Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
4 Punantmt tiauio 1969. május S3. Hangszeres szólisták a pódiumon A Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola Pécsi Tagozatának vonószene- kara J. S. Bach műveiből állította össze május 27-i hangversenyének programját A műsor kitűnő alkalmat ad arra, hogy a városunkban tevékenykedő hangszeres szólisták közül pódiumra lépjenek. Barth István először a h-moll szvit szólistájaként szerepel, majd Skladányi Péterrel és Botvay Henrikkel együtt szólaltatja meg a IV. Brandenburgi versenyművel A kedden fél 8-kor kezdődő Liszt-termi hangversenyt a Zene- pedagógusok Szakszervezete rendezi. A Bartók Béla Férfikar Lipcsében Mint annakidején hírt adtunk róla, a lipcsei Népek Csatája Emlékmű Kórus Pécsett járt, az AKÖV Bartók Béla Férfikarainak vendégeként és sikeres hangversenyt is adott városunkban. A német vendégek meghívást is hoztak, s visszafelé már együtt utazott velük a pécsi kórus 42 tagja is, Hegyi Istvánnal az élen, aki Ligeti Andor betegsége miatt átvette a kórus vezeték sét. Lipcsében három nagysikerű hangversenyt adtak a pécsiek, az elsőt a volt Börze Palota 250 férőhelyes barokk-termében, a másodikat szabadtéri parkban, a harmadikat pedig a Népek Csatája Emlékmű kupolacsarnokában, amelynek akusztikája legendáshírű. A kórus műsorán több mint felerészben magyar művek szerepeltek, Bartók, Kodály, Karai, Halmos kórusművei, de a vendégek tiszteletére két Schubert művet is előadtak németül. Természetesen az utóbbit ismételni kellett. A kritikák kiemelték a kórus telt hangzását és az előadott műveli igényességét, válogatását. Ugyancsak sikert aratott a kórussal fellépő Borsay Pál zongoraművész és Balatinecz Márta énekesnő is. Befejeződött a pécsi sebészkongresszus Dr. Karol Siska, dr. Theodor Matthes és dr. Boros Béla rektor nyilatkozata A pécsi sebészkongresszus pénteki napja valósággal „nonstop” tanácskozás volt Reggel fél kilenctől több mint negyven tudományos kiselőadás hangzott el, majd este, a harminc perces „lélegzetvételnyi” szünet után —, amelyet a vendégek többsége a város ódon utcáiban, illetve a klinika zöld parkjában töltött el — a tetőteraszon fogadást rendeztek a vendégek, illetve a kongresszus előadói tiszteletére. A fogadás kötetlenebb hangulatában kértem meg a pécsi kongresszus külföldi vendégei közül dr. Karol Siska professzort, a Szlovák Tudományos Akadémia küldöttségének vezetőjét, a pozsonyi kísérleti sebészeti intézet igazgatóját, aki az ismert pozsonyi emberi szívátültetés egyik fontos organizátora volt, és dr. Theodor Matthes professzort, az NDK akadémiája és minisztériuma közös delegációjának vezetőjét — válaszoljanak két, kissé általánosan fogalmazott kérdésemre, amelyek azonban megpróbálják átfogni a pécsi üléssorozaton elhangzottak lényegét. Az első kérdés: — Miben látja professzor úr a pécsi kongresszus jelentőségét? A második kérdés: — Saját munkájában, kutatási területén mit tart jelenleg fontosnak és időszerűnek, amiről lapunk hasábjain szívesen tenne említést? Dr. Karol Siska — Ma semmiféle klinikai munka nem képzelhető el kísérletek nélkül. Ez természetesen a sebészetre is vonatkozik. Véleményem szerint ennek a kongresszusnak Is, mint általában a tudományos tanácskozásoknak, az a jelentősége, hogy ml, akik a kísérleti sebészettel foglalkozunk, összejöttünk a különböző államokból, jelenleg az NDK- ból, Ausztriából, Csehszlovákiából és természetesen Magyarországról A mi számunkra ez a tapasztalatcsere lehetősége, hisz látjuk, hogy az egyes országokban milyen színvonalon áll a kísérletes sebészet összehasonlíthatunk: mit hallunk, mit látunk és mit csinálunk mi? Az ilyen kongresszusokon új ötleteket kapunk, mint itt Pécsett is, és ezeket otthon igyekszünk meghonosítani. — A második kérdés? Az én munkám team-munka, kollektív munka. Mi, most a he- terotopikus szívtranszplantációval foglalkozunk, és igyekszünk a szívet huszonnégy órára konzerválni, és ezután átültetni. Kutatómunkánk centruma most az életképesség megőrzése. Huszonnégy óra után fiziológiai, biokémiai, élettani vizsgálatokat csinálunk, és ezen a kongresz- szuson ezekről a vizsgálatokj ról, tapasztalatainkról számoltunk be. Ezzel kapcsolatban szeretnék valamit hangsúlyozni. A szívtranszplantáció az utóbbi időkben különösen a közérdeklődés előterébe került. A közvélemény nagyon sokat vár a tudománytól, azonban rendkívül sok kutatómunka áll még előttünk. Nagyon sokat kell még dolgozni, de én meg vagyok győződve, hogy a tudomány erőfeszítéseit siker koronázza. Dr. Theodor Matthes — Személy szerint nagyon örülök, hogy eljöttem a pécsi kongresszusra és személyesen tapasztalhattam, hogy Magyarországon az állam és a sebészeti társaság támogatásával milyen fejlett kísérleti sebészet működik. Röviddel ezelőtt Svájcban résztvettem az európai kísérleti sebészeti kongresszuson. Mondhatom nyugodtan, hogy a pécsi kongresszus tudományos tartalmában, szervezésében, vezetésében és nem utolsó sorban a baráti hangulat tekintetében összehasonlítva, igen mély benyomást tett rám. Tudományos oldalról nézve különösen jelentősnek tartom, hogy a kísérleti sebészet szétágazó területéről néhány különösen fontos témát ragadott ki, amelyek különösen érintik a klinikai munkát, és amelyek jelenleg a kísérletes sebészet középpontjában állnak. — A második kérdésére válaszolva én rákkutató intézetben dolgozom, a mi fő munkaterületünk a rákkutatás. Közelebbről, a rák fejlődése, kezelése és megelőzése. Korunk egyik nagyon fontos orvostudományi kérdései ezek. A mi intézetünkben és a klinikán is néhány lényeges részkérdést vizsgálunk kísérletesen. Foglalkozunk a hörgő rendszerében előforduló rákkal, a gyomor-, a bél- és az emlőrák, valamint néhány különlegesebb, a méhrákkal kapcsolatos problémával. Évek óta foglalkozunk a tüdőátültetés sebészeti kérdéseivel, és a rövid és hosszú idejű szö- vetkonzerválássaL Ha föltett volna egy harmadik kérdést, szívesen mondanék néhány szót a kísérletes sebészet eredményeinek dokumentálásáról. Ebből a szempontból jelentősnek tartom azt a tudományos nemzetközi folyóiratot — a Zeitschrift für Experimentelle Chirurgie —, amely két éve jelenik meg Berlinben német és angol nyelven. Célja, hogy a kísérletes sebészeti munkát a különböző országokban ösztönözze, és a legfontosabb tudományos eredményeket közölje. A két neves külföldi professzorral való beszélgetés után dr. Boros Béla egyetemi tanárt, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektorát kértem meg, hogy néhány szóval, mint a kongresszus „házigazdája” foglalja össze a tudományos üléssorosat jelentőségét. Dr. Boros Béla — Egyetemünk életében /mindig nagy esemény, ha falai között egy országos tanácskozásnak adhat helyet. Örömmel mondhatom, hogy amióta az egyetemnek ez a részlege megépült, a különböző társaságok szívesen is választják színhelyül. Egy ilyen kongresszus bemutatja, jelen esetben nemcsak az általános klinikai sebészet, de a kísérletes sebészet eredményeit, a kutatás irányait, módszereit, és impulzust ad a további munkához. A pécsi műtéttani intézet tizenhét éve működik, szerény körülmények között, de annál szebb eredményekkel. Az intézetben bátor, kezdeményező, és hozzátehetem, hogy úttörő munka folyik. A világszerte az érdeklődés előterében álló szív és keringési problémák, valamint a szerv- átültetés kérdéseinek megoldásában értek el igen szép, figyelemre méltó eredményeket Mit jelent, hogy a klinikai munka ma már ilyen háttérrel rendelkezik, mint egy kísérleti műtéttani intézet? Nélkülözhetetlen. A bizonyos műtéti megoldások a klinikai emberanyagon csak akkor alkalmazhatóak, ha azoknak biztos kísérleti hátterük van. A mi klinikáink egyre több igényt jelentenek be kollabo- rációs munkára, amelyhez a mi pécsi intézetünk kísérletes munkájával magas fokon járul hozzá. Az egyetem vezetése egy-egy ilyen kongresszus után, amely feltárja a műtéttani intézetek jelentőségét, kötelességének érzi, hogy olyan támogatást nyújtson az intézetnek, hogy itt a munka magas hazai és nemzetközi színvonalon folyhasson. A pécsi sebészkongresszus tegnap a délutáni órákban befejeződött, Thlery Árpád w Martyn Ferenc kitüntetése Horváth Lajos, a Városi Tanács elnöke átadja a kitüntetést Martyn Ferenc festőművésznek Szokolai felv, Bensőséges kis ünnepség volt szombaton délben a Városi Tanács elnöki termében. Martyn Ferenc, Munkácsy-dí- jas festőművésznek, aki a közeli hetekben tölti be hetvenedik életévét, akinek a Galéria-beli tárlaton kiállított képeit eseményként értékelte a kritika, s akinek a múlt héten a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban nyílott, ma pedig Pécsett, a Technika Házában nyílik meg kiállítása — a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, életművéért és eddigi értékes munkásságáért, a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést tegnap délben Horváth Lajos, Pécs mj. Városi Tanács vb-elnöke nyújtotta át a mesternek, meghívott vendégek, kulturális vezetők szűk körében s a következő szavak kíséretében: — Kedves Martyn mester, amikor a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében átnyújtom önnek a Munka Érdemrend arany fokozatát, engedje Pécsi díjnyertesek a debreceni pedagógiai konferencián Debrecenben befejeződött a tanárképző főiskolák, a tanító- és óvónőképző intézetek hallgatóinak VIII. országos szakmai konferenciája. Az értékelés után Nagy Miklósné, a Művelődésügyi Minisztérium Pedagógusképző Osztályának főelőadója átadta a jutalmakat a pályázóknak. Első díjat nyert — többek között — Pusztai István, a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatója. Munkájukkal második díjat érdemeltek ki: Tátos Márta és Szegedi István, ugyancsak a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói. Harmadik díjat kaptak: Galambos Márta, Fazekas Já- nosné és Pongrácz Katalin közös munkával, valamint Dankó Gabriella, valamennyien a Pécsi Tanárképző Főiskola hallgatói. meg, hogy úgy köszöntsem, mint városunk fiát Mert bár Somogybán született, közép- iskolás kora óta Pécs volt otthona, s kapcsolata városunkkal hosszú távollétei, külföldi útjai alatt sem szakadt meg soha. Sokan emlékeznek még azokra a kiállításokra, amelyeken a 20-as, 30-as években is már Martyn Ferenc Párizsból hazaküldött képei vonták magukra a legnagyobb figyelmet és elnyerték a város egy-egy díját S azt is számontartják a pécsiek, hogy Párizsból hazatérte után 1940-től fáradhatatlanul tevékenykedik városa kulturális felemelkedése érdekében. Munkás szabadiskolákat, bányász szakköröket vezetett, amikor a képzőművészet megszerettetése volt a cél, előadássorozatot tartott és szervezett akkor, amikor a művészet ügyét népszerűsíteni kellett, agitált és intézkedett, hogy Pécsnek állandó képtára legyen, hogy a képzőművészeti közélet erősödjön, jó irányba fejlődjön. Gazdag művészi munkássága mellett any- nyit tett, fáradt a közügyekért, hogy csupán ez elegendő lenne egy emberélet kitöltésére. Nemcsak mint képzőművész, hanem mint az embertársai gondjaiban osztozó, azon segíteni akaró tanácstag, állandó bizottsági vezető, mint közösségi ember sokat tett és tesz városunkért. A művészet- történészek, kritikusok kiemelik Martyn Ferenc művészetének mélyen humánus, emberi vonásait. Ehhez én csak annyit tennék hozzá, hogy a művész és az ember e ponton elválaszthatatlan. Martyn Ferenc művészetében önmaga gazdag embersége, közösségi szemlélete érvényesül. A tanítás valamikor ebéd után kezdődik, most meg még csak a délelőtt közepén vagyunk. A Szent István téri Általános Iskola napközisei, 8—10 éves lányok és fiúk, a játékba belefeledkezve szaladgálnák fel-alá a Séta téren, a higgadtabbak egy sakktáblát állnak körül, e mögött sem könnyebb helyet kapni, mint a nonstop üzemben levő hintán. Nem sok meggyőződéssel kérem meg őket válaszoljanak néhány kérdésemre, de kishitűségem indokolatlan: az új játéknak határozottan sikere van. — Miért rendezik meg minden évben a gyermeknapot? Csölley Róbert, IV. a: Azért, hogy ajándékokat vegyenek a gyerekeknek. Major István, II. a: Azért, hogy örömet szerezzenek nekünk. Zrinyics Gábor, III. a: Hogy ne csak az anyukáknak legyen napja és öröme, hanem a gyerekeknek is. — Mi az, amit másként fogtok csinálni, mint a mostani felnőttek? Guth Mária, III. a (Ártatlan, pillantást vetve a' kezemA SZENT ISTVÁN TÉRIEK ............ ........ 1 ■" ----H add adjuk mi a címet is! — Körinterjú gyerekekkel — Hadd adjuk mi a elmet is, újságíró bácsi! — kéri Major Pista, látva, hogy a kérdések végére értünk. — Milyen címet javasoltok? — A gyerekek panasza. ben füstölgő Munkásra.) Én nem fogok cigarettázni. Zsilli Zoltán, IV. a: Sok játékot veszek a ,fiamnak, és elviszem moziba, színházba. Kozma Miklós, II. a: Én sokat tanulok, gazdag leszek, szolgákat fogadok, hogy ne nekem kelljen dolgozni. — Mihez kezdesz majd egész nap? — Olvasni fogok és a műhelyben barkácsolni. Molnár Ágnes, IV. a: Nem engedem megnézni a gyereknek azt a filmet, amelyik nem neki való. — Milyen film nem való a gyereknek? — Nem tudom, mert én azt nem nézem meg... , Kovács Géza, IV. a: Este nem fogom kiengedni a gyereket játszani, nehogy valaki elcsalja. Major Pista: Én nem fogok betörni a boltokba, nem ré- szegeskedek és nem háborítok. Fodor János, IV. a: Minden nap rendesen hazamegyek a munkából, a családommal töltöm az estét, és nem verem el a fizetésem. — Mi az, amit másként csinálnátok. ha tanárok lennétek? Csölley Robi: Én nem lennék olyan szigorú, nem ütném a gyerekeket, hanem megmagyaráznám nekik, hogy mit szabad és mit nem. Zsilli Zoli: Testnevelési órán többet játszatnám a gyerekeket, és a szünetben mindig kiengedném őket a friss levegőre. Horváth György, III. a: Kevesebb leckét adnék fel, hogy legyen idő játékra is, mert arra is szükség van. Fodor Jancsi: Amit lehet, megengednék a gyerekeknek, fűre lépni, fára mászni, lemenni az udvarra, meg ilyeneket. — Nem kivételeznék egy gyerekkel sem, olyan osztályzatot adnék mindenkinek, amilyet érdemel — jut eszébe egyiküknek, s ahogy kiböki, egymás után csatlakoznak a többiek is, a válasz osztatlan sikert arai — Mi az, amit másként csinálnátok a kisdobosoknál? Zsilli Zoli: Az őrsvezetőnek nem engedném meg, hogy beírjon az ellenőrzőbe, az a tanárok dolga. Halász Péter, IV. a: A fiúkhoz nem tennék lány őrsvezetőt, mert a lányok nem engednek minket focizni, és általában a lányos játékokat erőltetik. Kádár László. IV. a: Több játékot engedélyeznék őrsi foglalkozásokon, mert most mindig írni kell. Ja, és aki rossz, azt nem küldeném haza, hanem előbb figyelmeztetném, hátha megérti. Kovács Géza, IV. a: Ha egy-két gyerek rendetlenkedik, csak őket büntetném meg, nem az egész rajt. — Mi az, amit másként csinálnátok, mint a szüléitek? Kádár Ilona, III. a: Ritkábban verném, finomabb eszközökkel nevelném a gyerekemet. Fodor Jancsi: Ha a fiam megtanulta a leckét, kiengedném játszani. — Nekem is ez a véleményem — csatlakozik Csölley Robi. — Már legalább két hete nem engednek ki, azt mondják, hogy bent játsszak, de nem vesznek semmi érdekes játékot. _Kádár Laci: Elmennék szülői értekezletre, és ha valami rosszat hallanék a gyerekről, nem verném meg rögtön, hanem előbb szép szóval próbálkoznék. — Igen, engem is rögtön megkalapálnak — bacont Fodor J*-—’ — Nem, ez túl erős, legyen inkább a gyerekek kívánsága. — Nem beszélhetünk minden gyerek nevében. Legyen csak annyi, hogy a Szent István tériek — ajánlja egy kis vékony, szőke. — Te mi leszel, ha megnősz, újságíró? — Nem. Mozdonyvezető. Az interjú alanyai meglehetősen őszinték voltak, s amint látszik, általában van is véleményük. Néhányan közülük talán csak utólag kezdték latolgatni, nyilatkozatuknak milyen következménye lehet. Ne igazoljuk rossz élő- érzetüket, szokják meg, hogy véleményüket nyugodtan, félelem nélkül elmondhatják, ugyanúgy, mint a felnőttek, akikké lesznek néhány év elteltével. Különben sem lenne ildomos felelősségre vonni őket: 1969 a gyermeki jogok éve. Kéri Tamás f f K *
