Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-10 / 105. szám
6 ta 1969. május 10. Sz az éve Kerek száz esztendeje, hogy Pest-Buda után Pécsett is megalakult a nyomdászegylet, mely országosan egyik első bizonysága volt annak a felismerésnek, hogy a munkásság csak összefogva, egymást védve és segítve változtathatja meg sorsát A hatvanas évek vége, a hetvenes évek eleje az ipari konjunktúra korszaka volt Magyar- országon: a kiegyezést követően gyors ütemben megindul az üzemek építése, illetve bővítése, s ez a kedvező helyzet nem hagyja változatlanul az ekkor már közel 300 éves múltra visszatekintő magyar nyomdászatot sem. Szinte minden városban, illetve nagyobb községben új üzemet nyitnak, s pár év leforgása alatt megsokszorozódik a foglalkoztatottak száma. Pécsett három nyomda üzemel ebben az időben, s a nyomdai munkások közel ötvenen vannak. Ez a szóm mai szemmel nézve kétségtelenül kicsi, akkoriban azonban jelentős erőt képviselt, hisz az ipari üzemek túlnyomó többsége még mindig manufaktúra jellegű volt. A szétszórtan élő és dolgozó, egymás gondjairól és terveiről alig-alig értesülő munkások a lehető legteljesebb mértékben ki voltak szolgáltatva munkaadóiknak, ezért is volt rendkívüli jelentőségű, amikor az 1862-ben létrehozott pest-budai könyvnyomdászegylet után 1869-ben megalakul az első magyar mozgalmi lap is: a nyomdai munkások tájékoztatója és szervezője a Typographia. A harc, magától értetődően, kizárólag gazdasági célkitűzésekért - munkaidő-csökkentés, béremelés —, indul, s bár ekkor még szó sincs a különböző iparágak szervezett összefogásáról, az egylet léte és munkája az egyetemes munkásérdekeket is szolgálja, hisz ha nem is segít, példát mutat, hasonló jellegű egyesülésre ösztönöz. Száz évvel ezelőtt, 1869 tava- Izán a magyar munkásmozgalom később oly hatalmasra növekvő fája hajtotta első rügyeit, s éppen ezért több a mai centenárium egy szűk szakmai csoport „magánjellegű” ünnepénél. A pest-budai, majd később a pécsi, kassai, temesvári és nagyváradi nyomdászok önsegélyző egyleteinek zászlóbontása jeladás volt a munkásosztály egésze számára, s azok a módszerek, melyeket a mindennapi harc folyamán kipróbáltak és alkalmaztak, a későbbiekben mind a szakszervezeti, mind a pártmunkában széleskörűvé váltak. A pécsi nyomdászegylet Baranya munkásmozgalmának első harci egysége volt, s ezért a mai születésnapi ünnep jelentősége messze túlnő a Pécsi Szikra Nyomda vállalati határain. Tíz év alatt hal-millió forintért vásároltak automata gyorssajtókat Áz első tízezer fordulatos ívnyomó rotációsgép Szerelés alatt a nyomda legújabb nagy teljesítményű gépe Áz ő érdeműk a tízujjas szedés! mód elterjedése Szétrobbantak az évtizedes határok Volt idő, amikor mindennap új rekordot állított fel. Az öregek azt mondták, az ötezer betűs óránkénti teljesítmény a normális, a hatezer kiváló, a hétezer őrültség. Nyolcezret képtelenség hosszabb időn keresztül szedni. Ö nyolcezret is szedett, meg tízet is - hónapokon, éveken át- Nem rekordhajhászós volt ez, nem is pénzimádat, egyszerűen csak ment meg aztán tudni is szeretné az ember, mi rejlik benne.- Es az egészség?- Az, sajnos, előbb-utóbb mindenhogyan elkopik ... Bank József, az egyik legnevesebb magyar gépszedő. Harminckét év óta dolgozik Pécsett itt is volt tanuló, az egykori Dunántúl nyomdában. Bank József, Harcos Károly, Kovács László — ezeket a neveket tíz-tizenöt évvel ezelőtt mindenki ismerte a szakmában. Az ő érdemük volt a tízujjas szedési mód elterjesztése, mely egyszerűen szétrobbantotta a több évtizedes teljesítményhatárokat. A szakmai tudás és a gépismeret mellé általuk a tökéletes ritmusérzék is felzárkózott az alapvető gépszedői követelmények közé, egyszeriben központi kérdéssé téve az idegállapotot és az életmódot. Bank József gépszedő munka közben KÉT NEMZEDÉK Apa és fia - Ropoli László és Ropoli Zoltán - a laprészleg dolgozói. Az ő asztalukon nyerik el végleges formájukat az újságoldalak. Mindkettőjüknek jelentős szerepe volt abban hogy a Dunántúli Napló 1968-ban harmadik helyezést ért el a „Legszebb megyei napilap” címért indított versenyben A századforduló komótosan szivarozó, munka közben is sört hörpölgető nyomdásza fokozatosan a múlté lett, átadva a helyét az állandóan tanuló, mindig új módszereket kereső, a műszakra tudatosan készülő XX századi szakmunkásnak. — A munkához nyugalom kell — ezt legszívesebben felírnám minden műhely és munkaterem falára, nyugalom és jól karbantartott gép, illetve szerszám. Két és fél évtized óta minden reggel negyed órával műszakkezdés előtt érkezik, s bármilyen sürgős is legyen a munka, csengetés előtt negyed órával leáll, hogy legyen idő letakarítani a masinát. Mindennek rendje- módja van. A délutánok se telhetnek el céltalanul: höl a kertben, hol a műhelyben dolgozik. — Régebben sokat olvastam, most azonban már fáraszt... Mereven, kissé behorpadt mellel ül, csak az ujjal táncolnak. Huszonöt év alatt letisztulnak a mozdulatok. A több mint tízezer alkatrészből álló gép legkisebb zöreje is mond valamit a számára, ha akadály van, legtöbbször még fel se áll, mór tudja, mit kell csinálnia. Apró kis megfigyelések, rutin- fogások. Például: nem szavakat, — mondatrészeket, vagy ha lehet, egész mondatokat kell elolvasni és megjegyezni. Aztán: nem a szavak kezdetét, hanem végződését kell különös gonddal „lefényképezni”, mert az ember hajlamos a ragok megváltoztatására. Persze vannak más jellegű megfigyelések is. Ilyen az is, hogy valamennyi idegen nyelv közül az angol a „legszedhe- tőbb". Az oka: sok a rövid szó. A német nehéz, a latin kellemes. Persze menet közben azon nem szabad tűnődni, mit jelenthet egy-egy mondat... Negyvenhét éves. Állandóan tervez, számol. Talán csak a szemei mutatják öregebbnek, mint amennyi valójában: a szemüveg húzza, fárasztja. Ilyenkor néhány percre lekapcsolja a motort, s átmegy a kéziszedőbe megnézni, mit csinál a kislánya, akivel szinte mindennap akad valami kis szakmai jellegű megbeszélni valója??, Kétszáz személyes öltöző Régi panasz volt: zsúfoltak, piszkosak az öltözők. A könyvkötészet egy részének kitelepítése most lehetővé tette egy korszerű, 200 személyes férfiöltöző kialakítását A női öltözők „kapacitását" is megemelik: a nyár végétől 120 szekrény áll a dolgozó asszonyok rendelkezésére. A szociális viszonyok megjavítására tett erőfeszítések erdeményeképpen még az idén üzemi bolttá alakul a vállalati büfé, s korszerű, nagy várószobát kap az üzemi orvosi rendelő is. A büszke és kétségtelenül csodálatra méltó Heidelberg „uralma” alig egy évig tartott: az óránként 4000 nyomatot produkáló nyugatnémet gyorssajtó tavaly érkezett, s máris itt van a csehszlovákok ívnyomó rotációsa, mely 10 ezer ívet „eszik" meg óránként. A 3 tonnás monstrum rövidesen végleges helyére kerül, s ezzel tulajdonképpen közvetlenül a befejezés stádiumába érkezik az a tízéves program, melynek a nyomógéppark teljes korszerűsítése volt a célja. SZÁZÉVES GÉPEK 1959-ben két, viszonylag modernnek számító, önberakó gyorssajtót leszámítva valameny- nyi gép kézi papíradagolással üzemelt. A teljesítményekre jellemző, hogy két berakónő — ha minden jól ment —, óránként legfeljebb 1000 nyomat elkészítésére volt képes. A gépek között voltak közel 100 évesek is, tekintélyes „veteránok", köztük a jó öreg Wörner, melyen egyebek mellett papírpénzek is készültek a szerb megszállás alatt. A 200 négyzetméter alapterületű gépterem ekkor még rendkívül tágas volt, pedig a nagygépek mellett ott sorakoztak az apró, kereskedelmi nyomtatványok — meghívók, névjegyek, értesítők —, készítésére szolgáló tégelysajtók is, köztük a fáradhatatlanul csilingelő, lábpedálos „amerikaiak", melyek már 1900-ban is kiszolgált masinának számítottak. Az új korszak kezdetét egy automata Polygraph jelentette. Ez a gép sűrítettlevegős önadagolóval működik, sebessége 2500—3000 nyomást is lehetővé tesz, s ami talán a legfontosabb: a selyem finomságú kínai papírokkal is selejtmentesen dolgozik. FIATALOK „HATALOMÁTVÉTELE” Az automaták megjelenése egyidőben történt a fiatalok színrelépésével. Az ötvenes években a nyomdász-szakma szinte teljesen elvesztette vonzását — hosszú éveken át legfeljebb ha egy-két tanulót tudtak szerződtetni -, 1958-1960 között azonban, mintha felhúzták volna a zsilipeket: fiúk és lányok tucatja — túlnyomó többségük érettségizett —, kérte felvételét, így aztán az új technika megszerettetése szinte a legkisebb erőfeszítést sem igényelte. A munka- nélküliségről, kenyérféltésről mit sem tudó fiatalok természetesnek találták, hogy a gépek emberek tucatjai helyett dolgoznak, számukra magától értetődő volt a „száguldás”, s a korábbi nemzedékektől eltérően nem a nagyteljesítményű gépekkel, hanem éppen az öreges „komótosságok- kal” szemben éreztek ellenszenvet Az automata gyorssajtók - melyeket mintegy 6 millió forint értékben szereztek be -, megháromszorozták a gépterem kapacitását, s ezzel egyidőben átformálták az üzem profilját is. A jellegtelen kereskedelmi nyomtatványokat felváltották a könyvek, színes kiadványok, melyek már precíz gépeket igényelnek. A korábban oly tágas munkaterem máról holnapra szűk lett: tíz magyar könyvkiadó és tucatnyi intézet, illetve vállalat könyveit kell évről évre elkészíteni. A kisgépek számára új terem épült — ez önmagában 180 négyzet- méter s további 150 négyzet- méterrel bővítették a „könyvgyárat" is. TÜRELEM, SZERETET, SZAKTUDÁS A termelékenység ugrásszerű emelkedése, a száguldó gépek tömeges alkalmazása gyors sikert hozott: Pécs újra országos nyomdai központ lett. Az igények azonban nemcsak mennyiségileg, de minőségileg is nőttek, s ekkor néhány évig úgy tűnt: kár volt „szanálni" az öreg masinákat, a korszerű technika és a magasszintű minőségi termelés ugyanis kizárják egymást. Viták és kudarcok között tanulták meg az automata-kor gépmesterei, amit az öregek nagyon jól tudtak és mindig szem előtt is tartottak: a türelem, a szeretet és a szaktudás a legkorszerűbb gépek mellett is nélkülözhetetlen. Erősödő törzsgárda 110 ezer forintot fizetnek U ma a jubileumi ünnepségek alkalmából azoknak a dolgozóknak, akik 40, illetve 25 év óta dolgoznak a szakmában. A 420 főt foglalkoztató üzemben — tíz évvel ezelőtt még csak kétszáz- valahányan voltak -, tizenheten vannak olyanok, akik négy évtizedes szakmai múlttal dicsekedhetnek, s ötvenhat azoknak a száma, akik idén ünnepük munkába állásuk negyedszázados jubileumát. A törzsgárda erősségére jellemző, hogy fentieken kívül 107 dolgozó van tíz, illetve tíz évnél hosszabb idő óta a vállalatnál. 18 nap nyereség Az új gazdasági mechanizmus első éve jól mutatkozott be a nyomdászoknak: hosszú idő után idén tavasszal fizettek először jelentősebb összegű nyereséget A 39,5 millió forintos termelési terv nagyarányú túlteljesítése 450 ezer forint kiosztható nyereséget eredményezett, mely egy dolgozóra vetítve 18 napi munkabérnek felel meg. A kapa mindenki előtt nyitva áll, de észrevétlenül senki se léphet be. A boltíves kapubejáró alatt színevesztett rézcsengő lapul: elég bekukucskálni, máris megcsörren. Először egy lompos, fekete kutya szalad elő, aztán Feri bácsi is kinéz. Olajos zubbonyban van, kék köténnyel a nyakában. Egy öreg, reszkető kezű bosnyák paraszt — kétszáz méterre a város szivétől. Ady Endre utca 37. A magas homlokú, napszítta ház mögött hatalmas udvar, aztán meg messzire nyúló kert, virágba borult fákkal. Az előszoba hűs, a konyha majdhogynem hideg. A székeken ülőpárna, az asztalon nyitva felejtett újság.- Szóval eljött megnézni az öreg Kaszapovicsot...- El.- Hát akkor most valami szépet mutatok... A szobaajtó vasalása öregesen nyikkan, aztán a padló is megszólal. Sokáig tart, míg elérkezik a szekrényhez.- A régi öregek aztán tudtak szépen írni... — mondja bent- *6L A legidősebb- Hát igen ..; Nem vár válaszra, nincs szüksége az egyetértő bizonygatás- ra. Sokszor megvizsgálta a szekrényben őrzött okmányokat, de hibát nem talált egyiken se. A betűk nagysága, dőlése, a vékony és vastagabb részek aránya tökéletes - pedig hát lúd- tollal írták.- Ez 1794-ből való. Ez meg 1837-es... Elégedetten figyel, egyetlen mozdulatot, egyetlen elismerő szemvillanást se akar elszalasztani.- Az őseimé volt, akkor kapták, amikor kiment a török. A bosnyákság rabszolga volt a török alatt, de hogy kiverték őket, mindenki felszabadult. Erről szólnak a papírok. Előre dőlve ül, szép, finom metszésű feje reszkető ujjaira támaszkodik. Nyolcvannégy éves. A legidősebb pécsi nyomdász. Egy bosnyák ács fia, aki a magyaron kívül más nyelven egyetlen szót se tud, s aki hat elemivel a háta mögött 1919-ben minden előzmény nélkül felhívásokat, cikkeket ír... Percekig elmereng, de aztán hirtelen beszédes lesz.- 1903-ban, amikor inas lettem, ez a környék még tele volt nádfedeles házakkal. A város már szégyellte, azt akarta, bontsák le, a nép azonban szegény volt, meg sajnálta is a pénzt. A vezetőség azonban nem nyugodott: megfizettek egy tűzoltót, aki szép sorjában felgyújtotta a házakat... Nevet a szeme: ha az urak rafináltak voltak, hát a bosnyákság se volt alamuszi. — Amikor a Brunner hentes háza fogott lángot, már lesték a tűzoltót. Elkapták, s lett is egy szép ramazuri... Másfélszázados birtoklevelek, százéves adóívek, fiatalkori dokumentumok. A kemény könyv« A 1
