Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-22 / 167. szám
*Dimantmi napi« 1969. július 22, Ki Tolt Korvin János anyja! A régebbi történetírás romantikus találgatásokkal vette körül azt a nőt, aki Hunyadi Mátyás királyt egyetlen fiúgyermekkel — a házasságon kívül született — Korvin János herceggel ajándékozta meg. Ismeretlen alakja köré Fr. August Wenkel (1773—1823) osztrák drámaíró regényes színművet alakított s részben e mű nyomán vélték azt, hogy Korvin János anyja Krebil Mária volt, a boroszlói (wroclawi) polgármester leánya. Dr. Ludwig Vince és Maschek Ferenc ausztriai kutatóik a klos- terneuburgi kolostor irattárában altadtak olyan — nemrégiben szélesebb körben ismertetett — adatokra, amelyek hitelesen eldöntik Korvin János származása kérdését. Eszerint Mátyás kedvesét, az alkalmasint alsóausztriai Stein városából származó Edelpeck Borbálát, aki Budán, 1473. április 2-án szülte meg Koa-vin Jánost, Mátyás király 1475 körül az alsóausztriai Enzers- dorf n. kéttornyos vízivárral s egy besztercebányai palotával ajándékozta meg. Edelpeck Borbála 1476-tól — amikoris az elözvegyült Mátyás Beatrixot feleségül vette — ausztriai váruradalmába vonult vissza. Itt férjhez ment Franz von Enzersdorf lovaghoz (1478), akitől két gyermeke is származott. Túlélte Mátyás királyt, majd Frigyes császár alsóausztriai hódítóháborúját. Valószínűleg e háború hatása alatt írta meg 1491. szept. 13-án végrendeletét. Ebben besztercebányai házát, amelyet „urától — Mátyástól — adománylevéllel és pecséttel kapott, kedves fiára. Hanns herceg úrra”, (vagyis Korvin Jánosra) hagyta, enzersdor- fi váskastélyát, annak házikápolnájával és malmával egyetemben pedig férje s férjétől származó két gyermeke örökölte. Borbála asszony — alighanem Frigyes császár zaklatásai miatt — 1491- ben a bécsi Szent Jeromos zárdába vonult visz- sza s itt fejezte be, 1495- ben mozgalmas életét. Megmentik a 300 éves pécsi szőlőfát Nyolcvan fürt az idei termés Amióta városunknak napilapja van, azóta szinte évenként visszatérő hálás témája volt a Kulich Gyula utcai ódon kis ház udvarának muzeális „szőlőfája”, melynek sorsa két évvel ezelőtt kis híján megpecsételődött. Tulajdonosa, özv. Cserta Fe- rencné a vízvezeték cserélőket okolta érte, akik 1967 augusztusában árokásás közben súlyosan megsértették a szőlőtőke utcaszélességnyire elterülő gyökérzetét. — Arra az őszre is, mint annyi éven át mázsás termést ígért a lugasa, de a szüret idejére csaknem aszalékká töpörödtek a fürtök, — panaszolta. — Aztán tavaly, amikor a virágzása után már csak 15 fürtöt számoltam meg rajta, szakemberekhez fordultam segítségért. Nemcsak a terméséért féltettem, hanem a nagy kora, híre miatt is, mert 38 éve, amióta csak itt lakom, minden őszön százával jártak csodájára a Pécsre látogató turisták. Ügy filmezték, fényképezték, mint valami műemléket.., A hasonlat nem is volt rossz, mert Németh Márton, a pécsi Szőlészeti Kutató Intézet telepvezetője, szőlészeti szakíró, sok éve fáradozik azon, hogy növényi „műemlékké” vagy legalábbis idegenforgalmi nevezetességgé nyilváníttassa az általa is 300 évesnek taksált „Rose Menna di Vacca” néven ismert szőlőmatuzsálemet. — A szakirodalom szerint ez a délről származó fajta valóban a XVII. században honosodott meg nálunk, és az országban jelenleg nyilvántartott évszázados tőkéi közül kétségkívül ez a pécsi a legöregebb, amire több tanúbizonyságunk is van, — mondotta. — Egyik maga a Ku- lich Gyula utcai ház, amely 1781-ben épült, és udvarfelőli falának kiképzése is szemlátomást arra utal, hogy építői nagyon ügyelhettek a már akkor tekintélyes korú szőlőtőke megóvására. I Még három a Kulich utcaiho* hasonló kori szőlőtőkét tartanak nyilván Pécs területén. 'De ahogy mondotta, még ennél is döntőbb korbizonyítvány az, hogy az általa felkutatott még élő vagy ipár évszázada elhalt azonos fajtájú pécsi szőlők mindegyikét a törökkorabeli városfalak nyomvonalában ültették el egykori tulajdonosaik. Az említetten kívül még három hasonló korú termőtőkét tart nyilván a város területén, me- i lyekért 1951 óta az intézet jóváhagyásával védnökséget vállalt. — Különös gonddal óvjuk a Kulich Gyula utcai matuzsálemet, melynek lugasát már 15 évvel ezelőtt elláttuk támberendezéssel, de emellett egyik szakemberünk rendszeresen kezeli, metszi is. Érthető volt hát a felháborodásuk, amikor hírét vették a nevezetes tőke súlyos sérülésének, de bizakodnak abban, hogy speciális kezeléssel, tápanyag-ellátással, — amit már tavaly el is kezdtek, — rendbe jön, újra erőre kap az ország legöregebb „szőlőfája”. Biztató jele ennek az is, hogy az idén már 80 jólfej- lett, egészséges fürtöt számolt meg rajta Cserta néni. —P Gy— Gyönyörű, érintetlen, szem nem látta cseppkoképződmények Három km-es barlang Orfűnél — Szeretlek, Jenő! — Rendben van. A lány — ki az imént áhítattal vallott mélységes érzelmeiről — most belép, az ajtó becsukódik mögötte, majd lassan, kissé remegve vetkőzni kezd. kezdődhetne így akár egy | erkölcsrendészeti krimi is, de ezúttal egy egész napos strandolás fejeződött be és hogy a lány „remeg”, hát csoda-e? A víz néha hűvös. — Ez volt a jelszó? — Ez. De van sokféle — mondja Kovács Lászlóné, a Hullámfürdő kabinosa. Ilyesmik például: „Jaguár, imádlak. Matild, Éva, Kati, Pisti, dobtalak. Farkaskutya. Nesze semmi...” Olyan is akad, amit leírni sem lehet, hát nem kerül föl a kabinajtó belső falára sem. De jelszó kell, mert a fürdő 108 kabinjához azonos kulcs kell és csalás a kabinos nyithat, zárhat. — Es ha valaki elfelejti? — Megkeresem. A törzs-1 vendégeket meg már látásból; ismerem, tudom hogy melyik- \ ben vetkőztek. A külföldiek- j kel már nehezebb, de szin- | tén jól megjegyzem, hogy ho- i va költöztetem őket. 1 Itt ül velem a hűvös étteremben Kiss Ákos is — fürdőnadrágban persze —, aki a fürdő vezetője. Irigylem is e lenge öltözetéért, mert kint most harmincegy fok van, egy cseppnyi szellő sincs. Tömeg annál inkább. Egy mozgalmas strand — barna testekkel — a sokféle színű fürdőruhákban, s meg kell hagyni... szebbnél szebb lányokkal — mindig is üdítően szép látvány. És a zaj?! Mint egy óriási madárkereskedésben, annyi különbséggel, hogy a szűnni nem akaró csicsergésbe mélytónusú férfi hangok is bele-bele- bődülnek. Mindazonáltal — fárasztó is. — Először a szememnek meg a fülemnek — mondja Kovács Lászlóné. — Amikor a strandszezon megkezdődik, első napokban még éjjel is hallom ezt a harsogó hang- káoszt. Meg aztán a takarítás. Négyen vagyunk kabinosok két műszakban, s van egy ötödik, váltótársunk. Este hét után végigtakarítani a kabinokat, bizony nem gyerekjáték. S ha van idő, még a fürdő területének takantasaba is besegítünk. — Gondolom, ezek szerint annak örülnek, ha rossz az idő? Tiltakozik: — Ne higgye! Akkor meg unalmas. Hiányzik a ricsaj és a tömeg. Van úgy, délelőtt nagyon rossz az idő, egy fia vendég sincs, elmegyünk haza. Délután hirtelen kiderül, meleg van, jövünk vissza. — Miket hagynak el a für- dőzők? — kérdem Kovács- nétóL — Plédeket, könyveket, fürdőruhát ... Általában ilyeneket. — Kik a feledékenyebbek? — Férfiak — mondja és lopva az úszómesterre néz. Kiss Ákos: — A nők. A múltkor például melltartót találtunk. Nem jelentkezett a gazdája. Nos, ez kellő bizonyíték. Vannak „háklis” vendégek, s hogyha csúcsforgalmat számítok, nagy nyári melegben két-háromezer ember között miért ne akadna? Mindig hiányolnak valamit, miért nincs kulcsa mindenkinek, miért nem mehet be a „feleségével” egyidőben a kabinba, mert Pesten nem így van, csak vidéken, meg hogy ő látta Párizsban is, hogy... Szóval nagy a rongyrázás. így aztán a kabinosoknak sok mindent tűrnie kell, persze nem az alázatig. Néha erélyesen rendre kell utasítani néhány für- dőzőt, inkább néhány fiatalt, akik kirúgdossák a virágokat, csapkodják a kabinajtókat, nem a kijelölt helyen fociznak. De hát ez már a kabi- nosi tisztséggel együtt jár. Mert végül is csak tavaly óta éppen egymilliót fordított a vállalat a parkosításra. — Mit csinál a kabinos két szezon között? — Pihenek, amennyiben az otthoni, családi munka ezt engedi. Egyébként várom a nyarat, mert azért idegesség ide vagy oda, mégis csak szép munka ez. Kár, hogy csak fél- esztendeig tart. Rab Ferenc világ megismerése különösen. Nem mindennapi élmény eljutni olyan helyre, ahol előttünk még nem járt ember. Ezt jelenti egy ismeretlen barlang feltárása. Rónaki László a Mecseki Ércbányászati Vállalat hidrogeológiai csoportján dolgozik 1956 óta, ezért már „hivatalból” is foglalkoznia kell a Mecsek-hegység vízföldtani I tét. problémáival. A szakmai ismeretbővítés szükséglete vitte el 1958-ban arra az előadásra, amelyet Vass Béla tartott a Baranya megyei Idegenforgalmi Hivatal patronálásával akkoriban alakult barlangkutató csoport munkájáról. A mecseki barlangkutatás akkor élte hőskorát. A lelkes kis csoport azokban az években minden vasárnapját, egész szabadságát, de sokszor még a hétköznapok délutánjait, éjszakáit is az abaligeti barlangban töltötte. Ez volt akkor az ismert, megkutatásra váró barlang és ide összpontosították erőiket. Az eredményt ismerjük: az abaligeti cseppkőbarlang ma már országos hírű természeti kincsünk. — Már abban az időben is biztosak voltunk abban, hogy kell itt a Mecsekben még az abaligetinél is nagyobb barlangnak lennie. A kutatási helyeket, irányokat azonban akkori felkészültségünknél fogva nem tudtuk meghatározni. Csak próbálkoztunk a Mecsek különböző helyein abban a reményben, hogy valamelyik kibontott üreg az új barlangba vezet. Közben a MÉV külszíni kutatásaiban mind nagyobb szerepet kezdett játszani a geo- elektromos mérések módszere. Ez a felszín alatti képződmények és szerkezetek különböző ellenállásainak mérésével ad feleletet a kutatás meghatározott kérdéseire. Valamilyen ötlet azt sugallta Rónakinak. hogy ez a módszer esetleg az ő kérdéseikre is választ adhatna. Tehát Baranyi István geofizikus vezetésével elvégezték a kísérleti méréseket az abaligeti barlang ismert szakaszai felett és meglepő eredményt kaptak. A mérések alapján megszerkesztett szelvények méterre jelezték a barlangfolyosót. Ezt a módszert alkalmazták aztán Orfű térségében is. A Vízfő-forrásnál megtalálták a rég keresett barlang- rendszer alsó szakaszát. Behatoltak oda és mintegy 150 méter hosszban megismerték. Gyönyörű, érintetlen, ember- szem nem látta cseppkőképződményekre bukkantak. A Vízfő a Mecsek legbővebb vízhozamú forrása, és egyben a legnagyobb vízgyűjtő területtel rendelkezik. Ennek ismeretében bizonyosra vehető, hogy az abaligetit sokszorosan meghaladó méretű barlang- rendszert rejt a- föld mélye. Ezért úgy sejtik, hogy a Vízfőtől kb. egy kilométer távolságra feltárt kútszerű barlangnyíláson át a Vízfő barlangrendszerének középső szakaszához jutottak le. A távolság és a lehetőségek ismeretében ez mintegy 3 kilométeres barlangot sejtet. A sejtés egyébként bizonyosságnak is vehető, hiszen az említett geo- elektromos módszerrel végeztek méréseket a feltételezett barlang nyomvonalán és a mérések valamennyi szelvényen kimutatták a barlang jelenlé— Tehát minden jel arra mutat, hogy Orfűn egy, az abaligetinél lényegesen nagyobb cseppkőbarlang vár feltárásra. Cseppkövei szebbek, hiszen amit láttunk, az is erről győzött meg minket. Biztosra vehető az is, hogy több kilométer hosszúságban járható. Ez pedig komoly idegen- forgalmi lehetőséget jelent. Persze ehhez az kellene, hogy megfelelő helyen — valahol a falu felett — meg lehessen nyitani a barlangot és elvégezni a feltárást. Ez a nagyobb feladat, ami messze meghaladja már a barlangkutató csoport lehetőségeit. A bányavállalatok e téren nagy segítséget nyújthatnának már csak azért is, mert Orfű fejlesztésében üdülőtelepeik révén maguk is érdekeltek. Márpedig egy idegenforgalmi szempontból jelentős barlang megnyitása ugyancsak elősegítené ennek a területnek a fejlődését. Á MÉV ezen kívül még vállalati szempontból is érdekelt, hiszen a bányaterület a barlangrendszer felé nyúlik el. Ennek alaposabb megismerése feleletet adhat bányavíz-védelmi kérdésekre, sőt a vízellátási problémák megoldásához is segítséget adhat. Hársfai István Hírek érkeznek az orszáí j különböző részeiből, hogy a: i idén kevesebb fecskét látni : mint azelőtt. Szerencsére azon. | ban — mint dr. Pátkai Imrt I ornitológus elmondotta — nincs | szó fecskeállományunk ka- i tasztrofális pusztulásáról, inkább csak bizonyos terület: átrendeződésről, Az idei hűvös, csapadékos időjárás miatt a repülő rovarok csak a vizek közeléber ! tudnak megélni, mert a víz i aránylag könnyen melegszik I és viszonylag jól tartja a me- | leget, így némileg melegíti a ; közvetlenül felette fekvő le- : vegőréteget is. A fecskék te- j hát ide gyülekeznek, ahol megtalálják táplálékukat, a repülő rovarokat, mert másutt — nélkülük — elpusztulnának. Hiszen a természet azt nem adta tudniuk, hogy a levelekről, az ágakról leszedjék a hidegtől áléit, megdermedt bogarakat. Igaz, olykor le-lekapnak az istállók meszelt faláról egy-két legyet, de ez édeskevés a megélhetésükhöz. Az átlag két dekás fecskének ugyanennyi súlyú táplálékra van szüksége naponta. Ehhez pedig több száz rovart kell megfognia csak a maga táplálására, nem is beszélve a fiókák kötelező kosztolta tásáról. Persze bizonyos létszámcsök kenés a fecskék között nálunk is megfigyelhető. Hiszen a növényvédőszerek megmérgezik a rovarokat és ezen az úton közvetve a velük táplálkozó madarakat is, ha pedig ezt a sorsot sikerül elkerülniük, táplálékuk elpusztulása miatt óhatatlanul éhenvesznek. Ez a folyamat ma közös fájdalma az egész civilizált világ madárkedvelőinek. Nincs fecjhevésss A tárgyalóteremből Botrányos verekedés Botrányos verekedést rende- I zett ez év januárjában a pécsi Tavasz presszóban Kóródi Jenő 27 éves segédmunkás és Katona László 36 éves anyag- beszerző, mert Forró Lajos 31 éves pécsi lakatos a zárórakor véletlenül meglökte Kó- ródit. A garázda verekedőket kitessékelték az utcára, ahol mindketten megtámadták Forró Lajost, agyba, főbe verték és a hajánál fogva húzták 1 a gyalogjárón, amíg a rendőrjárőr ártalmatlanná nem tette őket. Forró agyrázkódást szenvedett, orr és arccsontja eltörött és 6 hétig volt orvosi gyógykezelés alatt. A Pécsi Járásbíróság Kóródi Jenőt, aki egyik szemtanút hamis tanúzásra akarta rábírni, 10 hónapi, Katona Lászlót pedig 8 hónapi szigorított börtönre ítélte. — Szakmámnál, fogva érdé kel a bánya, a föld alatti v\ lág. Nem találok benne tehn semmi rendkívülit, hogy fel éledt bennem a barlango megismerésének ez a különb élményt jelentő vágya mondja Rónaki László bánya technikus, amikor arról fag gatojn, hogyan lesz az embe oarlangkutató. — Szeretem nehézségek leküzdésével jár feladatokat. Talán ezért fog lalkoztam diákkoromban a re püléssel és vettem részt ejtc zrnyős-kiképzésben. Az isme retten megismerése mindi izgalmat jelent, a föld alati 4 jelszó — farkaskufija
