Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-28 / 147. szám
1969. június 26, Dunamau natno Az ország minden részéből Villamosipari dolgozók találkozója Siklóson Szakmai tapasztalatcsere, változatos műsor Ismerkedés Baranya természeti szépségeivel Megmarad a játszótér ÍVem építenek új garázsokat a Berze Nagy János utcában Siklásra beérve — már a vasútállomáson — szívélyes fogadó bizottság: itt várjáik a vendégeknek egy részét, akik az ország minden tájáról ideérkeznek, viUamosipari dolgozók. Mert jönnek — mintegy ezer ember — személykocsikkal, autóbuísaokfcaű is. Siklós igazán forgalmas járási székhely. — A lakosság hozzászokott — főként nyári időben — a nagy tömeghez, de azért ez a több mint, ezer ember, mégiscsak kellemes feltűnést okoz. Végül is, mi történik itt; a villamosipari dolgozók „Vasaselektromos Sportköre, természetjáró osztályának” 19. találkozója. Az első találkozó Egerben volt, a 18. pedig tavaly Kőszegen, ahol Németh István, a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat igazgatója felajánlotta, hogy a „tizenkilencediket” Pécsett, illetve Baranyában rendezik meg. A találkozó tehát megkezdődött tegnap, — pénteken délután 17 órakor — a siklósi várban, zászlófelvonással. Ugyanis az első, egri találkozón kék-fehér színben a Magyar Villamosipari Művek Trösztjének zászlaját szintén felvonták és ez ma már tradíció. Az elnökségben helyet foglalt dr. Szabó József, az MSZMP Siklósi járási Bizottságának titkára, Láz József, a Magyar Villamosművek Párt- bizottságának titkára, Vass Tibor, az MVM Szakszervezeti Bizottságának titkára. A zászlófelvonás után Németh István, — a DÉDÁSZ igazgatója — mondott megnyitó beszédet. Emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a felszabadulás előtt a villamosipari dolgozók természetbaráti köre — rendszeresen tartott összejöveteleket, többnyire a főváros környékén, hegyekben, erdőségekben, ahol tá- voltarthatták magukat a rendőrségi besúgóktól. A természetbarátok köre akkor is haladó szellemet képviselt, ma szintén. De persze a program ma változott. A régi találkozók célja a több-kenyérért folyó harc volt. — A mai találkozónk célja viszont az, ami a korábbi tizennyolc összejövetelé: szakmai tapasztalatcsere, sport, kulturális műsor, illetve szórakozás és baráti ismerkedés, — mondotta Németh István DÉDÁSZ igazgató. Itt közbe keli „iktatnom” a háromnapos program főbb pontjait: pénteken tehát megnyitó volt a várban, a Siklósi Művelődési Központ Ifjúsági Fúvószenekara — és Mester József karnagy — közreműködésével. Az már persze természetes, hogy a megnyitó „szignáljaként” a Tenkes-indulót hallottuk ... De nézzük a másnapi, azaz | a mai, szombati programot: Krauter Miklós, Friedrich János, Kitár Győző villamosmérnökök előadás. Summázva az előadások témáját: a fogyasztók hibamentes, kulturált, magasabb szintű áramellátása. A vendégek — akik egyébként az iparág szakemberei — megtekintik a Nagyharsány— Kisharsány községek között folyamatban levő kábelszerelés munkálatait. A délutáni programban — mert hiszen, ne felejtsük el, természetbarátokról van szó — a környék megismerése szerepel.. Például: lovasbemu- tató Terehegyen, a siklósi termelőszövetkezet törzsállatállománya közreműködésével, — gyűdi, nagyharsányi, harkányi kirándulás, és persze ... mint főműsor: a természetbarátok körének tájékozódási versenye. Vasárnap Pécsre, Komlóra, Szigetvárra, Abaligetre, Pécs- váradra látogatnak a vendégek. A pécsi kirándulók például megtekintik a Mecseket, a misina-tetői építkezést, a vidámparkot, állatkertet. Útvonalukon szerepel Fehérkút, Közép-Mecsek, Mélyvölgy, Me- legmány, Páfrányos megtekintése. A programból tehát kiderül, hogy az ország áramszolgáltató- és erőmű-vállalatainak találkozója nagyon is sokrétű. Azt mondotta Németh István, DÉDÁSZ igazgató —, hogy mindenki itt van ezen a baráti összejövetelen, akik részesei az ország villamosításának. Nos, ezek a vendégek — fizikai munkások, technikusok, mérnökök, igazgatók, adminisztrátorok, segédmunkások — valóban kellemes tapasztalatokat szereztek már az első órákban. Jól vizsgázott a szervezőbizottság, a valóban rokonszenves vendéglátásból. Ezt még csak tetézte a siklósi Várvendéglő és zenekarának nagyszerű közreműködése, mert hiszen — amint a találkozó jellege is fémjelzi — itt csakis jól érezheti magát minden vendég. Rab F. Az alábbi szövegű levelet kaptuk dr. Horváth Tamás olvasónk tói: „Újmecsekalja keleti részén nagyon mostohán bánt a városrendezés a zöldterület meghagyásával, ezért nagy kincs az a kis játszótér, mely az Építők útja 2. és a Berze Nagy János utca között van. Sajnos a napokban megdöbbenve láttuk. hogy a tér mellé építőanyagot szállítanak, mert a játszóteret be akarják építeni garázsokkal. Választ kérünk a III. kerületi tanácstól: vajon mi fontosabb, egy lakótömbhöz tartozó kis zöldterület, több száz család gyermekeinek nyugodt kis játszótere, vagy néhány autótulajdonos garázsa?” A levél kérdését továbbítottuk a tanácshoz, s a választ Pál József, az építési osztály vezetője adta meg: — A panasz már hozzánk is eljutott, s a kedvező megoldásról is intézkedtünk már. Meg kell azonban mondanom, hogy a szóban- forgó területen „terven felül” létesült a játszótér, melynek szükségességét ma már mindenki elismeri. Ami az újabb garázsok építését illeti, valóban az a helyzet, hogy szállítottak oda már építőanyagot, sőt az alapozást is megkezdték. Az, építtetókkfc'l ás a P1K- kel megállapodtunk, hogy az ún. H—1-es területen — az Építők útjatól északra — új helyet jelölünk ki a garázsoknak, ahol a régi területen már eddig elkészült munkákat elvégzi a PIK, sőt az anyagot is átszállítja, így az építletöket sem éri károsodás és a játszótér is megmarad. Újabb tízmillióba kerülnek a belvárosi pincék Ülést tartott a Városi Tanács vb-a A városi tanács tegnapi vb- ülésén egy sor igen fontos kérdés szerepelt. A Pécsi Balett helyzetéről és további fejlődési lehetőségeiről szóló napirendre, valamint vitára holnapi számunkban térünk visz- sza. Foglalkozott azonban a vb egy másik lényeges, nagy költségkihatású kérdéssel is: az 1970. évi útfelújítási és karbantartási hitel felhasználásával. Mindenekelőtt megállapította a vb-ülés elé terjesztett ösz- szefoglaló, hogy a III. ötéves terv előirányzataival szemben ez idén módosítani kellett a programot a bekövetkezett pincebeszakadások költségei miatt. A pincék és földalatti üregek feltárása és rendbehozása további, igen - magas költségeket igényel. Az eddigi költségek mellett még újabb tízmillió forint szükséges ehhez a munkához. Határozatot hozott a végrehajtó bizottság arról, hogy ezt az összeget a tanácsi útfelújítási, illetve lakóházfelújítási keretből fedezzék. Ez természetesen igen nagy, nem várt megterhelést jelent a városi tanácsnak, és tovább nehezíti az említett munkák amúgyis a szükségesnél valamivel lassúbb tempójú elvégzését. Az 1970. évre előirányzott 47 millió forintból — a már említett pincefeltárásokon kívül — a következő helyeken végeznek útfelújítást: az I. kerületben a Diósi, a Somogyi, a Bethlen Gábor, a Ledina és a Vadász utcában, a II. keIrodalini premier Meszesen Vége az évadnak mletben a Munkácsy, a Per- czel, a Székely Bertalan, a Móra Ferenc és a Péter úton, a III. kerületben pedig az Endresz György, a Bolygó, a Mikes Kelemen, az Atléta, az Árvácska, a Csend és a József Attila utcában és az Ürögi fasorban. Kétmillió forint értékben rendbehozzák a Rákóczi úti közúti jelzőlámpákat és 1970-ben megkezdik a Kálvin úti autóparkoló építését. A fennmaradó összegeket karbantartásra és tervezésre fordítják. A vb határozata alapján ivóvízvezetékre 2 millió, a szennyvízcsatornák felújítására pedig 1 millió 680 ezer forintot biztosítanak. A tervek szerint ivóvízvezeték fejújítására a Ledina úton, a Péter utcában, a Mikes Kelemen utcában és a József Attila utcában kerül sor, szennyvízcsatornán a Ledina úton, a Vadász utcában, a Móra Ferenc és Péter utcákban, valamint a Mikes Kelemen utcában dolgoznak majd. A vb előterjesztés feltüntette a legsürgősebb közvilágítási feladatokat is, ezzel kapcsolatban a határozat úgy szólt, hogy a pénzügyi osztálynak meg kell keresnie azokat a pénzforrásokat, ahonnan az erre a célra szükséges közel 5 millió forintot meríteni lehet Egy másik napirendi pontként megtárgyalta a végrehajtó bizottság a nyári napközis táborok létesítésének kérdését. A bizonyos mértékben megkésett megvitatás szerint ez idén több mint 1500 iskolás kérte a nyári napközit s számukra tudtak is férőhelyet biztosítani. Már működik az I. kerület napközisei részére a Meszesi Általános Iskolában 120 férőhelyes, a II. kerületiek részére a mecsekaljai iskolában egy 240 férőhelyes, a III. kerületiek részére pedig az istenkúti iskolában egy 300 férőhelyes nyári napközi tábor. A sportnapközikben idén 900 iskolást helyeztek el: Mindez a tavalyi számnak mintegy a kétszerese, és a jelenlegi igényeket ki is elégíti. A végrehajtó bizottság mindamellett úgy foglalt állást, hogy időben meg kell vizsgálni a jelenleginél jobb körülmények között, „táborszerűbben” működő nyári napközik létesítésének lehetőségeit, hogy már a jövő évben újabb előrelépés történhessék e téren. Tizenegy lenfajta vizsgája Megoldják a Ignürnissztés komplex gépesítését Munkavédelmi őrök tanácskozása A 110 ezer vegyipari dolgozó épségére vigyázó ÍZ ezer munka- védelmi ör közül 180-an gyűltek össze pénteken délelőtt a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének székhazában az első országos vegyipart munkavédelmi őrtanáes- j kozáson. összehívását az tép Időszerűvé, hogy kereken tíz esztendeje alakult meg a munka- védelmi őrmozgalom. A tanácskozással párhuzamosan vegyipart munkavédelmi kiállítást Is rendeztek a szakszervezet székhazában A műszálak korában van-e egyáltalán jövője a kényes, nehezen termelhető rostlennek. Nemrég még úgy látszott nincs, időközben kiderült, hogy a műszálból készült fehérneműt nem szereti a bőr, a lenvászon szellős. nedvszívó, s főként nem okoz bőrrákot. A tegnapi bemutató is arról győzött meg, hogy a rostlen, melynek termelését Kanizsai Dorottya, a siklósi vár egykori úrnője rendelte el Dráva menti birtokain, — tekintettel a kitűnő klimatikai adottságokra — átmeneti visszaszorulása után, új reneszánszát éli Baranyának ezen a vidékén. Két éve még 900 holdon termett itt, ma több, mint kétezer holdon termelik a siklósi és szigetvári járás szövetkezetei az évi 1000 vagon rostlent feldolgozó drávaszabolcsi lengyár körzetében. Szinte az egész szakma — nemesítőtői, a termelőn át egészen az iparig — képviseltette magát a pénteken megtartott országos szintű . bemutatón, melyet a beremendi és a siklósi termelőszövetkezetben rendeztek meg. Szegedről, az országos Rostkikészítő Központtól Péchy István, a Sop- ronhorpácsi Kutató Intézettől Véradónap Baksán Érdekes véradónap volt tegnap Baksán. A véradást ugyanis nem a község körzeti orvosa, hanem a tsz vezetősége szervezte meg. Külön brigádgyűléseken mérték fel a jelentkezők számát, így egy nap nem is bizonyult elegendőnek. Az első nap tegnap volt, mintegy 160 jelentkezővel, Baksáról, Tésenyből és Tengeriből, a második nap pedig július 2-án lesz, Ócsárdon, ahol a tsz dolgozóinak másik fele ad vért. Maga a tsz elnöke. Baksai Antal sem mulasztotta el a személyes példamutatást. A véradás után mondta: — A munkán kívül nálunk fontos a szövetkezet társadalmi szereplése is. Azért vállaltuk el a szervezést, — melyben Pintér András üzemegységvezető kiemelkedő munkát végzett —, mert mint gazdasági irányítók, a tagságra talán mi tudunk legjobban hatni. A társadalmi szereplésnek Baksán a véradás csak egy láncszeme. A tűzvédelem megszervezéséért aranyérmet kapott a tsz elnöke, az önkéntes rendőrök munkáját is megjutalmazták. Talán új közmondást is érdemel ez: amilyen a vezetés, olyan a szereplés. A tegnapi véradáson végül is 134-en 44 és fél liter vért adtak. Hikich Károly, az új magyar lenfajták a Hunnia és a H—1 kinemesítője, Vörös József, a drávaszabolcsi lengyár vezetője, a pécsi és a székesfehérvári tsz-szövetség képviselői, Baranya, Somogy és Fejér megye rostlentermelő nagyüzemeinek szakemberei jöttek el. A két országos hírű rostlent termelő tsz-ben, most 11 új — holland, lengyel, bolgár es magyar — lenfajta mutatkozott be, tegyük hozzá nagy sikerrel. A köztermesztés ez ideig igen szegény volt lenfajtákban, tulajdonképpen egyetlen fajta létezett, a Wiera, s a tavaly novemberben a drávaszabolcsi lengyárban megtartott tanácskozáson a termelők ezt igen élesen vetették fel. Az illetékesek reagálása meglepően gyors volt, s alig fél év elteltével a fajták széles skáláját tárták a termelők elé. A pénteki bemutató újszerűsége a pontozásos bírálat volt, a tsz szakemberei maguk,, végezték a zsűrizést, s a legtöbb pontot kapott fajták —, ha az ipari vizsgálat is mellettük szól — kerülnek bevezetésre ezen a tájon. Örömmel nyugtázták a termelők azt is, hogy sürgetésükre az országos központ végre megkezdte a lentermesztés komplex gépesítését szolgáló gépimportot. A len nyűvése már gépesítve van. s 1969— 1970-ben a forgatást, felszedést és kötözést is gépesíteni kívánja a központ. Olyan gépeket hoznak be, amelyek a szántóföldön elvégzik a gubó- zást, egyidejűleg magot állítanak elő és osztályozott kórót produkálnak. A korábban túlzottan szigorú lenminősítési szabványokban is engedményt tett az ipar. A tegnapi tanácskozáson Péchy István bejelentette, hogy az ázás miatti szürke színt —, amely eddig negyedosztályúvá tette a rostlent — az idei átvételeknél már egyáltalán nem tekintik minőségi hibának, 1970-ben pedig teljesen felülvizsgálják a szabványokat, ami tetemes átlagár emelkedést jelent majd a termelőszövetkezeteknek. Ezeket a bejelentéseket kedvezően fogadták a résztvevő termelőszövetkezetek, mindemellett hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a rost- lentermesztés akkor válik igazán biztonságossá, ha a jégkár biztosítás körüli problémák is megoldódnak. A 30 százaléknál súlyosabb jégkárt szenvedett lent ugyanis az ipar már nem veszi át. A siklósi Magyar—Bolgár Testvériség Tsz-ben —. amely 250 holdon termel rostlent, tavaly az egyik táblában 40 százalékos jégkár keletkezett Az Állami Biztosító kifizette ugyan a tényleges kárt — a 40 százalékot —, de mivel az iparnak nem kellett a jégvert rostlen, a megmaradt 60 százalékkal egyszerűen nem tudott mit kezdeni a szövetkezet, s ezért jelentős anyagi kár érte. S ez a probléma ma még fékezi az egyébként növekvőben lévő rostién termelő kedvet a drávaszabolcsi lengyár körzetében, de másutt is. « k Megint vége egy évadnak. A Hunyadi László előadása után az utcán még dúdolja egy átszellemült kislány, hogy „Meghalt a cselszövő...” De a színház kapuja végleg bezárult, nincs többé Eddie Carbone. Amoróza, emlék marad csak Romeo Júliával együtt, elfeledjük Kondzsát. nem látjuk már Grusét, Fleuryí és Muzsikus Pétert A parókák pihennek egy nyarat, csend vonul a jelmezekbe. Még két előadás lesz ugyan a szabadtérin, de az már nyár, oda már Ingujjban is beülnek a nagyvonalúbb nézők, a kőszínház tegnap este bezárt. Az utolsó előadás végén jön Hunyadi László, azaz Juhász Pál, immár félcipőben és nevetve. Egy kérdés: — Mi volt az éved legnagyobb sztorija? — Májusban, a Hunyadi előadásán nevetögörcsöt kaptunk Ágoston Edittel — meséli. — Belépek a színpadra, veszem a levegőt, hogy kezdjük a duettet, erre a nagy csöndbe beleordit egy rumizü hang: „Halkabban te ló, ez színház, itt előadás van!” Ekkor kellett nekem kezdeni: „Mily boldogság, hogy mellettem vagy, ó, édes Máriám!” Még j karmesterünk. Nagy Feri is ' ijedten nézett fel a zenekari ; árokból, ö is meghallotta, I nem szólva a közönségről. \ Majd megörültem a nevetési ingertől, de ha elnevetjük magunkat, abból botrány lett volna. Izzadva, vörösödve énekeltünk, aztán szerepünk szerint j leültünk egy lócára. De én ki- j ttomban elfeledkeztem a súlyviszonyokról, s a padnak nem a közepére, hanem a szélére j ültem. Közben Edit feláll, a j pad felbillen, nekem a sze- j mem gúvad ki meglepetésem- i ben, mire Edit visszaugrik, de j olyan szorosan mellém, hogy összegubancolódik mindkét-! tönk parókája. Mire éneklés j közben szétcibáltuk, befejeződött az évad legkínosabb duettje. De jönnek a többiek is, köztük ketten olyanok, akik tulajdonképpen mennek: új színházhoz szerződtek. — Négy évadot játszottam \ itt végig -r mondja Bálint j András. — Nagyon szerettem | a várost és sokszor visszajövök még, hiszen számos barátot hagyok itt és feleségemet, Vhrik Dóra balett-táncosnőt. Nagyon jól esett, hogy így búcsúzott tőlem a színház ve zetősége: „Ide mindig visszajöhetsz!” Pestre, a Madách Színházba örömmel vegyes szorongással megyek, s remélem, nyílik még alkalmam pécsi vendégszereplésre. Ebben az esetben boldogan jövök. Készül második irodalmi estem is, ennek premierjét Pécsett tartom a meszest művelődési otthonban. Búcsúzik Vág Mária is, ugyancsak négy évad után: — Meghatottan megyek el, ezt őszintén mondom, hiszen a főiskola helyett itt lettem színésznő, a pécsi közönség tapsaiból mértem le, hogy lépésről lépésre hogyan fejlődök. Hány levelet kaptam én rajongóimtól! Egyszer így címezte valaki: „Áranyembemé. Tímea kisasszonynak.” Most Szegedre megyek, s remélem, hisznek majd ott bennem, mert enélkül nem valósulhat meg a legfontosabb színészi állapot, hogy mi is higgyünk önmagunkban. De ez a színészsors: mindig menni. Egyébként évadnyitás augusztus 25-én. Földessy Dénes
