Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

1969. július 26. 7 Horizont A TEST ÜJ SZŰRŐJE Kiesi és olcsó művese több prototípusát alakítot­ták ki, jelentette be az Amerikai Atomenergia Bi­zottság. A bizottság szóvi­vője elmondta, hogy céljuk egy megvásárolható készü­lék kialakítása, melyet 5— 15 dolláros árban többször !s használhatnak. Jelenleg kb. 25 ezer dollárba kerül, hogy a pácienseket a nagy komplex művesével gyógyít­sák* ELHÍZÁS ELLEN. Az elhí­zás részben a szervezet fe­lesleges mennyiségű zsír és szénhidrát anyagok fogyasz­tásának. részben a felesle­ges víz felvételnek a követ­kezménye. A test vízfelvé­telét elősegíti a konyhasóban levő nátrium. Ez ellen leg­jobban a magas kálium tar­talmú ételek, mindenekelőtt a gyümölcs és főzelékek fo­gyasztásával védekezhetünk. Különösen magas az alma káliumtartalma. A bécsi dr. Halden professzor, aki ku­tatásai során az almaecetet igen alkalmas alakkonzer­váló szernek találta. a szer napi alkalmazását saláták leöntésével javasolja. ALG A SZERVKILÖKÉS ELLEN A Kalmazoo-i Upjohn Tár­saság (Michigan, USA) egy új gyógyszert gyártott, mely megakadályozza az átülte­tett szerv kivetését. Mielőtt az orvosságot, egy lószérum komposzensét, antilympho- eyta globulint-t (ALG) az orvosok alkalmaznák, fel­sőbb egészségügyi szervek­nek kell jóváhagyniuk. A múlt hónapban használták első alkalommal az Ann Ar- bor-i egyetem kórházában egy veseátültetéses betegnél. TAKARMÁNY — OLAJ­BÓL. A fehérjetartalmú ta­karmánykiegészítők, melye­ket a háziállatok fejadagjá­hoz tesznek, jelentősen eme­lik produktivitásukat. Azon­ban pl. egy tonnányi fehér­jét előállítani nem egyszerű dolog. Ehhez feltétlenül szük­séges, hogy pl. 4 hektárnyi területen vessünk borsót. Az­tán több hónapig kell vár­nunk, míg a növényi anyag falhasználására kész állapot­ba kerül. Ugyanazt a tonná­nyi fehérjét sokkal gyorsab­ban is előállíthatjuk — 24 óra alatt, biológiai szintézis út­ján. Így sokkal olcsóbb is lesz, mintha természetes úton állítanánk elő. A mód[ szert a Szovjetunió Népgaz­dasági Kiállításán mutatták be, ahol „szénhidrogénszár­mazékokból készült fehér­je és vitamindús anyagok £ termelésének mikrobiológiai módszerei” címmel tematikus kiállítás nyílt. ULTRAHANGGAL VIZSGÁLJÁK A FOGAKAT Az Egyesült Államokban már több fogászati klinikán bevezették a fogak ultra­hanggal való vizsgalatét. Ez nemcsak sokkal gyorsabb a röntgenvizsgálatnál, hanem az oszciloszkóp képernyőjén jobban és gyorsabban fel­ismerhetők a fogak külön­féle sérülései is. MENNYI TÁPLÁLÉKOT FOGYASZTUNK ÉLETÜNK­BEN? Az ember életének 60 esztendeje alatt körülbelül ÍT mázsa fehérjét, 18 mázsa zsírt és 80 mázsa cukrot hasznosít. Nyersanyagban számítva ez körülbelül 80 mázsa húst, 20 mázsa zsira­dékot, 120 mázsa lisztet vagy *00 mázsa burgonyát, körül­belül 20 mázsa zöldséget és két mázsa sót jelent. A VESEÁTÜLTETÉSSEL KAPCSOLATOS TÖREKVÉSEINK Megalakult a transzplantációs team Pécsett Balogh professzor a szervátültetésről-------------------------------------------------- 30 IZTTCS.TfcVXaTl T1ÍWS.5S Balogh professzor műtét után Az Egészségügyi Világszer­vezet ösztöndíjával teljes há­rom hónapot töltött külföldön Balogh Ferenc egyetemi ta­nár, a Pécsi Orvostudományi Egyetem urológiai klinikájá­nak igazgatója. Angliában és Svédországban tanulmányoz­ta a veseelégtelenségben szen­vedő betegek gyógykezelésével kapcsolatos eljárásokat, de ezek közül is a legnagyobb figyelmet a veseátültetési problémák tanulmányozásának szentelte. Azzal a kéréssel fordultam professzor úrhoz, adjon tájékoztatást útja leg­érdekesebb tudományos ta­pasztalatairól, a szervátültetés ma már igen aktuális kérdé­seiről, valamint arról, hogy a vesetranszplantációt elkezd­hetnék-e itt, szűkebb hazánk­ban, Pécsett Balogh professzor — uro­lógus, ezért nem általában tájékoztat a szervátültetésről, bár amit elmond, az vonatkoz­hat a szívtranszplantációra is. Elsőnek a. művese-kezelésről kaptam tőle információt MÜVESEKEZELÉS Köztudott nemcsak orvosi körökben, hanem a nagykö­zönség is tájékozott arról, hogy az idült veseelégtelenség­ben szenvedő betegek néhány évvel ezelőtt még biztosan meghaltak rövid időn belül. Ezzel szemben ma már a vi­szonylag jó állapotban lévő, de erősen csökkent vesemű­ködésű beteg művesével élet­ben tartható. Sőt ismerünk olyan egyént, aki már hat éve él vese nélkül. Az első mű­vesét sok-sok sikertelen pró­bálkozás után az amerikai Kolff 1942-ben szerkesztette meg. Vele majdnem egy idő­ben, de egymás munkáját nem ismerve (a háború miatt) a svéd tudós, Alwall is művesét szerkesztett. A ma használatos összes művese a Kolff, ill. Al­wall típusú készülékek tovább­fejlesztett változata. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy Alwall, a lundi (Svédország) veseklinika professzora a 30- as években hosszú időt töl­tött Pécsett az egyetemi Gyógyszertani Intézetben. Kezdetben nagy szenzáció­ként hatott egy-egy művese- kezelés, az utóbbi időben azonban már szinte a rutin-szerű gyógymódok kö­zé tartozik. Bebizonyosodott, ha a művesés team megfelelő tapasztalattal rendelkezik, a technikai zavarokból adódó halálozás teljesen kiküszöböl­hető. Hazánkban jelenleg Sze­geden, Budapesten és Pécsett működik művese-állomás. — A csökkent veseműködé­sű betegek, számos esetben a művese-kezelés segítségével újból munkaképessé válhat­nak és hasznos tagjai lehet­nek a társadalomnak. Így a művese-kezelés szélesebb kö­rű megvalósítása nemcsak egészségügyi, humanisztikus, hanem gazdasági probléma is. Ezért arra kell törekedni — mondja a professzor —, hogy ezt a kérdést magyar vonat­kozásban is végleg megoldják. Olyan művese, amely a kró­nikus intermittáló hemodialí- zis végzésére is alkalmas, mindössze négy van Magyar- országon, holott körülbelül 50—100 ilyen készülékre vol­na szükség. — Mennyi ideig tart egy ilyen művese-kezelés? — A mi műveséinkkel kö­rülbelül 6—8 óráig — mondja a professzor. — Ez alatt az idő alatt a beteg vérének salakanyagjai eltávolíthatók, és ha nem jön közbe szövőd­mény, a kezelés sikeresnek tartható. Természetesen a ke­zelés alatt a beteget állan­dóan ellenőrzik. A művese- kezelés nagy beavatkozás, de csodálatos érzést jelent, ami­kor az egyébként biztos ha­lált jelentő urémiában szen­vedő beteg a dialízis alatt változáson megy át — öntu­data feltisztul, beszélgetni, érdeklődni kezd. Kimondha­tatlan öröm az orvosnak, ami­kor látja, hogy a heveny ve- seelégtelenséges, elveszettnek hitt beteget gyógyultan adja vissza az életnek.'Ma már ott tartunk, hogy a heveny vese­elégtelenségben szenvedő, biz­tosan halálos betegek mintegy fele meggyógyul, mert a mű­ve se-kezeléssel átsegíthetök a krízisen. A NULLA PONTON — És hogyan állunk a kró­nikus veseelégtelenséges be­tegek gyógykezelésével? Min­den krónikus vesebeteg alkal­mas művese-kezelésre? — Nem minden krónikus urémiás beteg alkalmas mű­vese-kezelésre, a kezelés ered­ményessége nagyrészt a beteg kiválasztásától függ. Csak 50 év alatti, erős, kooperáló be­teg esetében várható megfe­lelő eredmény. Az urológusok tisztában vannak azzal, hogy a művese-kezelés, bármennyi­re modern eljárás, csak át­menetileg alkalmazható a be­teg gyógyításában. A krónikus veseelégtelenség végleges gyó­gyítása nem a művese-kezelés, hanem a ma már világszerte elterjedt vesetransplantáció. — A szervátültetésekről ma­napság a fokvárosi eset óta sokat hallunk. Ez idő szerint a világ különböző országaiban többszáz szívátültetés történt, a túlélés azonban ma még meglehetősen alacsony. — A vesetranszplantáció esetében más a helyzet — mondja a professzor. — Ma már világszerte nagy számban végeznek veseátültetést válo­gatott beteganyagon. Hazánk e tekintetben — annak elle­nére, hogy más orvosi szak­területeken nem marad el a világszínvonaltól — a nulla ponton van. Balogh professzor azzal a határozott céllal járt külföl­dön, hogy tanulmányozza a vesetranszplantáció problema­tikáját. — Tulajdonképpen a vese- átültetés két kérdést vet fel, az egyik sebészi, — ez ma már kevéssé jelentős — a má­sik az immunbiológiai reak­ció. Ezzel azt akarom monda­ni — fejtegeti a professzor —, hogy a vese- és minden más lehetséges szervátültetés vég­eredményben nemcsak sebészi bravúr, holmi ügyes kéz kér­dése, hanem mindenek előtt biológiai kérdés. ANTITEST- ANTIQÉN REAKCIÓ Még ugyanazon állatfajon belül is minden egyed fehér­jéinek felépítése különbözik a másikétól. A szervátültetés sikerét a szervet adó egyén, a donor és a szervet kapó, recipiens szervezet genetikus felépítésének különbözősége szabja meg. Ezek a tulajdon­ságok bizonyos génekhez kö­töttek és öröklődésük követi a Mendel-törvényeket. A donor és a recipiens genetikus kü­lönbsége, a két egyed fehér­jéinek aminósav sorrendjében, úgynevezett szekvenciájában különbözik minden más egyed fehérjéitől. Ha egy szervet egy másik egyedbe beültet­nek, a két egyed szövetei mindaddig küzdenek egymás ellen, amíg a tőlük különböző aminósav szekvenciájú fehér­jét el nem pusztították. Ha a recipiens szervezet szövetei felül maradnak ebben a harc­ban, akkor a beültetett szerv elhal, az átültetés nem ered­ményes. Erre mondják, hogy „kidobja” magából az idegen szervet. Ez a reakció az élőlények­nek azon a tulajdonságán alapszik, ha valamely szerve­zetbe egy idegen fajból eredő fehérje jut és az emésztés út­ján nem bomlik el, akkor a szervezetben megindul az el­lenanyag, az antitest képződé­se. Az antitest és az antigén reakciója okozza a szervezet halálát. Ha távoli fajokból származó szérumokat hasonlí­tunk össze, azt találjuk, hogy ezek hatására keletkező anti­testek specifikusak, vagyis minden antitest csak a meg­felelő antigénnel reagál. A ló és a szamár, mint közeli rokonfajok — szérumalbumin- ja kis mértékben reagál a másik szérumalbumin ellen képződött antitestre Az em­beri fajon belül a fajspecifi- citás még feltűnőbb. Ezért az emberi fehérjék szöveti összeférhetőségét, antigénreak­cióját még a vércsoport-vizs­gálatoknál is sokkalta bonyo­lultabb, finomabb vizsgálatok­kal kell eldönteni. KI LEHET DONOR? Lényeges szempont tehát a donor helyes megválasztása. Az átültetésre szánt vesét vagy élő donortól vagy elhalt emberből veszik. Legjobb eredményeket az élő donortól származó vesék adják, viszont kadaver (halott) donor bizto­sabb forrás és előnye még az Is, hogy a donor mindkét ve­séje felhasználható transzplan tációra. — Az élő donorhoz való ragaszkodás és a kadaver-do- nortól való idegenkedés kor­szaka lezárult — mondja a professzor külföldi tapaszta­latokra hivatkozva. — Érde­kes, ha az ember a transz­plantációs betegek listáját né­zegeti, eleinte alig akadt ka- daver-donor, későbbiek során teljesen megfordult a helyzet. Nyugaton úgyszólván ritkaság- számba megy az élő donortól való transzplantáció. Persze a donor-szerzés min­denhol nagy probléma, de a törekvés mindenütt a kadaver- donor irányába halad. A hul­lavese szállítása és annak idő­tartama nem okoz nehézséget, miután a vese biológiai tulaj­donsága, hogy hideg környe­zetben 5—6 óráig is életképes marad. Ez alatt pedig igen nagy távolságra el lehet jut­tatni repülőgéppel, vagy riadó­autóval, esetleg vonattal is. Tehát a hullavese felhaszná­lása ilyen szempontból nem okoz nehézséget. — A baj — mondja Balogh professzor — egyes orvosok­kal van, akik legszívesebben elhallgatják az alkalmas ese­teket, félve a közönségtől, a hozzátartozóktól és az újság­íróktól. Ezek a problémák re­mélhetőleg tisztázódni fognak és az emberek etikai és bioló­giai műveltségszintje nem fog­ja akadályozni a szervátülte­tés orvosi törekvéseit. Az élő donor lehet egype­téjű iker, szülő, rokon vagy úgynevezett szabad vese és végül nem emberi vese. Leg­sikerültebb az első és sor­rendben csökken az eredmény. 1965-ig terjedő statisztika sze­rint a rokon donoroktól átül­tetett vesével a recipiensek 52 százaléka él, míg a nem rokon vesével a recipienseknek csak 26 százaléka maradt életben az átültetés után. Az élő do­nortól való szervelfogadás or­vosetikai problémát is jelent. Elfogadható-e egy embertől, vagy még inkább felszólít- ható-e arra, hogy egyik fon­tos szervét, mondjuk a vesé­jét ajándékozza oda valaki­nek, akinek ezzel — bár nem biztosan — az életét mentheti meg. Ugyanis a donor a műtét­tel és a műtét utáni szövőd­mények lehetőségével egyik veséjének elvesztésével egész­ségét és életét is kockáztatja. De a kadaver-donor esetén is fel kell vetni egy Igen fontos, ugyancsak etikai kér­dést — mikor következik be véglegesen a halál? — Ugyanis a szívműködés és a légzés megállhat, de ha a ke­ringést és légzést sikerül hely­reállítani, akkor a szervezet működése ismét megindulhat Az olyan szerv, amely élni és működni képes a recipiensben, vajon milyen kritériumok alapján távolítható el a kli­nikai halál állapotában lévő donorból. Ha még tovább fe­szegetjük az Ilyen hasonló jogi és erkölcsi kérdéseket, felvetődhet az is, ha már be­állt a biológiai halál, akkor egyetlen szerv sem használ­ható fel átültetésre. Ha vi­szont a klinikai halál állapo­tában veszik ki a szervet, nem lehetett volna esetleg felélesz­teni az illetőt, hiszen a re- suscitació módszerével Igen sok halottat életre keltettek már? Erről a problémáról a pro­fesszornak a következő a vé­leménye. Világszerte olyan megoldás felé haladnak, hogy a központi idegrendszer visz- sza nem fordítható, irreverzi­bilis károsodása tekinthető az ember halálának. A vérkerin­gés megáll és utána 4 percen túl az agyműködés nem állít­ható többé helyre, de a többi szerv még 20—30 percen ke­resztül életképes marad. Te­hát a klinikai halál és a bio­lógiai halál között mintegy fél óra áll rendelkezésre a donorszerv eltávolítására a halottból. „HÉT ÁTÜLTETÉST LÁTTAM" Tegyük föl, hogy a szerv- átültetés során a recipiensbe átültetett szerv szövettani szempontból megfelel. Kérdés, azután rá lehet-e bírni a szer­vezetet, hogy „önként” befo­gadja az idegen szervet. — Nem lehet — mondja Balogh professzor. — Cél az, hogy a recipiens szervezet vé­dekező reakcióját a minimá­lisra csökkentsék. A nyugati nagy transzplantációs egysé­gekben mindenütt sajátos im- munszupressziót alkalmaznak, természetesen az alapelv min­denütt azonos. Mindenhol a beteg élete végéig adagolnak immunszuppresszív gyógysze­reket és, ha szükség van rá, röntgenbesugárzással is védik az átültetett szervet a kilökő­déstől. — Professzor úr látott-e ide­gen vesével élő embert tanul­mányútja során? — Igen, nagyon sok, évek óta kadáver-vesével élő egyénnel találkoztam, akik kitűnően érzik magukat, sőt nagyobb részük dolgozik is. Ezek mellett hét esetben volt alkalmam megfigyelni vese­transzplantációt: Lundban, Göteborgban, a londoni St. Mary’s Hospitalban egyet- egyet, míg Hammersmith Hos­pitalban négyet. Az ilyen be­tegek sikeres transzplantáció esetén általában 10—14 napig tartózkodnak a kórházban. Távozásuk után eleinte heten­ként, majd a javulás fokának megfelelően 2—3—4 hetenként, havonként, sőt félévenként el­lenőrzik őket. Óriási élményt jelent ezekkel a betegekkel elbeszélgetni, akik már 2—3 éve élnek hullavesével. — Ezeknél a betegeknél az átültetés előtt a transzplan­tációs team elvégezte azokat a jól ismert laboratóriumi vizsgálatokat, amelyeket el kell végezni minden szerv át­ültetése előtt az alkalmasság megállapítása végett Melyek ezek? — Mindenekelőtt itt is el kell végezni a szokásos vér­csoport vizsgálatot. De ennél is fontosabb és ma már elen­gedhetetlen eljárás a szövet­tipizálás, azaz annak a meg­határozása, hogy az átülte­tendő veseszövet kompatibi- lis-e, összeférhető-e a kapó szervezet szöveteivel. A kada- verekböl származó vesét mindenhol nagy kórházakban elhalt betegektől veszik. Ami­kor egy beteg olyan súlyos állapotban van, hogy halála várható, a transzplantációs team megvizsgálja, hogy a ha­lál után alkalmas lesz-e átül­tetésre a veséje. A rendőrségi engedély megszerzése után ki­zárják a ráknak, fertőzések­nek a lehetőségét és csak ez­után következhet az átülte­tés. — Mi kell ehhez? — Pénz, szakmai felkészült­ség, valamint lelkesedés és bi­zonyos fokú megszállottság — mondja a professzor. ÉS PÉCSETT ? Mit jelent az első kívánság? A pénz anyagi feltétel, műsze­reket, műveséket, a műtét utáni ápolás drága gyógysze­reit és nem utolsó sorban jól felszerelt intézetet jelent. Ezen áll vagy bukik a transzplan­táció sikere. Á professzor úgy véli a látottak alapján, hogy a transzplantációt áz ér- és urológiai sebészetben jártas orvos el tudja végezni. — Persze, mint már fen­tebb beszéltünk róla, a vese- átültetés útja ma is tövises. Orvosi szemmel sem mondható hálás területnek, éppen ezért nem minden sebész vállalko­zik rá. Van professzor úrnak olyan orvoskollektívája, ame­lyik vállalkozna erre a mun­kára? — Pécsett ma már olyan kollektíva áll készen a vese­transzplantációra, amely vé­leményem szerint feltétlenül alkalmas arra, hogy ezt a sokoldalú problémát megoldja. — Mi kell ahhoz, hogy itt Pécsett is létrejöjjön az egye­tem keretében egy orvosi team, amely a transzplantá­ciót végezné? — Mindenesetre nem elég felülről megbízni az embere­ket, hanem alulról jövő kez­deményezésként kell a nagy feladatra vállalkozni. Pécsett létrehoztunk egy transzplantá­ciós orvoskollektívát, amely megkezdhetné a szervátülte­tés orvosi munkáját. — Mit tapasztalt professzor úr a középkáder-szükséglet problémájáról? — Az orvosi team-en kívül nagyon fontos a megbízható középkáder garnitúra, akik kitűnően jártasak a művese- kezelésben és a transzplaütált betegek szakszerű ápolásában. Végül megkérdeztem pro­fesszor úrtól, mi volt ott nyu­gaton a három hónap alatt legnagyobb élménye? — Amikor egy 70 esztendős spanyol apa adta veséjét 40 esztendős fiának. Az apa ma­gasztosult örömmel, érzéssel az arcán aludt el, a fia sze­mében könny jelent meg, amely az egész műtét alatt ott is maradt. Gondolom ezzel az élmény­nyel jellemezhetném Balogh professzort, a kommunista or­vost, a humanistát, a tudóst. Szívből kívánunk sok sikert a pécsi transzplantációs team­nek. Takács László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents