Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-18 / 164. szám

1M9. júflui 1«. Dunantmi napio A népművelés korszerűsége, feladatai A nyár a népművelésben közismerten eseménytelenebb, mint bármelyik másik év­szak. A nyár megérkeztével zárul a népművelési szezon, s bár ez több hétig is eltart, elérkezik az a perc, amikor végérvényesen lezártnak te­kinthetjük az elmúlt évadot. Ez akkor következik be, ami­kor együtt minden értékelés, amikor kielemezték a szak­emberek az eddig elvégzett munkát Baranya megyében is meg­történtek az értékelések, de mi ezúttal nem ezeket közöl­jük, hanem a Megyei Tanács népművelési csoportvezetőjé­vel folytatott beszélgetésün­ket. Antal Gyula mindenekelőtt a népművelés általános ten­denciáiról, legfőbb feladatai­ról foglalta össze véleményét: A népművelés és a műszaki haladás — Megyénkre éppúgy, mint az ország bármely más területére, érvényes az Or­szágos Népművelési Tanács irányelveinek két legfonto­sabbika, amelyek a harmadik ötéves terv időszakában a következőkben jelölik meg a fő tennivalókat: 1. az ország termelési, gazdasági teljesít­ményének növelése a népmű­velés eszközeivel, 2. a szocia­lista tudat, társadalmi maga­tartás sokoldalú fejlesztése. A mi véleményünk szerint a megye népművelési munkájá­ban egyre inkább meghatáro­zóvá válnak ezek az alapel­vek. Ha az elsőt nézzük, számszerű adatokkal is indo­kolni tudom a fenti állítást: a termelési, gazdasági nép­művelés művelődési házaink tevékenységében tavalyelőtt 15, tavaly pedig már 23 szá­zalék volt. Érthetőbben fo­galmazva: például a mező- gazdasági szakkörök száma 2-ről 12-re emelkedett az el­múlt évben, a korábbi 15 technikai kör helyett jelenleg 29-cel rendelkezünk. A társa­dalomtudományi előadások nagy része is közgazdasági jellegű volt. A Műszaki Pro­paganda Hónap mellett a me­gyében rendezett Technikai Hetek is jól szolgálták a műszaki haladás ismertetését, a ’szakmák közti tapasztalat- cserét, a gazdaságirányítás eredményeinek elemzését. A megyében a 48 rendezvényen tíz és félezer érdeklődő vett részt. Sorolhatnám az ered­ményeket, de ehelyett in­kább azt mondom, amiben előbbre kell jutnunk. A szo­cialista brigádok kulturális segítését még nem tudjuk kel­lő szinten és mértékben meg­oldani. A népművelésnek kell megoldania részben a brigád­fórumok megteremtését, de segítenünk kell a szakképzés alapozó ismereteinek nyújtá­sában is. Elhanyagoltabb te­rületeink közé számít az ún. Csináld magad mozgalom is. Politikai nevelőmunkánk az utóbbi időben főleg a munkásmozgalmi évfordulók­hoz kapcsolódott, s úgy érez­zük. sikerült is méltóan meg­emlékezni a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, a magyar őszirózsás forradalom­ról, majd a Magyar Tanács- köztársaságról. Országszerte közszájon for­gó fogalom a „korszerűbb népművelés”. Hogyan áll e te­kintetben a megye? A korszerűség nem formai kérdés — Igen, ez a legaktuálisabb népművelés probléma. Ahogy a „levegőben van” a tudo­mányos-technikai forradalom, a pedagógiai „robbanás” elő­szele, ahogy közismerten ha­talmas méretűvé duzzadtak a befogadásra váró információk, úgy kerül mindjobban elő­térbe a népművelés korsze­rűsítése. Mindenekelőtt szem­léletbeli korszerűsödésnek kell még bekövetkeznie, nép­művelési munkánkat ugyanis még sok formai elem, látszat- eredmény, valamint sok egy­síkúság, ötlettelenség és al­kalomszerűség terheli. A kor­szerűsödés követelményeinek némiképp torzított felfogására utal az a statisztikákból való következtetés, hogy a „kötet­tan. tormák” nagyban előre­nyomultak a szervezett isme­retközlő tevékenységgel szem­ben. A felnőttoktatás zuha­násszerű csökkenése, a könyv­tári olvasók és kikölcsönzött könyvek alacsonyabb száma mind ezt bizonyítja. Ezt libe­ralizálódásnak nevezném, úgy tűnik ugyanis, hogy a sokat emlegetett „kötetlen, színes, vonzó formák” bűvöletében, az így elérhető könnyebb si­kerek érdekében népműve­lőink feladták a nehezebb csa­tát. E dolog azért fontos, mert a korszerűsödést nem elsősorban formai, illetve nem egyedül formai vonatkozásban kell érteni, hanem mindenek­előtt tartalmiakban. Hogy hatnak a tömegkom­munikációs eszközök a nép­művelésben? — Elég nehezen megfogható a kérdés, de többoldalú vizs­gálódások bizonyítják, hogy a tömegkommunikációs eszkö­zök szerepe óriási az érdeklő­dés felkeltésében és annak irányításában. Célunk, hogy az újtípusú népművelési in­tézmények munkájukat első­sorban ezekre alapozzák. A gyakorlat szerint ez pillanat­nyilag úgy fest, hogy pl. a tévé műsoraira alapoznak sokhelyütt programot, tovább- gyűrűztetvén így a felkeltett érdeklődést, de szerves kap­csolat a műsorterv és a nép­művelési program között még többnyire nem alakult ki. — Itt-ott már tapasztalhatunk olyan tevékenységet, hogy tu­datosan kapcsolódik egy-egy klub. szakkör a tévé műso­raihoz, egyelőre nagyrészt az ízlésnevelés területén. A következő évad feladatai Végül tehát: melyek lesznek a legfőbb feladatok a követ­kező évadban? — A már említett két irány­elven továbbmunkálkodva kü­lön gondot szeretnénk fordí­tani a könyvtári munka javí­tására, a hatékonyabb művé­szeti nevelésre, a megyénk­ben élő nemzetiségek kultú­rájának ápolására, művelő­désükre. Általában nézve munkánkat: tervszerűbben és intenzívebben kívánjuk kor­szerűsíteni a megye népmű­velési intézményhálózatát. Külön feladat, ami a nép­művelők előtt áll, a felszaba­dulás 25. és Lenin születésé­nek 100. évfordulójának mél­tó megünneplése. H. E. Két és fél millió rádió-, másfél millió televízió-előfizető A postavezérigazgatósá­gon összesítették az idei első félévi rádió és televízió bejelentéseket. A kimutatás szerint 1969. első felében összesen 111 094 új televízió- készüléket vett nyilvántar­tásba a posta. Ezzel hazánk­ban a televízió-előfizetők száma meghaladja a másfél- milliót, azaz pontosan 1 508 575. A rádió-előfizetők tábo­ra igen mérsékelten mind­össze 13 246-tal növekedett fél év alatt — jelenleg szá­muk összesen 2 538 128. Az építés alatt sem szünetel a vetítés Újjávarázsolják a Park mozit 70 min-e» filmeket is lehet majd vetíteni A mozilátogató közönség egy ideje tanúja lehet, hogy a Park moziban komoly át­alakítási munkák folynak, s amj fontos, a vetítés mégsem szünetel. Munkatársunk fel­kereste Rejtő Jánost, a Bara­nya megyei Moziüzemi Vál­lalat igazgatóját, tájékoztassa olvasóinkat a mozi felújítási munkájáról. — A rekonstrukció meg­kezdését több tényező is le­hetővé tette. Mivel nagy vo­lumenű, 10 milliós beruházás­ról van szó, csak most fog­hattunk hozzá, amikor sike­rült Pécsett a külterületi filmszínházakban és a községi mozikban megfelelő körülmé­nyeket biztosítanunk a közön­ségnek. A másik, fontos ok az, hogy a Park mozi sem technikailag, sem esztétikailag már nem elégítette ki a korszerűség követelményeit. A pécsi közönség is más szín­vonalhoz szokott. S nem utol­sósorban az, hogy 70 mm-es, térhatású hangú adásra al­kalmas berendezéssel akarjuk felszerelni az újjáalakított Park mozit. Bár Magyarorszá­gon 70 mm-es filmek nem készülnek, külföldön nagyoi sok ilyen filmet gyártanak. Ilyen volt a nálunk is ját­szott „Háború és béke” vagy a Fáraó, amelyekről 35 mm- es kópiákat kellett rendel­nünk, hogy hazánkban is játszhassuk. A pécsi játék­filmszemlék alkalmával min­dig vetítenek külföldi feszti­„Kulturális élet? — nehéz “ Nyomozás a Dohánygyárban — Hát kérem, nem nagyon olvasnak az emberek. Még a szocialista brigádok sem — mondták a Pécsi Dohánygyár­ban, amikor a kulturális életről érdeklődtem. Ezen a nyomon Indultam el a műhelyekbe és az irodákba, hogy tisztább képet kapjak. Lent az alagsorban, a TMK műhelyben találkoztam Ga­dó Andrással, az egyik szo­cialista brigád vezetőjével. Az esztergapad mellett, két mozdulat között nehéz ké­nyelmesen elbeszélgetni. — Kulturális élet? Nehéz ügy ez. Tudom, hogy hármas követelmény áll a szocialista brigádok előtt, de ezek közül az első: szocialista módon dolgozni. S ebben nincs hiba. Mi végezzük az egész üzem karbantartását, s most is van egy 180 000 forintos vállalá­sunk. — És az olvasás? — A szakmai könyveket, amelyekre mindig szükségünk van, úgyis mindenki megveszi magának. — Nem szoktak együtt szín­házba menni? — Az utolsó legényember is megnősült a brigádban, így már nehezebb összehozni az embereket. A nőknek meg különösen sok családi gond­juk van munka után. Nem­rég részt vettünk az orszá­gos tanácsköztársasági kultu­rális szemlén. Meg egy szak­mai vetélkedő is volt. Valóban, a szakmai vetél­kedő egyik próbájához szük­séges szerkezetet én is láttam: egy szellemes kis fogaskere­kellett szerelni, majd újra összerakni, s mérték az időt. Állítólag az új dolgozók fel­vételénél ezentúl alkalmassá­gi vizsgálatra fogják hasz­nálni. — A szakmai vetélkedőre kíváncsi? — kérdezi a szak- szervezeti bizottság titkára. — Jó ötlet volt. Nemsokára új­ra megismételjük. A múltko­rin körülbelül 18 000 forintot osztottunk ki díjakra. A kér­dések a gyáron belüli mun­kafolyamatokra vonatkoztak. A dolgozók felkészültek, job­ban megismerték munkáju­kat, emelkedett a szakmai színvonal. — És a vetélkedőkön kívül milyen kulturális megmozdu­lások voltak? — Nem nagyon lelkesednek a fiatalok. Zenekart akartunk szervezni, karmestert is szer­ződtettünk. Egy ideig eljáro- gattak, aztán látták, hogy rög­tön nem lehet indulót játsza­ni, s lassan elmaradoztak. Tóth Júlia, a KISZ-titkár helyettese nem is tiltakozik, amikor ezt említem. — Nehéz megmozgatni a gyerekeket. Éppen KISZ-klu- bot akarunk létrehozni. A vállalat már a rendelkezé­sünkre bocsátotta a helyisé­get, csak ki kell javítani, be kell rendezni. Társadalmi munkára lesz szükség. — Nem lenne jó alkalom éppen ez a munka a tagság összefogására? — Mi is ezt szeretnénk. Ha készen lesz a klub, író—olvasó találkozókat, politikai előadá­sokat, ankétokat akarunk ren­kes mechanizmus, amelyet szét dezni, folyóiratokat rende­Magyar—lengyel múzeumi együttműködés „A magyar—lengyel kap­csolatok ezer éve” címmel 1970-ben nagyszabású kiállí­tást rendeznek a két ország múzeumai. A kiállítást elő­ször Krakkóban, majd Buda­pesten mutatják be. A Nem­zeti Múzeum kéri azokat, akiknek birtokában a ma­gyar—lengyel kapcsolatoknak, főleg az utolsó ötven évére vonatkozó tárgyalt, dokumen­tumok, fényképek, vagy egyéb emlékek vannak, hogy az anyagok eladása, vagy köl­csönadása céljából jelentkez­zenek a Magyar Nemzeti Mú­zeum főigazgatóságán. (Bp. VIII, Múzeum tart. 14—16.) lünk. Talán sikerül bekap­csolni más üzemeket is, mert nálunk többségében nők dol­goznak. ( A gyárban évek óta dol­goznak a kultúra névtelen ter­jesztői. Kertész Jánosné tele­fonközpontos egyben másfél évtizede könyvterjesztő is. — Valamikor én voltam a tánccsoport vezetője. Megbete­gedtem, nem tudtam foglal­kozni velük, feloszlottak. — Mikor volt ez? — Van annak már talán tíz éve is. — És hogyan fogynak a könyvek? — Nem panaszkodhatom. Évi 40—45 ezer forintos for­galmam van. 23-an rendsze­resen veszik a Világirodalom Remekeit, 30-an a Jókai so­rozatot. Sokan vásárolnak kalandos és fantasztikus re­gényeket, meg horgoló- és szakácskönyvet, hiszen sok a női dolgozónk. A mai írók közül Berkesin kívül nem megy más. Pedig nemrégiben volt egy előadás a könyvter­jesztőknek, ahol kérték, hogy nagyobb figyelmet fordítsunk a mai magyar irodalomra. Igaz, igaz, de nehezen megy. Nem veszélyes, hogy csök­kent a szakszervezeti könyv­tárból kölcsönzők száma, — mondhatná valaki, hiszen a könyvvásárlás jól gll. „A te­levízióval úgysem lehet ver­senyezni” — hangzott el, ami­kor arról volt szó, hogy egy színjátszó csoport is megszűnt a tánccsoporton kívül. A te­levízióval valóban nem lehet konkurrálni, de vajon ez a feladata az öntevékeny cso­portoknak? Pótolhatja-e a kultúra egyéni fogyasztása, a házi könyvtárak gyarapítása a közös kulturális rendezvénye­ket, megmozdulásokat? Ügy tűnik, hogy nem. Ezért fáj­lalja Kertész Jánosné a tánc­csoport megszűnését, s ezért akarnak a kiszesek is — ha lassan is — klubot létesíteni. „Nehéz” — ezt hallottam a legtöbbször a Dohánygyárban, amikor a kulturális életről volt szó. De a „nehéz” nem jelenti azt, hogy lehetetlen. Marafkó I,ászló Űj városrész bontakozik ki a Szigeti út mellett. Az impo­záns tízemeletesek és négyemeletes panelházak sorakoznak egymás mellett az új lakónegyedben. Szokolai íelv. Bányászati tájmúzeumot terveznek Komlóra Tu iományos ülés felszabadulásunk 25. évfordulója emlékére Komló város tanácsa, Gal- lusz József vb-elnök és Var­gha János tanár, a Komlói vá­rosi Tanács népművelésügyi felügyelőjének kezdeményezé­sére tervbe vette, hogy bányá­szati tájmúzeumot létesít Komlón. Ennek előkészítése érdekében Komló város Ta­nácsa, a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudomá­nyos Intézete és a Mecseki Szénbányák Vállalat szeptem­ber 5—6-án tudományos ülést rendez Komlón felszabadulá­sunk 25. évfordulója emléké­re és a bányásznap tiszteleté­re, a Zrínyi Művelődési Ház­ban. A tudományos ülést szep­tember 5-én délelőtt 9 órakor Gallusz József, a Komlói vá­rosi Tanács vb-elnöke nyitja meg, majd Babies András, az MTA Dunántúli Tudományos Intézetének igazgatója tart előadást Mecsek-vidéki bányá­szatunk múltja és a még meg­oldandó történeti problémák címmel. Az előadást korrefe­rátumok követik. Fejér Leontin, a Mecseki Szénbányák Vállalat geológiai osztályának vezetője: A bá­nyászati nyersanyagkutatás és a bányatörténetírás közös fel­adatai; Jenei Károly, az Or­szágos Levéltár osztályvezető, je: A Magyar Történelmi Tár­sulat üzemtörténeti szekciójá­nak célja és feladatai; Sze­keres József, a Fővárosi Le­véltár főlevéltárosa: A mecse­ki szénbányászok és a ma­gyarországi bányamunkásmoz­galom; SárköZy Zoltán, az Or­szágos Levéltár főlevéltárosa: A mecseki szénbányászat tör­ténetére vonatkozó dokumen­tációk az Országos Levéltár­ban; Szinkovich Márta, a Ba­ranya megyei Levéltár igaz­gatója pedig: A Baranya me­gyében őrzött bányászati irat­dokumentációról tart korrefe­rátumot. Délután 3 órakor Domonkos Ottó, a soproni Országos Bá­nyamúzeum megbízott igazga­tója tart előadást Bányászati vonatkozású múzeumaink és a korszerű bányamúzeum kérdé­se címmel. Az előadást három korreferátum követi Fancso- vits György, a pécsi Janus Pannonius Múzeum helytörté­neti osztályának vezetője: Bá­nyászati tájmúzeum lehetősé­gei, Kísérletek és eredmények Pécsett és Baranyában cím­mel; Kiszely Gyula, a Kohá­szati Történeti Bizottság titká­ra: Kohászati vonatkozású múzeumaink és bányamúzeu­maink közös problémái; dr Vargha Károly, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola tanszékve­zető tanára pedig: A mecseki kőszénbányászok hagyomá­nyainak gyűjtéséről címmel tart korreferátumot A tudományos ülés résztve­vői szeptember 6-án délelőtl Máré várában megtárgyalják a Komlón létesítendő bányá­szati tájmúzeum elhelyezésé­nek és építészeti megoldásá­nak feladatait. A kérdésről beszámolnak: Bachmann Zol­tán és Klausz Gyula.------------7-------------­— Francia középiskolások népes csoportja, 37 fő, két na­pig volt Pécs város vendége A College d’Enseignemenl Technique du Batimet d« Bourges diákjai szerdán dél­után érkeztek. Csütörtökön délelőtt megnézték a Zsolnay- múzeumot, a kőtárat, délután az abaligeti tavon csónakáz­tnlr válfilmeket is. Ha elkészül a Park mozi. ezeket a 70 mm- es alkotásokat eredeti, impo­záns változatukban ismerhe­tik meg a mozilátogatók. Az Üjmecsekalján épülő új film­színház is alkalmas lesz 70 mm-es filmek bemutatására, s így az újmecsekaljai mozi­látogató közönségnek nem kell bejönnie a városba, hogy ilyen filmeket nézhessen. Ügy terveztük tehát, hogy a Park mozi körülbelül egy időben készüljön el az újmecsekal­jai új mozival. A mozilátoga­tók észrevehettek hogy a ve­títés zavartalan folytatása ér­dekében kiegészítő beruházá­sokra is sor került a Park moziban, így gépház épült a teremben, ugyanis az a véle­ményünk, hogy más film­színházakban az előadások sűrítése és a Park mozi teljes bezárása nem vezet ered­ményre. A munkálatokat a kertmo­zival kezdik. Felépítik a gép­házat és előcsarnokot. A szín­paddal kombinált vetítőáll­vány 20 m-es képmezővel készül, és 5 hangszórócsoport helyezhető el rajta. A néző­tér hátrafelé emelkedni fog, hátul lesz az átjárófolyosó és a WC-k. A kertmozi a tervek szerint már jövőre üzemelni fog. Ha a kerti vetítés meg­indul, leállítják a teremben a műsort, és hozzáfognak a belső átalakításhoz. A terem munkálatai is hozzávetőlege­sen egy évet vesznek igénybe majd. Ha 1972-re minden el­készül, akkor olyan mozi áll a pécsi mozilátogatók rendel­kezésére, amely a legkénye­sebb igényeket is kielégíti. Gépeivel a kertmozi és a te­rem felé egyaránt lehet ve­títeni, mind 70 mm-es, mind normál filmeket. A Park mo­zi is a filmszemle szolgála­tába áll, technikai és esztéti­kai színvonalában felülmúlja majd a Kossuth és a Petőfi filmszínházat is. Addig is kér­jük a közönség megértését, mert nekünk is az a célunk, hogy a mozilátogatók minél kényelmesebb, vonzóbb körül­mények között szórakozhassa­nak — fejezte be tájékoztató­ját Rejtő János.

Next

/
Thumbnails
Contents