Dunántúli Napló, 1969. június (26. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-15 / 136. szám

2 D u na mait nap|o 1969. június 19. 11-62 -es bemutatkozása Ferihegyen Szombaton délelőtt a Ferihegyi repülőtéren bemutatták az új szovjet IL—62-es óriás repülőgépet. A repülő kívánság szerint 86—186 személy befogadására alkalmas. Tízezer méter magasság­ban 900 kilométeres óránkénti sebességgel halad. Teljes üzem­anyag készlettel leszállás nélkül 9200 kilométert tud repülni Tíz tonna poggyászt is szállít. Valószínű, a MALÉV is vásárol ebből a géptípusból. HAVANNA: A kubai kor­mány nagyköveti rangra emel­te a DNFF Havannában mű­ködő képviseletét, miután el­ismerte a Dél-Vietnami Köz­társaság ideiglenes forradalmi kormányát. ♦ MOSZKVA: Június 12-től 14-ig Moszkvában tartózkodott Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB Tudományos, Közokta­tási és Kulturális Osztályának vezetője. Megbeszéléseket foly­tatott az SZKP KB Tudomá­nyos és Oktatási Osztályának munkatársaival és fogadta őt Pjotr Gyemicsev, az SZKP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Központi Bizottság titkára.-4- BELGRAD: Dr. Radivoje Uvalics jugoszláv külügyminisz­ter-helyettes Belgrádbán bejelen­tette: 58 országot. — az el nem kötelezettek 1964-es kairói érte­kezlete minden résztvevőjét — meghívták az el nem kötelezett országok július 8-án megnyitó belgrádi konzultatív tanácskozá­sára, A meghívottak közül eddig 39-en adtak „igenlő” választ. ♦ NEW YORK: Az északi országok — Svédország, Dá­nia, Norvégia, Izland és Finn­ország — állandó ENSZ-kép- viselői pénteken felkeresték U Thant EN SZ-főtitkárt. Fél­órás megbeszélésükön általá­nos eszmecserét folytattak idő­szerű kérdésekről a nyári szü­net megkezdése előtt. •4 MADRAS: Az indiai Mad­ras állam madurai kerületében egy autóbusz az országútról egy 30 méteres szakadékba zuhant. Az 50 utas közül 14- en meghaltak. 4- CHATEAULIN: Chateaulln Breton város környékén a vihar következtében megszakadt a tele­fonösszeköttetés és ez egy für- dőző életébe került. A fiatal férfi úszni kezdett a tengerben, de néhány tempó után rosszul lett és barátai nem tudták magához téríteni. Telefonon nem tudtak orvost hívni és mire kocsin ren­delőintézetbe szállították, meghalt. 4- KABUL: Az afgán köz­oktatásügyi minisztérium köz­lése szerint a diákok soroza­tos tüntetései miatt bezárták Kabulban az összes elemi- és középiskolákat. ♦ STRASBOURG: A Stras- bourgi Közlekedési Vállalat dolgozói meghatározatlan idő­re sztrájkba léptek béremelé­si és munkaidőcsökkentési kö­veteléseik alátámasztására. A sztrájk következtében leállt a vállalat több ínint 200 autó­busza. + RÖMA: Velencében, a lagú­nák városában a turistáknak pén­tek délután le kellett mondaniok a nevezetességek egyikéről, mert péntekén déltől szombat reggel 5 óráig sztrájkoltak a gondolá­sok, A személy- és tehercsóna- kok vezetői abbahagyták a mun­kát. hogy így figyelmeztessék a városi hatóságokat követeléseikre. A gondolások azt követelik, hogy adjanak ki több engedélyt a csó­nakforgalomra és a velencei csa­tornákról száműzzék a motoros járműveket. ♦ BRÜSSZEL: A belga ten­gerparton, Ostduinkerke vá­rosban felrobbant egy. a má­sodik világháborúból ottma­radt 250 kilogrammos bomba, I amikor egy héttagú tűzszerész j csoport hatástalanítani akarta. j A brigád tagjai valamennyien Hetüket vesztették. 4- MANILA: A fülöp-szigeti Subic Bay-ben folytatódik a SEATO haditengerészeti ma­nővereken történt katasztrófa kivizsgálása. A gyakorlato­kat — mini ismeretes __ le­f újták. Miután a Melbourne ausztrál hadihajó kettészelte a Frank E. Evans amerikai rombolót. Az Evans matrózai közül 74-en szörnyet haltak. ♦ RIO DE JANEIRO: Egy Rio de Janeiró-i törvényszék összesen 202 év börtönre ítélte Magalhaes da Costa rendőri gépkocsivezetőt és hat vád­lott-társát, mert 8 koldust megöltek. A vádirat szerint a gépkocsivezető 1960-ban a koldusokat autón a Rio de Ja­neiro melletti folyókhoz vitte és ott a vízbe dobták őket. 4- RÖMA: Az olasz sajtó már több ízben nagy nyugtalansággal számolt be arról, hogy a náci bűnösök tízezrei járkálnak sza­badon Nyugat-Németországban. Legutóbb az Espresso című folyó­irat ezzel a témával foglalkozva közölte, hogy a „harmadik biro­dalom” idején elkövetett gyilkos­ságokban résztvett mintegy 80 000 hitlerista közül csupán 13 000 el­len folytattak le bírósági eljárást és ezek döntő többségét is azon­nal felmentették. Börtönbüntetés­re mindössze 76 nácit Ítéltek. ■f HAMBURG: Hamburgban pénteken lerakták az alapkö­vét egy hétemeletes irodaház­nak, amelyet a most követke­ző öt nap alatt szándékoznak felépíteni. Az építkezés során a tervek szerint hatvan sze­mély minden tíz percben ösz- szeszerel egy falat, vagy egy födémet. A zajszigeteléssel el­látott építődaruk használata ellenére fellépő állandó zaj miatt az építtetők tréfás szö­vegű röpcédulákon kérnek megértést a környék lakóitól. 4- L ALINEA: A spanyol kor­mány pénteken kifizette annak a kártérítésnek első összegét, ame­lyet a Gibraltártól elzárt és így munkahelyüket elvesztett dolgo­zóknak beígért. A mintegy 4800 munkás között több mint 14 mil­lió pezetát osztottak szét. Kádár János elvtárs sajtóértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) tokkal jelentkezik, ideértve a fennálló határok, a Német Demokratikus Köztársaság el­ismerését. — Ebben az esetben éssze­rűnek tűnik — és szerintem belátható időn belül sor ke­rülhet rá —, hogy tárgyalások kezdődjenek a Magyar Nép- köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság között a diplomáciai kapcsolatok felvé­telének kérdésében. Érdeklődött a Süddeutsche Zeitung tudósítója arról is, hogy elképzelhetőek-e a dip­lomáciai kapcsolatok felvétele előtt egyéb lépések, amelyek javítanák a Magyar Népköz- társaság és az NSZK kapcso­latait. Kádái- János így válaszolt: — Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság között a közelmúltban is sor került és a jövőben is sor kerülhet bizonyos kisebb lépésekre a kapcsolatok megjavításában. Ezután az UPI tudósító­ja megkérdezte, mi a hely­zet akkor, ha a szocialista országok egymástól elté­rően ítélik meg nemzeti és nemzetközi érdekeiket? Kádár János válasza: — Felszólalásomból kitűnhetett, hogy felfogásunk szerint szo­cialista ország részéről a nem­zeti és a nemzetközi érdekek csak jól összeegyeztetve és együtt érvényesíthetők. A dol­gok normális menetébe e kér­dések rendszerint így is je­lentkeznek. Következésképpen nem szükséges a nemzetközi és a nemzeti érdekek egymás fölé vagy alárendelése. A CTK tudósítója azt kérdezte, miként véleke­dik dr. Gustav Húsoknak, a CSKP Központi Bizott­sága első titkárának, a tanácskozáson elhangzott felszólalásáról? Az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára hang­súlyozta, hogy a magyar de­legáció figyelmesen és öröm­mel hallgatta a felszólalást. — Abban — mondotta Ká­dár János — az általános nemzetközi kérdéseket illető­en, ugyanaz az elvi álláspont jutott kifejezésre, mint ame­lyet a Magyar Szocialista Munkáspárt is képvisel. A csehszlovákiai helyzet meg­ítélését delegációnk szintén megértéssel és egyetértéssel fogadta. Küldöttségünk az egész felszólalással egyetértett, mindaz, amit Husak elvtárs elmondott, meggyőző volt, ne­künk tetszett. Husak elvtárs felszólalásá­nak meghallgatása után sze­retném megismételni a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép őszinte jókívánságait. Bízunk a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságában és sok sikert kívánunk. A Morning Star (Nagy- Britannia Kommunista Pártjának lapja, a szerk.) tudósítójának kérdése ar­ra vonatkozott: mi a rna- gyarázata annak, hogy az értekezleten résztvevő pár­tok véleménye eltér a Ki nai Kommunista Párt po­litikájának értékelésében és az e politikára adandó egységes választ illetően is az értekezlet idején le­zajlott határincidens vajon változtatott-e néhány párt ezzel kapcsolatos állás­pontján? Kádár János azzal kezdte I válaszát, hogy a moszkvai ta- i nácskozásra minden küldött- ! ség a Központi Bizottsága ál- j tál meghatározott instrukciók­kal és állásfoglalással érke- I zett. Ugyanakkor azzal a szán­dékkal és óhajjal is, hogy meghallgatja a többiek állás­pontját, érveit — éppen abból a célból, hogy a megértés köl­csönösen erősödjék és az ál­láspontok közeledhessenek. — Szeretném kiemelni — s e tekintetben véleményem szerint előrehaladásról beszél­hetünk —, hogy a tanácsko­zásunkon képviselt mind a 75 párt azonos következtetésre jutott: azokban az ideológiai, politikai kérdésekben, melyek­ben nézetkülönbségek marad­tak fenn, a tanácskozást köve­tő időszakban, alkalmas idő­pontban és megfelelő formá­ban folytatni kell a kérdések komoly elemzését és a véle­mények. álláspontok közelíté­sét. Mély meggyőződésem: az itt képviselt pártok valameny- nyien megegyeznek abban a közös óhajban, hogy saját pártjuk, saját országuk politi­kájában nem kívánják a pekin­gi gyakorlatot megvalósítani. — Más kérdés, hogy a mos­tani tanácskozáson ez az ál­láspont nem egyféleképpen ju­tott kifejezésre. Ennek az a magyarázata, hogy a világ más részein különbözőek a vi­szonyok, eltérő az egyes pár­tok helyzete s ez taktikailag különböző fellépésekhez vezet A Komszomolszkaja Pravda tudósítója az im­perialisták fokozódó akna­munkájára, az ifjúság kö­rében kifejtett romboló te­vékenységére vonatkozólag tett fel kérdést. Kádár János válaszában hangsúlyozta, hogy a szocia­lista országok elleni aknamun­ka szinte minden területre — így a propaganda és a sajtó területére is — kiterjed és bi­zonyos, hogy a hírszerzők vo­nalán is folyik. Az imperialis­ták nem utolsósorban arra tö­rekszenek, hogy megrendítsék ifjúságunknak a szocialista eszmébe vetett hitét. Volta­képp érthető is ez a törekvés, a kapitalizmus gazdái és pró­fétái ugyanis úgy gondolkod­nak: ha saját országukban nem tudnak perspektívát nyújtani ifjúságuknak, ha sa­ját ifjúságukból hiányzik a hit és a bizakodás — hiányoz­zék a szocialista országok if­júságából is. — Persze a fiatalok szeret­nek táncolni, szeretik a gyors ritmust. A nyugati rádióállo­mások ezt nagyszerűen ki­használják: adnak néhány perc tánczenét, a. fiatalok hallgatják, s a táncszámok közé „becsúsztatnak” egy-két ideológiai, diverziós tézist is... — A Magyar Szocialista Munkáspárt természetesen mindenekelőtt ideológiai és politikai eszközökkel harcol az imperialista aknamunka ellen. Nagyon egyszerű és jó eszközünk, fegyverünk van er­re: a szocializmus legyőzhetet­len igazságának hirdetése és a szocialista gyakorlat szünte­len javítása. Az Observer munkatár­sa az olasz delegáció ve­zetőjének állásfoglalásá­val összefüggésben az iránt érdeklődött, egyet- ért-e Kádár János azzal, hogy a tanácskozáson résztvevő delegációk min­den vonatkozásban, tehát a nézeteltéréseket tekint­ve is teljes és hű tájékoz- tátást adjanak a közvéle­ménynek. — Teljes mértékben egyet­értek — hangzott a válasz. — Mi e szerint számolunk be otthon mind a párttagságnak, mind egyébként, mert érde­künk fűződik ahhoz, hogy a kérdéseket jól értő emberek támogassanak bennünket har­cunkban. Egyébként ez tör­ténik itt is: a Pravda ellen- véleményeket is közöl. A Trybuna Ludu mun­katársa arra kért választ, hogy a világ milyen je­lenségeit értékelte új mó­don a tanácskozás. — Véleményem szerint —- hangzott a válasz — a ta­nácskozás vitájában a test­vérpártok összessége nem a korszak egyik vagy másik kérdését értékelte új módon, hanem korunk, és a nemzet­közi helyzet egész aspektusát, mint ahogy az szükségszerű is, hiszen az előző, hasonló tanácskozás kilenc esztendő­vel ezelőtt volt A japán hírügynökség tudósítója arról kérdezte Kádár János véleményét, hogy egyes nagy ázsiai pártok — például Japán, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság és a VDK pártja — távol ma­radtak a moszkvai ta­nácskozásról. A válasz így hangzott: — Először is: őszintén sajnálom, hogy a három megnevezett ázsiai párt nem vehet részt ezen a tanácskozáson. Ezt azért is sajnálom, mert ez a három párt Ázsia népeinek progresszív törekvéseit, igaz­ságos céljait fejezi ki és azo­kért harcol. Véleményem sze­rint ezek a pártok más okból és indokkal határoztak úgy, Kádár elvfárs írók körében Moszkva: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elad titkára pénteken a délutáni órákban ellátogatott' á S/.oviet Írószövetség moszk­vai szervezetének szekllá- zába. A találkozón jelen vol* Viktor Grisin, az SZKP Politikai Bizottságának pót­tagja, a Moszkvai Pártbi­zottság első titkára, Sauro, az SZKP Központi Bizott­ságának osztályvezetője, valamint a moszkvai Iro­dalmi élet számos iámért személyiség®. Kádár Jánost Vaszlljev, a Moszkvai Írók Szervezete _ pártbizottságának titkára' üdvözölte. A baráti légkör­ben lezajlott találkozón a« MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára válaszolt a jelenlévő szovjet Írók ál­tal feltett kérdésekre. A látogatást a szovjet írók nevében Nyikolaj Tyi- honov köszönte meg. Amikor Fock Jenő minisz­terelnök a Huynh Tán Phathöz, a Dél-Vietnami Köztársaság kormányának elnökéhez küldött táviratá­ban bejelentette, hogy a Magyar Népköztársaság ne­vébe elismeri a DVK kormányát, ez nemcsak ál­lamjogi aktus volt, hanem ezzel az egész magyar nép véleményét és érzelmét fe­jezte ki. Fenntartás nélkül el­mondhatjuk, hogy a vietna­mi nép szabadságharcának minden fázisában a legtel­jesebb mértékben a hősie­sen küzdő vietnamiak olda­lán álltunk és állunk a jö­vőben is. Velük együtt örültünk, amikor kiűzték hazájuk földjéről a francia gyarmattartókat, szolidari­tásunknak és féltésünknek adtunk hangot, amikor ez a bátor nép kénytelen volt fegyvert ragadni az ameri­kai intervenció ellen, fáj­laltuk azokat a szenvedé­seket, amelyeket az Egye­sült Államok barbár táma­dásai északon és délen okoztak, büszkék voltunk Elismerés magasabb szinten és vagyunk mindenkor, amikor a szabadságharco­soknak a betolakodók fe­letti győzelmeiről érkeznek hírek. Bizonyosak vagyunk benne, hogy semmiféle im­perialista cselszövés nem veheti el a vietnami nép diadalmas jövőjébe vetett hitét, és az intervenciósok­nak előbb-utóbb távozniok kell e szabadságszerető nép földjéről. Ami most történt — a Dél-Vietnami Köztársaság kikiáltása, nemzeti egység­kormányának létrehozása, továbbá annak diplomáciai elismerése néhány nap alatt egy egész sor országban, köztük hazánkban is — tu­lajdonképpen egy fejlődési folyamat szükségszerű be­tetőzése volt. Hazánkban .1965 decembere óta állandó jelleggel akkreditált képvi­selete van a dél-vietnami szabadságharcosoknak, s bár ez a képviselet formájában különbözött a diplomácia sablonjaitól, a valóságban mégis egy nép teljes jogú meghatalmazottjainak ma­gyarországi jelenlétével volt azonos. Most tulajdonkép­pen az történt, hogy maga­sabb szinten realizálódott egy régi kapcsolat. Mégsem mondható, hogy ezzel csupán valami for­mai lépés történt. Nagyon is a lényeghez tartozik, hogy Dél-Vietnamban az ország nagyobbik részét el­lenőrző, a lakosság többsé­gének támogatását élvező szabadságharcos erők koalí­ciója államjogi erővel ki­mondta: a saigoni rezsim ónmagán kívül senkit sem képvisel. A dél-vietnami dolgozók hatalmának leté­teményese a most megala­kult kormány. Ebből a tényből fakad a magyar— dél-vietnami diplomáciai kapcsolatok megteremtésé­nek jelentősége is. Hasonló­képpen történik ez minde­nütt, ahol a dél-vietnami szabadságharcosok eddig képviselettel rendelkeznek. Így például a párizsi tár­gyalásokon Nguyen Binh asszony most már mint a Dél-Vietnami Köztársaság külügyminisztere vesz részt. A magyar nép a szolida­ritás és rokonszenv követ­kezetes kifejezésén felül erőihez mérten jelentős anyagi támogatásban is ré­szesítette a szabadságáért küzdő dél-vietnami népet. Most örömmel állapíthatjuk meg, hogy a mi hozzájáru­lásunk is ott van abban a hatalmas sikerben, amelyet köztársaságuk kialakításával és kormányuk megalakulá­sával a dél-vietnami dolgo­zók elértek. Szívből kíván­juk, hogy további diadalo­kat érjenek el az interven­ciósok és kiszolgálóik elleni küzdelemben. hogy nem vesznek részt a ta­nácskozáson, mint a Kínai Kommunista Párt. De úgy gondolom, elhatározásukban valamilyen szerepe annak is van, hogy jelenleg Peking ár» nyéka vetődik rájuk. — Ami Pekinget Illeti: le­het, hogy vannak itt olya­nok, akik hallották már az én életutamról, de bizonyára so­kan ismerik a magyar nép tövises útját és harcát az elő­rehaladásban. Kijelentem, hogy szívem mélyéből égyütt- érzek minden becsületes kínai dolgozóval és őszinte sajná­latot és részvétet érzek irán­tuk. Én magam — a jelenlegi politikai vonalvezetés mel­lett — még rehabilitált sem szeretnék lenni Pekingben. — Többször jártam Kínában. — Tisztelem a kínai népet. Nagy­ra becsülöm szorgalmát és jóra törekvését. Ez a nép megérdemelné és el is fogja nyerni a jobb sorsot. A japán hírügynökség munkatársa tette fel a kö­vetkező kérdést is: mi a véleménye á Japán Kom­munista Pártnak a nem­zetközi kommunista moz­galomban betöltött szere­péről? Kádár János a következőket válaszolta: — A Japán Kom­munista Párt jelenlegi poli­tikai állásfoglalásai közül — amennyire én azokat isme­rem — egyesekkel egyetér­tünk, másokkal nem Értékel­ni lehet viszont — és én ér­tékelem is — a Japán Kom­munista Párt szándékát és tö­rekvését a helyes álláspont kialakítására. A sajtókonferencia utol­só kérdése, amelyet az Observer tudósítója tett fel, a következőképpen hangzott: véleménye szer rint létrehoznak-e ezen a tanácskozáson valami olyan szervet, amely a jövőben fenntartja a kap­csolatokat az összes kom­munista pártokkal? — A kommunista világmoz­galomnak, a marxista-leni­nista mozgalomnak — vála­szolta Kádár János —, több mint száz esztendős története során egyes időszakokba» volt, más időszakokban nern volt központja. A mostani pe­riódusban — itt a tanácsko­záson is az a vélemény — nem volna helyes valamiféle köz­pont létrehozására töreked­ni. Hogy a távoli jövő mit hoz és akkor hogyan lesz, azt nem tudom, nem próféltálha- tok. Kádár János befejezésül a következőket mondotta: — Engedjék meg, hogy mégegy- szer megköszönjem figyelmü­ket és korrektségüket, és ki­fejezzem azt a reményemet, hogy olyan egyetemleges kérdések szempontjából, mint a béke, valamennyien fele­lősen kezelik majd az itt el­hangzottakat, mert hiszen a béke minden népnek és min­den tisztességes embernek ér­deke. Ezt a felelősséget kér­jük Önöktől. A sajtóértekezlet osztatlan tetszést keltett a sokszínű hallgatóság körében, amiről a hosszantartó elismerő taps te 1 tanúskodott. i *<

Next

/
Thumbnails
Contents