Dunántúli Napló, 1969. augusztus (26. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-20 / 192. szám
4 DtmomtMi noma 1969. augusztus 20. A fogyó népességű falvak sem lehetnek „mostohagyerekek“ Évtizedekig tartó átmeneti időszak — Panaszok, elemi igények miatt Elsőként az országban Mától közlekedik az emeletes autóbusz — Pontosan 7,7 község esik 100 négyzetkilométerre Baranyában, szemben a 3,8-es országos átlaggal Ennek az a következménye, hogy nagyon sok a kicsiny falu nálunk. Amíg országos átlagban 1799 ember él egy községben, Baranyában csak 696 ... Dr. Kolta János, a Dunántúli Tudományos Intézet osztályvezetője mondotta a fenti szavakat, azon az ankéton, melyet a napokban tartottunk meg a szerkesztőségben. A rendezvényre 18 körzeti tanács elnöke jött el, akik 26 fogyó népességű falvat képviseltek. Részvett a tanácskozáson dr Radó Imre, a Megyei Tanács Igazgatási osztályának vezető. Je és dr. Vargha Károly, a Pécsi Tanárképző Főiskola tan- ezékvezető tanára, a honismereti szakkörök megyei referense is. A sorvadás fázisai Dr. Kolta János tudományos kutatásai, valamint a körzeti tanácselnökök által kitöltött kérdőívek egyaránt azt igazolták, hogy a népességfogyás a kisközségek egy csoportjánál igen gyors, á másak csoportnál viszont ■*— egy emberöltő mértékével nézve — aránylag lassú. Az első csoportba tartozik például Erdősmárok, melynek 1945-ben még 505 lakosa volt, a múlt év végén pedig már csak 240-en éltek a faluban. Hasonló a helyzet Rádfalván és Révfalun is, ahol 550:375 illetve 312:92 az 1945- ös és 1968-as lakosságszám aránya. Evvel szemben egy sor olyan község van, mint Kisbeszterce, ahol 1945-ben 205-en éltek, tavaly pedig 184-en. Bár az ankét résztvevői nagyon óvtak az uniformizálástól (és jogosan, hiszen ahány falu, annyi féle helyzettel, körülménnyel találkozunk), mégis meg lehet állapítani valamilyen törvényszerűséget a •orvadás, kihalás folyamatában. A tanácselnökök szavaiból, valamint a cikkíró személyes tapasztalataiból ítélve a következő, nagyobb szakaszokat lehet megkülönböztetni: 1. A családalapítás korában lévő életerős és vállalkozó szellemű fiatal nemzedék elvándorol. Csak az öregek, középkorúak, valamint az általuk nevelt általános iskolás gyermekek maradnak a községben. A középkorúak — akár helyben, akár pedig a környéken keresik meg a kenyerüket — megnagyobbítják, korszerűsítik a házukat, tehát arra törekszenek, hogy jobb és emberibb életet alakítsanak ki maguknak a faluban. Hallani se akarnak az elköltözésről, élénken tiltakoznak az ellen, hogy a községük sorvad és kihal. 2. Valamilyen társadalmi „stresszhatás” (rossz a tsz, jó keresetet biztosító mezőgazda- sági, vagy ipari üzem van a szomszédban stb.), vagy egyszerűen egy közeli, nagyobb település más vonatkozásokban is megnyilvánuló erős urbanizációs szívóhatása következtében a középkorúak is meginognak. Valamelyik közeli forgalmas településen vásárolnak, vagy építenek házat házasodni készülő gyermekük, vagy saját maguk számára, s odaköltöznek, vagy pedig felváltva laknak mind a két házban. Ekkor már nem bíznak a falujuk jövőjében. A gyermekek száma minimálisra csökken, a község iskoláját bezárják. 3. Már csak az öregek maradnak a faluban, szinte az utolsó leheletükig ragaszkodnak ahhoz a helyhez, ahol el- töltötték az életüket. Idővel azonban betegekké, magatehetetlenné válnak, s nincs más választásuk, minthogy beköltöznek a támaszt jelentő fiatalokhoz a városba, vagy vadamelyik nagyközségbe. A falu kihal. A tanácselnökök szavaiból ítélve a kisközségek többsége még csak az első fázisban van, s valószínű, a legtöbb helyen még hosszú évtizedekig eltart ez az állapot. Néhány falura, például Apátvarasdra, Szágyra, Husztótra, Kovácsszénájára a második szakasz jellemző (egy ház Pécsett, egy pedig helyben), míg Gyűrűfű a közvetlen kihalás küszöbéhez ért. Kényelmetlen és drága Közhely, hogy a távol fekvő kisközségekben igen kényelmetlen az élet Ahol nincs bekötőút, rendkívül nehézkes a megtermelt mezőgazdasági termékek kiszállítása. Órákig tart, míg a szekéren döcögő körzeti orvos kiér a faluba. S mégha van Is bekötőút, minden fönte« intézmény — tanács, az iskola felső tagozata, egészségügyi állomás, takarékszövetkezet, posta, cipész, borbély, szabó stb. — a körzeti központban van, a közlekedés pedig a legtöbbször rossz. Azt már kevesebben tudják, hogy ez az élet nemcsak kényelmetlen, hanem drága is. Az értékesítési és fogyasztási szövetkezeteknek azért, mert csak ráfizetéssel tudják fenntartani a bolthálózatukat. Az államnak azért, mert az általa fizetett szakemberek — tanácsi vezetők, pedagógusok, orvosok stb.-k — sokkal kevesebb embert tudnak ellátni, mint az országos átlag, • nem is a legjobb hatásfokkal. Az iskolai oktatás színvonala például — minden erőfeszítés ellenére — alacsony. A legtöbb kisközség lakói mégcsak hallani sem szeretik a „sorvadás”, vagy „kihalás” szót, s állandó ostrom alatt tartják a tanácsokat bekötőutakért és egyéb juttatásokért. Az elemi igényeket! Szabad-e ilyen körülmények között útépítésbe ölni a pénzt? A legtöbb helyen nincs más választás, hiszen nem lehet átugrani bizonyos fejlődési fokozatokat. Meg kell várni, míg a mezőgazdasági termelés koncentrációja, valamelyik dinamikusan fejlődő közeli település erős urbanizációs kisugárzása átalakítja az emberek 1 2 3 tudatát, s ráébrednek arra, hogy ez zsákutca. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy átmeneti időszakról van szó, mely a kisközségek zöménél még évtizedekig eltarthat. Ezért döntött úgy a Megyei Tanács, hogy lépésről lépésre haladva bekötőutat épít majd mintegy 40—45 kisközségben. Az irányelvekben szerepel viszont az is, hogy nem teszik meg ezt további kb. 15 kis falunál, mert ott ez még rövid távon is pénzpocsékolás volna. Ebbe a csoportba tartoznak azok a falvak, amelyek 20—25 év alatt népességük felét, vagy még nagyobb részét elvesztették. Nem kevésbé fontos elvi állásfoglalása volt az ankétnak, hogy még az átmeneti időszakban is ki kell elégíteni az elemi egészségügyi, szociális, kulturális stb. igényeket az apró falvakban. Ezt azért kell nyomatékosan aláhúzni, mert néhol még ezzel is baj van. Ggány „rezervátumok?“ Nem lenne teljes a cikkünk, ha nem. mutatnánk rá az apró falvak sorvadásának egy kísérőjelenségére, a cigány lakosság fokozódó elkülönülésére, koncentrálódására. Miklós Dezső, az apátvarasdi kirendeltség vezetője elmondotta, hogy az őslakosság Fécsvárad- ra történő áramlása meggyorsult, s 12—14 ezer forintért adnak el a községben jó állapotban lévő házakat. A házak zömét cigányok vásárolják meg. Több tanácselnök mutatott rá hasonló tendenciára. Bár a betelepülő cigányok többségének állandó munkahelye van, szorgalmasan dolgoznak (különben nem tudnának házat venni), mégis, ha így folytatódik, cigány származásúak fogják lakni a megye egyes falvai! Amolyan „rezervátumok” vannak kialakulóban. Talán mondani sem kellene, hogy ez a folyamat teljesen ellentétes a, párt politikájával, azzal a sarkallatos elvvel, hogy mindent el kell követni, hogy a cigány lakosság beilleszkedjen a társadalomba, s lépésről lépésre haladva eltűnjenek azok a válaszfalak, melyek e népcsoport és a lakosság többi része között fennállnak. E válaszfalak még nőnek, ha tétlenül nézzük ezt a folyamatot! Magyar László Végre Itt van! Tegnap délután miatta állt meg néhány percre az „élet” a Széchenyi téren. Amerre ment, mindenki megbámulta, mint egy •filmsztárt! Az új látványosság neve: emeletes busz. Fontosabb adatai: Hossza: 10 méter 86 centiméter. Szélessége: két és fél méter. Magassága: 4 méter 24 centi. Maximális sebessége városban 50 kilométer óránként. Az új autóbuszt tegnap délután a lakosság képviselőinek Tapolczai Kálmán, az AKÖTRÖSZT vezérigazgatója adta át. — Azért kapta Pécs meg az első ilyen típusú autóbuszt Magyarországon — mondta a vezérigazgató —, mivel a 12-es AKÖV az új konstrukciókra, új elképzelésekre, mindig jól reagál. Itt járt először hazánkban csuklós busz, itt vezettük be elsőként az ipari kamera használatát a közlekedésben. Szóval, „szív” van az újdonságok iránt. Aztán meg itt garancia van arra, hogy a karbantartás körűi sem lesz fennakadás. — Ml a célja az emeletes busznak? — Az elgondolást a kényszerhelyzet szülte: a belső városi forgalom zsúfoltsága. Az alapterület jobb kihasználása, a közlekedés meggyorsítása a célunk. Az autóbusz megépítésének másik célja nem a konkrét konstrukció kialakítása volt, inkább a lehetőségek felmérése, műszaki és forgalomtechnikai szempontból. — Már májusra ígérték, hogy megérkezik... — Valóban így gondoltuk! Tavaly 6 hónap alatt készítette el a MÁVAUT főműhelye. A kocsi vizsgálata viszont 8 hónapig tartott. Az új emeletes busz a földszinten 36 ülő és 20 álló utast tud szállítani. Az emeleten 28 ülőhely van. Állni fenn nem lehet. Hogy mennyi utas tartózkodik az emeleten azt a kalauz előtt levő tábla jelzi, ugyanis ha leül az utas, akkor a táblácskán az adott kis lámpa kialszik. A sofőr egy periszkóppal tudja ellenőrizni az emeleti utasteret. Történetek a tárgyalóteremből A százezer forintos ölelés —- Elvált, majd ismét elvette volt feleségét — A búcsúlevél nyomra vezet Nemrég Téluztouék újjá a! népi ülnököket. Közülük számosán újaknak adták át helyüket, ők pedig elismerést, köszönetét kaptak sok-sok évi munkájukért, amellyel a bíróságok tevékenységét segítették. A „nyugalomba menők” közül kerestünk fel hármat, — beszélgettünk a tárgyalótermekben történtekről. Három évig a járásbíróság, három esztendeig a megyei bíróság egyik tanácsának volt tagja Fáy Imre, a Megyei Tanács kereskedelmi osztályának dolgozója. Mind büntető, mind polgári perek tárgyalásában tevékenykedett. A sok érdekes esemény közül most csak kettőt említ. Egy férfi Űjmecsekalján az Olimpia étteremben szórakozott egyedül. Unta magát, ezért ismeretség után nézett. Csinos nőt pillantott meg — megismerkedtek. Egy pohár, két pohár, szép szavak, tánc — és gyalog indultak a városba. Szép éjszaka volt, — kissé elhagyott, bokros területre értek ... Ennek következménye lett a tárgyalás. A nő az apaság ' megállapítását kérte a bíróságtól. — Én ezt a nőt nem ismerem — mondta felháborodva a bíróság előtt Természetes, hogy a nő nem tágított. Már előzőleg a vizsgálat sarán helyszínelték a bokros területet, amelyet a nő jelölt meg. A fűben egy zsebkést találtak! — Ez a zsebkés az öné? Az alperes most már halkabb hangon válaszolt: — Igen, az enyém.. — Hogyan került a kés arra a helyre? Egy nagy nyelés után: — Hát az úgy volt... Na, jó hát akkor őszinte leszek ... Igen, ismerem a nőt... És elmondotta a történteket A bíróság megállapította apaságát és a gyermektartásdijat is. Az újdonsült apa a tárgyalás után odajött hozzám. — Uram, én most hirtelen kiszámítottam: ez a gyermektartásdíj nekem a 16 év alatt százezer forintomba kerül. Egy ölelés, százezerért! Ezért a pénzért... — kezdte, de nem fejezte be a mondatot, csak legyintett egyet és fejcsóválva távozott i Pécsett a Doktor Sándor utcában késő este két fiatalember motorkerékpárra akart ülni. Hiába igyekeztek, álló helyzetben hol az egyik oldalra, hol a másik oldalra dűltek — láthatóan nagyon ittasak voltak. Egy rendőr kissé távolabbról figyelte őket egy ideig, aztán hozzájuk ment: — Ne üljenek fel, mert ittasan nem szabad vezetni! — mondta. — Mi az, hogy ittasak vagyunk? Kikérjük magunknak — mondta az egyik, csak úgy dűlt belőle a szesz. De nemcsak kiabált felháborodottan, hanem már lendült Is a keze... A rendőr — jól megtermett ember — lefogta támadóját. — Ittunk valóban, nem is tagadjuk — vallotta a bíróságon a vádlott — Tetszik tudni hogy van az, a részeg ember mindig nagyon erősnek érzi magát. — Aztán legalább levont valami tanulságot a történtekből? — kérdezte a bíró. A vádlott a csuklóját tapogatva halkan válaszolt: As AJ boss emeleti részének üléssor*. Petrohán Mihály, az emeletes autóbusz vezetője elmondta, hogy kormányzással kell kiegyensúlyozni a karosszéria kilengését. Űj feladatot jelent ez vezetői prak- szisában. Reméli, hogy az utazóközönség fegyelmezett magatartásával elősegíti munkáját. Az emeletes autóbusz ma reggeltől a 20-as, illetve a 40-es gyorsjárat útvonalán közlekedik. (Mécs) Ünnepi tanácsülés Siklóson Felavatták a község első díszpolgárait Siklóson az alkotmány évfordulójának tiszteletére kedden délután ünnepi tanácsülést tartottak, amelyen felavatták a község első díszpolgárait. A tanács határozata alapján díszpolgári címet kapnak mindazok a személyek, lakóhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül, akik kiemelkedő munkásságukkal hozzájárulnak Siklós haladó hagyományainak ápolásához és a Tenkesalja népszerűsítéséhez. Első ízben most került sor e kitüntető cím adományozására, amelyet örsi Ferenc író, több siklósi tárgyú irodalmi mű és televíziós film — köztük „A' Tenkes kapitánya” című nagysikerű tv- film — szerzője és dr. Kovács András tanár, „A siklósi vár története” című kiadvány szerzője, a siklósi vár helyre- állításának kezdeményezője kapta meg. A tanácsülés keretében rendezett bensőséges hangulatú ünnepségen dr. Sárost Mátyás, a végrehajtó bizottság elnöke adta át a két díszpolgárnak az oklevelet, amelynek szövegét — a hagyományoknak megfelelően — kézi festéssel kutyabőrre írták és a község pecsétjét viselő bullával látták eL — Igen ... Hát tapasztaltam, hogy nem a részeg, hanem a józan ember az erős... * Mértig József, a Pécsi Kesztyűgyár fizikai dolgozója is 6 évet ülnökösködöbt a Pécsi Járásbíróságnál. ö beszélte el az alábbi történetet. Egy elvált fiatalasszonyt vittek be a szülészeti klinikára, de már a szakszerű orvosi kezelés sem tudta az életnek megmenteni. Megállapították, hogy valaki tiltott műtétet hajtott végre rajta, ennek következtében vérmérgezést kapott A tiltott műtéttel egy ápolónőt gyanúsítottak. — Miért éppen engem? Fogalmam sincs az egészről, én nem ismertem az elhunytat. Semmiről sem tudok — mondta. Természetesen arról fogalma sem volt, hogy a meghalt fiatalasszony lakásán búcsúlevelet találtak, amelyről kétséget kizáróan megállapították: a fiatalasszony írta. Ebben a levélben pedig — mintha érezte volna halálát — név szerint említi az ápolónőt, is- merettségüket. Amikor a levelet felmutaifcták neki — megtört. — Igen... Ismertem, én voltam a művi beavatkozó ... De akkor elmondok mást is. Én nem akartam a műtétet elvégezni, de egy férfi többször is járt a lakásomon, pénzt ígért és ő hozott engem faszé a fiatalasszonnyal... A sok noszogatásra elvállaltam... A férfiről — hiába tagadott, hogy sem a fiatalasszonyt, sem az ápolónőt nem ismeri — a szomszédok tanúsították: többször látták az elhunyt nő lakásán. Öt is a vádlottak padjára ültettük és elítéltük. * Szalay László nyugdíjas könyvelő — a Népi Ülnöki Akadémia vezetője — is hat évig segítette tapasztalataival az igazság kiderítését. — Válóper volt — elválasztottuk a házaspárt. Vagy másfél év múlva megszólít egy férfi az utcán, előtte egy babakocsi. — Emlékszik-e rám Szalay bácsi, maga volt az egyik ülnök a válóperemen. Megismertem a férfit, emlékeztem rá. — Látom azóta ismét megházasodott — mondtam és mutattam a babakocsira. — Vagy tévedek? — kérdeztem. Elnevette magát. — Nem téved — mondta, aztán elbeszélte, hogy a válás után — mert nem kapott másik lakást — továbbra is a régi lakásban maradt, együtt az immár volt feleségével. — Nagyon is megértettük egymást — mondta és a gyerekkocsiban alvó kicsire mutatott, majd hozzátette: — Hát hiába, ez a lakásínség ... Ismét elvettem a volt feleségemet... jól élünk. Garay Ferenc i
