Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-10 / 105. szám
W65. möjus ttt, Dmvantoft« nouio Hit ígér a jóról Százezer újság óránként Még az idén elkészül a távlati fejlesztési terv Emelni kell a szakmunkásképzés színvonalát Beszélgetés Helles Rezső igazgatóval Világosabb tükör, kecsesebb formák pécsi nyomdász táblába sorakoztatott kincsek mindegyikéről órákat tudna beszélni. Persze legtöbbet a nyomdáról. — A Lyceumban lettem segéd, az volt akkor a legjobb. Reggel 7-től este 7-ig volt a munkaidő. Vasár- és ünnepnap délig. — Több nyomda volt? — Három, ha jól emlékszem. A Részvény, a Taizs, meg a Lyceum. De a Lyceum az igazán jó volt — Lap is volt? — A Pécsi Közlöny. — Szakszervezet? —.Hát hogyne! 1903-ban szabadultam, s 1904-ben már tag voltam. Ha valami baj volt, ösz- szejöttünk, elmondtuk egymásnak, s ha másképp nem ment hát megüzentük a főnöknek, hogy sztrájkolunk. 1905-ben nyolc hétig nem dolgoztunk ... A város kicsi volt, a hír gyorsan terjedt, elég volt egy-két nap, s minden illetékes tudta. ki buzdította sztrájkra az embereket — Alig volt olyan év, hogy ne lettem volna egy-két hónapig munka nélkül az utcán. Akkor ez így volt: ha baloldali voltál, a főnök dobott ki, ha meg kirekesztetted magad mindenből, a kollegák üldöztek el maguk közül ... A megsárgult papírok beborítják az asztalt: idézések, vádiratok, rendőrségi feljegyzések. — 1919-ben benne voltam a sztrájkbizottságban — a szerb megszállás ellen tüntettünk —; nálam, fent a hegyen a pincében volt a sztrájktanya, oda jöttek fel a gyárak küldöttei ... A pince, a hegy... Mindenkinek kell hogy valami szenvedélye, szerelme legyen, az övé ez volt: a fák, a fény, a tiszta levegő. — Két évvel ezelőtt még bicikliztem — mondja -, hirtelen elfelejtve mindent: sztrájktanyát, szerbeket, küldötteket. — Április 20-ón volt éppen két éve, hogy eladtam a biciklimet Amikor fiatalabb voltam, a gyümölcsfákkal dolgoztam sokat, aztán meg kirándulni jártam. Most meg itt van az udvar, a kert Megnézi a fáimat? A tisztára söpört udvar szinte izzik: az öreg bosnyák-sori ház vastag falai útját állják a légmozgásnak. Kora délután van, a diófák árnyéka lassan az előszoba felé kúszik.- Dohányzik? — kérdezi az öreg.- Nem.- Mert annál nincs bűnösebb dolog.- Pláne a nyomdász számára...- Mindegy, hogy nyomdász vagy nem nyomdász, mert ezt az ólom dolgot ne higyje el...- Sose érezte?- Sose. Ha az ember vacsora után leül egy félórácskát a tiszta levegőn, nem igaz, hogy valami baja lesz. Csak az a fontos, hogy legalább napi félórán keresztül ne gondoljon az égvilágon semmire . . . könyvekkel is a kísérletezést. Ha sikerül, két legyet ütünk egy csapásra: gyorsabbak és olcsóbbak leszünk. — A nyomdák munkájának leghatásosabb hírvivői az újságok, melyek tízezrekhez jutnak el minden reggel. Egy-egy rosz- szul sikerült kép, olvashatatlan cím a lehető legrosszabb reklám . .. — Egyszóval: mi lesz a rotációs géppel? — Az olvasók százai kérdezik. — Évek óta napirenden szerepel ez a kérdés, a mostani jó öreg MAN ugyanis rég megérett a nyugdíjazásra. 1922-ben készült, s bár akkor igazán nagy dolog volt az óránkénti 8000 nyomás, ma már tarthatatlanul kicsi ez a szám. Kinéztünk egy megfelelő típust — szintén a nürnbergi nyomdagépgyár terméke —, s felvettük a kapcsolatot az illetékes külkereskedelmi szervekkel. Ez a gép négy színnel képes dolgozni, s akár 100 ezer nyomatot is készíthet óránként Meggyőződésem, a legszebb magyar napilapot állíthatnánk elő a segítségével — — Csak? — Csak egyelőre még nem tisztázottak a pénzügyi, illetve devizabeszerzési körülmények. A MAN-gyár egyébként 20 hónap alatt leszállítaná az egész berendezést. — Pécs lassan már két évszázada nyomdai központ, Ez idő alatt sok nagyhírű munka készült a város üzemeiben és sok nagytekintélyű mester nőtt fel az itteni regálok között. De az utóbbi időben mintha megszakadt volna ez a sor... — Mit mondjak? A nyomdaipari szakmunkásképzés központja Budapest. Ott korszerű tanintézet van, mely állandóan fejlődik, gazdagodik. Nálúnk ötvagy hatéves múltja van a képzésnek, helyesebben: öt vagy hat éve, hogy tömegessé vált a szakmunkástanulók felvétele. A fiatal „segédek" ennek ellenére megfelelnek a pillanatnyi köMinikönyv A Pécsi Nyomdász Egylet centenáriuma alkalmából a Pécsi Szikra Nyomda szakszervezeti bizottsága reprezentatív kivitelű könyvecskét adott ki. A 800 példányban készült jubileumi megemlékezést Borsy Károly, a vállalat munkatársa, a pécsi nyomdászat történetének lelkes kutatója állította össze. A 90 oldalas könyv érdekessége: a különleges gonddal egalizált monoszedés, illetve a miniatűr méret A könyv mérete: 70x100 milliméter. | vetelményeknek, inkább a továbbképzéssel van baj. Ezen kellene segíteni. Aztán persze majd napirendre kell tűzni az oktatás egész rendszerének megreformálását, mert az új gépek majdhogynem technikusi szintet kívánnak. Nyomdaipari szak- középiskola kellene vagy valami ilyesmi. Ideiglenes megoldásként a nagy fővárosi nyomdákba járnak tapasztalatcserére fiataljaink, s már érződik is a hatás, Türelmetlenebbek. Szép dolgokat látnak, hát gyorsabban akarnak haladni... Másfél tonna könyv naponta 1967: a rekordok éve — ló estét nyár — százezerszer — Peches írók, Melles Rezső A vendégek, üzemlátogató diókcsoportok ámulnak — ki gondolta volna, hogy ilyen nagy ez az üzem?! —, az itt dolgozók azonban tudják: a mostani állapotok már nem tarthatók fenn soká. Amikor ez az épület készült, 13 nyomda volt a városban. Most egy van, ötször any- nyi terméket produkálva, mint annak idején a tizenhárom. A munkatermek zsúfoltak, s lassan az udvart is teljesen beépítik. Melles Rezső igazgató újra meg újra visszatér ehhez a témához: a jövő — a technikai színvonal is -, mindenekelőtt attól függ, sikerül-e megfelelő elhelyezést biztosítani — Az ideális az lenne, ha új, modern elrendezésű üzemet építhetnénk, ez azonban — sajnos —, csak meglehetősen távoli célkitűzés lehet, ezért közbülső megoldásokat kell keresnünk. Könyvkötészetünk egyik részlege például éppen a közelmúltban költözött ki az új erőmű melletti barakkvárosba — értékes területeket szabadítva fel... — A szakmai lapokban sok éven ót vita folyt, hogy a magasnyomásé vagy az offszeté-e a jövő? — Erre a kérdésre, azt hiszem, egyértelműen még senki se felelhet, orra azonban igen: hol melyik eljárás alkalmazása célszerűbb. Mi is napirendre tűztük ezt a kérdést, s meg is válaszoltuk. Eszerint Pécsett továbbra is a magasnyomású eljárás marad az uralkodó, de beszerzünk néhány kisebb off- szetnyomó gépet is. A két eljárás nagyszerűen kiegészítheti egymást, sőt kombináltan is alkalmazható. A könyvek, folyóiratok, napi- és hetilapok továbbra is a gyors magasnyomó eljárássol készülnek majd, míg a mind nagyobb tömegben igényelt színes reklámkiadványok egy részét áttesszük az offszet- gépekre. Gépbeszerzési terveinket éppen ezekben a napokban módosítottuk, az új gazdasági mechanizmus ugyanis valóságos propagandadömpinget váltott ki, s a kereslet szinte kizárólag a reklám- és csomagolószerek vonatkozásában emelkedik. Sokszínű leporellók, borcímkék, emblémák millióit nyomjuk már most is, pedig a vállalatok egy jelentős része még fel sem eszmélt ... — A nyomdai munkák gazdaságossága és átfutási ideje szempontjából a szedésnek van talán a legnagyobb jelentősége. E téren mi várható? — Pécsett a századforduló óta dolgoznak a világszerte ismert és megbecsült Linotype típusú sorszedőgépek. Ezek termelékenysége és gazdaságossága még ma is elfogadható, ennek ellenére néhány évvel ezelőtt beszereztünk egy Mono-rendszerű gépet is. Az igényesebb, illetve bonyolultabb — például matematikai vagy kémiai képletekkel tarkított —, könyvek többsége ezen készül. Az a tapasztalatunk, hogy amennyiben megfelelő munkát teszünk rá — verhetetlen. A hagyományos szedőgépektől való teljes elfordulásra tehát semmi szükség. A külföldi nyomdákban — s most legutóbb már a fővárosban is —, megjelentek a fényszedőgépek. Érdeklődünk utánuk, szeretnénk is szerezni egyet, de kizárólag azzal a céllal, hogy speciális — például merkantil vagy egészen igényes propaganda — munkákat végeztessünk rajta. E gépek magasnyomó és offszet nyomóformákat egyaránt produkálhatnak, a napilapok előállításában azonban még hosszú ideig szóba se jöhetnek. Az újságoknak egyre frissebbeknek kell lenniük, s ezt a ma ismert eljárások közül a legolcsóbban a jól bevált Lino- szedőgépek korszerűsített változatai biztosíthatják. Még egyszer mondom: nem a régihez akarunk ragaszkodni, hanem az ésszerűhöz. A fényszedőgéppel kapcsolatos kísérleteket két-há- rom éven belül mindenképpen megkezdjük. — Könyv, Az írók a megmondhatói, milyen rettenetesen hosz- szúak az átfutási idők... — Pedig kötészetünk nem rosz- szabb más nyomdák kötészeteinél. Az ívek összehordásán kívül valamennyi műveletet - hajtogatás, fűzés, préselés stb. — gépesítettük. A fejlesztés célja most a több művelet elvégzésére alkalmas gépek kialakítása, illetve a különböző részfeladatokat végző egységek „kombináttá" való összekapcsolása. Rövidesen megkezdjük a fűzés nélküli folyóiratokkal illetve Gépeken fűzik össze a könyviveket elátkozott könyvek- Volt egy regényünk, rengeteg baj volt vele már a szedéskor. A tördelés is nehezen ment: menet közben megváltoztatták a terveket. Egy ívet összedobtak, néhány oldalt elnyomtak a kefelevonat készítése közben — egyszóval alig vártuk, hogy megszabaduljunk tőle. S mit ad isten? Amikor elindult a konti- nerekkel a teherautó, berogyott a Bercsényi utca, s az egész rakomány kiborult a sárba. Úgy kellett ölben visszahordanunk ... Tény, ez egy peches könyv volt. De vannak mázlisták, sőt rekorderek is.- Fejes Endre Jó estét nyár, jó estét szerelem című kötete 100 ezer példányban jelent meg — s ezzel példányszámrekorder lett. Jókai Kőszívű embere csak második a mennyiségi versenyben . .. Persze a nyomdásznak is vannak kedvencei, „akiket” kényeztet.- Én például a Krúdy-soro- zatot „becézgettem". Kilenc kötetet csináltunk belőle ...- És mi volt a legfájóbb élmény?- Egy pesti íróról megtudtam, hogy dührohamot kapott, amikor meghallotta, hogy vidéki nyomda csinálja a könyvét. Ügy érezte, megsértették ... Pedig ez a vidéki nyomda az ország tíz legnagyobb könyvnyomdáinak egyike. 1967-ben például 83 művet nyomtunk ki egymillió 566 ezer példányban. Négyszázhét tonna papírt használtunk fel hozzá .. .- Erről jut eszembe: ön szerint milyen lesz a jövő könyve? Úgy értem, alakra, nagyságra ...- Hát erre csak azt tudom mondani: minden attól függ, hogy a jövő lakásainak nagysága mekkora lesz . .. Néhány példány a nyomda legújabb könyvterméséből Nagyüzem a könyvek utolsó állomásán, a kötészetben Itt minden olvasmány egyformán „nehéz”: egy-egy oldal súlya másfél-két kiló. Oszlopokba rakva sokezer ólomoldal az asztalokon, s mázsányi kézirat az asztal alatt kialakított „archívumban" — ez" Kárpáti Tibor birodalma. A szedőteremből hozzá vezet minden út. Verseskötet, kalandregény, növénytermesztési szakkönyv, bibliamagyarázat és marxista vitairat — szorosan egymás mellé rakva. A szedőgépek csillogó betűsorai itt változnak át könyvvé: a tördelő alakítja a jellegtelen hasábokat pontosan megtervezett oldalakká. — Amikor idekerültem, szinte minden könyv A/5-ös volt: egyforma méretű, s egyforma nyomású — mint a katonák ... — Ez mikor volt? — ötvenkettőben. — És most? — Mint egy divatbemutató. Tucatnyi forma, ezernyi részlet- megoldás. A könyvek alakja karcsúbb lett, a betűk díszesebbek, világosabbak. Azelőtt azt se tudtuk, mi az a sorregiszter, most meg tíz kötet közül nyolcat biztosan így kér a ,-kiadó. Sorregiszter. Az olvasó észre se veszi, pedig mennyi a munka vele: a lap páros, illetve páratlan oldalán a soroknak pontosan fedniük kell egymást. .. A neoncsövekkel megvilágított, pultszerű tördelőasztalon szinte a hazai és világirodalom minden képviselője „megfordult" az elmúlt másfél évtized alatt. S a tördelő mindegyikről őriz valami kis történetet, aprócska emléket. — Melyik volt a legszebb munka? — Quasimodo versei. Gyönyörű, szellős tükre volt, finom metszésű garamond betűkkel, színbenyomással, diósgyőri famentes papíron . . . — És a legcsúnyább? — Egy tizenkét kötetes árjegyzék. Csupa szám. — És a legizgalmasabb? — A római lány. Huszonvala- hány ív volt, de egy délután végeztünk vele: alig vártuk, hogy elkészüljön a levonat. Mindjárt ki is olvastuk . . . — A legidegesítőbb? — ötvenötben egy jogszabály- gyűjtemény. Kiszedték, betördeltük, felküldtük a kiadónak, az három nap múlva visszaküldte: átírva. Időközben megváltozott az egész. Újra kiszedtük, újra betördeltük, újra küldtük, újra visszajött. Négyszer vagy ötször kellett csinálni. Mondtuk is az egyik szerzőnek, most már elég legyen, de nem értette a viccet, azt mondta: a demokratikus jogalkotás lépést tart az élettel ... — A legfurcsább? — Az egy papi könyv volt, ha jól emlékszem „Rituálé” címmel. Minden oldal kétszínű volt: beszedett iniciálékkal, számokkal, aprócska keresztekkel. Komolyan mondom: órásmunka volt. Nagyítóval kellett nézni. De elégedettek voltak, azt mondták, ilyent eddig csak Németországban és Olaszországban csináltak. A tördelő kulcsember: érdemes jóban lenni vele. Aki szép könyvet akar magának, az az utazás fáradalmait és költségeit is vállalja. — Volt egy pesti költő, másnaponként telefonált... — És? — Amikor elkészült a könyv, azt se mondta: papucs. — De nem mindenki ilyen . .. — Nem. Hajdú Gyula például dedikált példányt küldött, s a Babies András is bejött megköszönni. Borsy Károly, a könyvrészleg műszaki vezetője, nemcsak a könyvek születéséről, de az „elő-” és „utójátékokról” is órákig tudna beszélni. Mert ilyenek is vannak. — Most nemrégiben történt: egy neves magyar író könyvalakban is kiadta a korábban folyóiratban közölt esszéit. Az anyag ki volt szedve, be volt tördelve, amikor bíráló cikket írt róla az egyik legtekintélyesebb újság. Azt hittük, vitatkozni fog vele, de nem. Inkább nyolcszáz sort átszedetett. . . A könyvek sorsa sokszor épp olyan kalandos, mint az embereké Jubileumi oldalainkat irta: Békés Sándor Foto: Erb János fe É 1 i
