Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
6 Dtmontoil napio 1969. június 7. Pódi um BÓBITA-FILM CANNES- B AN, Knoll István filmrendező a koratavasszal filmet forgatott a Pécsi Bóbita Együttesről. Az alkotás résztvesz a júliusi cannes-i kisfilmfeszti- válon. Továbbá ma június 7 -én 20 óra 20 perckor a Magyar Televízió Rényi Tamásnak az együttesről készített másik filmjét közvetíti. * SZABÖ MIKLÓS VENDÉG- SZEREPLÉSE. Szaljó Miklós, a neves magyar operaénekes két alkalommal is vendégszerepei Baranyában. Egyszer Péosett. egyszer pedig Harkányban. (Képünk: Szabó Miklós). * HEGYHÁTI BEAT-HANG- VERSENY. A Mágocsi Művelődési Ház és a Mágocsi Gépjavító Állomás KISZ-alapszer- vezete június 14-én hegyháti beat-hangversenyt rendez. Erre minden olyan beat zenekar benevezhet, melynek átlagéletkora nem haladja meg a 2) évet. Az első díj: ezer fori nt és vándorserleg. Várfesztivál '69 Kom o\ytalan royaf Új-Zéland után Siklóson Varkas Gabi es tlacki Tamás kápolnahangversenye Hacki Tamást szinte úgy loptam ki a Rádió VI. stúdiójából, amikor felkeresésére Budapesten jártam. Farkas Gabival voltak együtt felvételen. A VI-os előtti kis asztal köré ülve csak távirati stílusban beszélhettük meg a siklósi kápolnában elhangzó műsoruk szerkesztési problémáit, de így is jutott idő egykét „egyéb” kérdésre. — Hol jártatok az általad vezetett Ex Antiquis együttessel és Farkas Gabival, a közelmúltban ? — Nyugat-Németországban, a Szovjetunióban, Ausztráliád ban és Üj-Zélandban. — Mik voltak izgalmasabbak, a hosszú repülőutak, vagy a végszigorlataid? (Hacki Tamás ugyanis 1968 óta nemcsak előadóművész, hanem dr. Hacki Tamás orvos is.) — Szeretem az életet — menteni legfőképpen — és vele együtt izgalmait is. Egyformán izgalmas volt válameny- nyi. — Mit rejt az „Ex Antiquis” név a puszta fordításon (régiekről) túl? — Régi zenét játszunk, elsősorban a XVI. és XVII. századból; Praetorius, Haus- man műveket, virágénekeket, táncokat a Vietorisz és a Lőcsei kódexekből sajátosnak, . ha tetszik jazz-osnak, beates- | nek nevezhető feldolgozásban. llégi trükk ~ új károsultak Nyolcadszor a vádlottak padján Koroncsi Rózsának — legutóbb a szigetvári konzervgyár segédmunkása — 11 évvel ezelőtt volt az első bűnügye: csalásért ítélték 4 hónapra. Hasonló bűntettért 1960-ban 5 hónapot kapott. Aztán így alakult: 1961-ben lopásért 1 év, 1963-ban lopásért 5 hónap, 1963-ban csalásért 8 hónap, 1965-ben csalásért 10 hónap, 1968-ban csalásért 4 hónap. A jó fellépésű asszony az ötletek széles skáláján játszott s mindenütt sikerrel. Csak néhányat belőlük. Elment egy temetésre. Fiatal lány halt meg. Ö is együtt s:rt a gyászolókkal, 'kikísérte a koporsót a temetőbe. A temetés után aztán megkömyé- kezte az elhunyt édesanyját, mondva: ha valami fölös holmi maradt a lány után, ő szívesen vállalja azok eladását. Az anya össze is szedett különböző ruhaneműket és átadta neki. Megegyeztek: majd hozza az értük járó pénzt. Lose látták többet. Megismerkedett egy férfival, aki elmondta, hogy kapott lakást, most bútort szeretne vásárolni. „Nekem meg é )pen szép eladó bútorom van, a magáé, ha valami előleget is ad. Itt a címem, holnap jöjjön és ha megegyezőnk, viheti, ha nem akkor x isszaadom az előleget” — mondta. — A férfi a címet zsebre vágta, az előleget pedig leszámolta az asszony kezébe. Másnap aztán ment a megadott helyre. „Mit akar? A mi bútorunkat megvenni? Igaz, a papíron a mi címünk van, de eszünk ágában sincs semmiféle bútort eladni.” Később házról házra járt, f nőm őrölt kalocsái paprikát kínált, — mondta: most kapott egy-két kilót postán, de nem tudja kiváltani. Ha előlegeznék a pénzt, szívesen átadna belőle akár egy kilót is. Sokan kaptak az alkalmon .— olcsóbban juthatnak paprikához. A pénzt elvitte — paprikát természetesen nem feMctt. A paprikás ötlet évekkel ezelőtt kitűnően bevált. Koroncsi Rózsa ezután Szigetvárra tette át székhelyét és úgy gondolta, hogy a régi ötletet ismét felújítja. Házról- házra járt ismét „paprikás” ajánlattal. Vagy tíz helyen sikerült így pénzt szereznie. Legtöbb háziasszony az első ajánlatra már nyitotta is pénztárcáját. A finom, olcsó kalocsai paprika — kelendőnek bizonyult A hiszékenység jól jövedelmezett. — Meg arra gondoltam, hogy az asz- szonyok úgy sem mernek feljelenteni, mert szégyenük, hogy valaki ilyen olcsó trükkel rászedte őket. Csalásért most nyolcadszor kerül a vádlottak padjára. Hacki Tamás, Farkas Gabi, Rahói Ernő Ebből következik, hogy nem törekszünk hiteles felidézésre. Együttesünk összeállítása is speciális. Műsorunkon megszólal „füttyhangomon” kívül blockflőte, oboa, clavichord, orgona, bőgő és dob. Farkas Gabi kezében pedig gitár. Mottónk fejezi ki legjobban törekvésünket: „Régi szerzők mai művei”. Gyakran törjük a fejünket azon, hogy egy érzékenyebben melodikus, egy gazdagabban harmonizált, indulatokban változatosabb és ritmikájában teljesebb zenei múlt és zenei jelen létezésére hogyan lehetne ifjúságunk sekélyes ízlésű százezreit ráirányítani. Hacki Tamásék felveszik a divatos előadói kosztümöt, szolgálnak gitárral, bőgővel és dobbal, tehát elfogadtatják magukat és szinte észrevétlenül egy tágasabb, nemesebb, gazdagabb zenei világ kapuit tárják fel hallgatóságuk előtt. Érdeklődéssel várjuk fellépésüket a siklósi várfesztiválon, a vár remek akusztikájú kápolnájában. (Várnai) Eszperantó nyelvvizsgák Pécsett A Megyei Eszperantó Bizottság — a tíz hónapos tanfolyamok befejezéseként — nyelvvizsgákat rendez ebben a hónapban. A vizs-. gákra Pécsett, az úttörőházban, keiül sor: június 12-én és 13-án délután. Az eszperantisták ez alkalommal alapfokú (nyelvkészsé- gi) és középfokú (oktatás-előkészítő) vizsgát tehetnek a Magyar Eszperantó Szövetség hivatalos bizottsága előtt. A vizsgákra a Megyei Eszperantó Bizottságnál lehet jelentkezni, postacíme: Pécs 1. Pf. 2. A legrégibb budai magánlevél Nem számítva királyi okleveleket, a legrégibb Budával kapcsolatos magánlevelünk 1295-ben kelt. A közel hétszáz éves episztolát Benedek esztergomi teológiai tanár írta Lodomér érsekhez, a kor ,.nehéz emberéhez”. Panasz. Benedek elmondja benne, hogy komájával (compater) Pál budai polgárral Bécsben igen jelentős mennyiségű épületfát vásároltatott, hogy azt (Budán) építendő házánál felhasználja. Más adatokból azt is megtudjuk: milyen volt ezeknek a — magyar szóval boronának nevezett — fedélszékek, állványok, tornyok, toronysisakok építésénél használatos fáknak, a mérete. 1351-ben esztergomi egyházi építkezéseknél az érsekség a Garamon át a Felvidékről leúsztatott boronákat használt fel. A fenyő szálfák egyenként 30 könyék (ulna), vagyis 23 méter 10 centiméter hosszúságúak. Így aztán egy-egy palota, templom, vagy torony fedélszékébe valóban egy-egy erdőt épített- tek bele! Mire jó a humor? Én eddig a népszerű dolgok kipécézője voltam, de olyanoké, akik nem érintettek zsigeri. Jó, kis langyos írkálás volt. Na, azt előre tudtam, hogy ez nem marad így örökké. Néhány ember mérgelődött eddig, nagyon kevés. Kísérelje meg bárki, majd meglátja, milyen nehéz ez. A római is tudta, aki azt mondta: Lehetetlen szatírát nem. írni. Ezután tehát mindinkább kénytelen leszek elkalandozni a szatíra területére. Az összes téma, amit az életből lehet venni, szatíra, vagy legalábbis tízből kilenc. Nézzük csak? A múltkor megjelenik egy régi ismerősöm, aki eddig némi derűvel figyelte ténykedésem, de most olyan komor .volt, mint egy temetésrendező. — Mi baj van, öregem? — Hivatalos ügyben szeretnék veled beszélni. Te jó ég! Se rendőr, se finánc, se tűzoltó, szelíd hivatalnokféle mit akarhat velem? Jobb ezen túl lenni. Becipeltem hát az irodámba és ott rátért a lényegre. Valahogy így hangzott. (Szószerint alig tudok valamit visszaadni). — Hivatalosan kerestelek fel. Olvastuk az újabb írásaidat és megbeszéltük, hogy megbízunk téged, népszerűsítsd a vállalatunkat. — Te nem tévesztettél ösz- sze a Tempó reklámrészlegével? — Nem, rád gondoltunk. Te olyan jó marhaságokat írsz. Csináld meg nekünk is, de úgy, hogy se az üzletfeleinket ne gúnyold ki, se minket ne tégy bolonddá. — No öregem, ilyen nincs! Olyan nagy ember én nem vagyok, hogy azon, amit írok, humor nélkül is nevessenek. Az általad említett esetben valakin nevetni kell. — Karinthy megírhatta a Nikotex divatbajöttekor a Nikotex reklámot? Elmondta, arra akarták kérni, hogy vállalja a Nikotex reklámozását, de ő arra semmi módon nem hajlandó. A kíváncsiság kedvéért megkóstolta ugyan és kiválónak találta, de ő olyan idétlen dologba, mint ez a reklám, nem megy. Az, hogy a Nikotex kiváló, az rendben van, de hirdesse ezt hirdető vállalat, ő magyar író. A végén a Nikotexnek pompás reklámot csapott.- Csinálj te is ilyet! A történetet ismerem, de hogy ne csináljam, két oka is van. Az egyik az, hogy én nem vagyok Karinthy. Ö megengedhette magának, volt akkora író. A másik meg ti, akik közel sem vagytok olyan humoros egyesület, mint a Nikotex. — Hát ennyit nem teszel meg? — Ne légy őrült! Hogy reklámozhatnálak én titeket! Ha mondjuk, te a biztosítót képviselnéd, én írjam meg, hogy mielőtt a pasas kitöri kezét- lábát, biztosítsa az életét! Csak akkor lehet vidám. — Miért, neked nincs szükséged témára? — Dehogy nincs! De azt te máris megadtad. Reklámot nem írok, de megírlak téged. Azt a sivalkodást! Nem tudtunk dűlőre jutni. Egy ilyen témát azonban nem szalaszthatok el, tehát megírtam. A kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. De ha a jövőben valami unintelligens reklámhumoreszket olvasnak, azt nem én csináltam. Kitellene tőlem, de nem tettem. Szőllősy Kálmán 5 napos munkahét a b. m. Állami építőipari vállalat felvesz kőműveseket, ácsokat, fűtés- és villanyszerelőket, KUBIKOSOKAT, segédmunkásokat, épülettakarításra TAKARÍTÓNŐKET. üzemi konyha, különélési és idénypótlék, munkaruha, vidékieknek munkásszálló, vagy napi hazaszállítás autóbusszal. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGEK. Jelentkezés a vállalat munkaerő-gazdálkodásán Pécs Rákóczi n. 56. Tarrara — bumm — fi/ti haj! egyik legelőkelőbb cégjénél, i Berkovicsnál, a Kristóf tér 2- ben. Blahánénak, Küry Klárának, Pálmay Ilkának és Fe- dák Sárinak én próbáltam a ruháit. Mennyi tisztelet-jegyet is kaptam! A szabóságon belül volt még egy speciális szakma is: a cégnél én voltam a „díszítő szabó”, — a más- lik, csipkék elhelyezésének szakértője. Aztán mídereket, fűzőket és melltartókat is készítettünk. Éppen 20 éves voltam, amikor odakerültem. Hegyes kis bajszomat a szám sarkánál kunkorítottam fel. De pirulós gyerek voltam. Amikor ezt észrevették, sokat mulattak rajtam. Volt, aki a próbán rám is szólt: na ne féljen tőle, tegye csak bele a melltartóba ... Persze nem az említett híres művésznők közül volt az illető. Bár a Fedők, az elég szabadszájú volt. A rossebb gyakran kicsúszott nála. De az is nagyon jól állt neki. Sokszor búcsúzott így: „Aztán, fene a pofádat, szép legyen ám! Na gyere, koccints velem!” — s elővette táskájából a likőrt, sosem pálinkát, még stampedli is volt mindig nála, s ittunk. Gavallér -volt I a végtelenségig. És természetes közvetlenségéért szerette mindenki. Ha ment az utcán, innen-onna minduntalan fel- felhagzott: éljen Zsazsa! Pedig nem mondhatni, hogy valami különös szépség volt. De amikor a színpadra lépett, mint János vitéz, azt nem lehet elfelejteni! Igen, ő játszotta a férfi szerepet. Hogy tudta az ostort pattogtatni! Ha valami nagyobb premierje volt, még külföldről is jöttek, hogy megnézzék. Táncával, művészetével felül is múlta Küryt, Pálmayt, Petrás Sárit, Hegyi Arankát... így lett az ország csillaga ..." De olyan ruhákban is jelent meg, hogy Párizs is irigyelte! A világ szépsége viszont kétségkívül Pálmay Ilka! Az arcán két kis grüberli volt, s állandóan mosolygott. Bécsbe került, bizonyos Kinszky gróf vitte el. De a magyar fiatalok sem voltak ám azért akármilyen gyerekek! Emlékszem, a Népszínházban a „Baba” című darabot játszották. Amikor Küry Klára kijött a kirakatból, mert Ilyen baba volt, akkor a boltos, az igazgató I kos azt mondta, hogy ez a baba ] tud énekelni és táncolni is ... És ekkor a nézőtéren a jogászok rákezdték: „Küry Klára azért büszke —, mert Jenő főherceg szeretője!! Tarrara — bumm — tyuhaj!” És a Jenő főherceg a páholyból együtt énekelt a jogászokkal és tapsolt is hozzá. Előadás után persze csak ő vitte haza fogatával a művésznőt mátyásföldi villájába ... Blaha Lujzát a „Cigány”, „Falu rossza”, Ingyen élők”, meg a „Sárga csikó” című darabokban többször is megnéztem. Erzsébet királyné csak „Lujzám”-nak nevezte. Egyszer, emlékszem, Erzsébet is éppen a színházban volt a Ferenc Jóskával. Mielőtt elkezdődött a darab, Blaháné kijött a színpadra, s elkezdte énekelni: „Nekem is volt édesanyám, — Aki gondot viselt reám, — Éjszaka font, nappal mosott, — Jaj de keservesen tartott”, — s Erzsébet királynéval mindenki könnyezett, mert ez volt Rudolf trónörökösnek * nótája, aki öngyillett. Erzsébet levette a nyakáról a gyöngyöt, s a színpadra nyújtotta. De nemhiába volt ő a „nemzet csalogánya”! A következő percben már az egész színház nevetett. A királynak is dobott egy szál rózsát, közben énekelte: „Valamit mondok magának, — Vállaljon el babájának, — Szép is vagyok, jó is vagyok, — (csak egy kis hibám van) — Csak egy kicsit hamis vagyok ... !” A király is nevetett, s az egész színházzal tapsolt. Ki gondolt volna akkor arra, hogy csak nehány év, s a szarajevói pisztolygolyó mindent el fog sodorni! Pedig mai szemmel már látom: Szodoma napjai megvoltak számlálva. Annak a mágnás kaszi- nós világnak, ahol 100 üveg pezsgőben fürdették meg Küry Klárát, el kellett tűnnie. Igaz, a fogadásban az is benne volt, hogy utána megisszák. De amikor kimérték, 101 üveg lett belőle... Nagyon beteg volt már az a polgári társadalom. Harcos Ottó * TJizonyos, hogy valami ősi kutató-, vadász-, vagy gyűjtőszenvedélytől hajtva megyek értékes adatok szimatával a Tavasz utca járdáján. Itt lakik Siklós legöregebb embere. Markovics Lajos nemrég múlott 90 éves. Mindig szerettem öreg emberekkel beszélgetni, mert sok becses dolgot találhat az ember szavaik között, amik ott állnak az enyészet, az elkalló- dás küszöbén. — Itt születtem Siklóson, | 1878-ban. S azért vagyok ilyen j : jó erőben ma is, mert gyerek- j koromtól kezdve állandóan : acélrudat emelgettem. — Hogy-hogy? — Hát a varrótűt! — Leg- ; szívesebben kezdő segédkoromra emlékszem. Éppen 70 évvel ezelőtt kerültem a mil- lenium ragyogásában fürdő, fiatalosan pezsgő pesti életbe. Akkor még a színház jelentette a legkülönb szórakozást j Nekem is a színház volt a mindenem. Alig volt olyan darab, amit meg ne néztem volna. Tehettem is. Havi 120 korona volt a fizetésem. Hogy mennyi volt az? 1 koronáért, 50 zsömlét lehetett venni. Szerettem a színházat, de szoros kapcsolatban is voltam | vele Női szabó voltam Pesti
