Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

í* (9ú9. március IX Cunantmi nav 10 90 éve volt a szegedi nagy árvíz \ Emlékünnepséget rendeztek szerdán Szegeden a várost csaknem teljesen elpusztító nagy árvíz kilencvenedik évfordulója alkalmából. Az előadók — Dévény István, a Magyar Hidrológiai Társaság szegedi csoportjának elnöke, Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal el­nöke, dr. Biczó Imre György, a Szeged megyei jogú Városi Tanács elnöke — felidézték a kilencven évvel ezelőtti megrendítő eseményeket. Az előadók rámutattak, hogy a pusztítást, az akkori árvéde­lem szervezettebbé tételével még a kialakult kedvezőtlen idő- és víz járási viszonyok ellenére is, el lehetett volna kerülni. Sajnos, Szeged ak­kori vezetői hiába mutattak rá már korábban a hiányos­ságokra, javaslataik nem ta­láltak meghallgatásra. A re­ferátumok ismertették, hogy államunk az elmúlt tizenöt évben három milliárd forin­tot költött a magyar folyók mentén árvédelemre és 1980-ig mintegy 7 milliárd forintot kívánnak fordítani ilyen célokra. Üj töltések épí­tésével, a meglevők erősíté­sével akarják többek között fokozni a dél-alföldi szén- hidrogén mezők biztonságát A Tiszán épült és ezután épülő vízlépcsők, öntözőrend- ' szerek az árvízveszély csök­kentéséhez is hozzájárulnak. Egy hét múlva színes tv-adás Befejezés előtt árinak a postai előkészületek a hazai színes kísérleti televízió adá­sok megindítására. A Szé­chenyi hegyi televízió adó- épület III. emeletén már helyén'van az Elektromecha­nikai Vállalatnál készült 4/0,8 küowattos adó. A be­rendezésen az utolsó mérése­ket végzik, gyakorlatilag az adó készen áll a Tanácsköz­társaság 50. évfordulója al­kalmából. március 21-én kez­dődő színes kísérleti műso­rok sugárzására. Ugyancsak üzemre kész az adótorony és a Szabadság téri televízió központ közötti mikrohullá­mú összeköttetés. A március 21-én kezdődő kísérleti adá­sok — heti egy alkalommal sugároznak 1—2 órás mű­sort — egyelőre inkább még a szakembereknek szólnák. Ezek a műszaki, technikai kísérletek szolgálnak arra, hogy a későbbi rendszeres színes adások televíziós és postai stábja — akárcsak a fekete-fehér adás kezde­tén — megismerkedjék az új technikával kapcsolatos problémákkal. A március eleji tavasz még kevés embert csalt Harkányba. A máskor oly forgalmas üdülőhely utcáin ezen a hétköznap délutánon csak néha suhan el egy-egy autó, s az üdülők körül is csak elvétve látni embert. Csendes a Bányász is. Itt- ott találkozni csak vendég­gel, de az első emeleti 4-es szobában öt fiatalember szertelen vitalitása fogad. Könyvhalmaz az asztalon, az éjjeli szekrényeken, a tárt ajtajú szekrény polcain is könyvek, a falakon meg az ágyakon pedig munkásmoz­galmi témájú plakátok. A fiatalemberek; Ság László geológusmémök, Steinhőfer Károly raktárve­zető, Szabó László rendésze­ti előadó, Csonka József ak­nász és Kablár János geo­lógus technikus, a Mecseki Ércbányászati Vállalat dol­gozói. Mindegyikük más­más üzemtől jött. És hogy mit keresnek itt? Nos'; sport­kifejezéssel élve: „rejtekhe­lyen” vannak. Ebben a nyu­godt környezetben készül­nek egy nagy vetélkedő döntőjére. 7 anácskozás a Sásdi járási Pártbizottságon Kis települések nagy gondjai A kenyér, amit kétnapon­ként lovaskocsin visznek Var­gára, íztelen, száraz. A hiány­zó varrótű, a zip-zár, cérna, a praktikus patentharisnya, a „bedugult” javítószolgálat, a düledező házban lévő boltok gondja egyformán jelentkezik Felsőmindszenten. Gödreszent- mártonban és a sásdi járás több kis községében. Tíz asszony adott „helyzet- jelentést” falujából és több országos, megyei és járási ve­zető kereste a lakosság ellátá­sának lehetőségét tegnap Sás- don, a Járási Pártbizottság épületében rendezett tanács­kozáson. Ott volt Fehér La- josné, a Magyar Nők Országos Tanácsa osztályvezetője, Ra- pai Gyula, a Megyei Pártbi­zottság első titkára, Bartolák Mihály, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese, dr. Földvári János, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese. Nagy Sándor, a MÉSZÖV elnöke, dr. Vida József, a sás­di járási pártbizottság titkára, Benedek András, a járási ta­nács vb-elnöke, Rameisl Fe- rencné és dr. Pilaszanovich Imréné országgyűlési képvise­lők és a sásdi járási Általános Értékesítő és Fogyasztási Szö­vetkezet több vezetője. Az aprótelepülésű sásdi já­rás tizenegy községébe köves út nem vezet. Az ilyen tele­püléseken élő emberek ellá­tása vagy ellátatlansága a szö­vetkezetek munkáját dicséri, vagy bírálja. Alkalmas arra is, hogy része legyen egy or­szágos felmérésnek, hogy a je­lentkező nehézségeken — ha szükséges — főhatóságok köny- nyítsenék. Ami meglepő volt, nemcsak az „úttalan” Gyümölcsény, de maga a járási székhely, Sásd is gondokkal küszködik. Bár a járás vezetői előtt nem is­meretlenek az ellátás nehéz­ségei, mégis amit Banna La- josné mondott az üzletek zsú­foltságáról, áttekinthetetlensé­géről, a reklámszegénységről, az udvariatlan kiszolgálásról, bizony az szigorú bírálat volt, benne jogos igényekkel. Lakatos Jánosné, felsőmind­szenti asszony konzervet, tész­tát kért falujába, ö is szólott a kenyér-gondokról. Kérdez­ték tőle, van-e kisiparos köz­ségében, nemmel válaszolt. Ügy javíttatják lábbelijüket, hogy összegyűjtik, akik Kom­lóra járnak dolgozni, beviszik, ha kész, haza hozzák. Ambrus Lászlóné, a sásdi termelőszövetkezeti asszonyok nevében kérte, hogy az üzle­tek nyitvatartásának idejét a munkábajárókhoz igazítsák. Heríce Sándorné, vargai la­kos joggal kifogásolta a ke- nyérszállítást. Nem kertelt. Elmondta: az a lovaskocsi, mely ma kenyeret hozott, teg­nap trágyát szállított, holnap­után tejet visz. A KÖJÁL hasznos szolgálatot tenne, ha vizsgálatot folytatna ilyen ügyben. Turóczi Lászlóné Gödreke- resztur düledező boltjáról, az „egy helyre öntött” kocsike­nőcsről. ruhákról, petróleum­ról, sóról, cukorról, az ipar- élelmiszercikk-hiányról beszélt és hűtőszekrényt kért boltjuk­ba, hogy a tejtermék tárolása nyáron biztosítva legyen. Dr. Földvári János javasol­ta, hogy a körzeti központok áruellátását javítsák, a válasz­tékot bővítsék. Szükséges a kövesút nélküli falvak ellátá­sának megoldása is. A kenyér- ellátás javítására „járható út” a tsz-ek segítése, magánkis­iparosnak engedély kiadása. Nagy Sándor a szövetkeze­tek fejlődéséről, nyereségéről, hálózatfejlesztéséről tájékoz­tatta az ankét résztvevőit. Be­szélt arról, hogy a gazdasági szabályzók kedvezőtlenek a kistelepülések rendszeres ellá­tására. Arra hogy miért nincs varrótű, harisnya stb. azt vá­laszolta, hogy a gyáraknak nem kifizetődő az aprócikkek gyártása. Viszont importból lehetne pótolni. Benedek Andris, a sásdi já­rási tanács vb-elnöke — töb­bek között — a tsz-ek segít­ségét kérte a lakosság ke­nyér- és húsellátásának javí­tására. Vb-ülésen elhangzott már: készítsenek kenyérszállí­tásra alkalmas, zárt kocsit. De kátyúba került az ötlet, nem akadt, aki a költséget vállalta. Dr. Vida József a társadal­mi összefogást sürgette. Be­szélt egy kezdeményezésről, a KISZ indította akcióról, a „Községemért” mozgalomról, az ebben rejlő segítő erő ki­használásának várható ered­Ezüst jubileumi emlékérmék A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója alkalmából ötven és száz- forintos címletű ezüst jubile­umi emlékérméket bocsát ki. Az ötven forintos érme súlya 16 gramm, átmérője 34 mil­liméter, a száz forintos 22 gramm és 37 milliméter át­mérőjű. Az emlékérmék hát­lapján mindkét címletnél kö­zépen a Magyar Tanácsköz­társaság megvédésére felszó­lító plakát proletárzászlót lobogtató alakja látható. Kör­iratban a „Magyar Tanács- köztársaság” és az „1919. 3. 21.” kelet olvasható, amit egy- egy ötágú csillag választ el egymástóL Az emlékérmékből címle­tenként 15 ezret vernek. Az érmék anyaga mindkét cím­letnél 640 ezrelékes finomságú ezüst. ményéről a kis községek meg­segítésében. Fehér Lajosné a szövetkezés gondolatából indulva bíztatta az asszonyokat a helyi esz­közök, lehetőségek célszerű felhasználására. Az anyagi le­hetőségek elosztását bizzák a tagságra, hisz ők tudják mit, mire, hol kell fordítani. Ja­vaslatot tett a falvak áruellá­tására például árleszállítások idején. Bartolák Mihály, az ágazati összefogásban rejlő lehetősé­gekről adott tájékoztatót. Az erre vonatkozó irányelveket a közeljövőben eljuttatják a megyei központokba, ezzel is segítve az árubeszerzést, for­galmazást. következésképpen a kis települések áruellátását. Nagy István Másfél perc nyolcvanezer forint Reklámfilm-bemutató Reklám- és propaganda­film bemutató volt tegnap délután Pécsett, a Pannónia Bárban. A Magyar Film­gyártó Vállalat 8-as stúdiója rendezte, s meghívták Pécs és Baranya megye jelentő­sebb gazdasági szerveit. Ti­zenhárom reklám- és propa­gandafilmet mutattak be, egy perctől húsz percig terjedő hosszúságúakat. A bemutató céljáról Molnár János, a MAFILM 8-as stúdiója ke­reskedelmi részlegének veze­tőjétől kaptunk tájékozta- tást. — A MAFILM Vállalaton belül a mi stúdiónk foglal­kozik a reklám- és propa­gandafilmek készítésével. így Knoll István munkájakép­pen mi alkottuk a Pécsi Kesztyűgyár rendelésére a Bóbita Bábegyüttes reklám­filmjét. Mivel az új gazda­ságirányítási rendszerben nagy szerepet kap a reklám* stúdiónk sorra tartja bemu­tatóit vidéken. Ezzel szerve­zettebbé akarjuk tenni a rek- lámfilmgyártást. Ha ugyanis egy-egy megyében több ren­delést kapunk, akkor oda egyszerre lemegyünk, s gyor­sabban, kisebb költséggel el­készítjük a filmeket. Ez a megrendelőnek is kisebb ki­adást jelent. Egyébként ipari, mezőgazdasági, idegenforgal­mi jellegű filmet egyaránt készítünk, színeset is. — Mennyibe kerül egy reklámfilm? —' Egy perces, másfél per­ces film körülbelül 60—89 ezer forintba. Komló kommunális ellátottsága a Városi Tanács vb-a ülésének napirendjén Háromszáz új lakás Előkészítés alatt a magyaregregvi vízmű építése’ Tervezik a szennyvíztisztítót Ügyszólván minden vb-tag hozzászólt ahhoz a napirendi ponthoz, amelyet „A város kommunális ellátottsága” cím alatt tárgyalt tegnap a Kom­lói városi Tanács végrehajtó­bizottsága. Komló népességszáma 29 100, nappal 5000 munkással több. 7460 lakás van, az igazgatási osztály 432 lakásigénylést tart nyilván. Az 1969—70-es évek­ben 160 szövetkezeti és 136 bérlakás épül. A lakásellátás­ról nem folyt vita, annál in­kább a vízellátásról. A köz­tudatban eddig az volt, hogy Komló vízellátottsága rossz. Pedig — épp a vita során de­rült erre fény — még Pécsé­nél is jobb. A legaszályosabb nyári hónapban is egy lakosra 112 liter víz jutott, és egy háztartásra átlag 4—5 köbmé­terrel több viz jut, mint Pé­csett. Csupán a további víz­nyerés érdekében kell intéz­kedéseket tenni, hogy a nö­vekvő lakossággal arányosan növekedjék a vízmennyiség is. Előkészítés alatt áll a ma- gyaregregyi vízmű építése, va­lamint bővítik majd Kőlyuk II. kapacitását is. A szennyvízelvezetéssel már lényegesen több gond van. Készül ugyan az új szenny­vízderítő terve, mely 1975-re lesz kész, összesen 30 millió forint beruházással, de addig ki kell találni valamit, mert a jelenlegi szennyvíztisztító telep a szennyvízközműbe be­kapcsolt épületek szennyvizét nem képes maradéktalanul megtisztítani, ezen kívül a városban vannak olyan terü­letek, amelyek nincsenek be­Rejtekhelyen „Hőrök nyomában ...” címmel indított vetélkedőt a KISZ KB a Tanácsköztár­saság megalakulásának 50. évfordulója alkalmából. A hét legjobb csapat között vannak ők is. Szombaton, illetve vasárnap délben a tévé nyilvánossága előtt mérik ö"sze tudásukat. — Mi képviseljük az egyetlen termelő vállalatot — mo 'ja Kablár János. — Vetély társaink között két honvédségi együttes, két kö­zépiskolás csapat, valamint a Veszprém megyei Tanács és a b" apes ti RÖLTEX bri­gádja Itsz. — A középisikolásoktőil nem félünk — szól közbe magabiztosan Steinhőfer, de Ság nyomban „helyesbít”: — A katonáktól viszont tartanunk kell, hiszen azok már eddig is minden ked­vezményt megkaptak. — Ar­ra cálo”. hogy ők csak most, a felkészülés végső szakaszában vették igénybe a vállalat által felkínált le­hetőséget és eddig amatőr alapon készültek közös „ed­zések”, megbeszélések nél­kül. Megjegyzem, hogy ilyen előzmények után igazán szép az eredményük, de Kablár János elhárítja a di­cséretet: — Az igazság az, hogy a témával valamennyein fog­lalkoztunk már eddig is, te­hát nem ismeretlen anyag­gal kerültünk szembe. Ennek megfelelően szer­vezték meg a felkészülést is. Kabláré a magyar iro­dalom, Ságé a történelem, Steinhőferé a képzőművé­szet, Szabóé az ifjúsági moz­galom, Csonkáé pedig a ze­ne. Es ezen kívül mindenki mindennel foglalkozik még, hiszen olyan sok a tudni­való a magyar munkásmoz­galom ötven esztendejéről. A napirendjük felől fag­gatom őket ezután.- — Azzal Jöttünk, hogy naponta hat órát tanulunk — mondja Kablár János. — És mi lett a tervből? Egész nap egyébbel sem tudunk foglalkozni. Hajnalban már arra ébredünk, hogy Stein­hőfer mozgalmi dalokat énekel... A brigád ma délután el­hagyja „rejtekhelyét” és utazik Budapestre. Holnap fel akarják keresni a témá- bavágó kiállításokat, szom­baton pedig megkezdődik a hajrá. Titkos vágyuk a győ­zelem, de „végső esetben” megelégednek a három első hely bármelyikével, hiszen az már utazást jelent. Két­hetes utazást a Szovjetunió­ba! Búcsúzáskor pohár kerül elő, a szekrény mélyéből pedig ital Koccintunk Ság Lászlóra, aki most ünnepli születésnapját — Hársfalvi — kapcsolva a szennyvízhálózat­ba. Ezeken a részeken szik­kasztással „tüntetik el” a szennyvizet. Hasonló gondokat okoz a csapadékvíz elvezetése is. A csapadékvizet a Kaszár­nya-patak hivatott elvezetni, mentesitésére 1970-ben kezdik meg az árapasztó kiépítését. A csapadékvíz elvezetésére szolgáló csatornák hossza 29 kilométer, ezek nagy része iszapos, szűk keresztmetszetű. Karbantartásukat a Viz- és Csatornamű Vállalatnak kéne végezni. Az építési és közle­kedési osztálynak 300 ezer fo­rintos szerződése van a vál­lalattal, a munkát azonban alaposabban kellene ellátni. A legnagyobb vita a város köztisztasága körül alakult ki. A tisztítandó közterület 285 ezer négyzetméter, a Város­gazdálkodási Vállalat végzi a háziszemét elszállítását és a nyilvános WC-k kezelését A köztisztasági feladatok elvég­zéséhez rendelkezésére áll „Foki” önfelszedő seprőgép, két Kuka-gépkocsi, két teher­kocsi, két öntöző és két ló­fogatú kocsi, 30 úttisztító és 3 függetlenített csoportvezető. Mégis rengeteg a városban a papírhulladék, amit az üzle­tekből szórnak az utcára. Az ABC áruház mögött időnként elégetik a papírt, Azonkívül a mecsekfalusi utat valósággal beterítették az illegális szemétszállítók. Az útőröknek nem „sikerült” el­fogni egyet se, pedig igencsak szabálytalan. Erre az utóbbi tényre is csak a vita során derült fény. A legjobb lenne — mondták —, ha azokat a vállalatigazgatókat, akik „gaz­dasági” meggondolásból meg­engedik, hogy a gépkocsijuk az új mentén ürítse ki szeme­tes autóját, saját zsebükre megbüntetnék. A Helyiipari Vállalat például a Cseresz­nyék dűlőbe viszi a szemetet, mert az közelebb van, mint a kijelölt szeméttelep. A pa­pírhulladékot pedig a Köz- tisztasági Vállalatnak kéne el­szállítani. Ha egy városban nem tartják be a szabályokat, abból komoly bajok származ­hatnak, mint Komlón a sze- métteL A vb. foglalkozott a város villamosenergia-ellátásával, a temetkezéssel, kéményseprés­sel, közlekedéssel, út- és jár­dahálózattal is. Ez utóbbinál egy hozzászóló megjegyezte, hogy a legnagyobb baj a rossz utak körül az, hogy a felújí­tási alapból kénytelenek vol­tak új utakat építeni, de a jö­vőben a felújítási alapot va­lóban felújításra fogják hasz­nálni. A vb. a vita eredményeként felszóli tóttá az építési és köz­lekedési osztályt, hogy szerez­zen érvényt jogkörének és te­remtsen rendet a köztisztaság területén. Wér Vilmos Zsoldpénz? Főúri kincs? 24 ezer ezüstérem A múzeum restaurátorszo­bájában tolongunk, kezünk­ben nagyító. A két közönsé­ges kartondobozból előbb ró­zsaszínű selyempapír kerül elő, aztán egy kerek, lapos valami, amire — mint var­iami vízalattá Kőre az apró kagylók — zöldes-szürkés pa­rányi korongok ragadtak. Ez a kerek valami a tegnapelőtt Mohácson talált korsó fene­kéről származik. A másik kartondobozból olyan kis ko­rongok ömlenek az asztalra, amelyek ezüstösen csillog­nak — ezeket már megtisztí­tották. Most üzembe helyez­zük a nagyítókat: némelyi­ken pompásan olvasható az évszám: 1508, 1511 vagy 1516. Betűk is, amelyekből megtudhatjuk, hogy Magyar- ország királyai. Mátyás, László és Lajos nyomatták ezeket a kisujjkörömnyi ezüstpénzeket. Egyiken a csöpp címer alján még a Hunyadi-holló domborított képe is remekül kivehető. A másik asztalon „közön­séges” fekete mohácsi korsó áll, felső része hiányzik, színe természetesen megszürkült a földben töltött majd félezer év alatt. A restaurátor most illesztgeti össze a másik kor­sót. ennek is letört a felsó része, ez viszont vörös agyag­edény, erősen soványított agyagból készült, hogy ke­ményebb legyen. A restaurá­tor ragtapasszal körültekeri — átmeneti megoldás — és itt áll előttünk a második mohácsi kincsledet „tartálya” is. Ebben — mint egy-két órája megmérték — 15 káló ezüstpénzt rejtettek eL Hogy kik? Természetesen a muzeológusok nem vála­szolhatnak erre a kérdésre, de még az elrejtés időpont­ját sem határozhatják meg, amíg mind a 24 ezer ezüst­pénzt át nem vizsgálták. (Dr. Gedai István, a Nemzeti Mú­zeum éremszakembere már értesült a ritka leletről, vár­ja, hogy munkához láthas­son.) A lelet azonban való­színűleg kapcsolatban áll a mohácsi vésszel. Vagy óva­tosabban fogalmazva: a 16. századi török harcokkal. Le­het, hogy egy főúré volt ea az akkor igen nagy kincs, lehet, hogy a katonaság zsoldját kellett volna kifi­zetni belőle? Kisemberé, ke­reskedőé, polgáré nemigen lehetett. Három, legfeljebb 5 ilyen kis dénárért abban az időben egy borjút lehetett kapni... Mohács déli részén, az ún. magyar városban, a Kálvin- közben találták a kincset, —« ez volt Mohács legrégibb ré­sze. Hogy aztán a kincs tu­lajdonosa — ne tegyünk könnyelmű kijelentéseket, hisz az elásó nem bizonyosan a tulajdonos is volt! — a mohácsi vész körüli zűrza­varban dugta föld alá a két korsót, vagy később, egyelő­re titok. Lehet, hogy később — hisz tudjuk, Mohács után is sokminden történt... (K «4 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents