Dunántúli Napló, 1969. március (26. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-29 / 73. szám

2 DUTionttui not»tö 1969. március 29. Jordánia panaszát tárgyalja a Biztonsági Tanács Csatorday Károly elnökletével tárgyal a Biztonsági Tanács ------------------------------------------------------------1 New York: ♦ ANGUILLA: Csütörtökön reggel mintegy kétszáz an- guillai lelkes ünneplése köze­pette visszaérkezett Ronald Webster, a kis Karib-tengeri sziget elnöke, aki Washing­tonban és New Yorkban járt, A tömeg lelkesedése csak nőtt, amikor Webster kijelen­tette, nem hajlandó Angliá­val tárgyalni Anguilla jövő­jéről, amíg nem vonják ki a árit csapatokat a sziget terü­letéről. ♦ PÁRIZS: Costa Mendez ar­gentin külügyminiszter pénteken Párizsba érkezett, ahol megbeszé­léseket folytat az argentin—fran­cia gazdasági és politikai együtt­működés kiterjesztéséről. ♦ TUNISZ: De Gaulle francia államelnök — mint a Tuné2áai Hírügynökség je­lenti — hivatalosan meghívta Burgiba tunéziai államelnö­köt a jövő év elején Párizs­ban teendő hivatalos látoga­tásra. + GRAZ: Egy grázl bíróság pénteken ítéletet hirdetett két magasrangú rendőrtiszt ügyében, akiket a második világháború Idején elkövetett gyilkosságok vádjával állítottak bíróság elé. Gerulf Mayert a bíróság két gyer­mek és egy felnőtt meggyilkolá­sában, valamint egy 92 lakosú lengyel falu likvidálásában találta bűnösnek. Mayer 11 évet kapott, míg Alfred Lussert hat személy meggyilkolásának vádjával hét év börtönbüntetésre ítéltek. ♦ OURO PRETO: A bra­zíliai Ninas Gerais államban levő Ouro Preto város köze­lében csütörtökön földcsu­szamlás miatt több ház ösz- szeomlott. Hír szerint tíz gyermek és kilenc felnőtt meghalt. Hars Kennedy-Fok: Magyar idő sze­rint csütörtökön 23.22 órakor a Kenncdv-Fokról fellőtték a Mari­ner 7. Mars-rakétát. A Mariner 7-nek, ugyanúgy, mint az egy hó­nappal ezelőtt fellőtt Mariner 6- nak az a feladata, hogy felvéte­leket készítsen a Mars felszínéről és felvilágosításokat szolgáltasson hogy van-e élet a bolygón. Földrengés Törökországban Isztambul: Magyar idő szerint pénte­ken hajnali 2,48 órakor Nyu- gat-Törökországban a Richter skála szerint 6,3 erősségű földrengés volt. Az első je­lentések szerint hat ember meghalt és jelentős anyagi károk keletkeztek. A földren­gés központja Alasehirben volt. mintegy 130 kilométer­nyire Izmirtől keletre. Több épület és három minaret ösz- szeomlott. ♦ ♦ ÚJDELHI: A Press Trust of India jelentése szerint a rendőrség csütörtökön tüzet nyitott a pundzsabi börtön­ben őrzött, reformokat köve­telő foglyokra, akik közül öten meghaltak, több mint negy­venen pedig megsebesültek. + LOS ANGELES: A Los An­geles-! Fletcher kőolajfinomító több tartálya csütörtökön az esti órákban kigyulladt. Huszonnégy személy, köztük 12 tűzoltó és 9 gyermek súlyosan megsebesült, egy munkás eltűnt. ♦ ATHEN: Athénben az Alkotmány tér közelében le­vő postahivatal épülete előtt csütörtökön este bomba rob­bant. Az épület ablakai be­törtek. Személyi sérülés nem történt. + BONN: A bonni külügymi­nisztérium szóvivője bejelentette, hogy március 24-től 28-ig tartó bukaresti tárgyalásokon két évre szóló megállapodás jött létre Ro­mánia és az NSZK között a tu­dományos és kulturális cserék tárgyában« ♦ WASHINGTON: Az Egye­sült Államok szenátusának kereskedelmi bizottsága a gőzzel meghajtott autók gyár­tása mellett foglalt állást. A bizottság véleménye szerint ez az autótípus nyújtja a legna­gyobb reményt arra, hogy si­kerül drasztikusan csökkente­ni a városok levegőjének je­lenlegi szennyeződését. + ISZTAMBUL: Demirel török miniszterelnök csütörtökön este fogadást adott Nicolae Ceausescu- nak, a Román Államtanács elnö­kének és feleségének tiszteletére. A román vendég pénteken egy­napos kirándulásra Izmirbe uta­zott. A Biztonsági Tanács ma­gyar idő szerint pénteken a hajnali órákban véget ért ülé­sén megvizsgálta Jordánia panaszát, amelyet amiatt emelt, hogy március 26-án Izraeli repülőgépek újabb tá­madást intéztek több jordá- niai helység békés lakossága ellen. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ képviselője fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy Izrael kormányköreinek agresszív politikája a fő aka­dály a közel-keleti helyzet békés rendezésének útjában. A szovjet fődelegátus figyel­meztette a Tel Aviv-i poli­tikusokat, hogy minél tovább maradnak az izraeli csapatok a megszállt arab területeken, annál erőteljesebb felszabadí­tó harc bontakozik lei elle­nük, annál nagyobb támoga­tást és rokonszenvet élveznek a megszállt területeik lakói a világ békeszerető országai és népei részéről. Malik felszólította a Biz­tonsági Tanácsot, hogy vilá­gos formában és egyértelműen ítélje el Izrael újabb agresz- j szív cselekményeit Jordániá­val szemben követelje, hogy Izrael haladéktalanul és fel­tétel nélkül engedelmesked­jék a Biztonsági Tanács ko­rábbi tűzszüneti rendelkezé­seinek. Charles Post, az Egyesült Államok fődelegátusa országa nevében sajnálkozását fejezte ki Izrael eljárása miatt. A szovjet államfő Algériában Algír. Huari Bumedien, az Algé­riai Népi Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Tanácsá­nak elnöke a szovjet államfő tiszteletére rendezett csütörtö­ki fogadáson elégedetten álla­pította meg, hogy Podgornij látogatása lehetőséget nyújt a két ország kapcsolatainak és a nemzetközi élet fontos prob­lémáinak megvitatására. Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, aki hiva­talos látogatáson tartózkodik Algériában, pénteken reggel országjáró kőrútjának első ál­lomására, Oranba utazott. A szovjet vendéget elkísérte Bu- teflika külügyminiszter is. Oran város lakóinak tízez­rei meleg fogadtatásban ré­szesítették a szovjet államfőt. Nagy munkáspárti vereség három angol pótválasztáson Kihirdették a három csü­törtöki angol parlamenti pót­választás eredményét: a mun­káspárt elvesztette többségét a londoni Kelet-Walthamstow körzetben, ahol a konzervatív párt jelöltje öt és félezerrel több szavazatot kapott. Meg­tartotta többségét a konzerva­tív párt Brightonban és Wes- tonban is, ahol a munkáspárt egykori 15 000 szavazata hat és félezerre csökkent. Részle­tes eredmények: Brighton: Ju­lian Amery (konzervatív) 17 636 szavazat, Munkáspárt 4654, Liberális 2711, Kelet- Walthamstow: McNair—Wil­son (konzervatív) 13158 sza­vazat, Munkáspárt 7679, Wes­ton: Wiggin (konzervatív) 29 211, Munkáspárt 6504, Li­berális 8739. A pártok jelenlegi helyzete az alsóházban: Munkáspárt 345 mandátum. Konzervatív 260 mandátum. Liberális 12 mandátum. További 6 mandá­tum 5 mini-párt közt oszlik meg. Kiesinger Bécsben A* Ausztria és a Közős Piac között teremtendő kapcsolatok jelentőségét emelte ki Kiesinger nyugatnémet és Klaus osztrák kancellár a bonni kormányfő bé­csi látogatásának első hivatalos beszédeiben. Klaus azt mondotta, hogy az osztrák—-nyugatnémet viszony „baráti és korrekt” és Ilyennek kell a jövőben is ma­radnia, hogy szolgálja az európai békét, a közép-európai stabilitást. Klaus ismét aláhúzta, hogy Auszt­ria a kis lépések politikájával igyekszik hozzájárulni a kelet és nyugat közötti enyhüléshez, s mind pozitívabb a viszonya vala­mennyi szomszédjához. Kiesinger biztosította Klaust: az NSZK, amint eddig is, maradéktalanul támogatni fogja Ausztria közös­piaci terveit. Wilson tárgyalásai Lagosban I Wilson brit miniszterelnök, aki I csütörtökön repülőgépen érkezett Londonból Lagosba, pénteken megkezdte tárgyalásait Gowon ! tábornokkal. A Reuter értesülése szerint a megbeszélések középpontjában a Nigériának szóló angol fegyver- szállítások és Bíafra bombázásá­nak kérdése áll. Gowon tábornok várhatóan a fegyverszállítások folytatását kéri. hogy végső csa­pást tudjon mérni Biafrára. A Reuter lagosi tudósítója sze­rint Wilson esetleg indítványt tesz Baifra bombázásának szünetelte­tésére, s új béketárgyalások meg­kezdésére. Elítélték Olahot B écs: A Bécsi Esküdtszék pén­teken délelőtt egy évi súlyos­bított börtönre ítélte Franz Oláh volt belügyminisztert, a szakszervezeti szövetség egy­kori elnökét. Oláh, akit 1964- ben a szocialista párt vissza­hívott a kormányból, majd ki is zárt soraiból, sikkasz­tásért és csalásért állt több hétig tartó, szenzációs peré­ben a bíróság előtt. A vád szerint, önhatalmúlag hasz­nálta fel a szakszervezetek millióit Az Olah-per sok kérdőjelet hagyott nyitva. Szinte elkép­zelhetetlen, hogy a szocialista KS/D. NAPLÓ, TELEFOTO Képünkön: Oláh (jobboldalt) az ítélet felolvasása közben párt más vezetői semmit ne tudtak volna — amint állít­ják — arról, hogy Oláh a szakszervezeti pénzekből új­ságokat vásárolt meg a pártnak, hogy pénzelte a sáél­sőjobboldali szabadság pár­tot. A bíróság „tapintata” kö­vetkeztében teljes homályban marad az amerikaiak pénzel­te kommunistaeílenes fegy­verkezés kérdése is. Külpolitikai kislexikon Algéria Néhány héttel Bumedienr nek, az Algériai Népi De* mokratíkus Köztársaság el­nökének moszkvai látogatása után Algírba érkezett Nyiko­laj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksé­gének elnöke. Vessünk egy pillantást Algéria mai hely­zetére, gazdasági terveire és a szovjet—algériai kapcsola­tokra. Algéria a gyarmati rend­szertől gyengén fejlett gaz­daságot örökölt. Legfőbb kincsét, a kőolajat a tőkés monopóliumok aknázták ki: 1963- ban például az itteni kőolajból származó jövedel­mük kétmilliáid frank volt. Az algériaiaknak ennek he­tedrésze jutott. A kormány 1964- ben arra kényszerítette a kőolaj monopóliumokat, hogy kereskedelmi forgal­mukból származó jövedel­müknek legalább 50 száza­lékát az országban helyez­zék eL Röviddel ezután Algéria már saját erejéből épített új csővezetéket a kőolajki­termelő helytől Arez kikö­tőig. A kitermelés az 1965. évi 26 millió tonnáról 40 millió tonnára növekedett. — Nemzeti részvénytársaság alakult a kőolaj- és gáz ku­tatására, szállítására és fel­dolgozására. Az új vállalat, a SONATRAS a külföldi kő­olaj-érdekeltségekkel közösen új lelőhelyeket tárt fel. Tő­kéje gyarapodásának ará­nyában a SONATRAS rész­vényeket vásárolt fel a kül­földi társaságoktól, tgy 1967- ben megszerezte a „British Petroleum Company” vala­mennyi részvényét, majd az országban található üzem­anyagtöltő állomások egy­negyedét A Nemzeti Felszabadítási Front az Algéria előtt álló legfontosabb feladatnak az ország iparosítását tekinti. A fejlődés meggyorsítása érde­kében növelik a vállalatok önállóságát. 1969-ben a beru­házások csaknem 60 százalé­ka az iparnak jut. — Nagy súlyt helyeznek az elmara­dott mezőgazdaság fejleszté­sére is. Eredményesen és gyümöl­csözően fejlődnek Algéria kapcsolatai a szocialista or­szágokkal, mindenekelőtt a Szovjetunióval. A szovjet— algériai árucsereforgalom 1966 és 1968 között megnégy­szereződött. A két ország közötti kereskedelmi kapcso­latokat hosszúlejáratú meg­állapodások szabályozzák. A Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújt az ország fejlődéséhez. A két ország közötti megegyezés értelmé­ben Arrasban műszaki is­kola létesült, ahol több, mint másfélezer fiatal nyer szak­képzést, a Bordzs el Bahr-i oktatási központban 500 al­gériai tanul. Jelenleg a Szov­jetunió 82 objektumot épít az országban, köztük 60 ipar- vállalatot mm ím át* Pakisztán válaszúton A hosszú hónapok óta tartő pakisztáni válság fordulópont­hoz érkezett: Ajub Kan tíz­évi elnöki uralom után lemon­dott, a hatalmat a hadsereg­nek. pontosabban Jahja Kan főparancsnoknak adta át, s felhívta az ország népét a hadsereg támogatására. Éppen a múlt héten volt 13 esztendeje, hogy Pakisztán — ez a különös, két részből álló ország, amelynek keleti részét a nyugatitól majdnem 2000 ki­lométer távolság választja el — függetlenné vált. Ez a föld­rajzi helyzet már egymagában is megnehezíti a kormányzást, elegendő, hogy feszültséget, el­lentéteket, sőt szeparatista tö­rekvéseke4 szüljön. Különösen így alakult ez a nagyon sze­gény, nagyon elmaradt Pa­kisztánban. Bár az elmúlt évtizedben — éppen Ajub Kan elnöksége óta — az ország gazdasági fejlődésének üteme évenként elérte a tekintélyes hat száza­lékot, az egy főre jutó átlag- jövedelem azonban még ma is havi 40 rúpia, azaz 200 forint körül van. A több mint száz­milliós ország lakosságának nagyobb résM még ma is anal­fabéta. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ez a szegénység és kul­turális elmaradót; ság rendkí­vül egyenlőtlenül oszlik meg az ország egymástól távol fek­vő két része között. Kelet-Pa- kisztán területe jóval kisebb, mint Nyugat-Pakisztáné, még­is több ember lakja, a n£p- nyomor itt felülmúlja az eu­rópai ember képzeletét, és qiinden öt kelet-pakisztáni la­kos közül csak egy tud írni- olvasnL A mérhetetlen sze­génység, a folyton robbanás­sal fenyegető szociális elége­detlenség itt mindig is jó ta­laja volt az anarchista néze­teknek. alkalmas arra, hogy egy-egy politikai csoportosulás az elkeseredett, félrevezetett tömegeket olyan célokért i* harcba vihesse, amelyek ellen­keznek a nép érdekeivel. A szociális elégedetlenséget — amely természetszerűen a ha­talmon lévő Ajub Kan kormá­nya ellen irányult elsősorban, és véres zavargások sorozatá­hoz, megdöbbentő kegyetlensé­gekhez is vezetett —- az ellen­zék különösen kihasználta, egy-egy csoport az utóbbi idő­ben Kelet-Pakisztán elszakadá­sát is követelte. Pakisztán válsága azonban sokkal bonyolultabb annál, semmint pusztán belpolitikai Indítékokkal meg lehetne ma­gyarázni. Különösen, ha azt is tudjuk, hogy Ajub Kan poli­tikájának — a tízegynéhány ellenzéki párton és csoporto­suláson kívül — az’ország ha­tárain túl is sok az ellenzője. Ajub Kan tízéves elnöksége alatt erősen meglazította or­szága kapcsolatait a két ag­resszív katonai tömbbel, a CENTO-va! és a SEATO-val. Ez érthetően nem tetszik Ame­rikának. Felmondta az Egye­sült Államok pakisztáni pes- hawari támaszpontját — ahon­nan a többi között az az em­lékezetes U—2-es kémrepülő­gép is felszállt, amit a Szov­jetunió fölött lelőttek —, ez szintén nem tetszett Washing­tonnak. Jelentősen megjavítot­ta kapcsolatait a Szovjetunió­val — ez már nemcsak Ame­rikának, hanem Kínának sincs ínyére. Azzal pedig, hogy & Szovjetunió kezdeményezésére Taskentben megegyezést kötött Kínával, különösen magára haragította Peking vezetőit. Nemrég Ajub Kan úgy kísé­relte meg a túlságosan is fel­izgatott hangulat lecsillapítá­sát, és azzal próbálta helyre­állítani az ország normális rendjét, hogy bejelentette: visszalép és nem jelölteti ma­gát a rövidesen sorrakerülő választáson. Ekkor derült kii hogy az ellenzék így sem ké­pes a helyzet konszolidálásá­ra.: Nem , túlzás a megállapí­tás: a különböző ellenzéki pár­tok és vezérek egyedül abban voltak egységesek, hogy Ajub Kan ellen léptek fel, ezenkívül azonban úgyszólván egyetlen bel-, vagy külpolitikai kérdés­ben sem. Az egyik a földbir­tokosok, a másik a külön ha­talmat képező mohamedán egyházi vezetők befolyása alatt áll, egyesek az ország egysé­gét akarják, mások Kelet-Pa­kisztán szeparatista törekvése­it támogatják, a külpolitikát illetően pedig egyik csoport az Egyesült Államokra, a má­sik Kínára kíván orientálódni. Minden bizonnyal sok igaz* ság van abban a vélemény­ben, amely szerint Ajub Kan lemondásakor a hatalmat ép­pen azért adta a hadsereg, nem pedig valamelyik ellenzé­ki politikai csoportosulás ke­zébe, mert a kialakult körül­mények között egyedül ebben látta Pakisztán egysége meg­őrzésének biztosítékát. A legközelebbi napok fejle­ményei bizonyára választ ad­nak majd a pillanatnyilag még sok nyitott kérdésre, mindenekelőtt arra: sikerül-e ezzel a fordulattal nyugalmat teremteni a hosszú hónapok óta véresen nyugtalan Pakisz­tánban« i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents