Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

Buuantmtnap.to 1969. július 26. Pódium MECSEK FÚVÓSÖTÖS. Augusztusban, a Harká­nyi nyár rendezvénysoro­zatának keretében a Me­csek Fúvósötös ad hang­versenyt a baranyai für­dőhely kempingszínpa­dán. Tagjai: Szkladányi Péter, Deák Árpád, Pa- láncz Tamás. Tolnai Gá­bor és Várnagy Attila. BÄNFFY-EST. Holnap­után, július 28-án este nyolc órakor a „Tettyei esték” keretében Bánffy Györgynek, a Pécsi Nem­zeti Színház tagjának előadóestjét rendezik meg. Ebben a művész Szabó Lőrinc: Örök ba­rátaink című fordításkö­tetéből ad elő verseket. Rossz idő esetén a mű­sort a Déryné utca 18. szám alatti Doktor Sán­dor Művelődési Házban mutatja bem o ZORÁN. Az Országos Rendezőiroda augusztus 4-én este 8 órakor ren­dezd Zalatnay Sarolta és a Metro Együttes műso­rát a szabadtéri színpa­don. Rossz idő esetén ugyanott lesz a műsor, de augusztus 8-án, pénteken este 8-kor. (Képünk: Zo­rán Sztevanovity, . a Metro Együttes vezetője.) KISZ-TVRNE. Vári Éva és Mendelényi Vil­mos, a Pécsi Nemzeti Színház tagjai, valamint a pécsi Funny Fools beategyüttes a KISZ if­júsági táborokat járja, s a fiatalokat vidám, ze­nés műsorral szórakoz­tatja. Zászlódísz várta a vendégeket... Régi pécsi kiállítások Egy gótikus szexbomba Fejedelemasszony-szöktetés, kolostorból ÜJSAGHlR: Augusztus 1- től 10-ig Pécsett rendezik meg a Baranyai Ipari Vá­sárt a Köztársaság téri általános iskola és a Zrí­nyi, valamint Radnóti Mik­lós Technikum tantermei­ben, illetve az iskolák ud­varán 9170 négyzetméter alapterületen. A vásáron való részvételét 74 gyár és vállalat jelentette be. Pécsett régi tradíciója van mind a regionális, mind pedig az országos jellegű kiállítás­nak. Százhuszonkét évvel ez­előtt nyílt meg a teljesen he­lyi jellegű gyümölcskiállítás, 1847 szeptember 18-án. Azután negyven évig Pécsett semmi­féle kiállítást nem rendeztek. Az első nagyobb szabású kiállítást 1888-ban a régi Kert­téren tartották meg és erre a célra felhasználták a régi Jótékony Nőegylet, valamint a régi tornacsarnok épületét is. A négyhetes kiállítás nyere­ségéből azután alapítványt lé­tesítettek. A legelső országos jellegű pécsi kiállítás megrendezésére hatvankét évvel ezelőtt, 1907. május 15-én délelőtt 11 óra­kor került sor. Zászlódíszbe öltözött az egész Indóház, il­letve Ferenc József út, a mai Szabadság út, mert a kiállí­tást a főpályaudvar mellett, a Ráth, a püspöki és részben vá­rosi telken rendezték meg. Horvát-Szlavóniából épp úgy futottak be a vonatok Pécsre, mint Budapestről. A minisz­terek közül Darányi és Weker- le ígérte meg a kiállításon való részvételét. Amikor Pécs város díszpolgárának, Kossuth Lajosnak fia: Kossuth Ferenc a vagonból kiszállt, a cigány- zenekar rázendített a szabad­ságharcos nótára: „Kossuth Lajos azt üzente...” Alig muzsikáltak két taktust, egyik sápadt arcú rendező odaugrott a zenekarhoz: — Guszti! — rivallt a ci­gányra — ezt a nótát nem sza­bad muzsikálni! A zenekar azonban a nótát akkor sem hagyta abba. Különvonaton érkezett kísé­retével Frigyes főherceg és Izabella főhercegasszony, va­lamint Justh Gyula, a képvi­selőház akkori elnöke. Tölgy­fából faragott, székely mintá­jú főkapu fogadta a vendége­ket. A Lifka-féle mozgószín­ház pedig filmen örökítette meg a kiállítás ünnepélyes megnyitását. A film azonban elkallódott és csak a kiállí­tásról készített fényképek ma­radtak meg. ziipari, női kézimunka, a mű­vészeti, valamint a borkóstoló pavilonja. A kiállítás célja volt: bemutatni azt, hogy az Osztrák—Magyar Monarchiá­ban a magyar ipar is fejlődő- képes. Ki nem mondott célja pedig: bebizonyítani, hogy a vidéki városok közül Pécs az, amely mezőgazdasági és ipari fejlettségénél fogva megérde­melné azt, hogy kultúrköz- ponttá váljék és egyeteme le­gyen. A közönség szórakoztatásá­ról Kövesi Albert színigazga­tó nyári színköre és az orfeum gondoskodott. Sétahangver­senyt is rendeztek s a zenét a hatvan tagú székesfehérvári honvédzenekar szolgáltatta. Abban az időben a repülőgép­pel még csak kísérleteztek, éppen ezért igen érdekes volt a kötött léggömbön való fel- emelkedés, különösen a csinos hölgyek felszállási produkció­ja. Díjlovaglás, lóverseny, or­szágos teniszverseny, vala­mint lóverseny tette változa­tossá a szórakozási lehetősége­ket. Az ország összes társadalmi és gazdasági szervei évi ösz- szejövetelüket, kongresszusu­kat az országos kiállítás al­kalmából Pécsett rendezték meg. Itt volt a dunántúli kul- túregyesületek, a dunántúli tanítók, a vidéki nyomdatu­lajdonosok, a tejgazdasági és tej szövetkezetek I. országos, valamint a polgármesterek és a zenészek országos kongresz- szusa. tokban, cikkekben számoltak be Magyarország legelső na­gyobb szabású vidéki kiállítá­sáról. Az Újság munkatársa többek között a következőket írta: „A pécsi ünnepségnek igaz és értékes haszna csak abból lesz, ha a kormány ott nem ünnepel, hanem tanul és okul. Nem szép szavakat és káprázatos ígéreteket hangoz­tat, hanem bensejében csön­desen és elszántan tettekre merít impulzust.” Az évenként megrendezésre kerülő gyümölcs- és borkiál­lítás, valamint vásár mellett, a felszabadulás után Pécsett 1980-ban volt Dél-Dunántúl mezőgazdasági kiállítása, amely méreteiben talán a legna­gyobbnak bizonyult. Három megye: Baranya, Tolna és So­mogy állami gazdaságai, kí­sérleti gazdaságai, valamint termelőszövetkezetei mutatták be a szocialista mezőgazdaság fejlesztése területén elért eredményeiket. P. J. A budai középkor idilliu- mai közé tartozik a Jüttának becézett Árpádházi Erzsébet hercegnő, margitszigeti apá­ca-fej edelemasszony regény­kéje. Kun László király hú­gaként 1253-ban született. Ragyogó szép, anyja által kun vérségű, uralkodásra ter­mett telivér nő volt. Kun László szertelen vére buzgott benne. Noha kislány kora óta zárdában nevelték s 1276-ban őszinte hittel vallott nagy­néniének, Margitnak boldog­gá avatási perében, nehezen tűrte a zárda falát. Bizánci pletykák szerint, amikor 1285-ben családjával együtt nővérénél, a szerbek király­néjánál járt, „apácafátylát s pártáját egyaránt elveszítet­te”. Sógorának, a szerb ki­rálynak öccse — mint Pauler történeti műve írja — „e le­gendás balkáni Don Juan” nyerte meg szívét és ágyát. Mindez nem befolyásolta Er­zsébet hercegnő zárdái pá­lyafutását: fejedelemasszonya lett kolostorának. Ekkoriban azonban — írja utóbb felőle Lodomér eszter­gomi érsek — olyan férjhez­mehetnékje támadt, hogy már akár egy tatárhoz is fe­leségül ment volna! Mégis visszatért a füzek alá a szü­zek közé. Ám 1288-ban egy budavári húsvéti udvari ünnepen a fe­jedelemasszony megismerte a cseh Vitkovec Zavis herce­get, Oppeln daliás fejedel­mét. Noha rokonok voltak, Zavis pedig IV. Béla király Kinga nevű leányának férje, végzetes szerelem támadt e találkozásból. Egy szép napon a kolostor előtt megjelentek Zavis herceg katonái. Meg­ostromolták a kolostort — hol a fejedelemasszony s apácái csak immel-ámmal védekeztek — s magukkal vitték Erzsébet hercegnőt. Erzsébet és Zavis esküvőjét a herceg fürstenbergi várá­ban tartották meg. Mézes- heteiket ázonban zavarták Lodomér esztergomi érsek dörgedelmei! Az érsek ugyanis szentségárulónak, aposztatá- nak bélyegezte meg s kiát­kozta a hercegnőt, aki, mint írja. felszentelt apácából „va­lóságos mérges viperává” lön. LEXI BÁCSI (Reggel korán Rég elvesztett harmatos • tiltom, boldogságom siratom ...) A kiállítás kiterjedt az ösz- szes ipari készítményekre és méreteire nézve az iparcsar­nok volt a legnagyobb. A me­zőgazdasági kiállítás pavilon­ja mellett sorakozott fel a há- í katársa. Valamennyien ripor­A kiállítás hónapokon ke­resztül tartott és így nem cso­da, hogy többmillió látogató fordult meg. A milliomodik látogatónak — a világkiállí­tás mintájára — igen szép ju­talmat adtak. Nemcsak er­kölcsi, hanem anyagi sikerrel is zárult a kiállítás, annak el­lenére, hogy a parlamentben busás összegeket szavaztak meg esetleges deficit esetére. Mintegy három millió korona tiszta jövedelem mutatkozott, amelyből a Zsolnay-szobor mögötti térségben kultúrpalo­tát akartak építeni. A tiszta jövedelmet azonban az Ul- mann M. Károly magánbank­nál helyezték letétbe, de miután ez a rézágyúk finan­szírozása közben tönkrement, a bevétel javarésze elveszett. Már a kiállítás megnyitása előtt és közben is Pécs váro­sát ellepték a budapesti napi­lapok újságírói és fotóriporte­rei. Itt volt: a Budapesti Hír­lap, az Újság,, a Független Magyarország, a Magyar Esti Lap, a Pester Lloyd, a Neues Pester Journal, a Budapester Tagblatt, az Egyetértés mun­Időjárásjelentés Várható időjárás szombat estig: ) legalacsonyabb éjszakai hőmér- fokozódó felhőképződés, szórvá- I séklet 14—19 fok, legmagasabb nyosan, elsősorban nyugaton ki- I nappali hőmérséklet 30 fok körül, alakuló záporral, zivatarral. Mér- A Balaton vizének hőmérséklete sékelt, napközben megélénkülő Siófoknál pénteken 11 órakor 23 szél. Fülledt, meleg idő. Várható j fok volt. Ráfekteti arcát az Antónius- ra. Van egy fénykép is, Hol­landiában készült a Trocadéró étteremben, a prímás frakk­ban, a többiek — Farkas Lexi is — szmokingban. Hát ez már jó régen volt. — „Reggel korán, harmatos a liliom ...” Halkan énekli és húzza a hegedűn. — Milyen dal ez? — Régi. Egyszer Pesten, húsz éves volt a lány, nagy szerelem, meg minden ... Ezt játszottam neki. Írjam meg? Mert a felesége, Lexi bácsi esetleg... — Okos asszony. És őt még akkor nem is ismertem... Alacsony, hófehér hajú, tö­rékeny asszony. Egyedül tart­ja rendben ezt a gyönyörű, nagy, háromszobás házat, ben­ne a régi, masszív, és nagyon drága diófa bútorokat. Tálca, likőr, meg valami ami nem édes, talán őszibarack-pálinka. Mindig azt mondja, halkan, „Kedveseim...!” Amíg a férje játszik az olasz mesterhege­dűn, az Antoniuson úgy súg­ja, közel hajolva hozzám: — Az ujjai elpuhultak már. Elnézően mosolyog, amiért Farkas Lexi balkezén az ujjak elpuhultak — a nyugdíj miatt — mert különben a húr meg­keményíti a bőrt, úgy lehet jól leszorítani és tisztább a hang. Be sem jelentettem, hogy jövök, csak úgy várat­Kq molytalan royal A síkos utcán elestem, a karomat nagyon fájlaltam és az orvosi rendelőben megál­lapították, hogy csontrepedé­sem van. — Nem kell megijedni, — vigasztaltak, — pár napig fel­kötve hordja a karját, azután rendbe jön és néhány hét múlva elfelejti a balesetet. Ez volt az előzménye an­nak, hogy meggyűlöltem Ke­lement, pontosabban Ilonkát, Kelemen hűtlen menyasszo­nyát. Az történt, hogy napokig ismerőseim érdeklődésének középpontjában álltam. Meg­állítottak az utcán és érdek­lődtek balesetem felől. Elein­te még örömet találtam ab­ban, hogy mindenkinek rész­letesen elmeséltem az esetet, . az eséstől kezdve az első se­gélyig. Azután lassan-lassan unni kezdtem a dolgot. Az öt­venedik érdeklődőnek csak KIPARNAZOTT karok annyit mondtam: „Baleset!” És íaképnél hagytam az ille­tőt. Ma reggel azután Kelemen került utamba. Köszöntünk egymásnak, és én vártam a felkötött karomra vonatkozó részvétteljes kérdést. De Ke­lemen — bár a fehér rendőr­re bámult, — egy szót sem szólt, csak sóhajtott. Ennyire szívére vette volna az én balesetemet.? — tűnődtem. Meg kell őt nyugtatni, semmi az egész. Mit is szoktak ilyen­kor mondani? Gyerekjáték, vagy katonadolog? De mielőtt beszélhettem volna, ő újabb két sóhajtás után szenvedő hangon megszólalt: — Ilonka felbontotta az el­jegyzést. — Ki az az Ilonka? — Nem emlékszel? Egy­szer voltál nálam a Texexim- pexben. -Szemben velem ült egy nő. Az az Ilonka. — Majd találsz másikat, — mondtam és kissé előretoltam felkötött ' karom, hogy Kele­men észrevegye, kérdezzen, én feleljek és elbücsúzhassam. De őt nem érdekelte a ka­rom. Ez egy kissé bosszan­tott, mert úgy illik, hogy az ember érdeklődjék barátja balesete iránt... Egészen az orra alá dugtam bebugyolált karomat, ránézett, azután így szólt: — A Barabás miatt bon­totta fel az eljegyzést. A nagy­fülű Barabás miatt. A kezével illusztrálta, hogy milyen nagy füle van Bara­básnak, azután újra sóhaj­tott: — Ilyen szép lány, mint Ilonka, hozzámenjen egy olyan nagyfülű Barabáshoz! Azt hittem, újévre már a fe­leségem lesz. Olyan szép sze­mé van. És a mosolya! Megint közelebb toltam fel­kötött karomat. De ő nem vett róla tudomást, ö csak Ilonkát látta. — És a. haja, — suttogta. Túl akartam lenni a bal­esetem elmondásán. Ha ő nem, akkor én, — határoztam el. — Nézz ide! A karom! Szeme a távolba révedt. — Csodálatos karjai van­nak! Szép, húsos, kipámázott karok... Dühösen otthagytam. Észre se vette ... Palásti LászJé lanul érkeztem, és Lexi bácsi éppen ezen a napon töltötte be a hatvanharmadik eszten­dőt. Pécsről van itt a lányuk — magas mint az apja — és vejük. Moszkviccsal jöttek. Játszik. Szemhéját leereszti, most kilépett a falak közül. Tudom, ahogy játszik, szépsé­ges népdalokat, — hallja a zenekart. Bőgőt, brácsákat, cimbalmot, meg a prímás he­gedűjét. Az egész zenekart. Láttam valamikor az Erkel filmet. A szobában csak a kottaállvány volt, meg a Hu­nyadi partitúrája. Hangszer* semmi. És „Erkel” forgatta a lapokat, pálcával intett, vezé­nyelt, beleizzadt, arca átszel­lemült, hallotta a nemlé­tező zenekart. Minden zenész hallja. — Kinek játszott? — Pesten a Spolarich kávé­házban sok ember megfordult. Jávor Pál is. Meg Cselényi József is, őt sokszor kísértük. Csak akkor tudott jól énekel­ni, ha volt benne már hat nagyfröccs. Bécsben is, Salz­burgban is játszottunk, bátyám volt a prímás. A holland ki­rályi család egyik tagjának esküvőjén, a Hotel des Indes- ben. Más nemzetiségű zene­karok is voltak. — Mit szeret legjobban? — Népdalokat. Meg cigány­nótákat. — Nem hal ki? — Nem. Biztos nem. A hu­szas években, amikor az ame­rikai dzsessz-kultusz átcsapott Európára, féltünk, akkoriban Pesten dolgoztunk. De látja, nem halt ki. — Beat-zene... — mondom. — Akkor sem. A mai fia­talok is tudnak magyar nótá­kat. Nézze csak meg, amikor érettségi bankett után szere­nádot adnak a tanároknak, hát nem slágereket, hanem népdalokat, meg magyamótá- kat énekelnek. Isten tudja, öröklődik ez, a szülőktől talán. — Hány hegedűje van? — Három. Felesége behozza a másik kettőt: egyiket Havas mester készítette, a másikat — haj­danában — a kőszegi Ribarics. Ez a Ribarics-hegedű több mint 150 éves. Lexi bácsi nagyapja, Farkas Gergely prí­más volt. Apja — Farkas La­jos —, szintén. Aztán három fiú: Jenő, Laci és Elek, vagyis Lexi. És még négy lány a családban. És mindenki hege­dült. A lányok is. Csak az apjuknak nem tetszett: „Nem való nektek hegedű...” Ki tudja, miért nem kedvelte, hogy a lányok otthon, — be­zárkózva a szobába — cincog- tak hangszereiken. — Mikor tanulta meg? — Nem tudom. Hét éves le­hettem? Vagy hat? Apám vett nekem egy feles hegedűt és egyszer csak tudtam hegedül­ni. Az első, amit megtanul­tam: „Szeretnék szántani...” Ez könnyű kis dalocska volt Amikor Apámnak először el­játszottam, összecsókolt, föl­állított az asztalra, „Te leszel kisfiam a prímás” — mondta aztán ezt a dalt játszottam, a család meg kisért. A lányok is. — Hol játszott még? — Szombathelyen, Sopron­ban, Győrben... — Győrben hol? — Fehér Rózsában. Ott ját­szott egyidőben a híres Flakker Pista, aztán Nyári Dezső is... Valami szorongat. Forró az arcom, mintha égne. Most én lépek ki a falak közül... Apám, drága jó öregem jön haza éjjel, bort lehel, ferdén mosolyog, mondja, Flakker Pista húzta neki azt, hogy „Most van a nap lemenőbe, kivitték a temetőbe..Le­ment már a nap, amikor el­fordultunk Apám sírjától és hazaindultunk. — Lexi bácsi, hány dalt ismer? — Nem tudom. Alig hiszem, találna-e csak egyetlen ci­gányzenészt is, aki megszá­molta, hány nótát ismer...? Mohácson, a Szent István utca 43 alatt laknak. Kinn a kapuban kérdem Farkas Lexi- től: — A hegedűk egyformák? — Nem egyformák. Nincs a világon két azonos falevél. Hegedű sincs. Ha ezer mu­zsikust elém állít hangszerek­kel, én a három hegedűmet^ már hallásra kivenném ke­zükből és nem tévednék. Rab Ferenc *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents