Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
1969. április 27. Dimontmt novto 3 Jubileumi kerekasztal-beszélgetés Százötször a Föld körül Húszéves a pécsi közhasznú gépkocsi-közlekedés A számok önmagukért beszélnek. Tíz öreg, „hadviselt” GCM és négy kimustrált Ford — ez volt húsz évvel ezelőtt. Es most: több mint 1200 gépjármű sorakozik a telephelyeken a dolgozók száma meghaladta a három és fél ezret, s ami talán még ennél is többet mond: egyetlen év alatt 42,3 millió kilométert futottak ezek a kocsik; azaz: százötször kerülték meg a Földet, miközben 350 ezer vagonnyi árut és 90 millió utast juttattak célba. A 12-es Autóközlekedési Vállalat fennállásának 20. évfordulója alkalmából szervezett jubileumi kerekasztal-beszélge- tésünk e számok jegyében zajlott. A beszélgetés —, melynek négy résztvevője: Pap János vállalati igazgató, Laki Pál forgalmi igazgatóhelyettes, Vajda István gazdasági igazgatóhelyettes és lapunk munkatársa, Békés Sándor volt —, a múlt, a jelen és a közeli jövő legfőbb jellemzőit igyekezett összefoglalni. Pap János: Vállalatunk történetét két, epunástól határozottan elkülönülő részre kell osztani. Az egyik: amíg miértünk harcoltak, s a másik: amióta nekünk kell harcolni a megbizatásokért. Ez a korszak 1967-ben kezdődött, s tavaly már „tetőzött” is ... Laki Pál: A MATEOSZ, a Teherfuvarozási Nemzeni Vállalat már régen a múlté, mi azonban fontosnak tartjuk hangsúlyozni: e két szervezet volt az az alap, melyre a mai, hatalmas autóközlekedési rendszerünk felépült. Ez a mai ünnep egyébként a szó legszorosabb értelmében munkaünnep: ha azt akarjuk, hogy az elkövetkezendő 20 év fejlődési üteme is hasonló legyen — most kell minden dolgozónkkal megértetnünk, hogy az elmúlt néhány év alatt minden megváltozott D. Napló: Azaz, egészen leegyszerűsítve a dolgot: nincs többé monopol-helyzet.Vajda István: Erről van szó. 1967-ben, amikor az új gazdasági mechanizmus bevezetésének előkészítése volt napirenden, mi azt mondtuk: minden azon múlik, megértik-e az emberek, hogy ők valamennyien e vállalat „utazó nagykövetei”, azaz: munkájukkal, viselkedésükkel valamennyiünknek használhatnak, illetve árthatnak... Pap János: Es az a tény, hogy most magunkénak mondhatjuk a „Kiváló” címet, azt bizonyítja: „a vetés” kezd beérni. Az 1968-as évet 4,4 millió forintos kiosztható! nyereséggel zártuk, ami a III. kategóriában például 56 százalékos többletet eredményezett 1967-ben egy főre 938 forint nyereség jutott, ezzel szemben most tavasszal — átlagosan — 1438 forint volt minden borítékban. €j módszerek D. Napló: A kívülálló egyszerű szemlélődő is látja: 1968 műszaki vonatkozásban is a nagy változások éve volt... Laki Pál: Verseny van, s nekünk helyt kell állni ebben a versenyben. Ennek pedig az eszközfölény az egyik alapja. A régi, elavult ZIL— 164-es kocsiparkot „nyugdíjaztuk”, s a legújabb típusú, a korábbinál nagyobb teherbírású ZIL-eket rendszeresítettük. Az eszközfölény megtartása érdekében kifejtett erőfeszítéseink jellemzésére csak egy számot: nyereségünk terhére 7 millió forintot tartalékoltunk a járműpark javítására a mai viszonyok között ugyanis halálos bűn az előrelátás hiánya. Az idén minden rendben volt, de nekünk világosan kell látnunk, hogy a mostani, új kocsik 3—4 év múlva nagyon sok pénz feláldozása árán bírják majd csak a versenyt Vajda István: Ez egy dolog, az új módszerek közül. De vannak olcsóbbak is. Például: néhány vidéki kirendeltségünket — például a siklósit — „előléptettük”. Kirendeltségből főnökség, főnökségből üzemegység lett, s egyáltalán nem a szebb hangzás kedvéért. Az új név ugyanis új feladatokat, nagyobb jogkört takar. Egyszóval: a lehetőségeket, a jogokat is leadtuk a gondok mellé. Más: Volániroda. Ki gondolta volna három-négy évvel ezelőtt, hogy ilyen is lesz? Szolgáltató vállalat vagyunk, legyünk hát azok! Nem hiszem, hogy tud ön valami olyan szállítási megbízatást adni irodánknak, melyet ne teljesítenének. De »égse vagyunk elégedettek. Most tárgyaljuk éppen: vasárnap is nyitva kellene tartani, s ünnepnap is biztosítani kellene a folyamatos valutabeváltást ... Pap János: Sokat beszélünk a versenyről, s ez jó. Bizonyos vonatkozásban azonban ma is monopolhelyzetben vagyunk, s ezt mindenképpen meg is akarjuk tartani. Ilyen a vasúti, illetve kikötői el- és felfuvarozás. A. MÁV-nak és a szállíttatóknak biztonság kell: bármikor is érkeznek a vagonok, meg kell kezdeni a munkát. Ki tudja ezt garantálni? Mi, mert megvan hozzá az eszközállományunk. — Nem tudom, hallott-e a hírhálónkról? Mert ez is a mechanizmus „gyermeke”. Az ország 140 AKÖV-telepe percek alatt felhívható, sőt rádió útján a mozgásban lévő műhelykocsik is elérhetők. Két évvel ezelőtt mindez talán luxus lett volna, most létkérdés... Űj vonalak D. Napló: A személyforgalomról eddig meglehetősen kevés szó esett. E téren mi történt, illetve mi várható? Laki Pál: Forradalmat könnyelműség lenne ígérni — de állandó javulást nem. A tisztánlátás érdekében azonban meg kell jegyezni: ez egy rendkívül pénzigényes terület: egyetlen „faros-busz” 500 000 forint. Ennek ellenére mind a városban, mind a megyében új járatok, új vonalak beiktatása várható. Pap János: Szeretném, ha megírná: számunkra a személyforgalom, különösen a városi, sokkal több, miht egyszerű üzlet. D. Napló: Az elmúlt évben a 12-es AKÖV buszai megjelentek az ország távoli országútjain, sőt külföldön is... Laki Pál: Szeged, Veszprém, Hévíz, Eszék — ezek a városok kerültek egyelőre „közelebb’’ Pécshez, a névsor azonban tovább bővül. Az a célunk, hogy a MÁV nap- sugárszerűen Budapest központú hálózatát „kőrút-rendszerű” autóbusz-vonalakkal egészítsük ki D. Napló: S ezzel el is érkeztünk a jövőhöz. Vajda István: A IV. ötéves terv időszaka vonatkozásában már konkrét dolgokat is mondhatok: Például: ameny- nyiben a nemzeti jövedelem a tervezett 4 százalékkal nő 1970—75 között, a fuvarigény előreláthatóan 20—22 százalékkal fog emelkedni, így vállalatunknak 1970-ben várhatóan 3,8 millió tonna árut kell elszállítania... Pap János: A növekedés személyszállítási vonatkozásban még jelentősebb, annak ellenére, hogy a magángépkocsik számának növekedése csökkenti az igényeket. 1970- ben 95,5 millió a várható utasszám, 1975-ben 112 millió. Laki Pál: Van még egy nagy feladatunk: pillanatnyilag még 37 baranyai településnek nincs autóbusz-járata. Hát ez így nem maradhat... Távoli kérdőjelek D. Dapló: Gépkocsik, televízió, szabad szombat — mindez mit ígér autóközlekedési vonatkozásban? Pap János: Űj gondokat Külföldi statisztikák igazolják: az ötnapos munkahét, a tévé, a lakosság „mobilizálása” visszaveti az igényeket. Londonban például tíz év alatt 30 százalékos volt a csökkenés. Ugyanakkor vannak más számok is: a nagy nyugati városokban a tömegszállító eszközök kétszer-há- romszor gyorsabbak, mint a személykocsik... D. Napló: Mindezek alapján hogy lehetne meghatározni a vezetés legalapvetőbb feladatát? Pap János: Talán így: nem szabad megengedni a szeszélyes és gyorsan változó helyzet ellenére sem, hogy az új szituációk felkészületlenül érjék a vállalatot Május elsejei felvonulásra készülődnek Komlón. A felvonulás színhelyén, a Lenin téren már dolgoznak a műszerészek, építik a hangosításhoz szükséges mikrofon- és hangszóró-vezetékeket. A hangosítást a ICossuth-bánya gép üzemének műszerészei társadalmi munkával készítik. Képen: Sáfár József és Boros József hang- generátorral beméri a vonalakat a Lenin téri árkádok tetején lévő közvetítő fülkénél. A dolgozó nők társadalmi és szociális helyzete (III.) Kettős hivatás A statisztikák karát éljük. Van foglalkoztatási statisztikánk, válási statisztikánk, leterheltségi statisztikánk, s természetesen van gyermek- védelmi statisztikánk is. Fontos számsorok mutatják, hogy alakult a veszélyeztetett gyermekek aránya, hányán kerültek ,javítóba”, s hányán buknak meg évente az iskolákban. Számaink szinte minden vonatkozásban emelkedést mutatnak — ez utóbbiak vonatkozásában is. És, sajnos, e statisztikák egymásra hatása, szoros összefüggése egyre kétségtelenebb .,. Negyvenötezer dolgozó nő — ez minimum húszezer feleség, illetve anya. A gyári műszakok előtt vagy után ők már „lehúztak” egy műszakot: a konyhában, a mosógép mellett, vagy a boltokban, piacokon. Sajátos, kettős hivatásukból fakadó gondjaik mindinkább a társadalom érdeklődésének előterébe kerülnek, amit a kormány által rendre- sorra kibocsátott — anya-, illetve nővédelmi —. törvények is igazolnak. Ezek közül különösen kettő — a gyermek- gondozási segély bevezetése és a munkaidő részleges csökkentése —, okozott nagy örömet a nők táborában. Nem éri meg...? Nézzük először a gyermekgondozási segély-okozta változásokat! Baranyában ez idő szerint 3640 édesanya veszi igénybe ezt a juttatást Ez örvendetesen nagy szám, a felszín alatt azonban itt is fellelhetőek bizonyos feszültségek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának vizsgálata — melyből adatainkat is kölcsönöztük —, félreérthetetlenül megállapította: a segélyt elsősorban a kiskeresetű munkásnők vették igénybe, míg a jobban fizetett — tehát magasabb képesítésű vagy komolyabb beosztású —, anyák erre többnyire nem tartottak igényt. Az indok sokféle. Olyanok is voltak, akik anyagi meggondolásokból döntöttek a munka azonnali folytatása mellett — „600-ért nem éri meg”, mondván —, a probléma azonban ennél sokkal bonyolultabb. Hivatásérzetről, szakmai felelősségről beszélni 1060—1360 forintot kereső, többnyire jelentéktelen részmunkát végző asszonyok esetében meggondolatlan dolog; nem így azoknál, akik technikusi vagy mérnöki oklevéllel a kezükben, komoly beosztásokban, nemegyszer kutató, vagy alkotó munkát végezve, dolgoznak. Az ő számukra valóban nem egyértelműen pozitív a három esztendei távoliét lehetősége — hisz három év kiesése ma legtöbb tudományágban pótolhatatlan veszteségeket okoz. Nemrégiben voltam egy an- kéton, ott is erről volt szó. De akadt felszólaló, aki pénzéhséggel vádolta a „nagyke- resetűeket”, s sajnos nem maradt egyedüL Azt számolgatni: megéri-e, lehet, sőt kell, de akkor nemcsak az egyén, nemcsak a család, de az ország érdekeit is számításba kell venni _____ / F elszabadult férőhelyek Egy technikus, ápolónő, orvos, tanár vagy mérnök kiképzése három, öt, de gyakran nyolc évet is igénybe vesz. A taníttatás költségei százezrekre rúgnak. Ez hát az egyik oldal. És a másik: e magasan kvalifikált munkakörökben állandó a létszám- hiány, egy-egy orvos, tanár, mérnök, vagy technikus kiesése tehát súlyos termelési következményekkel is jár. Mi hát a teendő? Számos érintettel beszéltem, olyanokkal is, akiknek még nincs gyerekük. Azt mondták: majd meglátjuk, de ha megfelelő bölcsödéi elhelyezést tudnak biztosítani, inkább dolgoznak... A gyermekgondozási segély igénybevételének erőltetése tehát nemcsak jogellenes, de ésszerűtlen is. Ez lehetőség, mely biztonságot és nyugalmat ad a gyermekáldás elé néző családoknak. Ezzel szemben: pillanatnyilag célszerű lenne, ha az alacsony keresetű (tehát nem túl sokat „vesztő”) betanított munkások, segédmunkások — egyszóval a szakképzetlenek minél nagyobb számban igénybe vennék ezt a lehetőséget, hisz így munkahelyek szabadulnának fel, s éppen a kapuk előtt várakozó szakképzetlen nők tömegei jutnának munkához. A rendelet megjelenése örvendetes változásokat hozott a bölcsődék életében is. A zsúfoltság csökkent, s így valamelyest nőtt az ellátás színvonala, s ami a legfontosabb: nyugodtabban végezhetik munkájukat a gyermekgondozók. Nem szorosan a témához tartozik, de nagyon ide kívánkozik: a dolgozó nők körében nagy megnyugvást hozott a mechanizmus első éve, mely a híresztelésekkel ellentétben inkább erősítette, mint sem visszafejlesztette az üzemek bölcsődei hálózatát. Minden harmadik asszony A munkaidőcsökkentés, Illetve szabad szombatos munkarend egy körülbelüli adat szerint a munkásasszonyok felét érinti. Ha a „nem ipari” munkakörben dolgozókat és a közel jövőre vonatkozó terveket is figyelembe vesszük, rövidesen minden harmadik asszony csökkentett munkaidőben fog dolgozni. Ez felmérhetetlen jelentőségű lépés. A nők kettős hivatásával szemben a társadalom felelőssége is kettős. Azt célul tűzni, hogy a nőknek ne kelljen dolgozni — képtelenség. Az azonban kötelesség, hogy a munka egyre könnyebb legyen, s ezzel párhuzamosan a családra fordítható idő is növekedjék. A gyereknevelés teljes „társadalmasítása” nemcsak drága, de eleve kudarcra ítélt kísérlet is lenne, ezért van százszoros értéke minden percnek, melyet a gyerekek javára lehet felszabadítani. Ennek egyik módja a munkaidőcsökkentés, de van ezernyi más — s ezekkel kellene jobban gazdálkodni. Az üzemi boltokról már volt szó. Folytassuk hát a sort: olcsó ebédcsomagok (félkészen), üzemi Patyolat-felvevő helyek, „vándor” szolgáltató boltok, letéti kölcsönző (porszívó, padlókefélő stb. — természetesen csak nagyüzemekben), házhoz-szállítás és ami talán a legfontosabb lenne: olcsó, lakáson végzett szolgáltatások. Ezek kellenének, s ezek megteremtése nagyrészt a „helyieken” múlik... A nőkön is múlik Felmérések és konkrét tapasztalatok igazolják: nagyon korszerű és nagyon eredeti ötletek buktak meg a nők közönye miatt. A konzerv-, mirelit- és félkészétel-akció- kat csak a példa kedvéért említem, voltak ennél többet ígérők is. A jövő tehát nemcsak az üzemeken, a szerveken, egyszóval: a társadalmon múlik. Békés Sándor Az Ügyvédi Kamara közgyűlése A Pécsi Ügyvédi Kamara i tegnap Pécsett a kamara | nagytermében tartotta meg I ünnepi közgyűlését, amely- | nek keretében ünnepelték a pécsi 1. és 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség fennállásának a 20 éves jubileumát. Az ünnepségen részt vett dr. Szilbereky Jenő igazságügy- miniszter-helyettes. dr. Kárpáti László, az Országos Ügyvédi Tanács elnöke, dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, dr. Bolgár György és dr. Takáts Ádám, az Országos Ügyvédi Tanács elnökhelyettesei, a megye és Pécs város államigazgatási, társadalmi, igazságügyi, belügyi szerveinek vezetői, a társkamarák küldöttei, a kamara tagjai. Dr. Kertész Ferenc, a Pécsi Ügyvédi Kamara elnöke beszámolójában értékelte a kamara munkáját, majd kitért arra, hogy a kamara tagjai jelentős társadalmi munkát is végeznek. Utalt arra, hogy 1949-ben a pécsi 1. és 2. sz. Ügyvédi Munkaközösség vidéken elsőként alakult meg — köszöntötte az alapító tagokat. Kiemelte a munkaközösségek hasznos tevékenységét. * A beszámoló után dr. Polgár György, dr. Szili Gyula, dr. Vejkei Kálmán, dr. Kiss László, dr. Szo- táczky Mihály, dr. Tihanyi József, dr. Kárpáti László, dr. Csiky Ottó, dr. Lakatos István, dr. Prandler Árpád, dr. Török Géza, dr. Kecskés László, dr. Sulyok András szólt elismerően a kamara, valamint az ügyvédi munka- közösségek tevékenységéhez, és köszöntötte a jubilánsokat. Dr. Hazafi József felszólalásában, a Megyei Párt- bizottság üdvözletét tolmácsolta, dr. Takács József pedig a megyei és a városi Hazafias Népfront üdvözletét adta át. Dr. Szilbereky Jenő igaz- ságügyminiszter-helyettes pozitívan értékelte a pécsi ügyvédi kamara tevékenységét és átadta az igazságügyminiszter elismerését a kamara és a jubileumukat ünneplő munkaközösségeknek. Az ünnepi közgyűlés résztvevői ezután a további feladatokat megjelölő határozatot fogadtak el, majd az Olimpia étteremben megrendezett társasebéden vettek részt — Külön vonat az ipari vásárra és autóbusz a Dunakanyarba. Május 25-én különvonat indul Budapestre az ipari vásárra, részvételi díj 61,50 forint. Május 30—június 1-ig háromnapos autóbusz-kirándulás a Duna-kanyarba. Részvételi díj szállással és étkezéssel együtt 360 forint. Mindkét kirándulásra a pécsi IBUSZ-irodában lehet jelentkezni. Értesítjük Újmecsekalja városrész lakosságát, HOGY 1969. ÁPRILIS 28-ÁN REGGEL 6-TÖL megnyitjuk modern női iodrászat, KOZMETIKA, PEDIKÜR SZALONUNKAT, VALAMINT GYERRMEKFODRÁSZATUNKAT A KOMAROV GIMNÁZIUM MELLETT. Szeretettel várjuk kedves vendégeinket A PÉCSI FODRA SZIPARI VÁLLALAT 19-ES, 20-AS RÉSZLEG DOLGOZOL i
