Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

$969. augusztus 20. 3 jDunttntmt naplö VB-filés Beremenden Jó ütemben épül a BCM — Intézkedés a fűtés megoldására Jövőre megkezdik a szerelést Közel másfél éve épül a Beremendi Cementmű. A ki­vitelező vállalatok fokozatos felvonulása után ma már mintegy 1600-an dolgoznak itt, köztük 600 katonafiatal. Hol tart a nagy munka, milyen körülmények között élnek az építők, szükségük van-e vala­milyen segítségre? — erről ta­nácskozott hétfőn a helyszí­nen, Beremenden az MSZMP megyei végrehajtó bizottsága, a tervezők, a beruházók, az építők képviselőinek részvéte­lével. Tervszerű munka A hatalmas kiterjedésű te­rület bejárása is meggyőzően bizonyította, hogy a két és fél milliárdos beruházás a tervek­nek megfelelően épül. Elké­szültek az irodabarakkok, a gyártelepi polgári és katona­szállások, a kazánházak, a raktárak, a felvonulási épüle­tek, a gyártelep ideiglenes vil­lamosenergia- és vízellátását szolgáló berendezések. Befeje­ződött a konyha, az étterem, a fürdő az orvosi rendelő, az üdét építése is. Nemrég adták ét az első létesítményt, a Vil­lány—Kistapolca állomás kö­zötti közforgalmi vasútvona­lat, korszerűsítik a Nagyhar- sányt Beremenddel összekötő Utat. Ebben az évben 372 mil­lió forintot használnak fel, eb­ből az első félévben mintegy 140 millió forint érték meg is valósult. Az építkezés folyamatában létrejöttek a politikai szervek is. A két fő kivitelező és a Beruházási Vállalatnál alap­szervezet működik, míg a töb­binél pártcsopartot hoztak lét­re. Tevékenységüket a függet­lenített pártszervező koordiná­lásával csúcsvezetőség irányít­ja. A nyolc KlSZ-alapszerve- zet eredményesen dolgozik a védnökség! szerződés megvaló­sításán. A szakszervezeti szer­vek rendszeresen foglalkoznak ez élet- és munkakörülmények alakulásával. Eddig több szá­zan kapcsolódtak be a szocia­lista brigád címért folyó ver­senybe. A szervezeti keretek megteremtése a politikai tevé­kenység megélénkülésével járt együtt, hatékonyan foglalkoz­nak a kivitelezés gazdaságos és határidőre történő megva­lósul ásával, A szolgáltatások gondjai A végrehajtó bizottság meg­elégedéssel nyugtázta, hogy a cementmű építői — vezetők és munkások egyaránt — értik a feladatukat, tisztában vannak azzal, hogy mostani munká­juk milyen hatással lesz majd a gyár termelésére. Az ország különböző részéből ide sereg­lett emberek lassan összeko- vácsolódnak, egyre jobban be­leilleszkednek a falu életébe s bár a kezdetben előfordultak nem kívánatos események, ma már inkább a megértés, a köl­csönös jó viszony a jellemző. A vita során azonban kide­rült, hogy a terület-kisajátítás körüli huza-vona felborzolta az érdekelt falusi lakók nyu­galmát. Igaz ugyan, hogy az építkezés váratlanul gyors megkezdése különleges eljárá­sokat kívánt, viszont azóta már rendezni lehetett volna s a mintegy 60 gazda megkap­hatta volna a törvényesen járó összeget. A végrehajtó bizott­ság felkérte az illetékes szer­vek vezetőit, hogy ebben az ügyben sürgősen tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Az elmúlt másfél évben gyakran került szóba a szol­gáltatás. Az étkeztetés, a mun­kások elhelyezése többé-ke- vésbé megnyugtató, a melegvíz szolgáltatásra is kevesebb a panasz. A fűtést azonban az ígéretek ellenére sem oldot­ták meg. A múlt év telét még valahogyan átvészelték, az építkezés idei várható felfutá­sa már jó előre figyelmeztetett minden érdekeltet arra, hogy } idejében és körültekintően kell intézkedni. Az év elején meg­állapították, hogy a megdup­lázódó kalória igény miatt új kazánokat kell beállítani. Most, augusztus közepén még senki sem tud választ adni arra, hogy a pluszként szükséges napi kétmillió kalóriát hon- nént teremtik elő. Súlyos a helyzet! A 24. órában vagyunk, sokszáz ember egészsége forog kockán. A minisztérium kép­viselője ígéretet tett: eljárnak a gyártó cégnél és a beruhá­zási vállalatnál, hogy megold­ják a problémát. Ezzel szoros összefüggésben mielőbb rendezni kell a szol­gáltatások irányítását is. Je­lenleg kettősség van: az Üzem- élelmezési Vállalat és a Be­ruházási Vállalat is szolgál­tat. Bebizonyosodott, hogy ez a helyzet nem jó, ezért meg­fontolandó az a javaslat, hogy az építkezésen előforduló va­lamennyi szolgáltatást egy kézbe adják, vagy az előbb említettek egyike vagy egy harmadik, arra felkészült cég vegye át. Ugyanakkor a me­gyei kereskedelmi szervek és művelődési intézmények — ha megkésve is — gondoljanak a megnövekedett lakosság ven­déglátói, művelődési, szórako­zási igényeinek jobb kielégí­tésére. Kezdődik a szerelés A BCM életében a jövő év új szakaszt jelent: az építkezés mellett megkezdődik a gépek, berendezések szerelése is. A határidők pontos betartása, a munka összehangolása tehát rendkívül fontos. Ezért az Or­szágos Cement és Mészművek az év végére kinevezi az új létesítmény főmérnökét, aki a munka folyamatában ismerke­dik meg az új technológiával, a tervezők októberre minden lényeges tervet a kivitelezők rendelkezésére bocsátanak, a Baranya megyei Építőipari Vállalat decemberben átadja a végleges iroda épületet. A végrehajtó bizottság úgy döntött: két hónap múlva is­mételten visszatér az említett és más problémák megoldásá­nak ellenőrzésére. B. J. 220 millió forintos beruházás Újjászületett a Szigetvári Konzervgyár is A Szigetvári Konzervgyár új gyártócsarnoka. Húsz év alatt Kint már süt a nap. Az irodában nem érezzük. Talán a vastag falak, vagy a fekete, faragott íróasztal, a szokatlan csend teszi. A régi könyv- szekrényen rézből készült kis­plasztika. Egy mén. — Sok ló van a gazdaság­ban? örültem a lehetőségnek, hogy végre megindul a be­szélgetés. Már letárgyaltuk a reggeli esőt, amelyből bőven ömlött az idén. Azt is, hogy valahol már találkoztunk, ta­lán a pártbizottságon? Az a legvalószínűbb, hiszen Zámbó István, a Bikali Állami Gaz­daság igazgatója tagja a me­gyei végrehajtó bizottságnak. — Két lovunk van. Az egyik agronómusunk idegen­kedett a motortól, autótól... A négy falut ölelő 8100 hol­dat pedig nehéz lenne gyalog­szerrel bejárni... — mondja halkan az igazgató. — Amikor kezdték? — Akkor sem volt több. Sajnos. Pár ökör, két traktor, kevés lovasfogat. Ennyi volt az 1500 holdnyi, többségében kis­paraszti föld megmunkálásá­hoz. Tenyészállatunk nem volt. Az állatállomány szét­szórva ... Nehéz év volt az 1949-es, de bevetetlen terü­let nem maradt! Cser László, a gazdaság párttitkára hatalmas albumot tesz az asztalra. — Az igazgató elvtársnak adjuk. Tizenöt éve, hogy hoz­zánk jött. Emlék. Belelapozok. Képek az egykori elhanyagolt bárói majorról... Puíajkás embe­rek, kaszálók... — Hányán dolgoznak a nö­vénytermesztésben ? — Csak a traktorok és ki­szolgáló személyzet... — A többiek? — Hatszáz dolgozónk van. Többségében az állattenyész­tésben, kertészetben dolgoz­nak. — Hallottam, hogy az Egye­sült Államokban egy mező- gazdasági munkás 100 ipari munkást lát eL Nálunk, hogy áll az arány? Az igazgató sokára válaszol. Alig-alig hallja az ember amit mond, mégis minden szavát értem. (A jegyzettömb nélkül is minden szavára emlék­szem.) — Nem úgy van az. Ott nem számítják bele a keres­kedőt, aki a föld széléről el­szállítja a termést Azt fel is kell dolgozni, raktározni, ér­tékesíteni ... Magyarországon 6 városit tud eltartani egy paraszt Ez kevés. Meg kell duplázni. Ha ez sikerül, már „helyben” vagyunk... Sétálunk a majorban. Óriási park. Évszázados fák. Beton utak. Rózsák. — Ezt kellett volna látnia 20 évvel ezelőtt — mondja a párttitkár — romok, sárten­ger, kivágták az értékes fá­kat ... Űj épületek mindenütt. Munkásszállás, fürdő, orvosi rendelő, modern istállók, mag­tárak, takarmánykeverők. — Hogy csinálták? Az igaz­gató inkább magának mondja: A gazdaságot 51-ben ál­lattenyésztésre jelölték ki. Há­romszáz üszővel kezdődött... A termés katasztrofális volt Búzából 8, kukoricából 9 má­zsás holdankénti átlagot ér­tünk el. Az is olyan tisztáta­lan volt... A szó legszorosabb értelmében virágzott itt a me­zőgazdaság. Akkor elhatároz­tuk, az országban először, A jubileumi munkaverseny során Húszmillió forint terren felüli nyereség a Bolyi Állami Gazdaságban Az országos hírű Bólyi Ál­lami Gazdaság, amelyet hat­szor tüntettek ki a Miniszter- tanács és a SZOT Vörös Ván­dorzászlajával, kimagasló eredményeket ért el a jubi­leumi munkaversenyben. A nagyüzem dolgozói a Magyar Tanácsköztársaság félévszáza­dos évfordulójának tiszteleté­re vállalták: a növényterme­lés s az állattenyésztés ho­zamait tíz-húsz százalékkal növelik, s egyidejűleg csök­kentik a ráfordítási költsége­ket A technológia további javí­tása, az újabb módszerek be­vezetése és az adottságok jobb kihasználása révén nagyszerű eredmények születtek a mun­kaverseny során. Búzából például — hatezer hold át­lagában — 26,1 mázsát taka­rítottak be, a tervezett tizen­kilenc helyett.Még magasabb is lehetett volna az átlagter­més, de az aratás előtti jég­verés holdanként egy-másfél mázsával csökkentette a ho­zamot. Az állattenyésztés ho­zamai ugyancsak emelkedtek. A tojóüzem éves terve példá­ul tyúkonként 250 tojás, s az év első hét hónapjában — negyvenezer tyúk átlagában — 161 tojást termeltek, tehát az év végéig kétszázhetvenes átlag várható. A növényter­melésben és az állattenyész- I tésben elért termelésnöveke­dés már eddig húszmillió fo­rint terven felüli nyereséget hozott a nagyüzemnek. hogy szakosítunk. Nem lehet 72 féle növényt termeszteni Nincs annyi gép, ami be tud­ja takarítani. Most csak őszi kalászosokat, kukoricát és évelőpillangósokat... — A termés? — Búzából 20—40, kukori­cából 27 mázsa. Azonban nem ez volt az egyetlen új az el­múlt évek során. Halgazdasá­gunk híre túljutott az ország határain. Az egykori „sáster­mő” völgyben 430 holdas ta­vak, a dimbes-dombos nehe­zen művelhető területeinken 442 hold gyümölcsös. Csak kajsziból 90 vagon termett az idén. Komlót 400 mázsát ta­karítottunk be a 80 holdról. Ez egyedül öt, a 87 milliónyi termelési értékünkből. — Mit kapnak ebből a dol­gozók? — Huszonkét nap nyeresé­get Az átlagfizetések meg­haladják a 2000 forintot. Közben felértünk a gazda­ság történetét bemutató kiál­lításhoz. A terem közepén hatalmas makett. Rendezett gazdasági épületek. Nyúlfarm. — Gyarapodtunk. Hozzánk csatolták a szalatnaki gazda­ságot az alsómocsoládi sertés­telepet Hallott már a bűvös 20-as számokról? Egy kocától 20 malac, 2,2 kocafogó. Tíz­ezer sertéssel járulunk az or­szág élelmezéséhez. Ugyan­ennyi nyulat exportálunk... A képeken: művelődési ház, strand, balatoni üdülő, a „Vá­mosi-féle szénakészítő”. Kér­dőn nézek Zámbó elvtársra. — Hideg levegőt préselünk keresztül a szénán, úgy szá­rítjuk. Ezáltal zöld marad, megőrzi karotintartalmát. — Egyik dolgozónk szabadalma. Nem az egyetlen. Bikaion működik a KGST gépkísérleti intézete. Itt állapították meg, hogy egy traktorra legopti­málisabb az 50—100 hold kö­zötti megmunkálahdó terület. A kiállítást nézem. Üj lé­tesítmények, kétszobás családi házak, kultúrműsorok, párt­taggyűlések dokumentumai... Melegen süt a nap. Már csak a fák árnyékában látni nyomát a reggeli esőnek. — Reméljük jó időnk lesz az ünnepséghez — mondja Cser László. — Minden év­ben augusztus 20-án adjuk át az alapítványunk kitünteté­seit. Eddig már 150-en nyer­ték el a Kiváló Mester címet. Közülük 40-en a közeli tsz- ekben hasznosítják az itt tanultakat. Gazdaságunk 20 éves évfordulóján 35-en a Bikali Állami Gazda­ság Kiváló dolgozója, 20-án a Kiváló Mester, 30-án pedig Kiváló Dolgozó oklevelet kap­Nagy Ferenc és Taub Antal pedig miniszteri kitün­tetésben részesül. Lombos! Jen# Négy évi munka után be­fejeződött a Szigetvári Kon­zervgyár rekonstrukciója. A régi épületek közül ma már csak egy áll: egy jelentékte­len irodaház. A „lakók” egyébként ezt is elhagyták már: a Széchenyi utcai olda­lon háromszintes, csupa-üveg irodaépületet emeltek. A 220 millió forintos költséggel meg­valósított rekonstrukciós, il­letve bővítési program ered­ményeképpen a gyár termelési kapacitása évi 5000 vagonra nőtt, s ezzel a valamikori grófi „befőzde” az ország egyik legnagyobb élelmiszer- ipari üzemévé lett. I960: a „fordulat“ éve A mai gyár alapjait 1939- ben Andrássy Mihály vetette meg aki mezőgazdasági feles­legeit dolgoztatta fel — ter­mészetesen kisipari módsze­rekkel. A vár melletti vízi­malom épületében volt az üzem őse, ahol szinte kizáró­lag hajdina- és babhántolás- sal, illetve kukoricaszárítással foglalkoztak. Később pótkávét gyártottak, majd a háborús években megkezdődött a gyü- mölcskonzerv-gyártás is. — 1941-ben húskonzervvel kísér­leteztek. A Szigetvári Hírek krónikással ekkor írta nagy büszkén: „Ha a gyár teljes üzemben van. naponta nyolc marhát is feldolgoznak ...” A háború utáni fejlődés megsokszorozta a termelést, bár a kor színvonalát még ekkor sem sikerült elérni. — 1957-ben 23,7 millió forint volt a teljes termelési érték, ami 393 vagonnyi konzervet, illetve befőttet jelentett. Eb­ből 54 vagonnyit exportáltak. A „fordulat” éve 1960 volt, amikoris megkezdődött a rak­tárbázis és a gyártó részlegék totális rekonstrukciója. — A változások mértékére jellem­ző, hogy 1960—69 között több mint 210 millió forinttal nőtt a termelési érték, ami mint­egy 3300 vagonos termelés eredménye. A belföldi piaco­kon idén — a tervek sze­rint —, 814 vagonnyi árut értékesítenek, míg a termelés zöme — mintegy 2040 va­gon —, • exportra kerül. Tíz évvel ezelőtt 400 körül volt a foglalkoztatottak száma — ma közel ezerrel többen van­nak, s a géppark is teljes egészében „újjászületett”. „Mindentudó“ gépek Maga a gyár tulajdonkép­pen egyetlen hatalmas terem: egy 10 ezer négyzetméter alapterületű csarnok, mely­ben egymás mellett állnak a paradicsom-, a borsó, a bab-, az uborka- és a gyümölcs- vonal automata gépsorai. Az emberek túlnyomó többsége itt csak felügyel. E hatalmas gyárcsamok építése során 120 ezer köbméter földet mozgat­tak meg, s 1968 óta átlago­san 250 ember dolgozott a fa­lakon. Az új gyár építési munkálatai egyébként pon­tosan 120 millió forintba ke­rültek, míg a gépi berendezé­sek ára 88 millió forint volt. Tisztaság, rend és gondosan szabályozott munkahelyi hő­mérséklet — ez a korszerű konzervgyártás alapfeltétele. Az alapanyagok csővezeték­ben jutnak el a feldolgozó gépekhez, s miután a palac­kozást is tökéletesen gépesí­tették, emberi kéz nem is érinti a megmosott, fertőtle­nített gyümölcsöket. Gépekkel végzik a belső anyagmozga­tást is: elektromos targoncák tucatja szaladgál az 1250 va­gonos „raktárváros” végtelen hosszú „utcáin”. Piac is van Az ünnepélyes átadás még el sem múlt, a gyár vezetése már mégis a jövőt tervezi: a kapacitásnövelő program a IV. ötéves terv éveiben is folytatódik, s 1975-re elérik a 6000 vagonos termelési szin­tet. A konzervipar néhány év előtti „válsága” után — a piacokon alig-alig volt keres­let —, ez meglehetősen bátor terv, az idei év tapasztalatai azonban egyértelműen iga­zolták, hogy kiváló minőség­gel, illetve korszerű termé­kekkel egész Európában hó­díthat a magyar konzervipar. Már 1968-ban is 27—73 volt a belkereskedelmi, illetve ex­portforgalom aránya, s a kül­földi érdeklődés azóta is nő. 1975-ben — az előirányzatok szerint —, már az összterme­lés 78 százalékát exportálják. Ebben az évben egyébként 415 millió forintos termelés értéket akarnak produkálni, ami a jelenlegi szint 164 szá­zaléka. A holnap tervei közé tar­tozik az olajtüzelésre való át­térés is. A IV. ötéves terv másik nagy célkitűzése: egy 100 vagonos hűtőház, mely­nek segítségével csökkenteni lehet maid a termékek sze­zonjellegét. A terméklista egyébként már a közeli jövő­ben új cikkekkel bővül: kez­dődtek a hús- és baromfikon- zervgyártás előkészületei. Az újjászületett Szigetvári Konzervgyár ünnepélyes át­adására ma. augusztus 20-án, nagygyűlés keretében kerül sor. A nagygyűlésen a gyári dolgozók mellett ott lesznek az iparág, a megye és a város képviselői is — ezzel repre­zentálva, hogy e hatalmas munka eredményes befejezése nemcsak szigetvári ügy, ha­nem népgazdaságunk egészé­nek ünnepe. B. S. i

Next

/
Thumbnails
Contents