Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
1969. méjus 25. Dunantmi napio i Az olvasómozgalomról, tárgyilagosan Olvasó nép lettünk; hangzott egy időben a diadalmas megállapítás. Ugyanakkor különböző szervek, különböző mozgalmakat indítanak az olvasás érdekében. Néhány felmérés, statisztikai adat pedig azt mutatja, hogy a felnőtt lakosság 40—50 százaléka nem olvas. A népművelési munkának hosszú ideje legegyenletesebben, és állandóan' fejlődő területének a könyvtár, a könyvolvasás bizonyult. Kétségtelen és örömteli tény, hogy az olvasás társadalmi becsülete megnőtt, és a figyelem központjába került. Az a tény, hogy mindenütt nagyobb megbecsülés érvényesül az olvasás, a könyvtári munka iránt, egyáltalán nem jelenti, hogy a meglevő akadályokat figyelembe ne vegyük. A ma mutatkozó nehézségek, az olvasás megbecsülésében mutatkozó hibák feltárása tulajdonképpen a jövő jobb eredményeinek előkészítését jelenti. Milyenek az olvasás eredményei Baranyában? Milyen helyet foglalunk el más megyékkel, összehasonlítva? Megyénk lakosságának 23—24 százaléka a tanácsi könyvtárakba beiratkozott olvasó, a Megyei Könytárhoz tartozó könyvtárakban 63 000 olvasó van. A pécsi olvasókat leszámítva Baranya megyében1 — Komló város nélkül — 58 000 könyvtári olvasó van. Sok ez, vagy kevés? Attól függ a válasz, hogy mihez képest értékelünk, mihez hasonlítunk. A 10 évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva erőteljes, figyelemre méltó a növekedés. A megyék jelentős részéhez mérten is szép, és elismerésre méltó a jelenlegi olvasólétszám. Miért nem elégszünk meg a tény egyszerű kijelentésével? Mert a ténylegesen mozgató erőket, a távolabbi eredmények megalapozását kell keresnünk, mert esak_ így lehet a fejlődést állandósítani, és a sikereket állandóvá tenni. Baranya megye kisközséges települési rendszere az olvasótoborzásnak, új könyvtári tagok beiratkozásának kedvez. Azért kedvez, mert a kis falvakban a könyvtáros, a népművelő, a tanító lényegéber.' mindenkit ismer, és ismeri a lakosság műveltségi szintjét, művelődési igényeit, és a könyvolvasás leghelyesebb kialakításának személyekre vonatkozó tanulságait is. Egyébként ezt a megállapítást bizonyítja az a tény, hogy a lakosság számarányából általában mindig a kisközséges megyék mutatják a legjobb eredményeket. A könyvtárba embereket beíratni még a legkönnyebb népművelési feladatok közé tartozik. Azonban nem mellékes, hogy kik olvasnak, mit olvasnak és mennyi könyv az, amit saját műveltségük gyarapítására mégismernek. Fájdalmas tény számunkra, hogy a felszabadulás óta minden évben növekedő olvasói létszámban 1966-ban és 1968-ban az előző évhez képest kisebb visszaesés következett be. A könyvtári szakmai elemzés a visszaesés okát világossá teszi, azonban mozgalmi módszerekkel, megfelelő rendszeres foglalkozással ez is elkerülhető lett volna. A létszám csökkenése azonban más tényezőkkel is ösz- szefügg. A könyvállomány ugyan minden évben emelke- ,dést mutat, tehát több az a könyvmennyiség, amelyből az olvasók kedvelt könyveiket kiválaszthatják, de mégis a nagyarányú könyvkiadással nem volt arányos a könyvek beszerzése. A könyvek vásárlására fordítható összegek 1967-ben már az előző évhez képest estek, 1968-ban tovább csökkentek, és nem érték el az 1965. évi mennyiséget sem. Mi okozza tehát a kőnyvkölcsönzés visszaesését?. Sokféle okra hivatkozhatunk, az egyes okok mennyiségi hatását azonban nagyon nehéz kimutatni, és így azok nem is teljesen ismertek. Az okok között feltétlenül szerepet játszik az, hogy kevesebb új könyvet kaptak a könyvtárak, és így viszonylagosan csökkent a választék. A kölcsönzés növekedése , ellen hat, hogy kicsik a falusi intézmények, és kis létszámú könyvvel rendelkeznek a könyvtárak, akkor is, ha egy lakosra jutó könyvmennyiségben szintén az élen vagyunk, de a mi községi átlaglakosságunk mellett nem alakulhatnak ki 5—6 ezer kötetes könyvtárak. Károsan hat az a tény is, hogy az új intézményrendszer kialakítása során nagy változások történtek a könyvtárosok személyében, valamint rövid a könyvtárak nyitvatartása. Érdekesen jellemző, hogy megyénk kedvező adottsága, a kis lakosságszámú, könnyen szervezhető községei, más vonatkozásban' kedvezőtlen, hátrányos sajátossággá alakulnak; sok intézményt kell működtetni, azokban kevés a könyvválaszték, ritka a kölcsönzés. Ugyanakkor nyugtalanító az a tény, hogy a beiratkozott könyvtári olvasók száma nem éri el az előző évi mennyiséget. Nem éri el annak ellenére, hogy az elmúlt év elején meghirdették az „Olvasó népért” mozgalmat. Ennek a mozgalomnak fő célja az olvasó emberek számának gyarapítása, a tömegszervezetek meggyőző közreműködésével eljuttatni még nem Olvasó, még nem rendszeresen olvasó embereket a könyvtárba. Valahol itt kell az új feladatokat keresni. Az olvasók számának gyarapodása a kulturális igény .növekedését jelenti. Az olvasás nem pusztán kedvezően eltöltött idő lehetősége, hanem emellett műveltség gyarapítása is. A népművelő, és a hozzáértő gondolkodó ember számára az olvasással összefüggő tény, és adat új következtetések lehetősége is, és a feladat felismerését jelenti. Ha erősen szaporodnak az új olvasók, akkor csökkenni szokott az egy olvasó által elolvasott könyvek száma, mert a kezdő olvasó még csak ismerkedik a műveltség legfontosabb forrásával; a könyvvel. A mi esetünkben azonban nem ez a helyzet. Érdekes, és jellemző is, hogy 1965 óta ✓ minden évben növekedett az egy olvasóra jutó kölcsönzés. Akkor tehát a könyvkölcsönzés 1968. évi visszaesését főleg egyetlen ténnyel, az olvasók számának csökkenésével magyarázhatjuk. Ez új erővel húzza alá azt a feladatot, hogy az írószövetség hosszú távra meghirdetett Olvasó népért mozgalmához tényleges munkával, új olvasók beszervezésével csatlakozzanak a társadalmi- és tömegszervezetek. Az olvasók arányával még a mostani visszaesés körülményei mellett is országosan jól szerepelhetünk. Kétségtelenül már az elmúlt években is mutatkoztak jelek, amelyek a beiratkozott olvasók alacsony könyvolvasási intenzitását, vagyis általában kevés könyv elolvasását jelezték. E vonatkozásban, hogy mit olvasnak a könyvtárba beiratkozottak. további vizsgálatokra, a társadalmi igények pontosabb felmérésére, és a feladatok világos meghatározására van szükség. Bánfai József * > Kanizsai Dorottya Múzeum, Mohács A Janus Pannonius Múzeum a legnagyobb vidéki múzeum az országban. Rajta kívül csals egy múzeum van a megyében, amely a múzeumi tevékenység egészére kiterjedően dolgozik, tehát kiállításokat rendez, gyűjtőmunkát folytat, maga végzi a tudományos feldolgozást és vállalja a rá háruló népművelési feladatokat. Ez pedig a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum. E múzeum mind a mai napig egyetlen muzeológust jelent. Sarosácz György 1965- ben került a mohácsi múzeum élére, az ő tevékenysége tehát szinte teljesen egyenlő a múzeuméval. Mindamellett meg kell jegyeznünk, hogy idekerülésekor is már ügy tartották nyilván, mint a megye délszláv nemzetiségekkel foglalkozó néprajzosát. Ez azért fontos kérdés, mert még eldöntésre vár, hogy a mohácsi múzeum elsősorban városi, vagy elsősorban délszláv nemzetiségi jellegűvé alakuljon-e. Kerámia, bútor, textil Sarosácz György mindenesetre abból indult ki a múzeumi munka egyik legfontosabbikának, a gyűjtésnek eldöntésekor, hogy a múzeum Mohács városé is, Mohács viszont jellegében parasztváros, tehát a múzeumnak a néprajzi gyűjtésre kell koncentrálnia. Ez annál is inkább sürgős feladat volt, mert a múzeum „öröklött” gyűjteménye szórványos tárgyakból tevődött ki. A gyűjtés többféleképpen elképzelhető, a múzeumigazgató azonban olyan tervet dolgozott ki, mely szerint monografikus gyűjtést végez. Így született meg 1966-ban a kerámiagyűjtemény, a következő évben a bútor- és a legutóbbi két évben a teljes textilgyűjtemény. Ez utóbbi a legpénzigényesebb ezért kellett két esztendő anyagi erőit ráfordítani. A múzeum a költségvetésből évi 10 ezer forintot kapott, ezt az összeget arra használta fel, hogy minden, a múzeum számára szükséges, előkerülő tárgyat megvásároljon. Mohács város tanácsa ezen felül évente 15 ezer forintot biztosított számára; ez volt az az összeg, amelyből az említett gyűjteményeket be lehetett szerezni. A busójárás alkalmával évről évre be is mutatta Sarosácz György a kerámia-, majd a bútor- és textilgyűjteményt, amely felöleli Mohács tárgyi néprajzi múltját. Az évek folyamán a múzeum nem feledkezett meg helytörténeti feladatairól sem. Létrehozott egy olyan plakátgyűjteményt, amelyből a felszabadulás 25. évfordulójára kitűnő kiállítást lehet majd rendezni, ezek a túlnyomórészt politikai plakátok tartalmazzák az 1943 és 1949 közötti időből Mohácson fellelhető, itt megjeleni valamennyi plakátot. A mohácsi városi Népfront honismereti bizottságának nemrégiben elindított akciójában is szerepet vállalt a múzeum: a tsz-mozgalom 20. évfordulójára szeretnék összegyűjteni a mohácsi tsz-ek történetének minden fellelhető dokumentumát. Gyűjtés délszláv falvakban Mit kell még sürgősen gyűjteni? Mik tehát a következő feladatok? — Mohács viszonylatában — válaszol Sarosácz György — okvetlenül be kell gyűjteni a még megtalálható halászati eszközöket, majd a szőlészet-borászat tárgyi anyagát. Erre kell koncentrálni a következő két évben. Ha viszont lesz valami a délszláv gyűjteményből, akkor Mohácson kívül gyűjtést leéli végezni a baranyai délszláv falvakban. A megye sokac falvaiban végeztem már gyűjtést a szellemi néprajz köréből, a lakodalmi, temetkezési és karácsonyi népszokásokról, s ugyanezt nemrégiben megkezdtem a horvát és szerb községekben, illetve népcsoportokban is. A tárgyi gyűjtés viszont e községekben még teljesen hátra van. Ki kell egészítenünk a gyűjtőmunkáról felvázolt képet azzal, hogy Sarosácz Györgyre vár természetesen a készülő Baranyai Néprajzi Atlasznak a délszláv falvakra vonatkozó része, ennek az anyagnak a begyűjtése, feldolgozása is. Kötetek, tanulmányok Külön kérdés — s legalább ennyire nehéz kérdés — a gyűjtött anyagok feldolgozása. Erre még több idő kell, s természetesen az elmélyüléshez szükséges körülmények. Mi készült el eddig? A Tordinac-féle kéziratok, amelyet már több ízben említettünk, nyomdakész állapotban vannak, várják a megjelenést. Hamarosan megjelenik a mohácsi munkásmozgalom történetéről szóló kötet, amely az 1918— 21 közti éveket dolgozza fel. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója, tiszteletére ennek az időszaknak az összegyűjtött dokumentumaiból rendeztek egyébként kiállítást. Sarosácz György javában dolgozik már a mohácsi kerámiáról szóló monográfián. Ez az év végére készül el, különkiadványként jelenik meg, és a témában úttörő jelentőségű munka lesz. A mohácsi feketeedényekről eddig csak Szabadfalvi József debreceni egyetemi tanár tanulmánya ismeretes, amely a mohácsi kerámiának csak a kelet-európai kapcsolatait vizsgálja. Sarosácz György — a gazdaság- történeti bevezetés, a céhek története, a mohácsi edényfajták (fekete, mázas, tűzálló edények és kályhák) ismertetése, a kereskedelem áttekintése, a népművészeti vonatkozások és a tárgyak használatára vonatkozó néprajzi elemzés után — a monográfiában külön fejezetet szentel a mohácsi kerámia kimutatható balkáni vonatkozásainak. A tárgyi anyagon kívül, amelyet a munkában bő fotóanyag illusztrál majd, a levéltári anyag is teljes: 1718-tól van írott forrás az edényekről, készítőikről, a céhmesterekről és inasokról, és 1767-ből az első tárgyi emlék. A tanulmány végül foglalkozik a mohácsi kerámia ma élő, dolgozó művelőivel is. A következő feladat pedig a baranyai délszlávok népviseletének feldolgozása, a két évi gyűjtőmunka eredményeinek alapján. Raktárgondok A múzeum népművelési tevékenységének fontos részét teszik ki á kiállítások, az előadások és előadássorozatok, valamint a népművészekkel való foglalkozás. Ez utóbbi részben a népművészék munkásságának be-' mutatását jelenti, részben díjazásukat s a hagyományos maszkfaragás támogatását minden eszközzel. A múzeum kezdeményezésé az is, hogy fafaragó szakkör indult a fiatalok részére, amelyet jelenleg Kalkán Mátyás, az ismert maszkfaragó vezet. Gond azonban akad még bőven. Természetes, hogy a Mohácson működő múzeum Mohács város múzeuma. De helyesnek látszik az az elgondolás, hogy a Kanizsai Dorottya Múzeum szélesedjék ki egyszersmind délszláv nemzetiségi múzeummá is, a két funkciót — bizonyos támogatások növekedésével, természetesen — a múzeum jól el tudná látni. Minisztériumi szinten folynak ilyen irányú tárgyalások, készülnek a tervek, nemcsak Mohácscsal kapcsolatban, hanem az ország több megyéjével, városával — olymódon, hogy lehetőség szerint a nemzetiségi múzeumok azokon a helyeken alakuljanak ki, aha a természetes adottságok megkívánják, ugyanakkor a nemzetiségi anyagok ne szóródjanak szét túlságosan, hanem lehetőség szerint egy- egy helyre koncentrálódjanak. Jó lesz, ha ez a kérdés mielőbb eldől, mert a délszláv anyag gyűjtése — éppúgy, mint minden más néprajzi gyűjtés — nem sokáig halogatható, a tárgyi emlékek pusztulnak, fogynak, és fogy az emberek emlékezetében elraktározott sok értékes ismeret is. A mohácsi múzeum legkonkrétabb és legégetőbb problémája e pillanatban az, hogy nem tudják hol raktározni a sok értékes anyagot. öt éve tart a huzavona, a gyűjteményt hol itt, hol ott tárolják, és a városi tanács jelenlegi ajánlata sem oldja meg ezt a gondot. Az Építő KTSZ felajánlott épülete — dr. Dankó Imrének, a Baranya megyei Múzeumok igazgatójának közlése szerint — ugyanis alkalmatlan raktározásra, nagyon nagy összeget kellene beleölni, mivel hiányzik a berendezés, azonkívül egyébként is csak átmeneti megoldást jelentene. Tekintettel arra, hogy a múzeumnak volt Mohácson saját épülete, amelyet lebontottak, és nem biztosítottak helyette másikat — ezt a krónikus problémát a mohácsi városi tanácsnak kell megnyugtatóan rendeznie. Annál is inkább, mert hisz a múzeum is végső soron a várost gazdagítja. Haliam® Erzsébet Gyula a Körösök vidékének kis városa az elmúlt években az Alföld egyik kulturális és idegenforgalmi központjává vált. A gyulaiak méltán büszkék, amikor városukat az utóbbi időben Agrigento, Dubrovnik, Szeged mellett emlegetik, mint fesztivál-várost A történelmi levegőjű alföldi kisváros a „Gyulai Nyár” programjában megtalálta a környezethez és adottságokhoz leginkább illő nyári kulturális műsort, amelyet ezen a nyáron is megrendeznek. Az idei „Gyulai Nyár” az Erkel Diákünnepekkel kezdődött május 27-én. 11 művészeti ágban mérik össze tudásukat négy napon keresztül a Duna—Tisza köze és a Dél-Tiszántúl középiskolásai és ipari tanulói. Már eddig is a Várszínház programja vonzotta a legtöbb érdeklődőt Gyulára. Idei műsorterve azt bizonyítja, hogy jó elképzelés volt: történelmi játékok bemutatásának helyévé _ tenni a Gyulai Várszínházát. Ezúttal magyar szerzők műve is színpadra kerül, Jékely Zoltán Fejedelmi vendég című történelmi játékát július 4-én mutatják be. Rendezője Miszlay István Jászai-díjas. Ez a darab még hét alkalommal kerül színre, utoljára július 14-én. Ezután lesz a következő bemutató július 19-én, Lope de Vega, a Furfangos menyasz- szony című klasszikus vígjáték. Ezt az előadást Giricz Mátyás rendezi, és a közönség július 20-tól 28-ig láthatja. összesen 8 estén. A Várszínház programját színesíti egy népi hangszereket bemutató érdekes hangverseny, amelyet július 8-án rendeznek. Az Eszperantó Nyári Egyetem idén — július 6—13 között — már hetedik alkalommal kerül megrendezésre. Idén először helyet kapott a TIT nyári egyetemeinek sorában is. Eddig 12 országból jelentkeztek eszperantisták erre a nemzetközi eseményre, amelyen lengyel, osztrák, olasz és magyar előadók tartanak színvonalas előadásokat a hallgatóknak. Gyula a fotoamatőr mozgalom egyik otthonává is válik azzal, hogy a Népművelési Intézet itt rendezi meg központi fototanfolya- mát. A Székely Aladár országos fotókiállításhoz kapcsolódva művésztelep jelleggel részesül továbbképzésben itt a fotoamatőr mozgalom törzsgárdája. Erre augusztus 16 és 24 között kerül sor. Gazdag program is kapcsolódik a Gyulai Nyár eseményeihez. Nagy érdeklődésre való tekintettel újra bemutatják a Kohán György emlékkiállítást. A várban reprezentatív' állandó kiállítás nyílt „Gyula gazdasága és társadalomtörténete a XVIII—XX. században” cím- meL Grafikai A Pécsi Bőrgyárban — hivatalos nevén: a Bőripari Vállalat pécsi gyáregységében — bemutató nyílik hétfőn Hoós Elvira pécsi képzőművész grafikáiból. A több mint 200 éves gyár első ízben lesz képzőművészeti esemény színhelye. Hoós Elvira, aki már több ízben vett részt műveivel a Pécsett és más városokban rendezett kiállításokon, most önállóan szerepel képeivel. Hat hónapon át látogatta rendszeresen a bőrgyárat, tanulmányozta az ott dolgozó embereket és az általuk kezelt gépeket, berendezéseket, s ezeket örökitette meg alkotásain. Hoós Elvira tudatos művészeti programAugusztus 16-án a Gyulán működő Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója tiszteletére emlékestet rendeznek. Egy másik évfordulót is ünnepelnek az idén: 100 éve alakult meg az első sportegyesület Ezt a 100 évet sporttörténeti kiállítás mutatja be. Természetesen több színes sportesemény, élvonalbeli sportolók, olimpikonok szereplése kapcsolódik ehhez az évfordulóhoz. A fentieken kívül még igen sok szórakozási lehetőség várja azokat, akik ezen a nyáron felkeresik Gyulát. A 2000 személyes szabadtéri színpadon több ORI-műsort és öntevékeny művészeti együttesek több programját rendezik meg. Tér- és toronyzenék, zenés hanglemez-estek, szabadtéri vetítések és a várfürdőben megrendezendő nagyszabású Ilona-bál egészíti ki a „Gyulai Nyár" 1969. évi programját. bemutató vállalását jelzi a bőrgyári bemutató; évek óta foglalkoztatják a munkástémák, az üzemi témák, amelyeket sokszor, sokféleképpen feldolgozott már. A bőrgyári képanyag ennek az alkotási sorozatnak eddigi legjelentősebb állomása: 22 — többségében tustechnikával készült — grafika kerül a közönség elé. A bemutatót a „vendéglátó” nagyüzem a Hazafias Népfront Pécs városi Bizottságával közösen rendezi. Bérezi Pál igazgató nyitja meg hétfőn fél 12-kor az üzem kultúrtermében. A bemutatót június 30-ig lehet megtekinteni minden nap H és 15 óra között. I . I Gyulai Nyár, 1969
