Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
Tféf. mőjus í. Diraonttni napto 9 Feketekávé az elsős kisgyermekeknek? Kabinetrendszerű oktatás Küzdelem a kizárólag délelőtti tanításért — Pécsi kezdeményezés Újabb ötletekre van szükség Gyérmem István és Jandó Jenő szonátaestje A Jelenkor májusi száma Gazdag tartalommal, sok értékes írással jelentkezik a pécsi irodalmi és művészeti folyóirat új száma. Déry Tibor interjúlevele áll a lap élén. A szerkesztőség kérdéseire válaszol az író: a kérdések a társadalom és a művészetek lényeges problémáit érintik. Ezt a levelet követi Pomogáts Béla tárgyilagos, elemző tanulmánya Dérynék a közelmúltban megjelent Ítélet nincs c. memoárjáról. Érdekesnek ígérkező sorozatot indított a számban Bertha Bulcsu. Kalász Mártonról írt újszerű, lírai hangvételű interjút, amelyet a következő számokban Arató Károllyal, Lázár Ervinnel, majd több« nemzedéktársával készített interjúkkal kíván folytatni. A versek sorában többek között Kalász Márton, Lovász Pál és Rózsa Endre új műveit, a szépprózában Pál Rita elbeszélését olvashatjuk. A dunántúli képzőművészeket bemutató sorozatban ezúttal Simon Béla festőművészről írt Hflllama Erzsébet. Az Irodalmi Színpad tervei A városi Irodalmi Színpad vezetője, Bécsy Tamás legutóbb részt vett Székesfehérváron az ú. n. pódium-fesztiválon. Az ország több amatőr csoportja mutatott be itt pódiumjátékokat, többek közt a Komlói Művelődési Ház színjátszói középkori francia népi komédiákkal, a Pécsi Vegyipari Gépészeti Technikum csoportja pedig dokumentum játékkal szerepelt. Bécsy Tamás előadást tartott az átmeneti műfajok elvi problémáiról. Az Irodalmi Színpad most a Duna-ka- nyarban rendezendő nagyszabású amatőrfesztiválra készül. ___ Idén már nem terveznek több bemutatót, hisz a csoport tagjai vagy érettségire, vagy év végi vizsgákra készülnek. ősszel viszont — és ez nagy felelősség, nagy megtiszteltetés — Magyarországról egyedül ők szerepelnek a Wroclawban rendezendő, hagyományos Nemzetközi Diákszínpad Fesztiválon. Ha így megy, feketét kell főzni az első elemista kisgyerekeknek. Mert majdnem elalszanak. Sőt a nagyobbak délutáni oktatása idején is általános a panasz: pislog az osztály, szenved a tanító néni, a tanár úr. S a katedrán erőlködő nevelő arról álmodik, hogy egyszer majd kizárólag délelőtt tanít. Sietek leírni: ez nem újdonság. Szülők, nevelők, gyerekek tudják, hogy délelőtt frissebb a fej, mint délután, könnyebben beveszi a szellemi táplálékot. Világviszonylatban megnőtt a kötelező iskolaévek száma, de a legtöbb országban kevés hozzá a tanterem és kevés a pedagógus. A megoldás pedig a legrosszabb: á gyerekeknek két műszakban, délelőtt és délután váltakozva kell iskolába menniük. Arra vonatkozólag, hogy ez miért a legrosszabb megoldás, már az 1910-es években születtek bizonyítékok. Többek között • Ranschburg professzor végzett figyelemvizsgálatokat, s ezek leegyszerűsített eredménye: az idegrendszer éjszakai pihenése, az idegsejtek cukorral való feltöltődése felnőttnél, gyermeknél egyaránt azt eredményezi, hogy a nap délelőtti szakaszában összehasonlíthatatlanul nagyobb a figyelemképesség. Természetesen csak akkor, ha az éjszaka nyugodt, rendes alvást biztosított. Ez a cukortartalom azonban a szellemi munka, vagyis a tanulás következtében négy-öt óra alatt erősen megfogyatkozik. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy ebéd után a szervezetet általában két óra hosszat az emésztés foglalja el, akkor még nyilvánvalóbb: délután tanulni — és tanítani — rossz megoldás. Mindezek persze nem változtathatnak az oktatásügy anyagi helyzetén, a tanterem viszonylagos hiányán. A nyolc éven át kötelezővé tett tanulás nagy gyermektömeget jelent, tehát uralkodó megoldás lett a két műszak. A hatéves kisgyermek, akár óvodában, akár odahaza, délután általában aludt, mert ezt kívánja a szervezete. De ha hatodik évének szeptemberében iskolába indul, és délútános osztályba kerül, akkor a délelőtt elfogyasztott energiát' nemhogy alvással nem pótolja, hanem hirtelen újabb energiaigényes munkát raknak a vállára: tanulnia kell. Aztán helyette néha padra csúszik a feje. Nem segít ezen az a kényszermegoldás sem, hogy váltogatják a műszakot, egy ideig délelőtt, aztán délután járnak a gyerekek iskolába, majd ismét fordítva. Sőt, ez csak ront a helyzeten, mert a gyermek idegrendszerében is ki kell alakulnia a napi életritmusnak, magyarán a helyes napirendnek. Ahogy apja és anyja idegileg megsínyli a műszakváltást, ennél sokkal jobban megsínyli azt a még érzékenyebb gyermeki idegrendszer. Régi gondjai ezek a köz- oktatásügynek, s többféle megoldással igyekeznek segíteni rajtuk. Ezek közül figyelemre méltó a pécsi változat: a kabinetrendszerű tanítás. Lényegében arról van szó, hogy az általános iskolákban eddig minden osztálynak megvolt a maga tanterme, s onnét csak testnevelés, gyakorlati foglalkozás és általában fizikaórán jött el külön helyiségbe. Most — először a Jókai utcai iskolában — minden tantárgyat másik teremben oktatnak. Mégpedig lehetőleg a tárgy sajátos követelményeit kielégítő felszereléssel, például nyelvi laboratóriummal. Ezzel a megoldással az iskolák általában három új tantermet nyernek, a tornatermet, a gyakorlati foglalkozás tantermét, illetőleg műhelyét, s a fizikai előadót. Így gyakorlatilag sosincs az iskolában üres terem. A Jókai utcai iskolában így lehetett megoldani, hogy már öt. éve kizárólag délelőtt oktatnak. Csakhogy a harminc osztott felső tagozatú pécsi általános iskola közül eddig mindössze ötben sikerült ezt megvalósítani. Ezenkívül két iskolában — s a jövő tanévtől kezdve újabb ötben — részlegesen oldják meg ezt a kabinetrendszert: csak a felső tagozatban. De az alsó tagozat továbbra is két műszakban tanul. Bizonyos, eddig előre még pontosan nem körvonalazható lehetőségeket rejt magában a szeptemberben nyíló Építők útjai iskola. Ez az újmecsekaljai zsúfoltságot enyhíti majd. Ebben a városrészben ugyanis még ma is negyven, sőt annál több gyerek van egy osztályban, de az új intézmény felavatásával a városrészben ez a szám harmincra csökken. Lehet, hogy ez a csökkenés elősegíti a kabinetrendszer kiszélesítését is. De miért csak ilyen kis arányban lehet megvalósítani ezt a rendszert, s rajtakeresztül az egyműszaikos oktatást? Az alapvető ok a már említett tanteremhiány. A legtöbb iskolában pedig olyan sok a gyerek, hogy csak tanteremszaporítással lehetne megoldani a kizárólag délelőtti oktatást. Akad iskola, ahol az említett hármas helyiségbővítés — tornaterem, gyakorló műhely, fizikai előadó — sem lehetséges, mert hiányzik ez a három helyiség. Sőt, ha van is elég terem, szükséges még annyi folyosói öltözőszekrény, hogy minden tanulónak jusson egy. Hiszen a kabinetrendszerben az osztályoknak nincs saját tantermük, s így csak a folyosón lehet elhelyezni öltözéküket, különböző tárgyaikat. Ilyen körülmények között is figyelemre méltó a város kezdeményezése, akarása. De valahol — a pécsi oktatásügyi igazgatás akaratától függetlenül — mégis csak félmegoldás. Ezért szükség van további törekvésre, újabb ötletekre, még akkor is, ha ezeknek megvalósításához hosszú múltú hagyományok felrúgása, avagy minisztériumi hozzájárulás szükséges. Csak egy példa: ha már elkerülhetetlen a délutáni oktatás, akkor a tavaszi és őszi időszakban miért nem lehet azt délután kettőkor kezdeni, hogy az ebéd és a tanulás között nagyobb legyen a szünet? Avagy a szülőknek jobban kellene ügyelniük arra, hogy délelőtt otthon tartózkodó gyermeküket sem szellemileg, sem fizikailag ne terheljék túl, a játékot, a tanulást megfelelő mértékben, könnyed hangulatban végeztessék. Vonatkozhat ez az igény egyes napközi otthonokra is. Mindenesetre nehéz feladat, de mégsem szabad belenyugodni, mégis állandó törekvésre van szükség. Nehogy a gyerekek tényleg elsős korban kezdjék el a feketekávét. Földessy Dénes A hangversenyévad végéhez közeledve torlódnak, zsúfolódnak a koncertek. Örömmel tapasztalható, hogy helyi előadók és együttesek is pódiumhoz jutnak, két tanulságot szolgáltatva. Az egyik: pécsi művészeink is nyújtanak olyan színvonalú zenei élményt, mint nemegy „nagy nevű” külföldi. A másik: van igény e hangversenyekre és van közönségük is, mint ahogy szerdán este egészen megtelt a Liszt-terem Gyermán István és ifj. Jandó Jenő szonátaestjére. Érthető várakozás előzte meg e koncertet, hiszen Gyermán Istvánt, jóllehet már évek óta működik városunkban, a közönség pódiumról még alig hallhatta. Pedig a fiatal hegedűs-generáció egyik figyelemre méltó képviselője, aki a főiskola és a sajátmaga előírta stúdiumok elvégzése után birtokba vette a szükséges tudnivalókat, az elsajátított művek ismerete is imponáló, csupán a pódium hiányzik, melyen művészetét nyilvánosság elé tárhatja. És ha már Gyermán Pécset választotta zenepedagógiai hivatása gyakorlásának színhelyéül, akkor kötelességünk művészete éltető elemét: a pódiumot biztosítani számára. Szerda esti koncertjén, a birtokba vett pódiumon a szonátairodalom négy, egymástól eltérő stílusú alkotását szólaltatta meg, partnerével: ifj. Jandó Jenővel, aki fiatal kora ellenére a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanul és e koncertjével tehetségének meglepő eredményeket mutató fejlődését bizonyította. Már a műsorukat megnyitó barokk műben, Bach c-moll szonáA Kisipari Szövetkezetek Steinmetz Miklósról nevezett művelődési otthonának arany oklevéllel kitüntetett szimfonikus zenekara hangversenyezett karnagyuk, Horváth Gyula gondosan felkészült, lendületes vezénylésével, Pa- láncz Tamás virtuóz és bensőséges közreműködésével. Ha a karmester és zenészei egyaránt kitűnőek, teljesítményük sem lehet másmilyen. Az öntevékeny zenekart nemcsak a benne játszó tisztes korú régi tagok, hanem a fiatal zenetanárok is tájában kedvező benyomásokat szerezhetünk Gyermán kristályosán tiszta, makulátlan hegedűjátékáról és Jandó rangos zongorapartneri tevékenységéről, ami Mozart Esz-dúr szonátájában még fokozódott. E műben hol a hegedű, hol pedig a zongora jut domináló szerephez, egyaránt lehetőséget nyújtva mindkettőjüknek arra, hogy világos szólamvezetéssel, a tolmácsolás őszinte el- mélyültségével feltárja a művek minden szépségét. A koncert második részében került sor Beethoven utolsó hegedű-zongora szonátájának, a G-dúr szonátának megszólaltatására, melyben különösen a középső tétel tolmácsolása tetszett. A műsor Brahms romantikus ára- dású G-dúr szonátájával zárult. A szonátaműsor mellett pódiumra lépett az Építők Madrigálkórusa is, Jandó Jenő vezényletével. Az egyre élesebben differenciálódó, sajátos műsorpolitikát folytató öntevékeny kórusaink között ez az őszinte kedvvel és muzikalitással daloló kis együttes ismét továbblépett a maga elé kitűzött úton. Három ritkán hallható In- gegneri-mű leheletfinom, részletszépségekig kidolgozott megszólaltatása után bemutatták Mozart 429. Kö- chel-számú Kantátáját, mélynek szólórészét D. Gombkötő Gitta énekelte kulturáltan, a tőle megszokott muzikalitással. A kamarazenélés és a kóruséneklés lelkes pécsi hívei szép zenei élménnyel gazdagodva hagyták el a Liszt-termet — nt — segítik színes, de sohasem farka, egységes hangzásának kialakításában. A vonóskar, s az ütősök pontossága már szinte megszokott jelenség, kellemes meglepetést okozott ellenben a fúvóskar, amely most ért fel a többiek magaslatáig tiszta, biztos és sa- laktálán játékával. Karmesterük, meg a klarinétművész- szólista pedig azt bizonyítja, hogy a Pécsett élő és ténykedő zenepedagógusok között igen komoly mércével mérhető előadótehetségek is vannak. Veress Endre Zenekari est a Liszt-teremben Tantárgy lesz a szép beszéd kialakítása Nemzetközi költőtalálkozó Szarajevóban Beszélgetés Csorba Győzővel Április 9-től 18-ig nemzetközi költőtalálkozó helye volt Bosznia-Hercegovina fővárosa, Szarajevó. A Magyar Írók Szövetségének kiküldetésében hazánkat Csorba Győző, József Attila-díjas költő képviselte. — Hogyan került sor erre a meghívásra? — A Jelenkort évek óta jó kapcsolatok fűzik a Szarajevóban megjelenő folyóirathoz, a Zivothoz — mondotta Csorba Győző. — Mivel az elmúlt években nekem kilenc versem jelent meg itt fordításban, ezért rám esett a választás. — Honnan érkeztek még vendégek a találkozóra? — Olasz, francia, osztrák, szovjet, román, szlovák költők jöttek külföldről, de a Jugoszláviában élő nemzeti- ségek Is elküldték képviselőiket, így találkoztam macedón, albán, szerb és horvát költőkkel. A megjelent költők többsége fiatal volt, pl. a résztvevők között volt egy Diego Zandel nevű 21 éves olasz költő, aki egy római anarchista lap szerkesztője. — Mi szerepelt a programban? — A program kötött része is meglehetősen kényelmes és rugalmas volt. Értekezletek helyett kötetlen beszélgetések szerepeltek a műsoron. 9-én este Szarajevóban a munkásegyetemen — ami nálunk kultúrháznak felel meg — kezdődött a rendezvény- sorozat. A színpadon hatalmas félkörben helyezkedtek el a meghívott költők. Mindenki anyanyelvén felolvasott egy verset, majd ugyanazt a helyi színház két művésze műfordításban előadta, szerepeltünk Banja Lukán, ahol ugyanazt a verset kellett volna felolvasnom, de már untam a gyakori ismétlést, hát egy másikat vettem elő. A színész viszont a másik vers műfordítását mondta el. Előadás után odajött hozzám egy fiatalember, „bocsánat” — mondta, és bemutatkozott. Kiderült, hogy egy kint tanuló mérnök. Sohasem tudhatja az ember, mikor lepleződik le. — Milyen benyomásokkal tért vissza? — Nagyon szívós nép lakja azt a vidéket, akik büszkék a partizánharcok éveire. A Bosznia-Hercegovinai írószövetség elnöke, Mák Dizdar, aki a Jelenkor lapjairól nálunk is ismert költő. Meglepetéssel tapasztaltam, hogy mindenütt, a kisebb helyeken is jól ismerik és tisztelik. Beszéltem egy festővel, aki hévvel magyarázta, hogy Dizdar olyan ember, hogy hosszú ideig néz egy kopár sziklát, és ott nemsokára egy szép virág nő. Érdekesnek tartom azt is, hogy amerre jártunk, fellépésünk alkalmával helyi költőket is szerepeltettek, mindenféle megkülönböztetés nélkül. — Ismerik az ottani írók a magyar irodalmat? — Minden túlzás nélkül mondhatom, hogy a Jelenkor íróiról úgy beszélnék, mint jó barátokról. Nemrégiben Pákolitz István is a vendégük volt. Valószínűleg júniusban jön Pécsre Hamza Hu- mo, az idős költő, akinek versét nemrégiben a Jelenkor is közölte. A Zivot a közeljövőben mutatja be a Jelenkor gárdáját, Tüskés Tibor végzi az anyag összeállítását és ő írja a bevezetőt is. MaraJkó László Csúnyán, rossz hangsúlyozással, túl gyors tempóban beszélő színészt még elképzelni is nehéz lenne a színpadon. A kenyere függ a szép beszédtől. A pedagógusok, akik ugyancsak egy életet töltenek hallgatóság előtt, a katedrán állandó magyarázat, hangos beszéd közben, sokszor a szép magyar beszéd alapelveivel sincsenek tisztában. Arról nem is beszélve, hogy például a hangos beszéd egyenesen foglalkozási ártalomnak tekinthető! Könnyen érthető tehát, hogy a tanárképzés reformjának kidolgozása során ezzel a kérdéssel is foglalkoznak, s a nemrégiben Pécsett lezajlott szakbizottsági értekezleten hosszan megvitatták ezt a problémát. Az ügygyei kapcsolatban megkérdeztük dr. Temesi Mihályt, a Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvi Tanszékének tanszékvezetőjét. — Miniszterhelyettesi határozat van arról, hogy a tanárképzésben általánosan be kell vezetni a beszédtechnikai ismereteket. A magyar szakos hallgatók számára előírt Nyelvművelés és beszédtechnika c. tárgy kerettantervének elkészítésével dr. Rónai Béla főiskolai docenst bízták meg. A nem magyar szakosok részére is lesz beszédtechnikái gyakorlat. A legnagyobb nehézség az, hogy a képzés biztosításához nem áll rendelkezésre kellő számú megfelelően képzett oktató. A pedagógus- képző intézmények tanácskozáson résztvevő tagjai abban is megállapodtak, hogy évenként meg kell rendezni valamelyik intézményben a „Magyar nyelv napját”. Ismeretes, hogy a középiskolások részére évenként megrendezik a Kazinczy-ver- senyt. A „Magyar nyelv napján” csak a pedagógusképző Intézményekben tanuló hallgatók vehetnek majd részt. Első ízben 1971-ben rendezzük meg ezt a versenyt, < a vendéglátó az Egri Tanárképző Főiskola lesz. A versenyzők egy ismeretlen szöveget olvasnak fel, majd egy előre meghatározott szöveget mondanak el, végül a legjobbak külön díjért egy-egy meghatározott témakörből kb. 5 perces spontán előadást tartanak. Reméljük, hogy ez a verseny felkelti majd a hallgatók érdeklődését és elősegíti a beszédkultúra fejlesztését. M. I. A néprajzi atlasz egyharmada készült el Két megye kezdte meg nemrégiben néprajzi atlaszának elkészítését, Szolnok és Baranya. Baranyának azonban nehéz dolga van, mivel az országnak szinte legszínesebb megyéje, a népesség összetételét és a nemzetiségeket illetően. Jellemző adat, hogy az országos néprajzi atlasz 327, a szolnoki 80 kutatópontra épül, ezzel szemben Baranyában a szakemberek úgy döntötték, hogy 500 kutatóponton végzik el a szükséges kutatómunkát. 1961-ben kezdték meg a Janus Pannonius Múzeum tudományos munkatársai a próbagyűjtést. A próbagyűjtés adatai, eredményei alapján 1966-ban állították össze a kérdőíveket, amelyeknek segítségével a munkát végzik, az említett 500 kutatóponton. A nagy munka, természetéből eredően, igen alapos és hosszadalmas kutatást igényel. A Baranya megyei Néprajzi Atlasznak ez idő szerint mintegy harmada, pontosan 165 kérdőív, készült el.
