Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-17 / 86. szám
0M»lp4M£ =3 Pusztuló értékek Közel két évtizede járom Baranyát, Somogyot, Tolnát és Zalát. Csodálatos ez utóbbi években az életritmus fel- gyorsulásának üteme, mely teljesen megváltoztatta a táj és a tájba illeszkedő kis és nagy falvak, tanyák, települések képét A régi épületek helyett újak épülnek, négyzetes alaprajzú. sátortetős villalakások fürdőszobával, vagy új tetőszerkezetet. homlokzatot kapnak. — Mind gyorsabb ütemben tűnnek el Dél-Dunántúl tájegységeire annyira jellemző épületek és velük együtt tűnnek el az öreg épületek régi bútorai, használati tárgyai is. Szívesen olvasom Tüskés Tibor írásait, aki mélységes szeretettel vezeti el írásaiban a Dunántúli Napló olvasóit szűkebb pátriánk dombjai, völgyei között megbúvó falvakba, hogy ismét és ismét felhívja a figyelmet pusztuló nemzeti, népi értékeinkre. — Igaza van, elérkeztünk ezen értékeink megmentésének utolsó órájához. Ma még érdemes felmenni a poros, félhomályba burkolózó padlásokra, ma még érdemes megörökíteni, felmérni régi falusi épületeinket, lakó- és gazdasági épületeket, öreg malmokat, istállókat, présházakat, pajtákat, de holnap már késő. Ennek a történelmileg kikerülhetetlen folyamatnak a felismerése eredményezte a Pollack Mihály Építőipari Technkium KlSZ-szervezeté- nek határozatát 1968 szeptemberében, hogy egy egészen új, minden iskolán belüli hagyományt nélkülöző szakkört, a népi építészettel foglalkozó honismereti szakkört életre hívja. Az 1968,*69. tanév a jubileumok tanéve és jó alkalmat nyújtott különböző szakmai jellegű pályázatok kiírására, így a tervezési és építészeti modellkészítő pályázat mellett alkalmat adott arra is, hogy a KISZ-vezetőség pályázatot írjon ld olyan népi építészeti emlékek felmérésére és feldolgozására, melyeket ugyan nyolvántartanak a négy dunántúli megye múzeumai, de még nem mérték és nem dolgozták fel őket. A szakkör vezetésére Pabst László műszaki tanárt kérték fel. és a szakikör 24 tagja kilenc munkacsoportot alakított. A munkacsoportok közül hét baranyai, egy zalai és egy tolnai építészeti emlék felmérését és feldolgozását vállalta. A munkacsoportok vezetői kapcsolatot teremtettek a négy megye múzeumai, azok néprajzi osztályainak vezetőivel és októberben — egyidejűleg a szakköri elméleti előkészítő munkával — megkezdték a múzeumok által kijelölt épületek felkutatását és felmérését Nem egyszer előfordult, hogy a múzeumok által nyilvántartott épületek már nem álltak, vagy lebontották, vagy összeomlottak. A kezdeti nehézségek után minden csoport megfelelő munkaterületet talált és valóban, a legtöbb esetben az utolsó percekben érkeztek, hogy a végleges pusztulás előtt megörökítsék néhány értékes népi építészeti emlékünket és így szövegben, rajzban, fényképekben rögzítsék a hosszú évszázadok alatt kialakult tér, tömeg, szerkezeti rendszereket, eredeti alaktani elemeket, és nem utolsó sorban a népi fantázia gazdag formai elemeit. Nagyszabású természetjáró- találkozó Harkányban Május 23-a és 25-e között 3 napos országos természetjáró találkozó színhelye lesz Harkány. 700 résztvevőre számítanak. a találkozón a kisipari szövetkezetek dolgozói és természetjárói vesznek részt A találkozó centruma Harkányfürdő ■ lesz, ahol gazdag programot bonyolítanak le. Ünnepélyes megnyitó, a pécsi KISZÖV zenekarának hangversenye a fürdő télikertjében, zenés éjszakai fürdés, ének- és tánccsoport bemutató, turista ki-mit-tud, tombola szerepel a programban. Az ország különböző részeiből érkező vendégeknek lehetőségük nyílik a siklósi vár megtekintésére, a villánykövesdi, máriagyűdi borkóstolóra és pécsi városnézésre. A. palkonyai pincesor A Baranya megyével foglalkozó munkacsoportok a következő témákat dolgozták fel: Adorjás község teljes felmérése. a szászvári XVIII. századi lisztőrlő malom, a kistapolcai vízimalom, a mohácsi-szigeti Riha 36. számú lakóépület, a palkonyai pincesor, a mohácsi vízimalom és a kékesdi vízimalom. A zalai munkacsoport egy iklód- bördöcei lakóépületet és a hozzátartozó gazdasági épületeket, míg a tolnai munka- csoport az őcsényi tanya világban egy lebontásra kerülő tanyát dolgozott fel. A pályaművek március 21- re, a Tanácsköztársaság 50. évfordulója tiszteletére születtek. és őszintén megvallva, számomra is nagy meglepetést okoztak. Számos kitűnő rajz, fénykép és szakmailag jól átgondolt, megérett szöveg jellemzi a munkákat, amelyek közül a KISZ megyei Bizottsága öt pályaművet arany és négyet ezüst oklevéllel tüntetett ki. Az arany oklevéllel kitüntetett pályaműveket a keszthelyi helikoni ünnepségekre továbbította. mint versenyműveket. A szakkör megyei és országos pályázatokon vesz részt a kilenc pályaművel, amelyek közül kiemelkedik az Adorjás községet feldolgozó pályamű, Czoboly István, Bártfai István, Békés Lajos, és Császár Marietta munkája. Szabó István és Zsigovits István TV. B. osztályos tanulók a pusztulásra Ítélt, közel 200 éves szászvári liszt- őrlő malmot dolgozták fel. — Aranyoklevelet érdemeltek még Gelencsér Judit és Odor János IV. B.. Kovács László, Gombos Anikó és Tóth ! László IV. B., valamint Var- ' ga Ferenc, Kalmár János és Berta Zoltán IV. C. osztályosok. Mögöttük alig maradtak el az ezüsttel kitüntetettek, Szörényi Endre és Hergenrő- der János IV. A., Tillai Tamás, Baczoni Péter és Csendes József IV. A., Kaszala j Zoltán és Czeglédi Tibor IV. I A., valamint Kovács Attila, Papp Ferenc és Hencsei István IV. C. osztályos tanulók, i A szakkör tagjai valamennyien negyedik osztályosok, alig két hónap és megválnak iskolánktól, a nyomukba lépő harmadik osztályosok előkészítése megkezdődött és hiszem, hogy a következő tanévben a negyedik osztályosok még nagyobb számban kapcsolódnak bele ebbe a szép és nemes szakmai munkába, mely túl a munkán, vagy éppen azon belül — múltunk, történelmünk, hagyományaink értékelésére és megbecsülésére serkenti tanuló ifjúságunkat. Mert a múltból át kell vennünk mindent, ami izzó parázs, és új tüzeket lobbant- hat lángra ma, vagy holnap. Debltzky István Magyar madarak As ornitológia legfrissebb adatai szerint földünkön a madárvilágnak 8700 faja ismeretes. Mennyi él ebből hazánkban? Ugyancsak az ornitológusok megállapítása szerint 324 fajta. Legalábbis ennyit sikerült eddig kimutatni. — Jelentős részük költöző, illetve vándorló madár, vagy olyan fajta, amelyiknek csak egyes példányait figyelhették meg hazai tájakon. Tehát a hazai madárfajták száma csupán mintegy négy százaléka a Föld faj faállományának, más országokhoz viszonyítva mégis nagyon tekintélyes szám, különösen ha figyelembe vesz- szűk, hogy a 324 fajta közül 195 hazánkban költ. A magyar ember általában szereti a madarakat. ezt bizonyítja a madárvilággal kapcsolatos sok közmondásunk, valamint a madárvédelem fejlettsége is. A tavasszal visszatérő gólyát és fecskét olyan örömmel fogadják Niváinkban, mintha kedves hozzátartozó tért volna haza, hosszú vándorlás után. Az itthon telelő madarakat szívesen etetik, oltalmazzák falu és város lakói egyaránt. A ritka madarakat, mint pl. a nemes kócsagot vagy a hollót, külön védelem illeti. Nem így állunk viszont a madárvilág másik részével, amelyet az emberek kártékonynak ítélnek. — Ezeknek vadászatát bizonyos időszakokban a törvények sem tiltják^ sőt néhány fajta irtását egész évben engedélyezik. Ilyen a szarka, a szajkó, szürke varjú, karvaly, barna réti héja, házi veréb, mezei veréb. Ez volna tehát az a hét „jó madár”, amely nem tekintheti barátjának az embert Persze veréb több van, mint kócsag vagy holló. Hogy menynyire több, annak egyik bizonyítéka, hogy még Észak-Amerikában is magyar madárnak (Hungarian bírd) nevezik a verebet Madaraink «agyrészét általában jól ismerik az ország egyik vagy másik táján. Mégis kevesen válaszolnának igennel. ha azt kérdeznék, ismeri-e a bütykös ásó ludat, a csicsőrkét, a zsezsét, a havasi pityert, a sisegő füzikét, a csilp- csalp füzikét avagy a halvány gézét? — Az igennel válaszolók jórésze ornitológus leime. Dél-Dunántúl német megszállása ■ A ma& nappal efiklkaoroz&toé kezdünk lapunkban, amelyben. hazánk s megyénk felszabadulásának 25. évfordulójára kívánunk emlékezni. Felidézzük a 25 éve történt küzdelmeket. harcokat, szenvedéseket és örömöket, hogy az utókor is okuljon a tanulságokból Villámcsapásként hatott a bír: a német csapatok megszállták Magyarországot. Alig néhány nappal azután, hogy március 15-én a magyar uralkodó körök szónokai hitet tettek a német—magyar fegyver- barátság mellett. Hitler parancsára náci csizmák tiportak végig az országon. Vasárnap volt, 1944. március 19-e. SS jelvényes, rohamsisa- fes® német katonai alakulatok özönlöttek Pécsre. Nagy volt a riadalom, senki sem tudta, mi fog következni. Szinte percenként csengtek a telefonok dr. Esztergár Lajos pécsi polgármester irodájában. Borbo- la rendőrkapitány szobájában és a magyar hadtestparancs- noksáéon. Sellei ezredes ügyeletén. Az érdeklődők azonban nem kaphattak felvilágosítást. A város és a megye teljhatalmú ura dr. Auringer, a Gestapo őrnagya lett. A németek gyorsan intézkedtek. A legénységet laktanyákban, a tiszteket magánlakásokban helyezték el. Közölték a város vezetőivel, hogy minden hatalom a kezükben van és a legkisebb ellensze! gfflés esetén önhatalmúlag fognak cselekedni. A megszállás után néhány órával több haladó szellemű, baloldali egyént letartóztattak. A Dél-Dunántúlon állomásozó magyar katonaság hazafias érzelmű tisztjeit azonnal kikapcsolták, néhányat letartóztattak. A magyar katonai parancsnokságok mellé német ellenőrző szerveket iktattak be. A német ellenőrzés alatt álló felsőbb katonai parancsnokságok már 19-én délután elrendelték, hogy a németekkel szemben barátságos magatartást kell tanúsítani, s ha szükséges, a fegyvert is le kell tenni. Vitéz Molnár László vezérőrnagy, a IV. pécsi hadtest vezető tisztje szigorú parancsban adta ki, hogy „... a magyar csapatok udvarias magatartásukkal érdemeljék ki a németek megbecsülését”. Hazánk, német megszállásában jelentős szerepet játszott a német seregtestek meglepetésszerű gyors akciója, korszerűbb felszerelése. Mire a magyar vezető körök feleszmélte*:, már befejeződött a megszállás. Ilyen gyors sikerre még a németek sem számítottak. Nemcsak a magyar fegyveres testületek vezetői, hanem a helyi államhatalmi szervek vezetői is óva intettek minden németellenes akcitótól. „A közös harc és a közös győzelem rendületlen hitében köszöntjük a hagyományos német— magyar barátságnak és fegyvertársi szellemnek képviselőit, a harcokban megedzett, legendás dicsőségű német véderőnek hozzánk érkezett csapatait” — mondotta egyik szónok március végén a Baranya vármegyei közgyűlésen. „Teljes katonai és politikai súlyunkkal, fenntartás nélkül a németek mellett állunk!” — áradozott a baranyai főispán. Ez azonban csak az egyik Magyarország hangja volt. A másik megdöbbenéssel, úri irányítóitól félrevezetve hallgatott. E nagy tömegek bátor vezetőinek jelentős részét a korábbi sorozatos letartóztatások elnémították, majd március I9-e után a Gestapo tizedelte sorait. A haladásért, a függetlenségért harcoló erőket azonban mégsem lehetett teljesen felszámolni. Dr. Nikolits Mihály, Baranya megye akkori főispánja, áprilisban a nyilvánosság előtt kénytelen volt beismerni, hogy a megye lakosságának egy része olyan magatartást tanúsít, s olyan „bomlasztó tevékenységet folytat”, amely veszélyezteti a német—magyar fegyverbarátság alapvető érdekeit. Különös figyelmet fordítottak a feloszlott Szociáldemokrata Párt baloldalán tevékenykedő haladó, forradalmi erőkre, közöttük az illegális kommunista mozgalom tagjaira. A német megszállással szemben jelentős fegyveres ellenállás nem volt Dél-Dunántúlon. Néhány kisebb magyar katonai alakulat a szigorú parancsok ellenére is felkészült az ellenállásra. Az egyik Gyékényesen tartózkodó magyar gyalogos század három napig sem engedte be a községbe a német egységeket. Végül azonban a magyar csapat kivonult Gyékényesről. Március 19-éa és 20-án Baranya néhány községében is farkas-szemmel néztek egymásra az itt állomásozó magyar és a bevonuló német egységek — jelentette a IV. hadtestparancsnokság — fegyveres összetűzésre azonban sehol sem került sor. A korabeli bizalmas, szigorúan bizalmas jelentések arról számolnak be, hogy március 19 és 23-a közötti időben „egyes pécsi laktanyákban kisebb magyar egységek ellenszegültek, s az ellenszegülés néhány honvéd életébe került”. A Dráva bal partján tartózkodó magyar katonai alakulatok közül raj és szakasz kötelékben többen átmentek a folyó jobb partjára és átálltak a hegyekben harcoló partizánokhoz^ Az ország német megszállása új politikai helyzetet teremtett. Hallatlanul megnehezedett a haladó erők szervezése. a háború- és a németellenes akciók lebonyolítása. A Gestapo működésbe kezdett. Fehér Istvá® t „Életre kel“ az ismeretlen ős Az ismeretiem ősi — a bronzkor emberét — ; kutatja a pécsi Janus Pannonius Múzeum munkatársa, K. Zoffmann ! Zsuzsanna antropológus. ; A fiatalasszony jugoszláv állampolgár; a Belgrádi > Tudományegyetemen végezte a régész-szakot, majd Budapestre jött, hogy antropológiára (embertanra) specializálja magát. Magyarországon ment férjhez és ; Pécsett telepedett le, ahol a férje ugyancsak ; a múzeum munkatársa. > A fiatal antropológusnő most izgalmas feladatra vállalkozott. Néhány évvel ezelőtt a Győr-Sopron megyei Mosonszentmiklóson feltártak bronzkori hamvasz tásos temetőt. Kö; rülbelül száz sírt találtak itt, amelyek — agyagurnákban vagy szórt állapotban — a máglyán elégetett tetemek maradványait rejtették. A hamvasz tás általános temetkezési szokás volt ebben a korszákban. A mosonszentmiklósi • urnákat a győri Xantus ! János Múzeum rendel- ! kezésére bocsátotta Zofí- ! mann Zsuzsannának, aki ; a csontmaradványak gom- ' de» tanulmányozása és ! mozaikszerű összerakása ! révén igyekszik képet rajzolni a 3000—3500 év- ; vei ezelőtt élt ősünkről. A csontdarabok leg- ’ nagyobbika is legfeljebb arasznyi hosszúságú. — ; Megfelelő módszerekkel mégis meghatározhatja majd a hajdan élt emberek korát, nemét, testmagasságát, sőt az esetleges kóros elváltozásokat is. Az így kapott adatok elemzésével bizonyos demográfiai megállapításokat lehet majd tenni: például a ; csecsemő- és gyermek- í halandóságra, a felnót- ! tek életkorára és a nemde arányára vonatkozóan. Hazánkban eddig egyetlen bronzkori bam- vasztásos temetőt vizsgáltak meg; kutatója dr. Nemeskéri János kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal paleo- demográfusa. Az ő tanítványa volt Budapesten a pécsi antropológus ia. Zoffmann Zsuzsanna tanulmányban dolgozza fel a mosonszentmiklósi hamvasztáscs temető antropológiai eredményeit, amelyek nagy segítséget nyújtanak majd a régészeknek. gyarapodnak a bronzkorra vonatkozó ismereteink.
