Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-15 / 136. szám
1M9. Június 13. 5 Dm^onttni natno LÁTOQATÓBAN ROZSQYESZTVENSZKIJNÉL Robert Rozsgyesztvenszkij Moszkvában, a Kalinyin-Proszpekten lévő lakásában fogadott. Felesége nyitott ajtót, kedvesen betessékelt, de nem lepődött meg az érkezőn, — moszkvai tartózkodásuk idején megszokott a barátok, ismerősök, vendégek látogatása. Rozsgyensztvenszkij birodalma a legbelsőbb és legnagyobb szobában volt. Az először belépőt meglepik a hallban lévő hatal- rrvas, majdnem méteres szamovár, az orosz ötvösmester kitűnő alkotása, — a falakat díszítő, indián fegyverek, a mexikói népművészet primitív egyszerűségével alkotott emlékei, mindegyik a világban-járás egy-egy dokumentuma. A hatalmas, faragott íróasztal és a falak mellett húzódó könyvespolcok, a kényelmes bőrfotelek igazolták egy költő lakásához fűződő elképzelésünket. Rozsgyesztvenszkij várakozással tekintett rám: — Tessék, lehet kérdezni. — Nem régen fejeződött be Moszkvában u fiatal írók V. országos konferenciája, — mi a véleménye a tanácskozásról? ■— Sajnos, a konferencián nem tudtam részt venni, külföldön voltam... véleményem szerint a tanácskozás legnagyobb pozitívuma az, hogy most már hagyományosan létrejön és hagyományosan lehetőséget biztosít újabb és újabb fiatal tehetségek megismertetésére, népszerűsítésére, — és ami talán ennél még fontosabb, a fiatalok megismerkednek egymással, — hisz hatalmas ország vagyunk és a Fekete-tengertől — Szibériáig mindenhonnan eljöttek Moszkvába. —' Véleményt cserélnek, vitatkoznak és ilyenkor a kiadók is aktívabbak, érdeklődnek a fiatal tehetségek iránt, nagyobb az esély az első kötetek megjelentetésére, az országos bemutatkozásra. — Mit tart a mai szovjet irodalom legfontosabb .feladatának? — Nagyon tömören próbálok a kérdésre válaszolni, szerintem a legfontosabb feladat: a jó hagyományok helyes folytatása az irodalom minden vonatkozásában, — és azt hiszem, nekünk van mit folytatni —, ezekhez a feladatokhoz még fel kell nőnünk ... — Mi a véleménye a nemzedéki vitáról? — Van. Nálunk is van nemzedéki vita és ez elsősorban egyes művek mondanivalójában jelentkezik, ennek elemzése kapcsán vitatkozunk. — Mit tart a legfontosabb közölnivalónak költészetében? — Nagyon nehéz ezf kapásból megfogalmazni, de lehet egy szóval is: az ÉLETET! Szeretném elmondani, a meghalok utolsó kiáltását... megszólaltatni a kozmoszt, a színeket... és az olyan emberi érzéseket, mint a kiábrándulás, szerelem, gyűlölet... Mindig az a legfontosabb közölnivalóm, amit egy jelenség, érzés, reakció pillanatában felvillanni és megfogalmazódni érzek..., de minden olyan gondolatot, érzést fontosnak tartok elmondani, ami valaha is felmerült, vagy felmerül bennem az ÉLETTEL, az EMBERREL kapcsolatosan ... természetesen ezeknek a megszületése, versrekelése nagyon sok tényezőtől függ, nem utolsósorban az alkotó jellemének, érzékvilágának bonyolultságától, reagálási kohójának hőfokától. — Mi a véleménye a művészeti és közéleti tevékenység kapcsolatáról? — Nem értem meg a „politikán kívülállókat”, mert nem tudom, hogy kit csapnak be? Magukat-e, vagy másokat, — mert szerintem a politikán kívülállók is politizálnak, éppen önmaguk és véleményük kívülrekesz- tésével... a művészet igazi képviselőinek minden politikai és társadalmi kérdésben állást kell foglalniuk, véleményt kell formálni és ami nagyon fontos; -r- ezt meggyőződésből kell tenni... — Milyennek ítéli meg a fiatal költők helyzetét, lehetőségeit? — Nehéz dolog az irodalmat igazán szeretni, megérteni, — de még nehezebb azt művelni, az alkotást művészi szintre emelni... Nálunk most már nagy lehetőségeik vannak. A legfiatalabb tehetségek művészeti körökben tevékenykednek és itt módjuk van a tehetségüket komoly munkával csiszolni, a szükséges felkészültséget megszerezni. Napjainkban nagyon sokan írnak verseket, nagyon sok a tehetséges fiatal költő és éppen ezért talán nehezebb is az elismertetés, a „költővé-fogadtatás” ... Természetesen az igazi tehetségek előbb-utóbb felszínre törnek, befutnak, köteteket jelentetnek meg. Hangsúlyoznám és ezt vallom, (nevezhetem személyes' megismerésnek is) nagyon komoly és fáradtságos út vezet az elismerésig, ezért keservesen meg kell dolgozni, — és ezt még a legnagyobb tehetségek sem kerülhetik ki ... — A sok vfazás, találkozás, közéleti tevékenység mellett mikor jut idő a versírásra? — Itt, Moszkvában nehéz az alkotás... Utazásaim közben igyekszem azonnal felszívni az élményeimet, egy-egy kitűnő inspiráció, — rengeteg benyomás, közölnivaló torlódik össze, feszül bennem ... Már beszéltem arról, hogy egy-egy jelenség pillanatok alatt milyen reakciót vált ki bennem, ami azonnal közölni-akarással, gondolatsorral párosul,, és valahol a kettő találkozásánál már bennem van a mondanivaló, szavak, verssorok formálódnak, gyúródnak és ezek már addig bennem maradnak, amíg ez a belső feszültség a megírt vers formájában fel nem oldódik. .. Talán így definiálva nagyon egyszerűen hangzik, de a költők elmondhatják és tudják,. hogy egy vers, a születése pillanatáig nagyon hosszú, kacskaringás bonyolult utakat jár be, amit én az alkotás fáradtságos és örömteli munkájának neveznék ... Hogy hol írom a verseket? Moszkva mellett van egy kis nyaralóm. Nyugodt, csendes hely és itt nem zavarhat senki. — és ezek a legszebb napok az életemben ... . Varga László FIATAL KÉPZŐMŰVÉSZEK SIKLÓSON A várfesztivál alkalmából idén másodszor rendezték meg a siklósi képzőművészeti Symposion kiállítását. Tavaly, még csak terv az évenkénti bemutatkozás, idén egy kis jóindulattal, már hagyománynak számít. S ez így a jó, a fiatal művészek ezt szerették volna elérni. Az idei év már arról is tanúskodik, hogy Kerényi Jenő Táncsics-szobrának leleplezése, Martyn Ferenc kuruc sorozatának kiállítása mellett méltó partner a fiatal művészek symposion kiállítása. Sőt, feltétlen tudatos szervezés folytán az idei várfesztivál képzőművészeti mozzanatai nemcsak egybeestek, hanem a kulturális program jelentős részét alkotta. A kiállítás és szervezés azt is megmutatja, hogy a védnökséget és fenntartást vállaló szervek vezetői minden anyagi és erkölcsi támogatást megadnak a symposion munkájához. Nemcsak felmérték a lehetőségeket, nemcsak megérezték, hogy jó mecénásnak lenni, hanem elhatározott szándékuk, hogy támogassák a vidéken élő művészeket, s egy friss szellemi központot hozzanak létre a Tenkesalján. A megnyitót Somogyi József Kossuth-díjas szobrász- művészünk tartotta. A volt mester hajdani tanítványok munkája közt! Az ő felkérése nem volt formaság, üres protokoll. ö azok közé tartozik, akik a hazai művészeti életünk, szellemi kultúráink alkotójaként, szűnni nem akaró ambícióval, minden kezdeti meg nem értés ellenére vállalja művészi igazságát. Ö olyan alkotó egyéniség, akinek meggyőző, szuggesztív ereje van, akinek minden szava a retorika ékes fogását kerülve a legigazibb, legkeményebb igazság. Somogyi József személye megtiszteltetés volt a symposion tagsága számára, de ennél sokkal többet is kell, hogy jelentsen! Az Ö megújulni képes, meg nem alkuvó, töretlen szelleme, a társadalmi tisztségekben felelősségteljes, odaadó munkája — tanulság, csoda, s egy kicsit eszménykép is. Az idei kiállítás a vár második emeletén talált otthonra. Bővült nemcsak a kiállított művek száma, hanem a kiállítók névsora is. Idén 25 fiatal művész volt, aki az elmúlt nyár villányi alkotótelepi munkájából küldött be Rétfalvi Sándor: Hetedik kereszt A LEQJOBB MŰKEDVELŐ CSOPORTOK A műkedvelő művészeti csoportok. bemutatóinak rendszerét 5 éves ciklusra tervezték. A ciklus 1970-ben, hazánk felszabadulásának 25. évfordulóján ér véget, Az idei bemutatónak — mely immár a negyedik volt —, az adott nagyobb jelentőséget, hogy a KISZ kezdeményezésére a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulója jegyében került lebonyolításra. összesen 106 szólista és 75 csoport vett részt. Általánosságban megállapítható, hogy sok csoport fejlődött, különösen a báziscsoportokra jellemző az igényesség, a precízebb munka és a jobb előadásmód. Más csoportok megtartották korábbi színvonalukat, de új csoportok is alakultak. A legtöbb csoport a pécsi, legkevesebb pedig a sásdi és a szigetvári járásban működik. A csoportok és szólisták először körzeti színvonalversenyeken mérték össze tudásukat, ahonnan a jobbak járási, városi színvonalversenyekre kaptak meghívást. Az utóbbiakon 62 szólista és 48 csoport vett részt, ez kb. 780 résztvevőt "jelent. A Tanácsköztársasági Művészeti Szemle bemutatóin nyújtott teljesítményekért 24 résztvevőt arany, 21-et ezüst és 33-at bronz oklevéllel jutalmaztak. A bemutatók közül legszínvonalasabb a pécsi járás és Mohács város bemutatója volt, amit az is bizonyít, hogy a pécsi járásban 17, míg Mohács városban 16 minősítő . oklevél került kiosztásra. A szemle zökkenőmentes lebonyolítása és a közönségszervezés is e két helyen volt a legjobb. A megyei bemutatóra az idén Siklóson került sor. Ide azok a csoportok kaptak meghívást, amelyek elnyerték Baranya legjobb csoportja címét, valamint a legjobb szövetkezeti tánccsoportok. A megye legjobb színjátszócsoportja a Szentlőrinci Szövetkezeti Színpad. Vezetője: Bucsky Mihály. Ez a csoport már 13 éve van együtt és kiválóan működik. Kiváló, művészi produkciók egész sorozatát nyújtották a különböző rendezvényeken. A legjobb irodalmi színpad a pécs- váradi művelődési ház irodalmi színpada. Vezetője: Havas Gábor. Ebben a művelődési évadban kiemelkedően szép eredményeket értek el. Az ifjúsági klub lelkes tagjaiból alakult csoport minden bemutatója , eseményszámba ment Pécsváradon és a pécsi járás községeiben. A műkedvelő, színjátszás legkorszerűbb formáit követve,, aktuális társadalmi mondanivalóval, s a mondani-aka- rás belülről fűtött szenvedélyével léptek közönségük elé. A megye legjobb csoportjainak találkozóján is sikerrel bemutatott Petőfi-műso- rukkal a forradalmár Petőfit idézték, s Petőfi fői'aduiménak ma is aktuális mondanivalóját tolmácsolták, érzelmi azonosulásra és gondolkodásra késztetve közönségüket. A mohácsi Bartók Béla művelődési ház tánccsoportja a megye legjobb tánccsoportja, mely Dezső Attila vezetésével működik. A csoport szakmai színvonala igen rangos. Ragyogóan szerepeltek a megyei bemutatón is, ahol különösen a „Somogyi táncok’.’-kal arattak nagy sikert. A megye legjobb énekkara a Komlói Munkáskórus, Tóth Ferenc a karnagya. A kórus már nagyon sokszor késztette vastapsra a hallgatóságát, elsősorban a komlóiakat, élményt teremtve számukra. A megyei bemutatón is megható lelkesedéssel és a kórusmunkát igazán magukénak érző emberek felszabadult- ságával adták elő műveiket. A legjobb kamarakórus a mohácsi Bartók Béla művelődési ház „Szivárvány” kamarakórusa. Karnagy: Sass Zsuzsa. A megye legjobb fúvószenekara a Komlói Bányász Zenekar. Bornemissza Géza a karnagy, és végül n legjobb bábcsoport a szentlörinci művelődési ház bábcsoportja. Vezetője: Szarukán Istvánná. E csoportokról is ugyanúgy csak az elismerés hangján lehet szólni. Baranya legjobb csoportja cím odaítélésedéi nemcsak a művészi színvonalat vették alapul, hanem a belső nevelőmunkát is, ugyanis a csoportok fejlődése csak igényes és következetes nevelőmunkával párosulva képzelhető el. 1970-ben a megyei vándorserlegeket végérvényesen azok a csoportok kapják meg, amelyek az öt év alatt színvonalas és aktív tevékenységükkel érdemesnek bizonyultak a serleg elnyerésére. Alapjában véve a Tanácsköztársasági Művészeti Szemle eredményes volt mert sikerült feleleveníteni a munkásmozgalom művészeti emlékeit, a néphagyományokat de mai életünk irodalmi és zenei alkotásai is megszólaltak. Autb András anyagot. De — talán nem leszek ünneprontó, ha mindjárt azzal kezdem, hogy a több művész, több munka nem jelenti a művészi színvonal egyenletességét, s több olyan munka kerül bemutatásra, amely a kiváló alkotások mellett a liberalizmus tarthatatlanságára utal a művészetben is, s zavarba hozza a szemlélőt, s kritikust egyaránt. Az elmúlt évben a grafika színvonala jelentette a kiállítás nívóját. Idén szorosan felzárkózott mellé az érem. Ligeti Erika „Bábfesztivál I—II.”, „Színház”, „Álmod őrzöm”-je a műfaj legmagasabb igényeit teljesíti. Köny- nyed, magától értetődő fogalmazás, fanyar humor, szellemes megoldás jellemzi az igen érzékeny mintákat. Asszonyi Tamás plasztikusan alakított érmein a szép felület és az aránykeresés harmóniáját teremti meg. A gazdag formai értékek monumentálissá teszik a „Visszhang”. „Égimezök”, „Ősz a vízen” c. érmeket. Bocz Gyula nonfiguratív szobrai, a kő anyagának, s a mesterségnek szeretete mellett egyre inkább gazdagodnak formailag. Egyre többet jelent már számára nyers kő megfaragásánál a teremtés, a visszatranszponálás öröme, az önálló szobrászi nyelv kialakítása. Rétfalvi Sándor „Hetedik ke- reszt”-je a kiállítás egyik legmonumentálisabb alkotása. A térben felfüggesztett megcsonkított emberalakok a Bocz Gyula: Ölelkezők nyers gerendafán megrendítő szobrászi élményben részesíti a nézőt. A tehetetlen test olyan expresszív értéket képvisel a szobrász kezében, amely lehetővé teszi, hogy az összetett, több alakos kompozícióban az enerváltság: tartalmi kiszolgáltatottság; dinamikus ellenállásba csapjon át. A gazdag grafikai anyagból Szabados János, Erdős János, Kustár Zsuzsa munkái emelhetők ki. Szabados kulturált, festői intellektusa mellett Erdős gazdagon épített, precíz igényessége és az irracionális mesevilágban is logikát követelő alkotásmódja szép lapokat eredményez. Kustár Zsuzsa naiv bájü, gyermekesen őszinte, a mese tanulsága felett érzett őszinte öröme a harsányi hegy mondájának feldolgozásában teljesedik ki. A festmények idén is rangsorban elmaradnak a többi ’'-'műfajtól. Érdekes jelenség, hogy a grafikáival kitűnő Erdős János és Kustár Zsuzsa olajfestményei maradnak csupán emlékezetesek a látogatóban. Az iparművészeti anyag azonban azonos rangú a legjobb képzőművészeti alkotásokkal. Fürtös Ilona gobelinjei, Fürtös György kerámiái képviselik ezt, s a symposion azon törekvését, hogy a mai fiatal művészek munkáit teljességre törő - igénynyel mutassa be. , /f R. Fürtös Ilona: Faliszőnyeg A kiállítás, ha jó, mindig örömet kell, hogy jelentsen a látogatónak. Olyan mozzanat életünkben, amely az apró örömök ünnepnapjait növeli,-' gazdagabbnak, jobbnak érezzük magunkat ha részesei lehettünk. S ezt érezzük, ha végigjárjuk a kiállítás termeit. s hagyjuk, hogy az alkotások szóljanak hozzánk, s tolmácsolják a fiatal művészek szándékait. B, I’ilaszanoi ich Irén 1
