Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-21 / 141. szám
6 DUTiontmi nopto 1969. június 2L Pódium HAUMAN PÉTER A SZOVJETUNIÓBAN. Szász Péter: Kapaszkodj a fellegekbe című forgatókönyvéből szovjet—magyar koprodukciós film készül, melyben Hau- man Péter, a Pécsi Nemzeti Színház tagja is játszik. A felvételek egy részét a Szovjetunióban forgatják majd. ü GYŐZTES LÍRA. A hegyháti beatzenekari versenyt a komlói Líra együttes nyerte, igy az övé lett a serleg és az ezer forintos díj. Második helyre a pécsi New Flamingo került, s ők szerezték meg a közönségdíjat is. Harmadik: a pécsi Jam együttes. V ÚJ ACHMED. Fall Leó: Sztambul rózsája című operettjének nehéz tenorszerepét Juhász Györgytől, Mester István vette át, s tíz táj- előadáson ő énekelte Achme- det. A darabot mindenütt nagy sikerrel játszották. (Képünk: Mester István.) O ÖT ZENEKAR A BALATONON. Pécsről öt együttes — egy népi és négy tánczenekar — ment el a Balaton mellé, a nyári idényre. V SZERESSÉTEK ODOR EMÍLIÁT. Ronyecz Mária, a Pécsi Nemzeti Színház művésznője játssza a Sándor Pál rendezésében készülő Szeressétek Ódor Emíliát című film egyik főszerepét. A filmet ezekben a napokban Békés megyében. Újkígyóson forgatják. Éjszakai ellenőrzés Farkaskutya fogad a Megyeri úti raktártelepen Verekedés a Balokányban — Csendes és sötét a Mecsek Könnyű dolguk yan-e a betörőknek, ha zárak, lakatok lefeszítésével akarnak a pécsi raktárakba, üzletekbe jutni. — Erre a kérdésre kerestünk választ, amikor a Megyei Rendőrfőkapitányság társadalmi tulaj dón védelmi osztályának éjszakai ellenőrző kőrútjához csatlakoztunk. A Dél-dunántúli Cipőnagykereskedelmi Vállalat, a Textil- és Felsőruházati, valamint a RÖVIKÖT Megyeri úti raktártelepe bejáratánál hatalmas farkaskutya vicsorít a kerítésen túl, amikor becsengetünk. Molnár László éjjeliőr zseblámpával világít ránk, aztán hátraparancsolja a kutyát és ajtót nyit. — Csendes a környék, de nem is ajánlanám, hogy ide bárki is hívatlanul betegye a lábát — mondja. Mintegy másfél milliárd értékű áru pihen ezekben a raktárakban. Körüljárjuk, nyitnánk az ajtókat — zárva, meghúzzuk a lakatokat —, jól tartanak. Köröskörül meghatározott távolságra beépített biztosító berendezések, bármi rendellenességet azonnal jeleznek. Rendben a kerítés is, ellenben a raktár körüli világítás nem a legjobb. Több lámpa, néhány reflektor még elkelne. — Volt már betörési kísérlet? — Még nem — mondja az éjjeliőr. — Nagyon reménytelen dologra vállalkozik az, aki itt akar „kereskedni”. A nagyállomás mellett a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat ajtajához is farkaskutya ugrik, amikor kívülről megnyomjuk a csengőt. Balogh1 Józséf éjjeliőr biztat, hogy csak nyugodtan menjünk be,-ha ő itt van, a kutya nem harap. Belépünk, de egyik szemünk mindig a mellettünk sompolygó állatot vigyázza ... Itt is körülnézünk. Hát bizony, igaz ami igaz, ez a raktárterület nem egészen ideális. Az ára nem fér a tetők alá, jócskán van belőlük a szabadban, vödrök, kályhacsöLakat alatt a mestertolvaj Kovács György 31 éves bűn- I Pestre utazott és ott a pénzt elszórakozta. Jegy nélkül szállt fel Budapesten a pécsi személyvonatra, de Pusztasza- bolcsnál a kalauz leszállította a vonatról. Ekkor Dékány Dezső vasutastól lopott el 120 forintot. A Pécsi Járásbíróság a visz- szaeső bűnözőt 3 évi és 6 hónapi börtönre ítélte. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. tetett előéletű pécsi munkakerülő ellopta Bakó Kálmán pécsi lakos Pannónia motorkerékpárját. A gépnek Üszögpusztán elfogyott az üzemanyagja, ezért a tolvaj, aki egyébként ittasan vezetett, az országúton hagyta a kerékpárt. Februárban Schütt József Körösi Csorna Sándor utcai lakásából betörés útján 4600 forintot vitt el. majd Hogy leli moha a mókusból? Nem egyszer dézsmálták meg már a dömörkapui autóbusz- végállomás melletti italboltot. Csend fogad itt bennünket, és néhány lépésre az eirdő sötétje. Á rácsok, lékátok ér helyükön, bár az egyik lakat elgörbülve, bizonyítva, hogy feszegették ... Az üdülő melletti élelmiszerbolt a szabályoknak megfelelően zárva. Kivilágított kirakatának fényét messziről látni. Zárórakor érünk a Fenyves szállóhoz. A napi bevételt most annak rendje és módja szerint páncélszekrénybe zárták. Itt is tanultak a történtekből, amikor a pénzt egy íróasztal rossz fiókjába „zárták” éjszakára és másnap csak hűlt helyét lelték. EUen'ben panaszkodik a Nap- sugár presszó üzletvezetőnője. Az egyik ajtóra beépítették a rácsot, de „csak az imádság tartja”. Az igaz, hogy a pénz elhelyezésére ők is páncél- szekrényt kaptak. De azért azt a rácsot a Vendéglátó Vállalat mielőbb megerősíthetné! Az ő érdekük! Minden állandó mozgásban, változásban van, áll ez még szavainkra is. Nyelvészeink hosszú sorát ismerik a példáknak arra, amikor a szavak évszázadokon át megőrizték eredeti alakjukat, de közben jelentésük alaposan megváltozott. Például az eredeti finnkor „hős” kezdetben csak fiatal férfit jelentett. A szó tartalma szorosan összefüggött a hővel, a meleggel, tehát olyan korú férfinépre vonatkozott, akinek még meleg vagy legalábbis könnyen hévül a vére. „Gyűrű” szavunk két, egymástól független példányban is elterjedt. Az egyiken már a XIV. században is ugyanazt értették, mint ma, a másik viszont, amely vele csak véletlenül azonos megjelenésű, a XII. században még juhar- vagy somcserjét jelentett. A „móka” valamikor a mókus neve volt. Az álhit- ka játékos ugrándozását, hancúrozását mondták mó- kázásnak, s ebből alakult ki a „móka” mai értelme. Az „inas” eredetileg csak nagyon fiatal fiút jelentett, szó sem volt arról, hogy akit ezzel a szóval illetnek, kifejezetten valamelyik tisztes ipar mesterévé kívánja képeztetni magát. Igen változatos „élete” volt a „csiszár” szavunknak. — Kezdetben, a XIII. század elején még fegyverkovácsot, a kard csiszolóját jelentette. A XVI. században már a borisszát nevezték bor csiszárnak, a francia forradalom idején viszont már a lókupecek, sőt a hóhérlegények neve volt, és — vajon kapcsolatban-e a legutóbb említett jelentéssel? — 40 év múlva a tőzséreket „tisztelték” így, újabb 50 év elteltével pedig már a „lókötő”, „tolvaj” jelentést is megkapta a „csiszár”. Homo | y tu 1 a n Levonjuk a Kezdetben vala a kritika. Gyanútlanul ült a pasas a mezőn, amikor megjelent a Cikk. Imigyen: „Hogy mi miket csinálunk! Az imperialisták a . hasukat fogják a röhögéstől! Tud arról Keserű elvtárs, az Építő cég vezetője, hogy hat bála szemetet hagytak a Jókai téren? Ha tudja, miért nem intézkedik? Azt hiszi, hogy lehet így építeni a jövőt? Vagy akarja-e. egyáltalán építeni?! Mi azt hisszük, nem! Az ilyen embert ki kell, hogy vesse a társadalom!” Keserű erre mást aligha tehetett, mint meghúzta feje felett a kallantyút és levitte a víz. Nézzünk egy másik változatot! Mondjuk a tojás ösz- szegyűjtéséről volt szó. „Meghirdettük a harcot Petőfivel a tojás begyűjtése sikeréért. Nagy költőnk ne- - ve nem elég arra, hogy elővarázsolja a tojásokat?! Mit tett Savanyú kartárs a tojás összegyűjtés vezetője? Maga a kérdés sem jó! Ne azt kérdezzük, mit tett, mit nem tett?! Így jutunk közelebb az igazsághoz! Savanyú ijedtében hat hétig alig ment ki az utcára. Hiába is ment volna, mert úgy sem kellett volna visz- szaköszönnie. No ez nem is maradhatott így sokáig. Rövidesen megjelent a védekezés. Az alanti cikkben Keserű válaszolt már: „Jó, hogy megjelent ez a közlemény. Ebből kiderült az, hogy én egy emeletes barom vagyok! ' Belátom! Belátom!! Belátom!!! Segítsenek temérdek hibámat kijavítani! Addig nem merek az anyám szemébe nézni! Egy ilyen becsületes asszony hogy szülhetett ilyen szörnyeteget?! Nincs igaza az újságnak, mert ez csak a fele igazság! Arról nem tud, hogy a Kossuth téren is otthagytunk 6 bála salakot? Oh én elveteEzután már nem volt mit tenni. Mit lehatott volna egy olyan emberrel csinálni, aki nemcsak elismeri a bűnét, hanem még rái is licitál?! A tojásgyűjtő is megúszta. Az ő ellencikke az alábbi volt: „Én ruhatetű! Becsaptam a dolgozók államát 136 tojással. Jóváteszem a hibámat”. Az önkritika nagyszerűen sikerült. Ez esetben nem kellett félrefordított fejjel elr oya t tanulságot oldalognia az ismerősök elől, mert ezek büszkék voltak rá, akinek voltak ugyan hibái, de meg is szüntette őket. Sokáig ez sem mehetett. Az egész átlátszóvá vált, mint eső után a vonat ablaka. Most már alig találkozunk vele, helyette azonban van más. „A Jókai téren úgy tűnik nekünk, mintha 6 bála szemét ott maradt volna. Nem gondolja az Építő cég, hogy le kellene vonnia a tanulságot?” Az Építő cég most vagy levonja, vagy nem. Az az ő magánügye, de pillanatnyilag ez a formula hibátlanul alkalmazható mindenre. Nézzük csak: „Aranylábú fiainkat nagyiramú és NB III. színvonalú meccsen laposra verték a dánok. Nem kellene elgondolkodni rajta, hogy valami baj van a magyar labdarúgással?” Ha aztán már mondjuk 80 közlemény jelent arról, hogy le kellene vonni a tanulsá-’ got és még azt senkisem tette meg, akkor jöhet a legveszélyesebb fenyegetés: „Le kellene végre vonni a tanulságot labdarúgásunk irányítóinak!” Ebben mindössze új a végre szó. Ezután már nincs más hátra, mint elképzelni labdarúgásunk vezetőit, amint Óbudán egy kiskocsmában fejüket tenyerükbe hajtva végre elgondolkodnak. De elgondolkodni sem lehet örökké. Vége lesz a „levonjuk a tanulságot” korszaknak és egy új éra következik. Én ezt a fejlődés eddigi ismeretében így képzelem. A cikk megjelenik mondjuk a hat bála Jókai téri szemétről. A válasz is. „Ki volt az a Lótetű, aki összezagyvált mindent a Jókai téren tervszerűen, gazdaságosan otthagyott hat bála nyersanyagról! Ha analfabéta, miért merészelt közgazdasági dolgokba avatkozni? Tudja mennyi veszteséget jelent az az államnak; hogyha külön kiküldünk egy kocsit és nem racionálisan, a tervnek és a gazdaságossági előirányzatnak megfelelően tüntetjük el onnan azt a kis kupacot? Bírálni, támadni az építő munkájukat végző dolgozókat, azt lehet? Ha ismét alaptalan vádaskodásra nyitja az ipse a száját, akkorát ütünk a fejére, hogy beröskad a térde.!” Nahát! Szőllősy Kálmán A kis erdészlak ott bú- vik meg Páprád és Vajszló között, alig néhány méternyire csak a forgalmas műúttól, de a porát, zaját valahogy mégis kívül hagyja a látogató, ha becsukta maga mögött a porta kapuját. Talán nem is annyira a kert csupalomb, csupavirág látványa, mógcsák nem is a belső udvar hápogó, kúráló zenebonája lepi meg, hanem a „fogadtatás”. Mici valahonnan a kert zugából kerülhetett elő. Néhány szökellés után hirtelen „lecö- vekelt” előttem és hátracsapott füleivel harcias kiállásával megrendítette bennem az „őzike erényekről” alkotott képzeteimet. De csak pillanatokig tartott ez a „farkasszemezés”, mert kecses fejét az ajtó felé kapva néhány apró s Inkább panaszos, mint harcias „füttyentéssel” felhívta rám a háziak figyelmét. — Micinek gidája van, és ilyenkor ingerlékeny — magyarázta Lovas Béla. a házigazda, miközben a felesége is kijött a házból, hogy jókora Antiról nem beszól a vadásznapló porció cumis tejjel kiengesztelje az állatot. — Na, azért nem gyáva ám — védelmezte —, mert olyan csudát még nem látott, hogy mit művel ez kutyával, macskával, hacsak rásandítanak a gidájára. A világból is kikergetné őket... Mici most odakint hagyta kicsinyét az erdőben, a kert végében kezdődő, tízezer hektárnyira szétterülő akácás, tölgyes valamelyik rejtett zugában, és ezúttal csupán a szokásos tejporciójáért látogatta meg gazdiékat. Micát még „pettyes” korában, hat évvel ezelőtt édesgették magukhoz Lovasék és azóta 11 gidával és természetesen jó néhány „unokával” is gyarapította a vaj szí ói rezervátum nemesvad állományát. Persze nemcsak Mici re és ivadékaira van gondja Lovas Bélának, hanem — ahogy a naplójából felsorolta — 230 őzbakra, illetve sutára, 30 szarvasbikára és ezek 20 tehenére, több száz fácánra és körülbelül két tucatnyi vaddisznóra. Mindezeket számon kell tartania és megóvnia ragadozóktól, kóbor ebektől, nem egyszer „hurkosok” és orvva- dászok csapdáitól, fegyvereitől. És milyen eredménnyel? — Tizenkét év alatt 530 rókától, 150 kóbor kutyától és jó néhány ezer szarkától, dolmányos varjútól, galambász héjától, menyéttől, görénytől szabadítottam meg az erdőt. De akadt dolgom jó néhány kétlábú rókával is... A vaddisznók persze közel sincsenek olyam védelem alatt, mint az őzek, szarvasok, mert dúvadnak számítanak. de azért a vadászok Íratlan törvényei szerint lelkiismeret kérdése az, hogy kilőjük-e vagy sem a malacos vadkocát. Ami pedig az őzeket, szarvasokat illeti, üyentájt van a legtöbb gondom velük, mert a borjazások évadját élik, és bizony még az én gyakorlott szememmel is bajosan találnék rájuk, úgy elrejtezkednek. S hogyan tartja mégis számon őket? — Ez időben nem is annyira a számon tartásuk, hanem inkább a nyugalmuk megóvása a feladat, és ennek is megvan a módszere. Főként az, hogy a virradat, majd az esti szürkület is már odakint érjen a vadcsapások, dagonyák, nyiladékok környékén, ahol ilyenkor mozdul az erdő, s ilyenkor kezdi gyilkos hajszáját a ragadozóféle. És ilyenkor kerülnek újabb rovások a ragadozók veszteséglistájára is, nem különben a tojásrablókéra, mert a madárvilág is ezidőtájt „kotyol- ja” a fészkét. Nyugalmukat, biztonságukat nemcsak sörétespuskával, csapdával, mérgezett hússal, hanem újabban „halálfejes” tojással is óvja a vadőr. — Keltető üzemekből kiselejtezett és parathionnal injekciózott tojások ezek, amiket csalifészkekbe és szántóföldi kotorékokba helyezünk el a rablószarkák, varjak és más kártevők tömeges pusztítására. Persze, valamennyin ott van a halálfejes pecsét figyelmeztetőnek, nehogy aki rátalál, haza vigye, és neadj- isten rántotténak szánja... Beinvitál „vadászszobájába” is, ahol a preparált őzikétől a héjáig és a vadmacskáig „békés egymás mellett élésben” együtt látni a rezervátum valamennyi lakóját. Azaz mégsem, mert a házigazda máris mentegetődzik. — Volt nekem. nyestem, nyusztom és több szárnyasom is, de elkunyerálták tőlem. Főként a külföldi vadászok, akik őszönként rendszeres vendégek rezervátumunkban. De ahogy a „vendégeket” említette, volt abban valami olyan kelletlen hangsúly is, ami nem maradhatott magyarázat nélkül. — Tulajdonképpen az ő érkezésükkel kezdődik a mi igazi nagy szezonunk és egyben a vizsgáztatásunk is, mert gazdasági szempontból sem mindegy, hogy milyen trófeákkal köszönnek el tőlünk a vadászat végén — mondotta. Ha csak ezt a felét nézetű a dolognak örülnöm kellene a sikereink láttán, de nálam ez nem megy, ha jó képet is vágok hozzá. Tudom, hogy szentimentálisnak tartanak érte, de el kell mondanom, hogy a vadászatok végén egy ideig szívesebben elkerülném, mint járnám az erdőt. Üresnek, szegényesnek találom ilyenkor, mert hiányoznak belőle legkedvesebbjeim ... Hát ilyen „számadása” is van Lovas Bélának, de ezt csak magának őrzi meg, nem vezeti be soha a vadásznaplójába. •M rálinfcá« (it fog? rn vek, motorok . .. Ha elkészü a Megyeri úti raktárbázis, ocU költöznek. Betörési kísérte' még itt sem volt. Pedig a; utcáról csak egy drótkerítéí választja el a területet. — Ez eléggé gyenge védelem, de gyakran körüljárom í területet és itt a Néró is.. — mondja az éjjeliőr. Az ellenőrzőkönyv tanúsága szerinl néhány napja a tűzrendészei is meglátogatta őket, rendellenességet nem tapasztaltak Az áruk védelmét „elfogad- ható”-nak lehet mondani. * Amikor a Balokányi-tó mellett lévő étteremhez kanyarodik autónk, a reflektorok fényében csoportba verődött embereket pillantunk meg nagy a verekedés! Éppen záróra van, kijöttek a helyiségből és részegen ütik egymást aztán elfutnak a tó északi oldalához és ott folytatják. A2 ügyeletes rendőr már ideért leakasztja a gumibotot... De már itt az URH is, pillanatok alatt szinte több a rendőr, mint a verekedő. Valakit bevágtak a tóba . .. Cikkóznak az elemlámpák fényei és „gallérjuknál fogva már hozzák is a tó felől a botrányökozókat, verekedőket. Az egyiket mindjárt a kijózanító felé „irányítják”, a többi ellen is eljárás indul. A kis intermezzo után benézünk az étterembe. Itt már volt betörés, egy ablakon keresztül bújt be az éjszakai „vendég”. De most rácsok védik az ablakot, tanultak az esetből. Általában pozitív az ellenőrzés tapasztalata. A látottak alapján az első mondatban feltett kérdésre azt válaszolhatom, hogy a raktárak, üzletek jól vannak bezárva, köny- nyű’ dolga nincs a betörőnek. De ismétlem: a látottak alapján! Mert még sok üzlet, raktár van a városban és a betörők megtalálják a „kiskaput”. A zárások szabályait érdemes betartani. Garay Ferenc
