Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

G Dnnantmt navio \ 1969, június 15, BERTHA BULCSV: JAJONQÓ MESSZI SZÉLZÚQÁS összetekerte készségét és hazaindult. Halait a karikára kötött zsinóron vit­te. Nehezek voltak. A csuka nagyokat ugrott, és krokodil száját fenyegetően kitátotta. Gergely fütyörészett. Az or­szágutat gyorsan elérte, de ott megtor­pant, mivel a por égette a talpát. To- porgott, belépdelt a bazaltosabb részek, re, majd ismét visszalábalt az útszéli porba. Ahogy váltogatta a lábait, a ka- rakai erdő felett megpillantotta a gé­peket. Magasan úsztak, nagy rajokban, akár a galambok. Bugásuk szűrten, fi­noman hömpölygött előre, mint valami távoli szélzúgás, vagy hullámverés. Gergely ezüstfényű szárnyukra bámult, majd a kondenzcsíkra, ami hirtelen megjelent a vezérgépek nyomában. Rosszat érzett. A folyóra pillantott, majd a boglyákra, amelyek a sarjú- földön szürkültek megaszalódva. A fo­lyó már negyven-ötven méterre mö­götte maradt, s a boglyák még mesz- szebb voltak. Gyors elhatározással be­lehasalt az utat és a földeket elvá­lasztó vizesárokba. Elég mély volt,az árok, s azon a ponton, ahol beleheve- redett, szederbokrok is takarták. Várt. A gépek méltóságteljes lassúsággal úsztak a magasban. Feleslegesnek lát­szott az óvatosság. Hátára fordult, s a szederfa levelei között az eget kémlel­te. „Ezek angolok” — gondolta. — „Milyen muris ... Reggel még London­ban voltak ... Kávéztak az ismerőseik­kel, aztán kimentek a repülőtérre ... Bombákat hoztak. Ledobják, aztán ha­zamennek és este tovább kávéznak az ismerőseikkel... Ha csak ... Ha csak valamelyik légelháritó üteg bele nem traf ál az oldalukba ... Akit eltalálnak, azt ma este már hiába várják az is­merősei ... Nem is lőnek ezekre.. . Sétarepülés nekik ... Kirándulás ...” — A középső repülőrajból oldalra sod­ródott két vadász. Süvöltve lecsaptak, bömbölt a föld, a levegő és az erdő. A szederfák suhogtak, a Marcal-hídon dörömböltek a géppuskalövedékek. Gergely látta, hogy húsz-harminc mé­ter magasan szállnak a gépek, s a lö­vedékek a vizet korbácsolják. Rémül­ten a hasára fordult. Teste alatt ver­gődtek a zsinórra kötött halak. A csu­ka elkapta az ujját és beleharapott. Gergely zokogva feküdt a hideg, si­kamlós pikkelyül halakon. Ujja nehe- 1 zen szabadult a csuka állkapcsából. üAfBikor kitépte, erősen vérzett. A gépek a folyó felett szálltak, az­tán az erdő közelében lecsaptak a me­zőre.' A motorok bömböltek és elnyom­lak a fegyverek hangját. A vadászok aztán áz ég felé húztak és rajuk nyo­mába szegődtek. A bombázókötelékek sokáig vonultak. Monoton bugásuk, ja- jongó messzi szélzúgásra emlékezte­tett. Gergely zokogott. Félt, hogy a vo­nuló bombázók közül újabb 'Vadászok csapnak a folyóra. Fülében saját zo­kogása visszhangzott. Fél óra is el­múlt, mire észrevette, hogy a gépek elvonultak. Felült. Szájában saját vé­rének ízét érezte. Szipogva, megalá- zottan nyalogatta a kezét. Olyan volt, mint egy sebesült állat. Nyalogatta a vérét és a sebet bámulta. Mély volt, de szűk, gödör-szerű. Nem a csuka harapása fájt Gergelynek ... A sérülés valójában a fejét érte, a homlokát. Megalázták a repülők, és meggyötör­ték. Szűkölve remegett az árokban, és érezte, hogy ami a folyóparton törté­nik, nem újsághír, nem politika, ami­ről beszélni lehel. Gergely ezen a forró déli órán döbbent rá először, hogy a bőréről van szó. Minden új napon az élete lesz a tct. Senki sem kérdi, hogy hány éves. kit szeret és kit gyűlöl? Senki nem kérdi, hogy részt akar ven­ni á háborúban, vagy nem? Csak lő­nek rá. mint bármelyik állatra az erdő vadjai közül. Gergely, egészen eddig a nyári napig azt hitte, hogy más do­log a fegyveres katona, aki maga is harcol, és más dolog egy kisfiú, aki éppen csak kijárta az elemi népiskola harmadik osztályát... Szorongva állt az úton. Nyalogatta a vérét, és az erdő felé bámult. A tag­útokon emberek szaladtak. A szeme még vibrált az ijedtségtől. Visszalépett az árokba és felemelte a halait. lassan bandukolt a falu felé. Per­cenként zúgást vélt hallani, közeledő »üvöltéseket. Lépdelt, s közben szün­telenül figyelte az eget, a kék égi mélységet, ahonnan megérkeztek a gyilkos pilóták. Nagyanyja a kezét törölte: — Csak hogy itt vágy 1 Uram Jézus! Csak hogy előkerültél... — Hét halam van — mondta Ger­gei v 7- Hét halad és hét ákkora bűnöd Itt járt Satt Vilma, mindent elmon­dott De most már ezt sem bá­nom. • akh >sv előkő”üytél ... hogyan számoltat'! volna el az életeddel... — Neui igaz... Én csak álltam ott a Mátéval . . , — Mise alatt, istenem, misé alatt... Szerencséd, hogy most előkerültél... — mondta, aztán a halakra pillantott. Meglepődött... — Ekkora halakat fogtál?... Ezt a csukát legjobb, ha mindjárt elviszed Zsófia nénédnek. — A legszebb halam ... — Éppen azért... Zsófia szereti a tejfölös sültcsukát. Ha kaszálják a Marcalt, az összes megvágott csukát neki viszik... Indulj is ... Az lesz a legjobb. Köszönsz szépen: Dicsértessék az úr neve, és illedelmesen átadod. Lehet, hogy megajándékoz valamivel. — Múltkoriban azt mondta a nagy­mama, hogy böjti napon vigyek majd halat Zsófiának ... Most nincs böjt. — No. és? ... Zsófia máskor is meg­eszi a böjti ételeket. Szent asszony ... Gergely zsinórján egyedül a csuka lógott. A nap már megszárította a bőrét, de még mindig dobálta magát, tálogott, fenyegetően vicsorította a fogsorát. Gergely arra gondolt, hogy a csuka a bűn ajándéka... A szöcs­két bekapta egy keszeg, a keszeget bekapta a csuka, a csuka pedig az ő ujját... „A csuka harapása isteni figyelmeztetés volt” — Gergely a kro- kodilpofájú halra sandított. — „A csuka maga a bűn ... Ekkora hal ho­gyan került volna másként a hor­gomra ... Nagy bűn ... Most majd megeszi Zsófia és ő is bűnös lesz... jobb is, hogy Zsófia eszi meg... An­nak a bőre már át van itatva töm­jénnel és szenteltvízzel...” Megállt a tornyos ház előtt, és a lépcsőt bámulta, melyet óriáskaktu­szok és törpék őriztek. A lépcső a ház ólomüveggel díszített ajtajához veze­tett. A farácsos, zöldszínűre pállott rézveretes kapu nyitva volt. Gergely a törpék feje felett talált egy kolom- pot. Meghúzta. A kolomp kint is szólt, bent is szólt, s Zsófia néni sötétkék selyemkendőbe bugyolált feje csak­hamar előbukkant az ablakban. — Te vagy az Gergely? — kérdezte, aztán az ajtóhoz sietett és kinyitotta. Gergely köszönt, meghajolt és maga elé tartotta a halat. — Elhoztam magának ezt a csukát «*- mondta. — Csukát? — A folyóban fogtam ... — Zsófia néninek ajándékozod? — Igen ... Mivel ez böjti étel... — Ö, Gergely ... Milyen illedelmes tudsz te lenni. Milyen illedelmes... Satt Vilma pedig azt mondta, hogy iszonyú szemérmetlenséget követtél el. És éppen szentmise alatt... Pont ak­kor, a nagy misztérium alatt követted el a bűnt... Gergely ... Gergely... — Én nem voltam , . . — Nem voltál? — Nem. Satt Vilma hazudik. Én odább álltam. — Odább? — öt-hat méterrel odább. Mi a csókafészek után mentünk a Mátéval, és éppen csak megálltunk ott. De az­tán mindjárt mentünk. Zsófia lehajolt és megtapogatta a mozaikpadlón látogó csukát. Gergely orrát ekkor megcsapta az a furcsa illat, amit egyszer már az országúton is érzett. Gergely gyanútlan kisfiú volt, és nem tudta, hogy ami az orrá­ba hatolt, az szent vénasszonyszag. Zsófia felegyenesedett és Gergelyhez fordult: — És a kezeddel nem ... ? — Nem Zsófia néni. — De a szemeddel vétkeztél? — A szememmel sem, — Behunytad? — Nem hunytam be, de nem vét­keztem vele. Csak álltam ott és néz­tem, mit csinálnak az alvégiek. Még rájuk is szóltam, hogy: „Mit csinál­tok, he?!” Azt mondták, megmonyász- szák a menekült lányt... — Szeplőtelen Szűzanya... Micsoda szemérmetlen bűn... És a leányka nadrágját láttad? — Láttam. — Rajta hagyták? — Rajta... Lecsúszótt egy kicsit, de máskülönben rajta hagyták ... — Szeplőtelen Szűzanya... És mit csinált az a szegény kislány... Az a kis számkivetett... ? — Vinnyogott... Röhécselt, később pedig vinnyogott... — Ö mi lesz a világgal... Gyere Gergely megnézheted Zsófia néni to­ronyszobáját. A‘ szobát félhomály borította. A nagy falhoz támasztott bútorokból, süppedős szőnyegekből doh és szent vénasszony­szag áradt... Gergely fintorgatta az orrát, majd köhécselt... A torony­szobában világosabb volt. Sok szent­kép lógott a falon. Az egyik ablak­mélyedésben kis házioltár állt, má­sikban a zongora. A zongorán és az oltáron egyforma karósgyertyatartók álltak, rózsaszín szenteltgyertyákkal. A toronyszobában a doh és a szent vénasszonyszaghoz tömjénillat is ke­veredett. — Bűneid bocsánatául most eléne­keljük együtt, hogy „Üdvözlégy oltári szentség!” — mondta Zsófia és a zon­gorához ült. Ültében meggyújtotta a gyertyákat, aztán leütött két akkor­dot. Rákezdtek. — Most az utolsó strófát, az rád il­lik — mondta Zsófia és rekedtes, fi­nomkodó hangon rázendített: „Éle­tünknek végóráján, hogy ne ejtsen meg a Sátán, Te légy erőm és gyá- molom, mert csak nálad az oltalom. Üdvözlégy szent Szakramentom!” Zsófia becsukta a klaviatúra tetejét, és elfújta a gyertyákat. A házioltáron kihúzott egy fiókot, és aprócska szent­képet libben tett Gergely orra elé: — Adok neked egy képet a Szeplő­telen Szűzanyáról... A legújabb fo­hászt a hátára nyomtatták. Ha baj­ban leszel, csak ezt a fohászt mondo­gasd: „Most segíts meg Mária, Óh irgalmas Szűzanya!” Csak ennyit kell mondanod... Én megbocsátok Ger­gely — mondta, és hüvelykujjával, amelynek ugyanolyan illata volt, mint a szobáknak, keresztet rajzolt a fiú homlokára. Gergely köszönt Zsófiával a hátá­ban, kibotladozott a színes, ólomüve­ges ajtóig, aztán levágtatott a lépcsőn. A doh, a szent vénasszonyszag, és a tömjén összekeveredett illatát még az utcán is az orrában érezte. Riadtan lépdelt a járdán, szemét lesütötte. Csak jóval odább, az iskola és a gesztenyefák közelében emelte fel a fejét. A fákra sandított, aztán hirtelen a levegőbe ugrott. Amikor a feje megközelítette az alsó ágakat, nyiho- gott egyet, mint a lovak. A Hangya előtt az emberek cso­portosultak. Gergely azt hitté, melaszt osztanak. Sietősre fogta a lépteit, hogy idejében szólhasson öreganyjának. A tömeg azonban nem az üzlet, hanem az udvar szélesre tárt kapuja előtt várakozott. Gergely a néma parasztok között beódalgott az udvarra. Nagy csend volt. A szederfa alatt három kocsmai asztal állt. Az összetolt aszta­lokon idős parasztember feküdt. Már nem élt. A foltos paraszti ngen lát­szottak a véres szakadások. Ahány gépfegyvergolyó, annyi szakadás. Gergely a kéklő égboltra, majd a kuglizó mellett ácsorgó emberekre pil­lantott. Az ég felhőtlen volt és üres, az emberek némák és tanácstalanok. f---------------­-----------------------------------------------*\ \ M akay Ida: HAJNAL! NÉGYSOROS Hajnali ketté tizenöt Nem Is vagy. S kezdet éta várlak. S pimasz úr, trónfosztott bolond — füttyentgetek a* iram 16 csodának. V _____________________________________-J M a nyílik meg Szombathelyen a TIT klubhelyiségében Ta« kacs Dezső pécsi festőművész-tanár grafikai kiállítása. Ké*i punk a BCM-ről készített sorozatból az: Alapozás Sólymos Ida: FINTOR Hús szelek ha fújdogálnak mécsvilágnál permeteznek bolha hint a holdra árnyat ostobácskák törvenykeznek. Vállra fölfirkált közérdem aszkétát is megnevettet Fogyó árnyként úgy kísérj d, mint papok a halott lelket. A FÁSULT Nem hessenti, csak szenvedi, ha arcán madár haldokol. Hogy él — sebein észleli. Nem lakja becsvágy, nem komor. Sorsa szemetjén igy kőtől. Él-e, hal-e, mindegy neki. ______________________J Ö TVEN ÉVE TÖRTÉNT... A TANACS- KÖ'ZTÁRSASAQÉRT A Tanácsköztársaság ki­kiáltása után az ország ka­tonai helyzete súlyossá vált, mert a proletárhatalomban a nemzetközi burzsoázia na­gyon veszélyes gócot látott. Várható volt. tehát a fegy­veres támadás. A proleta­riátus győzelme után azon­nal megkezdődött az első magyar proletár néphadse­reg szervezése. 1919. már­cius 24-én megjelent a Vö­rös Hadsereg felállítására vonatkozó kormányzótanácsi rendelet. Ismeretes, hogy megyénk­nek csupán egy része élte át a proletárforradalmat, s vált ezáltal annak részesé­vé, Pécs nem. Pécs és tá- gabb környéke dolgozói a proletárhatalom iránti hűsé­get nem a forradalom gaz­dasági, társadalmi és kul­turális céljainak megalko­tásával fejezhették ki, ha­nem azzal, hogy fegyvert fogva a Vörös Hadsereg so­raiba álltak, s ott a leg­nehezebb feladatokat is bát­ran vállalták. Nem sorozva, nem kényszerítve, hanem önként — se tény komoly bizonyító erő a proletár- diktatúra népszerűségét, vonzását illetően — állt be a Vörös Hadseregbe. így és ezáltal kapcsolódott egy­máshoz a megszállt és a meg nem szállt megye népe egy közős törekvésben: a szocialista haza, a szocia­lista nemzet megvédéséért! A pécsi-baranyai jelent­kezők, önkéntesek két na­gyobb és szomszédos, vala­mint számos más és távo­labbi katonai egységbe tö­mörültek. A somogy—bara­nyai szervező központok: Kaposvár, Dombóvár, Kom­ló voltak. Rendkívül érdekesen, s az adott viszonyokhoz ké­pest sajátságosán alakult meg: „A Pécsi Bányászön­kéntesek Ezredhatású Ha­tárvédő Vörösőr Zászló- alja”. Ennek a hosszú és különös nevű egységnek lelke és irányítója Purger Róbert volt. Purger pécsi születésű, világháborús tiszt, nizsnij-novgorodi hadifogoly és internacionalista. 1913 végén hazajön és 1919 feb­ruár 1-én a DGT vasas! bá­nyájában mint műhelyfelvi­gyázó alkalmazásba lép. A bányászok kedvelték. A Ta­nácsköztársaság győzelme után 20 társával együtt át­lépi a demarkációs vona­lat. Ez a kis pécsi csapat völt a magja a későbbi ez­reknek a Vörös Hadsereg­ben. Alakulatuk kizárólag bá­nyászokból állott. A száza­dokat szinte kivétel nélkül „aknák” szerint szervezték. % ¥ i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents