Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! ss 1 forint Dunántúli napló socvLévfolyam,#9.szám Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága és a Megyei Tanács lapja 1969. április 20., vasárnap Betű |T ét íasrp eeszággyűléa. Bel- politikai programját felidézve: két törvényjavaslat és az igazságügyminiszteri beszámoló megtárgyalása Első hallásra eléggé különböző témák. Szabadalmak védelme, szerzői jog, törvényhozás-törvényesség. Ha mégis szoros összefüggést fedezünk fel közöttük, legkevésbé sem a kommentár leegyszerűsítésének szándékából fakad, hanem az igen élénk, kritikus hajlandóságú tanácskozás egyértelmű szellemiségéből Már a szándék fa, bogy ijalcra cseréljük föl a találmányok és az irodalmi, művészeti alkotások védelmét, erkölcsi, anyagi honorálását szabályozó háromnegyed- illetve fél évszázados törvényeket, egyazon tőről fakadt Nevezetesen: úgy kell ápolni és ösztönözni a műszaki és művészi teremtő munkát, hogy az messzemenően megfeleljen a közösséget szolgáló, alkotó ember és a szocialista társadalom érdekeinek. A tanácskozás sokoldalúan rávilágított arra, hogy ezek az érdekek elvileg közösek s harmonikusak, de gyakorlati érvényesítésük során kisebb vagy nagyobb mértékben összeütközésbe kerülhetnek, ha nem hangolja össze őket korszerű s méltányos szocialista törvény, jogi gyakorlat Sokszor állították már a szocializmus félreismer ói és félremagyarázói, hogy az nem respektálja az egyéni érdeket, még kevésbé az egyéniséget, különösen ha kis létszámú rétegekről, alkalmasint „szűk” értelmiségi csoportokról, kutatókról, tudósokról, művészekről van szó. A két új törvény a legfrissebb hazai bizonyság ennek ellenkezőjére: az országgyűlés hosszas szakmai előkészítés, majd beható bizottsági viták után, maga tárgyalta és szavazta meg a közvetlen kihatásában alig néhány tízezer szellemi alkotó embert érintő két javaslatot. Mondani sem kell, hogy e tízezrek munkája, a szocializmus körülményei között, az egész közösséget, az egész nemzet javát szolgálják. S annál jobban szolgálják, mennél harmonikusabb megoldást kínál maga a törvény és végrehajtása a mai élet által felvetett problémákra. Mintha csak az országgyűlési munka egyik legfontosabbika, a törvénykezés próbáját is el kívánta volna végezni a parlament, több évet vissza- és előre tekintve megvizsgálta saját jogalkotó és jogalkalmazó tevékenységét és — ebből kiindulva — egész rendszerünk jogéletének, törvényességi helyzetének, sőt, a mindennapos ügyintézésnek a tapasztalatait is. Így vált a szellem látszólag szűk érdekességű napirend — most már nemcsak hatását tekintve, hanem tényleges tartalmában is — milliókat, az egész lakosságot érintő, izgalmas üggyé. Mert a jogélethez, a törvényekhez, rendeletekhez mindenkinek köze van, aki él, mozog, tevékenykedik, és hogy minderről milyen tapasztalat alakul ki benne, az elsőrendű fontosságú az egyes ember és a közösség erkölcsipolitikai magatartása, s ahogy manapság mondani szokás, közérzete szempontjából. Érdekes, hogy a szabadalmi és a szerzői jogi törvényt elemző képviselők, nemkülönben az igazságügyminisz- teri beszámolót mérlegelő hozzászólók is egész sor rendellenességet, hibát, gondot említettek föl a vitatott kérdésekben, de az ügy egészéről — lett légyen az a műszaki kutatómunka, az írói, művészi alkotás, vagy a jog- gyakorlat — nagy elismeréssel s bizakodással szóltak. Ügy is mondhatnánk, bizalmukat az az erősödő meggyőződés is alátámasztotta, hogy jó tapasztalatok közepette lehet, érdemes, sőt kell beszélni a hibákról is, mert így legyőzhetők, megszüntet- hetők. Ez a felismerés pedig már egyenesen vezetett el a párt, a kormány gazdaságpolitikájához — a műszaki alkotás vonatkozásában —, és kultúrpolitikájához — a művészeti, irodalmi tevékenységgel asz- szefüggésben —, amelyeknek légkörében e törvényjavaslatok megszülettek, s jogerőre emelkedvén hatni fognak. A betű és a széliem — ■í*p minden törvény értékének kölcsönös megpróbálója —, még egyszerűbben, a szó és a tett közelebb van egymáshoz mindegyik említett vonatkozásban, mint bármikor korábban — állapították meg a képviselők. De szocialista igényességünk, amely idáig vezetett, arra késztet, hogy még jobb összhangra törekedjünk. Ami betű szerint jogos, az még nem feltétlenül igazságos — állapította meg mintegy az egész tanácskozás kicsengéseként az igazságügyminiszter, félreérthetetlenül utalva arra, hogy az állami, társadalmi tevékenység, a közösségi együttélés konfliktusainak megoldása során végül is szocialista igazságérzetünket kell kielégítenünk: legyen szó akár egy találmány, akár egy színdarab s alkotójuk sorsáról, vagy a jogát kereső ember bármilyen gondjáról-bajáról. Ezt az igazságot gondozta, fényesítette jóleső szenvedéllyel az országgyűlés. Kiosztották a tanácsköztársasági jubileomi pályázat díjait Tegnap délelőtt a Megyei Tanács nagytermében ünnepélyes keretek között kiosztották a tanácsköztársasági Jubileumi pályázat dijait Mint ismeretes, a rendkívül sikeresnek ítélt pályázatra 8 irodalmi, 175 képzőművészeti és 6 zenei alkotás érkezett be. A pályázatot hirdető szervek a szakzsürik véleménye alapján végül a 30 ipMjtif - irt kapott művész és a 31 további pályázó közül 32 művészt részesítettek díjazásban. A tegnapi díjkiosztáson jelen voltak a pályázatot hirdető szervek, a Baranya megyei Tanács, a Pécs városi Tanács és a Szakszervezetek megyei Tanácsa képviselői, valamint a pályadíjban részesült művészek. A dijak kiosztása után baráti beszélgetésre került sor. A Megyei Pártbizottság kibővített ülése Fejlődött megyénk munkásosztálya, nőtt a tekintélye és súlya Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága tegnap kibővített ülést tartott. Kapa! Gyula elvtárs, az MSZMP KB tagja, a Megyei Pártbizottság első titkára nyitotta meg a tanácskozást, amelynek napirendjén a párt Központi Bizottságának, a munkásosztály helyzetével kapcsolatos 1958. októberi határozatainak megyei végrehajtása szerepelt. A Megyei Párt-végrehajtóbizottság jelentéséhez dr. Nagy József elvtárs, a pártbizottság titkára fűzött szóbeli referátumot, / A Központi Bizottság határozata és annak végrehajtását elősegítő központi, illetőleg megyei intézkedések elismerést és megelégedést váltottak ki a dolgozók körében — állapítja meg a jelentés. A határozat végrehajtására a megyei párt-végrehajtóbizottság 1958. decemberében részletes intézkedési tervet fogadott el. Az ebben meghatározott feladatok a megye munkásságának tíz évvel ezelőtti helyzetéhez, gondjaihoz kapcsolódtak és azóta nagyrészt megvalósultak. Az összkeresők fele munkás Az elmúlt tíz év alatt közel ötezer fizikai munkás lépett a pártba. 1954-ben 14 500 párttag közül 5300 a munkás (36 százalék), 1963-ban taglétszámunk 22 000 fő, ebből kilencezer az iparban és mintegy ezer a mezőgazdaságban dolgozó munkás. Jelenleg párttagságunknak mintegy 44—15 százaléka fizikai munkás. Megyénkben 310 üzemi alapszervezet működik, ez a pártszervezetek 40 százaléka. Üzemi pártszerveink többsége jelentős tekintéllyel, politikai befolyással rendelkezik. A megye ipari fejlődésével a munkáslétszám megnövekedett, összetétele megváltozott. A mai munkásság nagyrésze szocialista rendszerünkben nevelkedett, sokan szereztek magasabb szintű politikai és szakmai ismereteket, nőtt alapiskolázottságuk. Többségük a városokban dolgozik, de jelenlétük a falvakban is pozitív hatást gyakorol. A munkásság magvát a nagyüzemi dolgozók adják. Baranya megyében a munkáslétszám az utóbbi tíz évben kb. 23— 25 ezerrel nőtt és száma az ipari fejlődés hatására 1968- ban már százezerre emelkedett. Ez a megye összkeresői- nek több mint fele. A területi elosztás arányai szerint fizikai dolgozóink 59 százaléka Pécsett, 23 százaléka Komlón, hat százaléka Mohácson, három százaléka Szigetváron, a járások községeiben pedig kilenc százaléka helyezkedik el. Az aktív női keresők aránya országos szinten 36,9 százalék. Ez az arány Baranya megyében 0,6 százalékkal marad el az országostól, bár a fejlődés nagy arányú,» mivel 1960-ban még 22,5 százalékot tett ki. Természetesen az arányok ágazatonként, iparáganként eltérőek. Javultak a női munkalehetőségek megteremtésére irányuló feltételek. Ez tükröződik az ipartelepítés megyei koncepcióinak valóra- váltásában is: bővítették a Pécsi Kesztyűgyár siklósi üzemegységét, a Szigetvári Cipőgyárat és a konzervgyárat, a Hirdi Kendergyárat, a Május 1. Ruhagyár komlói telepén beindult a termelés. További lépések szükségesek a nők számára alkalmas munkalehetőségek biztosítása terén. Változtatni kell a női munka és munkahely megítélésében még tapasztalható negatív szemléleten, jobban kell ösztönözni a nőket a szakmai képzésre, különös figyelemmel a műszaki területen dolgozókra. A nők bérezése gyakran jogtalanul alatta marad a férfiakénak, javítani kell a szociális, egészségügyi helyzetükön, a munkahelyi körülményeken. A munkásság jelentős részét alkotja megyénkben a mintegy 18 000 főt kitevő munkásfiatal. Közülük 7500 tagja a KISZ- nek (41,6 százalék). Többségük becsülettel helytáll a termelő munkában. Jelenleg 370 szocialista ifjúsági brigád van 5500 taggal. Az elmúlt három évben 2500 fiatal vizsgázott eredményesen a Szakma ifjú mestere mozgalomban. Sokan vesznek részt a különböző szakmák vetélkedőjén. A munkásifjúságra is alapvetően jellemző a párt és a kormány politikájával való egyetértés, annak támogatása. Politikai érdeklődésük általában kielégítő. Érzékenyen reagálnak a kűl- és belpolitikai eseményekre. A munkásság jövedelme A megyei párt-végrehajtóbizottság nagy figyelmet fordított a termelés mennyiségi és minőségi növelésére. A megye ipari fejlődésé 1958-hoz viszonyítva kb. 2,4-szeresére nőtt Többségében megvalósultak a második és harmadik ötéves tervben meghatározott termelési feladatok, beruházások kulturális és szociális célkitűzések. Az eredményeket elősegítette az egyre szélesedő szocialista munkaverseny. A munkásság közel fele vesz részt versenymozgalmakban. Ebben az időszakban bontakozott ki és vált tömegmozgalommá a szocialista brigádmozgalom, amelynek eredményeként jelenleg 1500 brigádban kb. harmincezren küzdenek a szocialista címért. A szocialista cím elnyeréséért ma már egyre több üzem, vállalat kollektívája versenyez (185 üzemrész, 11 vállalat). A munkásság jövedelmének és bérszínvonalának emelése terén ugyancsak jelentős előrehaladás történt Az átlagbé! reket a szocialista iparban 1958. és 1968. között 26 százalékkal (181,1$ forintról 2269 forintra) növelték. A nehéziparban (2670 forint) 35 százalékos, az élelmiszeriparban 28 százalékos, a könnyűiparban 23 százalékos, a szövetkezeti iparban 14 százalékos, a tanácsi iparban 11 százalékos, az építőiparban 17 százalékos és a kereskedelemben 22 százalékos a növekedés. Jelentősen csökkent az alacsonyabb keresetűek aránya. Jelenleg ezer forint alatt keres a munkásság kb. 3,6 százaléka. Bár az átlagkeresetek az ipar összességében emelkedtek, egyes iparágakban feszültségek léptek feL Az építőiparban, főként a segédmunkásoknál, munkaerőproblémát okoz, hogy az átlagkeresetek a minisztériumi iparhoz viszonyítva mintegy 5—600 forinttal alacsonyabbak. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál a munkások átlagkeresete közel azonos a szénbányászokéval annak ellenére, hogy az ércbányászok 30 százalékos veszélyességi pótlékot kapnak, így a szénbányászok alapmű- szakbére 3 százalékkal magasabb, és ez bérfeszültséget jelent Tekintélyes jövedelemforrás a hűségjutalom és a nyereség- részesedés. 1958-ban 39,8 millió forint, 1968-ban 90 millió forint hűségjutalmat, illetve 1958-ban 32,3 millió forint és 1968-ban 105,5 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki. A munkáscsaládok életkörülményeinek javulásához hozzájárult a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a nyugdíjak felemelése. 1964-ben egy biztosítottra 491 forint családi pótlék esett, 1967-ben 930 forint 1967-ben 1260-an vették igénybe a gyermekgondozási segélyt, melynek kifizetett összege 2,2 millió forint volt Az elmúlt év végén több mint ötvenezer nyugdíjas volt a megyében. Ez mintegy 400 millió forint nyugdíjösszeg kifizetését jelentette. Általános probléma, hogy azok, akik 1955 előtt mentek nyugdíjba, alacsony összegű nyugdíjban részesülnek (600—700 forint). Az alacsony nyugdijak korábbi rendezése sem áll arányban az árak emelkedésével. Ez gondot jelent az idős nyugdíjas munkások megélhetésében. Különösen alacsony a munkások özvegyeinek nyugdíja. Szociális és kulturális ellátottság A munkásság igényessége, életmódjának és magatartásának kulturáltsága előrehaladást mutat, a műveltségben általános emelkedés tapasztalható. Ézt igazolja, hogy míg 1958-ban a megye munkásságának 63 százaléka a nyolc általános iskola alatti és 32 százaléka a nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezett addig jelenleg a nyolc általános alattiak aránya 63 százalékról 29 százalékra csökkent, a nyolc általánost végzettek aránya 32 százalékról 57 százalékra emelkedett. Jelentősen emelkedett a középiskolát végzettek aránya is: 4,5 százalékról 13 százalékra. Gyara. podott a munkásság szakmai műveltsége is. Tíz év alatt a szakmunkások aránya 38 százalékról 47 százalékra nőtt, a betanított munkások aránya 30 százalékról 28 százalékra, a segédmunkások aránya 35 százalékról 26 százalékra csökkent Az egyes ágazatokon belül a szakképzettek számának növekedése eltérő, például az építőiparban a szakmunkások 39 százalékos aránya 63 százalékra alakult, a szénbányáknál ez az arány 56 százalékról 44 százalékra csökkent. A munkások szociális viszonyaiban legfontosabb a lakás- helyzet alakulása. 1958-tól napjainkig 24 000 lakás épült, 55 százaléka állami, 45 százaléka magánerőből. A fizikai dolgozók 47 százaléka állami lakásban lakik. Saját tulajdonú lakásban 43 százalék. Többségének (51 százalék) kétszobás összkomfortos lakása van. Az eredmények ellenére, különösen a városi lakásigények kielégítésében még sok probléma van. Pécsett évenként kb. 5000 lakásigénylő van, ehhez még hozzá számítható a szénbányáknál és az ércbányánál jelentkező kb. 2000 lakásigénylés is. Ebből következik, hogy a munkáscsaládok (bányászok stb.) egyrésze még barakképületekben, szükséglakásokban lakik). Golgota. Plató, Komié szállás falu.) Ezért meg kelj gyorsítani a lakásépítést. Szolgáltatások A kereskedelmi, szolgáltatási, egészségügyi és szociális ellátás csaknem minden városunk peremterületén erősen kifogásolható. Pécsett több éve húzódik az első kerületi gáz- és hőszolgáltatás, valamint a vendéglátóipari és kiskereskedelmi ellátás megoldása. Vannak még ma is Pécsett olyan munkáslakta területek, ahol nincs víz- és csatorna- hálózat és a szemét szállítása sincs megoldva. Az elmúlt években az üzemekben és a munkáslakta területek kultúrházaiban a kulturális munka anyagi- és tárgyi feltételei nem a szükséges ütemben fejlődtek. A nagyobb munkáslakta települések: Komló. Mohács könyvtári ellátottsága közepesnek, Szigetvár helyzete jónak mondható. Elkészült a hétszáz köbméteres benzintartály a Pécsi Gézszolgáltató Vállalat Felszabadulás úti telepén, ahol szerelik a napi százezer köbméter kapacitású benzinbontó berendezést Ebben tárolják majd a tartálykocsikban érkező benzint Szoknia! fel-». (Folytatás a 1 oldalm$
