Dunántúli Napló, 1969. szeptember (26. évfolyam, 202-226. szám)

1969-09-21 / 219. szám

IW9, szeptember 20,

7

Dunammi napio

A FELFEDEZÉS ÖRÖMÉT KELL KELTEN! A DIÁKOKBAN

A TANULÁS FIZIOLÓQIÁJA

hOszmilliArd ideqeqyséqröl van szó...

Gyüszűfonnájú múszercsomag fogja fel és sugározza Id a macska agyvelejében lezajló élettani folyamatokat.

A macska fejére gyűszű- formájú szerkezetben elhelyezett műszercsomagot építenek — krónikusan implan- tált szubkortikális elektródákat Ez közvetíti a regisztráló műszerekhez az agyszövetben termelődött elektromos energiát, amiből következtetést vonnak le az állat „lelki” élményeire: haragjára, bánatára, örömére és minden másra, amivel együttjár az élőlény viselkedése.

Mindezekért az agyvelő lenne a felelős?

Dr. Crastyán Endre, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Élettani Intézetének docense húsz éve kutatja az emberi agy működését, az ember lelki, pszichés funkcióinak idegélettani alapjait. Nem emberen, hanem állatokon, pillanatnyilag macskákkal kísérleteznek. Az itt kapott eredmények átvihetők az emberre, megtudhatunk belőlük az ember tanulási folyamatiról is valamit?

— Talán igen, de azért mégse intézzük el ilyen somosán — javasolja a tanár úr —, hanem kezdjük az elején.

A ketrecben tartott állatok fején elhelyeznek tehát e'gy elektromos sugárzó berendezést, amely a macska agyvelejében lezajló élettani folyamatokat felfogja és elektromos jelek formájában kisugározza. A jeleket egymástól bizonyos távolságra beállított antennák segítségével fogják föl és egy oszcilloszkóp X és Y eltérítő lemezeire vetítik, ahol a műszer nagy pontosságai regisztrálja az állat mozgását. Ha szükségesnek tartják le is fényképezi az állat minden mozdulatát. Abból a célból, hogy az állat agyszövetét elektromosárammal ingerelhessék, a koponyában elektródákat is elhelyeznek, amelyeken keresztül elektromos impulzusokat lehet az agyvelő előre kimért helyére küldeni.

Például a hipotalamuszra.

Impulzusok

az agyvelőre

A hipotalamusz gyenge árammal történő ingerlésekor az állat viselkedésében lé- , nyeges változások következnek be. Ugyanis itt vannak pl. j a hőmérsékletet, vérnyomást, éhséget és szexuális funkciókat irányító idegelemek. — Klasszikus állatkísérletekből tudjuk, hogy a köztiagy vagy a hipotalamusz bizonyos részé, nek roncsolása esetén kóros aluszékonyság lép föl, ha pedig egy másik gócot roncsolnak el, akkor olyan fokozott éberség! állapot jön létre, amely halálos kimerültséget is eredményezhet. Feltételezik azt is, hogy itt két ellentétes mechanizmus működik — egy serkentő, amelynek izgalma kiváltja a motivált viselkedést, és egy gátló folyamat, amely a viselkedések fékezését, illetve leállítását végzi. Ennek a kettős mechanizmusnak a működését több tényező befolyásolja. Hatnak rá a környezetből érkező ingerek (amelyek között a tanult és az öröklött hatások egyaránt szerepet játszanak), s befolyásolhatja a szervezet kémiai-fizikai állapota is. fgy például bizonyos szexuál- hormonok, vagy egyes hipertóniás oldatok, ha kismennyi| ségben normális úton jutnak j a szervezetbe, alig váltanak ki reakciót. Ha viszont ezeket ; az anyagokat közvetlenül a j hipotalamuszba juttatják, igen lényeges és tartós változások következnek be az állat motivált viselkedésében. Kísérletek egész sora bizonyítja, hogy még az olyan változást is, mint az elhízást, a hipotalamusz rendellenes működése is okozhatja. Ugyanis a középső részek sérülése csillapíthatatlan éhségérzetet eredményez.

A motivált viselkedésért az eddigiek mellett igen jelentős szerepet tulajdonítanak a limbikus rendszernek is. Ez az agykéreg ősibb, kevésbé szervezett és differenciált területeit, valamint az egyes agykéregalatti magcsoportjait foglalja magába. Ez a rendszer közvetlen kapcsolatban van az összes külső és belső ingereket közvetítő pályákkal, az egykéreg érző és mozgató területeivel. A talamusz és a limbikus rendszer szerepét a motivált viselkedésben jobban megértjük, ha megidézzük Klüver és Bucy híres majomkísérletét. Kiirtották a majom limbikus rendszeréből a halántéki lebeny egy részét. A felgyógyult állatoknál meglepő viselkedésbeli változásokat tapasztaltak. A majmok szelíd jámborok lettek, nem ismerték többet sem a félelmet, sem dühöt nem mutattak.. Tragikomikus változások jelentkeztek szexuális viselkedéseükben is — minden állatot, nemre és fajra való tekintet nélkül partnernek tekintettek. Megpróbáltak mindent megenni, nemcsak azt, ami ehetetlen, de olyan tárgyakat is, amelyek e^enesen veszélyesek, a szöget százszor is megkóstolták. Látható tehát, hogy a limbikus rendszer kiirtása az állatnál elsősorban érzelmi zavarokat okozott, hiszen meg- szelídülése előtt a csordában uralkodáshoz szokott állatból, visszahúzódó, alárendelt magatartásé állat lett. Az ilyenfajta elváltozások embernél ugyancsak előfordulnak, ha valamilyen sérülés éri az agyat.

Drive-redukció

Grastyán és munkatársai

kutatásaiból látható, a vizsgálatokat Igen finom műszerekkel, különböző segédtudo- i mányok felhasználásával vég- j zik. Ezek lehetővé teszik, hogy az idegrendszer eddig! hozzá nem férhető régióit is [ vizsgálják. A tanár úr megmagyarázza. hogv ezek a vizsgálatok végeredményben az ember magatartás -fiziológiá- t jának megértését célozzák, de ezzel együtt alapvető pszichés 1 és racionális tevékenységére, ! így a tanulás mikéntjére is fényt de; Hhetnek.

— Itt vannak például azok a kísérleteink, amelyeket a motivációs hatású ingerléseknek a tanulásban való sajátos szerepéről az úgynevezett \ drive-mechanízmussal kapcsolatban végeztünk. E kisérle-; tek első fázisában olyan környezetben alkalmaztunk moti- váló hatású elektromos inger- ! léseket, ahol az állat már két í feltételes reflexet megtanult, 1 nevezetesen a táplálékszerző és elhárító reflexet. Kérdés az volt. hogv elektromos ingerléssel keltett izgalom mi- j képpen befolyásolja o már | megtanult magatartási effekgével szabályozta a motivációs izgalom optimális szintjét. Ezt úgy is kifejezhetnénk — fejtegeti a tanár úr —, hogy a tanulás végeredményben az izgalom intenzitása- szabályozásának kritikus pontjain jön létre, mégpedig akkor, amikor az izgalom növekedése. vagy csökkenése veszélyesen egy irányba tolódna. Kísérleteinknek éppen az a célja, hogy ezeket a természetes motivációs folyamatok modelljének tekintsük, hogy az emberi tanulásra is érvényes következtetésekhez juthassunk.

Hasznos

idegizgalmak

— Annak ellenére, hogy az állatkísérletek már eddig is értékes adatokkal szolgáltak, az ember pszihés funkciósait mégsem lehet a természettudományos analízis követelményeinek megfelelően definiálni. Mi ennek az oka?

akik gyermeküket féltik a „túlzott megerőltető” tanulástól — hiábavaló és fölösleges dolog ez ellen a természetes izgalomszükséglet, feszültségigény ellen lázadozni, harcolni. Inkább arra törekedjünk, hogy célszerű, hasznos idegizgalmakat éljen át a gyerek, olyanokat, amelyeket az iskolai munkája rejt magába.

Egy pécsi általános iskolában ezzel kapcsolatban igen értékes tapasztalatokat gyűjtöttek a nevelők. Megvizsgálták az úgynevezett negatív motiváció szerepét a tanulás folyamatában. Megfigyelték, hogy az olyan tanuló, akitől a szülők „drákói” szigorral követelik meg a „jó” munkát, azt várja tőle, hogy jó jegyeket hozzon haza. Sok esetben a gyerek nem tud eleget tenni a követelménynek. A tanár előtti felelés borzalmas kínlódás, a tantárgyat és a tanárt kínzó, félelmet okozó motivációnak tartja. Az ilyen gyerek rémült arckifejezéssel áll a katedra elé, a félelmet ] közöny, majd dac váltja föl. Ilyen „lelki” állapotban a tanulás és a leckefelmondás sikertelen lesz, megkapja az ezért járó büntetést, amely viszont a következő lecketanulásnál még fokozza a félelmi szintet és így tovább. A büntetéssel motivált diákot tehát egy reménytelen circus vicio- susba kényszerítik, amelyből képtelen kitömi, teljesítménye állandóan romlik s végül „butának” könyvelik el, aki „hiába tanul, mégsem fog a feje”. A sorozatos kudarcélmények következtében pedig különböző magatartási zavarok, rendellenességek is kialakulhatnak. (Pl. agresszió a környezettel szemben, fokozott motorikus nyugtalanság, legkülönfélébb pótcselekvések.) A kielégítő, normális értelmi képességekkel rendelkező diákot így valósággal tönkre lehet tenni a motivációra való hatás helytelen módszerével.

Az elmondottak után nem vitatható, hogy az a gyermek tanul az iskolában is eredményesen, akit az érdeklődés hajt. Odahaza pedig az tanul eredménytelenül, akit csak rá kényszerítenek, akinek „megparancsolják”, hogy a leckét tízszer hangosan el kell olvasni és más efféle szülői „parancsára végzi munkáját Ha a kényszer helyére az érdeklődés kerül, gyermeknek és felnőttnek egyaránt könnyebbé, élvezetesebbé válik a tanulás. Nyugodtan mondhatjuk, az tanul eredményesen, aki felfedezi. hogy a tananyag, a probléma, a könyv szövege milyen érdekes.

Idegfeszülések

sorozata

— Vizsgálataink alátámasztják, hogy a tanulás végeredményben idegfeszülések sorozatában valósul meg — mondja Grastyán Endre docens — és ez azt is jelenti, hogy a szerzett új ismeretek régebbi tapasztalatokra épülnek, és hogy az ismeretszerzés mindig párosul emóciókkal is. Ezért volna szükség — véleményem szerint az iskolai ismeretanyagot a probléma-történetében tanítani, a tanulót belehelyezni azokban a szituációkba, amelyek között az a probléma, ismeret kialakult és mai fokára eljutott. Az idegrendszer önregulációja kell ahhoz, hogy érezzük, mikor mennyit és hogyan oldjunk meg a problémákból. így el lehetne érni a pedagógiában sokat emlegetett felfedezés örömét az emberben. Aból a tényből fo- lyóan, hogy az idegrendszer izgalmi nívójának csökkenése ellen is tanulással védekezünk, szükségszerűen következik, hogy a természetes szituációk egész sorában is az izgalom növelését és csökkentését szolgáló akdókat tanulunk meg. Ez a regulativ tevékenység képezi a tanulás fiziológiai alapját és ez fejeződik ki a legsajátosabb emberi tevékenységben — találmányok, művészeti alkotások, tudományos akciók során.

Takács László

HÓK ÍZONT

— A svedek fogamzás- gátló pirulája. A svédek első helyen állnak a fogamzásgátló szerek gyártásában. Stockholmi orvosok bejelentették, hogy olyan pirulát dolgoztak ki, aminek szedése megszakítja a terhességet, ha fogamzás után idejében beveszik azt. A szert egy kémiai anyagból vonják ki, neve dipheniletilén. Emberre, állatra egyaránt gyors elvetélő hatással van, megállítja a pro- geszteron képződését. A progeszteron egy női hormon, ami a szervezetben a terhesség megtartását szolgálja. Az up- salai egyetemen 50 terhes nőnél törvényesen előirt abortuszt kellett végrehajtani; ezeken kísérletezték ki az új pirulát. Az eredmény 100 százalékos volt akkor, ha a teherbeesés első hónapjában alkalmazzák és nem később.

*

— Terhességi „villám”- vizsgálat. Az amerikai orvoskongresszuson bejelentették, hogy feltalálták a terhességvízsgálat „villám”-módszerét. A vizsgálat Időtartama ezzel a módszerrel mindössze 20 másodperc. — Ezekután brit laboratóriumok is közölték, hogy a közeljövőben egyszerű módszerükkel, amelyet most kísérleteznek ki, gyógyszertárban — orvos közreműködése nélkül — el lehet majd végezni a terhességi vizsgálatot. Lényegében vizeletvizsgálatról van szó, s a pozitív, vagy negatív eredmény abból állapítható meg, hogy a vizelet bizonyos vegyszer hatására elszíneződik-e vagy sem.

*

— Cigaretta — dohány nélkül? A „Players” nevű nagy angol dohánygyár az „1—C” vegyi konszernnel együtt dohány nélküli dgaretta előállításán kísérletezik. Ez a dgaretta nem lenne ártalmas a dohányos ember egészségére. — Az eddigi kísérletek során a cellulózé egy olyan fajtájával pótolták a dohányt, amely a növények nagy részében előfordul. A gyár az új készítmény jövőjét illetően egy dolog miatt optimista: a dohány nélküli cigarettára nem fognak dohányilletéket kivetni.

*

— A denevérek nyelvéről. Ausztráliai tudósok egy csoportja hosz- szú ideig tartó és részletes vizsgálatok után megállapította, hogy a denevérek „beszéde” sokkal bonyolultabb és fejlettebb, mint ahogyan eddig feltételezték. A tudósoknak a denevérek „nyelvében” 22 különböző hívójelt sikerült megkülönböztetniük: a

denevérek „beszélgetés” közben öt hanggal többet használnak, mint a fejlettebb majmok.

*

— Gyógyuljon meg, így akarom! Az asztmát hipnotézissel eredményesen lehetne gyógyítani. Legalábbis ezt állítja az egyik legtekintélyesebb angol orvosi lap. Két orvos 117 különböző korosztálybeli pácienssel egy éven át kísérletezett. A kezelés alatt állók felét hagyományos módszerekkel, légzésgyakorlatokkal és gyógyszerekkel gyógyították, másik részüket pedig önhipnoti- záció után hipnózissal. — Egy év múlva a hipnotikus módszerekkel kezelt betegek 59 százaléka határozottan jobban érezte magát, míg a hagyományos eljárásokkal kezeltek csupán 43 százalékánál mutatkozott némi javulás. Mellékesen: a hipnotikus módszer a nőknél eredményesebb volt, mint a férfiaknál.

tusokat. Kiderült ugyanis, hogy az elektromos ingerlés

hatása utánozni és helyettesíteni képes a természetes motivációs izgalmat és a feltételes inger motiváló hatását. Az állatok az ingerlés hatására végrehajtották a tanult aktusokat, mintha az ingerlés tényleges éhséget és félelmet keltett volna. Ezekkel a kísérletekkel azt állaptottuk meg, hogy a kialakult feltételes reflex fennmaradása érdekében az ingerlést meg kell szakítani abban a pillanatban, amikor az állat eléri az etetőszerkezetet, vagy azt a helyet, ahol a fájdalmas inger érte. Ha viszont az ingerlés tovább folytatódott, az állat elfordult és a további ingerlések alatt sem közelítette meg többé a célt, sőt átmenetileg megszűnt a természetes feltételes szignálnak a reflexet kiváltó hatása is.

Ezek a kísérletek határozottan arra mutatnak, hogy a tanulási folyamatban a pozitív és a negatív hatás a drive csökkenésén, redukcióján keresztül érvényesül. „A drive-redukciós” hipnotézis azt tételezi föl, hogy a szervezetben meglévő örökölt, vagy szerzett feszültségek — éhség. j félelem, stb. — olyan viselkedésformák végrehajtására késztetik az állatot, amelyek a drive-ot csökkentik, illetve megszüntetik. A drive nyomán tehát az élőlény a benne felgyülemlett „nyugtalanságot”, feszültséget igyekszik redukálni, s így visszatérni egy ki- j egyensúlyozott nyugalmi szi- j tuációba. Ha viszont az élőlény olyan helyzetbe kerül, amelyben nincsenek viselke- j désére tanult reflexei, illetve a meglévők nem alkalmasak a probléma megoldására, akkor I az állat végig játssza az összes mozgásmechanizmusait, míg- J nem eljut a drive — a félelem, éhség stb. — csökkenéséhez. A lényeg itt is az, hogy • az élőlény minden áron le' akarja vezetni a benne lévő; feszültséget, hogy ezáltal sa-1 játmaga és környezete közti; kapcsolat viszonylagos egyensúlyát fenntartsa.

— Van-e az állatnak valamilyen képessége arra, hogy a motiváció keltette izgalmakat fokozza, vagy fékezze?

— Lássunk erre is egy kísérletet — javasolja Grostyán tanár úr.

A macskát szobaszerű két-j recbe helyezték, amelynek | egyetlen bútordarabja egy 15x30 centiméteres felületű pedál volt csupán. A koponyájában elhelyezett műszert a kísérletező akkor kapcsolta be, amikor az állat a ketrec bizonyos pontján tartózkodott, és az állat az ingerlést maga kikapcsolhatta, ha rálépett a pedálra. A pedál kikapcsoló funkcióját az állat az ingerlések okozta mozgások során, véletlenül tanulta meg.

— Ezzel a kísérlettel arra voltunk kíváncsiak — mondja i tanár úr —, hogy a különböző motiváló hatású agyi inbereknek milyen következmé- lyei lesznek. Megállapítottuk, hogy az állat bizonyos számú ngerlés után vagy elkerülte a oedált, vagy ragaszkodott hoz- ;i. E vizsgálatnál rájöttünk irra, hogy az agy ugyanazon .erületeinek izgatásával az ál- \ atban kellemes, illetve kelle- netlen érzéseket lehet kivál- ani. a gyenge és erős inger- ések tehát a pedál elérésire, • vagy elkerülésére kényszerííették az állatot. A gyenge in- lerlés megszakításakor jelent- cező mozgás pontos ellentéte volt annak a mozgásnak, • mellyel az állat a pedált cl- ' írté. Az erős ingerlés megszakításakor viszont, vagy azon- xal megdermedt az állat, 1 izínte a pedálra lépő pózt vet- e fel, vagy pedig megismét- ' ődött az a mozdulat, amely- : lék az ingerlés utolsó hatá- : ■aként kellett volna bekövet- i ceznie. i

A gyenge és erős motiváció- : ú ingerlések révén az állat i ízt tanulta meg, hogy mikép- . ten kerülje ki az izgalomnak < ■gy bizonyos fokon túli foko- 1 ■■ódását, illetve egy bizonyos : ••zint alá csökkenését. Az ál- ' i at feltételes reflexei tegítsé- ;

— Mindenek előtt az a tény — mondja dr. Grastyán —. hogy az ember agya minden más szervnél bonyolultabb, számszerint kb. 20 milliárd idegegységről van itt szó. Aztán itt van a hozzáférhetetlenség problémája is, hiszen emberi aggyal nem végezhetünk önérdekből rendszeresen kísérleteket, hanem csak állatokkal. A kísérletek alapján szerzett tapasztalatok emberre való transzponálását gátolja még bizonyos körök nagyfokú biológiai tájékozatlansága is. Ezek az emberek fölháborodnak a kutató következtetésein, mondván, hogy lehet az ember pszihikumát, értelmes magatartását a majmokéhoz, pláne a macskáéhoz hasonlítani. Nem is volna baj, ha az átlagember méltatlankodna, de amikor maguk a jelentős embernek tartott művészek, írók, pedagógusok nem értik meg a fiziológust — ez már több mint hiba.

Azok, akik ismerik az idegfiziológia bizonyos törvényszerűségeit, nem lepődnek meg, ha az ember lelki és racionális tulajdonságainak kutatásában az állat magatartásának evidenciáit is felhasználják. Nézetünk szerint az idegrendszernek éppen úgy, mint az emberi szervezet más szerveinek szüksége van bizonyos munkára, aktivitásra, feszültségre, vagy ahogy az orvosok szokták mondani: tónusra. Az ember csak akkor érzi igazán jól magát, ha az idegrendszerének feszültség! és nyugalmi állapotai megfelelő ritmusban váltják egymást. Egyszóval nemcsak pihenésre, hanem feszültségre és pihenésre, a feszültség és pihenés váltakozására van szüksége ahhoz, hogy a lehető legjobb hatásfokon fejtse ki erejét. Ezért keresi gyermek és felnőtt egyaránt az izgalmakat a játékban, sportban, versenyben, a moziban, az olvasásban és még számtalan más helyen. Mindenekelőtt a szülőknek szóló az alábbi figyelmeztetés is,