Dunántúli Napló, 1969. május (26. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-22 / 115. szám
6 Durvantmi naoio 196>. májúi 22. Kényszer SS-sorozások A hűségmozgalmisták széleskörű antifasiszta küzdelmeinek soi'ából kiemelkednek azok a harcok, amelyeket az SS-sorozások idején vívtak. — Köztudomású, hogy a német megszállás előtt a hazai németek egy része önként jelentkezett az SS-be. A német megszállás után létrejött német—magyar kormányközi megállapodás értelmében a. magyar kormány „hozzájárult” ahhoz, hogy a hazai németeket be lehet sorozni a náci hadsereg kötelékeibe. Természetesen most már nem önkéntes alapon. Ivándárdán — mint másutt is — megkezdődtek a kényszer SS-sorozások. 1944. júniusában a községházára rendelték be a német nyelvű la- kosokat. A volksbundislák pontosan meg is jelentek, míg a hűségmozgalmisták 50 fős csoportja piros-fehér-zöld zászló alatt az utcán gyülekezett, s e zászló alatt akartak megjelenni a sorozáson. Azonban a helyi magyar csendőrőrs a felvonulást szétkergette. Ezután az 50 fős csoport Hűséggel a Hazához jelvénnyel , jelent meg a sorozáson, mire a német százados felszólította őket, vegyék le a jelvényt, úgyis SS jelvényt kapnak. Egy-két kivételtől eltekintve nem vették le jelvényüket és kijelentették, hogy nem kívánnak a német hadseregben harcolni. Baranyában voltak olyan községek, amelyekben a lakosság ellenállása következtében egyáltalán nem vezettek eredményre a kényszer SS-sorozások. — Hímesházán, Szűrben, Vókányban a hűségmozgalmisták közül senkit sem tudtak besorozni. A vó- kányi hűségmozgalmisták az egyik SS sorozás alkalmából tömegesen szöktek ki a községből, a közeli szőlőhegyekbe menekültek. Ez azonban már nem egyszerűen passzív ellenállás volt. Magukkal vitték vadászfegyvereiket, a község leventepuskáit és felkészültek az esetleges fegyveres^ ellenállásra is. Bár az utóbbira nem került sor, ez semmiképpen sem csökkenti a vókányi haladó németek merész megmozdulását. A hűségmozgalmisták közül Leitner János községi bírót már korábban letartóztatták, mert „... az SS-sorozások ellen fejtett ki tevékenységet”. A vókányiak továbbra is ellenálltak. Villánykövesden Wingert Ferencet azért tartóztatták le, mert „ ... az egyik SS- sorozás alkalmából a Volksbund ellen agitált és házában indokolatlanul sok töltényt találtak.” Hercegtöttösön, Villánykövesden a magyar Himnusz éneklésével tiltakoztak az SSsorozások ellen. Természetesen a hűségmozgalmisták nem tudták mindenütt elszabotálni az SS-sorozásokat. Akiket beöltöztettek, azok közül sokan megszöktek, s kukoricásokban, erdőkben bujdosva várták meg a felszabadulást. Az SS-be lépett volksbun- disták még a magyar hadseregben harcoló hűségmozgal- misták ellen is kegyetlenül léptek fel. Bartelmesz György kisjakabfalvi hűségmozgal- mistát, aki magyar katonának vonult be, 1944 nyarán szabadságideje alatt a „Volksbund népítélet” halállal sújtotta. A halálos ítéletet Lotts- beich Vendel SS katonával Kisbudmér községben végre is hajtatták. Bartelmeszt a Volksbund azért ítélte halálra, mert kijátszotta az SS- be való bevonulást és „szégyent hozott a német fajra”. A hűségmozgalmisták nem tartották hősi halottaknak az elesett önkéntes SS katonákat, Ezért kergették ki lakásából 1944. augusztus 19-én éjjel Henrich Ferenc bikali plébánost, lakását feldúlták, menekülés közben rálőttek az' SS katonák. A terroristák azzal indokolták az akciót, hogy amikor a plébános Nagyhajmáson gyászmisét tartott egy elesett SS katona tiszteletére, a falu lakosságának kívánsága szerint prédikációjában nem nevezte hősi halottnak az SS katonát A német hadseregbe erőszakkal besorozott hűségmozgalmisták a hadsereg, kötelékeiben is folytatták volks- bundellenes tevékenységüket. Ez pedig nagy kockázat volt. A Volksbund Baranya megyei vezetősége hosszú beadványban tiltakozott a belügyminiszternél, mert „ ... a hűségmozgalmista német katonák arra akarták rábeszélni Somberek, Palotabozsgk, Gselegörcsöny és Cseledoboka volksbundistáit, hogy lépjenek ki a Volksbundból.” A hűségmozgalmista németek legjobbjai a partizántnoz- galom aktív támogatásáig is ejutottak. 1944 folyamán a Dráva mentén a Muraköztől a baranyai háromszögig eredményes, akciógazdag partizánmozgalom bontakozott ki. A Dráva balpartján tevékenykedő partizánok támogatása nagyon bátor kiál lás volt. A Magyar Kommunista Párt szentlőrinci járási titkára egy 1945-ben tartott népbírósági perben igazolta, hogy „Schenk Ádám hűségmozgalmista 1944 nyarán 14 bujkáló partizánnak adott néhány napig élelmet és menedéket, pedig ez akkor nagyon veszedelmes volt, mert szabadságát és életét kockáztatta ezzel”. „Politikai hiba volna a németeket egy kalap alá venni — jelentette az MKP Pécsi Területi Bizottságának titkára 1945-ben. — Sokan vannak közöttük, akik aktívan küzdöttek a Volksbund ellen”. Baranya első kommunista főispánja, dr. Boros István 1945 júniusában az ideiglenes kormányhoz írt felterjesztésében azt írta: „A megyében sok olyan német község van, ahol a németek a legnagyobb Volksbund-ter- ror ellenére is merték vállalni a magyarsághoz való hűséget még egyéni szenvedések és áldozatok árán is.” Valóban így volt. Fehér István HÁROMEZER SZÍNES DIA PÉCSRŐL A Ml VAROSL/NK Fényképezőgéppel a kezében látogatja a pécsi házakat, a padlásokat, hogy a tetőkről az egész V-árost beláthassa. Van, amikor rég nem használt, öreg lépcsőkön jut fel, s nem egyszer gyanakvóan megállítják, hogy mit keres. Pedig csak azt keresi, ami mindannyiunkat körülvesz, ami mellett közönyösen elmegyünk, mert megszoktuk már: a város. A tetők és tornyok játékát, a girbe-görbe utcácskákat, a patinás házakat, megkopott szobrokat, díszes kapukat. — Külföldön kellett turistáskodnom ahhoz, hogy felismerjem a Pécsett rejlő lehetőségeket, a város szépségeit, — mondja dr. Varga Gyula, aki a tavasz folyamán a Bartók Klubban és Meszesen nagy sikerrel mutatta be 2000 színes diából álló .gyűjteményének háromszáz egynéhány darabját. — Mit szeret a városból? — A Havihegyet, amiről egy sorozatot készítettem, — Ugyanarról a részletről nagyon sok felvételt készítek, különféle évszakokban más é3 más megvilágításban. Szeretem a. Dóm teret, de a kevéssé ismert helyeket is. Talán, mert gyakran visszatérek egy-egy házhoz, észreveszem a változásokat is. — Sajnos, ezek a változtatások nem mindig őrzik meg azt, amit érdemes lenne megőriznünk. A Nevelők Házának udvarán volt egy öntöttvas kút, körülötte dúsan nőtt a moha. Mondhatom, ez az épület olyan lehetne, mint a Storno-ház Sopronban. Mikor újra le akartam fotozni a kutat, már nem találtam, félredobva hevert az udvaron. Állítólag nehéz volt tisztán tartani az udvart, ami hihető, de szegényebbek lettünk egy szépséggel. Vagy a Szabadtéri színpadon a szünetben hátulról, a 30. sorból talán a legszebb kilátás nyílt a várfalra. Egy idő óta ezt lezárták. Nemrégiben a Kálvária dombra is fel lehetett menni, mostanában már nem. — Hogyan lehetne szebbé tenni a várost vagy megőrizni az értékeit? — Biztos vagyok benne, hogy a Műemléki Felügyelőség jól végzi munkáját, de néha egy kis jóindulattal nagyon sokat lehetne elérni. A régi felvételek megőrizték, hogy a székesegyház előtt püspökbotra emlékeztető, kecses és nagyon stílszerű lámpák voltak. Sajnos, kicserélték őket betonlábon álló higanygőzlámpákra, amelyek ízlésesek, de mindenütt ilyenek láthatók az országban, másrészt nem is stílszerűek a történelmi környezetben. — Ugyancsak hiányolom a kovácsoltvas cégéreket, amelyekből szépszámmal található hol eredeti, hol utánzat Győrött vagy Egerben. Hadd Kilátás a Havihcgyröl. ködjenek a látványban. A [ bolgár tengerparton egy tör- j ténelmileg egységes települést megbontottak, Sy a külföldiek el is maradtak onnan. , — A külföldön látottakból mit lehetne Pécsett is hasznosítani? Az utolsó cégér a Doktor Sándor utcában. A Zsolnay-mauzóleum. szóljak egyik leggyakoribb I foto témáról, s egyben Pécs j legvonzóbb idegenforgalmi j nevezetességéről, a pécsi Tabánról. Ez a Havihegy környéke. Ezek az apró kis házak szociális szempontból na- j gyón rosszak, gyakran nincs bevezetve a vízhálózat sem, de azt hiszem a szociális! szempontokat egyeztetni kellene a felújítási és konzerválást megfontolásokkal, mert a városrész együttes hatása olyan, hogy eltüntetésének kedvezőtlen, forintban is kifejezhető hatása lenne. Hiszen gondoljunk arra, hogy minden turistacsoportot a buszok felvisznek a Mindszentek j templomáig, hogy gyönyör- j — Többször láttam, hogy külföldön a városok kevésbé esztétikus részeit fákkal tüntetik el. A Rét utca átépítése során nemrég vágták ki a keleti oldal fáit. Az utca felső felében reménytelenül sivárak azok a házak, amelyek most előbukkantak a terebélyes gesztenyefák jótékony kulisszái mögül. Nagyon csúnya lett a Rét utcának ez a fele, amelyen még egy sortatarozás sem segítene. — Romániában láttam, a kis Ka- ránsebesben egy „impozáns” utcát. Széles kivezető út a városból, olyan, mint nálunk a falusi főutcák legtöbbje — földszintes parasztházakkal, kacsaúsztató árkokkal az úttest két oldalán. Ezt az utat : kétpályássá alakították, két- I • oldalon és középütt két-két \ sor kerekre nyírt alcácfasor- ral. Az út valóban impozáns, ' a szó „nagyszerű” értelmében, , s ezt csak a fásítás teszi. — A Pártiskola előtt a meredek \ utca felső pontján szintén kivágtak egy fát. Ez is többet ért itt, romantikus környezetében, mint májSutt akár [ egy szobormű. — Sajnos, ami megtörtént, ; azt már nehéz helyrehozni. : De mit lehet megmenteni abból, ami még menthető? •— Külföldön elpusztult városrészeket építenek újra régi formájában. Pécsett az el- ■ lenpélda gyakoribb. Már hiába sajnáljuk a Mindszentek alatti lakóházat — itt épül a Kesztyűgyár magas épülete. í De még egyszer vissza lehet formálni pl. a négyszögesi- tett ablakokat, mint amilyen a fodrászaté lett a Sallai— Geisler Eta utca sarkában. Vagy még elrettentőbb a Leonardo da Vinci utcában, szemben az Egyetemi Könyvtár klasszicista épületével. — Itt egy ház ablakainak felét ; — egy leválasztott, lakásét — | építették át modern redőnyösre. Megmenthető lenne j még a Zsolnay Múzeum és parkja is. Marafkó László VARRÓNŐKET, betanított VARRÓNŐKET, BEDOLGOZÓKAT felveszünk . Jó kereseti lehetőség. Ctiköltséget térítünk. Eg,y műszakos üzem. SZENTLÖRINCI ALTALANOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET védőruha üzeme. Szentlőrinc, Erzsébet n. g. Rés*i vadászebeink A régi világban mind a ház-, mind a nyájőrző ebeknek, mind a vadászkutyáknak nagy becsülete volt. (A nevet illetően : régi nyelvünk csak az eb szót használta. legrégebben egy 1067. évi oklevélben; vagy az egyes eb-fajták nevét: vizsla, kopó, agár, szelindek, stb. A kutya nevet eb helyett — csakúgy, mint a rókát, a régi ravasz állatnév helyett — csak a XVI. század óta használjuk.) A középkor amaz egyszeri budai kutyavásárain a vadászebeket általában kétezer annyiért adták- vették, mint a házőrzőket. Európa kutyáinak faunáját a magyar honfoglalók három fajjal, a nagytermetű, s kezdetben nagy vad állítására Szolgáló kuvasszal, a komondorral s a pulival — vagyis törpe komondorral — gyarapították. Legrégebbi rajzos vadászeb-ábrázolásunk az 1100. év körül Székesfehérvárott irt ún. Grazi kódex egyik lapján látható: az itt lerajzolt vadászeb tökéletes mása a mai magyar vizslának! Az Árpád-korban a nagy vadászispánságokban — Beregijen, Máramaros- ban, Zólyomban, a bakonyi erdőispánságban — külön szolgáló rend, a peeérek rendje foglalkozott vadászebek nevelésével. A királyi solymárokkal együtt a pecére- ket az 1222. évi Aranybulla is említi. 1271- ben Borsa nembeli Ta- más volt Kun László pe- céreinek ispánja. A pe- cérek s ebeik emlékét őrzi számos régi helynevünk: Peszér, Vizslás, Ebes, Agárd. Az agarakat, vizslákat nálunk a fürjészéstől s nyulászat- től kezdve vaddisznó s medve vadászatig használták. A XVII. századi Erdélyről írja Apor Péter: „Láttam olyan agarat, az ki személlyé szerint elfogta az hiuzt.” 1694-ben Thököly Imre agaraival fogatott el med- vebocsokat. Szelindekekről. a legnagyobb vadak állítóiról, már a XIV. századi oklevelekben olvasunk. A Bécsi Képes Krónika 4360 körül festett képein szinte minden mai vadászebünk alakja felvonul; egy másik kódex-rajz pedig azt mutatja: Zsigmond — 1397—1437 — korában már a jeles vizivadász, a spanyol vizsla (spaniel) is ismeretes volt Budán.
