami 1150 méter mély. 'íem nagy dolog. De ha létrán ikarna kimászni 24 óra alatt s nehezen sikerülne. Csak so­kára döbbentem rá: nem tré- álkozik, Közép-Európa legmé- yebb aknája felett állunk. Erős, vállas ember lép hoz­ónk. Horváth István brigád- vezető. Az első kapavágástól

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents