Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
6 SM'.éprifb»' HAZAI NÉMETSÉQÜNK DR. VARQHA KAROLY itNem marxista, sót még csak nem is demokrata az, aki nem ismeri el és nem védelmezi a nemzetek és a nyelvek egyenjogúságát, aki nem harcol mindennemű elnyomás vagy Jogegyenlőtlenség ellen.** Lenin Soraink közreadásának három oka van. 1956 óta, de különösen az utóbbi időben a nemzetiségek kérdéseivel — így hazai németségünk vizsgálatával — párt- és állami szerveink, kutatóink, újságaink is többször foglalkoztak. Különösen időszerű hazai németségünk kérdéseinek fölvetése most azért is, mert folyó hó 28—29-én tartja a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége Budapesten azt a kongresszust, amely megvizsgálja a Szövetség eddig elért eredményeit és kijelöli a további teendőket. — A Dunántúli Naplóban azért látszik célszerűnek a hazad németség kérdéseinek legalább vázlatos megtárgyalása, mert megyénknek németségét, — de mondhatjuk — egész lakosságát érdekelhetik az idevágó kérdések. Szolgálják ezek a sorok is a reánk váró feladatok jó megoldásának, a béke és barátság megerősítésének igaz ügyét! A TELEPÜLÉSEK HELYE ÉS SZÄMA A mellékelt térkép hazánk hat táján mutatja a magyarok mellett élő német anyanyelvű lakosság jelenlétét Ezek a területek nagyságrendben így következnek: 1. Ba- ranya-Tolna-Somogy megyék egy része, 2. a Bakony környéke, 3. a Dunakanyar (Budai hegyek) vidéke, 4. a nyugat-magyarországi határvidék, 5. Dél- és Délkelét-Magyar- ország vidéke és 6. Észak- és Északkelet-Magyarország vidéke.» Ugyanakkor nem tünteti fel azonban a térkép azokat a német lakosságú helyeket, amelyek ezeken a területeken, a települési tömbökön kívül elszórva találhatók, s amelyeket a fent felsorolt nyelvszigetekkel szemben nemzetiségi sziget-településeknek nevezhetünk (pl. Ceglédbercel stb.). Ma általában már sem H hazai német nyelvszigetek, sem a német sziget-települések nem jelentenek tisztán német települést, illetve német többségű lakosságot, jóllehet 50 esztendővel ezelőtt még azt jelentettek. A mondott területeken hazai németségünk ma mintegy 400 településen található. Ezekből csak néhány kis hegyi falu tekinthető ún. zárt (tisztán) német településnek (pl. Öbánya, Ófalu, Feked, Görcsönydoboka Baranyában, Pári Tolnában, Fenyőfő a Bakonyban stb.) A lakosság német része 10 faluban túllépi a 70 százalékot, 12 községben eléri azt, 20 községben eléri a 60, 36 községben az 50 és 69 községben a 40 százalékot. (Igen elgondolkoztatok azonban ezek a számok, ha tudjuk, hogy az 1910. évi nép- számlálás adatai szerint pusztán az akkori Dunántúlon 566 olyan község létezett, amelyben a német lakosság létszáma nagyobb volt az összala- kosság felénél. A tudomány feladata megállapítani ennek a nagy változásnak összes okait.) Az 1920-as népszámlálás adatai szerint 325 olyan falu volt, amelyben a németek létszáma meghaladta az 50 százalékot, 74 faluban pedig 20—50 százalék között mozgott. A HAZAI NÉMETEK létszáma A hazai németek települési helyeinek, a jelentősebb százalékban német lakosságú faluk számának (a régi statisztikai adatok és az újabb becslések alapján való) megállapításánál sokkal nehezebb megadni a hazai németek pontos létszámát. Ennek több oka van. Néha pl igen nehéz (vagy teljesen lehetetlen) a nemzetiségi hovatartozás el- rtnlim Varrnak; akik aa anyanyelv (német nyelv, illetve valamely német nyelvjárás) ismeretét vallják a hazai német nemzetiséghez való tartozás legfőbb vagy egyedüli bizonyítékának, holott csupán ezen az alapon aligha tekinthetünk valakit német nemzetiségűnek. Az anyanyelv, a nyelvtudás és a nemzetiség eltérő fogalmak, amelyeket a népszámlálások alkal-. mával mind az adatfölvevők, mind az adatszolgáltatók könnyen félremagyarázhatnak vagy félreérthetnék. Nagyon egyéni dolog, hogy ki, milyen megfontolások alapján (vélt érdekből, félelemből stb.) milyen anyanyelvűnek és milyen nemzetiséghez tartozónak vallja magát A létszámban mutatkozó rendkívül nagy eltérések ilyen (és egyéb) okokból magyarázhatók. Az 1910. évi népszámlálás szerint csak a Dunántúlon 689 657 volt a németek száma. A hazai német nemzetiség létszáma (az egész országra vonatkozóan) különböző források szerint (népszámlálás, becslés stb.) a továbbiakban így alakult: ttSO-baa 5S1 621 tő (anyanyelv) 1930-ban «78 630 fű (anyanyelv) l*41-ben 477 057 fű német anyanyelvű (tm 303 «19 német nemzetiségű.) 1955-ben 250 ezer 16 1961- ben 200 ezer fű 1962- ben 200—220 ezer fű 1963- ban 200—220 ezer fű A német anyanyelvűek létszáma a két utóbbi népszámlálás szerint a következő: 1949-ben 22 455 fű 1960-ban 50 765 fű A statisztikai adatok és a becslések együttes értékelése, a reális helyzet mindenképpen azt mutatja, hogy németjeink legnagyobb létszámú nemzetiségünket alkotják. A TELEPÜLÉSEK KORA ÉS OKAI A hazai német települések vagy még a német hódoltság előtt, vagy azt követően keletkeztek. Budán, a régi Pécsen, Veszprémen, Sopronon és a nyugati határvidék néhány helyén kívül még pár mai Bakony vidéki német településről tudjuk, vagy feltételezzük, hogy ezek a mohácsi vész előtt már rendelkeztek németséggel. A török hódoltság alatt főként az úgynevezett királyi Magyarország területére települtek németek. A török hódoltság után érkezett jelentős német tömegeket városainkba, de főként a hódoltság alatt, vagy a török kiűzésére Indított hadjáratok nyomán elnéptelenedett tájainkra irányították. A török után érkező első német telepesek nyelvjárásuk szerint svábok voltak, és a Duna felső folyása vidékéről víziúton érkeztek. A közvélemény a később érkezőknek is a sváb nevet adta, jóllehet azok már nem svábok, hanem valamely más vidékről való, más nyelvjárást beszélő németek, pl. bajor-osztrákok, frankok, alsószászok, hesszeniek vagy szudéta németek voltak. Az új telepesek több okból szánták el magukat a töröktől megtisztított területre való átköltözésre. Az otthoni nehéz helyzet: a politikai széttagoltság, a sok szuverén fejedelem udvara, állama, hivatalnokai, katonasága fenntartásából következő súlyos megterhelés, a sajátos öröklési rendszer okozta viszonylagos népsűrűség, a földesúri önkény, a vallásüldözés stb. sok embernek adták kezébe a vándorbotot. Hazai németjeink közül a múltban sokan elfelejtették, hogy őseiket nem a jómód űzte el hazájukból. Ugyanakkor a magyar nép fiai közül sokan viszont azt nem akarták tudomásul venni, hogy az új telepesek földet, házat, keresetet, új munkát reméltek itt, ezért jöttek, de a kiváltságokat nem úgy hozták magukkal, arról pedig többségük mégcsak nem is álmodott, hogy az uralkodó-ház a „rebellis” magyarokat akarja velük megszelídíteni, vagy egy Kollonica velük akarja elnémetesfteni a magyarokat Ezek az új német parasztságra és jobbágyságra kivetített későbbi „úri” és a „nációt” féltő elképzelések voltak, nem pedig a nép szándékai. Az új gazdák átlagos tudása, szakismerete fejlettebb volt a magyar őslakosságénál Ebből, valamint a nekik juttatott kedvezményekből, szorgalmukból, racionálisabb és fejlettebb v gazdálkodásukból érthető, hogy miért járhattak élen a paraszti árutermelésben. A telepeseket hívogató to- borzók (= Werberek) világi és egyházi uraságok megbízottai voltak. Keletkeztek azonban kamarai telepítések is. Bármelyik települési típushoz tartozott is egy-egy falu népe, új, a magyar jobbágy kedvezményeinél többnyire előnyösebb feltételeket tudtak elérni a földesurasággal megkötött szerződésekben. Ezek a — sokszor igen nehezen kicsikart — előnyök később a németek ellen hangolták, elkeserítették a magyarságot A tudomány ma már világosabban rámutat ezeknek az ellentéteknek gazdasági okaira, valamint arra, hogy a közös elnyomás csak annak mértékét, de nem lényegét illetően különbözött A települők több hullámban érkeztek. Nagyjából igaz az az elmélet, amely a település tengelyének, fő országújának a Dunát tekinti. Akik ennek vonala mentén előbb értesülnek a földszerzés új lehetőségéről, azok előbb jöhetnek, akik később veszik a hírt (mert távolabb esnek a Dunától, és mert a hajóútig el kell jutniok), már csak a Dunától távolabb eső területeken találnak új hazát A XVIII. század folyamán három nagyobb települési hullámról tudunk. A két utolsó Baranyába is több faluba hoz népet Mária Terézia és II. József korában. A települési időszak végén készült monarchiái katonai felvételi térkép már jelöli az új falukat, amelyeknek többsége 1784-re kialakult A németek érkezésének azonban nem ez a végső időpontja, hiszen kisebb hullámokban még a XIX. században is jönnek csoportjaik. (Így Baranyába is érkeznek, pL a bányászok morva, krajnai. karinthiai stb. területekről). Néhány német falu másod- és harmad-településeket hoz létre. Ezek egy része (Baranyában is) az első világháború után létesül. Messzire vezetne, ha megyénként rámutatnánk a legfőbb telepítőkre, azoknak céljaira, telepítéseik megszervezésére, lebonyoh'tására stb. Sokszor nem is szolgálhatnánk megbízható, részletes adatokkal, mert a németek településtörténetének máig sincs részletes, alapos hazai feldolgozása, sőt a régebbi kutatások tekintélyes része is átértékelendő. A betelepítésükkel kapcsolatos igen sok adat idők folyamán végleg elpusztult, vagy föl- jegyzésre sem került, esetleg csak külföldi levéltárakban található. (Meggyőződésünk, hogy a tudomány emberednek ezen a téren vannak még bőven tennivalóik.) AZ ÜJ HAZA TÖRTÉNETÉNEK ÜTJÄN A többségében földművelő és iparos hazai németség új hazájában jól él a kedvező új lehetőségekkel, s gazdaságilag hamarosan megerősödik. Főként az állattenyésztésben, a szőlőművelésben mutatott szorgalma és szakértelme ad egyre több tőkét a kezébe. A gazdasági megerősödésig azonban sokat küzdenek, dolgoznak az új telepesek. A jobbágyfelszabadításnak szinte előfutárai, akik a letelepedéskor kapott jogaikkal meglazítják a magyar jobbágyságot szorongató kötelékeket. Az úrbéri rendezés idejében védik jogaikat, sőt ott küzdenek a magyarok oldalán pL a jobbágyság utolsó nagy baranyai lázadásában, a Járó-féle harcban is. A francia forradalom eszméi — annak ellenére, hogy hazai németségünk általában nem mutatkozott forradalmi szelleA SÁV0Z07T TERÜLETEKET A NEMETEK A MAGYAROKKAL VAGY MÁS NEMZETISÉGEKKEL VEGYESEN LAKJAK. műnek — terjedtek a német falvakban. A reformkor magyar küzdelmeiben több német származású személlyel találkozunk. Az 1848-as szabadságharc jelentős hazai német tömegeket állít a magyar zászlók alá, sőt a forradalom vezető tisztjel között is több magyarországi születésű német akad, A kiegyezés után hazai németségünk iparos fiai elég szép számban érdeklődnek a munkásmozgalmak iránt, és megismerve a külföldön terjedő szocialista eszméket, bekapcsolódnak a győzelmükért indított küzdelmekbe. Az erősödő magyar nacionalizmus, az őket is sújtó kizsákmányolás, a gazdasági boldogulás korlátái, a földszegénység azonban az első világháborúig közülük is tömegeket kényszerít a kivándorlásra. Baranyából, de főként Tolnából sok német útja vezet ekkor Fiúmén vagy Trieszt«! át Amerikába. Erre az időre már a németek közt is kialakult a szegény és gazdag lakosság ellentéte. Az első világháború idején a frontok szenvedéseiből, a hátország nyomorából, majd a hadifogság gondjaiból a németek is kiveszik részüket A hozott véráldozatok bizonyítékai azok az emléktáblák, amelyek szinte minden német faluban őrzik az elesett katonák nevét 1919. június 10-én Kun Béla szavát hazai németségünk fiai is meghallották és üdvözölték: „Nekünk mindegy, hogy dolgozó proletártestvérünk milyen nyelven beszél, nekünk csak egy ellenségünk van, a burzsoázia, akármilyen nyelven beszél is.” — A forradalmi kormányzótanács német népbiztosságának felállítását örömmel fogadják német lakosaink, akik egyaránt jól megállják helyüket a proletár- hatalom funkcióiban, a direktóriumokban és a vörös hadseregben. A Tanácsiköztársaságot követő Horthy-Magyarország a Bleyer-féle Volksbildungsverein szelídebb törekvései után 1938-ban hozzájárult a Volks- bund működéséhez, a „nagynémet” és a hozzá kapcsolódó magyar irredenta eszmék terjesztéséhez. De ebben az időben is akadtak bőven magyarhű németek, akiknek kínlódás, sérelem vagy a koncentrációs tábor jutott osztályrészül. Jóllehet igen sok hazai német lelkes tagja lett a Volksbund- nak, ezek többsége azonban katonaként már nem szolgálta olyan lelkesen a birodalmat! A tudomány még alig tárta fel, hogy milyen volt a hazai német ellenállás a volks- bundista akciókkal szemben, de bátran mondhatjuk, hogy nem volt jelentéktelen. (A hű- ségmozgalom pl. csak Tolnában és Baranyában több mint 20 ezer Volksbund-ellenes németet szervezett.) Az ellenállás lapjának, a Die Donau- nak bizony tekintélyes olvasótábora volt. Hogy a fegyveres ellenállás megszervezéséhez nem jutott el hazai svábsá- gunk, ez nem egyedül rajtuk múlt! Amikor a győztes Vörös Hadsereg már hazánk földjén mérte megsemmisítő csapásait a hitleri hadigépezetre, a Volksbund tagjai közül igen sokan elmenekültek Németországba. A magyarhű németek többsége azonban még a háború borzalmaitól való emberi félelmében, az ijeszté- sek, fenyegetések ellenére sem vett vándorbotot, mert Németország területén jobban tartott a volksbundisták és a németek bosszújától, mint itthon a háborús megpróbáltatásoktól. A felszabadülAs óta A háború után a hazai németek ellen sok súlyos rád hangzott el gyakran éppen olyanok részéről, akik egyáltalában nem ismerték a németek szerepét, viselkedését A téves általánosítás sok új sérelem okává lett Amikor a potsdami szerződés előírta a Hitier-barát németek kitelepítését, hazai németségünk másik részére is igen nehéz idők következtek. A magyarhű németek gondjait az fokozta, hogy 1. szinte senki sem figyelmeztette őket annak idején a várható következményekre. 2. a magyar nyilasok itt maradnak vagyonúkban, holott vétkük legalább olyan súlyos volt, mint a hitlerista németeké és 3. a német bűnösök közül többen ügyesen kitértek, megszöktek a kitelepítés előL A bizalmatlanság légkörét még fokozta a terjesztett sok rémhír. A magyarhű németek legjobbjai, a kommunisták maguk sem értettek, hogy miért éppen az 1941. évi nemzetiségi és anyanyelvi bevallást tette a 12.330/1945/4. E. sz. rendelet a német kitelepítés alapjává. Az 1946—48-ig tartó össze telepítések, vagyonelkobzások, majd a kitelepítés időszaka teljes bizonytalanságban telt el, aminek megvoltak a gazdasági, politikai és lélektani következményei. Az 1949-ben életbe léptetett új alkotmány, a nemzetiségi kultúrára, a német anyanyelv oktatására vonatkozó új rendelkezések kezdték ébreszteni a bizalmat a németekben, 1954-ben Freies Leben címen németnyelvű havi lap indul, majd ez 1955. okt. 1-től hetilappá alakul. Ugyanekkor megalakul a Magyarországi Német Dolgozók Kulturális Szövetsége is, hogy párt- és állami feladatok megoldását segítse a németek körében. 1956. május 21-én párthatározat születik a szövetségek feladatairól. 1958-ban az MSZMP párthatározata ezt mondja: „Az ellenforradalom idején a nemzetiségi dolgozók túlnyomó többsége a népi hatalom oldalán állt..Az MSZMP VII. kongresszusára kiadott irányelvek pedig kimondják: „Németajkú polgáraink a magyar dolgozókkal és más nemzetiségiekkel együtt építik a szocialista Magyarországot.” Aki látó szemmel jár a németség között, megállapíthatja, hogy többségük jól dolgozik, gyarapszik, megtalálta helyét a szocialista mezőgazdaságban is, és valóban hazájának érzi és vallja ezt az országot A KULTURÁLIS helyzet A felszabadulás után elég hosszú idő telt el a német nemzetiségi kultúra föléledéséig. Az anyanyelv használata az említett (és más) bkok miatt — bár itt egy világnyelvről is szó van — háttérbe szorult, néhol egyenesen veszélyesnek látszott A kultúra alapját megteremtő iskoláztatás fles rr zsugorodott. A tankönyvhiányon kívül szerepet játszott ebben többek között a zárt német települések nyűt településekké válása, a szülők félelme, a szervezés hiánya és a pedagógushlány. A tanítók egy része elesett a háborúban, más része hadifogoly volt ismét mások az államosításkor áthelyeztették magukat abból a faluból, ahol régebben kántortanítónak választotta meg őket a nép stb, — Ax iskolai anyanyelvi német oktatás csak tengődött« amíg a tanítóképzés és a tanárképzés 1966-tól nem biztosította a megfelelő nemzetiségi tanárokat. Rendkívül fontos volt az anyanyelv oktatásában az a rendelkezés, amely szerint mindenütt meg kell szervezni a nemzetiségi oktatást, ahol azt legalább 15 tanuló részére a szülők kérik. 1960/61-ben a tisztán nemzetiségi tanítási nyelvű iskolákat ún. kétnyelvű iskolákká szervezték át A másik, ún. nyelvoktató iskolatípusban heti 3 órában oktatják az anyanyelvet Ezt az oktatási formát nagyon sok bírálat érte mind a tankönyvek, mind a megelőző vagy pedig csatlakozó órák miatt Ezek a kérdések részben a mai napig megoldatlanok. Ma ax óvodában, ax általános iskolában, a középiskolában, a főiskolán és az egyetemen is tanulhatják a hazai németség fiai anyanyelvűket Ha vannak is még az oktatásügyben nehézségek, most mégis jórészt már csak a végrehajtás mikéntjén, a szülők és a tanulók hozzáállásán múlik legtöbbször a színvonalas munka. A nemzetiségi népművelés sem mostoha terület 1956 óta. Van nemzetiségi szövetség, hetilap, kalendárium, rádióadás. Nemzetiségi együttesek« sőt öntevékeny néprajzi gyűjtők is többen dolgoznak. Meg kell azonban őszintén mondanunk, hogy aránylag kevés a nemzetiségi kultúra aktív munkása. Nemzetiségi színezettel igen kevés helyen működik honismereti szakkör, nincs (vagy csak alkalmilag dolgozik) nemzetiségi színjátszó-együttes, irodalmi színpad, és ritka a nemzetiségi dalokat éneklő kórus is. Sajnálatos, hogy nem megfelelő a hazai német értelmiség kulturális visszahatása saját népére, hogy kevéssé ismerjük ennek a mégis csak jelentős nemzetiségünknek egyéniségét, kulturális hagyatékát, történelmét és azokat a szálakat, amelyek őt a magyarsághoz fűzik. Nemzetiségi politikánk azonban végre elindult a helyes úton: tudó mányos alapon kell feltárni a kérdéseket, keresni megoldásuk módját. Szükséges az állandóbb vizsgálat a lenini nemzetiségi politika egyik leglényegesebb elvének érvényrejuttatásához is, amely szerint: a nemzetiségi kérdés nem egyszer és mindenkorra megoldható és lezárható, hanem folyamatos figyelmet és törődést kívánó probléma. Ez alól a hazai németséggel való bánásmód sem lehet kivéteL Ha a nemzetiségi munkát ilyen módszerekkel és szándékkal végezzük, nem marad el az a siker, amely — sok más mellett — ugyancsak igazolhatja a szocialista társadalom ma gasabbrend őségét >í k
