Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-10 / 80. szám

mt. április 14 punantmt no© to 4 mezőgazdaság jövője Nyolcvan tsz lesz a megyében I Szorgalmazzák a szakosodást és az együttműködést 1980-han már csak minden 5-ik kereső dolgozik a mezőgazdaságban Kisipari cipő kereskedelmi áron Évről évre kevesebb cipőt javíttatnak A megye mezőgazdaságá­nak tervszerű, arányos fejlesz­tése csak úgy lehetséges, a felesleges párhuzamosságok oly módon kerülhetők el, ha az országos fejlesztési koncep­ciókra alapozott megyei irány­elvek alapján, minden mező- gazdasági üzem kidolgozza a maga távlati fejlesztési irány­elveit. Pillanatnyilag a ter­melőszövetkezetek egyharma- da rendelkezik több évre szóló üzemtervvel, de megvan a fel tétele, hogy 1970-ig minden üzem elkészítse ezeket a he­lyi sajátosságoknak megfele­lően, a korszerű üzemszerve­zési módszerek figyelembe­vételével. Területi koncentráció E korszerű üzemszervezési és üzemfejlesztési módszere­ket illetően, a megye távlati fejlesztési terve fontos meg­állapításokat tesz, s e tekin­tetben is a jelenlegi helyzet­ből kiindulva körvonalazza a feladatokat. Megállapítja, hogy a termelőerők fejlődésének szükségessége eredményezte a tsz-ek számának nagyarányú csökkenését az elmúlt évek során. A mezőgazdaság át­szervezését követően 301 tsz működött Baranyában, s szá­muk az egyesülések folytán 1968 végére 104-re csökkent. Ez sem tekinthető azonban végleges állapotnak, hisz a tsz-ek egy részének jelenlegi üzemnagysága még ma is gá­tolja a fejlesztést, túl kicsik ezek az üzemek ahhoz, hogy az anyagi és szellemi eszkö­zök koncentrálásával, korsze­rű nagyüzemi termelést való­síthassanak meg. Területi koncentrációra tehát tovább­ra is szükség van. A tsz-ek száma 1975-ig várhatóan 80— 90 lesz. Sok tényező sürgeti ezt, a beruházások állami tá­mogatásának rendje minde­nekelőtt, hisz a kétezer hol­don aluli kis gazdaságokban a rendelkezésre álló eszkö­zök csak korszerűtlen beru­házások megvalósítását teszik lehetővé, továbbá az üzemen belüli szakosodás is feltételez bizonyos üzemnagyságot Szakosítás és kooperáció Az egyesülés természetesen nem tekinthető a gazdaságo­sabb termelésre való törek­vés egyetlen módszerének, el­lenkezőleg, a területi koncent­ráció mellett szükség van már ma is és a jövőben mégin­A tíztagú közösség hat­szor nyerte el a szocialista címet. A Pécsi Kesztyűgyár díszítő II. szocialista műhe­lyének „Minőséggel a bé­kéért" brigádja most ha­zánk felszabadulása 24. év­fordulójának tiszteletére rendezett ünnepély alkal­mával kapta meg az ezüst­kább szükség lesz a termelés szakosított koncentrációjára. A már épülőben lévő és a jö­vőben létesítendő szakosított állattenyésztési telepek nem­csak a termelési volument növelik, de fokozzák a jöve­delmezőséget, a szellemi és anyagi ráfordítások hatékony­ságát, megoldják az állatte­nyésztés mind krónikusabbá váló munkaerőhiányát pusztán azzal az egy ténnyel, hogy korszerű, kulturált és vonzó munkahelyet biztosítanak a fiatalok számára. Az üzemek közötti koope­ráció fejlesztése nemcsak szükséges, de elkerülhetetlen Baranyában. Jellegét tekintve az együttműködés lehet szö­vetkezetek közötti egyszerű gazdasági együttműködés, kö­zös vállalkozás, szövetkezeti közös vállalat és lehet tsz-ek és vállalatok közötti együtt­működés. A tevékenység, melyre a kooperáció létrejön lehet termelési — például sertéskombinátok, palántane­velők, szárítóüzemek közös üzemeltetése stb. — jellegű, de szükség van feldolgozási, raktározási, építőipari és ke­reskedelmi tevékenységen ala­puló kooperációkra is. A kö­zös vállalkozások létrehozá­sában megyénk nagyüzemei országosan is kezdeményezők voltak, gondoljunk az építési TÖVÁL-okra, MECSEKTEJ vagy a Mecsek szalámi tár­sulásra. A munkaerő csökken A mezőgazdaságban foglal­koztatottak száma várható alakulásával kapcsolatban a fejlesztési terv fokozatos csök­kenést jelez, ami tekintetbe véve az iparosodást és a me­zőgazdasági technika gyors fejlődését egészséges folya­matnak tekinthető. Baranyá­ban 1960-ban még 80 533 volt a mezőgazdasági keresők szá­ma, 1966-ban már csak 66 700 fő. A mezőgazdasági foglal­koztatottak aránya a megye összlakosságához képest 1965- ben 31.3 százalék volt, 1967- ben 29 százalék, 1975-re ez várhatóan 23 százalékra csök­ken és 1980-ban 20 százalék lesz. A termelőszövetkezetek egy részének ma a problémát nem a létszámcsökkenés, de az idős, nyugdíjkorhatárt már elért, tagsági éveit tekintve még nem nyugdíjjogosult ,tsz- tagok magas aránya okozza. Emiatt az üzemek zöménél 1970-ig bezárólag inkább fog­lalkoztatási probléma lesz, mint munkaerőhiány, ami megfelelő intézkedések hiá­nyában gátolhatja a technikai fejlődést. Ipari települések közelében lévő hegyvidéki gyenge tsz-eknél, valamint az ormánsági tsz-eknél egy há­nyadánál viszont 1970-től 1975-ig lesz olyan termelő- szövetkezet, ahol egy dolgozó tagra 25—40 hold terület meg művelése esik majd. Megyei szinten, állapítja meg a terv, sem munkaerő- hiány, sem pedig felesleg nem várható. A megyén be­lüli „szóródás’’ azonban nagy­mértékű. Ezért nagyon lénye­ges, hogy az üzemek távlati fejlesztési terveikkel egyide­jűleg szakaszos távú munka­ügyi tervet is készítsenek, mert csak ebből kiindulva tudják meghatározni az üze­mi arányokat, a gépesítés fejlesztését Február 22-én tették köz­zé a Széchenyi-aknai Fe­kete Károly aranykoszorús gyorsvágathajtó szocialista brigádjának jubileumi ver­senyfelhívását, melyben egyebek között azt vállal­ták, hogy november 7-ig 1370 folyóméter meddővá­gatot hajtanak ki. Most el­készült az első értékelési időszak eredményeinek ösz- szegezése — s az eredmény minden várakozást felülmú­ló. Napi 6.69 folyóméteres előrehaladás — ez a bányá­szatban a Magyarországon használt technológiák mel­lett már-már „szuperszoni­kus” sebesség. Az értékelt 61 munkanap alatt 408.1 folyóméter vágatot hajtott, illetve épített a csapat, s ez­zel a vállalt termelési kö­telezettségek időarányos ré­szét 123.8 százalékra telje­sítették. A mérlegzáró közgyűlés és az előző évi eredményes mun­káért járó 531 ezer forint nye­reségrészesedés kifizetése után már teljes figyelmét az új gazdasági évnek szentelhette Gungl József, a Baranya me­gyei Cipész Ktsz elnöke, aki­vel az 1969-es feladatokról be­szélgettünk. Legégetőbb gondjuk a szak- emberhiány. A szövetkezet öregszik, s a nyugdíjbamenők és a szakmábaállók közötti létszámkülönbözettel a tagság létszáma csökken., 1969—71- ben 48 tagjától búcsúzik a szövetkezet és ugyanezen idő alatt 27 végző ipari tanulót tudnak szakmunkásként mun­kába állítani. Kevés a tanuló, mert a szülők vonakodnak er­re a pályára adni gyermekü­ket, akik egyébként is annyi vonzóbb szakma között válo­gathatnak. Eltűntek az ittasok, • r** garázdák, mihasznák ^ 1/1(/ L a Szocialista üzem címig Ne tévesszen meg , senkit sem a cím, mert korántsem egy amerikai gyár forradal­mi átalakulását, hanem egy honi és ezen belül is legszű­kebb hazánk, a Pécsi Beton- és Vasbetonipari Gyár kom­lói telepének történetét fog­laltuk össze benne. Tizenegy- néhány évvel ez előtt a bot- ránkozó komlóiak nevezték el Chicagónak, de jónéhány üzembelinek sem volt kü­lönb a véleménye. Például Árpás Ferencné, a betonvas- szerelők női szocialista bri­gádjának vezetője így emlé­kezik a szerinte is „dicste­len” múltra. — Még jól emlékszem arra a nyolc év előtti cikkre, amit a Dunántúli Naplóban oliiás- tunk üzemünkről. A szerve­zetlenségről, a gyártás techno­lógiák elhanyagoltságáról, más szóval arról a fejetlenségről, amiből annakidején milliós károk keletkeztek. De Chica­go bélyegét nem csupán eze­kért viseltük, hanem jó né­hány dolgozónk miatt. Mert annak idején szinte minden­napos látogató volt itt a rend­őrjárőr az ittasok, a garázdák és mihasznák miatt. Kaiser László, a telep je­lenlegi vezetője a tények mel­lé már az okokat is szóba hozta. — Nincs szándékomban szépíteni a régi vezetést, de a teljes igazsághoz az is hoz­zá tartozik, hogy annak idején nem is igen volt módjuk a munkások megválogatására. A komlói bánya sokkalta jobb Az „ezüst brigád koszorús jelvényt. A brigád vezetője Szabó Györgyné, aki 6 éve, a brigád alaku­lása óta irányítja munka­társait. És hogy hogyan, ar­ra méltó választ elsősorban Solymár Istvánná művezető ad. — Szabóné brigádjának tagjai még a legbonyolul­tabb kesztyűdíszítésnél is valóságos művészi tökélyre tettek szert. Teljesítményük is kiváló 143 százalék, se- lejtkáruk nincs, exportkive­tésük csak két pár éves szinten annak ellenére, hogy a brigádból jónéhá- nyan más fontos munka­helyre kerültek és így új emberekkel kellett az ed­dig elért eredményt fenn­tartani. A brigád tagjának, Szár- kándiné megállapítása sze­rint Szabóné kiválóan adja át a munkamódszereket és ez vezetett az „Ezüstkoszo- tús” jelvény eléréséhez. Társadalmi munkában szintén fáradhatatlanok a brigád tagjai, így többek között a bakócai gyermek- otthonba látogatnak el sű­rűn, ahol a kis Gyurovics Jóskát vették pártfogásba. A kisfiú most a pécsi Ideg- klinikán fekszik, hozzátar­tozók hiányában anyai gon­doskodással babusgatják, hogy felgyógyulása után to­vábbi nevelését biztosítsák. Brigádnaplójukban több az elismerő szó, mint a bí­rálat, többek között Kádár János elvtárs a következő­ket jegyezte be: „Sok si­kert és további jó munkát kívánok a brigád minden tagjának”. Szabóné, kit a dolgozók tisztelete övez, április 11-én és 12-én Budapesten a bőr­ipari szocialista brigádok III. országos kongresszusán vesz részt és képviseli mun­katársai érdekeit. Daüos Ferenc szociális ellátást biztosított a a munkába állóknak, nem csoda hát, hogy nálunk job­bára csak a bányából kisep- rűzött, a szorgalommal, fe­gyelemmel hadilábon állók kerestek és kaptak menedé­ket. Hát ez is hozzájárult az üzem rossz híréhez a csapni való teljesítményekhez... Sajnos, egészen 1965-ig, amikor a „keménykezű” So­mos László át nem vette a komlói telep vezetését. — Nem tudom, mivel szol­gáltam rá erre a jelzőre, mert nem természetem a kemény­kedés, — mondotta —. Tény­kedésem java mindössze any- nyi volt, hogy már a kezdet kezdetén magam mellé állí­tottam a részlegek műveze­tőit, törzsdolgozóit, aztán együttes erővel hozzáfogtunk a munkarend, a fegyelem helyreállításához. Ez a „mindössze” azzal foly­tatódott, hogy a „maga mellé állított” törzsdolgozók és a művezetők első teendőként hozzá láttak a szocialista tí­pusú brigádok megszervezé­séhez. Ahogy mondotta, eleinte bi­zony nehéz dolguk volt az újdonsült brigád vezetőknek, de a néhány hozzájuk húzó embernek is a kollektívák nagyrészét képező renitens- kedőkkel, de idő múltával ezek közül is kihullottak a fékezhetetlenek. És hogyan pótolták az ily módon jelentkező létszám- hiányt? A brigádok magukra vállal­ták a munkástoborzást is, különös gondot fordítva arra, hogy csak az általuk szemé­lyesen ismert embereket ve­gyük fel, ami azzal az előny­nyel járt, hogy a saját szer­zeménynek szívesebben át is adták tapasztalataikat. Ezek után már bízvást rátérhet­tünk a gyártórészlegnél régen esedékes háromműszakos ter­melésre és időközben arra is, hogy mind több beleszólási jogot adjunk a brigádoknak a maguk és az üzem érdekeit szolgáló kérdésekbe. Olyany- nyira, hogy a brigádok veze­tői ma már a telep vezetőjé­vel és művezetőivel közösen döntik el még azt is, hogy a brigádok érdemeik szerint ré­szesüljenek a pénzjutalmak­ból. VASSZERKEZETI LAKATOS SZAKMÁBA ipari tanulókat FELVESZ az Építőgépgyártó Vállalat 1. sz. Gyára Pécs, Vasút u. 2. A kölcsönös bizalom ered­ménye? Például 1965-től 1967 végéig több mint duplájára, vagyis közel 40 millióra nö­velték gyártási összteljesít­ményük értékét, miközben évente közel milliós megtaka­rítást értek el a betonvas gazdaságosabb felhasználása révén. Ez ami a legszebb eredmény, végre levették ró­luk az oly sok éven át szé­gyenkezve viselt bélyeget és felváltotta azt a méltán meg­érdemelt kitüntetés, a Szocia­lista üzem cím. Kaiser László tavaly vette át a telep vezetését, miután Somos Lászlót megbízatásá­nak elvégzése után visszahív­ták a pécsi központba. Az új vezető méltó utódnak bizo­nyult Sportnyelven szólva, „tartja a formát”, sőt! — Ha az idén még nem is, de a jövő évre minden lehe­tőségünk meglesz arra, hogy újabb milliókkal növeljük az üzem árutermelését. Ugyanis a hagyományos ter­mékek (útépítő elemek, kerí­tés — és szőlőoszlopok) meg­rendelői mellett új és tekin­télyes üzletfél, a Mecseki Széntröszt is belépett part­nereik közé. — Már az idei évre közel 12 milliós szerződést kötöt­tünk velük bányaív elemek gyártására, és ha nem lesz­nek minőségi kifogások, jö­vőre már ennek a többszörö­sét is leköti a széntröszt, — mondotta. — Rajtunk múlik hát, hogy semmi akadálya ne legyen az új üzletkötésnek. Mert ezután már nemcsak tartani, hanem gyarapítani is szeretnénk az elődömtől át­vett örökséget..„ P. Gy. A szakemberhiány érezte hatását a vidéki hálózat műi kájában is. Bármennyire szeretnék a hálózatot bővíti ni, erre az anyagiakon kivi éppen a szakemberhiány mia nem keríthetnek sort. De m vei a lakosság igényeit még ki akarják elégíteni, nm más választás, mint a begyű téses rendszer fejlesztése, sásdi és a mohácsi járásb£ például —, ahol tavaly MESZÖV-vel felmerült élsz molási problémák miatt e megszüntették — hamarosí ismét megindul javításra szí ruló lábbeliknek a földműve szövetkezeti boltokban tört nő átvétele. Megmásíthatatlan tényké; mondja Gungl elvtárs a cip javítások számának egy csökkenő irányzatát. 1968-bt például a megyében 18 ezi párral kevesebb talpalás vo mint az előző évben. Érdek sen mutatkozik ez a méri gükben is. 1967-ben még teljes termelési érték 67 sz zaléka „jött” a javítósokbe 1968-ban pedig már csak I százalék. Miben látják enne az okát? A csökkenésben fe tétlenül szerepe van a két en lített járásban megszüntete begyűjtéses rendszernek, c nem elhanyagolhatók a diva okozta gyakori fazonváltoz. sok, valamint az időszakos á: leszállítások sem, amikor ne sokkal többért lehet megkai ni egy-egy pár cipőt, mint e§ komolyabb javítás ára. Hogyan lehet ezt az egyi csökkenő irányzatot ellensi lyozni? Természetesen kés áru-termeléssel. Ez évre mintegy 9000 párra szóló mei rendelésük van a kereskede mi vállalatoktól, amelyek bá ran rendelnek tőlük, me tudják, hogy elismerten munkára számíthatnak. 1 mivel a szövetkezet vezetősi ge is tisztában van az általu végzett munka minőségévé nyugodtan megegyezhette^ cipőiket árusító boltokká reklamáció esetén ne vitatkoi zanak, hanem a vevő kívái ságára cseréljenek, vagy f zessék vissza a vételárat. 1961 ban a sokezer pár forgalomb hozott cipő közül mindöss2 6 pár után merült fel rekli máció, de ezek többségénél 1 inkább anyaghiba, nem pedi a munka minősége miatt eme kifogást a vevő. „Mindent a vevőért!” — er nek jegyében született meg 1 a kezdeményezésük is, hogy h a vevőnek megtetszik a bol ban a szövetkezet valamely) készítménye, de az történet* sen szűk, vagy bő neki, abo soronkívüli megrendelés alapján a szövetkezet legyárl ja a kívánt méretet és a vev a cipőt rendes kereskedeln áron megvásárolhatja. H. L Az építőipar minden szakágában dolgozókat felvesz A SZIGETVÁRI JÁRÁSI ÉPÍTŐ KTSZ Foglalkoztatás: folyamatosan (téli időszakban Is) Szi­getvár város területén. Bérezés: idénypótlékot is magába foglaló ÉKN norma. Egyéb Juttatások: nyereségrészesedés, ezen felül a tag­ság részére külön osztalék. Munkaidő csökkentett heti 44 órás munkahéttel. Utazási költséghozzájárulás, csoportos utazás esetén naponkénti szállítás, üzemi szállás: díjmentesen. Üzemi étkezés: kedvezményes áron. Jelentkezési cím: SZIGETVÁRI JÁRÁSI ÉPÍTŐ KTSZ Szigetvár, Szabadság tt 23. Telefon: 1,02. I k Vágathajtás, i „szuperszonikus“ sebességgel 1

Next

/
Thumbnails
Contents