Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-06 / 180. szám
namö-1969. augusztus 4. Houstonban folyik az Apollo 11. útjáról hozott holdkőzetek vizsgálata. Egy kristályos kőzetdarab a nagyító alatt Az MSZMP kiilililsége Bukarestben Sadoraky: Véget vetettünk as anarchiának... Ünnepi ülés Pozsonyban Egyéves a Pozsonyi Nyilatkozat — Ä tárgyalásokat a nemzetközi helyzet rendkívüli kielezödese tette szükségessé ♦ KAIRÓ: A nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bank 26 millió dollár kamatmentes kölcsönt szavazott meg az Egyesült Arab Köztársaságnak talajjavítási létesítmények megvalósítására. BOGOTA: Az Avianca kolumbiai repülőtársaság egy utasszállító repülőgépének pilótáját hétfőn három személy revolverrel, és késekkel arra kényszerítette, hogy útvonalát megváltoztatva Kubában szálljon le. A gép helyi idő szerint 18.25 órakor szállt le Santiago repülőterén. Az év eleje óta ez volt a 37. menet- rendszerű repülőgép, amelyet Kubában való leszállásra kényszerítettek. + AVELLINO: Két római régiségkereskedő a dél-olaszországi Avellinoban vásárlás közben egy Stradivarius hegedűt talált. A hangszer belsejében megtalálták a felírást Stradivari nevével és az elkészítés időpontjával. Léggömbbel Ausztráliába Ezzel a léggömbbel kísérlik meg válla’ ozószellemű angolok, hogy Ausztráliába repüljenek. A léggömb az angol légierő egyik támaszpontjáról elindult útjára. ♦ MOSZKVA: A szovjet— malaysiai kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit tárgyalta meg Moszkvában Mihail Kuzmin szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes és Mokhar malaysiai kereskedelmi és iparügyi államtitkár. A Szovjetunió a malaysiai nyers- kavesuk legnagyobb vásárlója. + VELENCE: A velencei gondolások — tiltakozásul a munkájukat megnehezítő új közlekedési rendelkezések ellen — behatoltak a velencei városházára, ott összetörték a bútorzatot és vízzel árasztották el a városi tanács tárgyalótermét. A gondolásokat, akik előzőleg a polgármesternek macskanyávogással és füttyszóval adtak szerenádot, végül is a rendőrök távolították el a városházáról. 4- WASHINGTON: Jacques Piccard svájci óceánkutató vezetésével a BKN Franklin tengeralattjáróban hat tagú expedíció tanulmányozza a Golf áramlat jelenségeit. A tanulmányút most lépett negyedik hetébe. Jelentések szerint az expedíció tagjai jól érzik magukat annak ellenére, hogy a sokablakú tengeralattjáróban alacsony a hőmérséklet és nagyfokú a nedvesség.-f LONDON: Nagy-Britan- nia és Zambia előzetes megegyezést kötött a nemzetközi újjáépítési és fejlesztési bankkal arról, hogy 20 millió fontsterling költséggel erőművet építenek Zambiában. Ameny- nyiben az erőmű felépül, Zambia rézfeldolgozó ipara az energiaellátás szempontjából nem függ többé a Kariba víztároló Rhodesiában lévő vízi- erőmüvétől. 4- BRASILIA: Brazília vezetői az Amazonas folyó torkolatánál lévő Belém városi és az argentínai Buenos Aires közötti ötezer mérföldes víziéit létesítésének tervét tanulmányozzák. A terv megvalósulása esetén kapcsolatot létesítenének az Amazonas egyik mellékfolyója, a Guaporé, valamint a Paraguay folyó között. Brazília részéről Belém városa és az ecuadori Guito között is használható víziösz- szeköttetést szeretnének létesíteni. Egy vállalkozó kedvű brazíliai, Pedro Teixeira egyszer már evezős csónakon végighaladt ezen a víziúton 11 hónap alatt Nigéria nyilatkozott VI. Pál pápa közvetítő szerepéről Nairobi: Anthony Enahoro, nigériai tájékoztatásügyi miniszter nyilatkozott az ugandai Kam- palában VI. Pál pápa közvetítésével a szakadár Biafra képviselőivel folytatott tárgyalásokról. Kijelentette: nem állítaná, hogy azok kudarccal végződtek. Hozzátette, hogy véleménye szerint „ezek a kezdeti kapcsolatfelvételek valamihez vezethetnek”. Cotonou: Kéthónapos szünet után a nemzetközi Vöröskereszt kedden hajnalban két újabb repülőgépet indított Biafrába segélyszállítmánnyal. A gépek 30 tonnányi gyógyszert és két tonnányi élelmiszert visznek magukkal. A két gép indulása a nigériai központi kormány jóváhagyásával történt. Hogyan „agitálnak “ a maoisták? Moszkva: A Trud, a Szovjet Szakszervezetek Lapja párizsi tudósítójának jelentése alapján elmondja, milyen „agitációs eszközökhöz” folyamodnak a francia maoisták. Marseille környékén az egyik fémgyár munkásai ebédidőt tartottak, amikor több teherautó gördült a gyár kapuja elé és maoisták ugráltak le róla, kezükben nemcsak röpcédulákat szorongattak, hanem gumibotokat és vaspálcákat is. Mint várható volt, a gyár munkásai felháborodottan fogadták az érkezőket, akik akkor működésbe hozták a nyomós „érveikef’: a gumibotokat és a vaspálcákat. Az „agitátorok” méltó fogadtatásra találtak és sietve elhordták irhájukat. Az egyik fémgyári munkás azonban az összecsapás során súlyosan megsérült. A maoisták provokációja nagy felháborodást keltett a marseille-i munkások körében Az Humanitéban megjelent a CGT megyei tagozatának nyilatkozata, amely felszólítja a munkásokat, legyenek éberek és határozottan vessenek gátat az ilyen provokációknak. A lap azt is megjegyzi, hogy a fenti eset nem az egyetlen. Kuznyecovot kizárták a Szovjet írók Szövetségéből M oszk va: A Lityeratumaja Gazeta közlése szerint a Szovjet írók Szövetsége július 31-én kizárta soraiból Anatolij Kuz- nyecov írót „a haza és a szocializmus elárulásáért, kétku- lacsos politikai és erkölcsi magatartásáért”. Kuznyecov Angliában ma• radt. ahová az írószövetség költségén utazott el azzal az ürüggyel, hogy anyagot gyűjt Leninről készülő könyvéhez. A regényt a Junoszty című moszkvai folyóiratban akarta megjelentetni, és írásban szögezte le, hogy ez a mű leghőbb írói vágyának teljesülését fogja jelenteni. tanácskozás és az ott elfogadott nyilatkozat történelmi jelentőségű a nemzetközi kommunista mozgalom jelenlegi fejlődési szakaszában. A pozsonyi tárgyalásokat a nemzetközi helyzet rendkívüli kiéleződése tette szükségessé. Ma már megállapíthatjuk — folytatta Sadovsky —, hogy a jobboldali és antiszocialista erők nyomása alatt levő és belső ellentmondások által megoszlott vezetőségünk sem viszonyult eléggé felelősségteljesen a testvérpártok találkozóinak és tanácskozásainak eredményeihez. Egyes esetekben pedig olyan álláspontra helyezkedett, amelyek nem felelnek meg pártunk és népünk osztályérdekeinek, valamint nemzetközi érdekeinek, sem pedig az egész szocialista tábor érdekeinek. Ez a bíráló megjegyzés véleményünk szerint teljes mértékben vonatkozik arra a tényre is, hogy pártunk képviselői nem vettek részt az öt kommunista és munkáspárt képviselőinek varsói találkozóján s arra is, ahogyan vezetőségünk ehhez a találkozóhoz viszonyult. Sadovsky emlékeztetett, hogy a január utáni politika fedezete alatt, s e politika hamis prófétáinak bűneként, egyre mélyült a társadalmi válság s ezzel párhuzamosan fokozódott a feszültség Csehszlovákia és szövetségesei között. A szövetséges szocialista országok vezetői pedig mind nyugtalanabbul figyelték az eseményeket és feltették maguknak a kérdést, hogy valóban megfelel-e a marxizmus— leninizmus eszméinek mindaz, amit a január utáni fejlődés magában foglalt, s szabad-e ilyen közömbösen figyelni az antiszocialista erők mind hevesebbé váló támadásait. Sadovsky ezután felidézte a CSKP Központi Bizottságának 1968 májusi plénuma után lezajlott eseményeket a csehszlovákiai antiszocialista erők és az ellenséges külföldi propagandatevékenység fokozódó aktivitásának tényeit, hangoztatva, hogy az antiszocialista erők és a külföldi propaganda egyhúron pendült nemcsak tartalmilag, hanem gyakorta kifejezési módjaikat illetően is. Ilyen előzmények után írták alá a hat testvérpárt képvisoiui a pozsonyi uyuauiozatot, amely leszögezte, hogy a szocialista vívmányok védelme valamennyi szocialista ország internacionalista kötelessége Sadovsky a továbbiakban hangoztatta, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt előtt jelenleg rendkívül fontos feladat áll, — az 1968 január előtti állapot és utáni munka komplex elemzése. Rámutatott, hogy a párt elismeri az 1968 előtti fejlődés komoly fogyatékosságait, s minden erővel törekszik egy olyan fejlődés biztosítására, amely megfelel a modern szocialista társadalom támasztotta követelményeiknek. Ugyanakkor hatalmi pozíciójából erélyes politikai harcot vív az antiszocialista és jobboldali opportunista erők ellen, amelyek megpróbálnak visszaélni a párt önkritikus magatartásával, s elméletileg, vagy gyakorlatilag a kommunista párt likvidálására törekednek. Népeink szabadságának, államunk létének és szuverenitásának alapvető feltétele a jelenlegi, osztályokra tagolt világban a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szövetsége a Szovjetunióval és más szocialista országokkal, — hangoztatta a Szlovák KP Központi Bizottságának első titkára. A továbbiakban emlékeztetett arra. hogy a jobboldali és antiszocialista elemek tevékenysége nem tekinthető túlhaladott korszaknak. Ezek az erők folytatják provokációikat. s ezért a leghatározottabban ki kell jelenteni: nem engedjük, hogy félrevezessék pártunkat és népünket. Országunkban véget vetettünk az anarchiának és a hatalmi vákumnak. Sadovsky a továbbiakban beszélt a proletár internacionalizmus változatlan jelentőségéről a csehszlovák párt vezetőségének politikájában. A szlovák nemzeti felkelés tanulságaira utalva rámutatott, hogy a csehszlovák népek soha nem felejtik el, kik követtek el merényletet ellenük, s azt sem, hogy a Szovjetunió népe, hadserege és pártja voltak azok, amelyek a csehszlovák nép mellé álltak, s amelyek segítségével a második világháború végén a szabadság új korszaka köszöntött az ország népeire. Tüzérségi párbaj a Szuezi-csatorna teljes hosszában Egy héten át tartó viszonylagos nyugalom után két nap óta isimét majdnem állandóan dörögnek a fegyverek a SzueHat ázsiai ország, majd a romániai és az angliai „megálló” után Nixon amerikai elnök visszaérkezett Washingtonba. Az Egyesült Államok republikánus elnöke útjának végén elégedettségét hangoztatta. Pedig valójában ez az utazás semmit sem oldott meg azok közül az égetően súlyos problémák közül, amelyek oly nagy fejfájást okoznak az amerikai politikának. Nixon eredeti célja nyilván az volt, hogy amíg a világ hangos a legutóbbi amerikai holdraszállás iránti elismerő szavaktól, a Fehér Ház ura is megjelenjen a délkelet-ázsiai színtéren, s megerősítse ott az amerikai befolyást. Az amerikai elnök útjának kezdetén olyan benyomást akart kelteni, mintha azért menne Ázsiába, hogy a helyszínen hallgassa meg az országok vezetőinek véleményét, mielőtt kialakítaná az „új ázsiai politikát”. Nixon már útját megelőzően is többször hangzatosán beszélt az úgynevezett „Vietnam utáni szakaszról” az amerikai külpolitikában. Megtoldotta ezt azzal, hogy a jövőben a délkelet- ázsiai Washington-barát rendszereknek jobban kell saját erejükre támaszkodniok, s hogy az Egyesült Államok szívesebben ad majd gazdasági segítséget, semmint, hogy amerikai fiúkat küldjön — mint ez Dél- Vietnamban történt — ezeknek a rezsimeknek a fenntartásáKorteshadjárat Ázsiában ra. Sót, a Fülöp-szigeteken, útjának első állomásán rendkívül élesen fogalmazta meg ezt, mondván: az Egyesült Államok el akarja kerülni, hogy új kötelezettségek vállalásával újabb Vietnamokba bonyolódjék. Az amerikai elnöknek azonban már a Fülöp-szigeteken látnia kellett, a helyi kormánykörök mennyire tartanak attól, hogy az amerikai katonai jelenlét bárminemű csökkenése a délkelet-ázsiai térségben katasztrofális hatással lesz a Wrashington-barát rendszerekre. Még inkább kifejeztek ilyen aggályokat Nixon elnök előtt a thaiföldi fővárosban. Az elnöki látogatás nyitánya egyébként baljós esemény volt: a szabadságharcosok rajtaütöttek egy amerikai támaszponton. A thaiföldi kormánykörök nem győzték hangoztatni az amerikai elnök előtt, hogy milyen feltétlen lojalitást tanúsítanak az amerikai politika iránt. Majd aggályuknak adtak kifejezést, hogy ha a vietnami háború tárgyalások útján rendeződik, a thaiföldi szabadságharcosok fokozzák nyomásukat a kormányra. S ha mindez ráadásul még azzal is párosul, hogy Washington Thaiföldről is kivonja erőit, semmi sem állíthatja meg, hogy a vietnami példa ne ismétlődjék meg Thaiföldén is. Ezt a súlyos képet a thaiföldi amerikai szakértők is megerősítették Nixonnál. így történt, hogy az amerikai elnök jónak látta, hogy gyorsan fátylat borít a korábbi kijelentéseire, s arról kezdett szónokolni, hogy Washington minden körülmények között betartja kötelezettségeit; s megvédi szövetségeseit minden „külső és belső veszély” — értsd saját népük — ellen. Ugyancsak az amerikai kötelezettségvállalások megerősítésének szentelte saigoni villám- látogatását. Itt láthatóan elsősorban arra törekedett, hogy megerősítse a Thieu—Ky rendszer alaposan megingott helyzetét. Saigoni állásfoglalásaiban az amerikai elnök azt állította, hogy Saigon és Washington javaslataiban elment már a végső határig, s igy most a „másik oldalnak” kell engedményeket tennie. A délvietnami villámlátogatással kapcsolatban az amerikai sajtó is figyelmeztetett ennek propagandajellegére. Sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítottak viszont annak a haditanácskozásnak, amely a thaiföldi fővárosban zajlott le korábban Nixon, Bunker saigoni amerikai nagykövet és Abrams tábornok, a Dél-Viet- namban harcoló amerikai csapatok főparancsnoka között. Ezen a megbeszélésen — hírek szerint — Abrams tábornok hevesen ellenezte, hogy komolyabban csökkentsék a „katonai nyomást”, a dél-vietnami szabadságharcosokra. Nixon indonéziai, pakisztáni és indiai látogatása sem bővelkedett látványosabb eredményekben, s inkább csak annak vizsgálatára szorítkozott, hogyan lehetne az elkövetkezendő időkben nemcsak megőrizni, de bővíteni is az Egyesült Államok pozícióit ezekben az országokban. Mindent összevetve, igazat lehet adni azoknak a nyugati riportereknek, akik Nixont elkísérve útjának egyes állomásaira, így foglalták össze benyomásaikat: az amerikai elnök ízelítőt adott a meglátogatott fővárosoknak, milyen is az elnökválasztási reklámhadjárat az Egyesült Államokban. Szinte egybehangzóan állapították meg ugyanis, hogy Nixon úgy viselkedett, mintha korteshadjáraton volna . . . zi-csatorna mentén. A Sinai- félszigetet az 1967-es agresszió óta megszállva tartó izraeli fegyveres erők és az Egyesült Arab Köztársaság hadseregének tüzérsége hétfőn este a Szuezi-csatoma egész hosszában különböző kaliberű ágyúkból lőtte egymást. Az egyiptomi hadijelentés beszámol arról, hogy a fegyverdörgés csak helyi idő szerint kedden a hajnali órákban szűnt meg. Az egyiptomi ütegek elhallgattatták a velük szemben tüzelőállásba helyezett izraeli ágyúkat Az izraeli sajtó — a helyszínen működő katonai tudósítók jelentései alapján — ugyancsak beszámol a tüzérségi ütközetről, s azt állítja, hogy a tűzpárbajt Kantara térségében az egyiptomiak kezdeményezték. Az izraeli sajtó említést tesz arról, hogy Kuneitra övezetében a Szíriái—izraeli fegyverszüneti vonal hosszában is harcok robbantak ki. Az izraeli állásokat az A1 Szaika Palesztinái felszabadítási csoport harcosai vették tűz alá. Az izraeli megszállókkal szemben megnyilvánuló egyre nagyobb népi ellenállásra vet fényt az AFP jelentése, amely szerint a forrongó jeruzsálemi óvárosban az izraeli katonai hatóságok „szabotázscselekmények előkészítésének” vádjával letartóztattak 15 arab ifjút. A Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amelyet Pullai Árpád, a Központi Bizottság titkára vezet, kedden megérkezett Bukarestbe, hogy részt vegyen a Román Kommunista Párt X. kongresszusán. A magyar pártküldöttséget a bukaresti repülőtéren Vasile Patilinet, az RKP Központi Bizottságának titkára, Ion Cozma. a Központi Bizottság tagja, és Vasilc Vlad, a Központi Bizottság póttagja [ üdvözölte, jelen voltak a bukaresti magyar nagykövetség képviselői is. Hétfőn Pozsonyban ünnepi ülést tartottak a hat testvéri j kommunista és munkáspárt j képviselői által kiadott Pozso- ! nyi Nyilatkozat egyéves évfordulója alkalmából. Az ülésen jelen volt Sadovsky, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Colotka szlovák miniszterelnök, valamint a Szlo- ' vák KB több vezető személyiségé. Sadovsky beszámolójában I hangoztatta, hogy a pozsonyi
