Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-12 / 185. szám

Dananttm n au t ® 1969. augusztus 12. Sokan esküsznek rá, hogy jobb, mint a hévízi víz... Négy év alatt fürdőhely lett Zalakaros Aki vállalkozik rá, hogy a 1 es számú főközlekedési útról letér a galamboki elágazásnál, némi rugótörő zötyögés után eljut Dél-Dunántúl legbájo- sabb fürdőtelepére. A lágyan hullámzó dél-zalai dombok hajlatában bújik meg a zala- Larosi termálfürdő. Egyszerre tárul az utas szeme elé a szí- r.es kabinok sora, a gondozott virágágyak övezte két fürdő­medence, a nemrég átadott „üzleti negyed” a bazársor, a bisztró, a tarka napernyők, a fürdőzők sokasága és a zsú­folt parkolóhely. Minden nap reggel nyolc órakor nyit a fürdő. Aldkorra már befutnak az első autó­buszok Somogyból, Nagykani­zsáról, Égerszögről, de nem ritkaság a veszprémi különjá­rat sem. Tíz-tizenegy óra felé már hosszú sorban állnak egymás mellett az autók, mo­torkerékpárok Egész rend- számkavalkád. Svéd, ju­goszláv, csehszlovák, NDK, belga, angol, NSZK, olasz kocsik mutatják, hogy nem­zetközi forgalom is zajlik már. Pedig a fürdőtelep még csak négyéves. 1964-ben jártak erre az olajkutatók. Ott állt a fúró­torony, ahol ma a sárgás-ké­nes víz buzog fel a hengeres alumínium tankokba. Kétezer méter mélyen találták meg olaj helyett a 96 fokos me­legvizet. Egy év múlva már üzemelt a fürdő. Aztán ter- j dt a híre, és ma már a ka­rosi víz messze környéken fo­galom. (Az Országos Köz­egészségügyi Intézel vélemé­nye: sok organikus anyagot és igen sok oldott sót tartal­mazó, alkalikloridos és hid­rogénkarbonátos, jódos, kén­hidrogénes hévíz, melynek fluorid, metaborsav és rneta- kovasav tartalma is jelen­tékeny). Sokan esküsznek rá, hogy jobb mint a hévízi víz. bi­zonygatva, hogy amíg Karos­ba (nem jártak, kínozta őket a reuma Hévíz ellenére is, de most, mintha újjászülettek volna. Kétségkívül az egyik leg­lelkesebb prókátora a karosi víznek Jan Korcsmárois. a Karlovy Vary-i Ottava Hotel főpincére. Sebesen köröz a jobb karjával, majd gyors egymásutánban kinyújtja. — „Látja? Ezt a karosi víz csi­nálta” — mondja. Két hete alig tudtam mozgatni a vál- lamat. A Balaton mellett akartam nyaralni, aztán Nagy­kanizsán láttam egy német nyelvű plakátot amely a zala- karosi fürdőt propagálta. — Gondoltam, megnézem azt a kalakarost. Kétszer kijöttem Kanizsáról busszal. Aztán itt­Amí% a juharfából tat uhura lesz Közel ötvei: éve már, hogy ifjabb Horváth Márk édesap­ja biztatására nekifohászkodott és ha szerény eredménnyel is, de megfaragta élete első zeneszerszámát, a tamburicát. — Apám nem segített bele, csak elém tette mintának a maga készítményét ■ és türel­mesen kivárta a majd egy- ! hónapos kínlódás végét. És ; amikor végre a kezébe adtam, i csak megforgatta, melengette j és már mondta is róla a véle- : ményét: a gyerekjátéknál több, j de a2 igazi tamburánál még I kevesebb. Mégsem siajnáld a J fát, a második, a harmadik j már biztosan engedelmesebb lesz, Márkó fiam ... De a „fa” nagyon sokáig konok maradt még. Huszonöt éves is elmúlt már a faragó­ja, amikor végre megadta ma- j gát és átaladta húrjainak zen- I gö, zúgó, táncra, dalra hívo­maradtam a motelban. Nem is megyek már máshová. Sőt, jövőre is csak ide jövök és hozok még egypár kollegát. így terjed a fürdő híre. A nyár elején járt itt egy nyu­gat-berlini orvos, azzal ment el, hogy jövőre hoz egy egész csoportot. — Jó is, meg nem is, örü­lünk is, meg néha nem tud­juk, mit csináljunk — mond­ja a fürdő gondnoka. Az idén július 20-án 5400 jegyet ad­tunk ki. Ez volt a csúcs. De az emberek lapjával álltak a medencékben, sorban álltak egy pohár italért, nem tud­tak hol vetkőzni, öltözni. — Ezért az idén nem is csinál­tunk különösebb propagan­dát. Jövőre már könnyebben leszünk. Májusra elkészül egy új termál medencénk, készen lesz az új ezer személyes váll- fás öltözőnk. Ha jól megy, még az idén elkészül a szö­vetkezeti vendéglátó kombi­nát. A mostani egy mikro- motel mellé az idegenforgal­mi hivatal még kettőt építtet, megkezdik majd egy touring hotel építését is, és 1970 vé­gére 26 milliós költséggel fel­épül a téli fürdő is, ehhez már bőrgyógyászati osztály is tartozik majd. Délután újabb emberhullám érkezik. A hangszórók a tánc­dalfesztivál új dalait sugároz­zák. A melegvízű medence körbefutó ülőhelyei már fog­laltak. A későnjövőknek már csak állóhely jut, hát sétál­nak a vízben. Akik délelőtt kifürödték magukat, elpihen­nek az árnyékban a pompás füvön. És most van az ideje a tájjellegű borok kóstolásá­nak is. A kerítésen túli búzá­ban kombájnok járnak, a für­dő melletti úton végigpöfög néha egy-egy vontató, és a sokféle hang különös pihen­tető csenddé.áll össze. Jövőre bővül itt minden. Pár év múl­va, jelentős fürdőteleppé ala­kul át Karos. De remélem ez a tájtól kölcsönzött nyugalma akkor Is megmarad, és így válik majd híres gyógyhellyé. Kurucz Pál Száz piros rózsa helyett... Néhány szál virággal kell hangulatot teremteni Még én virágkiállításon nem voltam, nem is tudom, miért nem. Pedig a virág szép. Vettem már virágot piacon, ha a kofák rámtuk­málták, akkor is esetlenül igazítottam szárát a népi arató-köcsögbe. Aztán a na­pokban — muszájból — hi­vatalos vagyok a negyedik országos virágkötő verseny megnyitására a Technika Há­zába. Most aztán mondhat­nám, hogy a megkapó színek és illatok valami hallatlanul szép harmóniában találkoz­tak, de hát ez kevés: alko­tások ezek, kompozíciók, amelyeket nem papíron, ha­nem egy megihletett gondo­latban terveznek meg a vi­rágkötő asszonyok. Közülük az egyik Marton Györgyné. Finom arcvonású, fcalkszavú asszony, a Buda­pest környéki sasadi termelő- szövetkezet tagja. De úgy tag­ja, hogy a szövetkezet — fő­városban lévő 27 virágüzlete közül a Bartók Béla utca 49. sz. alattinak dolgozója. Itt az összetett pontversenyben má­sodik helyezést ért el, de kü­lönböző kategóriákban első és második díjat kapott. — Egyik kompozíciójánál tovább elidőztem: kis japán teás-asz­talka, néhány porcelán — ezek csak kiegészítő elemek — és aztán maga a virág, az úgynevezett „ikebana” kötésű csokor. Modem, japán irány­zat, talán a lényege az, hogy néhány szál virágból kell „megkomponálni” valamit, de úgy, hogy annak tartalma, mondanivalója legyen. És úgy „beszéljen” a kompozíció, Menetteljesítmények — egy lóerővel Egy lóerős járműnek a lo- vül — a magyar koronát, vat, hat lóerősnek a régi postakocsit tekinthetjük. Az ókortól egészen a gőzmoz­dony s a gőzhajó XIX. szá­zadi felfedezéséig ló, sze­kér. evezős sajka, vitorlás hajó volt az emberiség egyedüli közlekedési eszkö­ze. Nézzük, miképpen bol­dogultak velük! 1839-ben, mint feljegyez­ték, a budai vízivárosi (a Batthyány téri vásárcsarnok helyén állt) Postaházból a hatlovas postakocsi 31 óra alatt tette meg a Bécsig terjedő 260 kilométeres utat. Ugyanekkor ugyanezt a tá­volságot 19 óra alatt lova­golta le Sándor Móricz, Met­ternich veje, az „Ördöglovas”. (Sándor lovasteljesítményét 1908-ban Wodianer nevű magyar huszártiszt szárnyal­ta túl. Neki 15 órájába telt a Buda és Bécs közötti út.) A regi magyar lovashad- sereg napi mozgása mintegy 55 kilométer volt. 1301 után a magyar trónra hívott Ven­cel cseh király azzal hárít­ja el — egyéb érveken kí­hogy képtelen lelovagolni azt a napi 6 Raste-t, amely a mágyar hadak átlagtelje­sítménye (1 Rasta = 9.5 km — tehát 58—60 kilomé­ter ez az út!). Azok az ada­tok, amelyek az 1241/42. évi mongol betörésre vonatkoz­nak, a mongolokon, azok lovasművészetén át a hon­foglaláskori magyarok köny- nyűlovasainak teljesítmé­nyeire is jellemzőek. így feljegyezték, hogy Szubotáj mongol lovasai 3 nap alatt tették meg az utat Verecké- től Pest városáig. E 480 ki­lométeres út megtétele 3 nap alatt napi 160 kilomé­teres teljesítményt jelent. Azonban még gyorsabb volt a hirhedt „mongolposta”. Ennek lovasai, váltott lo­vaikon. nyeregből nyereg­be szállva, megfutották a napi 60 paraszangát; napi 340 kilométert hagytak ma­guk mögött. (Ezt nevez­ték „lóhalálában” való vág- tatásnak). Ehhez hasonló lo­vasművészet volt a zsák­mányszerző magyar villám­portyázók sikereinek nyitja is. S, hogy ezek a feljegy­zések nem a mesék birodal­mába tartoznak, két leg- újabbkori adat bizonyítja. 1920-ban Tzeren mongol lovas az Ulias Sutái és Pe­king közötti 2800 kilométe­res utat 216 óra alatt lova­golta. Napi átlaga 311 kilo­méter, óraátlaga 17,7 km volt. (Tzeren váltott lova­kon haladt, testét vastag pólyázatba bugyolálta, pi­henőidejét a minimumra szorította le.) A turkmén lo­vasok — mint azt az 1880-as években feljegyezték — tablókalandjaikat napi 200 versztás (213 km) lovaglással abszolválták. Ezt a turkmén lótenyésztést újította fel az 1920-as években a szovjet­orosz Budjonnij marsall. — Lovasai 1935-ben Ashabad és Moszkva között 3400 ki­lométeres távlovaglást ren­deztek; 1949-ben pedig — s ez paripáik gyorsaságára jellemző — rövid távon 66 másodperc alatt futották meg az 1000 métert. gató lelkét. Elkészült hát a* első, az „Igazi"’, amivel már nemcsak az édesapja, hanem a közönség elé is kiállhatott A feísőszentmártoniak elé, akik a bemutatkozás után nem is hagyták békén, amíg nem toborzott maga köré egy egész zenekart, és el nem látta, vala­mennyit sajátfaragású tambu- rával. — Különben sem tudtam volna beszerezni, mert már annak idején is a kihaló mes­terségek közé sorolták a tam- burakészítést — mondotta. — Még az őshazájában is, mert legutóbb, amikor Jugoszláviá­ban turnéztunk, már csak a műemléknek meghagyott cé­géreivel találkoztunk Zágráb és más városok sikátoraiban. így adódott hát az a párját ritkító példa, hogy nemcsak szervezője, betanítója volt a helybéli zenekarnak, hanem „gyártó, ellátó cége” is egv- szeméíyben. Mind a mai napig az. Mégis ahogy mondotta mindössze 20 tamburát fara­gott meg az elmúlt 30 év alatt, de mint kiderült ez csak an­nak kevés, aki nem tudja mennyi sok gonddal, fárad­sággal kerül ki akárcsak egy Ls a keze alól. — Már az is luxusszámba megy, hogy egy-egy tambura- testhez, egy viruló juharfa életét kell vennem, mert a gyökérzetétöl felfelé számított méteres törzs sajátos erezése alkalmas csak a test kifara­gására. De hol van még a fa­ragás. hiszen a vágás után még jó két év kell a szárítá- tásához, hogy végre fűrészre, majd nagyolásra és ismét szá­rításra foghassa az ember. Nagyjából három év múltán kezdhetek csak igazán hozzá a faragásához. Ez aztán már babramunka. — Speciális faszobrász szer­számmal előbb a külsejét for­málom meg, majd a hangszek­rény belsejét vésem ki, nagyon vigyázva arra, hogy a falvas- tagság egyenletesen 3—4 mil­liméteres legyen, amit az út­jaimmal, illetve tapintással, ellenőrzők. Ezután a lucfenyő­ből készített tetőt ragasztom rá olyképpen, hogy szálai a később rászerelt húrokkal pár­huzamosan fussanak. A fogó­lapot és a húrtartó lábat még mindig csak ideiglenesen sze­relem fel a befejezés előtti hangpróba miatt. Ez a legfá­rasztóbb munka, mert ha ri­deg vagy rekedtes a hangja, ez esetben újra és újra le kell vennem a rezonáns tetőt, és csiszolgatom, vékonyítom mind­addig. amíg hamisítatlan tam- burahangot nem kapok ... Arról azért lebeszélt, hogy megírjam, mennyi idejébe ke­rül egy-egy hangszer elkészí­tése, de az okát nem hallgatta el. — Az Országos Délszláv Szövetség már régóta kapaci­tál, hogy vállaljam el nagyban is a készítését, de ez nem megy. Nem, mert eddig sem üzletelésből, hanem csak kedv­telésből csináltam. A magam és a zenekarom, na és ter­mészetesen a közönségünk örömére. El sem tudom kép­zelni, hogy valaha is megren­delőpapírra gyártsam a tam­buricát. De azt már inkább, hogy betanítsak valakit, aki­nek nemcsak ügyes keze, ha­nem szíve és nálamnál kü­lönb üzleti érzéke is van hoz­zá. mert belátom, hogy nagy vétek volna sírba vinni a tit­kait, fortélyait. (Pálinkás) Időjárásjelentés Várható Időjárás kedd estig időnként megnövekvő felhősei szórványosan esővel, zivatarral Mérsékelt, napközben megélénkü­lő szél. A nappali felmelegedés kissé erősödik. Várható legalacso nyabb éjszakai hőmérséklet 8—13; legmagasabb nappali hőmérséklet 22—26 fok között. A Balaton vízé' nek hőmérséklete Siófoknál hét főn ii órakor 23 fok volt. — Dr. Schein Márta belgyógyász szabadságáról visszaérkezett. Ren­del: 5—6-ig szerdán, pénteken, (x) — Színes műanyagpadló 54.7# Ft/kg. Börbolt. Rákóczi űt 16. (x) — Jelentkezzen KR 12—79 rend­számú Csepel motorkerékpár tu­lajdonosa műszaki vizsga miatt. t*> hogy az ne harsogjon, hanem szerényen, de szépségének fi­nomságával emelje mondjuk a szép lakás, vagy egy es­küvői, születésnapi, egyéb ünnepi terített asztal látvá­nyát. — Jól mondom, ezt asszo­nyom? — Körülbelül. A virág min­dig díszítőelem, de a legran­gosabb. És persze van egy másik funkciója: rendkívül fejleszti az ember szépérzé­két. Meg talán mást is. Példá­nak talán: figyeljük csak! meg, hogy áruházban, élel­miszerboltban, éttermekben, a ! közönség —• egyáltalán nem sértően — de hangosabb, kö­tetlenebb. De a virágüzletek , vásárlói — amint belépnek —, maguk mögött hagyják a külvilág meszokott zaját és azonosulnak a virág-tenger diktálta hangulattal. — Mikor kezdte? — Még a háború előtt Bu­dán, a Fő utcán volt a fő­város legszebb virágüzlete. Ott tanultam. Aztán szakkép­zettséget szereztem és az utóbbi években — például az erfurti nemzetközi virágkiál­lításon — nyertem díjakat.' Voltam aztán Bécsben, Hel- ' sinkiben, Londonban, Párizs- i ban, három hónapot pedig New Yorkban töltöttem egy japán virágüzletben. Ez is tanulmányút volt. Körülöttünk zsong a terem, a látogatók halk szavakkal fejezik ki csodálatukat: lám, egyszerű, közismert virágok­ból csodálatos kompozíciók születhetnek avatott kezek között Művészet ez. — Ikebana ... Talán erről valamit: — Emlékezhetnek rá, hogy „száz piros rózsa" csokorral köszöntöttek, ünnepeltek va­lamikor. Régen az volt a lé­nyeg, hogy egy csokor minél nagyobb legyen. Ez fejezte ki a gálánskodást vagy a gaz­dag virtust. De ezek hamis dolgok. Ma már, — főként a modern lakásokban — néhány szál virággal kell szép han­gulatot teremteni. Mindenütt kapható a lapos, enyhén ívelt és széles virágtól, amelynek közepéből tüske-koszorú emel kedik ki.. A frissen vágott virágot rá kell húzni a tüs­kékre, így tovább tart a nö­vény élettartama. Aztán ke­véske víz, félmarék tiszta ka­vics, vagy éppen szikladarab­kák ... Dísze a lakásnak. — Mit ajánlana a téli hó­napokra? — Száraz elemeket. Én ami­kor csak tehetem, járom az erdőt. Nincsen olyan földre- hulló törött gally, ami ne | emlékeztetne valami figurára, j Ki kell választani és otthon i elhelyezni a vázában, vagy a I kehelyben. És télen is ad az erdő mindig valami szépet, fagyöngyöt, sárga, fehér vagy, fekete bogyós ágacskákat, amelyeket bűn nem haza­vinni. — Hogyan készül egy koin- pozició? — Ihletből. Elmúlnak he­tek, hogy csak tűnődöm, vizs- gálgatom kezemben az anya­got. Mibe helyezzem, milyer környezetbe képzeljem, mi­lyen díszítőelemeket használ­jak fel...? Aztán egyszer csak kialakul és amikor kész jóleső fáradság vesz rajtam erőt. — Van-e jövője nálunk a Virágkötészeti munkálkodás­nak? — Von. És elsősorban c nagyvárosokban, vagyis in­kább ott, ahol új, modern la­kótelepek létesülnek. Vgyanii a lakótelepek egy kicsit meg­fosztják a lakókat a természet közelségétől. Még a parkosí­tás ellenére is, hiszen az ötö­dik, nyolcadik emeleten éle emberek, — munka után ha­zatérve, — ritkán hagyják e otthonukat, hogy a parkbar vagy erdőben sétáljanak. A virág — megidézi a termé­szetet, annak egy darabkáját nyújtja. Nézze csak meg hogy például tavasszal, ami­kor éppen, hogy csak keze zöldellni a mező, egy csokor ibolyát azért mindenki szerez vagy vásárol magának, mert hiányzik neki a zöld, a szét színskála, meg hát egyáltalán a napfény, amit a virág kon­centrál. — Melyik virág a kedven­ce? — Száraz növények. Bogyói ágak, gallyak. — És melyiket nem sze­reti? — Most mondjam, hogy a művirágot? Annyira érdemte­len, hogy kár szót veszteget­ni rá. Természetellenes és ezzel mindent megmondtam De ha virágnál maradunk, megmondom melyik: a kak­tusz. Hűvös, merev, kegyetlen növény. Nem szeretem. Még akkor sem,, ha manapság na­gyon sok lakásban kedvelik. De még mindig jobb akár csak a kaktuszt is szeretni, mint egyetlen virágot sem. Talán nincs is ilyen ember ... Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents