Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
§m, április 4 Dunontoit nm> u* i A barátság útjai #serÄÄa «ovjet fiatalok SS éagú csoportja érkezett többnapos látogatásra Pécsre. A fiatalokat elkísérte V. Zago- rodnyij, a Vilna Ukraina főszerkesztő-helyettese, a cikk egyik szerzője, A szovjet és a magyar nép barátságának szálai mélyekés erősek. Mindkét ország dolgozói jól emlékeznek 1919 márciusának napjaira. Akkor kiáltották ki Magyarországon a Tanácsköztársaságot. — A Szovjet Köztársaság üdvözlő táviratát az Oroszországi Kommunista Párt VIII. kongresszusa nevében Lenin írta. Ez az üdvözlet nagy erkölcsi segítséget jelentett. Ma a magyar nép szovjet barátaival karöltve sikeresen folytatja azt a szent ügyet, amelyért a munkások, a dolgozó parasztok és értelmiség vezető rétege 50 évvel ezelőtt vérét áldozta. Ez alatt a fél évszázad alatt sok minden megváltozott. — Létrejött a szocialista világ- rendszer. A barátság útjainak nevezzük mi a testvéri országaink közötti baráti kapcsolatokat. Élő megtestesítője ennek a Ivovi terület és Baranya megye dolgozói közötti barátság. Ennek jótékony hatását érzékelhetjük a dolgozók küldöttségeinek állandó cseréjében, a tapasztalatcserében, a termelő-kollektívák versenyében, az alkotó közösségek cseréjében, amelyek lehetővé teszik, hogy jobban és mélyebben megismerjük a kulturális eredményeket. Éppen ezekben a napokban érkezett Baranya megyébe egy nagy turistacsoport, amelyben a kitüntetett Ívovi terület dolgozóinak és értelmiségének képviselői vesznek részt. Sokan közülük már megismerkedtek magyar barátaik vendégszeretetével és szívélyességével. A baráti kapcsolatok fejlődnek és erősödnek. A cser- vonográdi bányászok a Mecseki Szénbányák dolgozóival versenyben állnak. A Ívovi terület velikomasztovszki bányájának vájár brigádvezetője, Lóbaj csuk elvtárs hosszú Ideje levelezik a Béta-akna szocialista brigádvezetőjével, Schiller Kálmánnal. Szívesen emlékezik a magyarországi találkozásokra. A Vilna Ukraina című újság hasábjain egyik útjáról a következőket írta: „Az utazás csodálatos volt. Béta-akna bányászaival a találkozás valóban a magyar—szovjet barátság ünnepévé alakult Hatékonyak és érdekesek voltak a találkozások. Nagyon jól esett nekünk, hogy magyar barátainknál a dolgok jól mennek... Más találkozásaink is voltak — szívélyesek, melegek — Schiller Kálmán családjával és brigádjának családtagjaival. Ügy éreztük a magyar bányászoknál magunkat, mintha saját rokonainknál lettünk volna. Mindannyiunkat megkapott az a valóban meleg barátság, közvetlen családi atmoszféra, amely találkozásaink alatt uralkodott. Itt használom fel az alkalmat, hogy bókoljak a magyar háziasszonyoknak, a bányászok feleségeinek, akiknél vendégségben voltunk. Olyan Ízletesen, mint náluk, még a legjobb budapesti étteremben sem főznek. Nagyon örülök, hogy találkoztam Schiller Kálmánnal, családjával és munkatársaival. Ez alatt a találkozás alatt még jobban összebarátkoztunk, sikerült sok közös dolgot tisztáznunk.” Nemrég volt a komlói bányászoknál vendégségben az a Ivovi bányász-küldöttség, amely részt vett a szocialista verseny tapasztalatainak értékelésében és az új kötelezettségek megállapításában. A Ívovi autóbuszgyár kapcsolatot teremtett az IKA- RUS-szal. A Ívovi autóbus- gyár dolgozói vendégül látták a Vörös Csillag, az IKARUS és a Csepel Autógyár mérnökeit, technikusait és dolgozóit. A gyémánt szerszámüzemben meleg hangulatú találkozás volt a Magyar Népköztársaság követségének képviselőivel és Pécs pártküldöttségével. A termelési kapcsolat, a magasabb termelékenységért folytatott verseny, az élenjáró tapasztalatok kicserélése még jobban megerősíti azokat a baráti szálakat, amelyek az utóbbi időben jelentősen kiszélesedtek. Jó kapcsolat jött létre a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Lvovi Orvosi Egyetem között. A kezdete ennek 1967-re nyúlik vissza. Az azóta eltelt idő alatt a pécsi orvostanhallgatók kétszer voltak termelési gyakorlaton a Ivovi orvostudományi egyetem klinikáin, s meglátogatták, Ogyesszát és Kievet is. — A maguk részéről a lvovi egyetem hallgatói szívesen emlékeznek vissza a pécsi gyakorlat idejére, a Magyarországon tett utazásra és a balatoni kirándulásra. A felsőoktatási intézmények között úszó és atléikai verseny zajlott le. A Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmával a Pécsi Orvostudományi Egyetemen megrendezett tudományos konferencia programjában megjelent a Lvovi Orvostudományi Egyetem rektorának Danilenko professzornak az előadása is: „A szervezet funkcióinak mesterséges korrekciója a szívműtétek viszonylatában." A lvovi címekre gyakran érkeznek Magyarországról levelek. Sokan írnak közülünk magyar egyetemi barátaiknak. Vonyó József a következőket írja lvovi barátainak: „Kedves Vologya! Táviratot kaptam tőletek, amelyben Te és Oleg jókívánságaitokat fejezitek ki házasságom alkalmából. Mi nagyon-nagyon boldogok vagyunk. Nagyon köszönjük. Vologya. Közeleg az újév. Remélem, hogy kapcsolataink az új évben jók, barátiak és erősek lesznek. Minden jót kívánok neked, a tanulásban és a Kamszomol munkában. A legjobbakat kívánom szovjet barátaimnak. Boldog új évet. Vonyó József’, A lvovi Ivan Franko egyetem, a Drogobicsi Pedagógiai Főiskola, a Galaiiról elnevezett területi könyvtár, a Barátság kőolajvezeték, a lvovi vasút dolgozói és a többi kollektíva is támogatja a baranyai kollektívákkal fennálló testvéri kapcsolatot. Megragadóan alakulnak és erősödnek a kapcsolatok a két megye úttörői és tanulói között. Nagyszerű internacionalista klub működik a lvovi úttörőházban. Sok kiállított tárgy beszél a Lvov és Pécs tanulói közötti szoros kapcsolatról. A lvovi 142-es számú középiskola diákjai és tanárai aktív résztvevői a Szovjet—Magyar Baráti Társaságnak. Kádár János elvtárs az iskola nemzetközi klubjának tiszteletbeli tagja. A lvoviak többször is érdeklődéssel tekintették meg a magyar zenekarok fellépését, így a néphadsereg együttesét és a Budapest Cirkuszt. Épp most mutatja be Lvovban az új cirkuszban kimagasló tudását a magyar cirkusz. Magával ragadóak voltak a Mecsek Népiegyüttesnek a lvovi területen bemutatott előadásai. Előadásaik mindig sikert jelentenek. Erősödik az együttműködés és a barátság. A lvovi területen mindenütt megemlékeznek a magyar nép jelentős ünnepeiről. Épp a napokban ünnepük meg a lvovi terület dolgozói a Magyar Népköz- társaság felszabadulásának 24. évfordulóját A magyar dolgozók ünnepe a szovjet dolgozóknak is ünnep. A szovjet és a magyar nép barátsága nagyon nagy érték. Kezdeténél ott állt a nagy Lenin és hű tanítványa Kun Béla. Fel kell virágoztatni és ki kell tartani mellette mindörökké. V. ZagorodnyiJ G. Sztolmakova a Szovjet—Magyar Baráti Társaság területi titkára Szabad az út 900000 tonna szénhez A BObákl bányászok vts*szafoglalták üzemük egyik legértékesebb termelőhelyét, amelyet 1967. november közepén a mecseki szénbányák történetében keletkezett eddigi legnagyobb bányatűz éjs metán másfél éve elrabolt. Példamutató helyátállással oldották meg a veszélyes, sok-sok türelmet, szakértelmet kívánó feladatot, a tűz teljes felszámolását. Szebb ajándékkal aligha köszönthették volna a fel- szabadulás 24. évfordulóját a zobáki bányászok, minthogy ismét szabaddá tették az utat a mintegy 900 000 tonna kitűnő minőségű szénvagyon kitermeléséhez. A régvárt esemény még egy jó hírrel párosult: az akna egy másik részében új, nagy teljesítményű fejtést adtak át termelésre. Bayer Károly: A tél utóvédharca A brigád neve: Április 4, ötször nyerték el a szocialista címet Este öt órakor találkozunk lent a telepen. Letelt a műszak, lefürödtek, átöltöztek. Szomor Rudi az új Moszkvicsával jött, meg akik befértek. Mutatnak egy nagy papírdobozt tele műanyag taszkokkal, azokban meg csokoládé, tojáscukor, csokis-nyúl vagy csibe. Van közös pénzük — jelenleg négy és félezer forint — ebből a brigádtagok gyerekei kapnak ajándékot húsvétkor, karácsonykor, aztán ha van esküvő, gyermekszületés, ilyesmi. _ — Meg váláskor is van segély ... A brigádvezető Kálóczi Lajos tiltakozik: — Nem igaz, ne higgye ell A szocialista brigádtag nem válik — mondja komolyan, de a többiek nevetnek. — Miket beszéltek, még beírja! Ambrus Istvánná — aki „civilben” normás, egyébként önkéntes alapon a brigád adminisztrációját végzi — szintén óvatos: — Nem kell arról sem beszélni, hogy a brigádtagok havi húszassal gyarapítják a közös pént. Törvénytelen! Na, ez hiányzik még! — Szeretném látni, aki beleszól abba, hogy a pénzemet hova teszem! — mondja Kálóczi. A brigád neve: Április 4. Ötször nyerték el a szocialista címet Húszán vannak, valamennyien gépkocsivezetők. A szakmában Szomor Rudolf a legfiatalabb, a legidősebb — kár, hogy nincs itt, fuvarban van — Nagy Lajos. Benne van már a korban jócskán, de tekintélyt példás munkájával szerzett magának. Tisztelettel emlegetik itt, amint csak szóba kerül. Húsz gépAlakul az alagút A föld alatt bukdácsolunk, Abaliget és Godisa között, a vasúti alagúttól nem messze, felettünk a gyors jár. Még érződik a füst szaga, ahg negyedórája robbantottak a vágatban. Mint már többször megírtuk, nagyszabású korszerűsítés folyik a pécs—budapesti vasútvonalon, többek között Abaliget és Godisa között levágják a kanyarokat, eközben kiiktatják a viaduktokat és a jelenlegi alagutat, áthelyezik a pályát, s ehhez új, 650 méter hosszú alagutat fúrnak. Ezáltal gyorsul a közlekedés, megnövekszik a vasút átbocsátó képessége. A nagy munka első szakasza már előrehaladott állapotába érkezett. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete 50—55 fős gárdájával, három műszakban, éjjel-nappal dolgozik. A vasúti pályatöltés oldalában, a töltést át- szelően már elkészült a szál- lítóvágat, részben betontégla falazattal, részben pedig — a leendő alagút kapuzatáig — poligon biztosítással. Jelenleg a kétszázötven méter hosszú kutatótáró kihajtása folyik, tegnap koradélután, ottjár- tunkkor az 57. méternél tartottak. Méterenként robbantanak, naponta 5—6 métert haladnak. A leendő alagút irányába húzódó, pontosabban az alagút talpán elhelyezkedő kutatótárót faácsolatokkal biztosítják, s a későbbiekben, a munka második szakaszában felfelé és oldalt tágítják. Egyelőre kézzel mozgatják a csilléket, később azonban a vontatás vitlákkal történik, a meddőt — a surrantó beállítása után — gépkocsikkal hordják el a viadukthoz, ahol az új töltéshez használják fel. öt méterenként kőzetmintát vesznek, a minták elemzése után tervezik meg véglegesen ■ az alagutat. Egyébként kedvezőbbek a kőzetviszonyok, j mint ahogy azt várták. A kő- j zet se nem puha, se nem túl- j kemény, de a vártnál kémé-1 nyebb, így robbantással lehet művelni, gyorsabban haladhatnak. Az aknamélyítők a tervek szerint május 31-re végeznek ötmillió forintot érő munkájukkal. Eddig 3,2 millió forint értékű munkát végeztek el. Hogy a 1 állá műnk"' a ki kap majd megbízást, a MA.V a véli: iytár- gyalás után dönti el. A mecseki körzet bizak ük, nekik siket u megszerezni a megbízást. kocsivezető, tizenhét teherkocsi: szerződés köti őket a Pécsi Sörgyárhoz. De fuvaroznak a Dohánygyárnak, az Állami Pincegazdaságnak is, ősz óta pedig követ szállítanak Nagy harsányból át a „júgók- nak”. A főprofil persze a sörgyár. Füzesi János, a sörgyár forgalmi ellenőre, akit meghívtak a találkozóra, a lehető legjobb véleményt mond ja a brigádról. ■—Pontos időre kiállítják a kocsikat, a szállítás nem késik, pedig ünnepek előtt és persze nyáron igazán nagy a hajtás. Kálóczi Lajos a brigádnaplót muttaja: az áll benne, hogy 1967-ben az üzemi sebesség fuvaronként 10.7 százalék volt, a brigád ezt növelte 1968-ban 11.58 százalékra. Ezalatt kilométert kell érteni, ennyi jut átlagban egy kocsira, rakodási idővel együtt Magyarázzák még ezt részletesebben is, de a laikus számára kevésbé érthető. Any- nyi biztos, hogy e fenti számok a szállítás szervezett voltát jelzik. De mégis, gyakorlatilag miként alakulnak az ilyen eredmények? — Sokféleképpen — mondja Mészáros Árpád — Például a rakodásnál, bár egyáltalán nem kötelező, de közreműködünk. Nem nehéz cipeke- désről van szó, azt a gépkocsivezető nem is végezheti el, hanem mondjuk fölugrok a platóra és az üres műanyag sörösládákat átveszem a rakodóktól. Ezzel is időt nyerünk. — Van más is — mondja Ördögh Mihály. — Ha este beállunk ide az AKÖV telepre, kisebb hibákat az ember megjavít a kocsiján. Krausz József párttitkár: — Na! Van olyan is, aki beáll, aztán veszi a sapkáját és megy haza ... — A mi brigádunkban ilyen nincs! Krausz elneveti magát, nem szól többet. Csak ugratja az embereket. Való igaz — ezt a garázsmester bejegyzései tanúsítják a brigádnaplóban —, hogy a kocsik műszaki állaga jó és ez nemcsak a műszaktól, tehát a szerelőktől függ, hanem a sofőröktől is, akik egész nap a kocsin ülnek. — Hogy jönnek ki a szerelőkkel? — kérdem. — Nincs szakmai sovinizmus? — Á! Dehogy van! — így a brigádvezető. — Mindenki tiszteli a másikat, mert egy a célunk, az, hogy a... A többiek közbevágnak: — Ne lakkoz, Lajos! A szerelők azt mondják este, hogy a kocsi leprás ládává változik, ha mi felülünk rá! Mi meg azt mondjuk reggel, hogy „ezek nem szerelők, hanem suszterek!” Nem így van?! Túlkiabálják egymást, nevetnek, vitatkoznak. Aztán i másról beszélünk. Munkaár-1 talom? Van. Aki hosszú éveken át üli meg a teherkocsit, előfordulhat, hogy kap egy gyomorsüllyedést. Talán * rendszertelen étkezés miatt. — Meg az örökös rázástól is. Némelyik azt mondja, ez nem igaz. Hogy a benzingőztől a fogak is meglazulnak? Ex igaz. Mégsem igaz. Vittakoz- nak. Mennyi kilométert futott a brigád a múlt évben? A naplóban feltüntették: 607 334 kilométert. Szép teljesítmény, pontosabban, nehéz, fenemód nehéz produkció: sok minden előfordulhat __Volt-e baleset, karambol? — Nem volt! — mondja Kálóczi Lajos. Markó József csendesen megszólal: — De volt. Tudod, amikor_ — De nem saját hibádból. Ez nem tartozik ide! — Nem voltam hibás, persze, de megtörtént. A motoros is, meg én is a kórházi ágyat nyomtuk. Amikor először utána kocsira ültem, még a madár röptétől is megriadtam. Már sokszor leírták — talán közhelyként is hat —, hogy a gépkocsivezető folyton az utat nézi, szeme belefárad, vasidegek kellenek ide, mert a reflexek nem hagynak ki. Valóban így van? Lehet, akár milyen jókezű, higgadt, jó szemű egy gépkocsivezető, azért... soha, semmi sem biztos. — Jövök egyszer haza bútorszállítmánnyal Csokonya- visontáról. Nem voltam fáradt, semmi bajom nem volt. Kisdobsza és Nagydobsza között az árokból elémugrik a nagy, másfél mázsás disznó. Pedig látnom kellett volna, mégsem láttam. Bevágtam balra, rá a telített árkon a rétre, neki egy magasfeszültségű, de korhadt villanyoszlopnak. Az oszlop kidőlt, de a kábelek szerencsére nem érték a kocsit, különben nem ülök itt magával... Többen is mesélnek „veszélyes sztorikat”, de végül is megállapodnak abban, hogy sokkal veszélyesebb szakmák is vannak a világon. De még mennyire hogy vannak! Nagyon késő este van. mire szétszéledünk az AKÖV-te- lepről. —■ Marlyn Ferenc illusztrá- rációinak és írói portréinak kiállítását május végén rendezik meg Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban. — Jugoszláv zongoraművész Pécsett. Április második felében Pécsre érkezik Dubrovka Tomsic jugoszláv zongoraművész. Április 23-án este fél 8 órakor hangversenyt ad a Liszt Ferenc teremben. A műsoron; Scarlatti, Beethoven, Prokofjev, Chopin, valamint Bramhs zeneművei szerepelnek. w
