Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

DvnontQM n 1969. május 4> to A Közel-Keleten állandóan ropognak a fegyverek U Thant biztonsági zónák létesítését javasolja az ENSZ megfigyelő állások részére IA Zakir Dúsain Újdelhi: Zakir Husain, az indiai köztársaság elnöke 72 éves korában, szívroham következ­tében elhunyt. Husain politikai pályafutása 1957-ben kezdődött: ekkor ne­vezték ki Bihar szövetségi ál­lam kormányzójává. 1962-ben az indiai köztársaság alelnö- kévé választották meg és 1967-ben lépett Radhakrisnan elnök örökébe. Ö volt India első mohamedán elnöke. A hír vétele óta az összes indiai rádióállomás megszakí­totta rendes napi programját és gyászzenét sugároz. Az in­diai nemzeti lobogót félár- bócra engedték. Zakir Husain utóda ideig­lenesen V. V. Giri, a jelenlegi alelnök lett, aki már letette a hivatalos esküt. 4 VARSÓ: A varsói lapok foglalkoznak az Egyesült Ál­lamokban folytatódó lengyel­ellenes kampánnyal. Jelenté­seikből kitűnik, hogy az ame­rikai sajtóban, rádióban és tv-ben továbbra is rosszindu­latú „viccek” és rágalmazó kijelentések hangzanak el Lengyelországról. Az ameri­kai lengyelek kongresszusa újabb nyilatkozatot adott ki, amely határozottan elítéli a lengyel-ellenes rágalmakat. 4 BERLIN: A Neues Deutsch­land szombati számában közölte Kurt Baciimann-nak, a Német Kommunista Párt elnökének nyi­latkozatát. A nyilatkozat szerint az NKP véleménye az, hogy Nyugat-Németország minden de­mokratikus erejének követelnie kell az NDK elismerését, és a bonni kormányt arra kell kény­szerítenie, bogy kössön szerződé­seket az NDK-val a fegyverzetek korlátozásáról és az atomfegyve­rekről való lemondásról, illetve az erőszak alkalmazásának eltil­tásáról. ♦ MEXIKÓVÁROS: Mexi­kóváros külterületén, Naucal- panban felrobbant egy rég­óta használaton kívüli lő­szergyár. A szerencsétlenség következtében az épületen be­lül és azon kívül, tíz ember vesztette életét és 110-en meg­sebesültek. 4 ERFURT: Az NDK Erfurti Körzeti Bíróságának 1. számú Büntetőtanácsa halálra ítélte Jo- uef Blösche volt SS-tisztet. A többnapos tárgyalás során bebi­zonyosodott, hogy Blösche részt vett szovjet polgári személyek agyonlövésében, továbbá sok len­gyel hazafi üldözésében és le­tartóztatásában, akiket azután megkínoztak, agyonlőttek, illetve megsemmisítő táborokba küldtek. ♦ CHARLESTON: Óvadék ellenében szabadlábra helyez­ték Ralph Abernathy lelkészt, az amerikai polgárjogi moz­galom vezetőjét. Abernathyt tüntetések szervezése miatt tartóztatták le, egy héttel ez­előtt. 4 LONDON: Japán bizton­ságát „teljes egészében kielé­gíti” az Egyesült Államokkal kötött katonai szerződés és ezért Japán nem járulhat hoz­zá semmiféle más katonai rendszerhez, — jelentette ki a Londonban tartózkodó Aicsi Japán külügyminisztere. 4 NYUGAT-BERLIN: A nyugat- berlini rendőrség közlése szerint ismeretlen egyének náci horog­kereszteket és „Halál a fasizmus­ra!” jelszavakat festettek a nyu­gat-berlini görög katonai misszió épületének falaira. ♦ NEW YORK: Pénteken New Yorkban bizottságok­ban folytatta munkáját az Egyesült Államok kommu­nista pártjának kongresszu­sa. A bizottságok a pártprog­ram tervezettel, a pártsajtó­val, az ifjúsági és a nőmoz­galommal, valamint a mun­kásosztály problémáival és más kérdésekkel foglalkoztak. 4 GENF: Genf ben ,»A szovjet kozmikus éra tiz éve” elnevezés- sei kiállítás nyílt. Fényképek tu­catjai mutatják be a Ciolkovszkij, az űrhajózás nagy orosz úttörője által előre látott jelentős tudo­mányos vívmányokat: földünk el­ső szovjet mesterséges holdjait, a szovjet űrhajósok hősi csapata által végzett történelmi repülése­ket, a szovjet önmüködö bolygó­közi állomásokat. A Svájc—Szov­jetunió Társaság a kiállítást Le­nin születésének 100. évfordulója előkészületeinek jegyében ren­dezte. ♦ WASHIGTON: A Cseh­szlovák Légiforgalmi Vállalat 1970-ben közvetlen repülőjá­ratot indít Prága és New York között. Az útvonalom he- tenkint kétszer szovjet gyárt­mányú IL-62 típusú gépek bo­nyolítják le a forgalmat. A járat megnyitására előrelát­hatólag a jövő év májusában kerül sor. 4 TOKIO: A Japán Magán vasút Társaságok 260 000 munkása és tisztviselője lépett sztrájkba szom­baton, hogy fizetésemelést és jobb munkaviszonyokat csikarjon ki a társaságoktól. Ugyancsak szombaton hat tokiói autóbusz­társaság vezetői és kalauzai Is sztrájkba léptek. ♦ TORONTO: Kétezer ame­rikai szökevény él Kanadában, közülük legalább 300 álnéven — jelentették be Torontóban. 4 ÚJDELHI: Újabb tünte­tések robbantak ki kedden az Andhra Pradesh állambeli Hyderabadban és Secunder- abadban. Az egyik tartomány különválását követelő tünte­tőik autókat gyújtottak fel. Temetés Libanonban Tizenegy nappal Rasid Karami kormányának le­mondása után, a libanoni belpolitikai válság még mindig nem oldódott meg. Az országban nyugtalanság kíséri a legújabb fejlemé­nyeket: az arab ellenáUók gyülekezését Libanon déli részén és az izraeli csapa­toknak a déli határ men­tén történd felvonulását. A képen; libanoniak ezrei kí­sérnek utolsó útjára Bej­rutban egy palesztlnai el­lenállási harcost, aki a leg­utóbbi tüntetések alkalmá­val vesztette életét. Nasszer egyiptomi elnök péntek este háromórás meg­beszélést folytatott Atasszi szíriai államfővel. Az UPI hírügynökség poli­tikád megfigyelőkre hivatkoz­va úgy véli, hogy Atasszi kai­rói látogatásának előterében Nasszer elnöknek az a felhí­vása áll, amely szerint egysé­ges irányítási rendszert kell | létrehozni az Izraellel szem- ! ben álló keleti és nyugati í frontokon. Az A1 Ahram szombati szá­ma foglalkozik a Nasszer— Atasszi megbeszélésekkel. A lap szerint ezek „részét képe­zik a jelenleg széles körben folyó arab tanácskozásoknak, amelyek az arab frontok kö­zötti hatékonyabb együttmű­ködés megvalósítását céloz­zák”. Az A1 Ahram Nasszer má­jus 1-i beszédével foglalkozó cikkében sürgette, hogy az Iz­raellel keleten szemben álló arab nemzetek hozzanak lét­re egységes frontot. Az Ah­Á partizánok csapdát állítottak egy teherautó-oszlopnak A saigoni amerikai főpa­rancsnokság által kiadott köz­lemény szerint pénteken este és szombaton reggel vala­mennyi fontosabb harci cse­lekmény a dél-vietnami fő­város környékére összponto­sult, ahol pénteken az esti órákban a partizánok csapdát állították egy teherautó-osz­lopnak. Az autókaravánt biztosító amerikai katonák közül négy életét vesztette, tizenegy pe­dig megsebesült. Mint a ka­tonai szóvivő elmondotta, a partizánok több járművet megsemmisítettek. A haza­fias erők veszteségét a szóvi­vő 11 főben jelölte meg. A DNFF egységei és az amerikai csapatok között pén­tek délután két ízben volt összecsapás Tay Ninh tarto­mányban. Egy közlemény sze­rint az amerikaiak vesztesége öt fő, a partizánoké pedig huszonnyolc. Ugyanebben a térségben a B—52-es óriásgé­pek pénteken és szombaton a hazafias erők feltételezett ál­lásait bombázták. A dél-vietnami fővárosban szombaton a kora reggeli órák­ban megszólaltak a nehéz tü­zérségi ütegek és délnyugati irányba adtak le lövéseket. A hivatalos szóvivő nem volt hajlandó közölni, hogy a tü­zérség milyen célpontra lőtt. ram véleménye szerint az arab nemzetnek minden képessége és energiája megvan ahhoz, hogy „hatékony változást idéz­zen elő az erőviszonyokban”. Az Al Ahram leszögezte: a cionista imperializmus elleni harc nem csupán néhány arab ország ügye, hanem az egész arab nemzeté. Damaszkusz: Pénteken a szíriai fronton dörögtek a fegy­verek. Abiradzsef térségében az izraeli csapatok átlépték a tűzszüneti vonalat és tüzet nyitottak a szíriai állásokra. Szíriai részről veszteségek nem voltak. Az ellenséget visszavonulásra késztették: egy izraeli páncéltörő ágyút, egy géppuskát, és egy katonai jár­művet megsemmisítettek. New York: U Thant ENSZ- főtitkár pénteken 15 oldalas jelentést juttatott el a Bizton­sági Tanács tagjaihoz. Csatla­kozva Odd Bull tábornokhoz, a Szuezi-csatoma térségében működő ENSZ-megfigyelők vezetőjéhez, U Thant azt ja­vasolta, hogy az ENSZ-meg­figyelők állásainak körzetében létesítsenek biztonsági zóná­kat. A jelentésben az ENSZ- főtitkár utalt arra, hogy az izraeliek és az egyiptomiak a tűzpárbajok során veszélyez­tetik az ENSZ-megfigyelők biztonságát. Tizenegy nappal ezelőtt U Thant kérte a szem­benálló feleket, hogy kímél­jék a megfigyelői állásokat, ez azonban — mint írja — nem történt meg. A 18 megfigyelői állás közül a május 1-i egyiptomi—izraeli tűzpárbaj során 13 megsérült. Szegények tiltakozása Az idén is megrendezik a szegények nagyszabású tilta­kozó mozgalmát Washington­ban. A nyomorgó amerikaiak képviseletében az ország min­den részéből küldöttségek utaznak az amerikai főváros­ba, hogy a törvényhozásnál és a kormánynál hathatós intéz­kedéseket követeljenek a sok­millió nyomorgó amerikai helyzetének megjavítására. A mozgalom vezetői sajtó- konferencián jelentették be, hogy a tiltakozó kampány kezdete május 11, az ameri­kai anyák napja lesz. Ezen a napon nyomorgó anyák tün­tetnek majd a Fehér Ház előtt, s ellátogatnak több mi­nisztériumba is. A szegények menetének szervezői külön kiemelték, hogy a kormány változatlanul a szociális prog­ramok csökkentésével akarja csökkénteni a költségvetést, ahelyett, hogy a hatalmas arányú katonai kiadások egy részét az égetően fontos prob­lémák megoldására fordítaná. Az idén egyébként nem építik fel Washingtonban a szegények barakktelepét, a fel­támadás városát, a delegátu­sokat iskolákban és templo­mokban helyezik el. Ili Dolrbikai ^5 íslexikon A Szuezi-csatorna térségében ál­landóan kiújuló fegyveres kon­fliktusok szükségszerűen súlyos­bítják az egyébként is forrponton lévő közel-keleti helyzetet. Izrael ezt a térséget előszeretettel hasz­nálja fel ún. „megtorló támadá­sai” színteréül, miután itt súlyos csapásokat mérhet az EAK gaz­daságára. Itt ugyanis nemcsak ar­ról van szó, hogy a Szuezi-csa­torna lezárása következtében évi kb. 90 millió egyiptomi font be­vételtől esett el az EAK, hanem arról Is, hogy az ország ipari po­tenciáljának jelentős része a csa­torna térségébe összpontosult. Gazdasági szempontból három Jelentős várost találunk itt: Port Saidot, Izmailiát és Szuezt. Le­számítva azt, bogy Port Said 283 000, Izmailia 144 000 és Szuez 264 000 lakosú város, ahonnan a lakosság nagy részéi evakuálni kellett, jelentős ipari objektumok is találhatók e városok területen. Port Saidban pl. olajfinomítón kí­vül vegyipari, gépgyártást, építő- anyagipart és hajószorelő dokkot (Port Fu’ad). Izmailiában hajó­gyárat, Szuezben pedig két olaj- finomítót (2,3 és 4 millió tonna kapacitással), vegyipart (nitrogén- műtrágya és szuperfoszfát-gyár- tás), bőripart és hőerőművet ta­lálunk. Teljesen érthető és reálisnak te­kinthető ezek után az EAK-nak az az álláspontja, hogy csak ak­kor hajlandó beszüntetni a hadi- állapotot Izraellel, mihelyt az ki­vonja csapatait az 1967. júniusi hatnapos háború során elfoglalt területekről. • Népszavazás után, el nökválasztás előtt Franciaországban • További feszültség a Közel-Keleten • Irak elismerte az NDK-t • Nixon első száz napjának mérlege Az április 27-i franciaor­szági népszavazás váratlan­nak tűnő eredményével, a De Gaulle politikájára és személyére leadott „nem” szavazatok többségévé új helyzetet teremtett az ötödik köztársaságban, a 78 eszten­dős tábornok-elnök lemon­dani kényszerült. Helyét Alain Poher, a szenátus el­nöke foglalta el ideiglene­sen, de már kitűzték az új köztársasági elnök megvá­lasztásának időpontját. Az első szavazásra június 1-én kerül sor. Hogy hány jelölt jndul, az csak május 13-án derül ki, akkor jár le a ne­vezési határidő. De Gaulle kudarca első­sorban személyes balsiker. Semmi sem indokolta volna, hogy a tábornok-elnök két jelentéktelenneik mondható reform-tervét miért úgy akarja ráerőszakolni a fran­ciákra, hogy elképzeléseinek visszautasítása esetén le­mondásával fenyegetőzzék. Egy hét elteltével valame­lyest tisztulni látszik a rej­tély homálya: talán így akarták a gaullisták biztosí­tani a rendszernek — módo­sított formában ugyan és De Gaulle nélküli — fennmara­dását! Üj elnökjelöltjük ugyanis Georges Pompidou, aki 1962 áprilisától 1968 nya­ráig De Gaulle miniszterel­nöke volt, s akiről azt hí- resztelték, hogy az év elején szembekerült a tábornokkal, most esélyesként indul az elnökválasztáson. Ha Pompidou esélyes, csak azért lehet az; mert a „nem” győztes tábora nem egységes: De Gaulle ellenzé­kében ott voltak a szélső- jobboldaliak és ellenkező végleten a maoisták és anarchisták, közbül pedig a NATO-hű és amerikaibarát jobboldali pártok éppúgy, mint a kommunisták, Guy Mollet „szocialistái”, meg a katolikus »demokratikus centrum” ... Kétségtelen, hogy ezek közül a politikai erők közül a Francia Kom­munista Párt a legjelentő­sebb: egymaga a választók 20—25 százalékának szava­zatára számíthat. A többiek csak egyenként 5—10—15 százalék elnyerésére gondol­hatnak ... A francia baloldal, a de­mokratikus erők, a dolgozók szempontjából döntő fontos­ságú lenne, hogy a kommu­nisták és a nem-kommunis­ta baloldal pártjai megegye­zésre jussanak közös jelölt állításában és ami ennél fontosabb: közös kormány- program kialakításában. Saj­nos, erre még kevés remény van... A Közel-Kelet is megérez- hetá a franciaországi helyze­tet, ha valóban úgy alakul­na, hogy a következő elnök megváltoztatná De Gaulle eddigi hivatalos politikáját. A New York-i nagyhatalmi tárgyalások a Közel-Kelet dolgában eddig nem hoztak eredményt. A fegyverek vi­szont ismét ropognak a Szu­ezi-csatorna két partján is, a szíriai—izraeli fegyverszü­neti vonal mentén is, az el­foglalt jordániai területeken is. U Thant, ENSZ-főtitkár kénytelen volt az érdekelt kormányokhoz intézett leve­lében kifejezésre juttatni, hogy ha állandósul az élet­veszély, akkor visszahívja az ENSZ-megfigyelőket, akik a tűzszünet betartására lenné­nek hivatottak felügyelni... A Közép-Kelet egy arab országából a hét közepén jó hír érkezett: az iraki kor­mány úgy döntött, hogy — az arab országok közül első­nek! — elismeri a Német Demokratikus Köztársaságot és nagykövetet cserél az első német békeállammal! A hír Bonnban persze riadalmat és felháborodást keltett: életre kelt a hivatalosan el- temetettnek mondott Hall- stedn-doktrína és megtorlás­sal fenyegetőztek Irak rová­sára. Az Egyesült Államokban, amelyet újabb és újabb di­áklázadások, faji zavargások rázkódtatnak meg, elkészí­tették a szokásokhoz híven az új elnök, Nixon, kor­mányzása első száz napjá­nak mérlegét. Vajmi kevés pozitívumot mutat: a válasz­tási ígéretek a vietnami há­ború befejezésére, a közel- keleti problémában való megoldás-keresésre, a szov­jet—amerikai párbeszéd megindítására, a fegyverke­zési kiadások csökkentésére, stb. Egyelőre mind-mind pa­píron maradtak. Az ameri­kai közvélemény is egyre türelmetlenebbé válik: csele­kedeteket vár az elnöktől, aki eddig csak „úgy csopor­tosította a semmittevést, hogy az lázas igyekezetnek lássék.. A héten ünnepelték szerte a világon a dolgozók száz­milliói a munkásszolidaritás nagy ünnepét. Mindenütt a munkásság erőinek összefo­gását hirdették, mutatták a felvonulások, gyűlések. Ki­emelnénk ezek sorából a po­zsonyi május 1-ét, ahol dr. Gustáv Husák határozott hangú beszédben foglalt ál­lást á szocializmus csehszlo­vákiai ellenségednek akna­munkája ellen. Minden jel arra vall, hogy a CSKP és a csehszlovák kormány ak­tívan fólytatja a konszolidá­ció folyamatának meggyorsí­tását. Ez csak örömmel tölt­heti el mindazokat, akik rég­től fogva kívánják, hogy szilárduljon meg a néphata­lom a szodalistea Csehszlo­vákiában, mind a cseh és szlovák nép, mind a szocia­lista közösség érdekeinek megfelelően*-4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents