Dunántúli Napló, 1969. július (26. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-17 / 163. szám

1969. július 17. ounantou napin A NEB vizsgálta mm **’ V-',V1- iaí»a.3»av.utj.v laiiautta. u^uvaa a iuccstKi m Ércbányászati Vállalatnál. Ennek esak kis töredékét tudják kielégíteni állami erőből épülő lakással. E felismerés következményeként tavaly augusztusban szakszervezeti tanács­ülésen szavazták meg a vállalat anyagi hozzájárulását a dol­gozók körében indítandó lakásépítési akcióhoz. Az eiha'árorás konkrét formát kapott a módosított kollektiv szerződésben is: kötelezte magát a vállalat, hogy négy éven át évi 2 mil­lió forintot ad a fejlesztési alapból a beépítendő terület köz művesítésére és ugyancsak évi 2 milliót, összesen 16 milliót a részesedési alapból az akcióban résztvevő dolgozók közvetlen támogatására. Egy év után még semmi Az élintett dolgozók részé­ről egyre fokozódó érdeklődés nyilvánul meg az akció iránt, ami — mondjuk meg őszin­tén — még mindig nem akció, hiszen egy esztendő után vál­tozatlanul az előkészítés álla­potában van a dolog és az ügy jelenlegi állása szerint nem tudni, mikor lesz komo­lyabb előrehaladás. Amikor a vállalati hozzájá­rulást megszavazták, hamaro­san kijelölték az építkezés he­lyét is. Sok válogatnivaló nem volt. A III. kerületi tanács egyetlen számításba jöhető te­rülettel rendelkezett: a pa- tacs—makradombi területtel, amely kiválóan alkalmas egy kisebb — kb. 550 lakásos — lakótelep építésére. A MÉV szakemberei nyomban elvé­gezték a terület geodéziai fel­mérését, majd a pontos to­pográfiai térkép birtokában a beépítési terv elkészítését. A lelkesedés azonban nem bizo­nyult elegendőnek. A tervek nem találkoztak a távlati vá­rosrendezés elgondolásaival és nem tartalmazták azokat az elemeket, amelyek egy korsze­rű lakótelep jellemzői. Ezen végeredményben nem csodál­kozhatunk: nem hivatásos vá­rosépítők készítették a terve­ket. A Pécsi Tervező Vállalat vette ezután kézbe a dolgot és a korábbi — egy elavult bányószikolónia emlékét idéző — terv helyett modem, vonzó beépítési formákat tartalmazó terv került ki a mérnökök ke­zéből. Ezzel együtt jelentkeztek azok a problémák, amelyek miatt jelenleg minden jószán- dók ellenére is oly csekély az előrehaladás, hogy az már szinte az egyhelyben topogás- sal egyenlő. Egyik probléma­ként megjelent a terület köz­művesítése, másikként pedig a közelben lévő sertéshizlalda szanálása. A sertéshizlalda sem ma­radhat a helyén, mivel az ér­vényben lévő szabályok sze­rint legalább 100 méteres vé­dősávnak kellene elválasztani a lakott területtől. Az új la­kótelep viszont közvetlenül a hizlalda széléig terjed. A ser­téshizlaldát tehát szanálni kell és ennek költségeit is fedezni kell. De kinetk? És ez a másik akadály. Melyik összeg felelő helyen építhessék fel új hizlaldájukat. A közelmúltban felvetődött egy gondolat: a re­ménypusztai termelőszövetke­zet felszámolta sertéstenyésze­tét, az üzemi épületek azon­ban ott állnak kihasználatla­nul. Talán lehetne itt olyan megoldást találni, amely min­den érdekeltnek megfelelő lenne. Tóth Zoltán, a Városi Ta­nács építési osztályának fő­mérnöke viszont arról tájé­koztatott, hogy a közmű-szak­tanács legutóbbi költségbecs­lése szerint a terület közmű­vesítése 12,5 millió forintba kerülne. Az igazsághoz tartozik, hogy hasonló a félretájékozottság a MÉV felajánlásával kapcsolat­H a a zöldséges piacok és boltok árcéduláit né­zegeti az ember, az az ér­zése, mintha nem is júli­usban volnánk, hanem februárt vagy márciust Ír­na a naptár. De hát hol a baj? A zöldség- és gyü­mölcs termelésének, értéke­sítésének és fogyasztásá­nak helyzetét vizsgálták hónapokon keresztül a Ba­ranya megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság népiellen­őrei, Timon Béla vezetésé­vel. A vaskos anyag, az igen alapos összefoglaló jelentés tegnap került te­rítékre. A mezőgazdasági termelők és a kereskede­lem, valamint más érdekelt szervek képviselőinek há­rom órán át tartó vitája az alábbiakban kristályo­sodott ki. összegezzük a véleményeket. Miért kevés és drága a zöldáru? Egy helyben topog a termesztés A termelésből kell kiin­dulni, Az elhangzott vélemé­nyekből idézünk: a termésát­lagokkal nincs minden rend­ben. A megyében évek óta nem haladt előre a zöldség- termesztés, hagyományos tech­nológiával, régi fajtákkal dol­goznak. Miért oldhattuk meg annakidején a kenyérkér­dést? Mert új, nagyhozamú, búzafajtákat, új agrotechnikát vezettünk be. De a zöldség­Befejezés előtt a „Déli vasút“ korszerűsítése A sebesség: 125 kilométer... az igaz i A következőkben elmomdan- dók talán némileg rávilágíta­nak arra, amiért ma alig ta­pasztalható előrehaladás a pa­tacsi lakásépítkezés dolgában. Mindenesetre a kölcsönös fél­reértés ebben közrejátszhatott. Különböző fórumokon talál­koztunk a lakásépítés ügyével és mind a közművesítésre, mind a hizlalda szanálására vonatkozóan meglepően nagy összegekről hallottunk. S hogy e nagy számokat nemcsak mi hallottuk, annak igazolásául a legilletékesebbre, a MÉV igaz­gatójára, Tóka Jenőre hivat­kozhatunk. Öt idézzük: „Ha 30 milliónk lenne a hizlalda szanálására és 20 milliónk' a közművesítésre, akkor másutt is találnánk helyet és módot az építésre”. Nagyon csekély utánjárással sikerült meggyő­ződnünk arról, hogy e súlyos tízmilliók minden valós ala­pot nélkülöznek, csupán azt nem tudtuk kideríteni, hon­nan indultak el megtévesztő útjukra. Szabó László, a Húsipari Vállalat igazgatója ugyanis érdeklődésünkre elmondta, hogy a patacsi 2000 férőhelyes hizlalda szanálása 3—4 millió forintból megoldható. Termé­szetesen számítanak a tanács Furcsa látvány: a hatalmas gépszörny maga alá „nyúl”, százujjú „kezét” átdugja a sín alatt, s aztán vad dühvei kotorni kezdi a talpfák alól a földdel kevert zúzott követ Egy transzportőr a gép bel­sejébe viszi az anyagot, ahol ventillátor bömböl. A föld és a szemét jobbra nagy ívben a töltés oldalára száll, az ök- lömnyi kövek pedig végtelen gumiszalagokra hullanak. Kő­szállító speciálkocsik „kúsz­nak” a gép felé: a megrostált anyag emberi kéz érintése nélkül vagonokba kerül. Ez az ágyazatrostáló vonat. A gé­pesített vasútépítés első egy­sége. 500 milliós program Nagyrécse és Zaiaszentja- kab állomások között járunk, a „Déli vasút” egyik legrosz- szabb állapotban lévő vonal­szakaszán. A vasútépítő bri­gádok és gépek Szabadbaty- tyántól egész idáig végeztek már a Balaton partján húzó­dó vasút felújításával, ez a maradék néhány kilométer azonban minden eddiginél na­gyobb próbatételnek ígérkezik. A közéi 10 méter magas töl­tés mocsaras réten húzódik; a víz alapjaiban kezdte ki az egész felépítményt — Ha ezzel a kis szakasz- szal is végzünk, akkor akár 125 kilométeres sebességgel közlekedhetnek a gyorsvona­tok — mondja Földesi Gyula, a MÁV Pécsi Igazgatóságának helyettes vezetője. — Eddig maximálisan 2:0 tonna tengely- nyomást bírt el a felépítmény, most 23 tonnás nyomást is engedélyezünk... A Pécsi Igazgatóság legna­gyobb szabású vasúti rekonst­rukciója 1966-ban kezdődött. A feladat az volt, hogy teljes egészében újítsák fel, illetve korszerűsítsék a déli part mentén végighaladó vasutat, mely a nyári, üdülési sze­zonban Európa egyik legfor­galmasabb vonala. A munká­latok zömmel tavasszal és ősszel folytak. Három év alatt 613 ezer köbméter földet mozgattak meg, 76 ezer köb­méter bányakavicsot építettek be, s 30 ezer tonnányi vas­betonaljat fektettek le az el­használódott, kisteherbírású talpfák helyére. A több mint 500 millió forintos felújítási program keretében valameny- nyi nagyobb Balaton-parti ál­lomást és megállóhelyet is át­építik. Pillanatnyilag Balaton­lyik. Aki tavaly látta utoljá­ra, s legközelebb jövőre jár erre, egyszerűen nem fog rá­ismerni. A peronnal összekö­tött felvételi épületek teljes hossza meghaladja a 100 mé­tert, a fel- és leszálló helye­ket pedig aluljárón át lehet majd megközelíteni. Verseny az idővel Nagyrécse állomás „költöz­ködik”. A szó legszorosabb ér­telmében arrébb teszik né­hány méterrel. Az új vágá­nyok nyomvonalán hatalmas árkok: dóserek, markolók, Rá- ba-dömperek viszik az agya­gos, vasúti szempontból tel­jesen megbízhatatlan földet. A méteres árkok aljára elő­ször bányakavicsot, majd zú­zott követ terítenek — a vo­natok sebességének ma már ugyanis nem a mozdonyok, hanem az altalaj és a felépít­mény „teljesítőképessége” szab határt Délelőtt 11 óra van, fullasz- tó, levegőnélküli hőség, kint a nyílt pályán azonban egyet­len percre sincs megállás. — Reggel nyolc óra óta vágány­zár van. Az ágyazatrostáló vo­nat fáradhatatlanul dohog; délután 4-re, amikor újra meg­indulnak a vonatok, minden­nek rendben kell lennie. Ez a művelet egyébként vala­mikor a pályamunkások réme volt. Most színes műanyagsi­sakban áll a kezelőszemélyzet a szerelvény mellett, s legfel­jebb, ha a motorokkal akad dolga... A balatoni vasút felújítása pályaépítési vonatkozásban egy új korszak kezdetét je­lenti a Pécsi Igazgatóság tör­ténetében. A munkák 90 szá­zalékát gép végezte. — Az ágyazatrostáló vonatot a sín- feLszed'ö egység követi, majd az új ágyazat tömörítése után a fektető szerelvény lerakja a vasbetonaljra szerelt „ven- dégsíneket”. Ezek alapján végzik a szintezést. Még két nyár A személyszállítási szem­pontból már most is százalé­kosan dieselesített dél-balatoni vasútvonal átépítése 1971-ben fejeződik be. Erre az időre a közel 100 éves állomásépüle­tek többsége is újjászületik. B. S. Bánya a nádasban •hűségére abban, hogy meg-szemes állomás felújítása fo­Kétember magas a nád. Törni kell benne az utat. Mögöttünk ösvény marad, a cipőbe meg cuppog már a víz. Nem félcipőnek va­ló egy hely ... A kotró úgy mozog a lápon, mint egy óriási gém. Félköbméter űrtartalmű szájával nagyokat harap a négyezredéves tőzegbe. — Hányat „harap” nap­jában? — Van, hogy ezerötszá­zat is — kiáltja le Pap János a gépről. Dübörög, sustorog, nyikorog, a halk beszédet még a nád suso- gása is elnyomja. — Hogy keletkezett a tőzeg? Szénás Gyula bányaveze­tő szétmorzsol egy dara­bot. Olyan mint a spongya. Szürkés-barna, könnyű. Nem hagy „nyomot” az ember kezén. — A Dráva holt ága le­hetett itt valamikor. Dús nádassal. Mint most. Évről évre süllyedt, rohadt. így ment évezredeken keresztül. Most fiatalkorú tőzeg ... — Mikor lenne belőle szén? — öt-hatezer év múlva. A kovácshidai tőzegbá­nyában vagyunk. Egy 60 katasztrális holdnyi, gyűrű alakú területen, 490 ezer köbméterre becsült tőzeg van. A vastagsága 0,8 és 3 méter között váltakozik. Évente 5—6 ezer vagonnal termelnek ki, a „mederbe” pedig halastavat létesítenek. Kifizetődik...? Hat forint mázsája. Két­szer markolják a gépek itt a bányában. A vontatók el­viszik vagy fél kilométer­nyire, ahol tisztítják. Aztán az elszállítás ... — Az állam 7 forint kö­rüli dotációt ad mázsán­ként — mondja a bánya­vezető — mégis lemérhe- tetlen hasznot hoz. Az egyik állami gazda­ság ezzel javította 2 ezer holdas tábláját. Az öt má­zsás termésátlag pár év alatt 24 mázsára emelke­dett. Nyolcmillió forint ér­tékű „trágyával” — 72 mii­termesztés terén mit tettek le az asztalra kutatóintézeteink? Elhangzott a következő bírá­lat is: milliókat öltek bele az öntözésbe, s most mégsem használják ki a kapacitást. Továbbá: vegyesbolt az, amit a tsz-ek csinálnak, így nem szabadna terjeszteni. A nagy­üzemekben kisüzemi a terme­lési szerkezet. Jobban kelle­ne specializálódni, meg kell találniuk profiljukat a tsz- eknek is. Miért nem termelnek zöld­séget az állami gazdaságok? — tették fel a kérdést. Az állami gazdaságok drága árat fizettek a régi mechnizmus- ban — hangzott a válasz —, több mint félszáz növényt termesztettek, nem csoda, ha deficitesek voltak. Később ki­osztották a profilokat, Bara­nyában a főprofil a szőlő, a gyümölcs, a komló és az illó­olaj lett. De itt is kísértenek az erőltetett telepítések. Az állami gazdaságok munkaigé­nyes növényt nem tudnak termeszteni, mert munkaerő- hiánnyal küzdenek. A termelők a felvásárló szerveket, a MÉK-et okolják, hogy ilyen állapotok uralkod­nak a zöldáru ellátásban. Szerintük a MÉK nem veszi át az egész termést, többmil­lió forintnyi zöldáru van a megyében, ami nem jut el a fogyasztókhoz. Nagyon ala­csonyak a felvásárlási árak. Megemlítettek egy esetet, amikor a MÉK 40 filléres áron akarta átvenni a káposz­tát. Ez megcsúfolása a ter­melőnek. A felvásárló sokszor annyit sem fizet, amennyi az önköltséget fedezné. Megesett, hogy emiatt inkább beszán­tották a termést. A belvárd- gyulai tsz ezért volt kényte­len tavaly Pestre szállítani a burgonyáját, Pécsett viszont lengyel burgonyát árultak. Az lesz a vége — mondta a bel- várdgyulai tsz-elnök —, hogy a termelőszövetkezetek nem fognak egyáltalán zöldséget termeszteni. Mert az a meg­oldás sem vált be, hogy a tsz-ek maguk árusítsanak, nem képesek széles áruvá­lasztékot, folyamatos ellátást biztosítani. Ezeknek a bol­toknak a többsége nem hozta meg a kívánt eredményt, ezt a tényt egyébként a Dunán­túli Napló nemrég megjelent cikkei is alátámasztják. t A felvásárlási árak alacsonyak Az állami gazdaságok is inkább exportra viszik gyü­mölcseiket. Érdemesebb, mert a belföldi felvásárlási árak igen alacsonyak. De például az egyik állami gazdaságunk egyszer már megkereste a MÉK-et, hogy hajlandó közös érdekeltségi alapon valameny- nyj almáját rajta keresztül eladni. A MÉK elutasította az ajánlatot, mert a Nyírség­ből potom pénzen felvásárol­hatta az almát. A vitán a MÉK-et sok bí­rálat érte. A NEB vizsgálat hivatkozik egy kimutatásra, e szerint az utóbbi tíz évben akkor volt a legnagyobb a MÉK eredménye, amikor a forgalmazott áru mennyisége nem érte* el a tervezettet. Amikor sok árut akartak for­galmazni, akkor veszteségük volt. Baj van az arányokkal — panaszolják a termelők — nagy a MÉK árrése. Szerin­tük a több hasznot nem a kereskedelemnek, hanem a termelőnek kellene kapnia, hiszen ő vállalja a kockázatot. Az igaz, hogy a termelésből kell kiindulni, de a termelést abból lehet fejleszteni, ami a piacon realizálódik. Ä zöld­áru kérdésében éppen ezért kell a kereskedelemre kon­centrálni a figyelmet. Közös \ érdekeltséget! A megye zöldáru ellátásá­ban a MÉK szerepe alapvető. A termelőkkel való kapcsola­taitól függ, hogy mennyi áru van a piacon és, hogy milyen árakon. Mit mond a MÉK? Azt, hogy neki igenis érde­ke minél többet eladni. De a kereslet-kínálat törvényét is figyelembe kell venniük a pi­acon, és emiatt nem lehet mindig érvényesíteni a me­gyei termelői érdekeket. A MÉK-nek vannak javaslatai mind a kereskedelemben, mind a termelésben kooperá­cióra, elképzeléseikkel a kö­zeljövőben megkeresik a ter> melőket. ' A teljes képhez tartozik még az „örökölt ballasztok” kérdése is. A régi mechaniz­musban, az irányított gazda­ságban irreális árakkal elva­dították a tsz-eket a zöldség- termesztéstől. Megtorpanás következett be. Pedig a nap­fényes Baranyában igen ked­vező feltételei vannak a zöld­ség- és gyümölcstermesztés­nek. Ma már közgazdasági ösztönzőkön múlik az egész — húzták alá többen. Ezek­kel kell hatni. Tisztességes felvásárlási árakat kell aján­lani, hogy ne legyen ráfize­téses a termesztés. A NEB javaslata az, hogy meg kell teremteni a közös érdekeltsé­get a termelők és a kereske­delem között, azaz a MÉK-et be kell vonni a termelők ér­dekközösségébe. Miklósvári Zoltán lid termelési értéktöbbletet nyertek ... — Mennyit keresnek az emberek? Nem lehet köny- nyű egész nap a villát for­gatni. Hallottam: van nap, hogy 200 mázsát is meg­mozgatnak a tisztítóban ... — Kétezer körül. De bi­zony meg kell érte fogni... A gép közben szakadatla­nul forgatja „nyakát” — nő a tőzeghegy. Mennyi min­dent rejthetett el a nádas az évezredek során ... — Találtunk már csont­vázakat, a háborúból itt maradt puskát, lőszert. De régebbi holmi is akad. Tö­rök alabárd. szekerce. Leg­utóbb meg ezt — mutat Szénás Gyula egy szép­munkájú, fedeles cink­korsót. Lombosi lisztazni kell a felreertéseket! Lesz-e új lakótelep Patacson? Kimozdítható a holtpontról a lakásépítkezés ügye ban is, legalábbis ami azokat illeti, akiknek legtöbbet kel­lene tudni a dologról. Balas- kó István, a Városi Tanács tervosztályának főmérnöke például meglepetéssel hallotta, hogy a MÉV 8 milliót hajlan­dó áldozni a közművesítésre. Szerinte ez már olyan összeg, ami lényegesen közelebb vihe­ti az ügyet a megvalósuláshoz, csupán a meghitelezésre kell módot találni. Van tehát kiút? Ezeket, a félreértéseket fel­tétlenül el kell oszlatni ahhoz, hogy végre helyes mederbe terelődjék a patacsi lakásépí­tés ügye. Van-e tehát kiút? Szerin­tünk van. A MÉV letette a millióit, melyek fejében 40Ö lakás építésére kér lehetőséget dolgozóinak. És mivel olyan terület közeli beépítésére irá- i nyitotta a figyelmet, amely a j város terjeszkedése szempont- jából is a legalkalmasabb, a j városi tanácsnak is le kellene tennie a hiányzó milliókat. A nagy cél érdekében megérné. Hársfai István A kitermelt tőzeget tehergépkocsikkal szállítják el. , Foto: Ifj. Háda Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents