Dunántúli Napló, 1969. április (26. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-16 / 85. szám
6 Duna man nooio *969. iprffh T4i I fiZGMOASÍGI Három témakör Űj rendszer a vállalatok adóbevallásában A tanácsi vállalatok és a jövedelemszabályozás Az új gazdaságirányítási rendszerben a vállalati gazdálkodás legfontosabb értékmérője a vállalati nyereség. Az előkészítő munka egyik központi problémája éppen az volt, hogyan célszerű a vállalati nyereségszabályozás és a vállalati alapképzés rendszerét megalkotni. Milyen szabályok alapján osztódjék meg a nyereség a költségvetésbe befizetendő rész és a vállalatnál maradó részre, és ezen belül is milyen szabályok szerint képződjék a főleg személyi jövedelmekre fordítható részesedési (R) alap és a vállalati döntések alapján beruházásokra és forgóalap feltöltésére, kiegészítésére felhasználható fejlesztési (F) alap? Szögezzük le: a nyereségszabályozás konkrét rendszere, távlati körvonalaiban is, 1968- ban kialakult és már az első évben megfelelt a reform gazdaságpolitikai és mechanizmusbeli követelményének. Óvatosság a beruházásoknál Cikkemben a pécsi tanácsi vállalatok és ktsz-ek mérlegadatainak ismeretében itt csak három, a nyereségszabályozáshoz kapcsolódó témakört szeretnék érinteni. O A tervutasításos rendszerben az álló- és forgóalapok bővítése központi döntéseken alapult. A vállalatoknál csak jelentéktelen mértékben képződhettek beruházásra, fejlesztésre fordítható pénzalapok. A múlt évtől kezdve a gazdasági reformnak a beru- kázásokra gyakorolt hatását az jellemzi, hogy a fejlesztési döntéseknek mintegy 40—50 százaléka vállalati hatáskörbe tartozik, tehát pénzügyi szabályozók útján a vállalatoknál ilyen mértékben képződnek beruházási pénzalapok — túlnyomó részben nyereségből. Ebből következik az, hogy a vállalati fejlesztések körét a népgazdasági tervezés átfogja ugyan, anélkül azonban, hogy részletezett termelési feladatokat, fejlesztési irányokat, volumeneket határozna meg. Felvetődik a kérdés: a vállalati döntések körének bővülése, a piaci hatások térnyerése ellenére miért volt tapasztalható vállalatainknál a beruházások vonatkozásában az óvatosság, a mértéktartás, a kezdeményező készség hiánya? Véleményem szerint ez az óvatosság, a kezdeményezés hiánya annak a következménye, hogy a már folyamatban lévő beruházások befejezésének terhe felemésztette a rendelkezésre álló amortizációs és fejlesztési alap jelentős részét, továbbá az 1968. évi nyereségből képezett F alaprész csak ez év februárjában került a fejlesztési alapba. Anyagi nehézségek miatt egyelőre még nem válthatták, valóra önálló fejlesztési elképzeléseiket. A pénzügyi szabályozóknak a beruházásokra gyakorolt hatásaként a vállalati bővítési, fejlesztési lehetőségek elsősorban a vállalati jövedelmezőség függvényévé váltak. Diíferenciálni a vállalatok között O Az új árrendszer egyik célja, hogy az árak egymáshoz viszonyított arányai fejezzék ki a termékek társadalmi hasznosságát. Ebből következik az, hogy a vállalati nyereség a vállalat egész tevékenysége népgazda- ■fcg1 hasznosságának mutatója. Tehát a vállalati nyereségtömeg növelése egyrészt népgazdasági, másrészt az egyéni nyereségérdekeltségen keresztül vállalati érdek is lett. A nyereségtömeg növelésében rejlő egyéni anyagi érdekeltség vállalatainknál a ráfordításokkal való ésszerű takarékoskodásra ösztönzött, sőt az év első felében túlzott takarékoskodás — mint negatívum — volt tapasztalható. A piaci értékítéletek gyakorlati érvényesülése késztette vállalataink egy részét a termelés területén a profil bővítésére, a termékösszetétel változtatására, a belföldi és külföldi piacokhoz leginkább igazodó és a fizetőképes keresletet minél teljesebben és színvonalasabban kielégítő termelésre. A vállalat nyeresége jelentősen befolyásolja a dolgozók személyi jövedelmét, ezért a vállalati érdek nem | független a dolgozók közvet- j len, egyéni anyagi érdekelt- ! ségétől. Túlzás nélkül állít— j hatjuk, hogy egyéni érdekek motiválják a vállalati érdekek tartalmát. A vállalati tiszta jövedelem és ezen belül a nyereség elosztásának két mozzanatával állunk szemben. Az első: a nyereség felosztása az állam és a vállalat között (nyereségadó), a második: a vállalati nyereségrészesedési alap felosztása a dolgozók között. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a vállalati nyereség egy része lényegében a végzett munka meny- nyisége és minősége, nem utolsósorban a felelősség viselésének arányában felosztásra kerül, s így már az egyéni érdekeltség bér-jövedelemként is felfogható. Megemlíteném az 1968. évi eredmények alapján képezett és felosztott részesedési alap tekintetében vállalatainknál igen nagy szóródás mutatkozik. A tanácsi ipari vállalatoknál 8—10 százalékos, a szolgáltató vállalatoknál 15— 20, kiugró eredményként az egyik szolgáltató vállalatnál 43 százalék, a ktsz-eknél pedig 18—20 százalék volt a részesedés aránya a tényleges bérhez viszonyítva. A részesedési alap megosztási arányát (80:50:15) illetően, okkal és joggal, a vállalatokon belül és kívül élénk vita folyt és napi téma ma is. Abban mindenképpen egyet kell érteni, hogy a részesedés felosztása differenciált legyen, mégpedig a végzett munka mennyisége és minősége és a felelősség vi- j selés arányában. Vélemé- ' nyem szerint azonban bér- politikailag indokolt lenne . egyrészt a vállalatok között — a vállalatok népgazdasági hasznosságát mérlegelve — differenciált kategória arányokat megállapítani, másrészt vállalaton belül az I-es és a II-es kategóriák maximumát a realitásokra csökkenteni, figyelemmel a bérarányokra. E két kategóriában az alapbéreket kellene inkább differenciálni. Felül kellene vizsgálni továbbá az R-alap alakulását befolyásoló, eltérő bérszorzó alkalmazását és a dotációk, szubvenciók szükséges mértékét. Ugyanis a szolgáltató vállalataink többségénél az elért nyereségtömeg jelentős hányada dotációs juttatás volt. Indokolt, szükségszerű O Egyes vállalati vezetők véleménye szerint a nyereségadó progresszív jellege nem teszi érdekeltté a vállalatot a nyereségtömeg növelésében. Közgazdasági számításokkal beigazolható, hogy az optimális nyereség elérése esetében, a viszonylag magas, 70 százalékos progresszív ráta ellenére az egy forint bérre jutó nyereségrész még nöDr. Kiss Gábor, a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának helyettes vezetője kedden a Pest megyei Tanács székházában tájékoztatta a fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok pénzügyi és adóhivatali vezetőit az első negyedévi mérlegbeszámolókkal és az adóbevallásokkal kapcsolatos teendőkről. A tavalyi gyakorlatot most részben módosítják, a többi között egységesítik az adóbevallások benyújtásának határidejét. Tavaly az állami vállalatok és szövetkezetek az úgynevezett költségvetési kapcsolataikról kilencféle bevallásban számoltak el az adóhatóságokkal. A Pénzügy« minisztérium Bevételi Fő- igazgatósága most kidolgozta a mérlegbeszámolókhoz szorosan kapcsolódó összevont adóbevallás rendszerét. Az összevont bevallás és az első negyedévi mérlegbeszámoló benyújtásának határideje egységesen április 25-e. Így az esetleges eltéréseket azonnal felfedezhetik, az adatokat gyorsabban tudják ösa- szesíteni. SzoYnszédunk * I * I A jugoszláv ipar belső problémái Az iparág 51 ezer dolgozót foglalkoztat, s 1068-ban 1 836 000 000 dinár értékű kivitelt valósított meg. Gazdasá- gi helyzetük javítása érdekében termékeikre vonatkozóan igénylik a hazai piaci árellenőrzés megszüntetését. Érvelésük szerint ugyanis a világpiacon a konjunktúra és dekonjunktúra ciklusainak váltakozását és az ezzel ösz- szefüggő áringadozást a belföldi gazdaság nem követi, mivel a belső árak ellenőrzés alatt állnak. Ebbői a tényből az iparágnak számottevő veszteségei származnak. Javasolja az iparág a termelők és feldolgozók előzetes megállapodása mellett az export és import teljes liberalizálását. Ezzel összefüggésben fokozott vámvédelmet igényelnek, pontosabban, rugalmas vámrendszer kialakítását, amely a világpiaci dekonjunktúra idején képes lenne megfelelő védelmet, biztosítani a hazai termelők számára. Ugyanakkor megszüntetni javasolja a vám- kontingenseket, azokat a meghatározott mennyiségeket, melyek vámfizetés nélkül kerülhetnek behozatalra. Követelik a forgóeszközök kamatjának, az eszközlekötési járuléknak a megszüntetését, a visszatartási kvóta növelését, illetékek csökkentését a belföldön nem termelt berendezések, felszerelések és anyagok importja esetén. Igényeiket azzal Indokolják, hogy az iparágban a bővített újratermeléshez szükséges ráfordítás átlagon fa* lül magas, s mivel műszaki, technikai, és technológiai szintjük és a termelékenység a világszínvonal átlaga alatt van, így nem versenyképesek a világpiacon, A cikkíró rámutat, hogy a" iparág ahelyett, hogy keresné termelési mutatói javításának különböző lehetőségeit, a könnyebb utat választva extravédelmet, támogatást és ösztönzést igényel. Tartós beteltek és piaci igények A mechanizmus első évében rendkívüli módon megnövekedett a nagyvállalatok beruházási kedve, fejlesztési alapjukat majdnem teljes egészében felhasználták, Vagy hiteltörlesztésre kötötték lé. Mindez fokozta a beruházások szétforgácsolódását, hiszen az a tény, hogy minden vállalat rendelkezik saját alappal, amúgy is megosztottságot jelent. Ezért tavaly a saját alapokból a Beruházási Bank megyei fiókjánál mindössze 4 millió forintot helyeztek el tartós betétként. Meglehetősen alacsony összeget! Mi volt az oka, hogy a hosszabb időre lekötött és meghatározott kamatot hozó betétek minimális méretűek? A vállalatok, élve a megnövekedett döntési hatáskörrel, a kínálkozó finansziális lehetőségekkel, igyekeztek saját elképzeléseiket. főként eddig elmaradt beruházásai- , kát megvalósítani. Ideiglenesen szabad pénzeszközeiket tehát beruházásokra, vagy forgóeszköz növelésére fordították. E mellett az is tény, hogy a vállalatok csak most kezdik kialakítani hosszabb időszakra vonatkozó üzlet- politikájukat, és sokhelyütt nem alakultak ki még elképzelések az ideiglenesen szabad pénzeszközeik fel- használására. A tartós betétek alacsony voltának másik lényeges oka feltételezhetően a betéti kamatlábak vi| szonylag alacsony színvona- I la, kis húzóereje. J Az idén érvénybe lépett és ; az eddigiektől eltérően nem í egy évre szóló hitelpolitikai irányelvekben sokkal inkább figyelembe vették a fejlesztési alappal való takarékos- sági szempontot és sokkal kedvezőbb lehetőségeket biztosítottak a vállalatoknak, de a tsz-eknek, állami gazdaságoknak, sőt a tanácsoknak is, amennyiben tartós betétben helyezik el saját alapjukat. A kormány az alábbiakban állapította meg a betétkamatokat (zárójelbe tettük a tsz-ekre, állami gazdaságokra és a tanácsokra vonatkozó kamatlábat): a legalább fél évre elhelyezett betétek utáni kamatláb 3 százalék (2), egy év után 5 (3), másfél év után 6 (4). A két évre elhelyezett betétek utáni kamatláb 7, illetve a mező- gazdaságban és a tanácsok esetében 5 százalék. Jelentősen megemelték a kamatlábakat, érdemes tartalékolni. A vállalati döntések szabadsága, a nagyobb döntési hatáskör amúgy sem jelenti azt, hogy most aztán a rendelkezésre álló fejlesztési alapot amilyen gyorsan csak tudjuk, költsük el. Az ideiglenesen szabad pénzeszközök minden áron való elköltése előbb utóbb megbosszulja magát. A piaci (vagy akár világpiaci) igényekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodás, a terJelentés a világ idegenforgalmáról Múlt évben közel 140 millió turista utazott szerte a világban. A legtöbb turistát Európa vonzotta 1967-ben: négy kö- j zül három az európai orszá- ! gokat kereste fel — az ENSZ ’ közelmúltban nyilvánosságra | hozott jelentése szerint. 1 Bár Nyugat-Európát 1967 óta több pénzügyi és politikai megrázkódtatás ingatta meg és ez az idegenforgalom növekedésének lelassú- lásával járt, 1968-ban még mindig az idegenforgalomból ; származó teljes bevétel 60 százalékát (9 milliárd 280 millió dollárt) az európai országok könyvelték éL Az ENSZ-jelentés megállapítja, hogy a turisták egyre kevesebb időt töltenek és egyre kevesebb pénzt költenek a meglátogatott országokban, főleg azért, mert olyan rétegek is bekapcsolódnak az idegenforgalomba, amelyek csak szerény anyagi eszközökkel rendelkeznek. 1962-től rohamosan, évi 10 százalékkal nőtt a turisták száma Európában; főleg az autóval elérhető és a meleg, napsütötte országok váltak kedveltté a kevésbé hozzáférhető, északi klímával rendelkező országokkal szemben. A turisták átlagos tartózkodási ideje 3—6 napra korlátozódott; Luxemburgban, Norvégiában és Hollandiában volt a legrövidebb, Ausztriában 24, és Olaszországban 13 százalékát tette ki az exportált javakból és szolgáltatásokból eredő bevételnek. A turisták száma 3, az idegenforgalomból eredő bevétel fjedig 4 százalékkal növekedett a múlt évben 1967- hez képest — jelenti az Utazási Szervezetek Nemzetközi Uniójának ugyancsak a napokban közzétett tanulmánya. melés profiljának megváltoztatása, a műszaki fejlesztés, csak abban az esetben lehetséges, ha arra megfelelő összeg áll rendelkezésre. — Vonatkozik ez kis- és nagy- vállalatokra egyaránt. Ha nem rendelkeznek megfelelő nagyságú saját alappal, s a banktól kérnek, nos, a bank vagy ad hitelt, vagy nem ad. Mindenesetre könnyebb akkor kapni, ha van már saját alap is. A tartós betét a rendelkezésre álló hitelkeretek ösz- szegét növeli. hasznos a népgazdaságnak, hiszen a I beruházási javak piacán feszültségek uralkodnak, szőkék a hitelkeretek. A bank csak hatékony, jövedelmező, gyorsan megtérülő beruházásokra biztosít hitelt, hosszúlejáratú hiteleket pedig csak bizonyos kedvezményezett területekre adnak. De a nagyobb alapok, mint említettük, biztonságot, rugalmasságot, egyszóval sokkal nagyobb lehetőségeket biztosítanak a vállalatoknak is, a nagyobb összegeket hatékonyabban fektethetik be a termelésbe. A kamatláb most meglehetősen magas. Hasonlítsuk össze például a maximum 7 százalékos betéti kamatlábat a hosszúlejáratra (preferált célra) adott hitelek minimumkövetelményével. — A bank hosszúlejáratú hitelt annak a vállalatnak nyújt, melynek beruházása a befektetés minden 100 forintja után legalább 7 forint, vagy ennél magasabb nyereséget biztosít a beruházással létrehozott termelőkapacitás működésbe lépése után. Sőt, | ez a minimumkövetelmény egyes — javító-szolgáltató vállalatok — esetében 5 forint. Ha tehát a vállalatok tartós betétben helyezik el pénzüket, majdnem azt jelenti, hogy a termelésbe fektették be. A 100 forint befektetés után úgy is elérhetik a 7 forint nyereséget, ha tartós betétbe helyezik fejlesztési alapjukat. Nem is szólva arról, hogy aztán idővel, ha egy „pompás üzlet” van kilátásban, sokkal hatékonyabban vethetik be a termelésj)g. Hlklósváii Zoltán Mezőgazdasági típustervek A Típustervező Intézet és az Agroterv együttműködésével tervsorozatok készültek korszerű sertéstelepek és tehenészetek építésére. Az idén 26 termelőszövetkezet és állami gazdaság építkezik a tervek alapján. A Beton- és Vasbetonipari Művek gyárai szállítják a több célra egyformán használható, tipizált épületváz-elemeket és szigetelő lapokat Az idén átadják a mélykúti és tápéi termelőszövetkezet 300 férőhelyes sertéstelepét E modem nagyüzemek évente 5760 hízót, tehát élősúlyban 66 va- gonnyi sertéshúst szállítóiénak a piacra, vekszik, tehát fennáll a nyereségtömeg növelésében az egyéni jövedelem érdekeltség. A vállalati nyereség a társadalmi tiszta jövedelem legdinamikusabb elérne, mert tendenciájában két tényező játszik szerepet, úgymint: a termelés emelkedése és az önköltség csökkentése. A többi adónem úgyszólván lineárisan alakul. Márpedig ha a nyereségadóztatás is lineáris l^nne, a társadalmi tisztajövedelem egyre nagyobb része kerülne vállalati alapokba, a költségvetés pedig egyre kisebb hányadát akkumulálhatná. Minthogy a társadalmi tisztajövedelem emelkedési ütemét a vállalati alapok növekedésének üteme nem haladhatja meg, a nyereség progresszív adóztatása indokolt és szükségszerű. A pécsi tanácsi vállalatok és a ktsz-ek mérlegadatainak ismeretében e három, a nyereségszabályozáshoz kapcsolódó témakört tartottam fontosnak érinteni. Dr. Faludi László, a Pécsi Városi Illetékkiszabási és Vállalati Adóhivatal vezetőie. Az utóbbi időben egyre | több cikk foglalkozik a jugoszláv ipar belső problémái- i val, a párhuzamos kapacitá- í sok létesítésével. Az Eko- j nomska Politika cikket kö- ' zöl a színesfémipar helyzeté- ! i ről abból az alkalomból. I hogy a Szövetségi Gazdasági ; Kamara mellett, működő szí- | nesfém-kohászati tanács a | szövetségi gazdasági titkár- i ság számára előterjesztést készített a színesfémkohászat gazdasági helyzetének javítására, s javaslatokat terjesztett elő konkrét intézke- | désekre.
