Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-28 / 225. szám
4 1969. szeptember 28. »unftinttm TIttUlö • • Ünnepségek, kitüntetések a fegyveres erőknél i Hétfőn | Beethoven- > f e&t ! Szerte a világon meg- 5 j kezdőtek az előkészüle- \ ; tek Ludwig van Beet- j !; hoven születése 200. év- s fordulójának megünnep- > j' lésére. Városunkban az í ? első Beethoven hang- j $ verseny szeptember 29- S | én este fél 8 órakor lesz ) j a Városi Művelődési / 5 Házban. Kováts András < < és Gaál Mimi három \ ,< hegedű-zongora szonátát S } ad elő. | < Mint elmondották, az l 5 évforduló tiszteletére a ; l teljes hegedű-zongora l I szonáta ciklus előadásá- \ ra készülnek, három | hangversenyen az évad > folyamán. Első lesz a ) szeptember 29-i. E vál- j lalkozás előkészületeihez ; nagyban hozzájárult az a \ tény, hogy az elmúlt hó- \ napban mindketten részt í vettek Svájcban a Sion-i 5 Zenei Fesztiválon. > — A Sion-i Fesztivál az évtizedek óta külföl- ? dön élő, világhírű ma- > gyár hegedűművész, Var- j ga Tibor nevéhez fűző-i < dik — mondotta Kováts £ András. — Idén hatod- ; szór rendezték meg e S fesztivált és valóban az í egész augusztusi prog- < ram Varga Tibor sze- i mélyes vezetésével és í közreműködésével zajlott > le. ö vezette a hegedűs mesterkurzust, ő a nem- < zetközi hegedűver- i seny zsürielnöke, saját í kamarazenekarának diri- ) | gense, a legtöbb koncert S j szólistája, így például j < egyetlen hangverseny i ? Bach, Mozart és Paga- > nini koncertjét játszotta 5 $ zenekara élén karmester S \ közreműködése nélkül. < < Talán nem is kell hang- \ \ súlyoznunk, hogy a kö- ? ? zelében töltött három hét > S milyen magasrendű mű- > í vészi élményt jelentett \ < számára, újra megerő- \ I sítve abban a meggyő- ; > ződésünkben, hogy a > S magasszintű pedagógiai | < munka nem nélkülözheti < < az aktív előadói tévé- í > kenységet. Varga pro- > ) fesszorról elmondhatjuk, 5 s hogy az óráin is mű- > 5 vész, koncertjeinek elő- ( i készítésében pedig vér- \ ? beli pedagógus. Ha az > > idei évad során a ma- > S gunk szerény munkaié- í < rületén sikerül e kon- < í eepcióból egy keveset ? megvalósítani, akkor el- ; I mondhatjuk, hogy ez a 5 ] tanulmányút is igen ; < hasznos volt számunkra, i — nt — | Bensőséges ünnepségre került sor szombaton délelőtt a határőrség pécsi parancsnokságán. Kászonyi István alezredes. a határőrség pártbizottságának .titkára mondott ünnepi beszedet, majd Jelenszky Márton, a határőrség megyei parancsnoka átnyújtotta a belügyminiszter kitüntetéseit. A „Haza Szolgálatáért” érdemérem aranyfokozatát Ko- zári László őrnagy, ezüst fokozatát Kalló József főtörzsőrmester. bronz fokozatát pedig Daróczy Lajos alezredes kapta. A „Közbiztonsági Érem” arany fokozatát Kiszely István őrnagy és Szebényi László, az ezüst és bronz fokozatot pedig egy-egy személy kapta. A határőrségnek nyújtott segítségét „Közbiztonsági Éremmel” tüntettek ki polgári személyeket. Arany fokozatot Czente Gyula, a mohácsi járási tanács vb-titkára, ezüst fokozatot pedig Nemeskéri Imre, mohácsi városi úttörő titkár és Ózdi József piskói általános iskolai tanár kapott. A Határőrség Országos Parancsnoka „Kiváló Határőr” jelvényt adományozott Vértes Józsefnek, a MHSZ megyei titkárának. A megyei határőrparancsnokság oklevelet adott át Nemeskéri Gyulának, a határőrségnek nyújtott segítő tevékenységéért. A Fegyveres Erők Napja alkalmából adták át a bolgár határőrparancsnokság által adományozott „Húszéves Hűséges Szolgálatért” jelvényt nyolc határőrtisztnek. Polgári védelem A Polgári Védelem pécsi parancsnokságán megtartott ünnepségen dr. Németh Lajos, a Városi Tanács vb elnökhelyettese adta át a polgári védelem területén végzett eredményes munka elismeréséért a „Honvédelmi Érdemérem” 10 éves fokozatát Horváth Gyulának. a műszaki-mentő szakszolgálat kiképzési felelősének és Juhász Ernőnek, az élelmezési szakszolgálat törzsparancsnokának. A Polgári Védelem megyei parancsnokságán Skrobák Ferenc alezredes, megyei parancsnok tartott ünnepi megemlékezést és átnyújtotta a Honvédelmi Érdemérem 15 éves fokozatát Skorka Mihály őrnagynak. Az ünnepségen vendégül látták a polgári védelem nyugdíjasait. Munkásőrség A munkásőrség megyei parancsnokságán Duga József megyei parancsnok mondott ünnepi beszédet és adta át a „Haza Szolgálatáért” érdemérem aranyfokozatát Dóri Istvánnak, a Mecseki Szénbányák zászlóalj parancsnokának, ezüst fokozatát Szőke Lásziónénak, a bronzfokazatát pedig Rózsahegyi Tibor szolgálatvezetőnek. Ketten a húszéves „Szolgálati Érdemérmet” kapták meg. A Munkásőrség Országos Parancsnoksága nevében „Munkásőr Emlékjelvényt” adott át közéleti személyiségeknek, akik hosszú idő óta támogatják a munkásőrség munkáját: Novics Jánosnak, a Megyei Pártbizottság titkárának, Borsos Jánosnak, a mohácsi városi pártbizottság titkárának, Vida Józsefnek, a sásdi járási pártbizottság titkárának:, Garamvölgyi Jánosnak, a Mecseki Szénbányák igazgatójának, Nemeskéri Lászlónak, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatójának, Schmall Imrének, a MÁV pécsi igazgatósága pártbizottsága titkárának, Kovács Istvánnak, a mohácsi járási pártbizottság párt és tömegszervezeti osztálya vezetőjének, valamint Megyaszai László rendőr-főtörzsőrmesternek. Dr. Nemes Alajos rendőrezredes, a Baranya megyei Rendőrfőkapitányság vezetője a „Közbiztonsági Érdemérem” arany fokozatát adta át Fikó György. Lászlófi Antal és Matuz László munkásőröknek, ezüstfokozatot pedig Gábor Sándor és Hámori György munkásőröknek. Rendőrség A rendőrség dolgozói tegnap. Pécsett, a Városi Rendőrkapitányság tanácstermében ünnepélyes keretek között rendezték meg a Fegyveres Erők Napját. Az ünnepségen dr. Nemes Alajos ezredes, a Megyei Rendőrfőkapitányság vezetője a belügyi szolgálatban végzett eredményes munkáért számos dolgozónak nyújtott át kitüntetést. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatával dr. Bencze La jos rendőrőrnagyot, Lantos Mihály rendőrőrnagyot, Lukásovics József rendőrőrnagyot, Rostás Gyula rendőrőrnagyot. Borka Vince rendőrszázadost, Fodor Károly rendőrszázadost és Fadgyas György rendőrfőhadnagyot tüntették ki. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát négyen, a bronzfokozatot hárman kapták. A Közbiztonsági Érem aranyfokozatát tíz. az ezüstfokozatot hat, a bronzfokozatot négy dolgozónak nyújtották át. Karhatalom A BM Karhatalom pécsi egysége szintén szombaton tartotta ünnepségét a testület klubjában. Petőházi Szilveszter, a KISZ Baranya megyei Bizottsága első titkára mondott ünnepi beszédet. A méltató szavak után az egység parancsnok-helyettese kitüntetéseket nyújtott át a tiszteknek. Többen kaptak dicséretet, aranykoszorús KISZ-jel- vényt és a KISZ KB dicsérő oklevelét. Az egység által patronált pécsi úttörő csapatok és ifjúgárdisták és a középiskolai KISZ-szervezetek küldöttei köszöntötték a katonákat az ünnep alkalmából. Az ünnepség második részében a Bóbita bábegyüttes, majd Dö- römböző Géza zenekara adott műsort. * Ünnepségek voltak a délelőtt folyamán a megye és a város területén állomásozó többi alakulatnál is. Egerágon a községi kultúrházban jöttek össze a pécsi járás, a község, valamint a járás területén állomásozó honvéd alakulat kép viselői, a pécsi Bajcsy-Zsi- linszkv laktanyában pedig egységgyűlés keretében emlékeztek meg a nap jelentőségéről. Olajipari múzeum Zalaegerszegen Tegnap délután Zalaegerszegen átadták az ország első olajipari múzeumát. Ezt megelőzően Tóth Ferenc, a Dunántúli Kőolaj és Földgáztermelő Vállalat igazgatója sajtótájékoztatón mutatta be a kiállított gépeket és berendezéseket. A Zalaegerszegi városi Tanács 3.5 holdnyi területet bocsátott a múzeum rendelkezésére, közvetlenül az ország legnagyobb skanzenje, a Göcseji Falumúzeum mellett. A Dunántúli Olajipari Múzeum három részből áll. A szabadtéren körülbelül 50 eredeti munkaeszközt állítottak fel az első termelő kúttól a gőzös fúróberendezésen át egészen napjaink fúrótornyáig. A fedett, körülbelül 400 négyzetméter alapterületű csarnokban az igényesebb olajipari eszközöket, kisgépeket, műszereket és termékeket mutatják be. A harmadik rész az állandó kiállítási csarnok, amely olajbányászati témájú fotókkal, földtani szelvényekkel, terepasztalokkal, modellekkel mutatja be a hazai olajipar tevékenységét — Itt hozzuk majd létre az országos földtani maggyűjteményt és kialakítjuk a dokumentációs irattárat is — mondotta a sajtótájékoztatón Tóth Ferenc igazgató. — Ez utóbbiban kap majd helyet minden eredeti dokumentum, a készletfelméréseken és meghatározásokon keresztül az olaj- és gázkinyerési tanulmányokig. (Császár Zoltán) Máié házi riport 13 ócska, 1969. A víztorony * ezüstlabdáján óriási betűk hirdetik az egyik magyar kérdést: Vasas—FTC. A lelkes csőszerelő még a torony felhúzása előtt odapingálta. Azóta ahány Fradi-szurkoló erre vetődik, mind fancsalit egyet a toronyra, mert felül van az, hogy Vasas és csak alatta, hogy FTC. Nem elég, hogy kis nép vagyunk, még részrehajló is. Bent a víztorony mellett a Hámán Katóról elnevezett ifjúsági építőtáborban is egy faliújság arról ad hírt, hogy a diákok 6:2 arányban megverték a tanárokat és lám. a hatos itt is jelentősen vastagabb tollal íratott, mint a tanári kar gyömbér két góljának számjegye. A homok egyébként, amit kósza bácskai szelek fújnak néha a táborba, igazi évezredes bácskai liszthomok, csak egyet lehet tenni vele: lenyelni. Már Bácska egyik fiának, Kosztolányi Dezsőnek ifjúkorában is ezt mondta az őrmester az erre gyakorlatozó szabadkai huszároknak. Szerencse, hogy most már bent a gazdaságban is aszfaltút húzódik. Legalábbis a kaputól — ennek felirata: Bajai Állami Gazdaság Mátéházi Kertészeti Kerülete — ilyen út vezet a táborig, ahöl most a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium és Szakközépiskola 217 növendéke él Dobay József igazgató — jelenleg táborparancsnok —, valamint Légrádi Rudolfné nevelési igazgató-helyettes — most altáborparancsnok — vezérlete alatt. A tábor csendes, a pécsi ifjúság valahol a „szőlősivatagban” dolgozik. Az egyik szobában szemüveges pécsi srác: Sebők Gábor küzd a tisztaságért, partvisra csavart vizesronggyal, közben vi- i gyáz, hogy fel ne lökje a falnak vetett gitárt. Mert a mai diákgyerek úgy van ezzel a gitárrajongással, mint az egykori bácskai huszár, aki kétféle embert ismert: bácskai huszárt és egyebet. A gitárrajongó szót tessék megfelelően | behelyettesíteni ebbe a mondatba. Jön Dobay József, nyária- san, mert meleg van és azt mondja: — Én még ilyen korszerű tábort nem láttam. Valóban, a szobák legfeljebb tíz ágyasak, hideg-meleg vizes fürdő van a táborban, külön orvos, aki naponta négy és öt óra között rendel, oldalt kosárlabda-pálya, aztán 15 forintért naponta négyszer koszt. Utóbbit jellemzi, hogy több gyerek azt írta haza: ha szülei meglátogatják, ennivalót ne hozzanak. Egyébként napi 32—38 forintot keresnek a gyerekek, de ebből csak az élelmezés költségét vonja le a gazdaság, a szállást, mosást nem. — Egy közbeeső kérdés: mit csinál az iskola a pénzzel? — A koratavasszal szeretnénk különvonattal a Szovjetunióba utazni. Kimegyünk az ifjú szürete- lők közé, Katzenmayer András, a fiatal területvezető-helyettes kíséretében. Közben kiderül: | — Nagyon tetszik nekünk a pécsi középiskolások viselkedése és munkaerkölcse. Olyan jól dolgoznak, hogy munkájukat nehéz kifogásolni, nem egyszer a szemet is felszedik. Ez nemcsak a Nagy Lajosra, hanem a tavaly itt járt Ziper- novszky Technikumra, valamint az idén itt dolgozott Komarov Gimnáziumra is vonatkozik. Jövőre is várjuk őket. A végtelen szőlősorok között végre felhangzik egy tőke mögül a „Somebody loves me”, eredeti amerikai énekesnő szájából, táskarádión. Egy fehér sapka szemellenzőjén ismerős felirat: Mecsek Kupa. — Itt vannak! Beérünk a szőlősorokat metsző útra, ahol épp az angol tagozatos diákok szedik a riz- linaet Trócsányi tanár úr vezetésével. Egy Udo Jürgens termetű szőke gentleman mezítláb, papucsban lépdel a puttonnyal. Amott Bebesi tanár úr néz ránk, farmerben, vadászkalapban, valamint táskarádióval. A fiúk haja — á Iá Pécsi Fodrász Ktsz — kissé csapzott, jó, hogy senkinek sincs most „beat-toil*”! A másodállások dzsungele Kevés olyan áttekinthetetlen, sötét dzsungele van napjainknak, mint a másodállások, illetve mellékfoglalkozások területe. Viccek tucatja született e témával kapcsolatban. s panaszok, feljegyzések, sőt feljelentések százait kapták kézhez az elmúlt évek során a különböző szervek, hivatalok, félreérthetetlenné téve az illetékesek által egyébként már hosszabb ideje sejtett tényt: itt valami nincs rendben, úgy látszik, ez a dolog is „elszabadult” ... Mondom: a közérdeklődés napirendjén már hosszú idő óta állandó téma ez a kérdés, most azonban a felső szinteken is mozgolódás kezdődött, s ha az iparágak többségében még nem is került sor olyan határozott intézkedésekre, mint amilyeneket az ÉVM vezetése hozott — az építésügyi miniszter személyesen rendelte el a másodállások felülvizsgálatát, s a tapasztalatok összegyűjtése után személyesen akar intézkedni is —, valami mindenütt készül, s ez — ha nem is máról-holnapra —, a visszásságok felszámolását ígéri. Ahogy ilyenkor ez lenni szokott, egy kicsit ismét „fel- srófolódtak” a kedélyek, egyszeriben „mindenre elszánt” bírálói és védelmezői támadtak a másodállások rendszerének, pedig úgy, hogy kell-e egyáltalán, a kérdés fel sem vetődött. Mert kell. A népgazdaság szakembér-igénye ma még nagyon is kilóg a rendelkezésre álló keretekből, s ezen — rövid távon legalábbis —, csak egyetlen módon lehet segíteni: az erre önként vállalkozó szakemberek kettős foglalkoztatásával. Az ipar munkaerőgondjai többé-kevésbé mindenki előtt ismertek; a lapok hirdetésrovatait elárasztják a munkást kereső — sőt csalogató — felhívások; egy jó technikus, egy speciálisabb szakma művelője akár húsz hely között választhat, de nem sokkal másabb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Sőt! A termelőszövetkezetek hihetetlenül gyors ütemben iparosodnak, a melléküzemágak gombamód szaporodnak, kétkezi munkást is nehéz találni, hát még technikust, nagy tapasztalattal bíró mérnököt?! Pontos számokat talán senki sem tud, de megközelítően 2000 baranyai szakembernek van pillanatnyilag másodállása, s ez a szám a legutóbbi időkig állandóan növekedett. A fentebb említett népgazdasági szükségesség mellett hasznosak a másodállások az egyéni jövedelmek alakulása szempontjából is, hisz a műszaki dolgozók jelentős része csak az ilyen „mellékesekkel” képes elérni a végzettsége, képességei alapján egyébként joggal igényelt jövedelmi szintet. A gondok, problémák túlnyomó többsége nem is a másodállások létével, hanem a bennük rejlő lehetőségekkel kapcsolatos. Mesélik a nagy sztorit, „az angolok győzelmét!” Az este, amikor kihirdették, az E-sek örömükben úgy üvöltöttek, mint Montgomery katonái Rommel halála után. Az történt, hogy napok óta a D — vagyis a villanyszerelő — és az F — vagyis a szőlő- termelő — szakközépiskolai IV. osztály volt az első két helyen. S a két vetélkedő közül jól járt a harmadik: a IV. E, vagyis az angol tagozatos osztály került az élre. Mondják: nézzem csak meg a tábori újságon a puttonyhíradót, hogy ott mik vannak. Például: a főleg lányokból álló Ormos brigádban egy ember napi átlagteljesítménye 3 mázsa 14 kilogramm. Hasonlóan nagy eredménnyel dicsekedhet az egy híján kizárólag lányokból álló Varga brigád, aztán a Wéber csapat is. Esténként Pécsről hozott lemezről táncdalokat hallgatnak. Néhányan táncolnak is esténként. És persze szüretelik a rizlinget. Némelyek már álmukban is hatalmas riziing- szemeket látnak. Földessy Dénes Ismerek üzemvezetőt, aki másodállásban műszaki vezető egy termelőszövetkezeti kőbányában, hallottam hivatali főosztályvezetőről, aki „civilben” építéseket bonyolít, s van olyan igazgató, aki beruházási szaktanácsadó — ki tudja hol. A másodállásokkal kapcsolatos problémákat helytelen lenne erre a szintre szorítani, de mindenképpen itt kell kezdeni. Beszéljünk talán a fentebb említett üzemvezetőről. Havi jövedelme 6000 forint körül van. Több mint 1500 ember „gazdája”, termelési kapacitása többszázmilliós nagyságrendű, feltételezhető-e hát, hogy annyi szabadideje van, hogy nyugodt szívvel vállalhat másodállásokat? Nem hiszem. Ellenkezőleg, tudom: örökös időhiánnyal küzd, gondjai sohasem fogynak el, de hát akkor? Kezdjük talán a legelején a dolgot. Miért vállal az ember másodállást? 1. Mert van rá kedve, ideje; 2. mert szüksége van arra a kis mellékesre. Ez esetben az első indítóok nem állhat fenn, olyan igazgató, aki becsülettel elvégzi a munkáját, s még másodállásra is jut ideje, egyszerűen nincs; az ilyen beosztás egész embert kíván. De valami a második indítóokmál is sántít? Hatezer forint szép pénz, de egyáltalán: felső műszaki vezetésünk — a valós problémák ellenére, nincs annyira rosszul fizetve, hogy az „éjszaka nappallá tételére” kényszerüljön. Hát akkor...? Egy régi karikatúra jut eszembe: egy hivatali íróasztalon fényes nappal alszik egy férfi. Valaki fel akarja kelteni, az alvó közvetlen munkatársa azonban hevesen tiltakozik: hagyd, az istenért, vagy azt akarod, hogy fáradtan menjen dolgozni? Mint a a viccek többsége, ez is túlzás, persze, a lényeg azonban benne van: a másodállások egy jelentős része a főfoglalkozás kárára megy. Nem tudom, hogyan történt, de ma szinte mindenki a prémiumért dolgozik, s nem a fizetésért, s ennek a szemléletnek egyenes következménye, hogy a „mellékes” pénz — sőt munkahely is — rangban az „igazi” fölé emelkedett. Hivatalos munkaidőben „mellékes” tervrajzokat, iratanyagokat készíteni — mindennapos dolog, sőt. az se ritka, hogy a „főmunkahelyről” anyagok „vándorolnak” át a mellékmunkahelyre. Persze a problémák lényege nem ez. Néhány száz forintos lopásokért, pár tucat mással töltött óráért még nem kellett volna minisztériumi szintű közbeavatkozás. A szükségtelen, a semmit sem produkáló, a ki tudja milyen célokat szolgáló mellékállások tették mindenekelőtt indokolttá a határozott fellépést, az elmúlt években ugyanis legtöbb helyen csak a „másodállás címén kifizetett összegek nőttek, de nem a produktum. Ügy tűnik, a másodállás ma már egy kicsit a vállalati diplomácia hatáskörébe tartozik; hogy hány ilyen státusz legyen, s hogy ki kapja azokat — ezt legtöbbször „magasabb” szempontok döntik el. Igazis, jó a háznál egy főosztályvezető, vagy főelőadó. pláne, ha az illető valamelyik felügyeleti hatóságnál dolgozik... A minisztériumok megtették, illetve rövidesen megteszik a szükséges intézkedéseket, az ügy azonban nemcsak a minisztériumokra tartozik. A helyi párt- és tömegszervezeti vezetésnek is ott kell lennie, amikor a másodállások felülvizsgálata folyik, s akkor is véleményt kell mondaniuk, ha az nagyon nehéz... Az alapelv egyébként rendívül egyszerű: csak olyan másodállás maradhat, amely hasznot hoz, s csak olyan ember kaphat ilj^en munkák végzésére engedélyt, akit ez nem akadályoz hivatali teendői ellátásában, s aki semmilyen körülmények között sem felejti el, hogy bár megszedni többnyire csak a mellékesekből tudja magát az ember, mégis csak a fizetés az, amiből élünk... Békés Sándor
