Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-03 / 98. szám

Dtmontmi napid 1949. május 1. Baranyai etűd Csőke József filmren­dező, több mint száz kis- film alkotója, 26 magyar és nemzetközi díj tulaj­donosa színesfilmet ké­szít Baranyáról. Tegnap, mielőtt visszautazott Bu­dapestre, rövid beszélge­tésre kértük. — Milyen célból ké­szül a film? — Eredetileg a Híradó és Dokumentumfilm Stú­dió dokumentumfilmnek szánta a 15 perces szí­nes filmet. De ez nagy kötöttséget jelent. A két­napos itt-tartózkodás alatt úgy döntöttem, hogy a minden tekintetben rendkívül gazdag megyét etűd keretében mutatom be. Különleges techniká­val készül a film, képi és zenei, valamint zörej­effektusokkal emeli ki a mondanivalót. Nem pros­pektust akarok csinálni, ' hanem olyan filmet, ami­nek alapján mindenki megszereti Baranyát. — Ki a film operatő­re? — Fifilina József, aki­vel már 15 éve együtt dolgozom. Vele voltam többek között Tokióban, Mexikóban. Az ő mun­kája biztosíték a kiváló képi megformálásra, — Mikor láthatjuk a Baranyai etűdöt? — Ügy igyekezünk, hogy az őszi filmszemlé­re elkészüljön. Természe­tesen Pécsett lesz a pre­mier, azután Magyaror­szág és a külföld mozi­vásznai következnek. — wér — Gyenge felhozatal Ahhoz képest, hogy ünnepnap előtti, nagyon lanyha volt a szerdai piac. Árvácskákkal, pe­túniákkal, tulipánokkal árasztották el a terme­lők a betonasztalok több­ségét a Felsőmalom ut­cában. A virágok után a gyűdi fejessalátákkal megrakott kosarak fog­laltak el legtöbb helyet, majd a szalántai sava­nyított káposzták, a já­noshalmi almák követ­keztek és csak ezután a zöldségfélék. Nem hiába tartják azt a Felsőmalom utcai piac­ról, hogy drága. Szerdán az alma és a tojás kivé­telével — a jánoshalmi almákat 10—15 forintért mérték, a baksai tsz 1,10-ért, a borotai tsz 1,20-ért árusította a to­jást — minden drágább volt, mint a Bajcsy-Zsi- linszky úti piacon. A sa­látát 1—1,50-ért kínál­ták, a fokhagymát fejen­ként egy forintért, a hó­naposretek csomónként két forintba került, a szárazbab kilójáért 10— 25 forintot kértek. Leg­szembetűnőbb a sárgaré­pa drágulása. Már erő­teljesen foltosodik, rot­had a tavalyi gyökér, szép, egészséges sárgaré­pa nem is volt a piacon. Ami kapható, azért a piac „elején”, a Felső­malom utcai oldalon 9, a másik felén 15 forintot kérnek. Hasonló a hely­zet a savanyított káposz­tával is. A MÉK-nél 5 forintba kerül kilója, de húsz méterrel beljebb már nyolc forint az ára. Mivel a MÉK a Felső­malom utcához közelebb eső piacrészt foglalta le, s itt kaptak helyet a bo­rotai, a baksai, a nagy- árpádi és a szederkényi termelőszövetkezetek is, ez magyarázza, hogy itt miért. lehet viszonylag olcsóbban vásárolni mint a piac túlsó oldalán. Átadták a barcsi hidat Több ezer gépkocsira számítanak naponta — A járművek 40 százaléka Pécs felé tart— Újabb híd Drávaszabolcsnál? — A Zala megyei Letenyén van az egyik határállomás, a másik pedig a Baranya me­gyei Udvarnál. A két pont között majdnem kétszáz ki­lométer a távolság, s aki ed­dig át akart jönni Jugoszlá­viából Magyarországra, vagy viszont, annak ilyen hosszon kellett megkerülnie a Drávát. Így indokolta a barcsi Drá- va-híd szükségességét Baczoni István, a KPM főmérnöke, aki magyar részről és Richard Kornfeld, a Zágrábi Útügyi Igazgatóság mérnöke, aki pedig jugoszláv oldalról irányította a hídépítést. Itt állunk a magyar hídfőnél, a túloldalról Terezino Polje há­zai néznek vissza ránk. Áp­rilis 29-e, délelőtt tíz óra van, alig huszonnégy óta választ el bennünket a híd átadásától. Mindenki siet. Baczoni Ist­ván, Richard Kornfeld és dr. Papp Ferenc, a Járási Ta­nács elnöke például Verőcére, illetve Viroviticára készül egy tárgyalásra. Gyorsan félre kell állnunk, mert gőzölgő aszfalt- zúzalékot borít lábunk elé egy billenő teherautó, amíg egy úthenger azonnal egyengetni kezd. Katonák fütyörésznek a határ- és vámőrség ideiglenes faépületének folyosóján: sú­rolják, fényesítik a parkettet, hogy az is kész legyen a hol­napi napra. — Az első Dráva-híd 1903- ban készült — tájékoztat Ba­czoni István. — A második világháború alatt a légitáma­dások következtében használ­hatatlanná vált, s 1965-ig ro­mokban hevert. A két ország 1966 őszén kezdte meg a ro­mok eltávolítását, majd pe­dig az újjáépítést, illetve a rekontsrukciót. Az utóbbi ki­fejezés pontosabb, hiszen a régi híd csak négy és fél mé­ter széles volt, az új viszont tíz és fél, amiből mindkét ol­dalon a gyalogjárdára kell számítani másfél métert. Baczoni István és Richard Kornfeld (aki hibátlanul be­szél magyarul) hozzá teszi: a híd a két ország közötti mű­szaki és gazdasági együttmű­ködés szép példája. A terve­ket a Magyar UVATERV, az acélszerkezetét pedig a Ganz- MÁVAG készítette el, amit viszont a belgrádi Mosto- gradnja-cég dolgozói szerel­tek össze, betonoztak le. Ha­sonló kooperációban készült a letenyei híd is. Egy percre abba kell hagy­Gépkocsi-javitás, szerviz, autókárpitozás rövid határidővel. ÜLÉSHUZATOK készítése hozott anyagból is, GÉPKOCSI-PONYVA KÉSZÍTÉSE. SZEKSZÁRDI VASIPARI VÁLLALAT autójavító üzeme, SZEKSZÁRD, Keselyüsi út. ni a beszélgetést, mert utat kell engedni annak a búto­rokkal megrakott társzekér­nek, mely most bukkant fel a vámparancsnokság épülete mögül. Azonnal megkezdik a székek, asztalok behordását, miközben egy határőr hon­véd és egy tiszt egy zomán­cozott ‘ táblát szegei a faépü­let falára. A fehér táblán a népköztársasági címer látha­tó, alatta félkörívben az ismert felirattal: VÁMHIVATAL. A két mérnök több ezer át­menő gépkocsira számít a forgalmasabb napokon. Több ezer autó nagy szám, azt je­lenti. hogy Barcs már a kez­detben is olyan forgalmas lesz, mint amilyen ma 'a Mo­hácstól délre fekvő Udvar. — Nem okoz ez majd bonyodal­mat? Elkerülhetők lesznek majd a torlódások? Ezzel a kérdéssel fordulok a határőrség és a vámhivatal helyi parancsnokához. — Én nem tartok a torló­dásoktól — válaszolja Miklósi István határőrőrnagy. — Min­den vonatkozásban felkészül­tünk. — Hasonlót mondhatok én is — feleli Mezei József alhadnagy. — Elegen­dő létszámmal rendelkezünk ahhoz, hogy időben elvégez­zük a szükséges vizsgálatokat. A többi már nem rajtunk, ha­nem az utasokon múlik. Ha mindenki betartja a szabá­lyokat, akkor gyorsan mennek a dolgok. Most pedig térjünk vissza a két közlekedési szakember­hez, illetve a napi több ezer átmenő gépkocsihoz! Egyál­talán nem mindegy ugyanis, hogy merre haladnak majd az autókaravánok. — Három főbb útirány jö­het számításba: Balaton— Gráz—Bécs; a Balaton déli partja; Pécs—Budapest — válaszolja Baczoni István. — Valószínű, nyáron legtöbb lesz a balatoni utas. Feltevé­sünk szerint a forgalom mint­egy 40 százaléka a 6-os útra, tehát Pécs—Budapestre tere­lődik majd... A 6-os útra. Egy pillanatra felvillan előttem, amit Barcs felé jövet láttunk. Pécs és Szigetvár között tele van az út kátyúkkal, kitérőkkel, te­hát csak kínos-keservesen, rendkívül lassan lehet ha­ladni. Csupán a Szigetvár és Barcs közötti szakasz mond­ható többé-kevésbé befejezett­nek, a többivel a KPM sajnos elkésett. A kritikus rész — a szentlőrinci felüljárót nem számítva — sajnos csak az év végén lesz készen. Búcsúzóul Richard Kornfeld megjegyzi: — Legközelebb majd a drávaszabolcsi hidat kell fel­építeni. Az is hiányzik, a ju- goszlávok szívesen látogatnak Harkányba és Villányba. — Valóban szóba került már Drávaszabolcs — mondja Baczoni István. — Kormány­közi döntés még nincs ugyan, de beszélnek róla. Ez már biztató. így történt a barcsi hídnál is. Magyar László Tegnap délelőtt 1# órakor ünnepélyesen átadták a barcsi ma­gyar—Jugoszláv Drá- va-határhidat. — AZ ünnepélyes esemény alkalmából Kiss De­zső, a közlekedés- és postaügyi miniszter helyettese és Vaszo Dragovics Jugoszláv államtitkár helyettes mondtak beszédet. — Jelen voltak Marjai József, belgrádi ma­gyar nagykövet és Géza Tikvicki, bu­dapesti Jugoszláv nagykövet. Szakszervezeti kitüntetések A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a magyar szakszervezeti mozgalomban végzett munkájának elismeréséül a Szakszervezeti munkáért jelvény arany foko­zatát adományozta Makkai Árpádnénak, az SZMT könyve­lőjének, Sebestyén Istvánnak, az. SZMT munkavédelmi felügyelőjének, Várady Gézának, a Pécs városi Tanács mű­velődésügyi osztálya főelőadójának. A jelvény ezüst fokozatát Molnár Lajosné, Goldbach Józsefné és Magyar Györgyné kapta. A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa mellett működő társadalmi aktívák közül húsznak a SZOT Elnök­ség elismerő oklevelét nyújtották át. 1970-ig ezerötszáz új lakás Az első ütem Bemutatták a kerület tanácstagjainak a szigeti városrész rendezési tervét A szigeti városrész legki­emelkedőbb épülete a 18 szin­tes Bourding House lesz — mondotta tegnap délelőtt a III. kerületi tanácsülésen Tóth Zoltán, a Városi Tanács osz­tályvezető helyettese, amint a városrész részletes rendezési terve alapján készített maket­ten a kerület tanácstagjainak bemutatta a jelentősebb épü­leteket. — Ebben az épületben úgy­nevezett töredék lakások lesz­nek fiatal házaspárok, idős emberek számára. Az étkező, főző, vendégek fogadására, mosás céljára használt helyi­ségek közösek lesznek. Mint egy szálloda. Portás, klubszo­ba, szolgáltatások és a leg­nagyobb célszerűség szolgálja majd a lakók kényelmét. A célszerűség egyébként az egész szigeti városrész ren­dezési tervét jellemzi. Már most, a szanálásoknál, ame­lyeket látszólag rendszertele­nül hajtanak végre, ennek je­gyében járnak el. Az itt fel­építésre kerülő házak utca­sorokban rendeződnek teljesen különválasztott gyalogos for­galommal. A különböző szol­gáltató egységek, intézmények az emberek áramlásának út­jában lesznek; megkímélve őket az egymástól távoleső bölcsődék, áruházak, Patyolat miatti felesleges járkálástól. Sziget! út általános rendezési tervének makettje. Nagy zöld területeket alakíta­nak ki, ahol a gyerekek meg­felelő körülmények között játszhatnak. A tervben szerepel a Sopia- na Gépgyár és Cipész Ktsz bővítése, ahol munkalehető­séget kapnak a kerület lakói, különös tekintettel a női munkaerő igénybevételére. — Az első ütemben, a Szi­geti úttól délre eső szakaszon 1970-ig 1500 lakás építését kell befejezni. Az egész szigeti városrészben a terv szerint 8500 lakás építésére kerül sor, és mintegy 35 ezer ember él majd ezen a területen — fe­jezte be az ismertetést Tóth Zoltán. A tanácsülésen letette a hi­vatali esküt Jávori István, a III. kerületi tanács vb-elsöke. Ugyancsak az ülés keretében került sor, az április 20-án megválasztott tanácstagok mandátumának hitelesítésére, valamint dr. Balassa László vb-titkár, a végrehajtó bizott­ságba történő beválasztására. A III. kerületi tanács el­fogadta az 1968. évi pénzügyi zárszámadást. A múlt évben közel 41 millió forint volt a kiadási főösszeg, amelyből mintegy 22 milliót az iskolák, óvodák, gyermekotthonok és művelődési intézmények fenn­tartására fordították. A ke­rület fejlesztésére 5,4 millió forint állt a tanács rendelke­zésére, amelyből a legjelentő­sebb beruházások: vízhálózat, egészségügyi és szociális intéz­mények létrehozása volt. A tanács a jövőben foko­zottan kívánja segíteni a tár­sas és magánépítkezések le­hetőségét. Ennek érdekében Patacstól nyugatra eső részen beépítésre alkalmas területet kíván 26 katasztrális holdon kisajátítani. A telkeket az OTP értékesíti. Az előzetes felmérés szerint 500 lakás fel­építésére nyílik lehetőség. Lontbosi J. — A Pécsi Állami Tanár­képző Főiskola Magyar Nép­rajzi és Nyelvjáráskutató Tu­dományos Diákköre tegnap ünnepélyes ülésen emlékezeti meg dr. Berze Nagy János néprajztudósról, amelyen a néprajztudós fia, ifj. dr. Ber­ze Nagy János olvasta fel ta­nulmányát. Megmentették az Asztalos kollégiumot Tavaly áprilisban meg­repedeztek a falak, a Széchenyi téren lévő kö­zépiskolás fiú kollégium­ban. Megsüllyedt az épü­let északi fő-tartófala. A Mecseki Szénbányák Vál­lalat kutatási osztálya műszerek segítségével kimutatta, hogy az alap­ban levő homokrétegek meglazultak, ugyanakkor hatalmas vízmosta üre­gek keletkeztek az épü­leten kívül, de közvet­lenül a tartó falak köze­lében. Az első időkben arra gondoltak, hogy az épü­letet le kell bontani. Sőt később is, amikor már körülbelül 400 ezer fo­rint értékű munkát vé­geztek, felmerült a két­ség, érdemes-e? Végül Takács János, a Pécsi Tervező Vállalat statiku­sának tervei alapján tel­jesen kicserélték az épü­let alapfalait. Az Aknamélyítő Válla­lat egy kutató aknát mé­lyített az udvarban. Eb­ből két méter magasságú és ugyan ilyen szélessé­gű folyosót vájtak 8 mé­terre a föld alatt. Ennek segítségével sikerült fel­fedezni, azt a hatalmas üreget, ami az északi fal­lal párhuzamosan húzó­dik, és amely minden valószínűség szerint a fa­lak süllyedését előidézte. A kollégium megron­gálódott déli szárnyában 100 diák hálószobája, a konyha- és ebédlőhelyi­ségek voltak elhelyezve. A fiúkat az ép szárny­ban lévő tanulószobákba voltak kénytelenek he­lyezni, míg szükségkony­hát ugyanott a folyosón létesítettek. A kiürített épületszárny alatt bá­nyászok, kőművesek együttes hadművelete kezdődött. Helyenként 16 méter mély aknákkal az üregek alá bújtak, és hatalmas beton pilléreket építet­tek. Ezeket boltívekkel összekötötték, így egysé­ges alapot nyertek, ame­lyen most az egész meg­süllyedt fal nyugszik. A laza homoktömbök he­lyén egy alagsori szintet képeztek ki, ahol I. osz­tályú téglából épült pil­lérek tartják az egész tömböt, ugyanakkor mód nyílt szén, fa és más anyagok tárolására. A májusban befejező­dő alap készítése során, 1200 köbméter betont, 150 köbméter téglát épí­tettek be és 2400 mázsa cehientet használtak fel. Rövidesen megkezdik az épület tatarozását, amivel előreláthatólag 1970 nyarára készülnek el. A teljes felújítási költség 6,4 rriillió forint, ebből az alap megerősí­tése 3,8 millió forintot emésztett fel. a.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents