Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

12 DunantHlt n amd 1969. májú* 4. Nehéz mérkőzés vár a Dézsára a Csepel elleni találkozén Csak azoknak volt meglepetés a hétközben, szerdán délután Komlón lejátszott megyei rangadó eredménye, akik nem látták a ta­lálkozót. A komlóiak valósággal ^kiütötték” a pécsi Ulafehéreket. A komlóiak sokkal frissebbek, lendületesebbek voltak, sokkal na­gyobb akarással, lelkesedéssel küzdöttek, mint a pécsiek és ami A leglényegesebb, lényegesen jobb teljesítményt nyújtottak, mint az emlékezetes Szombathelyi Haladás ellen lejátszott találkozón. Vasárnap a Pécsi Dózsa a Cse­pel csapatát látja vendégül a PVSK pályán. A csapat vezetői a héten azon fáradoztak, hogy ren­dezzék a Komlón szétzilált soro­kat. és lélektanilag is felkészítsék a játékosokat a Csepel elleni ta­lálkozóra. A Csepel nagy formában van, csütörtökön a Vasas ellen aratott 4:1 arányú győzelme imponáló volt. Amikor a mérkőzés esélyei­ről beszélünk, figyelembe kell venni azt, hogy a csepeliek Pé­csett is sok borsot törtek már a pécsiek orra alá. Az elmúlt év­ben l:0-ra nyertek a Dózsa ellen a vasutas pályán. A pécsiek re­ményeit híven fejezte ki a szak­osztály egyik vezetője: — A je­lenlegi körülményeket figyelembe véve döntetlen eredménnyel már elégedettek lennénk. A Dózsa csapatösszeállításában j lényeges változás nem várható. Jánosit még mindig Budapesten kezelik, a tavaszi idényben már aligha számíthatnak rá. A csepe­liek a Bp. Vasas ellen győztes csapatukkal lépnek pályára. Szombati sporteredmények Pécsi Bányász—Várpalota 1:0 (1:0) Pécsújhegy, 3000 néző, ve- j zette: Katona. Pécs: Bogyai — Kelemen, | Tallósi, Györkő, Palkovics I., Márton, Palkovics IX., Mérel, Bartal, Makiári, Bencsik. Ed­ző: Kontha Károly. Várpalota: Palotai — Süke, Fenyvesi, Csapó I., Orbán I., Janák, Csapó II., Bertalan, Dorogi. Lakics, Orbán II. (Bostai). Edző: Zsótér Ferenc. Az első perctől kezdve a pécsi csapat lépett fel táma­dólag, és az első félidő na­gyobb részében ott tanyázott a várpalotaiak 16-osa közelé­ben. Az első nagy helyzetet a 10. percben Bartal hagyta ki, amikor nem talált be az üres kapuba. Ezután a kemény és | igen szervezett várpalotai vé­delemnek sorra akadt tenni­valója. A 27. percben Palko­vics I. húzott kapura, remek átadását Makiári futtából, mintegy 8 méterről élesen ka­pura lőtte és a labda a felső lécről vágódott a kapus mö­gött a hálóba, 1:0. Bogyai azonban többízben is remekül hárított. A 47. perc­ben például Dorogi igen jó helyzetből lőtt labdáját men­tette bravúrosan szögletre. A mérkőzés végén újra előre lendültek a pécsiek és néhány gólhelyzetük adódott. A 82. percben például Palotai kiej­Mai sportműsor 'Labdarúgás: NB I. mérkőzések: Pécsi Dózsa—Csepel, PVSK pálya, 17.00. Diósgyőr—Komlói Bányász, Diósgyőr, 16.00 NB I. tartalék mérkőzések: Pécsi Dózsa—Csepel, PVSK-pálya, 15.15, Diósgyőr— Komlói Bányász, Diósgyőr, 14.15, NB II. mérkőzések: Fűzfő—Máza- Szászvári Bányász, Fűzfő, 16.00, MÁV DAC (Győr)—PVSK, Győr, 16.00, NB III. mérkőzések: Pécsi Porcelángyár—Bonyhád, Porcelán- gyári pálya. 10.00, PEAC—Sárbo- gárd, Pécsújhegy, 16.30. Pécsi BTC —Mohácsi TSZTE. Bőrgyárpálya, 10.00, Steinmetz SE—Dunaújvárosi Papír, Erőmű pálya, 10.30, megye­bajnoki mérkőzések: Siklós—Sze­derkény, Siklós, 16.30, István-ak- nai Bányász—Pécsi Postás, Pécs- szabolcs, 10.30, Vasas II. Bányász —Pécsi Kesztyűgyár, Vasas II. Bá­nyatelep, 17.00, Véménd—Pécsi Di­namó, Véménd. 16.00, Bóly—Pé­csi Vasas, Bóly, 16.30, Szigetvári ZMSE—Mágocs, Szigetvár, 15.30. Kézilabda: NB n. mérkőzés: Pécsi Kesztyűgyár—Komlói Bá­nyász, férfiak. Ifjúsági Stadion, 11.00. Atlétika: megyei serdülő össze­tett bajnokság, Tüzér utcai pálya, 10.00. Modellezés* Rádióirányítású ha­lj ómodell megyei bajnokság, Aba- ligeti tó. 9.00. Sakk: OB H. mérkőzések: Pécsi Ércbányász—Bp. Postás, Üjmecsek- alja, műszaki klijb, 9.00, Pécsi Bányász—Bp. Pedagógus, Üjme- szes, Bányász szálló, 9.00. Sportlövészet: Május 1 ünnepi verseny, külvárosi pályaudvari lőtér 8.00. Tájékozódási futás: Városi ÜL Osztály egyéni bajnokság, rajt 8.00 dömörkapui turistaház. Teke, NB n. mérkőzések: Ba­ranyai Építők—Ganz MÁVAG, fér­fiak, Üjmecsekalja, Építők csar­nok, 12.00, Pécsi Bányász—Pécsi BTC, férfiak, Pécsbányatelep, 8.00. Tenisz: Idénynyitó verseny be­fejező mérkőzései, Balokányi pá­lyák 9.00. Vívás: a PEAC országos I. o. párbajtőr és országos III. o. férfi tőrverseny, Egyetemi Tornacsar­nok, 8.00. 13—j— 1 kérdés Lovász Lázárhoz KOSÁRLABDA: Táncsics SE—Pécsi Tanár­képző 89:77 NB II. férfi ko­sárlabda mérkőzés, Tanárkép­ző Főiskola, Szekszárdi Va­sas—Pécsi Tanárképző 88:71, NB II. női kosárlabda-mérkő­zés, Tanárképző Főiskola. A világ legérdekesebb sporteseménye Vasárnap zajlik le a világ egyik legérdekesebb sporteseménye: a Daily Mait transzatlanti légiver­senye, amelynek díjazására hat­vanezer font (körülbelül 4,5 millió forint) gyűlt egybe. Reggel nyolc­kor New Yorkban és Londonban egyszerre kezdődik a verseny, amelynek 21 kategóriájában 390 férfi és női versenyző teszi meg az utat a londoni postatorony csúcsáról az Empire State Buil­ding tetejéig (illetve fordítva). A londoni startnál a 18 éves Anne Alcock kisasszony lesz az első in­duló, Anne nagybátyja, Sir John Alcock ötven évvel ezelőtt nyerte el a Daily Mail tízezer fontos nagydlját, amikor elsőként repül­te át közbeeső leszállás nélkül az Atlanti-óceánt. A Financial Times munkatársa a bét folyamán idő­mérés céljából versenyen kívül megtette a nagy utat: nyolc óra 59 perc 30 másodperc alatt jutott el a postatorony tetejéről a New York-i felhőkarcolóra. Ebből 7 óra 17 perc Jutott kényelmes repülés­re egy menetrendszerű Ve—10-es utasszállítón, a többi drága per­cet motorkerékpáros, autós, gya­logos száguldásra, vám- és útle­vélvizsgálatra, liftezésre, stb. kel­lett elpocsékolnia. Sajtótájékoztató keretében mo­tetták be szombaton délelőtt az Üllői úti sporttelepen a 70 éves PTC eimü kiállítást, amelyet a déli órákban ünnepélyesen meg- ^ 111 ittak.. Ismert szereplője volt min­dig a pécsi sportéletnek, az olimpia ófa azonban egycsa- pásra a város legnépszerűbb sportolója lett. Sokan és sok­felé hívták baráti találkozók­ra. Hány élménybeszámolót tartott a mexikói napok óta? — Pontos számot nem tu­dok mondani, kb. 13—-15-öt. Volt köztük rövidebb, hosz- szabb is. Tulajdonképpen va­lamennyi kötetlen, közvetlen beszélgetés volt, rövid beve­zető után kérdéseket kaptam, amelyekre igyekeztem vála­szolni. Mit kérdeztek a legtöbb­ször? — Azt, hogy milyen érzés volt az olimpiai dobogón áll­ni. Erre csak egyféle választ adhatok: nagyon jó. Hozott-e változást a népsze­rűség az életében? — Erről nem tudok mit mondani, úgy érzem ugyanaz vagyok, aki voltam. Mennyi idő kell egy-egy nagy világversenyre való fel­készüléshez? — Az olimpiára két éven át készültem, az idei EB-re pe­dig december óta szakadatla­nul. Ha számításba veszem az előző évek munkáját, verseny- tapasztalatait, mint alapot, amelyről indul az ember, ak­kor is plusz egy év kemény munka kell legalább az ered­ményes szerepléshez. Mit jelent e kifejezés: „ke­mény munka”? — Igen sok fizikai és szel­lemi erőkifejtést. Ami az elő­zőt illeti, alapozáskor átlag­ban napi tíz tonnát emelek, de versenyidőszakban is ál­landó vendég vagyok a súly­emelő teremben. A szellemi felkészülés pedig megkívánja, hogy szakadatlanul gondol­kodjam a technikán, elméleti­leg tisztában legyek a kala­pácsvetés fortélyaival. Hány kilós súlyzókkal dol­gozik? — Szakításkor 60—90 kg- mal, felhúzáskor 90—120-szal, guggoláskor 120-nál is többel, általában ötös sorozatokat csi­nálok minden súllyal kétszer. Ehhez jönnek speciális, csak a kalapácsvetéshez szükséges izomcsoportokat erősítő gya­korlatok, törzsdöntögetések, forgatások, csípőerősítés. Nem irigylésre méltó munka mindez. Mivel oldják fel a fizikai erőfeszítést? — A sportolók, s különösen az erős emberek általában jó- kedvűek, derűsek. Itthon is, Tatán is az edzőtáborban sok vidám dolog előfordul, amiről beszélni lehet: az egymásközti ügyességi versenyek, sakkpar­tik, lábtenisz és focimeccsek eredményeinek megtárgyalá­sa. tréfás évődések hangula­tossá teszik a „kínzókamrá­kat”. A múltkor például a birkózó Kozmával történt egy mulatságos eset: a szálló első emeletének erkélyén állt, s a parkban edző atlétákkal csip­kelődött. Tréfálkozó kedvét csak fokozta, hogy hallgatósá­ga dőlt a nevetéstől, csupán azt nem tudta, hogy a köz- derűt nem az ő szövege vál­totta ki, hanem Nagy Zsig- mond, a súlylökő, aki a máso­dik emeleti erkélyen megje­lent egy kancsó vízzel s meg­keresztelte a nehézsúlyú bir­kózóbajnokot Ilyen eseteket aztán hetekig lehet értékelni és biztosított a jó hangulat. Mindez valóban igyekszik feledtetni a nehéz munkát, de — gondolom — nem pótol azért mindent. Mi egy-egy edzőtáborozásban a legnehe­zebb? — A távoliét a családtól. Feleségem, két gyermekem van, akiket gyakran hetekig nem látok. A család nagyon hiányzik. Alig vártam, hogy Mexikóból is hazaérjek! Apropó — Mexikó és olim­pia. Hazánk fiai igen sikere­sen szerepelnek az olimpiá­kon, nemzetközi sportverse­nyeken. Véleménye szerint mi a jó eredmény titka? — A magyar fej aranyat ér — mondotta dr. Agy a Ma­gyarázom a mechanizmust c. tévé-filmsorozatban. Nos, ver- senyzőink-edzőink hozzáérté­sében és akaraterejében lá­tom a mi sikereink okát. A sporteredményekhez nemcsak erő kell, hanem nagyon sok elméleti tudás — s ebben jók a magyarok. Milyen „aranyszabály” kö­vetését javasolná egy kezdő sportolónak? — Jó hozzáállást ahhoz, amit csinál, vagyis egyenletes, szorgalmas, kitartó és kemény munkát. Két gyermeke van, fia is, lánya is. Ma meg kicsi mind­kettő. Vajon sportolnak-e majd? — Feltett szándékom, hogy atlétát nevelek belőlük, de nem erőszakolom rájuk aka­ratom. Azt sportolnak majd, amit megszeretnek. Persze örülnék, ha a dobószámokat kedvelnék meg, hisz azokban tudnék a legtöbbet segíteni nekik. Ezek szerint az atlétika igen a szívéhez nőtt, vagy tán van még sportág, amelyet eny- nyire szeret? — Nincs. Kedvencem az at­létika, abból is elsősorban az ügyességi számok. Indultam tízpróbaversenyen, minden jól ment addig, amíg nem jött a 400 meg az 1500 méteres fu­tás. Hiába, azok már nagyon hosszú távok! Ilyen beszélgetések alkal­mával elmaradhatatlan kér­dés: mi a három kívánsága? — Elsőnek említem, mert a családom érinti, a lakásprob­lémám megoldását. Fiam is van, lányom is, épp ezért jó lenne egy háromszobás lakás. Másodszor: nyolc éven belül olimpiát nyerni. Ha München­ben nem sikerül, akkor a kö­vetkezőn ! Harmadszor: összehozni, ki­alakítani egy jó kalapácsvető csapatot, amellyel akár orszá­gos bajnokságot tudnánk nyerni. S végül, csattanóként, árul­ja el, miként képes épp a leg­nagyobb versenyeken a leg­többet produkálni? — Igen lényeges nálam a fel­készülés: az edzések során mindig mindent megteszek, amire csak képes vagyok. A versenyeken pedig meg tudom magam nyugtatni; van ugyan versenylázam, de nem vagyok ideges, ezt pedig önuralommal lehet elérni. Rendnek kell lenni a fejben, mert ha ott tiszta minden, másutt sem lehet baj! Märe* Róbert Bőven adódott hasonló jelenet mindkét kapu előtt Erb János felvétele Szünet után sem csökkent a küzdőfelek lendülete, de a várpalotaiak valamivel bát­rabban támadtak és néhány­szor emiatt meleg helyzet adó­dott a pécsi kapu közelében, tette Bencsik szögletét, Bartal közeli lövése az üres kapuba tartott, de a végén némi sze­rencsével hárítani tudtak a végig igen keményen küzdő várpalotai védők. Tóth Z. LABDARÚGÓ NB II: Pécsi Ércbányász—Savaria Cipőgyár 3:1 (2:0). Üjmecsek­alja, Ércbányász sporttelep, 500 néző, vezette: Bacsa. Pé­csi Ércbányász: Doszpod — Gyürke, Péhl, Kovács (Ben- des), Borovácz, Fekete, Gör- gényi, Csőre, Vincze, Tóth, Lieber (Bellegi). Edző: Dara János. Savária Cipőgyár: Var­ga II. — Virág, Varga I.. Né­meth K., (Geitschnek), Kecs­kés, Márkus, Sziklay, Gaál, Navratil, (Németh M.). Bíró, Nagy. Edző: Végvári István. Végig a pécsi együttes irányí­totta a játékot, mely a mér­kőzés nagyobb részében a vendégcsapat térfelén folyt. Míg mezőnyben az Ércbányász tervszerűen és ötletesen ját­szott, addig a kapu előtt csa­tárai ezúttal is bizonytalan­kodtak és több biztos helyze­tük maradt kihasználatlanul. Góllövők: Görgényi, Lieber, Tóth, illetve Nagy. Kitűntek: Borovácz. Fekete, Görgényi, illetve Márkus. Pécsi Volán SC—Bajai Va­sas 1:0 (1:0). NB III. mérkő­zés, Ifjúsági Stadion. Pécsi Helyiipari—Pécsi Kinizsi 3:0 (1:0), megyebajnoki mérkő­zés, kovácstelepi pálya. Be- remend—Pécsi Gázmű 3:0 (0:0), megyebajnoki mérkőzés. Kokszmű pálya. KÉZILABDA: Pécsi Bányász:—Goldberger 10:8 (3:4). Pécsújhegy. NB I. női mérkőzés. A pécsi lányok, az első félidőben a vártnál gyengébben játszottak, sőt a második félidőben az ellen­fél már 7:3-ra vezetett, ami­kor kitűnő hajrával a maguk javára fordították a mérkő­zést. A legjobb dobók: Kóré­né, Farkas M. (3—3), Fiszter (2). Jók: Bubregh és Farkas M. Pécsi Bányász—Spartacus 17:17 (8:7). Pécsújhegy. NB I. férfi mérkőzés. Az elején a pécsiek voltak jobbak, de a Spartacus vezetett a máso­dik félidő 17. percéig, öt perc­cel a lefújás előtt döntetlen állásnál Sugár büntetőt hibá­zott, ez a csapatnak egy pont jába került. Legjobb dobók: Sudár (8), Árvái (3), Kiss, Ka­puvári (2—2). Pécsi Vörös Meteor—Pécsi Tanárképző 8:7, NB II. női kézilabda-mérkőzés, PVSK- pálya. — Igen lógó orral vonultak május elsején a Dózsa-focisták, mester! — Annál peckesebben a kom­lóiak, Tüke. Hiába, ilyen a foci! — Persze nem mindegy, hogy milyen az ilyen foci! Legalábbis a pécsi szurkolók­nak nem. Még szerencse, hogy vasárnap a Dózsa megitatott velük egy-egy adag Törökve- rót. Ez érzéstelenítésnek jó volt a seerdai kifenek eléshez. — Pedig köpték a markukat Harkányban a hét elején. — Röpködéssel nem lehet eredményt elérni, mester. Ezt beláthatná a vasutasok szuper­nehézsúlyú szurkolója is. — Az is a tenyerét köpködi? — Dehogyis. A játékvezető­ket. Már a harmadik percben, amikor még el sem dőlt, hogy jó bírót kaptak, vagy rosszat. — Na és ha rosszat! Akkor szabad köpködni? Én megbün­tetném az Ilyen mérges szur­kolókat, Tüke. — Csak az a kérdés, hogyan büntetné. Mert az nem bünte­tés, hogy egy ülőhelyi szek­torral odébb ültetik a rende­zők. Azt kéne tenni, hogy sípot nyomni a szájába és be­zavarni az arénába, hadd ve­zesse ő a meccset, ha mindent jobban tud. A régi rómaiak is bezargatták a rabszolgákat az oroszlánok közé. — Nemcsak oroszlánokkal lehet „megszeliditeni” a dühös embereket. — Nem bizony. Például igen sportszerű játékosokkal. Ilyen volt legutóbb az uránosok ko­paszfejű hátvédje, aki még a félidei szünetet is feláldozta azért, hogy egy-két hasfájós szurkolót lecsendesítsen a ke­rítés mellett. Nem is volt sem­mi zűr a második félidőben. Az ilyen játékos megérdemel­né a Kiváló Népművelő kitün­tetést is. — Talán Kiváló Népnevelőt akart mondani, Tüke? — Nem mindegy ez, mester? Fő, hogy kapjon valamit. — Szerencse kérdéíse, ki mit kap. Igaz? — Vagy ki mit nem kap. Például a BTC—Barcs meccsen 1 :C-ra vezettek a pécsiek és csak húsz másodperc volt vissza, amikor a barcsi jobb­összekötőbe belebújt az ördög és nagy lövést eresztett meg a pécsi kapura. — Jaj nekem, Tüke! Én Ilyenkor befognám a szeme­met. — Maga Igen, de a BTC ka­pusa nem fogta be sem a sze­mét, sem a száját. A léc mel­lől kiütötte a lasztit, amit a berohanó csatár úgy lőtt a felugró kapusba, hogy szöglet lett belőle, aminek az elvég­zésére már nem ' is maradt idő. — Ezt nevezik nagy ^disznó­nak”, Tüke. — Én a komámat neveztem a múltkor annak, amiért elfe­lejtette bedobni a TOTO-szel- vényemet. — Hány találat volt a szel­vényen? — A koma szerencséjére csak hat! — Az ilyen komát időben le kell cserélni kérem, — Ilyesmit kiabáltak be a múltkori NB n-es rangadón az uránosok edzőjének. l:0-ra vezetett a Vasút és a Csőre gyerek egy óriási helyzetből fölédurrantott. „Le keU csö- relni!” követelték a nézők. — Mindenkit nem lehet le­cserélni, Tüke. — Pedig bevezethetnék a já­tékvezetők cseréjét is, mester. A Steinmetz—Barcs meccsen a vezetődugót tizenegyesből pisz­kálták be a „hajóba”. Csak azt nem tudom, hogy miért volt ll-es? A partjelző ugyanis lest lobogtatott és ezt értette el a játékvezető. — Ez nekem már teljesen mindegy! — Magának igen, de aki kapja, annak nem. Magának se mindegy, hogy a postás pénzesutalványt lobogtat az orra előtt, vagy fizetési meg­hagyást az ebadó befizetésére. — Így igaz, Tüke. — Meg az is igaz, hogy a BTC—Barcs rangadó utáni kedden csak öten jelentek meg a bőrgyáriak edzésén. Azt mondták. így is megnyer­jük a bajnokságot. — Olyan jő csapat a BTC? — Nem, mester. Olyan gyen­ge a többi tizenötl Legalábbis ezt mondogatják a szurkolók. — Mit csinálnak ilyenkor az elnökök? — Mit csinálhatnak? Ök nem mehetnek edzésekre, meg a pályára a focisták helyett. Elég ha időnként locsolják a pályát, meg kertészkednek. Mint az elnök sporttárs Pécs­újhegy en. — Az egyik ember öreg órá­kat, a másik meg pipákat gyűjt. Talán a locsolás is va­lamilyen hobby? — Egy frászt hobby, mester. Nincsen segédmunkás, kell a lelkes munkaerő! Ne féljen, a Volán elnöke Is locsolna szívesen, csak lenne pályájuk, így mit locsoljon? — Legfeljebb a zsenge foci­palántákat, Tüke. — Talán gyengét akart mon­dani? Mert ami a palántákat illeti, a megyei ifi fociváloga­tottért nem adnék egy lyukas krajcárt. Skandalum, ahogy azok Kaposvárott fociztak. — Ha még fociztak volna! — így van. A csapat igazán erős volt papíron. Node tudja mit kell az ilyen papírral csi­nálni? Jobb ha nem mondom. A kis Konrád is csak illegette- bfflegette magát, hogy ő NB I. tartalékban játszik. Ott nieg nem ért egy fabatkát sem. — De ez nemcsak erre a já­tékosra vonatkozik, Tüke? — Nem csak rá, mesteri I 4 k v i

Next

/
Thumbnails
Contents